Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-11 / 28. szám

10

SZABAD FÖLDMŰVES

,1970. július lí.

Magyanyó a Radlinszky utcai Nyugdíjasok Otthonában lakik, в második emeleten levő tizenkilences számú szobában. Hetente háromszor meglátogatom és aprólékosán tájékoztatom arról, hogyan lábadozik édesanyám az ideggyűlladásbóL Mind^ ez roppant kimerítő. Nagyanyó mindig újabb és újabb részletekre kíváncsi.

— Fel bírja-e már emelni a karját? — kérdezősködik.

— Igen. A karját már bírja — válaszolom. — Már mindkét karját felemeli, de csak nagyon rövid időre.

— És a lábát? A lábát mozdítja-e már?

— Nem, a lábát nem — folytatom. — Az orvos azt mondja, a lábával teljesen reménytelen a helyzet. Csak a karját mozgatja.

— Nem baj! — mondja nagyanyő érezhető megvetéssel. — Nem baj, hogy a lábát... Nincs hová sietnie! Egyszer úgyis mindnyájan meghalunk.

Ezután nagyanyő elkezd panaszkodni. Asztmájára, a kosztra, a béna lábára, és főleg lányára, aki a szerencsétlen Ideggyulladás miatt már két éve nem látogatta meg.

— Nem élem meg a reggelt — mondja, s bár hét éve nyomja az ágyat, szilárd meggyőződésem, hogy legkevesebb száz évvel fog túlélni engem. Bizonyára különösen hangzik, hogy így beszélek a nagyanyámról, de ha ismernék őt, biztosan ugyanerre a megállapításra jutnának. Mert nagyanyő már nyolcvanegy éves, és minden este elszánja magát a halálra. Életében legnagyobb örömöt a halálról szóló beszélgetések okozzák. Várja a halált, s közben türelmesen öregszik. Itt-ott panaszkodik, néha siránkozik.

— Tudtam, hogy így lesz! — sóhajtja, és huncutul rám kacsint. — Tudtam, hogy ez lesz a Vége! — sopánkodik, de itt már abbahagyja a siránkozást. — Élek, étdégélek, pedig egyszer úgyis kénytelen leszek meghalni.

Hát ilyen az én nagyanyóm. Nagyon szeretem. Látogatásaimkor véghélküli eszmecseréket folytatunk a halálról, ideggyulladásról, з ha hagyanyó netán lelkileg Is letörtnek érzi magát, úgy magáról az életről is szó esik.

— Hány éves Vagy, tulajdonképpen? — kérdi meg és kihívóan végignéz. Ekkor már tudom, hogv az életről lesz szó. Azért, mielőtt még válaszolnék, lenyúlok az ágy alá, kihúzom a köpőcsészét, s csak azután vetem oda: — Tizenöt.

Nagyanyő rögvest a köpőcsésze fölé hajol, s elegáns ívben ereszti ki szájából a bagóié sugarát. Megingathatatlan meggyőződésem, hogy nincs a világon még egy ember, aki hasonló megvető arckifejezéssel tudná kiköpni a bagóiét, mint az én nagyanyóm, amikor közlöm vele éveim számát.

— Lassan a férjhezmenetelre kell gondolnod — mondja, és ilyenkor mereven a szoba falára bámul. Amikor még kisebb voltam, nem értettem, miért bámulja olyan mereven a csüpdsz falat! Ma mar tisztában vagyok vele, hogy azon a faion tizénötéves önmagát látja viszont.

— Férjhez kellette mentied! -- ismétli nagyanyó és le nem veszi tekintetét a fal bizonyos pontjáról.

— Igen? — tiltakozom. — Nem tüdőd véletlenül, hogy kihez?

— Az én férjem építész volt — meséli nagyattyő. — Bejártam vele az egész világot, Oroszországot is.

— Látod, látod — hányom a szemére. — Bejártad az egész világot, Oroszországban is voltál, és mégis panaszkodsz!

— Nem panaszkodom, miért is panaszkodnám a világra, vagy Oroszországra? — vág vissza nagyanyó nyomban. Hangjából letörhetetlett energia csendül ki. Aztán csendesen, lemondóan hozzá teszi:

— Akár panaszkodsz, akár nem, egyszer úgyis meg kell halni!

Égy darabig hallgatunk.

Amikor felemelem a fejem s nagyanyőra, majd nagyanyőról a falra pillantok, látom, hogy közben jónéhány évvel előbbre lépett mozgalmas életében.

— Alig voltam húsz éves, amikor valika megszületett. Légy szíves, Tudtilka, igazítsd meg a párnámat!

— Tessék kérem! — mondom kétértelműéit, és felrázom párnáját.

Nagyanyó rám se hederít. Arca fájdalmas grimaszba rándul.

JANA ŠRÁMKOVÄ:

— Nehéz szülés volt — mondja, s nemsokára megkönnyebbülve fellélegztk, amiből arra következtetek, hogy a szülés a falon már véget ért.

— Négy kiló, Ötvennégy centiméter! — kiáltja nagyanyó örömmel. Szeme csillog, lélegzete felgyorsul, mindez még összefüggésben van a fallal. Na végre, a négykilós Valikét már elvitték és nagyanyó fellélegzett, igaz, csak egy pillanatra, mert most kell következnie annak a jelenetnek, amikor bejön hozzá a férje.

— Pipi, Pipikém, — suttogja nagyanyó könyörögve. — Pipi, Pipikém — s én tudom, hogy nagyanyó a Pipi, az volt akkor, amikor a négykilós Valikét megszülte, s amikor beállított hozzá a férje, leborult az ágyához és esküdözve ígérte: „Pipi, Pipikém,... ezentúl soha, soha többé ... nem tudtam, hogy olyan nagyon 'fog fájni!“

Nagyanyó kinyitja a szemét és cinkosan rámkacsint.

— S egy éven belül megszültem a következőt.

Tekintetét ismét a falra sžegezi, de a hähgjábäh már jóval kevesebb lelkesedés van, mint az előbb, amikor ezt mondja:

— És két éven belül a másik kettőt.

Szemét újból lehunyja, úgy tetszik, mintha aludna, ami az ő, falon játszó helyzetében teljesen természetes állapotnak felel meg. Hiszen gondoljuk csak el: Négy év alatt négy gyermek! Mikor is aludott volna szegény?

— És mit gondolsz, mi történt azután? — kérdi nagyanyó önmegtagadással.

— Világra jött az ötödik ... — válaszolom megőrizve a lélekjelenlétemet.

A páti nyaralóhelyen a kedvezőtlen időjárás ellenére is sokan tartózkodnak a kitűnő meleg gyógyvíz miatt, és a szórakozás szempontjából. A kiváló ételek-italok mellett jő képességű zenekar játékának ritmusára táncolhatnak a fiatalok-idósebbek.

Nagyanyó fejével nemet int.

— Megszökött — találgatom, még mindig nem veszítve el a lélekjelenlétemet.

— Nem — mondja nagyanyó. — Meghalt. Elvitte a szárazbetegség.

Egy év alatt.

A falon játszódó történet folytatódik. Nagyanyő tovább mesél.

— Amíg nem voltak gyermekeim, mindenem megvolt, mégis úgy éreztem, semmim sincs, úgy hiányoztak. Házam és háziorvosom volt, cselédet tartottam. Bejártam az egész világot, beleértve Oroszországot is. S azután négy év alatt négy gyermeki És ő meghalt. Mindabból, amim volt, nem maradt meg más, csak a gyermekeim, meg egy arany karikagyűrű. Fogtam magam, elmentem a majorba, s elcseréltem egy kecskéért. A gyerekeknek tejre volt szükségük. A gazda elvette az aranykarikát, elém vezette a kecskét és azt mondta: „Nem fogja megbánni, asszonyom, igazán remek kecske.“ Megragadtam az állat nyakára kötött kötelet és elindultam hazafelé. Már sötétedett. A mező közepén jöttem rá, hogy nem is kecskével, de magával az ördöggel van dolgom. Sőt, még azon is túltett. Erős és makrancos volt, mint egy öszvér. Megmakacsolta magát. Letérdeltem előtte, a sárba, úgy kértem, könyörögtem, de ő meg sem mozdult. Elkezdtem jajveszékelni, de a kecske csak bámult rám. Alit és bámult. „Siessünk, sírnak otthon a gyerekeim" — próbáltam zokogva a lelkére beszélni. „A gyermekeim!“ Abban a pillanatban sárkonfordult, s mintha csak megértette volna, hogy mihamarabb síró gyermekeimhez kell sietnie, futásnak eredt, homlokegyenest az ellenkező irányba, mert akkor még nem tudta, hol lakom. Én Istenem! Teljes egy órát tartott, míg utolértem, és további kettőt, míg haza vonszoltam. Mindennek ellenére valóban remek kecske volt. Később már nem viselkedett olyan kergén. Megjött az esze, Gabinek hívtuk.

— És mi lett a gyerekekkel? — kérdem.

Nagyanyó felsőhajt. Pillantása leesik a falról. Rám néz.

— Felnőttek — mondja fojtott hangon, s észre kell vennem, mennyire igyekszik most már nem nézni a falra. — Egyenkint kirepültek a fészekből. Valika elpusztult a bombázásnál, Emmát elvitte a tífusz, Annát meg ötvenhatban az infarktus. Az egyedüli, aki még él és megmaradt, nekem, az édesanyád. Szóval azt mondod, hogy már egészen tűrhetően mozgatja a karját?

— Igen, a karját már egészen jól mozgatja. De a lábát nem, járni nem tud.

— Eh, mit, hova is sietne? — veti oda haragosan nagynyó. — Mondd meg neki, azt üzenem: fő a türelem! Most pedig szaladj! Szeretnék egy kicsit pihenni. Szombaton várlak ... Ne feledkezz meg a látogatásról.

Nagyanyó a Radlinszky utcai nyugdíjasok otthonában lakik, a második emeleten levő tizenkilences szobában. Hetente háromszor meglátogatom, és aprólékosan tájékoztatom arról, hogyan lábadozik édesanyám az ideggyulladásból. Mindez roppant kimerítő és komoly fáradságomba kerül, főleg ha azt is tekintetbe vesszük, hogy édesanyám már két évvel ezelőtt elhalálozott.

Fordította: Ardamica Ferenc

Gombaszög július 11-12

A szovjet Fekete-tengeri Flotta Vörös Érdemrenddel kitüntetett népszerű dal- és táncegyüttese a devini sikeres szereplés után Gombaszögön is bemutatkozik.

A festőién szép völgykatlanban e hét végén kerül sor a már hagyományos CSEMADOK országos dal- és táncünnepélyre. Mivel az utóbbi években a népművészeti bemutatót Zselízen tartják, a gombaszögi műsor szélesskálájű, s a hazai különböző együttesek, szólisták mellett külföldiek is szerepelnek.

Szombaton az ünnepélyes Inanifesztáció után 19,3(1 órai kezdettel a Népek Barátsága című műsorban fellép a szovjet Fekete-tengeri Flotta bal- és Táncegyüttese. Utána a hajnali órákig rtépntulatság lesz, ahol a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek III. országos versenyének győztesei szerepelnek.

Vasárnap délelőtt tíz órától „Tiszta rozmaringszál “cím alatt népművészeti műsor lesz. A műsorban több jeles tánccsoport szerepel, fellépnek a felszabadulási népdalverseny győztesei és díjazottjai, budapesti vendégművészek, a pozsonyi Szőttes táncegyüttes, és a tornagörgői férfi énekcsoport.

Délutáni három órai kezdettel a Slágerparádé című műsorban fellép a budapesti Juventus együttes. Közreműködik Szécsi Pál, Mátrai Zsuzsa, Ambrus Kyri, Keleti László, Mikes Éva. Konferál: Halmi Károly. Ezenkívül fellépnek még a legjobb csehszlovákiai ma gyár és szlovák táncdalénekesek

Gombaszög barátok, ismerősök „zarándokhelye“. Messze tájakról keresik fel a fákkal körülszegélyezett völgyet, s közben ellátogatnak a helyi cseppkóbarlangba, Domicára, Krasznahorkára, a dobsinai jégbarlangba, Betlérre. A

környék valóban gazdag természeti kincsekben, múzeumi látnivalóban.

Mint azt már sokan ismerik, a kétnapos ünnepélyen a különböző vendéglátóüzemek, szövetkezetek, sokoldalúan gondoskodnak ételről, italról. Ha az időjárás kedvez, a szép műsOr, a sok látnivaló, a sokoldalú ellátás emlékezetes lesz az oda látogatók számára. A szövetkezetek, állami gazdaságok évről évre kirándulásokat szerveztek Kelet-Szlováklába, hogy a CSEMADOK népünnepélyét összekössék a táj nevezetességének a megtekintésével. Gondolom, az idén sem lesz másképp, s a mezőgazdasági üzemek autóbuszain s más járműveken, a falusi dolgozók ezrei töltenek el több kellemes napot a romantikus vidéken -tt-A goiiibaszug! színpad várja a szereplők százait

Oj szakkönyvek

Foglalkozásunk káros hatásait igyekszünk kiegyensúlyozni a szabad levegőn váló morgással. Manapság hagy és igen egészséges divat a kertészkedés. Aki csak teheti, kertet szerez, kapál, ültet, gyomlál, szüretel. Szabad idejét egészséges környezetben és felfrissítő mozgással tölti. Regenerálódik szervezete és munkaképesebb. Hogy a „hobby“ tökéletesebb legyen és nagyobb öröme és haszna legyen belőle, aki űzi, ajánlunk néhány könyvújdonságot olvasóinknak, akik szeretnek kertészkedni.

Nincs is talán olyan házikert vagy kiskerttelep, amelyben ne termesztenének szamócát. Előnye, hogy egyike legtermőképesebb növényeinknek, telepítése után rövidesen termést hoz, gyümölcse ízletes, kitűnő zamatú és legkorábban érő. Nagy mennyiségű értékes anyagot, vitaminokat (C, A, Bt, B2, Pľ), ásványi anyagokat, sókat és fémeket tartalmaz. A legtöbb szamócafajta felülmúlja a C-vitamin tartalomban a citromot is. Nagyobb kertekben és háztáji gazdaságokban a szamócatermesztés jó mellékjövedelmet biztosít, mivel termesztése gazdaságos, t. i. ültetését követő évben már termőre fordul.

Jaroslav Šimánek mérnök gondosán összeállított könyve Szamóca termesztése és értékelése f 250 old. gazdagon illusztrált fekete-fehér és szíties képekkel, ára kötve Kčs 15.—),

célja, hogy a kertészkedök érdeklődését felkeltse a szamóca-termesztés

iránt. Éghajlati viszonyaink ugyanis kedvezőek, ami a sikeres termesztés egyik előfeltétele. A kézikönyv alapismereteket nyújt a szamóca telepítés sére, a fajták megválasztására és a növény ápolására vonatkozóan. Egyes fejezeteiben az olvasó áttekintést nyert szamócatermesztő tájainkról, szaporításáról, éghajlat- és talajigényéről. Megismerteti a szamócatermesztés módjaival, legalkalmasabb ültetésével, tápanyagellátásával és trágyázásával. Külön fejezetben foglalkozik a szamóca ápolásával és szedésével. A továbbiakban részletes jellemzést nyújt a szamócafajtákról, felosztásukról, újabb, a jövőben száthbavehető fajtákról, a folyton termő fajtákról, s az újabb reihontáhs fajtákról. Hasznos tanácsot ad a házi kertekben, valamint a nagyobb ültetvényekre alkalmas szamócafajták megválasztásánál. Külön fejezetben tárgyalja a szamóca védelmét a kártevők és betegségek ellen. A könyv praktikus kiegészítése a muükanaptár, amely szerint a termesztő a szamócáskertben minden munkát megfelelő határidőben végezhet. A könyv befejező része a szamóca felhasználásával foglalkozik a háztartásban. Kiváló receptekkel szolgál a tartósításról és különféle ízletes ételspecialitások elkészítéséről. (Szlovák eredetiben két kiadásban jelent meg.)

Jáll Nösál könyvecskéje Szőlőtermesztés a házikertben (147 old., 35 ábra, áfa fűzve iö.— Kčs] szlovák eredetiben már szintén két kiadást

éft tneg. A szerző stílusa szabatos, egyszerű és hagyon hozzáférhető, és ezért könyve nagyon népszerű. Bevezetőül megismerteti az olvasót a szőlőnövénnyel, éghajlati- és talajigényeivel, szaporításával és telepítésével, s a fiatal szőlőültetvény ápolásával a házikertben. A továbbiakban tanácsot ad a szőlő támaszrendszerének különféle típusai megválasztásánál és készítésénél. Figyelmet fordít a termő szőlő ápolására, metszési módjaira és annak technikájára. Felvilágosítást nyújt a fajta hatásáról a metszésre és a művelésmódra. A továbbiakban a szokásos szőlőápolási munkákkal, az idős íásrészek és a termőrászek kikötésével foglalkozik. Külön figyelmet fordít a szüretelésre, majd ismerteti a szőlő hélyes tápanyagellátását, trágyázását, öntözését és védelmét a káros tényezők elől s az ültetvények pótlását. HasznőS tanácsot nyújt a házikertek számára legalkalmasabb szőlőfajtákról, a direkt termő szőlőfajtákról — hibridekről, alahyfajtákról és a nálunk legáltalánosabban használt alányfajták alkalmazásáról. A könyvecske befejező része szőlőtermesztésti naptárt tartalmaz. (Kaphatók a Slovenská kniha könyvesboltjaiban.)

Lizoňné M. írén