Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-17 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 17. HASZNOS A Munka Törvénykönyve módosításának keretében elsősorban azokat a rendelkezéseket változtatták meg, amelyek hatékony módon hozzájárulhatnak a jelenlegi gazdasági nehézségek megoldásához. A törvénybe iktatott új rendelkezések célja elmélyíteni a vezetők tekintélyét és megszilárdítani a munkafegyelmet. Bár a Munka Törvénykönyve, mint a szervezet és az irányítás jogi eszköze, valamint a dolgozók jogainak és kötelességeinek gyűjteménye, lényegében megfelelt és jó volt, a már vázolt feladatok és célok szükségessé tették módosítását. A módosítást a Tt 153/1969 sz. törvénnyel valósították meg. A módosítás következtében érintett egyik, sokat vitatott probléma« dolgozó visszatérése a munkahelyre. A probléma megoldásánál a módosítás 147. paragrafusának rendelkezéséből kell kiindulni. A dolgozót, aki a funkció ellátása után, vagy a fegyveres Ha a dolgozó visszatér munkahelyére erők kötelékében teljesített katonai szolgálat teljesítése után (kivéve a kötelező katonai alapszolgálatot teljesítő dolgozót, iletve a dolgozó nőt a szülési szabadság leteltével, lásd 157. pragrafus 1. bek.) és a dolgozót, aki az ideiglenes munkaképtelenség után visszatér munkahelyére, a szervezet köteles visszahelyezni eredeti munkakörébe és munkahelyére. Amennyiben ez nem lehetséges, mivel a munkakör vagy a munkahely megszűnt, a szervezet köteles a dolgozót a munkaszerződésnek vagy szakképzettségének megfelelő más munkakörben elhelyezni. Amennyiben a dolgozó a katonai alapszolgálat teljesítése után, vagy a dolgozó nő a szülési szabadság eltelte után (lásd a 157. paragrafus 2. bek.) tér vissza a munkahelyre, a szervezet köteles őt a munkaszerződésnek megfelelő munkakörben elhelyezni. Amennyiben a munka megszűnt, a szervezet köteles a dolgozókat szakképzettségükhöz megfelelő munkakörben elhelyezni. Amennyiben orvosi vélemény alapján nem lehet a dolgozót eredeti munkakörébe visszahelyezni, úgy a szervezet köteles a dolgozónak megfelelő munkát biztosítani. A Munka Törvénykönyve módosítás előtti rendelkezései értelmében a katonai szolgálatból visszatérő dolgozót, illetve a szülési szabadságról visszatérő dolgozó nőt a szervezet köteles volt eredeti munkakörébe visszahelyezni. Ennek következtében a szervezet köteles volt hosszabb időn át fenntartani számukra korábbi munkabeosztásukat, ami a leggyakrabban komoly nehézségekbe ütközött, különösen akkor, ha az ilyen dolgozót, vagy dolgozó nőt helyettesítő alkalmazott jobban is végezte a rábízott munkát. Az eredeti munkakörbe való viszszahelyezés kötelessége ezekre az esetekre tehát nem vonatkozik. Мл Ioí>aS Hl «# 4 ál I éh ЛК* *L.r «fi i» «I ŽB Őszi tanácsok Sok évtizedes tapasztalat alapján remélhetjük, hogy az idén sem lesz rosszabb az őszi időjárás, mint az elmúlt évek őszi hónapjai voltak. És mert az idei nyár nem nagyon kényeztette el a motorosokat, azt tanácsoljuk jó szívvel,- hogy a várható kedvező időt használják ki, túrázzanak minél többet. Bizonyára akadnak majd olyan motorosok is, akik azért bánnak kíméletlenül a járművekkel, merthogy az idény végén amúgy is javításba kerül a motor. Nagyon sok motoros véleményét hangoztatjuk, amikor helytelenítjük ezt a gondolkodásmódot. Ez esetben nem a kifezejett motorrongálás ellen emelünk szót, ámbár az sem dicsérendő, hanem inkább arra szeretnénk figyelmeztetni ezeket a „kísérletező kedvű“ motorosokat, hogy az általuk túlhajtott motor megtagadhatja az engedelmességet, aminek következménye a kötélvégreakasztás lehet. Ezért, a motor nevében arra kérjük a javításra érett motorok tulajdonosait: bánjanak kíméletesen a szegény párákkal — ezzel önmaguknak tesznek jót. Az ősziesre fordult csalóka idő megtévesztheti a motorkerékpárost — és főleg az útitársnőjét. A ragyogó idővel kecsegtető, de még kissé borongós reggeleden annak figyelembevételével öltözzenek, hogy a mind korábban lebukó nap után szaporán húzódik össze a hőmérő higanyszála. Jó szolgálatot tesz ilyenkor valami kötött gyapjú holmi — s ez elsősorban az útitársnőre, illetve annak derekára vonatkozik. Ez idő tájban egyáltalán nem szokatlanok a csendes esők, amelyek nem okoznak gondot az előrelátó motorosnak. Gondolunk itt legelőször a motor „cipőire“, azaz a gumiköpenyek futófelületének állapotára. A szemre oly mutatós, csillogó ködlámpák, krómozott, bukásvédő csőívek helyett tessék inkább hibátlan gumiabroncsokról gondoskodni. Igaz, a jó gumi nem „öltözteti“ a motort, csak óvja a motoros testi épségét. (Persze egy valóban jó ködlámpa is hasznos lehet, de mert részben a mi éghajlatunk alatt nem gyakori a tömény köd, részben az alkalmi szarkákat rossz útra csábítja, a fényes lámpa, gondoljuk a hibátlan gumi jobb szolgálatot tehet.) A csapadék ellen a láb- és szélvédő nyújtja a legtöbb biztonságot. Ezeken kívül jó szolgálatot tesz a műanyag-, bői készült, jól zárható esőkabát. Tudjuk, ezek a tapasztalatokból származó jó tanácsok már nem sokat mondanak az öreg motorosoknak, csakhogy a kezdők száma elég tekintélyes. De hogy az úgynevezett öreg rókákhoz is szóljunk, beszéljünk egy mind jobban elterjedő vezetési hibáról is. Kezdjük azzal, hogy a közúti forgalomra vonatkozó érvényben levő rendelet értelmében járművel az úttesten nemcsak „a menetirány szerinti jobb oldalon“ kell haladni, az előírás azt is hozzáteszi: „a forgalmi és az útviszonyoknak megfelelő mértékben jobbra tartva“. De ezen a törvényes kötelezettségen túl a kultúrált közlekedés is megkívánja mindenféle jármű vezetőjétől, hogy az út jobb szélét használják. Különösen a keskenyebb utakon van ennek fokozott jelentősége. Tudjuk, hogy a gyarapodó járműparkkal, meg az örvendetesen fejlődő idegenforgalommal nem tarthat lépést az útépítés, éppen ezért kellene — a saját és valamennyiünk érdekében — betartani ezt a szabályt. Ezzel nemcsak könnyebbé, hanem — és ez a fontosabb — veszélytelenebbé válhatna a most egyre kockázatosabbá váló előzés. Szinte érthetetlen, hogy a legtöbb járművezető előszeretettel a felezővonalon, vagy jobb esetben annak szomszédságában száguld, mit sem törődve a mögötte haladóval. Sokkal, de sokkal veszélytelenebb lenne útjainkon a közlekedés, ha a motorkerékpárosok — és persze az autósok is — a betonút jobb szélén hajtanának. Pozemné stavby n. p. Trnava építőüzem kedvező feltételek mellett dolgozókat vesz fel a következő AZ ALÄBBI SZAKMÁKRA kőműveseket ácsokat szerelőket burkolö-csempézőket tetőfedőket üvegezőket a szakképzettséggel nem rendelkező dolgozókat díjtalanul betanítjuk. ф betanulási hozzájárulást a Hivatalos Közlöny 57/1959 sz. rendelete alapján, ф tíz százalékos kedvezményes bérpótlékot, ф lakást I. kategóriájú épületekben (szállodai ellátás] biztosítunk, ф kedvezményes különélési pótlék, ф étkezés az üzemi étteremben kedvezménnyel, # hazai és külföldi üdülések, Щ szövetkezeti lakásépítési lehetőség, ф segítség az egyéni lakásépítkezésben. Az érdeklődők jelentkezzenek az egyes építkezési kirendeltségeken vagy az üzem igazgatóságán, TRNAVA, Vajanského ul. 17., esetleg használják fel az alábbi jelentkezési lapot (Kérjük olvashatóan kitölteni.) Itt levágni és borítékban bérmentve feladni. Az üzemükben végzett munka iránt érdeklődöm, mint munkába léphetnék (mikor)_________________________ Név: _____________ Lakhely:_______________________járás:__________________ FIGYELMÜKBE AJÄNLJUK: ÉPÍTÉSI IGAZGATÓSÁGAIN TRNAVA TRENČÍN SKALICA GALANTA PIEŠŤANY ф kedvező bérfeltételeinket, • toborzási díjat az érvényben lévő irányelvek szerint, A végrendelkezésről — Életem során kisebb vagyont gyűjtöttem össze. Mivel idős és beteges vagyok, szeretnék e vagyonra vonatkozóan végrendeletet késezíteni. Kérem tanácsukat, hogyan lássak hozzá a végrendelet elkészítéséhez?... — kérdezi olvasónk F. M. Amint leveléből kitűnik, halála esetére szeretné rendezni vagyonjogi viszonyait. A Polgári Törvénykönyv erre vonatkozóan egyetlen megoldást ismer, a végrendeletet. A végrendelet az örökhagyó egyoldalú jogügylete, amellyel vagyonára vonatkozóan rendelkezik halála esetére. Amennyiben a végrendelet rendelkezik a szükséges alaki kellékekkel és amennyiben tartalmát illetően összhangban van a törvénnyel, úgy a törvény biztosítja az örökhagyó vagyonának átruházását az örökösökre az örökhagyó akarata szerint. A végrendeletet vagy sajátkezűleg, vagy közjegyzői jegyzőkönyv formájában lehet elkészíteni (Polgári Törvénykönyv 476. §). Ebből tehát az következik, hogy végrendeletet csak személyesen lehet készíteni, nem lehet tehát más személyt felhatalmazni, hogy az örökhagyó nevében készítse vagy készíttesse azt el. A végrendelet érvényessége szempontjából rendkívül fontos, hogy tartalmazza a Polgári Törvénykönyv által előírt kellékeket. A kellékek egyrészt az örökhagyó személyére, másrészt az örökhagyó akaratára, és a végrendelet tartalmára vonatkoznak. Tekintettel arra, hogy a Polgári Törvénykönyv nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy ki készíthet végrendeletet a cselekvőképességre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Végrendeletet tehát csak cselekvőképességgel rendelkező személy készíthet. A 40/1964 Zb. sz. törvény a 8. §-ban leszögezi, hogy a polgár nagykorúsága elérésével válik cselekvőképessé. A polgár 18. életévének betöltésével válik nagykorúvá. E kor elérése előtt házasságkötéssel is nagykorúvá válik és nagykorúságát akkor sem veszti el, ha a házasság megszűnik, vagy ha azt érvénytelenné nyilvánítják. Nem készíthet végrendeletet az a nagykorú személy, akit a bíróság határozatával megfosztott cselekvőképesség! jogától. Amennyiben cselekvőképességgel nem rendelkező személy készít végrendeletet, ez érvénytelen. A végrendelet akkor is érvénytelen, ha az örökhagyó elmezavaržban készítette azt. Tehát a cselekvőképességgel rendelkező nagykorú személy végrendeletet készíthet. Mivel a végrendelet az örökhagyó akaratának egyoldalú megnyilvánulása, szükséges, hogy ez az akarat komoly legyen; nem lehet szó holmi tréfáról stb., mivel ilyen esetben a végrendelet érvénytelen lenne. Szükséges továbbá, hogy az akarat szabad legyen (nem szabad erőszakot alkalmazni). Fontos, hogy az örökhagyó akarata meghatározott és érthető legyen. A határozottságnak elsősorban az örökös és az öröklés tárgyát képező vagyontárgyak megjelölésére vonatkozóan van jelentősége. A Polgári Törvénykönyv 477. §-nak rendelkezése értelmében az örökhagyó köteles meghatározni, hogy az egyes örökösök milyen részben örökölnek. Amennyiben az örökhagyó nem állapította meg az egyes örökösök örökrészét, úgy, bár a végrendelet érvényes, de valójában minden örökös egyforma részben örököl. Az örökhagyó akarata nem ellenkezhet a törvénnyel és a társadalom érdekével, különben érvénytelen. Amint erre már rámutattam, a végrendeletet írásban kell megszerkeszteni. Polgári Törvénykönyvünk szóbeli végrendeletet nem ismer. A végrendeletben fel kell tüntetni megszerkesztésének napját, évét és hónapját. Ez főként azért fontos, mert ha az örökhagyó több végrendeletet készít, úgy az a szabály,,hogy a később megírt végrendelet hatályon kívül helyezi a korábban megírt végrendeletet (Polgári Törvénykönyv 480. §-a, .1. bek.). A keltezés azért is fontos, hogy megállapíthassák, vajon az örökhagyó élt-e még a végrendelet megszerkesztésekor. A keltezés nélküli végrendelet érvénytelen. Az örökhagyó aláírását a szöveg alatt köteles elhelyezni, mivel az aláírás után következő szöveg érvénytelen. Nem fontos, hogy az aláírás olvasható legyen, viszont fontos, hogy az aláírásból egyértelműen az örökhagyó aláírására lehessen következtetni. Amennyiben a végrendeletet sajátkezűleg írták meg és írták alá, úgy nem szükséges, hogy a végrendeletet tanúk is aláírják. A jegyzőkönyv alakjában megszerkesztett végrendelet bármelyik állami közjegyzői hivatalban elkészíthető. Az olvasni és írni nem tudó személyek csak közjegyzői jegyzőkönyv formájában készíthetnek végrendeletet., A jegyzőkönyv alakjában elkészített végrendeletnek is tartalmaznia kell az előírt kellékeket (közjegyzői rendtartás 92. §-a). A végrendelet tartalmát az örökös vagy örökösök megjelölése és örökrészük megállapítása képezi. Az örökhagyó ennek során köteles megtartani azt az elvet, amely kimondja, hogy a kiskorú leszármazottaknak legalább annyit kell juttatni, amennyit törvényes örökségük képez, a nagykorú leszármazottaknak pedig annyit, amennyit a törvényes öröklés szerinti örökrészük háromnegyed része tesz ki.1 Amennyiben a végrendeletben az örökhagyó másképpen rendelkezik, úgy a végrendelet a részében érvénytelen (Polgári Törvénykönyv 479. §-a). Az örökhagyó a végrendeletben kifejezett akaratát visszavonhatja vagy megváltoztathatja. Tehát halála pillanatáig bármikor visszavonhatja vagy megmásíthatja utolsó akaratát. A törvény a végrendelet visszavonásának két formáját ismeri: 1. új végrendelet készítése, 2. a korábbi végrendelet megsemmisítése. Később elkészített végrendelettel akor szűnik ,meg a korábbi végrendelet, ha ezt a későbbi végrendeletben az örökhagyó kifejezetten leszögezi. Az örökhagyó ily módon az egész végrendeletet megszüntetheti, vagy annak bizonyos részét. Későbbi végrendelettel az örökhagyó hallgatólagosan is megszüntetheti a korábbi végrendeletet. A végrendelet megszüntetésének másik módja a megsemmisítés. Amennyiben a végrendeletet nem az örökhagyó, hanem más személy semmisíti meg, úgy ez nem vonja maga után a végrendelet megszüntetését. A végrendelet megsemmisítése esetén fontos, hogy az örökhagyó a végrendelet megsemmisítés'ével ennek visszavonását akarja elérni. A megsemmisítést a végrendelkező különböző módon valósíthatja meg, például elégeti, széttépi stb. a végrendeletet. A végrendelkező csak a sajátkezűig' megírt végrendeletet semmisítheti meg. Amennyiben a végrendeletet jegyzőkönyv formájában készítették el, így megsemmisítése ftem jön számításba, mivel a jegyzőkönyvet az állami közjegyzői hivatalban helyezik el. Ilyen esetben csak visszavonással vagy új végrendelet elkészítésével helyezhető hatályon kívül a korábbi végrendelet.
