Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-17 / 42. szám
1970. október 17. SZABAD FÖLDMŰVES A lakásberendezés valóban a család létszámától függő egyéni Igény és egyéni ízlés dolga is. De ha már van is elképzelés hozzá, néhány másoktól kapott ötlet, tanács, amelyet azután a magunk számára megfelelőnek tartunk, csak segíthet a kényelmesebb és ízlésesebb berendezkedéshez. Szerkesztőségünktől is több olvasónk kér véleményt és különböző tanácsokat lakása berendezéséhez. Egy lakás alaprajzát azért közöljük, mert elrendezését különösen jónak és célszerűnek találjuk. Úgy gondoljuk, hogy azt esetleg példaként, ötletként bátran ajánlhatjuk azok számára, akik ezután építkeznek majd. Jónak célszerűnek tartjuk az alaprajzi elrendezést azért, mert mind a két szoba, de a fürdőszoba és a konyha is az előszobáról nyílik. A háromtagú családnak kényelmes elhelyezkedést biztosít a lakás ma is, de később, a család esetleges további gyarapodása esetén is. Gyakran találkozunk ugyanis hasonló, olyan kétszobás új családi házakkal, ahol a szobák egymásba nyílnak, az előszobáról csak egy bejáratuk van. Az egyik szoba így mindenképpen átjárószoba, s elkerülhetetlen, hogy a családtagok itt valamiképpen ne zavarják egymást. Ha szülők és sok esetben már felnőtt, házas fiatalok laknak így együtt, bizony elég gyakran kerül sor nézeteltérésre, súrlódásra is az együttlakó család tagjai között. A lakás festéséhez mi — a szobákhoz és az előszobához — a sárga és a zöld szín egészen finom, pasztell árnyalatait ajánlottuk a jelenlegi elég erős rózsaszín, lila és kék színek helyett, lehetőleg mintázás, hengerezés nélkül. Az ajánlott melegebb színek derűsebb, napfényesebb hatást kölcsönöznek a lakásnak a bágyasztó rózsaszín és a hideg kék színnél. Miután azonban a fal nem vakolt, hanem, mint nagyon sok helyen tapasztott, a fal kisebb egyenetlenségeinek az ellensúlyozására, az alapszínre mégis számításba jöhet valami egészen finos kis minta, de nem hivalkodóan erős és többszínű. Az éléskamra természetesen hófehérre, a konyha és a fürdőszoba a csempézés felett szerintünk szintén fehérre vagy pasztell színre festve, illetve meszelve a legkorszerűbb és legegészségesebb is. Szó került arról is, mi legyen a szoba padlózatával. Eredeti színében, padlóbeeresztővel és padlófénnyeh kezelve, vagy színtelen műanyaglakkal felkenve adná a legtermészetesebb hatást. Olvasónk a könnyebb kezelhetőséget, tisztántartási lehetőséget indokolva olaj- vagy zománefestékkel Ä lakás és berendezése Párna keresztszemes csíkkal A lábápolásról kívánja bevonni. Szerintünk ennek a kezelhetősége, tisztántartása sem könnyebb, mint a másiké, s tanácsunk az, semmiképen ne válasszon sötét színt, amely önmagában is nagyon komorrá teszi a lakást. Az ilyen padlózaton az általában kedveltebb közép és sötétebb tónusú szőnyegek még tovább fokozzák a komor hatást, s nem is érvényesülnek rajta teljes szépségükben. Ami a szobák berendezését illet}, helyeseljük, hogy a fürdőszoba melletti szobát hálóbútorral rendezték be. Valóban így tudják elhelyezni legjobban a jelenleg szükséges ágyneműt, dunyhákat is. Szekrényei jó rakodóhelyek a ruhanéműek számára. Helyes és természetes, hogy itt kapott helyet a másféléves kisfiú rácsos kis ágya is a szülőkkel egy szobában. Később még mindig jól elfér itt egy gyermekrekamié is, ami szükségessé válik a gyermek számára. A másik szoba egyelőre megmaradhat olyan nappali, illetve lakószobának, amilyennek tervezik is; ahol vendéget fogadhat a család, ahol — mint sok esetben adódik — családlátogató rokonnak, szülőnek kényelmes pihenőhelyet tudnak biztosítani. A szoba falfelületei nagyon jó Lehetőséget biztosítanak a berendezéshez, amelyhez mi, a mellékelt rajz szerinti berendezést és elrendezést ajánljuk. Az egyszemélyes rekamiék és fotelokkal! how bánv darabot vesznek belőle, a fotel nagysága is mérvadó) kényelmes ülőhelyek. A szoba másik falfelületén kialakított többcélú öszszetett szekrénysor pedig minden szükséges holminak megfelelő helyet biztosít és esztétikailag is kellemes látványt nyújt. Az előszobában az éléskamrával határos falon kaphat helyet az előszobafogas tükörrel, ernyő- és cipőtartóval. És helyes az a megoldás is (miután a szoba keskenysége folytán nem állítható be), hogy a háziasszony itt képez helyet a levetett munkaruháknak, ctpőtartónak és azokat függönyökkel takarja. A konyhában az éléskamra és az előszoba által határolt L-alakú részben (miután a vizet is ide vezetik) jól kiképezhető a modern előkészítő, főzési és mosogatósarok, szemben vele helyezhető el a szükséges szekrénysor, a verandával határos részen pedig, az ablak előtt, nagyon szép nagy hely marad az étkezési asztal és a székek számára. A veranda (ez még ezután készül el teljesen) bútorzata, mint a háziasszony mondja, virágállványokon kívül asztal és néhány szék lesz csupán, hogy ne legyen zsúfolt. Ezt helyeseljük. • Olyan tanácsokat, ötleteket adhattunk csupán e példa alap'janns, amelyek egyéni igény és ízlés szerint még sokféleképpen variálhatók, módosíthatók. —h— A párna nagysága 42X34 cm. Fehér kongréra piros vagy búzakék gyöngyfonállal varrjuk. A kongrét 88X38 cm nagyságúra varrjuk. A hosszabbik oldal felező vonalát sötét cérnával beférceljiik. Az egyik oldalt kivarrjuk, a másik oldal a párna hátlapja. Alul 2—2 centit számítunk az összevarrásra, úgyszintén a 2. oldalán is. A kivarrható felületet úgy osztjuk be, hogy a csíkokat a minta szerinti elosztásban varrhassuk ki. A mintasorok kezdetét cérna áthúzással jelöljük meg. Keresztben is kiszámítjuk a párnalap felező vonalát. Ezen a vonalon indulunk el és attól jobbra és balra varrjuk ki a sorokat ügyelve, hogy a sorminta mindkét oldalon azonos sorral végződjön. A kész párnalapnt a bal oldalon nedves ruha alatt kivasaljuk, majd összevarrjuk a széleket. Alul kb. 30 centis nyílást hagyunk. Ezen töltjük meg a párnát, esetleg egy belső töltött párnát csúsztatunk bele, majd a nyílást a jobb oldalon sűrű öltéssel összevarrjuk. К. E. Modern lakásba - modern terítő ó Ezt az egyszerű horgolással készült, de színekben ötletesen" összeállított téglalap alakú térítőt — világos színű, modern bútorokhoz ajánljuk. Anyaga: piros, zöld, világos szürke, drapp és fekete vastag horgolófonal. Mintája: 1. sor: 8 láncszemből gyűrű. 2. sor: a gyűrűbe 16 háromráhajtásos pálcát öltünk, közöttük 2 láncszemmel. 3. sor: az előző sor kétláncszemes íveibe 1 rövidpálca, 5 láncszem ismétlődnek. Ez a sor midig fekete színű. A motívumokat a harmadik sor ötláncszemes íveinél kapcsoljuk egymáshoz, éspedig úgy, hogy 2 ívet (az ívek közepénél) összekapcsolunk, 2 ív kimarad, és így tovább. A különböző színek a mintadarabon ferde sorokban helyezkednek el, illetve ismétlődnek, tehát piros, zöld, világos szürke, drapp, piros stb. (h) A lábápolás első kelléke a naponta (étszeri, de elengedhetetlenül legtlább egyszeri szappanos-melegvizes, ttána álíottvizes lábmosás. Nagyon 'ontos a szappanos lábmosóvíz gondos leöblítése, hogy a láb bőre a szappantól lúgos ne maradjon, hasonlóképpen a láb bőrének alapos szárazra törlése, különösen a lábujjak között, mert ezek elmulasztása elősegíti lábunkon a bőrgombák megtelepedését. Lábmosás után időnként távolítsuk vagy távolíttassuk el a láb bőrének megvastagodott szarurétegeit, bőrkeményedéseket és tyúkszemeket. Ha gondoskodunk róla, hogy lábunkat a cipő ne nyomja (nem Könnyű dolog, mert nemcsak jó cipő kell hozzá, hanem ortopédíailag is rendbe kell hozatnunk lábunkat) s bőrmegvastagodásainkat és tyúkszemeinket rendszeresen vágatjuk, azok legtöbbször el is múlnak. Makacs esetekben szalicilkollódium, vagy szalíciltapasz használatával tudjuk ezt elősegíteni, fájdalmas, ujjak közötti, vagy ízületek fölött újjháti tyúkszemeknél sokszor az érzéstelenítés mellett végzett elektrokauteres beavatkozást sem tudjuk elkerülni. Lábujjaink körmeit nincs értelme hosszúra hagyni, nem is szép és a hölgyeknél a nylonharisnyát is veszélyezteti. A körmök külső szélét gondosan kell körlllvágni és a körömház felpuhított bőrét rendszeresen visszatolni. Nem szabad a körmöket, főleg a sarkaiknál túlságosan kivágni, mert az ezáltal létrejövő, benőtt köröm sok szenvedés forrása lehet, bár konzervatív kezeléssel is biztosan meggyógyítható. A lábizzadás elkerülésére Is min- I dent el kell követnünk, amit e célból tehetünk. Itt is elsősorban a lá- i bak minél jobb statikai állapotáról 1 kell gondoskodnunk, ami bizony az i ortopéd orvos számára is komoly feladat. Ha a lábaink visszeresek, arra külön gondot fordítsunk, azonban ez is olyan komplex követelmény, amivel külön cikkben kell foglalkoznunk, l Ezek sajnos mind olyan követelmé- I nyék, hogy mire tudomást szerzünk , róluk, többnyire már el is késtünk velük. Mint azonban már említettem, ] kedvező körülmény, hogy a lábizzadás 1 sok különböző jó szerrel biztosan el! mulasztható, sót gyógyítható kellej metlenség. Vannak azonban olyan teendőink is lábunkkal szemben, amelyekkel so! hasem késtünk el, és ezek a haris- I nyákra és lábbelikre vonatkoznak. Ne j járjunk harisnya nélkül olyan időben, amikor nélküle fázik a lábunk, viszont ne viseljünk feleslegesen meleg I harisnyát, mert mindkettőnek káros J következményei lehetnek. Cipőnk mé! rétét, formáját, sarkát tekintve, lábunknak megfelelő legyen, követhetjük a divatot, de ne lábunk rovására és ne minden szenvedés árán. Ahogy káros a szűk cipő, éppúgy hátrányos a nagy cipő is. Az ideális cipő, amely szorosan fogja a lábat „rüsztben“ és bokában, de kényelmes a lábbujjaknak anélkül, hogy elöl bő volna. A jó cipő pedig fél egészség, sőt fél szépség is a lábnak, amint azt hölgyeink nagyon is jól tudják. Dr. Gy. J. Öcsi harmadikba jár. Eleven gyerek, gyakran csintalanságra ragadtatja magát, de szolgálatkészsége, eszessége átsegíti a veszedelmeken. A tanár néni szive meglágyul a büntetésnél. mert biztosan eszébe jut; Öcsi mindent tud és még arra is marad ideje, hogy az osztály körül szorgoskodjon. Uzsonnái hord, vigyáz a WC-к tisztaságára, letörli a táblát, a tanár néni kérésére szélsebesen vágtat az öreg iskolába, viszi a levele? az igazgató bácsinak. Arányos termetű, nyúlánk fiú. Ovális, finom arcából két fekete szem kandikál a világra . . na és a lányok ra. MiTi, módéin fenegyerek az Öcsi. különöse i a libi-t llibaleqelön j, amikor a jocicsapaíot felölik és elkezdődik a játék, amelyben ő mindig középcsatár és ennélfogva: gólkirály. Az öltözékére mindig kényes fiút a tavaszi szünet előtti csütörtökön megszólták a többiek. Nővérétől élszerzett hegyesorrú, barna, gumitalpú cipőben sétált a folyosón és az egyik gyerek azt mondta neki: „Öcsi, te anyukád cipőjében jöttél az iskolába?“ A fenegyerek kedves vonású arca kivörösödött, tekintetében egy pillanatra a meghökkenéssel kevert bizonytalanság árnyéka vetődött, s közben elkészült a felelet: — Hülyéi Anyukámnak negyvenhatos cipője van. Ez meg csak harmincötös. — Negyvenhatos? — csodálkoztak a köréfe sereglett pajtások. — Persze, hogy negyvenhatos. — Hát az majdnem fél méter — bizonygatták a többiek. — Mit csináljak, ha egyszer nagy lába van az anyukámnak. Ezzel elintézte az ügyet. Sétálgatott tovább a hegyesorrú cipőben. Otthon annyit kérdezett anyjától, hogy hányas cipőt visel? Megnyugodott, hogy csak harmí-ľ-h^ns a7 anll ja cipője. SOMOGYI /ANOS SALLŰ ISTVÁN: / *** ( Jszi vers Tudod-e, hogy haragszom rád Hova tetted kedves nyarunk? Ködnevelö november? Hol a sárga, langyos ősz? Hideg is vagy, zuzmarás is, Hol van a nap ezüst képe? Borzog tőled az ember. Hol a szőlő, hol a csősz? Ogye sietsz, elmész hamar? Utat engedsz a télnek? Puha hóban a gyors szánkón Vágtató kis legénynek? MI A KÖNYV CÍME Ebben a rejtvényünkben egy olyan regény címét s a könyv írójának nevét rejtettük el, ami nem egészen ifjúsági regény. Éppen úgy, mint Félix Salten Bambi című könyvét is gyerekek, felnőttek egyaránt szívesen olvassák. Ez a regény is állatokról szól, egy kicsike állat mondja el az életét, gondjait és örömeit. Minden pajtásnak ajánlom, olvassa el ezt a könyvet, én úgy gondolom, tetszeni fog nektek. A körben figyeljétek meg jól a számozott betűket. Ezek a betűk nagyon össze vannak keverve, s ezekből az össze vissza dobált betűkből kell azzal, hogy a betűket megszámoztam, összeállítanotok az író nevét s a re- tgy a számuk sorrendjében keressétek gény címét. össze a betűket. Egy kicsit a segítségetekre sietek így if felfoghatjuk Gondolataimba merülve igyekeztem hazafelé, amikor a gyalogjárón egy gyermek kerékpározott el mellettem. Nem ütköztem meg az eseten, csak legyintettem. De nem így az előttem, haladó két idősebb asszony: — Kerékpározik a járdán, nahát! — Gyerek még, kisgyerek — vette védelmébe a másik. — Akkor is tudnia kell, hogy a járdára felhajtani tilos! — Nem is ment olyan gyorsan, és honnan tudná, hogy a járda csak a gyalogosoké? — nyugtatgatta társát ismét az előbbi. — Honnan, honnan... hát nincsenek szülei...?! Ez a megjegyzés, az utolsó, megragadta figyelmemet. Valóban elgondolkoztató, van benne igazság. A szülő sok mindenért felelős . . . Tóth János
