Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-17 / 42. szám

1970. október 17.

чг

SZABAD FÖLDMŰVES

5

A NYITRAI JÁRÁSBAN

Mindannyiunk előtt nagyon jól ismert a tej és a belőle készült termékek fogyasztásának fontossága, egészségügyi szempontból. Ezért nem szükséges részletesen elemezni a tejtermelés állandó fokozásának jelentőségét. Ezen a téren még számos mezőgazdasági üzemben jelentős tartalékokkal rendelkeznek. Az utóbbi években a járási me?ögazdasági társulások, illetve a járási termelési igazgatóságok zootechnikusai szorosan együttműködve a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóival, az állattenyésztés irányítóival, igyekeznek feltárni a tejtermelés fokozásának további lehetőségeit. Űrömmel állapíthatjuk meg, hogy a fáradozást egyre nagyobb siker koronázza, ami a tejtermelés szintjének állandó emelkedésében nyilvánul meg.

A nyitrai járás mezőgazdasági üze meiben is bíztató a szarvasmarhatenyésztés, illetve a tejtermelés fejlődése. Erről győződhettünk meg, amikor elbeszélgettünk a járási mezőgazdasági társuláson Hanzlík Karul mérnök zootechnikussal, akinek főleg a szarvasmarhatenyésztés további fejlesztése van gondjaira bízva.

— Járásunkban a tejtermelés évről-évre növekedik — jegyezte meg a beszélgetés kezdetén Hanzlík mérnök. Ezt néhány számadattal is bizonyíthatom. Tavaly az év első felében 20 millió 259 ezer liter tejet termeltek a járás mezőgazdasági üzemeiben. Az 1970-es év hasonló időszakában már 21 millió 602 ezer liter tej kerülhetett a feldolgozó üzemekbe, holott a tehénállományban lényeges változás nem történt. Ha a szövetkezetek esetében hasonlítjuk össze a tavalyi és az idei év első felében elért eredményeket, szintén jelentős a termelésnövekedés, vagyis 14 mill'ó 312 ezerről majdnem 16 millió literre emelkedett a tejtermelés. A napi te|hozam a fent említett időszakban a szövetkezetekben 6,38-ról 7,02 literre a járás valamennyi mezőgazdasági üzemében pedig 6,72-ről 7,13 literre emelkedett. Az 1969-es évben egyébként az állatni gazdaságokban ' 27ЗД liter, — a szövetkezetekben pedig 2530 liter átlagos tejhozamot értünk el tehenenként. Kiegészítésként még megemlítem, hogy az idei év első felében egy tehéntől már 1290 liter tejet fejtek a mezőgazdasági üzemekben a tavalyi 1217 literrel szemben. Az idén járási méretben 2800—2850 literes tejhozamra számítanak.

— Mivel magyarázható a tejtermelés állandó növekedése? — érdeklődöm a zootechnikustól.

— Főleg azzal, hogy a mezőgazdasági üzemekben egyre nagyobb figyelmet szentelnek a szakszerű tenyészmunkának. A céltudatos tenyészmunka kidomborodását az is elősegítette, hogy egyre több főiskolai képzettséggel rendelkező szakember irányítja az állattenyésztési termelést. A tehénállományokban is minőségi változások történtek, ami pozitívan hatott a tejtermelésre. Természetesen nem szabad megfeledkezni a jó minőségű és bőséges takarmányalap megteremtése érdekében kifejtett tevékenységről sem. A mezőgazdasági társulás agronómusaival, mechanizátoraival karöltve számos olyan gép és technológiai bemutatót rendeztünk, amely a takarmánynövények korszerű betakarítását szemléltette. Az ott szerzett tapasztalatokat a későbbiek folyamán gazdagon kamatoztatjuk a mezőgazdasági üzemekben. Ez azt eredményezte, hogy nemcsak mennyiségileg biztosított a takarmányalap, hanem a takarmányok minősége is lényegesen jobb, mint az elmúlt években volt.

— A fent említetteken kívül még milyen intézkedéseket tettek a tejtermelés növelése érdekében?

— Olyan határozatot hoztunk, amelynek értelmében a mezőgazdasági üzemek zootechnikusai nemcsak felelősek a tejtermelésért, hanem anyagilag is érdekeltek a termelés állandó fokozásában, vagy a termelés esetleges csökkenésének megakadályozásában. Például ha valamelyik mezőgazdasági üzemben a tejtermelésben hiányosságokat tapasztalunk, esetleg csökken a termelés, vagy a helyi adottságokhoz képest a fejlődés nem meggyőző, és ha az ilyen állapot huzamosabb jellegű, illetve két hónap alatt nincs pozitív változás, a felelős zootechnikus fizetése bizonyos mértékben csökken. Az eddigi tapasztalatok alapján ez az eljárás jő módszernek mutatkozik, hiszen az anyagi érdekeltség felkeltésével növekszik a felelősségérzet a szervezőmunka iránt, ami végső fokon a tervfeladatok sikeres. teljesítését eredményezi.

— ,Ца már részletesen értékeljük a járás tejtenraeiését, talán megemlíthetnénk, ezen a téren az élenjáró szövetkezeteket.

— A tejtermelésben főleg a mlynanyi és a mojmirovcei szövetkezetek érnek el kiváló eredményeket. Az előzőben az év első felében 1809 literes, az utóbbiban pedig 1681 literes volt az átlagos tejhozam tehenenként. Vieskán 1672, Nové Sadyban pedig 1654 literes tejhozamot értek el. A tejtermelés növekedését, amely főleg az utóbbi években volt jelentős, hűen tükrözi az a tény is, hogy amíg 1968-bah a járás száz mezőgazdasági üzeme közül még négy szövetkezetben 1600 liter, hétben láoo, 17-ben pedig 2000 lilter alatt volt az évi átlagos tejhozam és csak három mezőgazdasági üzemben értek el 3000 literen fe lüli tejhozamot, addig 1959-ben 2003 liternél kevesebbet már csak 19 szövetkezetben fejtek, ugyanakkor négyre gyarapodott a 3000 liter átlagos tejhozamot kimutató efsz-ek száma. Nagyon örvendetes, hogy az idei év első felében tehenenként 1000 liternél kevesebbet már csak hat közös gazdaságban fejtek, ugyanakkor 11 gaz daságban már 1500 liter fölé emelkedett a félévi átlagos tejhozam.

— Hogyan képzelik el a szarvasmarhatenyésztés távlati fejlesztését, milyenek a jövőbeli terveik?

— Az állattenyésztés további céltudatos fejlesztését a termelés szakosításában látjuk Ezt főleg a szövetkezetek egyesítése útján a termelés összpontosításával kívánjuk megoldani. Az idén Topoléianky, Hostie, Žitavany, Machulince és Obyce egyesítésével jött létre egy nagyobb mezőgazdasági üzem. Ezenkívül M. Zálužie, Sila, N. Sady, Kapince és Cab összevonásával teremtjük meg a korszerű szakosított állattenyésztés alapjait.

— A járás területén a borjúnevelést is összpontosítják — említette meg a beszélgetés végén Hanzlík mérnök. - A Nyitrai és a Verebélyl Állami Gazdaságban egy-egy 400 férőhelyes, Topolőiankyban pedig 500 férőhelyes borjúnevelde, a jövőben pedig Slepoanyban épül szintén egy 500 férőhelyes korszerű borjúnevelde, és ez biztosítja majd a korszerű borjúneve lés megvalósítását. A topolíiankyi borjúnevelde 15 szövetkezet közös vállalkozásából jött létre. Ez is ékesen bizonyítja, hogy az állattenyésztés terén is egyre előtérbe kerülnek .i kooperációs kapcsolatok.

A nyitrai járás mezőgazdasági üzemeiben jelenleg 18 054 darab tehenet tartanak. A távlati tervek szerint ezt évente 400 darabbal kell emelni és 1975-ben előreláthatólag a tehenek száma eléri a 19 800 darabot. A helyi adottságok a lehetőségekhez mérten mintegy 20 ezer darabra akarják növelni a járás tehénállományát.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a nyitrai járásban a szarvasmarhatenyésztés, illetve a tejtermelés szintje állandóan emelkedik. Egyszóval a jövőt illetően bíztató a fejlődés, hiszen ezt bizonyítják a fent említett eredmények is.

KAJTOR PÁL

Ú| Irányzatok az állattenyésztési termelésben

A hústermelés problémáival foglalkozó. Nyitrán megrendezett háromnapos szimpózium jelentőségében felülmúlta az álattenyésztéssel kapcsolatos összes más idei rendezvényeket. A magas szintű tanácskozáson hazánk élbeli szakemberein, kutatóin kívül résztyettek a szarvasmarhatenyésztéssel, juh-, sertés- és apróállattenyésztéssel foglalkozó magyarországi, hJDK-beli, NSZK-beli, romániai, lengyel és jugoszláv szakemberek is. Tehát olyan személyiségek, akik a kutatómunka ..stratégiáját“ formálják az állattenyésztési termelés területén. Éppen az említett szimpózium célja volt az eddigi tudományos-kutatói ismeretek összegezése в ennek alapján kellett megegyezni az állattenyésztési termelés egyes szakaszai továbbfejlesztésének irányairól, megszabni a marhahús, sertéshús, juhhús, baromfihús és nyúlhústermelés hatékonysága, rentabilitása és minősége javításának lehetőségeit.

Hazánkban az állattenyésztési termelés fejlődése új szakaszába ér, mikor már nemcsak a piaci kereslet mennyiségi kielégítésével szembe".: követelményék fokozódnak, hanepi növekednek a minőséggel és a termékek összetételével kapcsolatos igények is. Mindez minőségileg új igényeket támaszt a kutatómunkával, nemesitől és tenyésztői tevékenységgel. a nevelés és hizlalás új technológiai eljárásaival szemben. Elvben a sovány hús termelésének fokozásáról van szó, előtérbe kerül a marhahús és baromfihús, termelése.

Igaz ugyan, hogy hazánkban az utolsó tíz év során az egv lakosra eső húsfogyasztás mennyisége 69,7 kilogramra emelkedett s ezzel elértük a világ fejlett államainak szintjét, ám

a húsfogyaszttás minőségi összetétele a racionális táplálkozás szempontjából kedvezőtlen. Nálunk még mindig túlsúlyban van a zsíros sesrtéshús a jobb minőségű marhahússal szemben különösen Szlovákiában, ahol a sertéshús az egész húsfogyasztás 55,4 százalékát képezi. Éppen az egyes húsfajták termelése összetételének megváltoztatásával érhetünk el váltó zást a fogyasztásban a jobb minőségű húsfajták, a marhahús, juhhús, nyúlhús és baromfihús javára. A kutató állomások, intézetek már elegendő olyan ismerettel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik ezen célok elérését. Természetesen szükséges, hogy ez az új koncepció a mezőgazdasági rezort agrárpolitikájának fontos részévé váljon. Meg kell teremteni az új ismeretek megvalósításának anyagi feltételeit. J. Janovic mérnök, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs szavat szerint ezek a kedvező feltételek biztosítva lesznek, mert az új ötéves terv nemzetgazdasági része jelentős összegek előirányzásával számol a takarmánytermelés és az élelmiszeripar további fejlesztésének céljaira.

A szimpózium tanácskozása egyértelműen igazolta, hogy hazai szarvasmarhafajtáink teljes mértékben megfelelnek a hústermelés fokozására. A fő hangsúly a jóminőségű borjúhús termelésére kerül, mert a 150—200 kg élősúlyú borjak iránt nagy a kereslet a külföldi piacokon. Exportálásuk a devízaszerzés szempontjából hazánk számára nagyon előnyös. A legnagyobb problémát jelenleg a kellő mennyiségű alapanyag, az elválasztott borjak hiánya jelenti. A megoldás leggyorsabb módja a vágóborjak súlyának növelése és az ikerborjak ellését támogató hormonális készítmények használata. A borjúhús termelése terén még jelentős tartalékaink vannak, mert jelenleg még elég nagy arányban kerülnek alacsony élősúlyú állatok a vágóhídra. Nagy kár ez, mert nincsenek kihasználva a hazai szcrvasmarhafajták gyors növekedési képességei, amelyek támogathatnák a borjúhústermelés fokozását.

A hústermelés másik nagy tartaléka a juhhústermelés, főleg a bárányhús termelés bővítésének lehetősége. A juhállomány lehetővé teszi a piaci termelés fokozását, ám fel kell számolni a felvásárlásban, feldolgozásban és elosztásban jelenleg még létező problémákat. A juhot nem szabad olyan állatként kezelni, amelynek eltartására elegendőek a növénytermesztés melléktermékei, hulladékai. A juhhús és bárányhús intenzívtermeléséhez éppen olyan jóminőségű takarmányozás szükséges, mint a szarvasmarhák tartásához.

A sertéstenyésztés terén előtérbe kerül hazai fajtáinknak a külföldről behozott, húsos típusú landrase fajtával való keresztezése s így jó növedési és hasznossági képességekkel rendelkező egyedek jönnek létre, amelyeknél 110 kg súiyig lényegesen alacsonyabb a zsírképződés, mint az eddigi fajtáinknál. Ez jelentős ténye ző, mert a nálunk elterjedt szlovák fehér fajtánál a soványabb hús termelése csak 90 kg élősúlyig volt le lietséges.

A fentiekben csak néhányat említettünk meg a háromnapos szimpóziumon elhangzott gondolatokból és következtetésekből. A konkrét eredmények egyre inkább megnyilvánulnak a gyakorlati állattenyésztésben, a hústermelésben s hozzájárulnak a társadalmi igények messzemenő kielégítéséhez. —Z—

*

A tlunaszerdalielyi járás mezőgazdasági tizamaiben fokozott figyelmet szentelnek a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésének. Az eddigi eredmények a céltudatos, szakszerű tenyészmunkáról tesznek tanúbizonyságot. Felvételünkön a Nagymegyeri (Calovo) Nagyhizlalda Nový Dvor-i részlegének tehenét látjuk, mely a Nyárasdon megrendezett járási méretű tenyészállatkiállításon bronzérmet nyert. Ez a fejős az V. iaktációban 5 ezer 343 liter tejet és 229 kg tejzsírt termelt 4,28 százalékos tejzsfrtartalom mellett.

Felv.: —bor —

шашшшят*шшшаяташшшшкяшашвятюву*1зая1гтпй1жл*ш*Noлгзяв1эжшшяшяпяят

ALAPiSMERETEK AZ ÉLŐSKÖDŐKRŐL

Az olyan alsórendü lényaket, amelyek más állatok (az ún. gazdaállatok) testén, vagy szervezetében élnek és lestnedvaiből veszik táplálékukat, élősködőknek (parazitáknak! nevezzük. Állattanilag egyesek a véglényekhez, mások a férgekhez és ízeltlábúakhoz (rovarokhpz] tartoznak. A belső paraziták (például májmételyek, galandférgek, ttidóférgek) a legkülönbözőbb szervekben találhatók. A külső élősködőkhöz tartoznak a bolhák, szúnyogok, tetvek, kullancsok stb. Egyes paraziták egész életüket a gazdaállaton, vagy annak belsejében töltik: ezek az ún. állandó élősködők. Mások viszont csak Időnként, táplálék felvétele céljából keresik fel a gazdaállatot (például a szúnyogok, piócák és kullancsok) és különben annak testén kívül élnek, amiért időleges parazitáknak nevezik őket.

Az élősködők teste a faji fejlődés folyamán alkalmazkodott életmódjukhoz. Például a bolhák és tetvek teste lapos, hogy a többé-kevésbé sűrű szőrzetben könnyebben mozoghassanak. A belső parazitáknak nincs szemük, mert nincs rá szükségük. A galandféregpak hiányzanak az emésztőszervei, mert táplálékát testének egész felületével veszi fel a gazdaállat ' bölcsövének tartalmából. Viszont az összes paraziták tvarszervei feltűnően jól ki vannak fejlődve, mert. rengeteg petét kell termelniük, hogy legalább egy részük bejusson az új gazáaállatok testébe. A külső élősködőknél hím- és nőnemű egyedekkel találkozunk, a belső paraziták azonban többnyire kétneműek (hermatroditákl. Ez azért van így, marta test belsejében a mozgás rendkívül korlátozott és majdnem tehetetlen volna a párosodás.

Az élősködők fejlődésének menete általában igen bonyolult. Sok olyan parazitafaj létezik, amelynél ivartalanul szaporodó nemzedékek ivarosán szaporodókkal váltakoznak. Egyes élősködők fejlődésük bizonyos részét a külvilágban töltik, mások pedig ún. köztigazdákban élik át. Például a szarvasmarha mételykórjának okozója, az ún. májmétely végleges gazdaállata a szarvasmarha és más kérődzők, fejlődése folyamán azonban, mint lárva a törpe iszapcsigában tartózkodik.

Az élősködők különböző ártalmakat pkoznak a gazdaáliatban. Egyesek kártétele erőművi (mechanikus] jellegű. Például áz orsófórgek bélellömülést okozhatnak, sőt a belet át ia fúrhatják. Más férgek mérgező hatású anyagcseretermékeikkel károsítják a gazdaállatot. Vannak olyan paraziták, amelyek igen veszedelmes emberi lés állati fertőző betegségek terjesztői. Így az ember borzalmas betegséginek, a pestisnek terjesztésében a patkányok bolhájának van oroszlánrésze. Az ember maláriájának okozója egy. a vérben élő véglény, a vér szívásakor egy szúnyogfajtába kerül, ott fejlődik és a szúnyog viszi át más emberre.

Az élősködők annál erősebb hatást fejtenek ki, minél nagyobb számban lalálhatők a gazdaállatban, minél ^nagyobb a viruleticiájuk és minél kisebb a gazdaállat ellenállóképessóge. Virulencta alatt támadőképességot, vagyis azt a tulajdonságot értjük, hogy a paraziták le tudják győzni azokat az akadályokat, amelyeket a gazdaszervezet behatolásuk és betelepedésük ellenébe gördít. Ha a gazdaállat rossz táplálkozás miatt vagy más oknál fogva legyengült, akkor ellenállóképessége az élősködőkkel szemben jóval kisebb.

Az élősködőkkel szembeni védekezés csajt úgy lehetséges, ha megszakítjuk fejlődésük menetét, és így akadályozzuk meg szaporodásukat és terjedésüket. Például a fentebb már említett májmétely fejlődésének megszakítására a következő lehetőségeink vannak:

— a nemileg érett mételyek gyógyszerekkel való elpusztítása a gazdaállatban;

— a köztigazdák (törpe iszapcsiga) irtása rézgáliccal vagy mésszel a mocsaras réteken;

— a túl nedves legelők talajjavítása alagcsövozéssel, amivel a törpe iszapcsiga legfontosabb létfeltételét, a vizet elvonjuk.

Az élősködők által okozott betegségek korlátozása a következő intézkedések rendszeres végrehajtásával történik:

— a parazitás betegségben szenvedő, vagy gyanús állatokat elkülönítjük az egészségesektől. Ha állományunkat vásárolt egyedekkel akarjuk kiegészíteni, akkor ezeket előbb elkülönített istállóban vesztegzár alá kell helyezni, ahol az állatokat megszabadítjuk a külső parazitáktól (bolhák, tetvek, kullancsok) és ürülékeiket és vérüket élősködők jelenlétére megvizsgáltatjuk;

— a beteg és gyanús állatok ürülékét azonnal el kell távolítani (korcposztofnl). Az említett képzpdő hő a paraziták petéit elpusztítja;

— az istállóban "sndszeresen irtjuk a rovarokat, 'amelyek terjesztik a parazitás betegségeket. Ezenkívül elpusztítják az állatok bőrén megtelepedett élősködőket (DDT-t és HCH-t tartalmazó készítményekkel);

— némely élősködő faj ellen oltás is alkalmazható (a szarvasmarha vérfestékvizelése ellen egyes országokban oltással védekeznek);

— a paraziták elleni védekezés fontos tényezőjű az állatok kifogástalan etetése és az állategészségügyi higiénia szabályainak pontos betartása úgy az istállóban, mint a legelőkön.

Az élősködők elleni fertőtlenítésre legjobban bevált a forró 2—5 százalékos mosószódaoldat. Az élősködők petéivel fertőzött legelőkre egy legeltetési idény tartamára más fajú állatokat hajtuk ki, mert a paraziták legtöbbje csak egy bizonyos fajtában találja meg létfeltételeit.

A jövőben foglalkozunk majd az egyes fontosabb parazitás betegségekkel, azok orvoslásával és megelőzésével. Dr. Flórian Endre

Dr. J. T. CSc.

biztató a tejtermelés fejlődése