Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-17 / 42. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 17. • EGYSÉGBE KQVÄCSOLÖDIK AZ IFJÜSÁG 'WßjШПШ Az elmúlt héten tartották meg a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség alakuló konferenciát a nyugat-szlovákiai, kelet-szlová­kiai és közép-szlovákiai kerü­letben. Az alakuló konferenciák további lépést jelentenek az ifjúság eszmei és szervezeti egységének szorosabbra ková­csolásában. Az ifjúság egysége­sen akar résztvenni a szocia­lista társadalom építősében, és tettekkel akarja bizonyítani szocialista hazánkhoz fűződő kapcsolatát. A kerületi konferenciákon pártunk vezető funkcionáriusai vettek részt. A nyugat-szlová­kiai kerületi konferencián fel­szólalt Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára. Beszá mólójában megállapította, hogy az értekezlet további lépést je­lent az Ifjúság eszmei és szer­vezeti egyesítéséhez vezető úton. Megemlítette, hogy a bomlasztó erőknek sikerült megbontani az ifjúság egységét, és Ideiglene­sen megbénítani az ifjúsági mozgalmat. Ma mér a fiatalság felismerte a jobboldali bom­lasztó erők hazugságait. Beszé­de további részében rámutatott arra, hogy az ifjúsági szervezet egységének kialakításában a szovjet Komszomol, valamint hazánk ifjúsági mozgalmának gazdag hagyományaira, tapasz­talataira támaszkodik. Az ifjú­ság résztvesz az ifjúsági épít­kezéseken és egyre jobban meg­érti a munkásosztály forradalmi hagyományait, az osztályelve­ket, szemlélete a proletár in­ternacionalizmushoz igazodik és felismerte a szocialista haza­fiassághoz ős a párt vezető sze­repéhez való felzárkózás szük­ségszerűségét. A párt és álla­mi szervek most arra töreksze­nek, hogy a fiatalság számára biztos jövőt, megfelelő érvénye­sülési lehetőségeket teremtse­nek. A kelet-szlovákiai alakuló konferencián Vasil Biíak elv­­társ, a CSKP KB titkára mon­dott beszédet, aki szintén hang­súlyozta a fiatalság egységének szükségességét, aprólékosan ele­mezte a szocialista és a szovjet­ellenes erők tevékenységét és céljaikat az elmúlt esztendőben. Megemlítette, hogy fokozni kell a párt vezető szerepét, el kell mélyíteni a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkat és az ifjúságot a proletár nemzetközi­ség szellemében kell nevelni. • EREDMÉNYESEN FEJLŐDIK SZLOVÁKIA GAZDASAGA Kilenc hónap alatt Szlovákia ipari termelése a múlt év ha­sonló időszakához hasonlítva 9,8 százalékkal nőtt, ami 0,4 százalékkal több a tervezettnél. A legjobb eredményeket az üveg-, a kerámia- és a porce­lániparban, a szénbányászat­ban és a szénfeldolgozásban, a vegyiparban, a kőolajfeldolgo­zásban, a gumi- és azbesztipar­ban, valamint a műanyagfeldol­gozó szakágazatban értük el. Gyenge a tervteljesítés a cellu­lózé és papíriparban, a bőrfel­dolgozó ágazatban, a lábbeli­­készítő iparban, valamint a' szőrme és fafeldolgozó iparban. Mezőgazdasági dolgozóink céltudatosan növelik gazdasági állományukat és örvendetes, hogy ezzel együtt több állat­­tenyésztési terméket vásárolunk fel. Kedvezően fejlődik a kis­kereskedelmi forgalom is, bár nem éri el a tervezett szintet, de a piacra egyre több áru ke­rül és csökken a hiánycikkek száma. • FOKOZZUK A NÉPI MILÍCIA AKCIÖKÉPESSÉGÉT Több járásban gyakorlatot tar­tottak a népi milícia egységei. A bratislavai egységek gyekor latán megjelent Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára is, aki köszönetét mondott a népi mi­lícia tagjainak azért, hogy fo­kozzák akcióképességüket, majd méltatta a népi milíciának tár­sadalmunkban betöltött szere­pét. Csehszlovák-finn erőfeszítések Európa békéjéért Ludvlk Svoboda, köztársasági elnö­künk hazatért finnországi hivatalos látogatásáról, ahol dr. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök meghívására tartózkodott és jelentős politikai, va­lamint gazdasági tárgyalásokat foly­tatott. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki és megállapítják, hogy ^zok a nyíltság és a kölcsönös megértés jegyében folytak le. A két fél arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a kapcsolatok sikeresen fejlőd­nek és minden téren kedvező lehető­ségek vannak további fejlesztésükre. Egyértelmű akaratukat nyilvánították a lehetőségek további kiaknázására. Ezen a téren nagy jelentőséget tulaj­donítanak az 1969 novemberében alá­írt hosszúlejáratú kereskedelmi egyez­ményen alapuló kölcsönös kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztésére, a Brati­­slavában újonnan létesített finn ke­reskedelmi képviseletnek, amely gaz­dasági, ipari és műszaki együttműkö­dési egyezmény megkötésére, vala­mint a kölcsönös kulturális csere­akciók módosítására, fejlesztésére tö­rekszik. A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycsere újból megerősítette, hogy a két fél álláspontja a fő kérdé­sekben azonos, vagy igen közel áll egymáshoz. Hangsúlyozzák, hogy a békés együttélés elveinek érvényesí­tése a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban elősegíti a béke és a biztonság megszilárdulá­sát. Ezekből az elvekből kiindulva a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke és a nemzetek közötti együtt­működés erősítésére törekednek. A két fél elégedetten állapította meg, hogy egyre jobban érlelődik az európai Biztonsági Értekezlet összehí­vásának gondolata és egyre jobb elő­feltételek nyílnak az értekezlet meg­tartására. A két állam képviselői örömmel üdvözlik az európai politikai légkör javulását, ezen a téren első lépésnek tekintik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között 1970. augusztus 17-én megkötött szerződést. Kekkonen elnök nagyra becsüli a csehszlovák kormány erőfeszítését, az európai népek békés együttműködésé­vel kapcsolatban, Svoboda elnök pe­dig értékeli Finnország aktív-semle­gességének politikáját, amely békés tényező Észak-Európában és ugyanak­kor fontos elem egész Európában. Mindkét állam képviselőit nyugtala­nítja az indokínai, a közel-keleti hely­zet. Támogatják az általános és teljes leszerelés gondolatát, valamint a stra­tégiai fegyverek korlátozását. A két állam tárgyalófelei tehát lé­nyegében egyetértettek a fontosabb nemzetközi kérdésekben. Sok szó esett az európai biztonsági kérdések­ről. Nagyra értékelték a finn kor­mány kezdeményezését • az európai politikai feszültség enyhítésére és a problémák tárgyalások útján való megoldására. Ez annál is időszerűbb, mert a szovjet—nyugatnémet szerző­dés megkötése után fokozódtak a tár­gyalások Nyugat-Németország és Len­gyelország között. Hamarosan sor ke­rül nyugatnémet—csehszlovák tárgya­lásokra is, és kilátásban vannak a nyugatnémet, valamint a Német De­mokratikus Köztársaság közötti nagy­arányú tárgyalások is. A finnországi látogatás tehát nagyjelentőségű az európai helyzet szempontjából és va­lószínűleg hozzájárul egy egészsége­sebb európai légkör kialakításához. A finnországi tárgyalásokat, köztár­sasági elnökünk látogatását hazánk diplomáciai tevékenysége fokozódása szempontjából értékelhetjük, ami meg­felel a jelenlegi európai helyzetnek, mert az utóbbi hónapokban az érde­kelt országok tárgyalási készsége egy­re jobban megnyilvánul. Az egyéni lakásépítésé a jövő A sokéves lakáshiány a polgárok ezreit kényszeritette arra, hogy né­­hányéves munkával családi házat építsenek. A kimutatások szerint Szlo­vákiában 1945-töl 1969-ig 343 ezer lakásegységet építettünk és ebből az egyéni lakásépítés 269 ezer, tehát látjuk, hogy majdnem fele az összes lakásépítésnek. Bár jelentős eredményeket értünk el a lakásépítésben, azonban ez még mindig nem elegendő. Ezért az épít­kezési és technikai minisztérium az elkövetkező ötéves tervbe beleillesz­tett egy javaslatot az egyéni lakás­­építkezésekkel kapcsolatban. A terv­­javaslat mindenekelőtt az egyéni la­kásépítés színvonalát akarja javítani. Az ötéves terv mutatói szerint a Szlovák Szocialista Köztársaságban az 1971—75-ös években 185 ezer lakás­egységet építünk, ebből 130 ezer kivi­telezési szerződés alapján lesz fel­építve. Számolunk az egyéni lakás­­építkezéssel is, mintegy 50 ezer egyé­ni lakásépítkezés lesz és önsegélyes szövetkezeti lakásépítkezés keretében további 5000 lakás készül. A lakásépítkezéssel kapcsolatban igyekszünk megoldani az alapvető problémákat is. Jóval nagyobb gon­dot fordítanak az illetékes szervek például az építkezési telkek jobb technikai előkészítésére, el akarják érni, hogy megfelelő tervek szerint épüljenek a lakóházak, amelyekben érvényesíteni lehet a legkorszerűbb vívmányokat. Az egyéni lakóházak építőit tovább­ra is segíti az állam jelentős pénz­összegekkel. 112000 tonna burgonyát kell felvásárolnunk A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumának időszerű munkákkal foglalkozó bizottsága foglalkozott a mezőgazdasági munkák menetével. Megállapította, hogy Szlovákiában a szövetkezetek és állami gazdaságok az őszi szántást már háromnegyed részben elvégezték, összetorlódott a munka Kelet-Szlovákiáhan. A bizottság elégedetten állapította meg, hogy a Szovjetunió gyors segít­sége révén elegendő és jó minőségű vetőmag áll rendelkezésünkre. A burgonyát az összterület mintegy háromnegyed részéről takarították be. A begyűjtési munka azért is megy lassan, mert nem használják ki elég­gé « kombájnokat. A burgonya be­gyűjtése igen sok munkát ad, mart hisz 112 ezer tonna burgonyát kell felvásárolni. A lakosság burgonyaellátása lénye­gesen javult. Intézkedések történlek arravonatkozólag is, hogy a mezőgaz­dasági üzemek számára elegendő ül­tetőburgonya legyen. A cukorrépa begyűjtése eddig ki­­sebb-nagyobb zökkenőktől eltekintve sikeresen folyik. RENDKÍVÜLI műszak A Szövetségi Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium rendelete ebben az évben négy rendkívüli műszakkal módosította a szabad napokat. Mivel egyes változások az év utolsó negyedére esnek, a miniszté­rium sokak kérdésére a következőket közli: A még hátralevő két műszakot ebben az évben október 25-én — vasárnap, és november 13-én — szombaton kell ledolgozni. Az október 28-i szabad napot október 30-ra, péntekre teszik át, a de­cember 27-i vasárnapi szabad napot pedig december 24-re. A rendelet célja egyrészt az, hogy egymás után következő három szabad napot tegyen lehetővé a dolgozóknak, másrészt, hogy a ter­melés növelésével jobban elláthassuk a karácsonyi piacot. Indokína - Közel-kelet A világsajtó két fontos eseménnyel foglalkozik: az egyik az indokínai helyzet, amely Nixon „csomag“ terve miatt került az előtérbe, a másik a közel-keleti helyzet, ahol élénk diplo­máciai tevékenységet indított az Egye­sült Arab Köztársaság, mert az utóbbi Időben több vád hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a közel-keleti helyzet kiéleződéséért az arab álla­mok és a Szovjetunió a felelős. Mint ismeretes, Nixon amerikai el­nök rádió és televízió beszédében öt­pontos javaslatot terjesztett elő az „indokíniai béke“ érdekében. A javas­lat azért kapta a „csomagterv“ cí­met, mert Nixon azt állítja, hogy a terv elfogadása után sor kerülhet az amerikai csapatok kivonására az indo­kínai térségből. A „sor kerülhet“ mö­gött azonban olyan taktika rejlik, amely lényegében rögzítené a jelen­legi helyzetet, és szentesítené az Indo­kínai térség egyes részeinek amerikai megszállását. Az elnök ugyanis „tel­tétel nélküli“ tűzszünetet javasolt, ami azt jelenti, hogy az összes harc­ban álló csapatok a jelenlegi állásaik­ban maradnának. Tehát nem oldódná­nak meg az indokínai problémák. Ezt visszatükrözi az a tény is, hogy maga Nixon elismerte, hogy a tűzszünet­javaslat nem jelentené a háború vé­gét. Nixon célzást tett egy indokínai békekonferencia összehívására is. Ez­zel kapcsolatban megjegyezte, hogy az 1954-es és 1962-es genfi megálla­podások lényeges elemei változatlanul érvényesek, azonban nem mondta meg konkrétan, hogy milyen lényeges ele­mekről van szó. Az amerikai csapatok kivonásává! kapcsolatban a „kölcsönös visszavo­nulás“ tételét hangoztatta. Olyan po­litikai rendezést javasol, amely tük­rözi a „vietnami nép akaratát“. A hadi­fogoly-cserével kapcsolatban megem­lítette, hogy az humánus gesztus. Nixon tervéből kilóg a lóláb. Az amerikai választások előtt úgy akar szerepelni, mint a világbéke apostola. Azonban az egész csomagterv nem konkrét és úgy is emlegetik, hogy az „üres Nixon“ tette. Az amerikai—indo­kínai politikában ugyanis semmi vál­tozás nem történt. Sző sincs például egy összkoalíciós vietnami kormány megalakításáról, ami a probléma meg­oldásának útja lenne. * Nasszer halála után az Egyesült Arab Köztársaság nem vonult vissza a politikai küzdőtérről, hanem inkább diplomáciai tevékenységét fokozta a közel-keleti kérdés megoldásának ér­dekében. Mahmud Rijád egyiptomi külügyminiszter New York-ba utazott, hogy résztvegyen az ENSZ közgyűlés közel-keleti vitáján. Az egyiptomi kor­mány egyetért azzal, hogy időszerű a közel-keleti válság ENSZ vitája. Mégpedig a kölcsönös megértés és a tények alapján. A nyugati sajtó ugyanis hatalmas kampányt indított, azt állítva, hogy az arab országok és a Szovjetunió felelős a közel-keleti helyzet rosszabbodásáért. Többek kö­zött például azzal vádolják a Szovjet­uniót, hogy megszegi a Szuezi-csutor­­na övezetére vonatkozó tűzszüneti megállapodásokból rá vonatkozó kö­telezettségeket. Viszont a Szovjetunió részt sem vett a tűzszüneti feltételek kidolgozásában. A Szovjetuniót azzal is vádolják, hogy a Szuezi-csatorna mentén elhelyezett légelhárító raké­ták kiszolgáló személyzete szovjet katonákból áll. Ez is a tények meg­hamisítása. Ezzel kapcsolatban felme­rül az a kérdés is, hogy vajon miért nem védelmezheti országát Egyiptom a sorozatos izraeli légi berepülések ellen?! Talán nézze tétlenül falvainak és városainak pusztítását? Tény, hogy az USA egyre több Phantom típusú repülőgépet szállít Izraelnek, és a VI. flotta is erőfitogtatásokat végez a Földközi-tenger térségében. Tehát amíg az egyik oldalon fokozódik a fegyverszállítás, a másik oldalon riincs joga egy népnek védekezni? Akárhogy is kerülgeti a kását a nyugati sajtó, az igazság az, hogy a közet-keleti helyzet rosszabbodását, kiéleződését az 1967-es izraeli agresz­­szió váltotta ki, és. az a tény, hogy az agresszor a Biztonsági Tanács ha­tározata után sem vonja vissza csapa­tait a megszállt arab területekről. Közel-Keleten és Indokínában egy­aránt elsősorban az alapvető kulcs­kérdések megoldására kell törekedni, mert minden további probléma, a hely­zet kiéleződése, a fő problémák meg­oldásának elkerüléséből ered. Azért háborog Indokína népe, mert ameri­kai csapatok fojtják el az igazságos haladó mozgalmakat, és azért háborog az arab világ, mert Izrael elrabolta jelentős területeit, és ezzel olyan helyzetet váltott ki, hogy sokszor az elkeseredett gerillák taktikai szem­pontból sem helyes akciókba is kéz denek, amit viszont az amerikai impe­rializmus a világ közvéleményének félrevezetésére használ fel, elhallgat­va az igazságot, hogy ezeket az akció­kat a jogtalanságok, az agresszió "ál­­totta ki. (ballá) Ott volt .az NOSZF 50. évfordulóián |a Hubert Lajossal Nagypeszeken H egy verőfényes vasárnap délután J találkoztam. Bizony, már 81 éves I és megtörte az élet vihara. Nem- Ц rég operálták, ezért ágyba kény­­■ szerült, de ennek ellenére szíve­sen beszél élményeiről. Füzesgyarmaton a grófi birtokon kocsiskodott. Az első világhábo­rúban az 55 főnyi csapat tagjai közül csak nyolcán maradtak élet­ben. Súlyosan megsebesült, de egy­hónapi kórházi kezelés után újra harcolnia kellett. Lengyelország­ban, Noví Szembúkban az orosz katonák körülvették az erdőt, és fogságba került. Többezer cseh, - magyar, német és szlovák katoná­val együtt Ukrajnába gyűjtőtábor­ba vitték őket, majd a szimbirszki lágerbe. Három évig építette a vasútvonalakat, egészen addig, amíg a Vörös Hadsereg felszabadí­totta a várost, és ő is sok bajtár­sával együtt úgy határozott, hogy a fehérek ellen fog harcolni. Arra számított, hogy a cselédnek nincs rajt vesztenie, csak nyerhet az urak elleni harcban. Küzdött egy •egész éven át és akkor mér az el­ső tovashonvédezred katonája volt. Krasznojarszkban íven Ivanovics Dirgacsov volt a parancsnokuk, a lévai Klein pedig szakaszvezetőjük. Sokat harcoltak a lengyel fehér légiókkal. Egy váratlan ellentáma­dás során súlyosan megsebesült. A harc nem ért véget a volt cári Oroszország területén. Moszkvában 1920. november 1-én találkozott Kun Bélával, akitől azt a feladatot kapták, hogy térjenek haza rendét teremteni. Itthon nem fogadták tárt karokkal, de csakhamar jó ba­rátokra lelt Nagypeszeken. A Breunner-féle szőlő- és borgazda­ságban dolgozott, mint napszámos. Már 1921-ben szervezkedni kezd­tek a többi zsellérrel együtt és áprilisban sztrájkot tartottak. Har­minc csendőr vette körül a falut, azonban a sztrájkolók nem enged­tek és kiharcolták a 12 órás napi munkaidőt, egyórás ebédszünettel és 12 korona munkabérrel. A harc­ban edződtek igazi forradalmárok­ká a nagypeszeki munkásmozgalmi harcosok. A legöntudatosabbak, mint Bíró János, Visehradszky De­zső, Bíró Lajos, Bagócsi István, Kecskeméty János és Jahkus Kál­mán szervezte meg 1922-ben a CSKP alaiiszervezetét. Később, mintegy 150 földnélküli lépett be a pártba. A jártszervezet első el­nöke 1924-ig Hubert Lajos bácsi volt, majd Bagócsi István váltotta fel. Nagyon aktív munkát végez­tek. Az idősebbek közül sokan em­lékeznek még azokra a május el; sejékre, amelyeket a párt szerve­zett minden évben Zselízen. Sokat harcolt a felszabadulás után is a szocializmus építéséért. Életének legszebb napja pedig 1967-ben volt, amikor résztvehe­­tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 évfordulójának ün­nepségein. Akkor tűzték mellére a „Vörös Csillag“ kitüntetést. Sokat küzdött, harcolt Hubert Lajos elvtárs. Nagy érdemei van­nak a nagypeszeki munkásmozga­lomban, de valahogy az utóbbi időben megfeledkeztek róla. A he­lyi pártszervezet részéről sem ér­deklődnek a vörös katonák, a pártalapítók küzdelmei iránt. Pe­dig most, amikor a párt megalaku­lása 50. évfordulójának megünnep­lésére készülünk, fel kellene ele­veníteni a múltat, hogy a fiatal párttagok önfeláldozást, elvhüsé­­get, kitartást tanulhassanak a párt veterán harcosaitól. Belányi János >

Next

/
Thumbnails
Contents