Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-11 / 28. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. július 11. imsiflos tUthviťulŕk Ez év július 1-én lépett hatályba az anyasági hozzájárulásról szóló Tt 154/1969 számú törvény. Habár lapunk hasábjain már korábban ismertettük, íőbb pontjaihoz az alábbi magyará­zatot közöljük. A TÖRVÉNY CÉLKITŰZÉSE A törvény a népszaporulat növeke­dését igyekszik elősegíteni. A hozzá­járulás megítélése feltételezi azt, hogy az anya kellőképpen gondosko­dik gyermekéről. A gazdasági felté­teleken kívül (270 napos megelőző munkaviszony — munkatevékenység) az anyasági hozzájárulás elismerését csak azok igényelhetik, akik ki tud­ják mutatni, hogy gyermekeikről kel­lőképpen gondoskodnak, mert egyéb­ként e hozzájárulásra még akkor sem tarthatnak igényt, ha az összes többi feltételt teljesítik is. Ezzel az intézkedéssel államunk társadalmi érdekeket támogat: a gyermekekről következetesen gondoskodó családok és anyák támogatását. Az anyasági hozzájárulás nem ké­pezi a betegbiztosítás részét, mivel nemcsak a betegbiztosítást élvező nőkre vonatkozik. Az anyák felőli ál­lami gondoskodás és fokozott véde­lem elvén alapul és lehetővé teszi, hogy a gyermekéről gondoskodó anya választhasson: munkába lép-e szülési szabadsága után vagy személyesen gondoskodik-e gyermekeinek nevelé­séről a család keretén belül. Tehát összefoglalva e hozzájárulás­ra igényt tarthat az olyan anya, aki: 0 a szülést megelőző két eszten­dőben legalább 270 napot dolgozott, % legalább egy egyévesnél fiata­labb gyermekről gondoskodik, felté­ve, hogy további gyermeke van, aki még iskolába jár (rokkant gyermek esetében a korhatár 26 év), • ez alatt az időszak alatt nem kap bért és nincs más saját munká­jából eredő bevétele, 0 az anya gondozásában levő gye­rekek csehszlovák állampolgárok és a Csehszlovák Köztársaság területén élnek. A TÖRVÉNY HATÁSKÖRE A munkaviszonyban álló nőkön kí­vül e törvény vonatkozik a termelő­­szövetkezetek nőtagjaira, a katonai alakulatok és a biztonsági testület, a tényleges szolgálatot teljesítő nőtag­jaira, a betegbiztosítást nem élvező nőkre, a közép- és felső fokú isko­lákat látogató diáklányokra, tanuló­lányokra, valamint a katonai iskolá­kon tanulmányokat folytató nőkre. A törvény hatásköre kiterjed a nők­nek azon csoportjára is, akiknek igé­nye felől a járási nemzeti bizottsá-Mi LESZ A BAL LÁBUNKKAL I Világszerte megállapították már, hogy a gépesedés rohamos térhó­dítása miatt egyre satnyább az ember lába, hiszen mindenhová kocsin jár. A korábban járásra használt vágtagjaink tétlenségét tovább növeli az automata sebes­ségváltó bevezetése. Eddig legalább a kuplungot nyomogattuk a bal lábunkkal, most már arra sincs szükség. Az autóvezető már azt sem tudja, hogy mit csináljon a bal lábával. Egy találékony és emberszerető angol látszerész, a manchesteri Charles Austin most érdekes ta­nulmánnyal lepte meg az automa­ta kapcsolású autók tulajdonosait. A korábbi kuplung pedál helyére egy másikat szerelt, amely sza­kasztott olyan, mint az elődje, csak éppen semmi feladata nincs, már ami az autó üzemét illeti. Ä1- kuplung ez, amelynek az egyetlen rendeltetése, hogy a járművezető egy kis munkát adjon unatkozó bal lábának. Nyomkodhatja, amed­dig csak akarja, amíg bele nem fárad, tehát becsapja a bal lábát, megnyugtatja, hogy nincs „Bé­listára“ helyezve. Dolgozhat, amennyit csak akar ... Az anyasági hozzájárulásról szóló 1541/969 számú törvény magyarázata gok, vagy az egységes földművesszö­vetkezetek döntenek. Ide tartoznak az EFSZ-ek nőtagjai és azok a nők is, akik állandóan az EFSZ-ben dol­goznak, de nem tagjai a szövetkezet­nek és nincsenek a szövetkezettel munkaviszonyban. Az anyasági hozzájárulást igényel­hetik az egyénileg gazdálkodó nők, valamint az egyénileg gazdálkodók női családtagjai. Egyénileg gazdálko­dó földművesnek tartható az olyan nő, aki a mezőgazdasági üzemben személyes keresettel rendelkezik és keresete az egyetlen, illetve legfőbb bevételi forrása, amennyiben nem áll munkaviszonyban és nem kap aggkori vagy rokkantási járadékot. Az egyé­nileg gazdálkodó földművessel dolgo­zó családtagnak számít ennek fele­sége, édesanyja, anyósa, megözve­gyült menye, élettársa, testvére és lánya, ez utóbbi tanköleles korának betöltése után, ha az egyénileg gaz­dálkodó földművessel közös háztar­tásban élnek, folyamatosan részt vesznek munkatevékenységében, mun­kájuk nélkülözhetetlen és hetente a szokásos munkaidőnek legalább felét tölti ki, s végül ha maguk egyébként más keresettel nem rendelkeznek. A törvény vonatkozik azokra a nőkre is, akik nincsenek munkavi­szonyban, állást keresnek és őket a HNB a munkakeresők nyilvántartásá­ban vezeti. Az anyasági hozzájárulásra igényt tarthat az olyan hajadon, elvált, meg­özvegyült vagy más komoly okból egyedül élő anya, aki legalább egy saját gyermekről gondoskodik, ha a gyermek egy évnél fiatalabb. Ugyan­ez vonatkozik az olyan egy évnél fia­talabb gyermekről állandóan gondos­kodó asszonyra is, aki a többi tör­vényszabta feltételt teljesíti, ha a gyermeket állandó gondozásába vette és anyját helyettesíti. Ez esetben azonban már nem követelik meg, hogy egyedülálló nő legyen. r A többi esetben a törvény megkö­veteli, hogy az anyasági hozzájáru­lást igénylő anya legalább két gyer­mekről gondoskodjon, emellett e fel­tétel teljesíthetőnek tekinthető, ha ikrekről, illetve hármas ikrekről van szó. AZ ANYA KERESETE Az anyasági hozzájárulás igénye akkor keletkezik, ha az igénylő anya a gyermek felőli gondoskodás idején nem kap bért (fizetést, munkajutal­mat vagy tevékenysége utáni jövedel­met). Ezt a feltételt nem teljsíti az olyan nő, aki a gyermek felőli gon­­koskodás idejéi foglalkozásán kívüli egyéb munka után van jövedelme. A hozzájárulást azonban nem zárja ki, ha az igénylő természetbeni jut­tatást, pl. lakást, fűtőanyagot stb. kap. (Folytatjuk) TÖRVÉNYEK ■ mшт t^jvcí Prémium a cukorrépa­termesztőknek A cukorrépa vetésterülete az utóbbi években állandóan csökkent. Ez ked­vezőtlenül befolyásolta népgazdasá­gunk eredményének mérlegét. Az egy­re érezhetőbb hiány kiküszöbölése érdekében nemcsak a cukorrépa ve­tésterületét, hanem a kitermelt cu­korrépa mennyiséget is növelni kell. E fontos feladat teljesítésére igyek­szik ösztönözni mezőgazdasági üze­meinket a termesztőknek adott rend­kívüli prémium. A cukorrépa-termesztőknek a vetés­­terület, valamint a terméshozam nö­velése után adott rendkívüli pré­miumra az a szocialista mezőgazda­­sági szervezet tarthat igényt, amely 1970-ben (az 1969-es évvel összeha­sonlítva) megnövelte a cukorrépa vetésterületét. Minden cukorrépával bevetett hektár-többletért 2000 koro­na prémiumot kaphat. E prémium igénylése alapján az 1970. május 31-i vetésterület-összeírás adata képezi. A tényleges helyzetet az 1969-ben megállapított és felvett vetésterület összeírással hasonlítják össze. Természetesen nem csupán a cu­korrépa vetésterületének növeléséről van sző. Az a mezőgazdasági üzem, amely e fontos ipari növény vetés­­területét bővíti, bizonyára gondosko­dik arról is, hogy necsak ezen a föld­területen, hanem a cukorrépával be­vetett egész területén a lehető leg­nagyobb terméshozamot érje el. Ez­által nemcsak saját bevételeit növeli, hanem ugyanakkor fehér aranyunk nagyobb mennyiségű előállításához, népgazdaságunk bevételeinek növe­léséhez is hozzájárul. dk.) Kényelmes, divatos -de megéri-e? A lakókocsik divatja nálunk is tért hódít és újdonsült gazdája független­nek érzi magát az időjárás viszontag­ságaitól, a szállodások kénye-kedvé­­től és a vállalati szabadságolási lis­tától Is. Abban a pillanatban, amikor megkapja a szabadságát, befogja ko­csiját az utánfutó elé és máris mehet, ahová akar. De vajon mennyibe kerül ez neki? Sokan abban a tévhitben ringatják magukat, hogy a lakókocsi megvétele után olcsóbban fognak nyaralni, mert mentesülnek az elszállásolás költsé­geitől. Rövidesen rájönnek azonban, hogy számításuk tévedésen alapult. Először is egy jó csomó pénzt kell kiadni az új hobby-ért. eLhetséges ugyan, hogy később talán megtérül, de attól függ, hogy milyen arányban használja ki. A vontatott lakóház divatja Nyuga­ton elképesztő méreteket öltött. Ele­gendő, ha megemlítjük, hogy Nyugat- Németországban az idén kereken 550 modellt ajánlanak a gyárak, mert igyekeznek kielégíteni minden vevő egyéni kívánságait. Ehhez mérten az árak is nagy különbséget mutatnak. Egy közepes hosszúságú (3,80—4,50 méter) lakókocsiban két fekvőhely van, de ha valakinek nagyobbak az igényei, vagy nagyobb a családja, s több a pénze, akkor fényűzőbb kivi­telben veszi meg, konyhával, fürdő­szobával, esetleg külön WC-vel, nap­palival és hálószobával. Ma már a legolcsóbb lakókocsinak is egy- vagy kétlángos gáztűzhelye, kis ruhaszekrénye, belső világítása, állítható ablakai, mennyezet- és pad­lószellőztetése van. Vannak fűthető kocsik is, hűtőszekrénnyel, szőnye­gekkel két- és többfülkes kivitelben. Hogy melyik mellett kötünk ki, azt kocsink ereje, családunk létszáma és anyagi lehetőségeink határozzák meg. Két felnőttnek elegendő egy három­méteres utánfutó, Egy vagy két gyer­mekkel is megfelel a három ős fél méteres, mert a gyermekek fekvőhe­lye rendszerint emeletes, egymás fö­lött van. Sokgyermekes családnál a határt az anyagi lehetőségek szabják meg. Az ár — mint már említettük — rendkívül változó, 1955-ben Nyugat- Németországban még nem lehetett 4000 fkb. 40 000 korona) márkánál olcsóbb lakókocsit kapni, ma már viszont egy háromméteres, egészen egyszerű Caravan ára alig haladja meg a 2000 márkát. A választék meglehetősen nagy ná­lunk is. Ember legyen a talpán, aki eligazodik az árakban. A szakértők szerint a lakókocsi élettartama meghaladja a tíz évet. Ez alatt persze fizetni kell a biztosí­tást, a karbantartást, az adót és nya­raláskor a campinghelyet is. Ha tehát a költségeket elosztjuk tíz évre, lát­hatjuk, hogy semmivel sem nyaral­hatunk olcsóbban, mintha szállodába mentünk volna. Szocialista mezőgazdaságunk fejlődése nagyban elősegíti, hogy fal­­vainkon szemlátomást nőnek, gombamódjára sokasodnak a szebbnél szebb családi házak. Ez életszínvonalunk emelkedését, falvaink vá­rosiasodását, a város és a falu közötti különbségek csökkenését iga­zolja. Ezzel kapcsolatban ugyan E problémakörből ilyen jellegű tőségünkbe, ezért V. J. olvasónk nek is ezúton adunk választ. Olvasónk levelében azt írja, hogy községükben kb. egy hektár területet házhelyekre parcelláznak fel. Ez a földterület eddig az EFSZ-ben társított mezőgazdasági művelésbe bevont terület volt, je­lenleg azonban már beépített te­rületnek számít. Olvasónk közli továbbá, hogy a kérdéses házhe­lyeket az építeni szándékozók kö­zött a HNB utalja ki személyi használatra a 47/1969 számú hir­detményben megszabott áron. Ol­vasónk kérdezi, hogy ' a földtulaj­donosokat ki és milyen összegben felmerülnek problémák is. kérdés több is érkezett szerkesz­­levele alapján a többi érdeklődő­fogja kártalanítani? A 47/1969 számú hirdetmény, valamint a polgári törvénykönyv 490. paragrafusa, 2. bekezdésének értelmében a HNB először is a tulajdonosoktól állami tulajdonba veszi meg a kérdéses területet és már mint tulajdonos (az állam képviseletében) juttatja majd a ráutalt építkezőknek. Az említett hirdetmény a közsé­gek belterületén 3000 m2-ig az il­lető községek lakosságának száma szerint határozza meg a parcellák megvásárlási árát. 100 000 lakost meghaladó településeken 1 m2 legfeljebb 15 korona, 40 000 és 100 00 között 10 000 és 40 000 között 2 000 és 10 000 között 2 000 lakoson aluli községekben kártalanítás jár. A 3000 m2-t meg­haladó terület minden m2-e után 40 fillér kártalanítás illeti a tulaj­donost. Általában az 1966. szep­tember 1-i állapot a mérvadó, te­kintettel arra, hogy a kérdéses terület beépített területnek szá­­mítható-e. E kérdésről egyébként minden érdekeltre kötelezően a JNB építésügyi osztálya dönt. A község belterületén kívül eső olyan területért, amelyet igazolha­tóan üdülés céljait szolgáló ví­­kendházak és önálló kis kertek céljára igényelnek ki 1500 m2-ig a fentivel azonos kártalanítás jár. Az ezt meghaladó terület minden m2-éért 40 fillér kártalanítást fi­zetnek. Kivételesen nagyobb összegű 1 m2 legfeljebb 10 korona, 1 m2 legfeljebb 8 korona, 1 m2 legfeljebb 6 korona, 1 m2 legfeljebb 4 korona, kártalanítást akkor lehet igényel­ni, ha a kérdéses telket a tulaj­donos 1953. június 1 után maga­sabb áron vásárolta. Az ilyen eset­ben legfeljebb a beszerzési érték összegében lehet kártalanítást nyújtani. Az egyéb telkekért msenként 40 fillér kártalanítás jár. A kertekben levő növényzetért (gyümölcsfák, bokrok, szőlőtőkék) az említett rendelet külön táblá­zatban koruk szerint állapítja meg a kártalanítás összegét, leg­feljebb 40 ezer korona értékben. Ha a kártalanítás ennél nagyobb összeget tenne ki, úgy a 40 ezer koronát meghaladó összegnek csu­pán a fele igényelhető kártalaní­tás címén. Dr. F. J. A dolgozó nyugdíjasok rendes szabadsága Fél éve voltam már nyugdíjban, amikor ismét munkát vállaltam, munkaviszonyba léptem. Jár ne­kem, mint nyugdíjasnak szabad­ság? — kérdezi Z. A. olvasónk. A Munka Törvénykönyvének ren­delkezései, amelyek az alkalma­zottak rendes szabadságának kér­déseit szabályozzák, valamennyi munkaviszonyban levő dolgozóra vonatkoznak. E rendelkezések te­hát a nyugdíjasokra is vonatkoz­nak. Mint dolgozó nyugdíjasnak rendes szabadságra van igénye. Természetesen a többi dolgozóra vonatkozó előfeltételeket a nyug­díjasok is kötelesek teljesíteni. Teljesíteni kell tehát az öthőnapos várakozási időt és a folyó naptári évben a szervezetben a dolgozó köteles 75 napot ledolgozni. Nem jár viszont szabadság an­nak, aki egymás után több öt hó­napnál rövidebb ideig tartó mun­kaviszonyt kötött, kivéve, ha olyan foglalkozás megváltoztatásáról volt szó, amellyel kapcsolatban e törvényes feltételek teljesítését nem követelik meg. A törvényes feltételek (várako­zási idő és a 75 nap ledolgozása) teljesítését nem követelik meg, ha a dolgozó a munkaviszonyt a nem­zeti bizottság által szervezett to­borzás keretében kötötte, vagy ha ilyen toborzás alapján vállalt kö­telezettség teljesítése után lépett munkaviszonyba, vagy ha a dol­gozó a szervezeti vállalkozás kö­vetkeztében azért változtatta meg munkaviszonyát, mivel a szerveze­tet, a szervezet részét megszün­tették, vagy összevonták, illetve feloszlatták, vagy a szervezet ön­álló részét más szervezetbe olvasz­tották be és az átvevő szervezet a dolgozót a megállapodott munka­­szerződésnek megfelelően nem tudta alkalmazni, vagy a dolgozó tekintettel a szervezet feladatai­nak megváltozására a szervezet számára feleslegessé vált. Az em­lített feltételeket akkor sem kell teljesíteni, ha a dolgozó azután lépett munkaviszonyba, miután a szervezet azért szüntette meg vele a munkaviszonyt, mivel egészségi állapotára való tekintettel tartós időre képtelenné vált ellátni a munkaviszonyból következő fel­adatait, vagy ha azért változtatta meg foglalkozását, mivel orvosi vélemény szerint, vagy az állami egészségügyi igazgatóság határo­zata értelmében nem tudja eddigi munkáját elvégezni, vagy ha álla­potos nő változtatja meg foglalko­zását, illetve ha a dolgozó anya azért változtatja meg foglalkozá­sát, hogy ily módon gondoskodni tudjon gyermekéről. Amennyiben a dolgozó az emlí­tett okokból változtatja meg mun­kaviszonyát, szabadságra nyílik igénye a volt vagy a jelenlegi munkaadójával szemben, mégpe­dig akkor is, ha az egyik szerve­zetnél sem dolgozza le a megkí­vánt időt. Foglalkozás megváltoz­tatása alatt valóbani munkaváltoz­tatást kell érteni, vagyis azt, hogy a dolgozó felesleges halogatás nélkül az egyik munkaviszony megszűnése után új munkavi­szonyba lép. Amennyiben a két munkaviszony között hosszabb idő telne el és a dolgozó nem tudja bebizonyítani, hogy a saját hibáján kívül történt, úgy nem lenne szó a foglalkozás megváltoztatásáról és a dolgozó köteles lenne a megkívánt felté­teleket teljesíteni. A szervezet a dolgozónak, akit a szervezet indítványára alkalmaz­tak, kivételes esetben — az üzemi bizottsággal történő megállapodás után — akkor is szabadságot ad­hat, ha nem teljesíti a megkívánt feltételeket. Amennyiben idény- vagy kam­pánymunkára alkalmazták, úgy szabadság nem illeti meg. Ilyen esetben pénzbeli térítésre van igé­nye, mégpedig akkor is, ha a vá­rakozási időt nem teljesítette és a 75 napot sem dolgozta le. Idény- és kampánymunka alatt olyan munkát kell érteni, amelyet tekintettel jellegére, vagy az idő­járási viszonyokra nem lehet egész éven át végezni. Például fá­sítás, mezőgazdaságban végzett tavaszi munkák, cukorgyári, szesz­gyári munkák, stb. Ha ilyen munkát végez, úgy a munkaviszony megszűnése után minden ledolgozott nap után a szabadság egy tizenketted részére eső munkabértérités illeti meg. A szabadság hosszát ilyen ese­tekben (az egy tizenketted rész kiszámítása során) ugyanolyan el­vek alapján állapítják meg, mint a rendes munkaviszonyban levő dolgozók szabadságának hosszát 66/1965 Zb. sz. kormányrendelet 18. paragrafusa, 1, bekezdése).

Next

/
Thumbnails
Contents