Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-03 / 40. szám
6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 3. 7Í kiHáti vumgok tafiúAtMatűi^&í A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÄRSASÄGBAN a régebben megszervezett agrokémiai kereskedelmi szervezetek bázisán az utóbbi években üzemközi agrotechnikai központokat létesítettek. Keletkezésüket és fejlesztésüket a mezőgazdasági termelőüzemek kooperációs és integrációs kapcsolatainak létrehozása céljából a tudományos fejlesztési programban körvonalazták. Az új szervezetnek a legújabb tudományos ismeretek alapján feladatul adták, hogy gondoskodjon az összes műtrágyafajták és vegyszerek beszerzéséről, valamint hasznosításáról. A szóbanforgő tudományos tervezet lelátnák mintegy 10—20 ezer hektárnyi földterületről kell szakszerűen gondoskodnia. A A MIKRORAJONOKON BELÜL rendszerint 15—40 mezőgazdasági termelőüzem gazdálkodik. Érdemes megemlíteni, hogy az agrokémiai központok kiépítésénél figyelmen kívül hagyják a járások hatásait. Tehát nem egy esetben megtörténik, hogy valamelyik mikrorajon két vagy három járás bizonyos számú mezőgazdasági üzemeinek dolgozik. A mikrorajonokat és az agrokémiai központokat a mezőgazdasági üzemek önkéntesen alapítják. Természetesen ehhez az állami szervek is hozzájárulnak. ségét szakavatott munkaközösség közreműködésével végzi, összesen 350 alkalmazottat tart. Említésre érdemes például az is, hogy az általa nyújtott munkákért és szolgáltatásokért csak a tényleges költségeket számítja fel tagjainak. A központ tehát nem törekszik nagy haszonra, hanem az általa nyújtott munkák és szolgáltatások kiváló minőségére. KIMUTATTAK, hogy a Schafstádtl Agrokémiai Központ körzetébe tartozó gazdaságok földjeire átlagban mintegy 105 (80) 115 kg NPK műtrágyamennyiséget dolgoznak be tiszta hatóanyagban. A központ maga készíti a műtrágyák különféle keverékét, ahogyan az egyes gazdaságok parcellánként és növényenként igényelték. Ezenkívül kihasználja az úgynevezett idényen kívüli időt is. Közös egyezmény alapján kétéves Agrokémiai iizemközi vállalatokat létesítenek Kooperáció és integráció az NDK-ban feltételezi, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban belátható időn belül mintegy 360—380 szövetkezeti agrokémiai üzemközi vállalatra lesz szükség. A mezőgazdasági üzemek eddig ilyen szervezetet a szükségletnek mintegy 50 százalékában építették ki, s most az állami szervek köz: reműködésével továbbiak szervezése van folyamatban. AZ ÜZEMKÖZI AGROKÉMIAI KÖZPONTOK feladata, hogy beszerezzék, raktározzák, a szükségleteknek megfelelően keverjék, megrendelésre szállítsák és a termelésben alkalmazzák a műtrágya összes fajtáit, s a vegyszereket. A központok munkatartalmát újabban kísérletező és tanácsadó tevékenységgel is bővítik. Ezek a szolgáltatások magukban foglalják majd a trágyázással és a vegyi kezeléssel összefüggő különféle tevékenységet, mint például a talaj igényeinek megfelelő időben történő tápanyagellátását, vegyszeres kezelését stb. Három évenként szervezik a termőtalajok komplex elemzését. A szolgáltatások sorrendjét az agrokémiai üzemkö?i vállalatok képviselőinek testületé szabja meg. A vállalatokon belül képviselve vannak az összes mezőgazdasági üzemek (LPG —VÉG = szövetkezetek és állami gazdaságok). Ez a szerv állapítja meg egy-egy agrokémiai központ szolgáltatásainak árát is, s végső fokon a vállalat szűkkörű tanácsa, mint a központ végrehatjó szerve fölülbírálja és jóváhagyja azt. Az agrokémiai üzemközi vállalatokat ün. mikrorajonokba osztva szervezik. Egy-egy vál-Az üzemközi alapon szervezett agrokémiai központok munka- és termelőeszközeiket részben a részvényes gazdaságoktól, részben pedig állami szubvencióból szerzik be. Az állami szubvenció mindig a gondjaikra bízott területtől függ. A szubvenciót végső fokon az Állami Mezőgazdasági Élelmezési Tanács hagyja jóvá, a körzetébe tartozó agrokémiai központok terveivel együtt. A berendezések és eszközök nagy részét a központok saját pénzeszközeikből szerzik be. Több agrokémiai központ repülőgéppel is rendelkezik, melyet más mikrorajonokban is felhasználnak. SZAMUNKRA NAGYON TANULSÁGOS például a Schafstádti Agrokémiai Központ, amelyet 18 szövetkezet és két állami gazdaság 24 ezer hektáron alapított. Ez az üzemközi agrokémiai vállalat korszerű berendezésekkel rendelkezik, s megszakítás nélkül dolgozik részvényeseinek. Korszerű raktárai vannak, vagonkiürítő berendezésekkel, műtrágyaőrlőkkel, rakodókkal, saját repülőgéppel és más eszközökkel rendelkezik. A taggazdaságokra eső részvény ebben az üzemközi vállalatban hektáronként 80 márka. Az agrokémiai központ saját munkatervét a taggazdaságok évi végrehajtó terve alapján állítja össze, vagyis a részvényesek igénylése alapján készül. Feladatát úgy kell végeznie, hogy a taggazdaságok teljesíthessék a társadalmi árutermelést és egyéb feladataikat. Az agrokémiai központ tevékenyhasznosulású összetett granulált műtrágyát dolgoz a talajba. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása 20. évfordulójának tiszteletére a taggazdaságok 7000 hektár földterületen alkalmaztak ilyen műtrágyázást. A MUNKAVÉGZÉS ÉS A SZOLGÄLTATÄS ára ebben az agrokémiai központban attól függ, hogy például milyen nagy műtrágyaadagot dolgoznak be egyes parcellákba, s milyen nagyok voltak azok a területek (50, 75 és 75 hektáron felül). A központ az utóbbi években olyan hasznos tevékenységet fejtett ki, hogy teljes mértékben elnyerte tagjainak elismerését és bizalmát. A rendelkezésére bocsátott műszaki eszközöket sokkal gazdaságosabban használja ki, mint más agrokémiai üzemközi vállalatok. Jóval kisebb önköltséggel dolgozik. Például, amíg az Interflieg nevű vállalat üzemegységei repülőgépről történő trágyázás esetén óránként 500 márkát számítanak fel, ezzel szemben a Schaftstädti Agrokémiai Központ csak 409 márkát számlázott tagjainak. Tehát közel 100 márkával olcsóbban dolgozott. Az elmondottakból azt a tanulságot vonhatnánk le a magunk számára, hogy a kooperáció és az integráció hasonló formáját nálunk is ajánlatos lenne meghonosítani. Nagyon tanulságos a Német Demokratikus Köztársaság állami szerveinek a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott segítsége. Példamutató továbbá a tudományos intézmények munkája, mely a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul. —ep— Megjegyzések a szőlő és a bor behozatalának kérdéseihez A szőlészet és a borászat Csehszlovákiában, de különösen Szlovákiában az utóbbi évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül. Az új szőlőültetvények területe évente meghaladja a 2000 l\ektárt. A szőlőültetvények létesítését részben a már tradícióval rendelkező nyugat-szlovákiai körzetekben, részben pedig a dél-, közép- és kelet-szlovákiai körzetekben valósítják meg. • A régi szfiksorú, tőkés telepítési mód helyett az új telepítést már modern, középszéles vagy széles sorokban végzik, félmagas vagy magas vezetékkel. Ezekben a szőlőültetvényekben a művelési és az ápolási munkák tetemes része gépesíthető. A telepítési tervek a szőlőtelepítés gyors tempójával számolnak a következő évtizedben is. Mint már egy előbb közölt tanulmányban kifejtettük, a szőlőtermesztésbe fektetett beruházások gyorsan és gazdagon megtérülnek és a szőlészet a legintenzívebb mezőgazdasági kultúrák egyike. Ebben az írásban arra a kérdésre akarunk választ adni, hogy kereskedelmi szempontból szükséges-e a szőlészet és borászat fejlesztése, s hogy ebben az összefüggésben hogyan érvényesülnek a szőlő-, a bor- és az egyéb borászati termékek behozatalának gazdasági szempontjai. A hazai borfogyasztás alakulásával kapcsolatban megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a szőlészet és borászat fejlesztési ütemének megfelelően növekedik a bor és az egyéb borászati termékek fogyasztása is. A szőlészet és borászat fejlesztését meghatározó koncepció, melyet a hatvanas évek elején a kormány is jóváhagyott, összhangban van tehát a szükséglet szempontjaival. A bor fogyasztásának a növekedését legjobban az utóbbi tíz év adatai fejezik ki. 1960-ban összesen 700 000 hl bor került eladásra (hazai termelés + behozatal). Az idén 1 millió 200 ezer hl bor kerül eladásra. Ez 500 ezer hektoliterrel több, mint tíz évvel ezelőtt, ami 41,6 %-os növekedést jelent. Ezen kívül esik az őstermelőknél közvetlenül elfogyasztott nemes szőlőből készült bor mennyisége, ami kb. 200 ezer hektoliterre tehető. A magántermő szőlőkkel, illetve borokkal ebben a kimutatásban nem számoltunk. Jelenleg tehát országos átlagban 1 lakosra évi 10 liter borfogyasztás esik. Szlovákia területén az eladott bor mennyisége az elmúlt 10 év alatt 272 ezer hektoliterről 484 hektoliterre emelkedett. Ha ehhez még kb. 140 ezer hektoliter termelői fogyasztást számolunk, akkor Szlovákiában egy lakosra számítva évi átlagban 14 liter bor fogyasztása jut. Az elmúlt években a borfogyasztás szükségletének 80 %-át behozatallal fedeztük. Ezen kívül behozatallal fedeztük a csemegeszőlő csaknem teljes szükségletét. A behozott szőlő és a bor (hordóban és palackozva) most is jelentős mennyiséget képez. 1969-ben például országos méretekben 413 ezer hl bort hoztunk be, ebből a szocialista országokra 360 ezer, a kapitalista országokra 46 ezer hl esik. Szlovákiába az elmúlt évben 188 ezer hl-t hoztunk be, a szocialista országokból 170 ezret, a kapitalista országokból pedig 18 ezret. Ebből a behozatalból a palackozott bor mennyisége országos mértékben 143 ezer hektoliter, Szlovákiára számítva 24 ezer hektoliter. Az említett behozatalon kívül tavaly 186 ezer q borszőlőt is behoztunk külföldről feldolgozás céljából, ami kb. 120 ezer hektoliter bornak felel meg. Ebből Szlovákiának 119 000 q jutott, ami 80 ezer hl bornak felel meg. Megállapíthatjuk tehát, hogy országos viszonylatban a szükségletek mintegy 57 %-át, szlovákiai viszonylatban pedig 55 %-át jelentette. A bor behozatával és fogyasztásával kapcsolatos adatok arról tanúskodnak, hogy a szükségletnek több mint a felét jelenleg is behozatallal biztosítjuk. Ezzel kapcsolatban érdekes megfigyelni a hordós és a palackozott bor devizaköltségeinek alakulását. 1969- ben 1 hl importált hordósbor ára 367,60 Kős volt (FCO árakban számolva), a palackozott borért pedig hektoliterenként 1426,60 Kős-t fizettünk. A palackozott bor ára tehát négyszer nagyobb volt, mint a hordősboré. A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a behozatalt elsősorban hordósborokra kell irányítani, ami vállalati és társadalmi szempontból előnyösebb. Emellett a palackozott borok szállítási költségei is lényegesen nagyobbak, a palackozott borok szállításához körülbelül kétszer akkora kocsipark szükséges, mint hordós — ciszternás szállításnál. A KGST illetékes munkacsoportja is arra a következtetésre jutott, hogy a bort legcélszerűbb ciszternákban szállítani. Világszerte is ez a gyakorlat, s eredeti palackozásban csak a legértékesebb, kiváló minőségű fajták kerülnek forgalomba. Abból, amit itt a bor fogyasztásával és behozatalával kapcsolatban elmondottunk, megállapíthatjuk, hogy a szőlészet és borászat fejlesztése értékesítési lehetőségek szempontjából teljesen indokolt, a telepítők tehát aggodalom nélkül folytathatják a munkát. A szükségletnek több mint a felét még az idén is külföldről fedezzük. Tekintettel a ciszternákban szállított és a palackozott bor árkülönbözetére, a külkereskedelem szakaszán olyan gazdasági intézkedéseket kell bevezetni, melyek előtérbe helyezik a ciszternákban szállított borok vásárlását. Palackozva csak a legnevezetesebb külföldi márkákat célszerű importálni. A borfogyasztás alapvető szempontjaiból kiindulva megállapíthatjuk, hogy nem lesznek nehézségek sem a hazai termelésű, sem az importált borok értékesítésében. A további egészséges fejlődés azonban megköveteli, hogy a behozatalt a hazai termelés szempontjainak megfelelően koordináljuk. Ehhez azonban el kell végezni a hazai bortermelés lehetőségeinek alaposabb felmérését a termelők közvetlen bevonásával. Ing. Ladislav Špačinský, CSc. Mit vár az ötéves távlati terv mezőgazdaságunktól? Az ötéves terv célkitűzéseiben azzal számol, hogy 1975-ben Szlovákiában mintegy 400 ezer tonnával több gabonát termelünk, mint idén. Abból indul ki, hogy tavaly átlagban 30 mázsa gabonát és 45 mázsa szemeskukoricát, most pedig 28,5 mázsa búzát és árpát takarítottunk be hektáronként, szemeskukoricából pedig közel 50 mázsás hektárhozamra van kilátás. Idén a szeszélyes időjárás következtében nagyon gondosan kell szervezni a betakarítást, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Erre vonatkozólag tanácsot adni nehéz, mert üzemegységenként különbözőek a betakarítási feltételek. Tény, hogy az ötéves terv végére — ha el akarjuk érni a társadalom által kitűzött feladatokat — négy mázsával kell emelnünk a hektárhozamot. Ügy gondolom a termelők tudni fogják a módját, hiszen a szovjet búzafajták, továbbá a hazai nemesítésű tavaszi árpafajták nálunk még mindig nem adták meg azt a hozamot, amire képesek lennének. Az ehhez vezető kulcs természetesen a termelők kezében vian. Tehát a jelenlegi termőterület mellett is mód nyílhat a hozamok emelésére. Van azonban további lehetőség is. Idén ugyanis sok helyütt annyi szántóföldi évelőtakarmány termett, hogy több esztendőre tartalék van belőle. Akad olyan gazdaság is, ahol az évekkel ezelőtt készített szilázst trágyaként hasznosítják. Őszintén szólva az ilyen trágya nemcsak drága, hanem egyben rossz is. Ezért ott, ahol jónak látják a termelők, csökkenteni kellene az évelő takarmánytermő területeket. Az így felszabadult földekre is gabonát lehetne vetni, és társadalmunknak szüksége is van rá. Az ötéves terv időszakában várható, hogy nagymértékben javul a mezőgazdasági üzemek műtrágyaellátása. Ez pedig feltételezi a hektárhozam emelkedését és a minőség javulását minden egyes növényfajtánál. v A mezőgazdasági üzemek vezető dolgozói — főleg a közgazdászok — várják, hogy végre nagyobb hasznot nyújtó búza vetőmagot, Aurórát, Kaukazt és Jubilejnát kapjanak, mert csak ezektől a fajtáktól várhatják a még nagyobb eredményt. Tagadhatatlan, hogy a felsorolt szovjet búzafajták gabonatermesztésünk „nagyágyúi“ lesznek. Nélkülük nehéz lenne elérni azt, amire mezőgazdasági társadalmunk üzemegységenként a termelési tervben vállalkozik. Hasonló a helyzet a bő termő tavaszi árpa vetőmagjával is. El kell érni, hogy elegendőt kaphassanak belőle a termelők, mert csak így lesz gyakorlati értelme a vetésterület bővítésének. Bárhogyan is nézzük a dolgot, a további remény a kukoricában van. Attól várható a legnagyobb hektárhozam. Ha jól megfigyeltük az utóbbi években hektárhozamának emelkedését, azt kell mondanunk, hogy a vetésterületet feltétlenül bővíteni kell. Számos gazdaság eddig is jóval 50 mázsán felüli hektárhozamot ért el szemeskukoricából, és idén egyes járásokban 48—50 mázsás átlagra van kilátás. Ebben az évben Nyugat-Szlovákiában nem kevesebb mint 98 ezer hektáron termesztik a kukoricát. A vetésterület az utóbbi esztendőkben alig hatezer hektárral bővült. Szlovákiában az ötéves terv végére az idei 115100 hektárról 140 ezer hektárra bővítik vetésterületét. Azzal számolnak, hogy több mint hét mázsával emelkedik az átlagos szemtermés. így a hozamok emelkedésében éppen a kukorica lesz az egyik fő tényező. Ebből is látható, hogy az ötéves terv végére kitűzött 400 ezer tonna szemtermés-többlet elérése indokolt. Hiszen a kukorica vetésterületének bővítésére már nem kell meggyőző tevékenységet folytatnunk a termelők körében. Vannak nagy termésátlagot nyújtó fajtáink. Most már csak az a fontos, hogy betartsuk az egyes fajták termesztésénél és betakarításánál lényegbevágó előírásokat. Köztudott, hogy kellő tápanyagellátás mellett ugyanazon a területen több éven át is termelhető a kukorica. A mezőgazdasági üzemek vezetői már ismerik az egyes hibridek tápanyag- és munkaigényét, valamint hozamát. Most már csak arra lesz szükség, hogy kellő mennyiségben kapják a vegyi kezeléshez szükséges szereket és a betakarításnál nélkülözhetetlen gépeket. Lehetővé kell tenni, hogy a kukorica termesztésével nagyban foglalkozó földművesszövetkezetek és állami gazdaságok elegendő betakarító adaptért kaphassanak és ezzel egyidejűleg néhány gazdaság pénzeszközeinek felhasználásával — tehát üzemközi alapon — korszerű szárító és raktározó kapacitást építhessenek. A munkaműveletek leegyszerűsítése, a termelő és betakarító folyamatok komplex gépesítése, a növény vegyi kezelése lehetővé teszi, hogy a kukoricánál minimálisra csökkentsék a kézimunkát és besorolják a gabonafélék közé. A kukorica nemcsak takarmányozásra jő, hanem ipari szempontból is szüksége van rá népgazdaságunknak. Szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a társadalmi távlati célkitűzés ismerete alapján körvonalazzák a következő esztendőre szóló termelési pénzügyi tervet. Szükséges, hogy a szóbanforgó tervben számoljanak a gabonafélék vetésterületének bővítésével. Kívánatos továbbá, hogy nagyobb területen termeljék a kenyér- és az ipari, valamint a takarmánygabonát, és ezzel hozzájáruljanak az ötéves terv első esztendejében kitűzött társadalmi feladatok maradéktalan teljesítéséhez. -hai-CSÖKKEN A NEM A melléküzemági termelés egészségtelen elburjánzásának felkutatására kinevezett bizottság megállapította, hogy a mezőgazdasági üzemekben indokolatlanul felduzzasztott nem mezőgazdasági jellegű tevékenység idén alábbhagyott. Ezzel egyidejűleg a melléküzemágakból származó bevételek a múlt évi valósághoz számítva idén egyharmadával csökkennek. Szlovákiai méretben a bevétel csökkenése Kelet-Szlovákiában a legnagyobb. Ezt a körzetet mintegy 60 százalékban érinti. A poprádi járásban ÚJ ÉPÍTKEZÉSI A terv szerint idén Szlovákiában belefogtak egy 480,7 millió korona értékű hidromeliorációs építkezésbe. Ennek legnagyobb beruházási tétele, a fő meliorációs építmény mintegy 361 millió koronát igényel. sAz építkezés kései megkezdése következtében az évi tervből az összegnek mintegy 35 százalékát építették eddig be. Nem kevesebb, mint 17 félbemaradt nagy vízrendszer kivitelezésén dol-KÍVÁNT BEVÉTEL pl. ebből a tevékenységből származó bevétel mintegy 57, a Spišská Nová Ves-i járásban pedig 62 százalékkal csökkent. Nyugat-Szlovákiában a melléküzemági termelésből eredő bevétel 235 millió, Közép-Szlovákiában pedig 142 millió koronával csökkent. Tavaly például a čadcai, martini, žilinai, humennéi, poprádi, prešovi és a St. Lubovüa-i járásban levő földművesszövetkezetek bevételének 50 százaléka a melléküzemági termelésből származott. —h— BERUHÁZÁSOK goznak jelenleg. A munkálatok üteme kielégítő. Üjabban 11 nagy vízrendszer építését kellett volna megkezdeni, de a félbemaradtak végett csak három megkezdése válik lehetővé. Devinská Nová Ves térségében 786 hektáron befejezik az öntözőrendszer második szakaszát, a felső Myjava vizenyős területeit 1149 hektáron csapolják le és Op. Sokolec—Komárom térségében 3435 hektáron korszerű öntözőrendszert építenek. —in—
