Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-03 / 40. szám
1970. október 3. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A fejlődés útján • AZ EREDMÉNYEK BIZONYÍTANAK • KIHASZNÁLJAK A SÖRGYÁRI MELLÉKTERMÉKEKET ф ÁTLAGOS TEJELÉKENYSÉG — 3852 LITER • AZ IDŐJÁRÁS KÖZBESZÓL £ HOGYAN TOVÁBB? Napjainkban általában sok szó esik a mezőgazdaságról, az elért eredményekről és az ezirányú termelés intenzívebbé tételéről. Nemrég meglátogattam egy szövetkezetei a Közép-Szlovákiai Kerületben, ahol főleg a tejtermeléssel kapcsolatos problémák iránt érdeklődtem. Az is érdekelt továbbá, hogy milyenek a feltételek az új ötéves terv irányelveinek megvalósításához. A KÍSMÚLYADI (MUĽKA) szövetkezet 1953-ban alakult meg. Jelenleg 238 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, melyből mindössze 149 ha a szántó. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a losonci Járásban, hanem szlovákiai méretben is a legkisebb szövetkezetek közé tartozik. Sokan most azt gondolhatnák, hogy a termelésben is a sereghajtók szerepét tölti be. Ám a valóság mást mutat, és a szövetkezet irodájában látható elismerő oklevelek is másról tanúskodnak. Alig pár évvel a megalakulás után lényeges fejlődésnek indult a szövetkezet. Az állattenyésztésben elvégezték a hasznossági ellenőrzést és a szarvasmarhák tenyésztésében elért kiváló eredmények alapján a szövetkezetei már 1960-ban tenyészgazdasággá nyivánították. Ojabb fejlődési szakasz veszi kezdetét. Az 1965-ös évben egy tehén átlagos tejtermelése már meghaladta a 2800 litert, majd három éves sztagnáció után ismét javulás tapasztalható. A múlt évet 3850 literes egyedenkénti átlagos tejelékenységgel zárták, ami annyit jelent, hogy átlag 970 literrel több íejet fejtek egy tehéntől, mint az előző évben. Most sokan felteszik a kérdést, — hogyan lehetséges mindez? Nos, válaszolok a kérdésre. Az előző évek folyamán a szövetkezet mindvégig kitartott a hagyományos takarmányozási" módszer mellett. A múlt évben azonban „sutba dobták“ a hagyományokat és gondolkodni, számolni kezdtek. Rájöttek, hogv a szarvasmarhák napi takarmányadagjában némi vél-' toztatást kell eszközölni. Szerződést kötöttek a rimaszombati sörgyárral, s azóta a sörgyártásnál visszamaradó malátát is felhasználják a takarmányadagok összeállításánál. A pépszerű malátát gabnnapelyvával, vagy lucernaszénából készített szecskával keverik össze. Egy kilogramm szecskához 3—4 kilogramm malátát adagolnak. Ennél a takarmányozási módszernél az állatok napi adagja a következő: a] A téli hónapokban: 35 kg szilázs (hüvelyes keverék, vagy kukorica szilázs) 3,50 kg abraktakarmány,10—15 kg sörgyári melléktermék (maláta), 2,5—3 kg árpa hulladék (sörgyári hulladékanyag) és 4—5 kilogramm széna. b) A nyári időszakban: zöld takarmány tetszés szerint (legelő), míg az az abraktakarmányok és a maláta adagja marad az előző. A takarmányozással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a szövetkezet maga készíti az abrakkeverékeket. A fejősök részére árpából, zabból és csövestől ledarált kukoricából készül a keverék 1:1:1 arányban. Továbbá szükséges megjegyezni, hogy csak május utolján kezdenek legeltetni az istállók közelében létesített mesterséges legelőn. A 28 hektáros legelőn füves-lucernát, vagy füves-lóhere keveréket termesztenek, s az első termést betakarítják, majd a második termést legeltetik. A szövetkezet jelenleg is szép eredményeket ér el, s az első félév eredményei alapján az évvégi zárás is sikeresnek mutatkozik. Az első félévben több mint 1800 liter tejet fejtek egy tehéntől. A napi fejési átlag 10.21 liter. Félő azonban, hogy a rossz terméshozam (gabonafélék) kedvezőtlen hatással lesz a termelésre, mert az új termésig csupán 50 százalékban tudják fedezni a szükségletet a jelenlegi készlettel. S ha már ismét a takarmányoknál tartunk, szükségesnek tartom megemlíteni azt is, hogy a szövetkezetben bizonyos mértékű pazarlás folyik, főleg fehérjedús takarmányokból. Sok esetben az állatok nem képesek elfogyasztani a napi takarmány-adagjukat. Ez részben abból ered, hogy a dolgozók igyekeznek az állatoknak a lehető legtöbb takarmányt adni, tekintet nélkül arra, hogy az képes-e azt értékesíteni, vagy sem. Másrészt viszont a felelős dolgozók is elgondolkodhatnának azon — sőt tehetnének is végre valamit — hogy a rendelkezésükre álló takarmányokat a lehető legjobban kihasználják. Mert bizonyos, hogy a nagyhozamú állatoknál szükséges a fokozott takarmányozás, viszont a kisebb hozamú egyedeknél ez pazarlást jelent és káros hatású is lehet. Ebben az évben 74 fejőstehene van a gazdaságnak, melyeket régi istállókban helyeztek el, ahol a függő takarmányoző csilléken és a gépi fejésen kívül semmiféle gépesítésről nem beszélhetünk. A közeljövőben 85- re kellene növelni a fejősök számát, de ehhez nincsenek meg a kellő feltételek. Ezidáig állandóan az állomány létszámának növelése és a termelés mennyiségbeli mutatói voltak előtérbe helyezve, most már Ideje lenne áttérniük a gazdaságosabb, minőségi termelésre, jelen esetben 2,70 korona önköltséggel termelnek egy liter tejet. A jövőre nézve továbbra is kitartanak a szlovák vörös-tarka tenyésztése mellett, s a gyengébb tejelékenységű egyedeket nagyobb hasznosságú állagokkal helyettesítik. A közeljövőben elvégeztetik a jelenlegi takarmányadag elemzését, hogy a kapott eredmény alapján gazdaságosabban végezhessék a takarmányozást. Gondot okoz a szövetkezetnek az 56 hektáros rét lecsapolása is, mivel ezen a területen évről évre nagy károkat okoz az Ipoly folyó és a talajvíz. Az istállókat is korszerűsíteni kellene. Nos, teendő van elég, de Kovács Tibor elnök nem fél a jövőtől. Tudja, hogy mindenben számíthat az emberek segítségére, hiszen a közös cél érdekében kifejtet szorgalmas munka nélkül aligha lenne ma a szövetkezet a járás legsikeresebb tejtermelője és a legjobb gazdaságok egyike. , / (dek) Köztudomású dolog, hogy a vadon élő juhok csak ősszel hajlandók a párzásra, és így kora tavasszal hozzák világra utódaikat. Hasonló viselkedést tanúsítanak a parlagi juhok — cigája, valaška — Is. A merinóknál azonban már eltérő a szaporodás és úgyszólván egész évben hajlamosak a párzásra. A párzási készség június és december között a legélénkebb, míg január és május között nagyon vontatott. Mezőgazdasági üzemeinkben leginkább a téli elletést szorgalmazz "k. F inél a módszernél a báráiij szaporulat kielégítő, mert az üzekedés július—augusztus hónapokban elég élénk szokott lenni. Az anyák a dús őszi legelőkön kellően kitőgyelnek, és a jó takarmányellátás révén elegendő tápanyatés? Tagadhatatlan, hogy a bárányszaporulat szempontjából a tavaszi elletés a legjobb, mert az üzekedés októberben a legintenzívebb. A tavaszi elletés hátránya, hogy a bárányok nevelése költségesebb, mint télen, mert a tavasszal született bárányok az egy éves kor eléréséig már csak 135 napig tartózkodnak legelőn. Előfordulhat azonban az is, hogy a nyári hőségekben kopár a legelő, s a zöldtakarmány hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a bárányok fejlődését. Az anyák gyapjútermése sem lényegesen több, mint a téli elletés esetén, de a gyenge legelő a tejtermelést is csökkenti. Csak kevés helyen alkalmazzák a nyári elletést, mert ez a módszer a bárányszaporulatra kevésbé kedvező. A nyári eile-MIKOR ELLESSÜNK? got és vitamint vesznek fel ahhoz, hogy a magzat fejlődése zavartalan legyen. A tágas, jól szellőztetett akolban a szoptatás idején is jól fejlődnek a fiatal állatok. A téli elletés mellett a bárányok ugyanannyi takarmányt igényelnek, mint a tavaszi vagy őszi elletéskor. Kora tavasszal az elválasztott bárányok kikerülnek a friss legelőkre, ahol annyira megerősödnek, hogy a nyári hőség és az ezzel kapcsolatos kisült legelők sem vetik vissza őket a fejlődésben. A dús őszi legelőkön megint képesek annyi tápanyagot felvenni, hogy a mérsékeltebb téli takarmányozás mellett is kedvező növekedést és fejlődést mutatnak. A téli elletésböl származó bárányok nevelése olcsó, mert az egyéves kor eléréséig 180 napot legelőn tölthetnek el. További előnye ezen módszernek az is, hogy a bárányok elválasztása után az anyák a legelőkön rövid idő alatt visszanyerik tejtermelési kondíciójukat és így nem mutatkozik lényegesebb kiesés az évi tejprodukciőban sem. A téli elletés egyetlen hátránya, hogy a gyapjútermés mintegy fél kilogrammal csökken egyedenként, s az anyák gondosabb takarmányozást igényelnek, mint a nyárt, vagy őszi elletés idején. Az utóbb említett okoknál fogva több esetben felmerül a kérdés, hogy vajon nem lenne-e gazdaságosabb a tavaszi éltetésből származó bárányok nevelése is költséges, mivel csak rövid ideig (kb. 100 nap) tartózkodhatnak a legelőn. Emellett kedvezőtlenül alakul a fejlődésük is, mivel a elválasztástól kilenc hónapos korig az akolban tartózkodnak, és csak ezután kerülnek ki a szabad levegőre. Az anyák gyapjútermése viszont kedvezőbben alakul, míg a jó tejtermelésre csak a kiadós téli takarmányozás esetén számíthatunk. A bárányszaporulat szempontjából az őszi elletés a legalkalmatlanabb, mert az üzekedés ebben az esetben a téli hónapok végére esik, amikor az anyák a legrosszabb kondícióban vannak, s némely esetben előfordul a 30—40 százalékos meddőség is. A fiatal bárányok csak 7 hónapos korukban jutnak ki a szabad levegőre és a napfényre. Az anyák gyapjútermelése ebben az esetben közepes, míg a tejtermelés intenzitása a téli takarmányozástól függ. A felsoroltak alapján megállapítható, hogy a legkedvezőbbnek látszik a téli elletés, mert az anyák fokozottabb takarmányigényével járó költségek és a gyapjútermelésben tapasztalt 0,5 kilogrammos kiesés bőven megtérül az ivadék olcsóbb nevelése, kedvezőbb fejlődése, valamint az anyák jó tejelési intenzitása révén. Dr. Mihály jános és a jövőt látjuk a hivatalos szervek 1960-ig szigorúan megkövetelték 100 hektár mezőgazdasági területre az országos norma betartását, tekintet nélkül a takarmányellátás lehetőségeire. Mivel nem volt elegendő takarmány, csak a létfenntartó adagot kapták az áltatok. Az utóbbi tíz esztendőben jelentősen megváltozott a takarmányellátás azáltal is, hogy bizonyos mértékben csökkent a szarvasmarha és a sertések száma. Amellett, hogy csökkent az állomány, 1965-höz viszonyítva 76 százalékkal emelkedett az állattenyésztésből eredő pénzbevétel. Ennek megértésére szükséges megnéznünk a tej- és hústermelés fejlődését. A tej- és hústermelés alakulása: Napi súlygyarapodás-V £v 1950 1955 1960 1965 1969 о 0) и p - -'03 о: 55 ^ Z, m — X« О аз > H iH '03 923 1715 2447 2848 3330 СЛ -ö it) 'Со > д и s_ я я N С со С 0,34 0,35 0,78 0 73 5 0.99 0,11 0,16 0,32 0,46 0,50 A tejtermelés sokáig nagy gondot okozott a közösben. Ennek részben a helytelen jutalmazási rendszer is oka volt. Amíg a te]kitermelésnél, borjúnevelésnél, hizlalásnál dolgozó tagokat a termelési eredmények alapján jutalmazták, az üszőgondozókat darabszám után. Ez által később kezdődött az üszők termelő időszaka. S mivel rossz kondícióban voltak, csak a tehenek közé sorolás utáni harmadik laktác.ió után értek el jobb termelőképességet. A vezetőségnek jelenlegi álláspontja az, hogy a tejtermelés fokozását ne csak a darabszám növekedésével oldják meg, lianem a nagyobb termelősképességü egyedek felújításával. Ezért kiselejtezik a kevésbé termelékeny egyedeket, ős főleg saját nevelésű, nagy termelőképességű állatokat tartanak. így aztán jelentősen csökkentik majd az önköltséget is. A szarvasmarha-állomány különben 1965-től 1969-ig 1374 darabról 1124-re csökkent. A marhahús eladás viszont egy hektár mezőgazdasági területre átszámítva 86 kg-ról 117 kg-ra növekedett, és ezzel a hústermelés sokkal gazdaságosabbá vált. A sertéstenyésztésnél rájöttek arra, hogy a kisméretű ólakban kézi etetéssel takarmányozó állatoknál alacsony a munkatermelékenység. Ezért hozzáláttak a nagy befogadóképességű, gépesítésre alkalmas ólak és kocaszállások építéséhez. Fokozták a malactermelést s ma már saját forrásukból fedezik a sertéshizlalás szükségletét. Jelenleg egy ezer sertést befogadó, teljesen gépesített, nedves etetésre alkalmas hizlalócsarnokot építenek, és így még jövedelmezőbb lesz a sertéshústermelés. A Diőspatonyi EFSZ-ben többféle okból felszámolták a kevésbé jövedelmező tojástermelést, és 1938-tól broiler csirkék tenyésztésével foglalkoznak. Az idén már 30 vagon csirke eladáséval számolnak. A csirkenevelés nagyon rentábilis, mivel 60 nap alatt elérik az 1,35 kg súlyt és ez jelentős jövedelmet hoz a közösnek. A GÉPESÍTÉS A diőspatonyi szövetkezetben az első évben a gép- és szállítóeszközök értéke 179 ezer korona volt. Manapság a gépek energetikai berendezése és a szállítóeszközök értéke 5 millió 778 ezer korona. Tavaly egy traktorra 41 hektár földterület jutott. A gépesítés még ma is hiányos és az állattenyésztésben ez jelentősen megdrágítja a tej- és marhahjjistermelést. Ezért a közeljövőben felülvizsgálják az egész állattenyésztés gépesítését és felújítják azt. A kiselejtezést általában meg kell oldani, és a megmaradt gépeket olyan állapotba hozni, hogy maximális mértékben ki lehessen használni azokat, A teljesítményeket és a gépekre fordított költségeket negyedévenként értékelik, és a gazdaságos teljesítményekért a traktorosoknak prémiumot fizetnek. A jövőben tehát még nagyobb gondot fordítanak a gépekre és azok kihasználására, mert tudják, hogy a gépesítés az önköltségcsökkentés legbiztosabb záloga. A TAGSÁG JÖVEDELME ÉS AZ IRÁNYÍTÁS A tagság és a szövetkezet jövedelmét, vagyonát az alábbi statisztikai adatok tükrözik leghűebben. Mutató Néhány alapvető mutató, ezer koronában kifejezve Álló eszközök ebből gépek Pénzbevételek ebből növénytermesztés Állattenyésztés Bérköltségek 1950 1955 Évek 1960 1965 1969 3 039 4 809 10 661 15 062 24 181 197 557 1 813 3 462 5118 2 258 3 634 8 841 15 764 33 312 986 1674 2 809 4 371 7 838 899 1386 5152 9 131 14 913 752 1 129 3 319 5 365 9 182 Az első években 20 koronán alul volt a munkaegység értéke, tavaly már 36,60 koronát fizettek egységenként a 367 tagnak. így aztán az efsz-ben nem ritkaság a 30 ezer korona körüli évi kereset s az, hogy a lakáskultúrában, öltözködésben, gépjárművek vásárlásában a szövetkezeti tagok az élen járnak. A szorgalmas dolgozók mellett az elért gazdasági eredményekben oroszlánrésze van az átgondolt irányításnak. A tagság nem váltogatta, cserélgette a vezetőséget, s részben ennek köszönhető, hogy kiforrott, hozzáértő szakemberek vezetik a gazdaságot. Természetesen az idősebb vezetők képezték is magukat, hogy lépést tudjanak tartant a fejlődéssel. Bér az elmúlt két évtizedben elért eredmények figyelemreméltóak, a vezetők sok mindennel elégedetlenek. Ezért a jövőben mindent elkövetnek a termelés tudományos Irányítást módszereinek érvényesítéséért, vagyis a gazdaságos termelésért.A szövetkezet vezetésének megszilárdításában jelentős segítséget nyújtott az üzemi pártszervezet. Bármilyen nehézség merült fel, elvtársi módon megvitatták azt, s javaslatokat tettek a hibák eltávolítására és a kommunisták élenjártak az elhatározónak megvalósításában. Bátran állíthatjuk, hogy a párt vezetőszerepe a diőspatonyi szövetkezetben a legnehezebb időben is. érvényesült. Egy szövetkezet évtizedes fejlődését vizsgáltuk, a nehéz időket, amikor az alapítőtagok fillérekért, de bscsfilesen húzták az igát és lerakták egy virágzó mezőgazdasági üzem alapjait, amelynek a holnapja még biztatóbb. TÖTH DEZSŐ Az alapító tagok: Puha Titusz, ifj. Mocsonoki Péter és apja id. Mocsunokl Péter. A két nyugdíjas szövetkezeti alapító tag 19 gyermeket nevelt fel a társadalomnak.
