Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-03 / 40. szám
4 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1970. október 3. Az elmúlt években nem volt kellően értékelve a kukorica magra és silőzási célokra történő termesztése. Ennek az lett a következménye, hogy a mezőgazdasági üzemek, valamint a feldolgozó- és takarmányipar szükségleteinek jelentős részét behozatal révén kellett biztosítani. A kukoricából készített, 30 százalékon aluli szárazanyagot tartalmazó szilázs nem biztosította a kukoricában rejlő lehetőségek efektív kihasználását. Egyszóval hazánkban a kukoricatermesztés fejlesztésére irányuló erőfeszítés ezidáig nem járt sok sikerrel. Csupán 1962-ben teljesítettük túl a magra termesztett kukorica előírt feladatait, amikor egyúttal a legnagyobb területen — 213 ezer hektáron — termesztettük ezt a kultúrnövényt. A hektárhozamok eléggé ingadozó szintet mutattak a múltban, s némely évben elérték a búza átlaghozamát. A magas termelés^ költségek — főleg a fizikai munkára — végett a kukorica termesztését ökonómiai szempontból is elmarasztalták a mezőgazdasági üzemek. Ez törvényszerűen az említett növény vetésterületeinek csökkenéséhez vezetett. Hat év alatt 100 ezer hektárral csökkent, s így 1969-ben már csupán 113 ezer hektáron termesztettünk szemes kukoricát. Ezzel szemben a világ fejlett országainak többségében jelentősen növekedett a magra termesztett kukorica vetésterülete, s a hozamok is javultak. A háború utáni évek óta — 1948—58 — Bulgáriában 9,7 mázsáról 34-re, Magyarországon 17-ről 30 mázsára, Kanadában 32-ről 53-ra és a világ legnagyobb kukoricatermesztő országában, — az USA-ban —, ahol közel 25 millió hektáron termesztenek szemes kukoricát, 24 mázsáról 49-re növekedett a hektárhozamok átlaga. A termelés ilyenfokú intenzitása a biológiailag értékesebb hibridek, a gondosabb agrotechnika és az új technológiai eljárások alkalmazása révén vált lehetővé. A kukoricatermesztés eddigi fejlesztésére rossz hatással volt a speciális gépek hiánya, valamint az is, hogy a növényt sok esetben tavaszi szántásba, kiázott, lapos területekre, vagy rosszul áttelelt gabonafélék helyére ültettük. A minerálís és organikus anyagokkal történő trágyázás néha jóval elmaradt az egyéb gabonaféléknél alkalmazott trágyázás mennyiségi és minőségi , mutatói mögött. A vegyszeres gyomirtást is csupán a vetésterületek 50 százalékán végeztük, s a herbicidek adagolása sem mennyiségbeli, sem pedig időrendi szempontból nem volt kielégítő. A helytelen agrotechnika végett egyes parcellákat teljesen benőtt a gyom, és rohamosan elterjedtek a drótférgek is. Az említett hiányosságok következtében 28—32 ezerre csökkent az egyedik száma egy hektáron, s ez már eleve maga után vonta a hozamok csökkenését is. Mezőgazdasági üzemeink — az alacsony felvásárlási ár következtében — csupán a saját takarmány-alapjuk biztosítására törekedtek. Az eladásra történő termesztésben befolyásolta üzemeinket a gépesítésben és a pótalkatrészekkel történő ellátásban tapasztalt hiányosság is. Kénytelenek voltak ugyanis gabona-vetőgéppel, majd később az SKGK—6 és TVD—6 vetőgéppel elszórni a kukoricát. Ezen gépek a gyakorlatban nem állták meg a helyüket. Csak 1967-ben sikerült részben megoldani ezt a problémát, amikor 34 darab SPC—6 jelzésű speciális vetőgépet hoztunk be Romániából. Hasonló volt a helyzet a betakarítás szakaszán is. A régi hibridek бет feleltek meg a követelményeknek. így 1962-ben létrehoztuk az első olyan kísérleti állomást, ahol csak a kukoricatermesztés problémáival és a fajtanemesítés lehetőségeivel foglalkoztak. Az első eredmények már éreztetik hatásukat. Az új fajták — СЕ—IV, СЕ—V, CE— 250, CE—270, CE—350, és а ТО—70/z — foglalták el a régi, ma már nem megfelelő fajták helyét. Ezenkívül külföldről — Magyarországról, Jugoszláviából, Romániából és Franciaországból — is hozunk be vetőmagot, ami körülbelül a kukorica vetésterületeinek 20 százalékára elegendő. Szlovákiában megközelítőleg 15 ezer tonna vetőmagot termelünk évente kukoricából, melynek csupán 25 százalékát tudjuk megfelelő körülmények között szárítani és tárolni. Ezért saját vetőmagunk sok esetben veszít biológiai értékéből, valamint csírázóképességéből. A KUKORICATERMESZTÉS FEJLESZTÉSE AZ 1971—75-ÖS ÉVEKBEN A kukorica fontos szerepet játszik az állatok takarmányozásában, mivel nagy a keményítőtartalma és kalóriaértéke, s nem utolsó sorban könnyen emészthető. Ezen tulajdonságainál fogva nagyban hozzájárul a speciális takarmánykeverékek minőségének javításához, s ezért a takarmányipar részére nélkülözhetetlen nyersanyagként szerepel. A kukoricatermesztés fejlesztése tehát szorosan összefügg a takarmányipar, s ezen keresztül az állattenyésztés fejlesztésével is. Az 1955-ben kidolgozott körzetesítés szerint Szlovákiában 147 ezer hektáron lehet kukoricát termeszteni. Ez a terület négy zónára lett osztva a megfelelő feltételek alapján. Az I. zónában 62,8 százalék, a Il.-ban 31%, a III.-ban 3,2% és a IV. zónában 3 százalék az alkalmassági mutató. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy ezen elosztás a hagyományos agrotechnikai eljárások alapján valósult meg, s a mai viszonyok mellett az I. és II. kategóriát lényegesen ki lehet bővíteni. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kukoricát az új agrotechnikai és technológiai folyamatok alapján már monokultúraként is termeszthetjük, akkor reálisnak mondható az a terv, melynek alapján 1975- ben már 180 ezer hektáron kellene kukoricát termeszteni Szlovákiában. A VETÉSTERÜLETEK, A HEKTÁRHOZAMOK ÉS A TERMELÉS ELŐRELÁTHATÓ ALAKULÁSA Az elkövetkező öt évben az állattenyésztés és az Ipar szempontjából szükséges a jelenlegi 113 ezer hektáros vetésterületet legalább 180 ezer hektárra növelni. A szocialista szektoroknál a kukorica vetésterületének növelése a szántóföldön termesztett többéves takarmányok, valamint az árpa, zab, kapás takarmányok, továbbá a tavaszi és őszi keverékek vetésterületének csökkentésével lesz megoldva. Ami viszont a háztáji gazdaságokat és a magángazdálkodók területeit illeti, itt nem számolhatunk a kukorica vetésterületének lényeges bővítésével, mert az már jelenleg is a legfelső határon mozog. Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy a komplex agrotechnika alkalmazásával, megfelelő trágyázás mellett egy hektáron 40—50 mázsa szemes kukoricát lehet termelni. Az 1969-es évben a megfelelő technológiai folyamatok révén első ízben sikerült elérni szlovákiai méretben a 40 mázsás hektáronkénti átlagtermést, viszont a legintenzívebb járásokban — Nové Zámky, Galánta, Komárno — már az 50 mázsás hozamoknál tartottak. A Jövőben nagyobb gondot kell fordítani ezen növény termesztésére, s akkor 1975-ig bizonyára elérjük a tervben kitűzött 50 mázsás átlagos hektárhozamot. A vetésterületek és hektárhnzamok tervezett alakulásának betartása esetén az évi produkció kukoricából az eddigi 455 ezer tonnáról (1969) 900 ezer tonnára növekedik 1975-ig. üt év alatt tehát 97,8 százalékkal növelhetjük a kukorica évi produkcióiét. A magra termesztett kukorica betakarítási munkálatainak gépesítésével a kukorica felvásárlása a „gabonafelvásárlás második kampányává“ válik, mivel a mezőgazdasági üzemek nem rendelkeznek elegendő szárító kapacitással, s így a betakarítógépektől egyenesen a felvásárló üzembe hordják majd a kukoricát. Az ily módon betakarított kukorica 26—36 százalék nedvességet tartalmaz, ami lehetetlenné teszi az azonnali raktározást. Ezért a kukoricát szükséges szárítani, s csak 14—15 százalékos nedvességtartalommal szabad raktározni. Ez természetesen megkövetelt, hogy a felvásárló üzemek megfelelő szárító és raktározó helyiségekkel rendelkezzenek. Az 1969-es évben Szlovákiában hozzávetőlegesen 107 ezer tonna kukoricát vásárolt meg a felvásárló vállalat. Az 1975-ös évben összesen 465 ezer tonna kukorica felvásárlását tervezik. Ez a két számadat is mutatja, milyen nagy követelményeket támasztunk a kukoricatermesztéssel szemben, s részben azt is szemlélteti, milyen mértékben kell kibővítenünk az eddigi tárolók kapacitását. (KÄDEK) KUKORICATERMESZTÉSÜNK HELYZETE A dióspatonyi Barátság elnevezé” sű (Kisfaluval egyesültek) efsz kétévtizedes jubileumi évfordulóján az alapító tagokkal a kezdet-kezdetéről beszélgettünk. Puha Titusz bácsi feje fölött már hét küzdelmes évtized múlt el. Az elmúlt évek alatt hűséges feleségével nyolc gyermeket nevelt fel társadalmunknak. A becsületben megőszült, özvegyen maradt Titusz bácsi így emlékezik az ötvenes évekre. — Hol kaptunk valamit, hol nem. De azért dolgoztunk látástól vakulásig. Higgye el, most lóval több nyugdíjat kapok, mint akkor fizetést. — A sok gyerekkel bizonyára nehéz sorsuk lehetett. — Voltak gondok, bajok, de azért felnőttek... — Nekem tizenegy volt belőlük, szólt közbe id. Mocsonoki Péter. De azért megvoltunk, s ma már az öt fiam közül négynek autója is van. Gondolom a 25 unokám még jobb világot él meg. — Péter bácsi mit dolgozott az első években? — Napszámos ember voltam, egy talpalatnyi föld nélkül. Ezért úgy, mint azelőtt, a szövetkezetben is mindenfélét csináltam. Péter bácsi hasonló nevű fia traktoros a szövetkezetben. Ö is megette már a kenyere javát és ez alapító tagok közé tartozik. Az első években sertésetető volt és a mai pénzben számolva 16—20 koronát keresett naponta, múlt évi keresete viszont meghaladta a 28 ezer koronát. Gondolom másokat is érdekel, hogyan lett a csenevész fácskából terebélyes, sokat termő s miként tízszereződött meg a tagok keresete. A dióspatonyi (Orechová Póton) szövetkezet a dunaszerdahelyi járás kukoricatermesztési körzetébe tartozik. Az efsz 2127 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik (szántó 1851 hektár). A hagyományos kultúrák mellett kertészettel s kis méretben szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. Az időjárás tipikusan csallóközi és az évi átlagcsapadék (az utolsó 50 éves statisztika szerint) 597 milliméter Kalmár jános, a szövetkezet elnöke a jubileumi évforduló alkalmából átadja az alapító tagoknak az elismerő oklevelet és a pénzjutalmat. Ä tegnapot nézzük A növénytermesztés alakulása a két évtized alatt A fő termények vetésterülete százalékarányban így alakult: Termény 1950 1955 É v 1960 1965 1969 1970 Búza 21,80 21,80 20,30 22,20 27,50 30,40 Árpa 14 19,20 19,50 15,40 15,50 15 Zab 3 7,10 3 1,40 0,80 2,40 Kukorica 9,50 8,60 14,20 15,70 8,10 9 Dohány 0,70 0,70 0,70 0,60 0,70 0,70 Cukorrépa 4,10 4,50 4,30 5,30 4,30 4,90 Lucerna 3,80 8 11,10 10 15,60 15,60 Silótakarmány 5,90 4,80 4,50 5,30 6,60 5,30 A felsoroltakból kitűnik, hogy a fő csak akkor lesz gazdaságos, ha a hektermények vetésterülete változott. Míg a búzáé növekvő tendenciát mutat, addig az árpáé és a kukoricáé csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy amíg a búza mázsánkénti önköltsége 52 korona, a kukoricáé a kétszerese. Ugyanakkor a búza után a csapadékosabb években lehetőség nyílik másodtermények vetésére is. Emmellett a kukorica ára alacsonyabb mint a búzáé, s a betakarítás a gépi eszközökkel legalább egyszer annyi ideig tart és a tárolás is költségesebb. A kukorica nagyobb méretű termesztése tárhozamot jelentősen növelik. A cukorrépa hektárhozama a legstabilabbak közé tartozik. Megművelés szempontjából már évek óta el van osztva a tagok között és hozamok szerint kapják a munkaegységet, illetve a prémiumot. A cukorrépánál az önköltség csökkenő (1961-ben 21,10, 1969-ben pedig 18,80 koronába került egy mázsa cukorrépa termesztése). A cukorrépa termelésének hatékonysága abban is megnyilvánul, hogy a silótakarmányok jelentős részének nyersanyagát képezi. (tiszta tápanyagban) ebben az évben már 225 kg-ot. Több szerves és ipari trágyát használnak a szövetkezetben, de a termalés tudományos irányításának mólszere még nem érvényesül kellőképpen. Jó viszont, hogy ezt a közös irányítói tudják és tisztában vannak azzal, hogy az ipari trágyák nagy választékának, valamint a herbicidek és más vegyszerek tudományos módszerekkel történő alkalmazása a minőségi talajfeltételek vizsgálása nélkül lehetetlen. A jövőben az a cť 1, hogy a műtrágyákat optimálisan has 5- nálják fel a talajminták, elővetemányek, vetési mennyiség és a felhasznált szervestrágyák értékelése ala >ján kiszámítot tápértékszükséglet szerint. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLŐDÉSE Az állattenyésztés fejlesztése 15 évig sokkal nehezebbnek bizonyult, mint a növénytermesztésé. Az utóbbi években viszont az állattenyésztés fejlődése sokkal dinamikusabb volt, mint a növénytermesztésé. Ezt az alábbi táblázat hűen igazolja. Az elmúlt két évtizedben így alakultak a hektárhnzamnk: Termény 1950 Év 1955 1960 1965 1969 Búza 15,03 25,6 22,03 27 40 Árpa 25,81 21,8 24,78 28 35 Zab 25,77 18,3 23,20 14 25 Kukorica 25, 25,43 32,80 37 52 Dohány 12 8,30 8,20 17 13 Cukorrépa 262 347 305 427 406 Lucerna 35,5 37,20 47,70 63 73 Silótakarmány 298 316 380 248 333 A jó termés alapja az átgondolt zás, az ipari trágyák használata pedig tápanyagellátás. Az utóbbi évek során megsokszorozódott. Amíg 1955-ben 56 jelentősen megjavult a szervestrágyá- kg műtrágyát dolgoztak be a földbe, A növénytermesztés és az állattenyésztés 1 hektár mezőgazdasági területre eső pénzbevételének alakulása koronában Év Összesen növénytermesztés állattenyésztés 1950 1119 585 534 1955 1898 1030 «60 1960 4639 1037 3002 1965 6216 1981 4235 . 1969 10745 3717 7028 A gazdálkodás első évében az őszszeadott állatállomány nagyon silány volt. A másik hiba abból eredt, hogy A bőséges takarmányalap megteremtése érdekében sürgős a silótakarmányok betakarítása.
