Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-03 / 40. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1970. október 3. Az opportunisták és jobboldaliak szerepe a válságban (II). Annak a nézetnek, mely szerint ko­runkban a tudomány közvetlen erővé válik, az elektronika, a kémia és az automatizáció döntő szerepet játszik az anyagi javak termelésében, és ezért az értelmiségi rétegnek kell át­vennie a társadalom vezetését, az intelligencia soraiban még elég sok híve van. Az értelmiségiek egy része tehát nélkülözi a szocialista öntudatot’ és főleg azt, hogy a munkásosztály tette lehetővé számukra mai pozíció­juk elérését. Tagadhatatlan, hogy eh­hez az űtvesztéshez nagyban hozzá­járult az is, hogy a január előtti ve­zetés helytelenül viszonyult az értelmi­séghez, és több esetben anyagilag nem dotálta eléggé tevékenységüket. Jellemző azonban, hogy míg a munkás­­osztályt igyekeztek lebeszélni, s annak társadalmi szerepét tagadni, ugyanak­kor mindent elkövettek abból a cél­ból, hogy megnyerjék és kihasználják szovjet- és szocialistaellenes céljaik érdekében. Igaz ugyan, hogy a munkásosztály körében sikerült némi zavart kelteni, a sző legszorosabb értelmében azorf­­ban megfertőzni nem tudták, mert ez a társadalmi osztály, mint a hatalom meghódítója és gyakorlója, időben felismerte a jobboldali erők nép- és szocializmusellenes terveit. A jobboldal tagadta a párt vezető szerepének szükségességét. Álláspont­ja szerint ennek a vezető szerepnek gyakorlása volt a torzulások és hibák legfőbb oka. Ezért követelték, hogy a pártnak legyen ellenzéke a politi­kai küzdőtéren, amely előtt állan­dóan igazolnia kelljen e szerep jogos­ságét. Tehát az ellenzéki erőkkel foly­tatott vitában alakuljon ki a vezető párt. A „demokratikus szocializmus“ hívei azonban rövid idő alatt lelep­lezték igazi céljukat azáltal, hogy minden ellenvéleményt elnyomtak és a becsületes kommunista vezetőket hazug rágalmakkal illették, és közü­lük sokakat kiközösítettek a politikai és társadalmi életünk vezető posztjai­ból. A hírközlő eszközök segítségével kíméletlen irtóhadjárat Jolyt nemcsak a személyek, de a szocialista rend­szer vívmányai ellen is. Tagadták, vagy tudatosan elhallgatták mindazt az eredményt, amit a munkásosztály a párt vezetésével 1948 februárjától elért a társadalmi élet minden terü­letén; a rohamosan fejlődő mezőgaz­dasági termelést, az új gyárak szá­zait, az iskolaügy, az egészségvéde­lem, a tudomány és a kultúra terén kivívott történelmi jelentőségű sike­reket. A munkásosztály és a párt kikap­csolásának célja az állam és a társa­dalom vezetéséből olyan jelenségek­ben tükröződött, mint a kommunisták kizárása a szakszervezeti vezető szer­vekből és más társadalmi funkciók­ból. Helyükre a legtöbb esetben értel­miségiek, sokszor a burzsoá nézetű régi intelligencia tagjai kerültek. így történt, hogy a vezetésbe be­férkőzött hibás szemlélet és gyakor­lat eltávolítása helyett — ez volt a januári változás fő célja — magát a pártot és a munkásosztályt igye­­keztek megfosztani hatalmától. Nasszer elnök elhalálozott Mint a kairói rádió jelentette, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, Gamál Abdán Nasszer szeptember 28-án, hétfőn, közép­európai idő szerint 16 óra 15 perckor szívroham következté­ben elhalálozott. A szívroham első jelei 3 órával korábban mutatkoztak, amikor az elnök ez arab államfők jordániai krí­zissel kapcsolatos rendkívüli konferenciájának záróünnepélyé­ről távozott. Nasszer elnök 1918. január 15-én postahivatalnok gyermeke­ként született. Tanulmányait a kairói katonai akadémián foly­tatta, majd 1947-ben elvégezte a kairói vezérkari akadémiát. 1948-ban századosi rangban részt vett az Izrael ellen folytatott palesztínai háborúban. Ö volt az 1952. július 23-i katonai államcsíny egyik fő szer­vezője, amelyik Faruk királyt megfosztotta trónjától. 1954 óta miniszterelnöki tisztséget viselt, majd 1956-ban megválasztot­ták Eglyptom első elnökévé. Elnöki funkcióját az EAK meg­alakulása után is betöltötte. Egyútal Ő volt az egyiptomi fegy­veres erők főparancsnoka és az Arab Szocialista Szövetség elnöke. Nasszer elnök az egyiptomi politikát a Szovjetunióval való szoros együttműködés jegyében vezette. 1964 májusában el­nyerte a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin Rendet. 1966 novemberében a csehszlovák Fehér Oroszlán Rend I. fokozatát is megkapta. Nasszer nevéhez az egyiptomi nép jelentős gazdasági és szociális változásai fűződnek. Az ő elnöksége alatt került sor a legjelentősebb egyiptomi mű, az Asszuán! gát felépítésére, mely szovjet technikai segítséggel készült el. Fontos rendel­kezései közé tartozik a Szuezi-csatorna Társaság államosítása 1956-ban. 1968 óta már gyengélkedett. Ennek ellenére szívroham által bekövetkezett halála teljesen váratlanul érte a világot. Békés állam A felszabadulás első éveiben olvas­tam a „Német kikelet“ című könyvet, amelynek borítólapján egy vihertépte, megcsonkított fatörzs volt. A könyv végén az író azt fejtegette, hogy re­mélhetőleg a fából olyan sarjak haj­tanak majd, amelyek egy békés német államra lesznek Jellemzők. Azóta sok év telt el, és nemrég várakozással léptem át egy újságíró küldöttséggel a Német Demokratikus Köztársaság határát, milyen munkát végeztek az eltelt 25 év alatt? Berlinben akaratlanul is megcsapott á második világháború szele, amikor szemléltem a Brandenburgi kaput, a romhézat, ahol az utolsó percig har­coltak a német fasiszták, a drótkerí­téssel körülvett, fűvel benőtt dombot, ahol Hitler utolsó főhadiszállása volt és ahol öngyilkossága után benzinnel égették el. Azonban hamarosan elka­pott az a láz, amellyel az NDK polgá­rai a szocializmust építik. A romok­ból egy korszerű, új Berlin nőtt ki. Megkapó az Alexander-Platz, az új televízió adótorony, az épülő 36 eme­letes Berlin Hotel, amely 2000 vendé­get fogadhat majd be. Valósággal ra­gyog az új Berlin, melynek tucáin csi­nos lányok, fiatalasszonyok, választé­kosán öltözött polgárok sétálnak, vagy épp munkába igyekeznek. Még egy­szer felidézte bennünk a háborús em­lékeket az elesett szovjet katonák te­metője, ahol egy jajveszékelő asszonyt ábrázoló szobor emlékeztet a háború fájdalmaira. Szerte az országban a békés alkotó­munka eredményeit láttuk. A mező­­gazdaságot száz százalékra kollektivi­­zálták, nagyfokúan gépesítették, ke­­mizálták, a földtáblákon ennek követ­keztében alig láttunk gyomot. A fizi­kai munka egyre jobban háttérbe szorul, és fejlettebb szövetkezetekben már olyan tervek vannak, hogy a föl­dekről egyre jobban kiszorítják a női munkát. Jól hatott rám a német ifjúság vi­selkedése. Munkába és munkaidő után ízlésesen, választékosán öltöznek, ott tartózkodásunk alatt nem láttunk hosszú hajú, berúgott fiatalokat. Erős, baráti kapcsolatok fűzik őket a Szov­jetunióhoz és a többi szocialista or­szághoz. Tanúi voltunk, amikor Lipcse főterén a spartakiád megnyitóján szovjet indulókat, slágereket énekel­tek a pionírok. De a mulatókban, ká­véházakban is gyakran felcsendülnek az ismert szovjet slágerek, és a többi szocialista ország táncdalai is. Amikor az említett párttítkárnak feltettük a kérdést, hogy mi a titka a német ifjú­ság fejlettségének, szocialista típusú emberhez illő viselkedésének, röviden ennyit mondott: — Olyan az ifjúság, amilyennek neveljük őket. Az NDK- ban szocialista szellemben nevelték és nevelik a közép- és a fiatal generá­ciót, ezért sikerült egy békés német állam megteremtése. Balia József A munkásosztály vezető szerepének a társadalom hatékony irányításában kell megnyilvánulnia és egyben a szo­cialista hatalom erélyes védelmében. A jobboldali erők mélyen hallgat­tak az osztályharc objektív létezésé­ről, annak világméretben megnyilvá­nuló élességéről, amely az imperia­lizmus népellenes tevékenységében, a nemzeti és demokratikus mozgalmak kegyetlenül véres elnyomásában nyil­vánul meg Afrikában, Ázsiában- és Dél-Amerikában. Természetesen mé­lyen hallgatnak arról, hogy az elnyo­mott népek küzdelmében Is az osz­tályharc jelenségei a lényegesek. Szó­kincsükből teljesen kihagyták az im­perializmus és a kapitalizmus kifeje­zéseket. Nem vették tudomásul, hogy napjainkban eszmei felforgatás és raffinált propagandahadjárat fojyik a szocialista országok ellen. A jobboldali felforgatás kezdeti si­kereitől felbátorodva szervezkedni kezdtek az 1948 előtti politikai erők, a polgári pártok, a nacionalista és klerikális csoportok, a politikai és közönséges bűnökért elítélt elemek (K 231) stb. Helyet kapott a sajtóban a kapitalista nyugati államok előtti gerinctelen hajlongás, a szocialista szövetségesek rágalmazása, szocialis­ta vívmányaik lebecsülése és a há­ború előtti burzsoá köztársaság ma­­gasztalása. Az osztálytudat elvesztésére irá­nyuló izgatásban olyan „érvek“ me­rültek fel, mint pl. az, hogy a Szov­jetunió nélkül is lehet szocializmust építeni, sőt még jobban, mert a Szov­jetunió akadályozza a szocialista épí­tést, ugyanis a hozzá fűződő gazda­sági kapcsolatok számunkra hátrá­nyosak, kizsákmányol minket stb. A Szovjetunió nem jó szemmel nézi a január utáni csehszlovák kezdeménye­zést, amely „magasabb színvonalra emelné a szocialista építést az egész világon“. A szocializmus ellenes erők a párt­ban levő jobboldali opportunisták se­gítségével ezekben a hónapokban megragadtak minden alkalmat arra, hogy előkészítsék a bosszút 1948 feb­ruárjáért és visszavezessék az államot a kapitalista táborba. Sokan — köz­tük számos becsületes ember — még ma sem ismerik fel a tetszetős jel­szavak mögött megbúvó szándékot. Nem értik, vagy nem akarják meg­érteni, hogy hova jutott volna orszá­gunk és népünk, ha megszakítja kap­csolatait a Szovjetunióval és a szo­cialista államokkal. A szocialista ál­lamközösség hatalmas erejével egy­részt hazánk szuverenitásának bizto­sítéka, másrészt gazdasági fejlődé­sünk elősegítője. Erre sok bizonyíté­kot lehetne felemlíteni, de eléggé bizonyít néhány tagadhatatlan tény. Iparunk nyersanyagának tetemes há­nyadát a Szovjetunióval fennálló gaz­dasági kapcsolataink biztosítják. Kohó és gépiparunk ércszükségletének túl­nyomó részét a Szovjetunió forrásai biztosítják, vegyiparunk hajtó- és1 nyersanyagát, háztartásaink gázzal és olajjal való ellátását nem kevésbé. Ezzel szemben ma már az sem titok, hogy milyen gazdasági kapcsolatok megkötéséről tárgyaltak „progresszív“ gazdasági vezetőink 1968-ban. Nyilvá­nosságra került a dollárkölcsönre vo­natkozó terv, amely szerint 400 millió dollár 10 év lejárta Után közel 800 millió dollárt emésztett volna fel ka­matokban és illetékekben. S ami még ennél is jobban sújtotta volna az or­szágot, a politikai és gazdasági fel­tételek, amelyek a Szovjetunióval és a szocialista közösséggel való teljes szakítást követelték gazdaságilag és politikailag. Ez végeredményben a ka­pitalista integrációba való teljes be­olvadást jelentette volna. így tetöző­­dött volna az „újarcú szocializmus“ megvalósulása Csehszlovákiában. PERL ELEMÉR MunkaérdemreBd Kogler János elvtársnak Jozef Lenárt, az SZLKP KB első tit­kára hétfőn, a délutáni érákban az SZLKP KB székházában átnyújtotta a Munkaérdemrendet Kugler János elv­társnak, a Kossuti Állami Gazdaság igazgatójának. A magas kitüntetést a köztársasági elnök a munkásmozga­lomban, a pártban és a szocializmus építésében végzett sokéves önfeláldo­zó munkájáért adományozta 80. szü­letésnapja alkalmából. Kugler elvtárs, mint lapunk első fő­szerkesztője áldozatos munkát vég­zett a szocialista nagyüzemi mező­gazdaság létrehozása és felvirágozta­tása érdekében is. A magas kitünte­téshez szívből gratulálunk Kugler Já­nos elvlársnak. A Szabad Földműves szerkesztői munkaközössége. A CSEHSZLOVÁK hadsereg napja A duklai csata 26. évfordulója Huszonhat évvel ezelőtt, október 6-án lépett Csehszlovákia területére a felszabadító szovjet hadsereg, vala­mint az első csehszlovák hadtest, me­lyet Ludvík Svoboda hadseregtábornok vezetett. Ez a nap jelentette a Cseh­szlovákia felszabadulásáért meginduló harcok kezdatét. A duklai győzelem bebizonyította a CSKP moszkvai vezetősége helyes po­litikáját, amely a felszabadítási har­cot a Szovjetunióval való szövetségre alapozta. Látta, hogy az emberiség legveszedelmesebb ellenségét, a fa­sizmust csakis a Szovjetunió segítsé­gével lehet leverni. Mint ismeretes, a szovjet hadveze­tőség a kárpáti-duklai hadműveletet a CSKP KB moszkvai vezetőségének kérésére határozta el, hogy segítse a Szlovák Nemzeti Felkelést. Az áttörés nagyon nehéz volt és sok áldozatot követelt. A 38. Vörös Hadsereg ellen, amit Mnszkalenko tábornok vezetett, a németek 18 divíziót, ebből három tank- és két gépesített divíziót állí­tottak szembe. A felszabadító erők állandó támadása miatt az ellenség­nek mégis hátrálnia kellett, és októ­ber 6-án, az első csehszlovák katonák hazánk földjére léptek. Az áttörésnél az Ondava keleti partján 80 ezer szovjet katona és több mint 6 ezer csehszlovák katona esett el és sebe­sült meg. A hadműveleteket nehezí­tette a rendkívül csapadékos időjárás is. Dukla nemzeteink történelmébe lé­pett, mint az új Csehszlovák Néphad­sereg örök szimbóluma. Ez a legna­gyobb harci tapasztalat teremtette meg az alapot a Csehszlovák Hadse­reg létrehozására. A legnehezebb har­cokban született a Szovjetunióhoz fű­ződő barátságunk, amely szocialista hazánk építésének záloga és függet­lenségünk biztosítéka. A jobboldali opportunista erők 1968- ban nem véletlenül akarták épp a Szovjetunióval való vérrel pecsételt fegyverbarátságunkat megbontani. El akarták szigetelni Csehszlovákiát szö­vetségeseinktől, azonban szövetsége­seink idejében segítséget nyújtottak és felfedték az ellenforradalmi erők céljait. Újból — mint annak idején Dukiánál — bebizonyosodott, hogy nemzeteink szabadsága, hazánk szo­cialista építőse csakis a Szovjetunió­val és a Varsói Szerződésbe tömörült államok barátságával tartható fenn. A Csehszlovák Néphadseregben a marxista-leninista nsztálypolitika alap­ján folytatjuk tovább az elméleti ne­velést, és a csehszlovák—szovjet szer­ződés értelmében, amelyet hazánk felszabadítása 25. évfordulóján kötöt­tünk meg, hadseregünk még szoro­sabban együttműködik a Varsói Szer­ződés haderőivel. Katonáink nagyra értékelik szocialista vívmányainkat és látják, hogy az új szerződés biztosíté­ka az európai béke megőrzésének, amely a második világháború és főleg a duklai harcok hagyományai alapján jött létre. A világ osztályszempontból való el­osztottságára való tekintettel, tovább kell fokozni a hadsereg védelmi ké­pességét. Fel kell készülni, hogy a szovjet hadsereg és a többi szocialista állam hadseregei segítségével meg­­védhesse hazáját. Az augusztusi had­gyakorlat megmutatta hadseregünk magasszintű felkészültségét. Az évforduló alkalmával nemcsak az elesett hősökre emlékezünk, ha­nem egyben az új generáció vállalja, hogy tovább folytatják a harcot, amiért ezek a hősök életüket áldoz­ták. Ján Miőátek alezredes Támogatjuk a Párt konszolidációs törekvéseit A mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének VII. plénu­mán Emil Chlebec elvtársat az SZNT képviselőjét választották elnöknek. Az új elnökhöz a Rolnícké Noviny szerkesztője néhány kérdést intézett: — Elnök elvtárs, mit tart a legfontosabb feladatnak a kö­zeljövőben? — Elsősorban a szakszerve­zeti szövetségen belül be kell fejezni a konszolidációs folya­matot. Meg kell tisztítani úgy a felsőbb, mint az alsóbb szer­veket a jobboldali opportunista nézeteket valló funkcionáriu­soktól, tagoktól és a passzívak helyett is másokat kell állítani. A jelenlegi időszakban a ta­goknak magyarázzuk a helyes marxista-leninista nézeteket és hangsúlyozzuk, hogy a szak­­szervezeteknek a szocializmus építésében az a legfontosabb feladatuk, hogy az összes dol­gozót megnyerjék az építőmun­kára és aktív megvalósítói le­gyenek a szakszervezeti politi­kának. A szövetség alsóbb és felsőbb szerveinek olyan politi­kát kell folytatniuk, hogy a ta­gok meg legyenek róla győződ­ve, hogy a párt politikája he­lyes, és a konszolidáció érde­kében ezt mindenkinek támo­gatnia kell. Abból a célból, hogy ütőképesebb munkát fejt­hessünk ki, politikai-szakmai tudással rendelkező funkcioná­riusokkal töltjük fel a szövet­ség járási és kerületi bizottsá­gait. — A szövetség hogyan segíti a szocialista munkaverseny fej­lesztését? — Az összes szervek minden erejükkel arra törekszenek, hogy a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom a dolgozók minél szélesebb rétegei között terjedjen el. A mozgalmat első­sorban az idei tervteljesítésre, valamint a párt 50. évfordulója tiszteletére indított kötelezett­ségvállalási mozgalomra irányít­juk. Az összes gazdasági és szakszervezeti dolgozók a mun­kaidő jobb kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítá­sára fordítják figyelmüket, ugyanakkor arra törekszenek, hogy a dolgozók jogos igényei is ki legyenek elégítve. A szo­cialista munkaversenyt a jövő év február végén értékeljük és a legjobbak Jutalmat és okleve­let kapnak. — A szövetség milyen segít­séget nyújt az egyéves, vala­mint az ötéves terv elkészítésé­hez? — Elsősorban a munkaterme­lékenység emelését tartjuk leg­­fontosab feladatnak és ennek érdekében a politikai és szak­mai felvilágosító munka mellett a dolgozók anyagi érdekeltsé­gének felkeltését tartjuk a mozgató erőnek. A szövetség mindkét terv kidolgozásánál fontosnak tartja, hogy a ter­vek szem előtt tartsák a társa­dalmi szükségletet. Törődünk azzal, hogy a dolgozók javasla­tai belekerüljenek a tervjavas­latokba. V. VITEK J

Next

/
Thumbnails
Contents