Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-07-11 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1970. július 11., 5 Eredményes sertéshizlalás 9 Lelkiismeret dolga 9 Naponta 70 dekagramm 9 Túlterhelt hizlaldák 9 Napi ötszöri takarmányozás 9 Beválik az elképzelés? 9 Amikor a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társuláson a sertéshlzlalásban legjobb eredmányeket elérő szövetkezetek iránt érdeklődtem, Lamy Arpád zootechnikus a dunaradványi (Radvafí nad Dunajom) szövetkezetei említette elsőként. Később kiderült, hogy nem ok nélkül, hiszen már hosszú évek óta az élenjárók közé tartoznak. Minden téren becsületesen gazdálkodnak, de a sertéshizlalásban különösen sikeresek. Pár óra mülva a szövetkezet zootechníkusával — szabó Istvánnal — beszélgettem. Megtudtam, hogy Pista bácsit 17 évvel ezelőtt bízta meg a szövetkezet vezetősége a zootechnikusi teendők végzésével. A kezdeti időszakok nehézségei fokozatosan megoldódtak, az eredmények egyre javultak. — Az első évet 48—50 deka átlagos napi súlygyarapodással zártam — mondta Szabó István, majd hamiskásan elmosolyodott és folytatta: — Sokáig tartott, amíg át tudtuk lépni az 55 dekás átlagot. Közben teltek az évek, az évi átlagok pedig egyre emelkedtek. Az első kvartál alapján ma már átlagosan 70 dekával emelkedik minden nap egy hízósertés súlya. De ez csak az átlag, elértünk már egyedek esetében 80—85—öt is, de akkor kitűnő takarmányunk volt. Kissé meglepődtem ezen az eredményen és kérdően néztem a zootechnikusra, aki kimutatásokkal támasztotta alá a mondottakat. Ha figyelembe vesszük, hogy az egyes súlykategóriákban elért havi, negyedévi, stb. súlygyarapodásokat nem az egyes súlykategóriák szerint tartják nyilván, hanem átlagban mutatják ki, akkor ez az eredmény már elhihető. Annál is inkább, mert a múlt évi átlag 0,029 kg volt. A hagyományos, korszerűnek egyáltalán nem mondható sertésistállók szerényen húzódnak meg a falu szélén. Az egyikben hízók heverésznek és elégedetten röfögnek a kíváncsiskodókra. Az istállót átszelő takarmányozó folyosó két oldalán a kutricákban mintegy 400—420 sertés gömbölyödik, elkerülhetetlen sorsára várva. A hizlalda mindössze 200 állat részére lett készítve, de általában több van benne elhelyezve. Mindenki tudja, hogy ez helytelen, mégis kénytelenek jóváhagyni, mert máshol nincs számukra hely. A kismalacokat 10 napos koruktól fogva a saját érpadarájukkal etetik, tgv igyekeznek megakadályozni a kismalacok hasmenéses és végbélgyulladásos megbetegedését, amit tapasztalataik alapján a keverőüzemből kapott speciális takarmánykeverékek etetése idézett elő éveken keresztül. Az elválasztás után, melyre 7—8 hetes korban, 18—20 kilogrammos súly elérésekor kerül sor, a süldőket a 30 kilogrammot meg nem haladó malacok számára készült speciális takarmánykeverékkel etetik. Mivel a szövetkezet nem rendelkezik elő- és középhlzlaldával, a malacok az elválasztás után rögtön a hizlaldába kerülnek egy külön kutricába. Az élősúly növekedésével változik az alkalmazott takarmány is. Az egyes kor- és súlycsoportok részére készített speciális takarmánykeverékekkel folyik a takarmányozás. Egy kutrlcában az egyes súlycsoportok szerint 45—50—60 hízó vall elhelyezve, ami túlzsúfoltságnak számít. Az istállóban elhelyezett 400— 420 sertés két dolgozó gondjaira van bízva. A takarmányozás a következőképpen megy végbe. Napi ötszöri etetéssel számolnak és a valóságban ez úgy néz ki, hogy amikor elfogy a hízók elől a takarmány, akkor a gondozók azonnal újabb adagokat helyeznek el a tisztára mosott etetővályúkba. Az egyes etetési időszakokhoz a takarmányt már előre elkészítik. Heggel, délben és este áztatják be a takarmánykeverékeket. A moslékos etetéssel jó tapasztalataik vannak. A száraz takarmányt a hízók nem szívesen fogyasztották. A nedves keverékeken kívül itatásos takarmányozásra is sor kerül. Az itatást vízzel hígított egalizált tejjel végzik. A keverés úgy történik, hogy 70—75 liter egalizált tejhez 25—30 liter Vizet adnak, s ezt a keveréket aztán természetes hőfokon, tehát melegítés nélkül adagolják. A hízók takarmányadagjából teljesen száműzték a zöld, illetve száraz szálasokat és a gumósokat egyaránt. Ilyen hizlalási módszer mellett a szövetkezet 8,SÖ—9 korona ráfordítással, vagyis önköltséggel termel ki egy kilogramm sertéshúst. Ebből az öszszegből 8,40 koronát tesz ki a felhasznált takarmány értéke, ami körülbelül 3,70—4 kilogramm takarmánykeverék értékének felel meg. A 14,80 koronás értékesítési ár mellett ez 5,80—6,30 korona tiszta jövedelmet jelent a szövetkezetnek a kitermelt és értékesített sertéshús minden kilogrammjánál. A hizlalási folyamat körülbelül 4 hónapig tart, tehát a születéstől az eladásig hozzávetőlegesen hat hónap telik el. Ez alatt az időszak alatt a hízók többsége eléri a 110—115 kg-ot. Ha fél évnél tovább tart ez a folyamat, akkor a termelés már nem gazdaságos, s nem egy esetben ráfizetéssel jár. Éppen ezért nagy gondot fordítanak a mindehnapt teendők időbeni és kifogástalan elvégzésére. Maguk a dolgozók is tudatában vannak annak, hogy az egyszer-kétszer elhanyagolt etetés, vagy egyéb kimaradások káros hatással vannak a súlygyarapodásra, s ezen keresztül a szövetkezeti és az egyéni bevételekre is. A helyes munkaszervezés és a dolgozók magasfokú anyagi érdekeltsége szintén hatásosan hozzájárul a jó eredmények eléréséhez. A közeljövőben egy nagykapacitású takarmányszárító építését tervezi a szövetkezet, további három szövetkezettel karöltve. Ezen szárító segítségével nyert here- és lucernaliszttel olcsóbbá tehetik az anyasertések, s ezáltal a malacok nevelését, valamint a hizlalást is. Mindez azonban még a jövő zenéje, de ha beválik az elképzelés, akkor még sikeresebb és gazdaságosabb lesz a szövetkezet sertéstenyésztése, s egyúttal a sertéshizlalás is. Kádek Gábor A korszerű, hatékony állatte^ nyésztés alapkövetelménye, hogy a takarmányadagok tápanyagtartalma pontosan fedezze az állat életfenntartó és termelő tápanyagszükségletét. A takarmány a keményítőérték és emészthető fehérje mellett meghatározott mértékben ásványi anyagokat, vitaminokat és antibiotikumot is tartalmazzon. A mezőgazdaság nem képes megteremteni a szükséges mennyiségű állati termék előállításához a megfelelő összetételű takarmányokat. A feladat egy részét a vegyiparnak kell vállalnia, amely a szükséglet szerinti mennyiségben és szatban és az állatok takarmányozásában való felhasználása új korszakot jelent. Az antibiotikumok gyógyhatása 3—5-szörte kedvezőbb a többi gyógyszernél. S alkalmazásukkal az elhullási százalék nagy mértékben csökkenthető. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy az antibiotikumok hatása, a súlygyarapodás 10—15 százalékkal növekedik, a hizlalási időszak megrövidül. Az antibiotikumok elnyomják a különböző baktériumokat (az emésztöutak nem kívánatos bélflóráját), és a rendelkezésre álló élelemállományból több marad az állatoknak. Ennek következtében a takarmánynyú alkalmazására jellemző, hogy takarmányozási célra ötszázszor annyit használunk belőle, mint az embergyógyászatban. A nagyüzemi állattartás következtében megváltoznak az állatok életkörülményei. Az élő állatok területi koncentráltsága nő, s ez a betegségek terjedését megkünynyítheti. Ezért a megelőző készítmények használatának Igen hagy a jelentősége. Ezek közül legfontosabbak az úgynevezett kokcidiosztatikumok, amelyek közül nem egy fokozza az állatok súlygyarapodását és javítja takarmányértékesítésüket is. Az állati szervezetnek a szerves A vegyipari anyagok felhasználása az állattenyésztésben összetételben, gyorsan és gazdaságosan képes előállítani és kiegészíteni a takarmányozási tápanyagokat. A takarmányok a különböző vitaminokból bizonyos mennyiséget ugyan tartalmaznak, azonban ez a mennyiség általában az életfenntartó és termelő tevékenységhez nem elegendő, így szükség van azok vitaminkészítményekkel való kiegészítésére. A vitaminok hatása Igen sokrétű. Az élettani hatások mellett alkalmazásuk jelentős gazdasági eredményt is jelenthet. Az A- és Biz-vitamin használatával takarmánymegtakarítás mellett a súlygyarapodás 10—20 százalékos emelését lehet elérni. A Bi2-Vitamin adagolása esetében az állati fehérjét növényi fehérjével helyettesíthetjük. A takarmányozás korszerűsítésében még a vitaminokénál is nagyobb szerepe van az antibiotikumoknak. Ezeknek az állatgyógyáértékesítés 5—10 százalékkal jobb, vagyis minden 100 kg súlygyarapodásra mintegy 20 kg abraktakarmány-megtakarítás jut. Ez azt jelenti, hogy 1 kg antibiotikum használata 13 mázsa takarmány megtakarítást eredményezhet. Az antibiotikumok közül takarmánykiegészítőként leginkább a széles spektrumú tetracikllneket használják. Közülük legjelentősebb az oxitetraciklin. A jelenleg használt másik antibiotikum a penicillin. Ennek előállítása azonban nem olyan gazdaságos, mint az oxitetracikliné. A külföldi tapasztalatok egyaránt arra mutatnak, hogy a takarmánykiegészítésre más antibiotikumot kell használni, mint a gyógyászatban. Előtérbe került ezért a bacitracin használata, Az említett vitaminokon és antibiotikumokon kívül más szerves vegyipari termékek is használatosak takarmányktegészltésként. Ilyen például az anzimatikus hatást kifejtő kolin. Ennek nagyaráanyagokon kívül szüksége van olyan szervetlen anyagokra is — ásványi anyagokra —, amelyek a növényi és állati eredetű takarmányokban biológiailag optimálisan szükséges mértékben nem fordulnak elő. Ezeknek pótlólagos adagolására van szükség. Takarmánykiegészítésül jelentős menynylségben használnak mangán-, Cink-, vas-, réz- és kalciumsókat. Az elmondottakból világos, hogy a vegyipar többlettermelés és takarmánymegtakarítás útján Jelentős népgazdasági akkumulációt eredményezhet. Hasonlóan nagy a jelentősége azoknak a vegyi termékeknek, amelyeknek felhasználásával importfehérjéket lehet megtakarítani (amlnosavak, a szintetikus nitrogénvegyületek és a takarmányélesztők). Ezek felhasználási lehetőségének vizsgálatával és gazdaságos gyártásuk problémáival ugyancsak célszerű lenne fokozottabb mértékben foglalkozni. Dr. László László Az állattenyésztésben az antimuil mattik szerepe mind a takannanykiegészitésben, mind a gyógyászatban jelentfis. Erre a célra a nyi'trai BIOVETA üzemben nagy mennyiségű korszerű és hatásos biopreparátumot készítenek. -kp. A sertések mesterséges termékenyítése Magyarországon A sertések mesterséges termékenyítése az európai országok közül először Magyarországon indult el. (Az első termékenyítéseket Pásztor Lajos végezte.) Az 50-es évek végén több európai országban (Hollandia, Németország, Anglia, Skandináv Államok stb.) is megindultak a termékenyítések. A nagymérvű állománykoncentráció és az intenzív tartás fokozott járványveszélyt jelentett az üzemekben, ezért a módszer bevezetését az eljárás várható tenyésztési és tenyésztéstechnikai előnyei mellett a fenyegető járványok megelőzése is sürgette, mert a módszer jellegéből adódóan csökken a betegségek behurcolásának lehetősége. A sertések mesterséges termékenyítése technológiájának fejlődése, elterjedése, összehasonlítva a szarvasmarha- vagy juhtermékenyítéssel, sokkal lassúbb fejlődést mutat. Ennek okai főleg a sertés-szaporodás élettani tulajdonságaiban kereshetők, mert a spermavétel és konzerválás, az ivarzó kocák kiválasztása, az optimális termékenyítési idő megválasztása alapjaiban eltér az egyéb állatfajokon alkalmazott módszerektől. Bár nagyüzemekben koncentrálódott a sertésállomány jelentős része, hagyományos tartási körülmények között a sertések mesterséges termékenyítése iránt nem volt különösebb igény. Külföldön a felsorolt okok mellett az apaállattartás gazdaságossági problémái, a spermatartósítás, valamint a szállítás szervezési nehézségei is késleltették a módszer széleskörű elterjedését. A MÓDSZER ELŐNYEI A korszerű, ipari jelleggel működő sertéstelepeken azonban gazdaságos termelés a mesterséges termékenyítés nélkül ma már szinte elképzelhetetlen. Ennek a módszernek egész sor előnyét említhetem meg a hagyományos módszerrel szemben: aj a szakember kezébe kerül a kocák szaporodásának ellenőrzése, b) szinkronizált, illetve „startoltatott“ állomány fedeztetése munkaszervezési és gazdaságossági szempontok figyelembe vételével, csak mesterséges termékenyítéssel lehetséges, o) a módszer bevezetésével jelentésen (80—70 °/o-kaI) csökkenthető a meglevő kanállomány, csak a legkiválóbb egyedek kerülnek tnvábbtenyésztésrc, d) a módszerrel idejében kiszűrhetők a terméketlen kanok, amelyek terméketlensége egyébként csak az év végi értékeléseknr tűnhet fél, e) a sperma szállítása esetén a módszer gazdasági előnyei mellett a járványhigiéniai előnyük Is jelentősek. Ezeket a lehetőségeket a fejlettebb sertéstenyésztő országokban már kamatoztatják és ennek következtében a tenyésztési szemléletben lényeges változások figyelhetők meg. 1909 júniusában három állami gazdaságban üzemi viszonyok között nagyobb állatlétszámon kezdtük el a mesterséges termékenyítéseket. Célkitűzésűnk volt, hogy olyan módszert válasszunk és dolgozzunk ki, amely: — a mai követelményeket legjobban kielégíti, azaz a sperma több napig (legalább 2 nap) tárolható és szállítható legyen, — a fogamzást százalék és az ellési átlag a természetes fedeztetéssel elért eredményekhez hasonló legyen, technikailag a nagyüzemekben helyszínen is elvégezhető legyen, a módszer anyag-, műszer- és vegyszerigénye hazai anyagokból folyamatosan beszerezhető legyen. Szándékosan nem beszélünk kísérleti viszonyokról, hiszen olyan módszert alkalmazunk, amely ma világviszonylatban is az egyik legkorszerűbbnek mondható. AZ ÉRTÉKELÉS KenyuesekDol a december 15-ig lezajlott elléseket értékeltük. Termékenyítésre kerúlt 56 koca (loo %) fogamzott és leellett 47 koca (83,92%) ellési átlag (±) 9,08 malac Az ugyanazon tenyészetben, ugyanabban az időben, ugyanabból az állományból származó természetesen fedeztetett kocákat tekintettük kontrollnak. A fogamzási százalék lényegében egyezett a mesterségesen termékenyített csoportéval, az ellési átlag (malacszám) 8,85 malac volt. Ez utóbbi adat fontossága abban van bogy a malacszám alakulása —, mint az egyik lényeges szaporodási értékmérő tulajdonság — összehasonlítható legyen a természetes viszonyokkal. Hasonló célból érdeklődésre tarthat számot, ha a többször ellett kocák mesterséges termékenyítéssel elért eredményeit a természetes fedeztetéssel elért legutolsó ellési eredményeikkel is összehasonlítjuk. A 36 vizsgált koca mesterséges termékenyítés utáni ellési átlaga (±) 9,16 malac, ugyanazon kdcák előző — természetes fedeztetéssel elért — ellési átlaga ( + ] ддз malac. Ezek az adatok, mint már említettük, csak az 1909 december 15-ig leellett kocákra vonatkoznak. Azóta 1970. január 1-ig újabb 44 db mesterségesen termékenyített koca ellett le. Az ellési eredményekből az tűnik ki, hogy az alomszám nagyságát illetően, nincs lényeges eltérés. Három gazdaság négy telephelyén végeztük a kanok egy részének spermatológlai felülvizsgálatát Is. A vizsgált 35 kan közül terméketlenség miatt kettő került selejtezésre, további három kan spermáját a gyenge spermaminőség miatt mesterséges termékenyítésre nem használhattuk. A mesterséges termékenyítés eredményeinek értékelésekor megállapítható, hogy ez a módszer a modern nagyüzem által felállított követelményeknek megfelel. A mesterségesen termékenyített kocák fogamzási százaléka és az ellési átlaga (malacszám) a természetes fedeztetéssel elért eredményektől lényegesen nem lér el. Dr. szilvássy Botond
