Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-07-11 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

,1970. július 11

6

Hogyan lehet olcsón sok kukoricát termelni ?

Á dél-szlovákiai mezőgazdasági üzemekben az utóbbi években a kedvező termesztési és ökonómiai feltételek kövekeztében nagyban bővítették a kukorica vetésterületét. Ehhez természetszerűen hozzájárult az is, hogy lehetővé vált a termelők számára a külföldről behozott nagyhozamú vetőmagvak vásárlása, s a vetéstől a betakarításig a termesztés komplex gépesítése, továbbá a vegyszeres kezelés, s nem utolsósorban a kukoricának ugyanazon a területen való többéves termesztése. A sorolt tényezők nagy mértékben elősegítették a kézimunka-szükséglet, valamint a termelési költségek csökkentését.

Mezőgazdasági üzemeinkben a kukoricát a kapások közül a szóbanforgó tényezők következtében besorolhatták a gabonafélék, tehát a minimális kézimunkát igénylő növények közé.

A nagypakai (Veľká Рака) szövetkezet is azok közé a gazdaságok közé tartozik, ahol a múlt esztendőben a kukorica gépesített, vegyszeres termesztésében figyelemreméltó közgazdasági eredményeket értek el. Ebben a gazdaságban az egész növénytermesztést a kukoricához idomították. Idén szemeskukoricát 260, silókukoricát 40, búzát 300, őszi repcét 160, lucernát pedig 128 hektáron termesztenek. Ezek olyan növények, amelyeknél a munkálatokat a vetéstől egészen a betakarításig komplex módon gépesíthetik. Tehát a növénytermesztés vonalán a lehető legminimálisabbra csökkenthetik a kézi munkát.

A kukoricatermesztés önköltségének csökkentéséhez nagyban hozzájárult, hogy a vetést a Romániából behozott SPC—6-os típusú pneumatikus üzemelésű, a kukoricát szemenként vető géppel tették a talajba. A növény kikelése után a gépről leszerelték a vetőszerkezetet, rámájára saraboló kapákat szereltek. így végezték a növényápolást, s ezzel mintegy 20—25 százalékkal növelték a munkatermelékenységet. Persze a munka minősége is sokkal jobb lett, mint a régebben alkalmazott technológiánál. Tehát ott, ahol azelőtt két ember kellett, újabban egy ember végezte a munkafolyamatot.

A kukorica gyomtalanításánál a Zeazin-Prometrin vegyszerek keverékét használták, s fokozatosan rátértek a kukorica termesztésére monokultúrában. Például az egyik dűlőben 80 hektáron harmadik éve ugyanazon a területen termesztik a kukoricát. Természetesen ennek megfelelő módon módosítaniuk kellett a vetésforgót, hiszen a jövőben a szemeskukorica vetésterületét 240 hektárra állandósítják. Így a vetésforgónak a kukoricához kell igazodnia.

A szövetkezet elegendő terimés takarmánnyal rendelkezik, ezért a kukoricaszárat RZ típusú, lengőkéses szártépővei felaprítják és kiszórják, hogy gyarapítsák a talaj szervesanyag készletét. A zúzott szártömeg 100 kg-jára 0,8—1 kg nitrogén tartalmú műtrágyát szórnak, hogy a talajba való bedolgozás után azonnal megkezdődhessen a zúzalék bomlási folyamata. Átlagban számítva 340 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágya mennyiséget adnak a kukoricaföldek hektárjára, hogy megfelelő táperőt biztosítsanak a növény fejlődéséhez.

A múlt esztendőben 102 hektáron termesztettek kukoricát. Betakarítását SK—3-as gabonakombájnra szerelt Brand KA—267 típusú adapterral végezték.

A múlt évben a vetésterületnek 70 százalékán a HD—208-as román, a hátralevő területen pedig az SK—5 A, a ZP—48-as és az OPH—98-as jugoszláv hibrideket termesztették. Amikor betakarítás után összehasonlították az egyes fajták hozamát, megállapították, hogy a román hibrid mintegy három mázsával többet termett, mint a jugoszláv fajták. A kedvező feltételek következtében az átlagos hektárhozam 64,02 mázsa lett normál (17 százalékos) nedvességtartalom mellett.

Nagyon előnyös volt, hogy a vetést román géppel végezhették, mert ezáltal lehetővé vált, hogy elérjék az egyes fajtáknál szükséges hektáronkénti 45—55 ezer növényegyedet.

Pisch László mérnök, a szövetkezet fiatal mérnöke ismertette továbbá a kukorica termesztésének ökonómiai eredményeit is. Bizonyosan kevesen hiszik, de valóság, hogy ebben a gazdaságban minden mázsa kukoricát 41 koronás önköltséggel termeltek, s minden mázsa értékesített kukoricáért 110 korona tiszta hasznot értek el. Ilyen tiszta haszon elérése egyetlen növényfajtánál sem vált náluk lehetővé.

A búzánál például hároméves átlagban 38 mázsás hektárhozammal dicsekedhettek, melynek mázsáját körülbelül 60—65 koronás önköltséggel termesztették.

Ha megfigyeljük a kukorica hektárátlagát, azt láthatjuk, hogy mégiscsak kifizetődik a kukorica termesztése. S ehhez még azt is hozzá kell tennünk, hogy amíg a búza esetében az említett hozam mellett hektáronként 342 kg emészthető fehérjét és 2774 kg keményítőértéket, addig a kukoricánál a jelzett hozam mellett hektáronként 448 kg emészthető fehérjét és 5120 kg keményítő értéket értek el. Ebből is látható, hogy a mérleg a kukorica javára billen, mert hektáronként 106 kg-ma! több emészthető fehérjét és 2346 kg-mal több keményitőértéket termett, mint a búza, s amire külön érdemes felfigyelni, kis költségmegterheléssel.

Tény, hogy a nagypakai szövetkezet a múlt évben egy hektáron termelt kukoricáért 9400 korona jövedelemre tett szert, s ehhez még hozzá kell számolnunk (hektáronként) 1080 korona értékű zúzalékot is, melyet a talajba dolgoztak. Ezzel szemben a búzánál csak 6650 korona jövedelmezőséget értek el hektáronként, a szalma értéke pedig 600 korona.

Hoksza István.

Az adás-vételi kapcsolatok megjavításáért

A mezőgazdasági termékek eladásával kapcsolatos tapasztalatok alapján megállapítható, hogy az erre vonatkozó előírások nem felelnek meg kellő mértékben a mezőgazdasági üzemek érdekeinek. Némely termény esetében szükséges a hiányos előírásokat kiegészíteni. Pl. ki kell zárni az eladó felelősségét a vágóbaromfi élősúlyában beállott hibáért, ha az úgy lett átvéve, mint hiba nélküli, a sérülés vagy a betegség minden jele nélkül.

Erre és az előírások más hiányosságaira való tekintettel mérlegelni kellene egy föderatív törvény kibocsátását a mezőgazdasági termékek forgalmazásáról. E rendelet kibocsátását 1972-re tervezik, mivel az ilyen normák kidolgozása hosszabb időt igényel.

E törvény kibocsátása után szükséges lesz módosítani a mezőgazdasági termékek és szükségletek feltételeiről szóló 55/67 Zb. számú rendeletet, amely egyben ennek a törvénynek végrehajtó rendelkezése lesz. Eddig az ideig, vagyis 1971. január 1-től szükséges ezen a rendeletén legalább a legfontosabb javításokat eszközölni. A Parasztszövetség KB még ez év elején összegyűjtötte a járási szervezetek és a szövetkezetek javaslatait, és kidolgozta észrevételeit e rendelet módosítását illetőleg.

A mezőgazdasági őstermelő szövetkezeti tagok javaslatai és kérelmei a következő célokat tükrözik:

1. A mezőgazdasági szervezetek és az átvevők helyzetének kiegyenlítését az eladás realizálásánál. Pl. a 3 §-t javasolják kiegészíteni azzal a rendelkezéssel, hogy az időben benyújtott kérelem alapján a vevő köteles szerződést kötni olyan termékekre, amelyeknek átvétele garantálva van. (A § eddig előnyben részesítette az átadót.)

2. A rendeletben olyan rendelkezést rögzíteni, hogy a műszaki normák változásának a szerződési év alatt ne legyen befolyása a szerződésre, mert ez bonyodalmakat okoz az olyan termékek eladásánál, amelyek nem felelnek meg a műszaki normáknak. Az ilyen esetekben ugyanis az átvevők megtagadják a termény átvételét, vagy árengedményt követelnek. Megfelelően meg kell változtatni az 5. §-t.

3. Rendezni kell a csomagolás kérdését a rendelkezés eddigi céljainak megfelelően. Ezért javasolják módosítani a 13. §-t olyképpen, hogy a vevő kölcsönözze a csomagolási eszközöket és biztosítsa azok szállítását. Ha az áruértékesítő saját csomagoló eszközöket használ, az átvevő fedezi ezek elhasználódásából keletkező kiadásokat.

4. Lehetővé tenni a vevő számára az olyan szükségletek átvételének megtagadását, amelyeket az eladó a szerződéses időpont után szállított le, és ezzel használhatatlanná váltak. (A 15. § módosítása.)

5. Elismerni a mezőgazdasági vállalatok igényét 1 kg melasz megvásárlására minden mázsa átadott cukorrépa után az ingyenesen járó 0,5 kg melaszon kívül, és megfelelően meghosszabbítani a melasz átvételének határidejét. (A 31. § módosítása.)

6. Meghosszabbítani a burgonyapenész által okozott hibák következtében adódó reklamációk határidejét, főleg a burgonya vermelésére való tekintettel, amikor a betegséget sokszor csak hat hónap után lehet felismerni (48. §).

7. Kitölteni a baromfi átvételére vonatkozó előírások hiányosságait az egészségi állapotra vonatkozóan. Ezért az 58. §-ba javasolják egy rendelkezés beillesztését, amely kizárja az eladó felelősségét az átadott baromfi élősúlyának csökkenéséért, ha azt a sérülés és a betegség minden jele nélkül vették át.

8. Megjavítani az eladó helyzetét az ellenőrző vágásnál:

a) vágás idejét az átvétel utáni napra meghatározni;

b) kötelezni a vevőt, időben értesítse az eladót a vágás időpontjáról

(58. §).

9. Előnyösebbé tenni az eladott gomolyasajt átszámítását tejegységre éspedig 1:9,5 helyett 1:11 arányban (69. §1.

10. Előnyössé tenni a mezőgazdasági szervezetek helyzetét a takarmányeladásnál, éspedig:

a) megállapítani a jogaikat, egy hónapnál rövidebb határidőt kitűzni a takarmány, ill. más terménynél;

b) megállapítani az eladó felelősségét, a szerződésben rögzíteni a pontos összetételt, a keverék értékét és táperejét (88. és 91. §).

A javaslatok az említett rendelet további, kevésbé fontos rendelkezéseinek módosítását is tartalmazzák.

Hasonló észrevételeket tesznek a rendeletre a felvásárló szervek is.

A mezőgazdasági őstermelők és átvevők fő és örökös szerződő felek maradnak a mezőgazdasági termelés realizálásánál, amely évről évre növekedik. Ebből az okból összhangba kell hozni a két szerződő fél javaslatait a jogi normák megalkotásánál úgy, hogy ezek a legkedvezőbb előfeltételeket alakítsák ki a szoros és célszerű együttműködésre. Ez a társadalom érdeke, amelynek ellátását a két fél a párt és a komány politikája alapján biztosítja. Érdekeik szükségessé teszik jogi helyzetük egyenlőségét.

Judr. Michal Surdiak

A komáromi járás is egyike azoknak, melyek Szlovákia mezőgazdaságában jelentős helyet foglalnak el. Mezőgazdasági üzemel sokoldalú termelőtevékenységükkel nagyban hozzájárulnak társadalmunk szükségletének kielégítéséhez, így nem lehet mindegy számunkra, hogy milyen segítséget kapnak kereskedelmi partnereiktől, hiszen ettől is függ, hogyan teljesíthetik a vállalt feladatokat.

Ezért fölkerestem BORSÄNYI MENYHÉRT mérnököt, a járási mezőgazdasági társulás igazgatójának helyettesét, JAN PLAVECET, a terményforgalmi vállalat igazgatóhelyettesét és MICHAL DAŇO mérnököt, az alsópéteri (Dolný Peter) szövetkezet ökonómusát, hogy elbeszélgessünk az őstermelők és a velük kapcsolatban levő kereskedelmi partnerek együttműködéséről, adás-vételi kapcsolataik alakulásáról.

Borsányi elvtárs elöljáróban megjegyezte, ügy látja, hogy á termelők és a kereskedelmi partnerek közt fennálló kapcsolatban nincsenek nagyobb ellentmondások. S ha itt-ott előfordulnak egyedi esetek, azok nem feltétlenül a partnerek hibájából, fogyatékosságából erednek.

A kálitrágyával való hiányos ellátás nem kizárólagosan a komáromi járás problémája volt. Másutt sem kaptak belőle elegendőt. A jövőben a megoldást mindenképpen felsőbb szinten kell keresni, s a műtrágyaszükségletet a követelménynek megfelelően kielégíteni.

Ugyanezt mondhatnánk a növényvédő szerek, vagy pedig a keveréktakarmányok összetevőinek (a hús, a vér, a csont, a halliszt), valamint egyéb nélkülözhetetlen anyagoknak hiányos ellátásával kapcsolatosan is, melyeket hazai forrásokból egyszerűen azért nem tudunk beszerezni, mert ilyen források nincsenek. Mindamellett a terményforgalmi vállalat igyekezett olyan keveréktakarmányokat gyártani és szállítani az őstermelőknek, hogy azok ne károsodhassanak. Bizonyíték erre az is, hogy járási átlagban a hízómarháknál naponta darabonként 88, a hízósertéseknél pedig 51 dkg-os súlygyarapodást

értek el.

Idén a termelők 2700 vagon kereskedelmi gabonát, mintegy 1547 vagon húst, 26 millió 317 ezer tojást, és 32 millió liter tejet adnak a felvásárlóknak.

Meg kell említeni azt is, hogy a termelők 65 különféle traktort igényeltek, de az illetékes szervek csak hat érkezését jelentették. Megközelítőleg hasonló a helyzet a román gyártmányú SPC—6 típusú pneumatikus vetőgéppel is. A kért 48-ból csak 20-at kapnak. Kukorica-betakarítő adaptért 8-at kapnak, s 14 már van a járásban.

Folyamatosan épülnek az univerzális szárító berendezések is. Öt már készen áll, s idén további hármat építenek. Tehát lesz hol szárítani a takarmányt.

A legnagyobb probléma azonban az idei termésű gabonafélék elraktározása körül mutatkozik. A terményforgalmi vállalat igazgatóhelyettese megjegyezte, hogy a nemesócsal (Zemianska Olča) 2100 vagonos gabonasilőt ki tudja hányadik átadási határidő be nem tartása után idén aratásig csak úgy sikerül elkészíteni, hogy a környező gazdaságok, vagyis a keszegfalusi, a csicsói, a gellérí és a szakállasi szövetkezetek 40 állandó dolgozót szabadítottak fel szakembereik és munkásaik közül a siló gyors befejezésére. Ez azt bizonyítja, hogy a termelők és a felvásárlók kapcsolata jó. A terményforgalmi vállalat a szövetkezetek készségét becsületesen végzett szolgáltatással kívánja viszonozni.

A hiba nem a lenti kapcsolatokban van!

A nemesócsai gabonasilót idén próbaüzemelésben, tehát csak egyharmad részben használhatják. Mintegy 730 vagon gabonát tárolhatnak benne, s járási méretben előre láthatólag 2400 vagon gabona elhelyezése még megoldatlan.

A terményforgalmi vállalat dolgozói az önzetlen segítséget ismételten a termelőktől várják. Szerződést kötnek velük a gabona tárolására. Hiszen a szövetkezetek a termés elhelyezésénél máskor is segítették őket.

A járás területén három felvásárló központot, s ezeknek keretében 9 átvevőhelyet létesítettek a gabonafélék elhelyezésére. A búzát és az árpát ömlesztett állapotban egyenesen a kombájnoktól viszik majd a raktárakba. A felvásárló központok közül az ógyallainak (Hurbanovo) van a legnagyobb körzete. Ott veszik át az évi gabonatermés 40 százalékát. A raktárterület persze itt is kevés, ezért sürgősen építeni kell egy 2100 vagonos silót. Már el kellett volna kezdeni, de a munkálatok valahogy késnek.

A terményforgalmi vállalatnak a takarmánygabonával s a vetőmagvakkal, valamint a kereskedelmi gabonával együtt több mint 9000 vagon terményt kell majd átvennie a termelőktől. Ezzel szemben a termelőknek visszaszármaztat 8600 vagon keveréktakarmányt, s 7400 vagon szerves- és szervetlen trágyát szállít.

Plavec elvtárs megemlítette továbbá, hogy nehézségekbe ütközik körülbelül kétmillió tyúktojás piaci elhelyezése. Ezt a termelők nem érezték, mert a terményforgalmi átvette tőlük a tojást. A vita csupán a terményforgalmi s a tojást tőle átvevő baromfi feldolgozó üzem közt keletkezett. Ugyanis a terményforgalminak 5000 tojásbegyűjtő ládája a baromfifeldolgozó telepein vesztegel, minek következtében problematikussá válhat a tojásnak a termelőktől történő későbbi átvétele.

Az alsópéteri szövetkezet ökonómusa Dafto mérnök pedig elmondta, hogy azt a 24 vagon gabonát, amelyet a takarmányalapba keverék viszontszolgáltatás címén a terményforgalminak rég át kellett volna adniuk, még mindig raktárukon kénytelenek tartani. Az utóbbi napokban tárgyaltak partnerükkel, s megegyeztek a gabona elszállításában.

A péteri szövetkezet vegyszerekből — a kertészkedés s a terjedelmes szőlészet következtében — aránylag nagy menynyiséget használ. Az ökonőmus nem panaszkodott a vegyszerrel való ellátásra. A növényvédelemnek mintegy 50 százalékát a gépállomással kötött szerződés alapján végzik. Elégedettek a szolgáltatással, mert jó munkát végeznek s partnerük minden vegyszert maga szerez be.

Mégis a Zeleninát tartják a legjobb partnernek a vegyszerszállítás terén. Nem tudni honnan, de időben beszerezték és átadták a szövetkezetnek a zöldségfélék kezeléséhez szükséges Treflane gyomirtószert, s nincs okuk panaszra a zöldségfélék értékesítésénél sem, ám lehet, hogy másoknak erre lehetne okuk.

Örvendetes, hogy a múlt évben a komáromi borászati üzem munkájával is elégedettek voltak, ahol az előző évekhez viszonyítva jobban felkészültek a szőlő átvételére. Ugyanezt idén is szeretnék elérni.

Panaszt hallottam a rossz pótalkatrész ellátásra. A péteri szövetkezetben például a Bolgár típusú kistraktor csupán egy idényben volt használható, s már két esztendeje üzemképtelen, mert nem kapnak hozzá alkatrészeket. Hasonló a helyzet a csehszlovák gyártmányú kistraktorral is. Sok kilincselgetés után máig sem sikerült pótalkatrészeket szerezni. Dobják az új gépeket az ócskavasba? Ez nagy fényűzés lenne, de ha nem kapnak pótalkatrészeket, nem lesz más megoldás, ha csak valami csoda folytán nem sikerül a pótalkatrészeket beszerezni. —hai—