Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-19 / 38. szám
A baromfipestis tünetei E járvány okozója igen eros fertózóképességű vírus, amely rendszerint csak a kaparóbaromiit (tyúk, gyöngylyúk, pulyka, páva) támadja meg és nagy veszteségeket okoz, míg a vízibaromfi a kórral szemben nagyon ellenállóképes. A vírus jelen van a beteg szárnyas vérében, ürülékében, váladékában és az ezzel szenynyczelt takarmány, vagy ivóvíz útján kerül az addig egészséges állat szervezetébe. A fertőző anyagot az ember az egészséges állományba ruhájával, lábbelijével, kezeivel, munkaeszközzel stb. hurcolhatja be. A betegség a kórokozó felvétele után 3—5 nappal (lappangási időszak) szokott látható tünetekben jelentkezni. Feltűnik, hogy a baromfi szomorú, környezetével szemben közönyös, álmos, lázas, tátott ; csőrrel nehezen lélegzik, taraja és áliebenyei szederjesek, lélegzés közben szörtyögő hangot hallat. Lassúbb lefolyású esetekben az idegrendszer megbetegedésére valló tünetek is előfordulnak, mint amilyen a fej forgatása és a test körben való mozgása. A beteg állatok nem gyógyíthatók. Tekintettel a kórokozó rendkívüli fertózöképességére, a járvány megfékezése csak erélyes intézkedésekkel sikerülhet. Ilyen intézkedés a fertőzött állományok teljes kiirtása, az egészségesek elkülönített helyen való tartása, és a betegség elleni oltás. A betegség behurcolása elleni óvintézkedések elsősorban arra irányulnak, hogy csak egészsé- . ges telepről szerezzünk be álla- [ tokát állományunk feltöllésére és ezeket is legalább egy héten át elkülönítve, megfigyelés alatt tartsuk. A leghathatósabb védekezési mód a baromfi védőoltása. A fertőzött állományból szár- | mázó tojásokat 1 %-os nátron lúgoldattal történő fertőtlenítés után szabad felhasználni, de kizárólag élelmiszeripari feldolgozás céljaira. A fertőzött telep fertötlenitésére úgy a betegség folyamán, mint annak felszámolása után 1 %-os nátronlúgoldatot használunk és a kifutókat 5 %-os klórmésszel fertőtlenítjük. Ha valamely baromfiállományban barorafipeslis lép fel, azt rögtön jelenteni kell vagy a HNB hivatalában, vagy közvetlenül az állategészségügyi szolgálatnak, amely megteszi a szükséges intézkedéseket a járvány megfékezésére. Л Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének dunaszerdahelyi járási bizottsága, a nemrég Nyárasdon (Topolníky) megtartott járási mezőgazdasági kiállítás alkalmával, immár a negyedik bemutatóját rendezte meg. Igaz, hogy a kétnapos kiállítás színvonalán nyomot hagyott a kedvezőtlen időjárás, mert a bejelentett kiállítók közül sokan lemondták a részvételt, azonban így is egy nagyon színvonalas és értékes sereg szemle szemtanúi lehettek az érdeklődők. A bemutatott gazdasági kisállatok hűen szemléltették az utóbbi évek fáradságos munkájának elismerésre méltó eredményét. Elgyönyörködtem a kiállított állatokban, majd elbeszélgettem a rendezvény szervező bizottságának elnökével, Pichlík Zdenek elvtárssal. — Járásunkban több mint négyezer tagja van a kisállattenyésztők szervezetének. A műit évben eladott állati termékek értéke meghaladta az ötmillió koronát. Célul tűztük ki a fajtatiszta állományok kialakítását és továbbfejlesztését, a termelői és tenyésztői munka intenzívebbé tételét. A jelenlegi seregszemlén 55 kiállító vett részt 132 galambbal, 75 nyállal, 92 darab baromfival és egyéb kisállattal. A bíráló bizottság minden állatfajtánál egy első és négy tiszteletdíjat ítélt oda, — mondta többek között Pichlík elvtárs. A járás nyúl tenyésztői közül Szajkó Martin volt a legeredményesebb. Az általa kiállított nagy csincsilla 94 pontot kapott a megszerezhető százból, s ezzel az első helyre került. A baromfibemutató részlegben az egy kakasból és négy tojóból álló fehér plimut — kollekció nyerte el az első helyezést. Csupán egy tojót soroltak a második kategóriába, a többi pedig, az elért pontszámok alapján az elsőbe került. Tulajdonosuk Horváth Róbert, dunaszerdahelyi tenyésztő. A galambtenyésztők is kitettek magukért, s valóban érdekesen összeválogatott kiállítási anyaggal lepték meg a látogatókat. Itt a Pichlík elvtárs által kiállított kollekció nyerte az első díjat, amely tíz gesztenyeszínű cseh begyes galambból állt. Ennyit röviden a kiállításról, mely kedvezőbb időjárás esetén még sokrétűbb lehetett volna, hiszen az egzotikus madarak kiállítói sem maradtak volna védenceikkel távol. Panaszra azonban nincs ok. mert a kiállítás teljesítette rendeltetését. Bemutatta az elmúlt évek ön feláldozó munkájának eredményét, s nagyvonalakban a jövő tenyésztői feladataival Is megismertette az érdeklődőket. Dr. FLORIAN ENDRE KÁDEK GABOR Kiállítás Nyárasdon ▲ Az elsődíjas nagy csincsilla ◄ A győztes fehér plimut kollekció egy része ◄ Az első helyezést nyert gesztenyeszínű cseh begyes galambok (A szerző felv.) 4 A lőtt vad értékesítése Az állandóan javuló színvonalú gazdálkodás örvendetes velejárója, hogy vadászterületeink vadsűrűsége évről-évre növekedik, s különféle hasznos vadunk létszáma állandóan gyarapodik. Ma már elmondhatjuk, hogy valamennyi csülkös vadunk és a fácán esetében elértük a tervezett, szabvány állumányszámot. Csupán a mezei nyíllak és a foglyok létszámát kell az eddigihez mérten tovább növelni. Szlovákia jó vadasított vadászterületein az elmúlt évben a kilövés eredménye is igen jelentős volt. Népgazdasági szempontból is lényeges, hogy terítékre került 8269 szarvas, 49614(1 kg súlyban, 286 dámszarvas 8580 kg súlyban, 354 muflon 8850 kg súlyban, 11175 őz 134100 kg súlyban, 2717 vaddisznó 10 888 kg súlyban, 20 182 mezei nyúl 640 584 kg súlyban, 21 ezer szürkefogoly 6300 kg súlyban, 77 000 fácán 77 000 kg súlyban. Vadászaink Szlovákia területén összesen 7 382 422 kg vadhúst termeltek az elmúlt év folyamán. Ez a mennyiség — azon a felvásárlási egységáron számítva, amennyit tavaly a SZVSZ a vadászegyesiileteknek fizetett — 17 783 722 korona értéket jelent. Ebből a tekintélyes mennyiségű húsból azonban közélelmezésünk céljára csak kis mennyiség jutott, mert beleszámítva a helyi étkezdéknek eladott tételeket is, mintegy 400 000 kg-ra becsülhetjük azt a húsinennyiséget, amelyet a vadászok belkereskedelmünknek juttattak. Jó része ugyanis nyers állapotban külföldre került, további hányada pedig konzerválva javította külkereskedelmünk mérlegét. Valóban kevés vadhús jutott polgártársaink asztalára, amiről a képviselőházban elhangzót interpellációk is tanúskodnak. Főleg Praha, Ostrava, Kladno és a többi cseh ipari központ dolgozói panszkodtak vadhúshiányra. Emiatt a Csehszlovák Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szövetségi Bizottság erélyes intézkedésekre hívta fel a csehországi, valamint a szlovákiai vadászszövetséget. Feladatul tűzte ki, hogy fokozott felvásárlással járuljanak hozzá szövetségeink az ipari központok lakosságának kívánt mennyiségű vadhússal történő ellátásához, ezen felül gondoskodjanak konzerviparunk számára is megfelelő mennyiségű nyersanyagról, mivel a csehszlovák vadhúskonzervek iránt nagy az érdeklődés a nyugati országokban. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hozzájárulásával 1970-ben elsősorban a baromfifeldolgozó ipar vásárolja fel a lőtt vadat. E vállalat vezérigazgatóságával kötött keretszerződést a SZVSZ elnöksége is. E szerződés szerint a lőtt vad 50 %-át kívánja a vadászszövetség a kereskedelemnek átadni. Ezekben a napokban az egyes vadásztársaságok a baromfifeldolgozó ipar üzemeivel már megkötötték a lőttvad eladási szerződéseket. Emellett nincs kizárva az sem, hogy egyes vadásztársaságok más szocialista vagy állami vállalatnak adják el a lőtt vadat. Az 50 % eladása mellett is még mindig átlagosan 18 kg vadhús marad minden vadász részére az 1970-es idényben. A vadásztársadalom mindig j jól beilleszkedett a szocialista i országépítők saraiba, ezért bi- i zakodóan tekintünk a jövő hó- ; napok elé abban a tudatban, | hogy a lőtt vad eladásában sem lesz semmiféle fennakadás. KIRNER KAROLY mérnök. Sikeres őszi vizsla vizsga Galántán LÁTÓHATÁR ЛЛАЛЛЛЛЛЛАЛЛЛЛЛЛ A FÜRJTENYÉSZTÉS ANGLIÄBAN A fürj ma már egész éven át szerepel az angol luxusvendéglők étlapján, holott a szabadban alig fordul elő Angliában. Néhány baromfitenyésztő berendezkedett a fürj nagybani tenyésztésére. A legnagyobb „fürjtenyésztő üzem“ hetenként 300—350 állatot bocsát áruba, A kereslet azonban — a fürjpecsenye igen magas ára ellenére is — messze meghaladja a kínálatot. A legnagyobb fürjtenyésztő maláji fürjtörzset imjrortált, ez a fajta a legnagyobb testű. A tenyészanyag ma is drága Angliában: 1 pár fürj 5 fontba kerül. (Farmers Weekly) ÉLETMENTŐ FARKASOK A legújabb megfigyelések szerint a szovjet sztyeppéken élő szajga-antilopokat — melyek szomjúságtűrés tekintetében nagyon hasonlítanak a tevékhez — a nagy szárazságok idején gyakran a legveszedelmesebb ellenségeik, a farkasok — mentik meg a szomjhaléitól. Ugyanis a farkasok a mélyebben fekvő laposakban, árkokban gödröket kaparnak, aminek nyomán felszivárog az életet jelentő talajvíz. A Szlovákiai Vadászok Szövetségének galántai járási ebtenyésztő szakosztálya augusztus 22-én és 23-án rendezte őszi vizsla vizsgáját a nagyfödémesi és sintavai vadászterületeken. Habár 22-én szakadt az eső, a harminc benevezett vizslából csak tizenkét vizsla nem jelent meg Nagyfödémesen (Veiké Ulany). A jelenlevőkből négy kitűnő, nyolc nagyon jó, három pedig jó eredménnyel vizsgázott, három ismételni fog. 23-án huszonnyolc benevezett vizslából kilenc nem jelentkezett Sintaván, pedig az idő nagyon kedvezett és a tizenkilenc vizslából egy kitűnő, hót nagyon jó, hat pedig jó osztályzattal végezte az őszi vizsgát, ötöt ismétlésre utaltak. Ezen a vizsgán jelen voltak Farkas József és Horváth László, a MEOE tagjai Budapestről, akik elismerően nyilatkoztak úgy a rendezésről, mint az egyes tantárgyak szigorú bírálatáról. A vadászterületek bő vadállománnyal rendelkeznek, így a vizsga folyamatos lehetett. Sajnos az idom!tás még mindig nincsen a kellő színvonalon és az egyes vizsla vezetők az idomításban nem mutatnak elég gyakorlatot. Szép munkát végzett ifj. Somogyi János cseh bajuszos vizslája, aki mint fiatal vadász vizsláját 57 ponttal, kitűnő minősítéssel vitte át a vizsgán. A kiértékelés befejezése után mindkét napon az első három helyezett, vagyis a legtöbb ponttal rendelkező vizsla arany, ezüst, illetve bronz piakettes kitüntetést kapott. LUKÁSZ PÉTER (Galántaj (Das Tier) i A HALÁSZSAS HALÁLA A brit szigeteken, elsősorban a skót fennsíkon a XX. század elejéig még sok halászsas élt. A szigetország lakói „a nemzet madarának“ tekintik ezt a manapság már rendkívül ritka sas-fajtát. A kíméletlen vadászatok s a madártojás-gyűjtők szenvedélye majdnem teljesen kipusztította. Amidőn 1958-ban egy halászsas-pár ismeretlen költőhelyről ismét Skócia felé szárnyalt, az egész angol sajtó hozsannázóit. A természetvédelmi szervek egésznapos Jrsé' get szerveztek a letelepedett halászsas fészek védelmére. Az írországi Tipperary megye partjainál 1983-ban bukkant fel egy magányos halászsas, amely néha-néha ismeretlen helyre távozott... A közelmúltban ez a halászsas a véletlen áldozata lett. Az ' ölyvnagyságú ritka, és féltve őrzött madarat Lord de Vnsci I írországi birtokán a vadőr té- I védésből lelőtte, mert azt hitte, hogy zsákmányra leső sólyom. Anglia hosszú ideig gyászolta az utolsó három halászsas egyikének halálát. Az angol iflapok követelésére a vadőr ,,áldozatát“ kitömték és Dub! linba, a múzeumba szállították.
