Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-19 / 38. szám

ÉVGYŰRŰK OLVASÄSA Azok ai horgászok, akiket a fogott halak életkora ér­dekel. különösen a kisebb pikkelye halfajtáknál, gyak­­. ran abba a nehézségbe üt­köznek. hogy pikkelyeikről még erős nagyítóval sem tudják leolvasni az évgyű­rűket. Ezen a problémán úgy tudunk segíteni, ha a pikkelyt két üveglapocska közé helyezve diavetítővel valamilyen fehér felületre levetítjük. A parányi pikkely kb 20 cm nagyságra vetítve az évgyűrűket könnyen megszámolhatóvá teszi. (Fisch und Fang) MORMISKA KARRIERJE A Szovjetunióból származó mormiska nagy karriert fu­tott he Nyugat-Németország­­ban. A parányi villantó ál­landó rezgő mozgásán ala­puló horgászmódszerrel, kü­lönösen a léki horgászatnál szereztek kedvező tapaszta­latokat. Az elmúlt télen már piacra került a két 1,5 vol­tos zseblámpa-elemmel mű­ködtetett elektromos mor­miska is, amellyel ugyan­csak jó eredményeket értek el. (Fisch und Fang) A DUNA ÁLLATVILÁGA E. Und ich nyugatnémet limnológus most megjelent tanulmányában a Duna ál­latvilágát ismerteti. Megál­lapítása szerint a Dunában 1734 különböző állatfajta fordul elő. Ezek legnagyobb része (724 fajta, 41%) a rovarok közül adódik. A ge­rinceseket csupán 111 fajta (8%) képviseli. Ezek túl­nyomó többsége (107 fífj) hal. A halak közül a ponty­félék családja, amelyhez a különböző fehérhalfajuk is tartoznak, a legelterjedtebb, 46 halfaj ehhez a családhoz tartozik. Az olyan fontos halfajok, mint a csuka, a harcsa és az angolna egye­dül képviselik családjukat a Dunában. (Fisch und Fang) HUMOR — Remélem, drágám, nem Mszed el férjed ócska me­séit, hogy délutánonként ha­lászni jár. Hisz évek óta még egy hiivelyknyi halat Sem hozott haza. — Igazad van, nem ho­­tott. Éppen ezért hiszek neki. Horogra szerettem volna kapni egy csukát, amely nemegyszer fosztotta meg hor gomat a ráesalizott keszegtől. Bevallom, bántott a csuka ka­landos csín je s ez okból e min den háljál megkent spekuláns kézrekerítése lett kizárólagos célom. Egy szép őszi napon а Пипа egyik holt ágának partján tá­bort ütöttem. Két horgászbotom egyikét jásszal, a másikat meg piros szemű kelével csaliztam fel. Nem volt szándékomban egy helyen ülni, hanem vagy kétszáz méter hosszú partsza kaszon vándorhorgászásra tét tem kísérletet. Bedobtam az egyik horgot, a másikat pedig húsz méterrel odébb a vízbe. Visszatérve az első horgomhoz, észrevettem, hogy úszója nin­csen eredeti helyén, hanem egy vízbedőlt kőrisfa gallyainak út­vesztőjébe sodorta valamelyik ragadozó. hogy saját gyártmányú láncocs­­kám nem állta ki a próbát, és csődöt mondott mindjárt az első alkalommal. Nincs kizárva, hogy a horog valamelyik kóbor gally közé tekerődött és eltö­rött a lánc!? — gondoltam. Egyre törtem a fejemet, de sehogysem tudtam a dolog nyitjára jönni, a remény azon­ban élt berniem. Szombat volt. Még pirkadás­­kor indultam otthonról. Társaim autóval vittek el oda, ahol a Alkonyodon már. Az elfárasz­­tott halat a parthoz húztam és csak akkor vettem észre, hogy nem csuka, hanem menyhal ke­rült horogra. Szerepet cserélt a kettő! Bevallom, örültem a másfél kilós zsákmánynak. Eszembe jutott az ifjúságom, amikor siheder koromban nem egy menyhal fészket zsákmá­nyoltam a Garam folyó fárasz­tó zsilipjeiben. Gyakoroltam ezt akkor nemcsak a „sport" kedvéért, meg a hal ízletes hú­sáért, hanem azért is, mert kedvelem a hal külalakját. Olyan a külseje, mintha már­ványból faragta volna a termé­szet művészi keze! A zsákmányt azonnal megöl­tem, nehogy kínlódjék, mert ez a hal oxigéndús vízre tart igényt. Nem bírja a fogságot. A szákban azonnal elpusztul. Amikor a menyhal zsigerelé­­séhez fogtam, a felvágott has­üregben megszűrt valami. Fel­szisszentem a metsző fájdalom­tól! Azt hittem, hogy boncolási műveletem ellen tiltakozik a halcsontok valamelyike. Szinte megrökönyödtem, amikor az is­merős kettős horog és a vörös­­réz-láncocska letépett darabja került elő a menyhal hasüregé­ből. Meglepett a horog sorsa. Egyetlen hét leforgása alatt majd a felére sorvadt a horog. Megemésztették a savak. A vü­­rösréz-láncocska pedig hősie­sen állta ki a vegyi folyamat romboló hatását. SELMEC ADOLF b ’terep-csere A bevágás időszerűségére gondoltam, de ezt nem tettem meg, mert attól tartottam, hogy eltépem a műfonalat. Kellő megfontolás után mégis bevág­tam, persze nagy óvatossággal és kellő érzéssel. Csévézem a negyvenes szilont és egyálta­lán nem érzek ellenállást. Fur­csának találtam a helyzetet. Húzom a fonalat abban a hi­­szemben, hogy a hal a part felé tart. Örültem, hogy esetle­ges fárasztásánál megkönnyíti feladatomat. Az úszó lágyan siklott a víz tükrén s kiderült, hogy a zsi­nóron se hal, se horog és csak a sajátgyártmányú vörösréz­lánc ócska leszakadt darabkája maradt emléknek. Nagyobb ré­szét kisajátította magának az ismeretlen ragadozó. Csukára fogtam gyanút, de nem voltam benne eléggé biz­tos. Aznap azután már sehogy­sem kedvezett a horgász-sze­rencse és üres kézzel kellett hazabandukolnom. Nap mint nap nyugtalanított a kellemetlen eset. Bántott, múlt héten kudarcot vallottam. Felszereltem horgászkészsége­met és meg akartam ismételni a múltkori programot. A hor­gász-szerszám ugyanaz maradt, csak a láncelőke lett új, erő­sebb. Ismét a tapogató horgá­szásnak adtam előnyt. Vándo­rolva kerestem a csukát. Egyik horgom úszója parádé­san díszelgett a holtág víztük­rén. Kémlelő munkát végzett, s ezért pillanatra sem szedtem le róla tekintetemet. Rövidesen észrevettem, hogy megrezzent az úszó, majd a víz alá merült, de csakhamar felbukott és ké­nyelmes sétába kezdett a víz nyugodt színén. Egyszer úgy éreztem, nem szabad késnem az azonnali be­vágással, mert most is a vízbe­dőlt kőrisfa gallyai képeznek fenyegető akadályt. Óvatosan tettem meg a bevágást. Csévé­zem a fonalat és érzem a ra­gadozó ellenállását, amely azon­ban nem volt annyira heves, mint amikor egy csuka kerül bajba. ■■■■■нан H ЛЖ üszöbön a lehalászás. Egy év fáradságos munkájának ered­ménye függ az alapos felkészültség­től, a lehalászás szakszerű lebonyo­lításától. A még hátralevő hetet, vagy néhány napot használjuk ki jól, ne­hogy az utolsó pillanatban kapkod junk. Az egyenlőtlen, gidres-gödrös me­der-fenék, vagy a vastag iszaprátcg kedvező lehetőséget teremt a sovány zsákmányhoz. Sok hal visszamarad, ha kevés a háló alján az ólomnehe­zék, vagy a hálót vízfelszínen tartó parafa. A „nyitott kapukon“ hamar megszökik a pikkelyes had... A jó halászati szakember ügyel az ilyen „kicsiségekre“ is, amelyek sok bosz­­szúságtól mentesíthetik a halász­brigádot. Ha sikeres a lehalászás, ilyenkor ízlik a jó, csípős halászlé, amit az­után* még zamatos' szőlőlével locsol­­gatnak — a bőséges zsákmány örö­mére. i—IM ff Őszi lehalászás előtt Kép és szöveg: nki 8 KISÁLLATTENYÉSZTÉS HALÁSZAT A Szabad Földműves szsíkmelléklete VADÁSZAT A kaparóbaromfi, valamint a víziszárnyasok fehér­jeigényének kielégítése nem kis gondot okoz a tenyésztőnek. Régebben faluhelyen mitsem tudtak az А-vitamin szükséglet­ről, meg a fehérjék szerepéről, de azt tapasztalatból tudták, hogy ha a gyomnak számító csalánból aprítanak a kiska­csáknak, vagy a pulykapipek­­nek, azok egészségesek és gyor­san növekednek. Nyilván e ré­gi hagyományból kiindulva né­hány mezőgazdasági nagyüzem­ben kultúrnövényként termesz­tik és ápolják a csalánt, mert rájöttek, hogy a tyúkokkal etetve különösen nagy tojásho­zamokat érnek el. FEHÉRJEDÜS TAKARMÁNY A csalán fajai közül legfon­tosabb az aprócsalón. Egyéves, egytaki növény, amelyet ez­­idáig szemétdombon, falak mentén, nitrogénben és mész­­ben gazdag talajon találhat­tunk és szedhettünk. A nagy csalán kúszó tőkéjű, másfél méter magasra megnövő, erő­teljes, kétlaki vadon termő nö­­véjiy. Elhagyott, nyirkos, kissé árnyékos helyeken terem és gyógynövényként is értékesít­hető. Fiatal, még nem fásodott hajtásait felaprítva, esetleg forrázva etetik a kacsákkal. Télen különösen Jó szolgála­tot tehet a szárított csalán, ezért az ősz folyamán ajánlatos a begyűjtése. Nagyobb mennyi­ségben erdőszélen, árókpurton kaszálható, kis kézikaszóval. Kisebb szükséglet esetén kesz­tyűbe bújtatott kézzel is szed­hető. A csalán szárítását ha­sonlóképpen végezheti a gaz­­dasszony mint a petrezselyem­vagy a zellerlevelét. Kisebb té­telek esetén a szárítást leg­jobb mérsékelt hőfokú rénben végezni, ahol naponta kb. húsz kilót készíthetünk elő tárolás­ra. Nagyüzemekben, ahol kel­tetőgépek vagy hasonló felsze­relések állnak rendelkezésre, a szárítás különösebb gondot nem okoz, főképpen keltetési idényen kívüli időszakban. Szá­rításra és felhasználásra a csalán levele, esetleg vékony szárrésze alkalmas, mert a vas­tag, rostos szárat nehéz telje­sen kiszárítani, viszont ha belül nedves marad, úgy megpeué­­szedhet az egész készlet. A száraz leveleket kézzel össze­morzsolhatjuk, vagy a csalánt enélkül zsákoljuk és tároljuk. Legalkalmasabb a ritkaszövésű zsák, mert az ilyen tárolás al­kalmával szellős. A zsákok el­helyezésére is szellős helyet ajánlatos választani. Az igény­telen csalán fehérjetartalma rendkívül nagy százalőkarányú és több mint kétszerese a gom­boshere vagy a lucerna emészt­hető fehérjetartalmának, ezért megéri a fáradságot. ÉLENJÁRÓ SZOVHOZOK TAPASZTALATA A Szovjetunió számos nagy­üzemében, köztük a tomiliani baromfifarmon a csalánt takar­mánykiegészítőként alkalmaz­sítja a növekedést és fokozza a különféle betegségekkel szembeni ellenállóképességet. ITT A BEGYŰJTÉS IDEJE A csalán А-vitamin tartalma százalékarányban egyenlő a friss lucerna А-vitamin tartal­mával. Azoknak, akik odaadó gondoskodással igyekeznek te­nyészetüket fejleszteni, csakis azt tanácsolhatjuk, hogy itt az ideje a kiváló minőségű és Szárítsunk csalánt! 6. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 19. 4- Szárítsunk csalánt + Milyen házinyulat tenyésszek? + Ötszáz tojótyúk a háztájiban + Bécsi kék + Házunk táján is eredményesen tenyészthető a nutria +- Jó tudni + A baromfipestis tünetei + Kiállítás Nyárasdun О A lőtt vad értékesítése © Sikeres őszi vizsla vizsga Galántán © Látóhatár © Kísérletek a Myxoina­­tózissal Ausztráliában © Élő őzbakok korának becslése A A csuka horgász­szemmel A Külföldi vizeken A Szerep csere A Őszi lehalászás előtt zák a baromfi gyors növeke­dése érdekében. Már 1949-ben bevezették a Pjetiletka nevű baromfitenyésztésre szakosított kolhozban a csalán nagybani termesztését. Ezek voltak az úttörők, amelyeket azóta szá­mos szovhoz és kolhoz köve­tett. Ezek az adatok Gorjunos szovjet szakembertől származ­nak, amelyeket egy Moszkvá­ban megjelenő cikkben dolgo­zott fel. Laboratóriumi vizsgá­latok alapján kimutatták a csalán nagyarányú A-vitamin tartalmát, amelyről ismert, hogy jelentékenyen meggyor­amellett olcsó takarmánykiegé­szítő, a csalán begyűjtésének. Nem ajánljuk a csalán silózá­sát mivel ezzel az eljárással az А-vitamin mennyisége a felére csökken és a silókukoricával válik egyenlővé. Érdekes az a megfigyelés, hogy harminc kg takarmányrépa tartalmaz any­­nyi А-vitamint, mint egy kg friss csalán. SZlNDÜS LESZ A TOJASSARGA A csalán hatásosan elősegíti a tojássárga erős színezését, ami minőségi javítást jelent, mivel a vásárlók, a gazdasszo­­nyok ilyen áru iránt mutatnak érdeklődést. Telepítéssel vagy szedéssel tehát nemcsak takar­mányról gondoskodunk, de a termelt tojás minőségét is ja­vítjuk. Szárnyasaink érdekében pró­báljuk meg a számos tenyésztő által már alkalmazott módszert, amely azonban általánosan még nem terjedt el. A csalán zöl­den történő adagolásán kívül tehát szárított állapotbau is alkalmazzuk azt és a siker nem marad el. MASURA EMMA LIBAMA] LESZ BŰVEN A galántai járás­­beli Peredi EFSZ- ben (Tesedíkovoj közel tízezer ludat tartanak, amelyek zömét hizlalás után bocsátják a közellátás rendel­kezésére. Vener­­őan Judit és Vörös Edit 3000 szaba­don legelő ludat őrzött, amelyeknek azonban csak egy részét sikerült len­csevégre kapni. (Matts P. fel.v.)

Next

/
Thumbnails
Contents