Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-19 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,1970. szeptember 19. 8 A termőföld és jogvédelme Az emberiség élelmezésének biztosítása egyre sürgősebb megoldást igénylő kérdés, amelynek a földkerekség minden országában s az illetékes világszervezetekben állandóan fokozott figyelmet fordítanak. Elsősorban az a céljuk, hogy megszüntessék, vagy legalábbis enyhítsék az éhínséget az ázsiai és afrikai fejlődő országok egyes területén. Ezért nagyon tüzetesen foglalkoznak a következő kérdésekkel: a jelenleg nyilvántartott földalap kellő hasznosítása; a talaj termőképességének növelése; jogvédelem a termőföldeknek mezőgazdaságon kívüli célokat szolgáló felhasználáoa nonénhnn zése és a szlovákiai kerületi nemzeti bizottságok megszüntetése után érvénybe lépett a Szlovák Nemzeti Tanács Tt 1969/72 sz. törvénye, amelynek 13. §-a értelmében az előzetes beleegyezéssel kapcsolatos eljárás a következő: Abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelés rovására igényelnek 5 hektárnál kevesebb termőföldet vagy szántóföldet, úgy építkezési célokra a 13. § értelmében, bányászati vagy kitermelési célokra pedig a 9. § értelmében a járási nemzeti bizottság adja előzetes beleegyezését, amely az említett célokra lefoglalt területen vagy annak nagyobb részén illetékes. Ha pedig az említett célokra igényelt mezőgazdasági földterület meghaladja az 5 hektárt, akkor a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma adja előzetes beleegyezését. A mezőgazdasági termeléstől igényelt földterületre vonatkozó döntést (14. §) azonban — tekintet nélkül az igényelt földterület terjedelmére — mindenkor az a járási nemzeti bizottság hozza, amelynek közigazgatási területéhez tartozik a szóban forgó parcella vagy annak nagyobb része. A termő- és szántóföldeket mezőgazdasági termelésre kell felhasználni, tehát mindaddig nem lehet más célokra lefoglalni, amíg az Illetékes járási nemzeti bizottság nem dönt (az említett törvény 1. §-a értelmében) a más célra igényelt földterület átadásáról. E törvényerejű rendelkezés hatása főképpen abban nyilvánul meg, hogy évről évre csökken a mezőgazdasági termelésen kívüli célokra lefoglalt termő- és szántóföldek terjedelme, amit a következő kimutatás adatai is bizonyítanak: sét. A szőlő felvásárlási ára nem változik A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi. nisztériuma értesíti a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatokat és szervezeteket, hogy a Szlovákiai Árhivatal és a szövetségi kormány 168/1989 számú rendeletével összhangban a borszőlő felvásárlási ára — a múlt évihez viszonyítva — nem módosul. A fentiek értelmében — a CSZSZK MÉM-el és a Csehországi Árhivatallal való megegyezés alapján — a mezőgazdasági minisztérium érvényesnek minősíti továbbra is azokat a felvásárlási árakat, amelyeket az SZÁ 1969. augusztus 11-én kelt A-13/1969 számú határozatában jóváhagyott. Minőségi osztály Éelvásárlást ár I. A osztály — fajtatiszta . ...........................920,— Kčs — vegyes ........ 850,— Kčs I. В osztály — fajtatiszta................................ 780,— Kčs — vegyes.................................... 700,— Kčs И. osztályú.............................................................. 600,— Kčs III. osztályú......................................................... 500,— Kčs Ezek a felvásárlási árak természetesen, mint alapárak szerepelnek, tehát abban az esetben jönnek számításba, ha a borszőlőből készített must húsz cukorfokot mutat. A jobbminőségő szőlőért járó ártöbbletet vagy a kevesebb cukorfok esetében indokolt árcsökkentést, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1/1967. számú árjegyzékének 26. bekezdésében foglalt elvek alapján állapítják meg. ш т к т к Egy olvasónk — többek nevében — levelében kért tanácsot arra vonatkozóan, mihez van joga, mivel a közeljövőben olvasónk és több szomszédja kis házát és kertjét ki akarják sajátítani a jednota által építendő üzletház céljaira. — Olvasónknak és társainak egyelőre nincsen pénze ahhoz, hogy másutt építkezzenek és tudomása szerint a HNB-nek sincs számukra megfelelő pőtlakása. Mezőgazdasági terűletveszteség hektárokban Köztársaságunk egyike azoknak az országoknak, ahol a legkisebb a termő- és szántóföldek egy lakosra eső területe. Ez az átlag 1969. január 1-én a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 49,46 ár termőföld és 34,93 ár szántóföld volt. Szlovákiában némileg jobb a helyzet, mivel az egy lakosra eső átlag 58,54 ár termőföld és 37,69 ár szántófölddel rendelkezett az említett időpontig. Csehszlovákiában 1950 óta kedvezőtlen irányzatú az arányszámok alakulása, amit egyrészt a fokozódó népszaporodással, másrészt és elsősorban a termő- és szántóföldek egy részének mezőgazdaságon kívüli célokra történt lefoglalásával lehet megokolnunk. E negatív tényezők olyannyira káros visszafejlődést idéztek elő, hogy 1963 és 1968 között csehszlovákiai viszonylatban 188 105 hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület és azon belül 64 667 hektárral a szántóföldek területe. Szlovákiában ez a területveszteség 93 416 hektár, illetve 29 569 hektár volt az említett idő alatt. A párt és az állam illetékes szervei hazánk felszabadítása óta számos intézkedést tettek a termő- és szántóföldek területi terjedelmének kibővítése érdekében. Egyidejűleg elrendelték az e területek állandó csökkenését eredményező engedélyek kiadásának korlátozását is. Ezen intézkedések között leghathatősabbnak a mezőgazdasági földalap védelméről szóló Tt 1959/48 sz. törvénynek kellett volna lennie. Ez a törvény azonban nagyon hézagos és ezenfelül túl deklaratív jellegű volt, minek következtében nem nyújtotta az elvárt jogvédelmet, más szóval nem volt a mezőgazdasági földalap védelmének eléggé hathatós eszköze sem. Ezért 1966-ban sor került e törvény módosítására. Az új, Tt 1966/53 sz. törvény az előzővel összehasonlítva sokkal hathatósabb jogvédelmi eszköz, amely eredményesebben biztosítja a mezőgazdasági földalap védelmét. Ez főleg annak köszönhető, hogy a módosított törvény hatályossága óta mezőgazdaÉv CSSZSZK Termőföld í Szántóföld Termőföld SZSZK Szátnóföld 1983 38 512 11 719 20 332 5 351 1964 43 021 15 260 24 718 6 374 1965 35 246 13 157 16 675 7 745 1966 26 760 9 624 12 851 4 303 1967 23 379 8 240 11 204 3 569 1968 21187 6 667 7 636 2 227 1969 7 477 2 972 Ha indokolt közérdekből tényleg sor kerülne a családi házak és kertek kisajátítására, ezen ingatlanaikért az 1969/47. sz. hirdetmény szerint méltányosnak mondható kártalanítást kötelesek fizetni (a házért a minőségi osztály szerint, a kertért, kerítésért, a kisebb építményekért, kútért és a tartós növényzetért, valamint magáért a telekért négyzetméterenként olyan összeget, amely megfelel a község lélekszáma alapján előírt szabványnak, amiről már korábban tájékoztattuk olvasóinkat). Az említett rendelet 21. paragrafusa szerint abban az esetben, ha a személyi tulajdonban levő ingatlanért (ilyennek számít a családi ház is) nem adható olyan összegű kártalanítás, amelyből szövetkezeti lakást lehetne szerezni, a JNB rendkívüli esetekben magasabb kártalanítást is kifizethet annak az összegnek erejéig, amely elegendő arra, hogy a kisajátítást szenvedő polgárok kárpótlásul szövetkezeti lakást tudjanak szerezni. Az ilyen magasabb összegű kártalanítást csak szövetkezeti lakás tagrészének megfizetésére lehet fordítani és ezt az összeget ebből a célból kötött betétként utalják át az állami takarékpénztárnak. A lakóházat addig nem lehet lebontani, amíg nem gondoskodnak a lakók elhelyezéséről, tehát senkit sem lehet kitenni az utcára. Természetesen a kisajátítási kártérítés első sorban azt a célt szolgálja, hogy ennek segítségével és a már említett esetleges kivételes magasabb kártalanítással a kisajátítást szenvedő polgár meg tudja oldani lakásszükségletét. Mielőtt a kisajátításról döntenének, a kisajátítást kérelmező Jednotának, akár a HNB közvetítésével, akár közvetlen tárgyalás útján, meg kell kísérelni a kisajátítási egyezség megkötését. Ennek keretében lényegében szintén a fenti lehetőségek nyílnak. Az említett lehetőségeken kívül a kisajátítást kérelmező szervezet az idézett rendelet 22. paragrafusa értelmében pénzbeli kártérítés helyett más épületet (vagy annak felépítését) — esetleg épület-anyagok juttatását vállalhatja. További lehetőség, hogy a kisajátító szervezet póttelket bocsát az érintett polgárok rendelkezésére. Dr. F. J. A távolság- és sebességbecslés jelentősége az előzésnél Amikor vagy 30 éve egy öreg sofőrtől autóvezetést tanultam, felhívta figyelmemet, hogy különösképpen vigyázzak nagy forgalmú úton való előzésnél, mert az a „legveszélyesebb autóvezetési manőver“. Szavainak akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Később azonban fokozatosan felismertem, hogy többé-kevésbé igaza volt. Kutatva e „manőver“ veszélyességének okát, mint szemorvos arra is rájöttem, hogy a gépjárművezetés kapcsán az előzésen kívül alig van más művelet, melyben az optikai észlelésnek ilyen nagy fontossága lenne. Méghozzá a látás egy olyan különleges sajátossága játszik döntő szerepet, amellyel egyébként a köznapi életben ritkán kerülünk szembe, s ez térlátásunknak sebességbecslési képessége. Előzés esetén azzal a feladattal állunk szemben, hogy egy haladó gépjárműből egy meghatározott útszakasz hosszát, valamint egy szembejövő gépjármű sebességét kell megbecsülni, s ennek alapján a megelőzendő kocsi sebességéből, valamint a magunk vezette gépjármű gyorsulását is figyelembe véve kell kiszámítani, hogy az előzést biztonsággal végre lebet-e hajtani. Saját gépkocsink sebességét, gyorsulási képességét általában ismerjük. A sajátunkéból az elözendoére is következtetni tudunk (hacsak vezetője nem pont előzés közben lép a gázpedálra!). A szembejövő távolságát és sebességét azonban csak becsléssel tudjuk megállapítani, amit szemünk egy különleges képessége tesz lehetővé. Mivel — mint említettem — a látásérzékelés ezen fajtájának a használatára az életben másutt ritkán van szükség, érthető, hogy kezdő gépjárművezetőknél ez a képesség általában kevéssé fellett, s a gyakorlat, a tapasztalat révén csak később alakul ki. Ez a magyarázata, hogy kezdő vezetők előzésnél még akkor is meglehetősen bizonytalanok, amikor a vezetés számukra egyébként már simán megy. Hogyan határozza meg szemünk egy tárgy távolságát és sebességét? Általánosan ismert nézet szerint e feladat elvégzését a szem mélységlátása teszi lehetővé, amelyhez a két szem jó együttlátása ún. jó sztereoszkópus látás szükséges. Ez azonban csak bizonyos határok között érvényes. Szemünk mélységi, sztereoszkópos látása ugyanis csak kisebb távolságra ad térbeli tájékoztatást: 50—100 méteren tál szerepe rohamosan csökken, s távolabbról két szemmel is már csak úgy látunk, mint fél szemmel. Mi által tudunk hát mégis egy messzebb szembejövő jármű távolságára és sebességére vonatkozólag kielégítő támpontot szerezni? E feladat elvégzését mélységlátásunk még meglevő foszlányai mellett bizonyos Iátáspszichikai és fiziológiaioptikai képességek segítik elő, mégpedig főképp a tárgyak méreteinek ismerete, valamint a látószögnövekedési sebesség és a mozgási parallaxis érzékelése. Egy gépjármű távolságát a kocsi, valamint a körülötte levő tereptárgyak, fák, telefonpóznák, házak ismert nagyságától, pontosabban: szemünkbe jutó képük látószögének nagysága útján tudjuk megbecsülni. Minél közelebb van a kocsi hozzánk, és minél több ismert tereptárgy van körülötte, a becslés annál pontosabban sikerül. A gépjármű sebességének becslése már nehezebb probléma, s pontossága elsősorban attól függ, hogy egyenesen szembe jön-e velünk, vagy oldalirányú elmozdulást is mutat-e. Nehezebb a feladat, ha egyenesen szembe jön, mivel akkor úgyszólván csak a látószögnövekedés gyorsaságából tudunk sebességre következtetni. Minél távolabb van a jármű, annál A л/teWes \ kisebb látószög alatt látszik, a látószögnövekedés is annál kisebb, tehát a sehességmegállapítás is annál nehezebb. Ha a jármű viszont egy előttünk levő kanyarban közeledik, sebességmeghatározását könnyíti a mozgási parallaxis nevű jelenség, vagyis a jármű elmozdulásának gyorsasága a közelebb és távolabb eső tereptárgyakhoz viszonyítva. Ezért van az, hogy ha előttünk messze, pl. egy 500 méterre levő kanyarban egy közeledő járművet veszünk észre, sebességét az útszéli fákhoz viszonyítva elég jól érzékeljük, míg ha szembe kerül velünk az egyenesbe, noha közelebb jutott, sebességbecslésünk mégis bizonytalanabbá válik. A gépjármű sebességének több száz méterről történő megítélésében tehát a látószög nagysága és növekedésének gyorsasága játssza a fontosabb szerepet. Ebből következik az is, hogy azonos távolságról egy kisméretű jármű — pl. Velorex — sebességbecslése nehezebb, mint egy nagyméretű teherautóé. Az előzés szemészeti problémája, amint látható, nem egyszerű még nappal, tiszta idű esetén sem. Hát még sötétben vagy ködben! Éjszaka ugyanis a sebesség észleléséhez országúton csak a szembejövő jármű lámpája ad támpontot, s így a közeledés gyorsaságának megítélése két kis fénypontból még sokkal nehezebb. Ráadásul nagymértékben befolyásolja a becslés pontosságát a lámpák fényerőssége is. Gyengébb fényt ugyanis távolibbnak, erősebb fényt közelibbnek érzékelünk, mint ahogy valójában vannak. Nagyon csalóka e tekintetben a köd is, mert ilyenkor a lámpák fényereje rohamosabban növekedik, mint ami a kocsi sebességének egyébként megfelelne, miáltal a jármű ködben gyorsabban látszik közeledni. Hogyan lehetséges, hogy ha az előzéshez szükséges látás ennyire komplikált és csak nagyobb gyakorlattal sajátítható el, mégsem történik ezáltal — és főleg kezdőkkel — több baleset? A szemorvusi tapasztalat azt mulatja, hogy kevésbé megszokott látásbenyomás esetén az egyén ösztönösen óvatosabban viselkedik. (Fálszemiink lekötése esetén óvatosabban mozgunk: sűrű ködben aránylag kevés közlekedési baleset fordul elő stb.J. Valószfnűnek látszik, hogy még tapasztaltabb vezetők is éppen e látásfunkciú szokatlansága miatt az előzésnél nagyobb óvatosságot tanúsítanak, mint egyéb közlekedési körülmények között. Persze nagyon sokat tesz az a tény is, hogy a szembejövők részéről is megvan a baleset elkerülésének a lehetősége fékezés vagy kitérés által, s ha ók nem élnének ezzel a lehetőséggel, az előzési balesetek száma is bizonyára jóval több lenne. Az előzésnek az említett szemészeti feltételeken kívül még egyéb, közlekedéstechnikai, látáspszichológiai feltételei is vannak, melyek szintén közrejátszanak végrehajtásának nehezítésében — ezekre azonban itt nem akarok kitérni. Azt hiszem, néhai oktatóm nem túlzott, amikor az előzés manőverét „veszélyesének minősítette. Ezérl az óvatosság nemcsak kezdők részére kötelező, hanem ajánlatos a gyakorlottak részére is. Előzésbe csak akkor fogjunk, ha biztonságos végrehajtáságának minden feltétele adva van. Dr. Gy. J. Mikor fényezzük a kocsit? Leghelyesebb, ha az autóápolást is olyan rendszeresen végezzük el, mint a karbantartást. Igaz, ennek elhanyagolása nem idéz elő üzemzavart vagy balesetet, de egy-kétéves mulasztás e téren is erősen rontja a kocsi értékét. A kocsi ápolásánál fontos kérdés, hogy mikor is kell vagy ajánlatos hozzáfogni. A fényezés alaposabb ápolásának szükségessége a vízcsepppróbával is megállapítható, például esős időben vagy a kocsi mosása közben. Ha a viz cseppekben vagy kisebb foltokban megmarad a fényezett felületen, ez azt jelenti, hogy a fényezés állapota még jé, mert a víz a pórusokban nem marad meg, tehát a felületvédelem taszítja a vizet. Amikor azonban a víz simán eloszlik a felületeken, ez már azt jelenti, hogy be-L hatol a fényezés pórusaiba, és bár parányi helyeken, de megindul a korrózió. Ekkor elérkezett az ideje a polírvizes átdörzsölésnek 'és az autóbalzsam használatának. Politúrral csak akkor kell átrödzsölni a karosszériát, ha a fényezés már matt, mert a lakk felülete oxidálódott, megöregedett. Ekkor a lakkfelületről pollrvízzel vagy polírpasztával ledörzsöljük a matt oxigénréteget és a kocsi újbél eredeti fényben ragyog. A krómozott vagy csiszolt fémalkatrészeket legalább negyedévenként, ősszel és télen még gyakrabban savmentes kenőanyaggal — semmi esetre sem gépzsírral — leheletvékonyán ajánlatos bevonni és eldörzsölni. Nyári időszakban igyekezzünk autónkat óvni a tűző, forró napsugártól, mert az ultraviola sugarak gyorsabban oxidálják a fényezett felületeket s hozzájárulnak a gumiabroncsok kopásához is. Ajánlatos ezért a gumiabroncsokat az ablak-, ajtó- és csomagtérszigeteiö gumikat paraffin- vagy glicerinolajjal bedörzsölni. Kevesen tudják, hogy az autó üvegeit is nézni kell, nehogy elhomályosodjanak és erre a célra is kapható megfelelő szer. Az ápolásnak kettős haszna is van. Az egyik a költségmegtakarítás, a másik pedig az, hogy ápolás közben akaratlanul is átvizsgáljuk autónkat. Észrevesszük a kisebb sérüléseket a karosszérián, azt is, hogy hol kezdődik rozsdásodás s egyéb rendellenességekre is felfigyelünk. vesznek igénybe termő- és szántóföldeket. Az új törvény ezenkívül megművelésre alkalmatlan vagy csak silány termést adó földekre irányítja a beruházási tevékenységet. E törvény értelmében kétfokú eljárás szükséges abban az esetben, ha mezőgazdasági földterületnek más célú igényléséről van sző. Ehhez elsősorban az előzetes beleegyezés (13. §), másodsorban az engedélyezés, vagyis döntés (14. §) szükséges. Knztársasápunk srftvptQPcri átcrprvpságunk történetében első ízben vált lehetővé egyrészt a mezőgazdasági földalapnak előzőleges, tehát már a területi tervezés során eszközölhető védelme, másrészt bizonyos kártérítésre kötelezi azokat a közületeket, amelyek nem mezőgazdasági célokra A mezőgazdasági földalap védelméről szóló Tt 1966/53 sz. törvény érvényesítése elsősorban a járási nemzeti bizottságok feladata. A JNB-k illetékes szerveinek tárgyilagosan s minden megalkuvás nélkül kell ezt a törvényt és annak cikkelyeit érvényre juttatniuk, mert nagymértékben ettől függ, hogy az adott járásban miként gazdálkodnak a földalappal, hogy valóban célszerűen használják a mezőgazdasági földeket és ne kanyarítsanak le belőlük jogtalanul a mezőgazdasági termelésen kívül álló célokra Mint már mondottuk, mezőgazda sági földet senki sem vonhat ki a me zőgazdasági termelésből az illetéket járási bizottság engedélye nélkül Gyakorlatilag mégis előfordul, hog) egyes beruházók még e döntést, sői néha az előzetes beleegyezést is megelőzve foglalnak le mezőgazdaság: földterületet. Az ilyen eljárás összeegyezhetetlen a földalap védelméről szóló törvényben tartalmazott rendelkezésekkel.
