Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-19 / 38. szám

/ .SZABAD FÖLDMŰVES. .1970. szeptember 19. IPARI SZINTEN... Az NDK mezőgazdaságának tapasztalataiból Már sokat hallottunk és olvastunk a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságáról, Illetve az ottani szövetkezetek és állami gazdaságok sikereiről. Ezért kíváncsian léptük át az államhatárt, és figyelmesen szemléltük az elénk táruló tájakat, a szántóföld termését s mindazt, ami szónélkül is elárulja, az egyes terü­letek gazdái hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott vagyonnal. Elöljárójában mindjárt elmondhatjuk, hogy kelle­mesen meglepett bennünket amit lát­tunk, tapasztaltunk. Szinte mindenütt példásan gondozott növények mellett vezetett utunk. Gyomnak semmi nyo­ma, ugyanakor mind a kalászosok, mind a kapások bő termést Ígértek. A látottak után szívesen mentünk a Luppai Földművesszövetkezetbe (LPG), hogy a helyszínen tanulmá­nyozzuk egy közös gazdaság munká­ját. Mielőtt azonban bemutatnánk a szövetkezet tevékenységét, vessünk egy pillantást országos méretben a szövetkezetek helyzetére. A statisztikai adatok szerint jelen­leg 13 ezer szövetkezet működik az országban. Tagjainak száma 830 ezer. Ezen kívül 210 ezer földműves az I. és a II. típusú szövetkezetben dol­gozik. Az efsz-ek gazdálkodásának színvonalát tükrözi, hogy hektáron­ként átlagban 244 kg húst és 1034 kg tejet termelnek. A tehenenként évi tejhozam pedig 3340 kg; több mint bármelyik szocialista országban. • « * Most pedig nézzük meg, mi jót, hasznosat láthatunk Luppán. Langner Rudolf mérnök nemcsak szóban mon­dotta el gazdálkodásuk hogyanját, hanem a határt a gépesített brigádok székhelyét, a műtrágya raktárt is bemutatta. Ezek után tényleges átte­kintést kaptunk a való helyzetről. A luppai szövetkezet 1700 hektáron gazdálkodik. Gépparkjával azonban 2600 hektárt művel, mivel a faluban és a szomszéd községekben működő I. és II. típusú szövetkezetek is szer­ződést kötöttek a gépi,munkák elvég­zésére. A gazdaság jelenleg 44 trak­torral, 6 teherautóval és öt E 512-es kombájnnal rendelkezik. A növény­­termesztés vonalán a burgonya, cu­korrépa, kukorica, takarmánynövé­nyek betakarítására teljes gépsor áll rendelkezésükre. Élnek is az adott lehetőségekkel. A növénytermesztés­ben az utóbbi két évben minimálisra csökkent a gyalogmunkások száma. Például — bár egycsírájú cukorrépa­magot vetnek, — a növény egyelése követel némi kézierőt. Kapálására nincs szükség, mert mind a kapás­növények, mind a gabonaneműek egész területén a gyomirtószereké a szó. Ennek folytán a cukorrépához, kukoricához, de a burgonyához sem nyúl emberi kéz. Mind ültetése, mind szedése gépesített. A termést a kom­bájn nagy ládákba gyűjti, s azt egye­nesen a raktárhoz szállítják. Egyébként az NDK-ban, — illetve a vendéglátó szövetkezetben a növény­­termesztés komplex gépesítése első­rendű követelmény. Őszintén szólva e téren tanulhatunk a németektől. Nemcsak a gépesítés . Intenzitásáról van szó, hanem az egyes gépek, gép­sorok céltudatos kihasználásáról, a modern, minden igényt kielégítő ga­rázsokról, valamint a gépek megbe­csüléséről Is. Olyan példás rendet, kezelt gépeket idehaza egyetlen szö­vetkezetben, állami gazdaságban sem láttunk, mint Luppán. A növénytermesztés helyzetéről szólva Langner elnök kijelentette: „A termelés kulcsa a műtrágya és a növényvédelem.“ Lássuk tehát e szakaszon ml a helyzet a szövetkezetben. A növény­védelmet egv kooperációs úton lét­rehozott agrokémiai központ végzi. (Kb. 10 ezer hektár föld terméséről gondoskodik.) A központ feladata a talajelemzés elvégzése (négyéven­ként), adott esetben a talaj fertőtle­nítése, gyomirtás, valamint a növé­nyek védelme a tenyészidő alatt. Az elvégzett munkáért az intézet min­den esetben felelősséget vállal. Ez komoly dolog, hiszen az utóbbi évek­ben egyre több betegség, kártevő tá­madja meg a növényeket. A növényvédők munkáját tekintve ragadjunk ki egy példát, mégpedig a burgonya védelmét. A talajelőkészí­tést követően első teendő a gyomir­tószerek kiszórása. Kelés után a bur­gonyapenész, majd a burgonyabogár ellen permeteznek, s ezt a munkát az adott helyzetnek megfelelően több­ször is megismétlik. Általában nyolc­ízben permeteznek amíg a termés rendeltetési helyére kerül. Amint fenntebb említettük, az , ag­rokémiai központ a talajelemzésről is gondoskodik. Ennek alapján talaj­térképet készítenek, s ez szolgál ala­pul az egyes műtrágya fajták, illetve a mennyiség meghatározására. (A szövetkezet átlagos műtrágya fogyasz­tása hektáronként 350 kg, tiszta táp­anyagban.) A műtrágya raktározása és a föld­re történő szállítása is példamutató. Az anyag kézi erő nélkül jut rendel­tetési helyére. Ez a modern műtrá­gya raktárnak köszönhető, amelyet társulásos alapon építettek a kör­nyék mezőgazdasági üzemei. (A fo­lyékony tápanyagok számára is van raktárhelyiségük.) A műtrágyát a vasúti kocsik egyenesen a raktárba viszik. Itt mind a szállítmány kiraká­sa, mind az anyag elszállítása géppel történik. A háromszáz vagon befoga­dóképességű raktár további előnye, hogy az agronómus az előjegyzett műtrágyákat használat előtt helyben kombinálhatja, tehát a kívánalmak­nak megfelelő recept szerint vihetik a földre. Mielőtt a hektárhozamokről szól­nánk, meg kell mondanunk, hogy a szövetkezet száraz jellegű körzetben gazdálkodik, s akkor van jó termés, ha sok az eső. Területük 48 %-a le­gelő, a többin lucernát, gabonát, bur­gonyát és cukorrépát termelnek. A hektárhozamok az időjárás alakulása szerint váltakoznak: gabonából 30—37 mázsa, (csúcshozam 44), burgonyá­ból 180—260, míg lucernából 300 má­zsás (zölden) hozamot érnek el. (Szá­raz évjáratokban háromszor, esősben négyszer kaszálnak). A növények összetételéből látható, hogy a szövetkezet az állattenyész­tésre szakosította gazdaságát. Nyolc­­száz fejőstehenet, ezer darab hízó­marhát és 3500 sertést mondhatnak magukénak. Mind a tejhozam, (3600 liter), mind a sertések súlygyarapo­dása (60 dkg) kiváló, jelenleg a TBC likvidálásán fáradoznak, amihez az állam hathatós segítséget nyújt. A gazdaság bemutatása után nem árt ha néhány mondatban a közös dolgozóiról, munkaviszonyukról is szólunk. Talán nem is kell hangsú­lyoznunk, hogy a munkaerkölcs szín­vonala az egész országban példás. Ezt tapasztaltuk mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemekben. A lup­pai szövetkezet erőssége, hogy a ta­gok 6—70 százaléka mester a szak­májában. A főbb termelőrészlegeket főiskolai végzettségű szakemberek irányítják. Az is természetes jelenség, hogy a dolgozók nemcsak a gépeket használják ki maximálisan, de a mun­kaidő minden óráját, percét. Éppen ez a magyarázata annak, hogy jut idő a gépek tisztogatására, karbantartá­sára. A tagok jutalmazása munkaegység szerint történik. Idén egy-egy munka­egység értéke 14 márka (kb. 42 ko­rona). Az állattenyésztésben tevé­kenykedők napi keresete 40—50 már­ka. A fizetést kiegészíti a fél hektár termése (közösen művelik), továbbá az egy évre szóló 18 napos szabad­ság. A szövetkezet a nyugdíjasairól is gondoskodik. Állami járadékukat 10—50 márkával egészítik ki aszerint, ki hány évet dolgozott a közösben. Az elmondottak csupán ízelítőt ad­tak a luppai szövetkezet gazdálkodá­sáról, eredményeiről. Am az ott szer­zett tapasztalatok alapján állítjuk, külön fejezetet érdemelnének az egyes munkaszakaszok, mert minde­nütt „nyoma“ van az alaposságnak, szakértelemnek, de nem utolsó sor­ban az alkotó embernek. Mind a nö­vénytermesztés, mind az állattenyész­tés vonalán előtérbe került a tudo­mányos alapra helyezett munkafor­ma, a legújabb technikai és techno­lógiai vívmányok alkalmazása. Ennek tudatában állítjuk, hogy német szom­szédainknál immár ipari szinten tör­ténik a mezőgazdasági termelés. SÁNDOR GÁBOR A műtrágya raktárból éppen most gOrdlll ki a teherautó. Mi legyen a szalmával ? Az idei aratási munkálatok a rossz időjárás következtében nagyon elhú­zódtak. Számtalan mezőgazdasági üzemben nehézségekbe ütközött a ga­bona betakarításra. Egyes, zord viszo­nyok között gazdálkodó szövetkeze­tekben és állami gazdaságokban a kézi kaszák is lekerültek a szögről. Az emberek mindent megtettek an­nak érdekében, hogy a kitermelt ga­bonaféléket a lehető legkisebb vesz­teségek mellett juttassák a magtá­rakba. Ezt a fáradozást többé-kevésbé si­ker koronázta, ám annál nagyobb a fennakadás a szalma betakarításá­ban, hiszen szinte heteken keresztül ázott a földeken a kombájnok által szétszórt szalma. A hosszas esőzések természetesen szinte a minimálisra csökkentették az említett szalma mi­nőségét. Semmivel sem jobb a hely­zet a szalmaprések által készített, de be nem gyűjtött bálázott szalma ese­tében sem. A bálák jóformán teljesen átáztak, felszívták a nedvességet. Ily módon a kazalozásnak nem lenne valami nagy gazdasági jelentősége, hiszen a szalma feltehetőleg úgyis teljesen tönkremenne, nem beszélve az öngyulladás lehetőségéről. Szlovákia számos mezőgazdasági üzemében feltették a kérdést: mi le­gyen az elértéktelenedett szalmával? Nos, a kérdésre nem olyan egyszerű válaszolni. Ezen mezőgazdasági üze­mekben fontolóra kell venni, hogy az eddigi szalmakészlettel képesek-e ki­tartani a jövő évi betakarításig. Nap­jainkban sok helyen még a két év­vel ezelőtti szalmatermést sem hasz­nálták fel, s éppen azon töprengenek, vajon gazdaságosnak mondható-e az egész szalmatermés betakarítása, ha arra tulajdonképpen nincs szüksé­gük. Vannak olyan kis földterületen gazdálkodó szövetkezetek, ahol az évi szalmatermést teljes mértékben felhasználják. Nos, ezen üzemekben kénytelenek a mesterséges szárítás­hoz folyamodni, ami bár eléggé költ­séges, de ezúton megmenthetik az idei szalmatermést a teljes elértékte­lenedéstől. Azokban a mezőgazdasági üzemek­ben, ahol elegendő szalmatartalékkal rendelkeznek és az idei termés nél­külözése esetében sem ütköznek ne­hézségekbe az állattenyésztés szaka­szán, ott legegyszerűbb és leggazda­ságosabb szalmabetakarítási módszer­nek bizonyul a szalmával történő közvetlen trágyázás. Az utóbbi években az egész vilá­gon rohamosan elterjedt a szalmával történő közvetlen trágyázás. Ez a módszer nagyon megfelel a kétfázisos aratási folyamatnak, avagy a közvet­len kombájnnal történő betakarítás­nál alkalmazott nagyüzemi technoló­gia követelményeinek is. Mint ismeretes, a szalmával történő közvetlen trágyázásnál szükséges a leszántáskor nitrogént juttatni a ta­lajba. Ha erről történetesen megfe­ledkeznénk, akkor felmerül a talaj nitrogén egyensúlya megbontásának lehetősége, ami káros hatással lenne a következő veteményre. A szalmatermés közvetlen leszán­­tásának általában két formája hasz­nálatos. Az egyik módszernél a szal­mát szecskázott állapotban szórják szét a tarlón és közvetlenül az aratás után, vagy nem sokkal később, be­szántják a talajba, majd minden má­zsa szalmára 0,7->-l kg nitrogént ada­golnak tiszta tápanyagban a talaj nit­rogén egyensúlyának megőrzése cél­jából. Ezt a műtrágyát a szárazabb körzetekben ősszel, a csapadékosabb területeken pedig a tél beálltakor szórják el a talajon. A második módszer leginkább a csapadékban gazdag éghajlati viszo­nyok között gazdálkodó mezőgazda­­sági üzemekben használatos. Itt a szalmát szecskázott állapotban szét­­fújatják a tarlón, és hagyják, hogy az alávetemény benője azt. Hamaro­san jelentős mennyiségű zöld tömeg nő ki a tarlóból, amit aztán a szét­szórt és már bomlásnak induló szal­mával együtt ősszel beszántanak a ta­lajba. Ha aláveteményként pillangós­­virágúakat termesztünk, akkor a nit­­rogéntrágya adagolásától eltekinthe­tünk, mivel ezek a növények elegendő nitrogént kötnek meg a gyökereiken, s így a talaj nitrogén egyensúlya nincs veszélyeztetve. A mezőgazdasági üzemeinkben ural­kodó jelenlegi helyzetnek legjobban az első alternatíva felel meg, mivel a második módszerhez már nem le­het megteremteni a feltételeket. Ami pedig a nitrogén adagolását illeti, többéves tapasztalatok bizonyítják, hogy erre a célra legalkalmasabb a mésznitrogén, mivel ez egyúttal elő­segíti a humuszképződést is. Ezen műtrágya továbbá előnyös higiénikus hatással bír, főleg a talajgombák el­terjedését fékezi. A szalmával történő közvetlen trágyázásnál ez igen fontos, mivel ez a művelet nagyban elősegíti a talajgombák elszaporodását. Mezőgazdasági üzemeink többségé­ben kényszerből végzik ebben az év­ben a szalmával történő közvetlen trágyázást. Ezzel szemben azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a közeljövőben egyre jobban elterjed majd a szalmával történő közvetlen trágyázás, főleg azokban az üzemekben, ahol már bevezették az almozás nélküli állattartást, s ahol továbbra is számolnak a kapásnövé­nyek — főleg a cukorrépa — ter­mesztésével, melyek megkövetelik az organikus trágyázást. Tekintettel a szalmabetakarítás ezen egyszerű, gépesítésre úgyszólván igénytelen műveletére, a szalma köz­vetlen leszántása és az ily módon történő trágyázás a közeljövőben to­vábbi lépésnek számít a mezőgazda­­sági termelés effektívebbé tételében. (Kádek) Modern, minden igényt kielégítő garázsuk a gépek számára. Mezőgazdasági üzemeinkben — főleg a zordabb vidékeken — alig csitult el a gabonabetakarítási láz, s máris új, igényes munkálatok elvégzésébe kell fogniuk az em­bereknek és gépeknek egyaránt. Ezen munkálatok közé tartozik a cukorrépa betakarítása is. Köztudomású dolog, hogy az idei tavasz a répatermelőknek sem na­gyon kedvezett, s így a vetési munkálatok eléggé elhúzódtak. A növényzet egyes fejlődési fázisai­ban végzett ellenőrzések azonban arra engednek következtetni, hogy a tavaszi munkák gyorsan és jól lettek elvégezve, ami részint a meghirdetett szocialista munka­versenynek is köszönhető. A cu­korrépa jelenlegi fejlődési szaka­sza is kielégítő. Az egyedek napi átlagos súlynövekedése alapján ebben az évben is gazdag termés­re számíthatunk mind répából, mind a silózásra kerülő répafej­ből és levélzetből. Bővebb általá­nosságban megállapíthatjuk, hogy amíg a gabonabetakarítási munká­latoknál a nyári esőzések sok bosszúságot okoztak, addig a cu­korrépának kimondottan javára vált a sok csapadék. A termés biz­tatónak látszik, most már csupán a betakarítási munkálatokon mú­lik, hogy a lehető legrövidebb időn belül és minimális vesztesé­gek mellett kerüljön biztonságba a „fehér arany“ nyersanyaga. A cukorrépa­kampány előtt A cukorrépa betakarítási mun­kálataira jól fel kell készülni. Ez a felkészülés ebben az évben maximális jelentőséggel bír, mert a kapások betakarításának idejére sem ígérkezik valami eszményi időjárás. A gépeket elő kell készí­teni a rossz klimatikus viszonyok közötti megerőltető munkára, mert a gabonabetakarításhoz hasonlóan itt is a technikának jut a legfon­tosabb szerep. Egyszóval a gépesí­tés fokától függ, mennyi idő alatt és hogyan tudjuk elvégezni ezt a fontos műveletet. A múlt évben a betakarítási veszteség egyes he­lyeken meghaladta a termésho­zam egy ötödét. Ebben az évben nagy gondot kell fordítani a vesz­teségek minimális csökkentésére, hiszen ilymódon jelentős értéke­ket takaríthatunk meg mind a mezőgazdasági üzemek, mind az egész nemzetgazdaság részére. A cukorrépakampány további égető problémája a szállítás. Me­zőgazdasági üzemeink erőgépei­nek többségére szükség lesz a szántás — vetésnél és a betakarí­tási munkálatoknál. Így természe­tesen üzemeink nem tudják teljes mértékben biztosítani a földekről történő közvetlen elszállítást. Hogy ezen a szakaszon se legyen fennakadás, jól és megbízhatóan — az egyéb vállalatok szállító eszközeinek bevonásával — kell megszervezni az elszállítást. Ne becsüljük le a cukorrépa be­takarítása körüli teendőket, de ne is rettegjünk tőlük. Készüljünk fel rájuk becsületesen és lelkiismere­tesen, s akkor bizonyos, hogy nem ér majd bennünket kellemetlen meglepetés a hajrá kellős köze­pén! У —bor— Fotó: Balia

Next

/
Thumbnails
Contents