Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-19 / 38. szám
1970. szeptember 19., .SZABAD FÖLDMŰVES Helyet az újnak !ir Ragaszkodás a régihez l csinálják ) Bevált az új módszer ф Hogyan Szemerén? ф Mezőgazdasági üzemeink túlnyomó többségében — főleg egyes szövetkezetekben — még napjainkban is ragaszkodnak a megrögzött, elavult módszerekhez, bár tudatában vannak annak, hogy az új, korszerű technológiai módszerek sokkal sikeresebbé és gazdaságosabbá teszik a termelést. Ez a tartózkodó magatartás főleg az állattenyésztésben érvénybe léptetett újdonságok iránt mutatkozik meg. mivel itt a legtöbb esetben idős — gyakran nyugdíjas — emberek dolgoznak. Azokban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban, ahol a fiatal szakkáderek kezébe kerül a vezetés, ez a maradi gonlolkozás már lényegében megszűnt, s ezek a mezőgazdasági üzemek sokkal jobb eredményeket érnek el, s nem egy esetben egy „testhosszal“ megelőzik maradi vetélytársaikat. Pár évvel ezelőtt sok vita volt a hústermelés körül. Minden becsületes mezőgazdasági dolgozó elgondolkozott az akkori tények felett, s keresték a lehető legjobb ée leggyorsabb megoldást. Egyesek csak gondolkoztak, mások azonban cselekedtek is. Az utóbbiak közé tartozott és tartozik ma is a szemerei (Semerovo, okres Nové Zámky) szövetkezet Is. Éveken keresztül foglalkoztak a szarvasmarhák hizlalásával. Amikor elérték a darabonkénti 0,85 kg-os átlagos napi súlygyarapodást, mintha „legyökereztek“ volna: jobb eredményt nem tudtak elérni semmilyen áron. Számoltak, terveztek, kísérleteztek, de minden hiába. Egy kg súlygyarapodáshoz 9,32 korona értékű takarmányt használtak fel. Aztán a szövetkezet elnöke, Babinyec Miklós és Kontra György mérnök-zootechnikus résztvett egy járási iskolázáson, melyet a járási mezőgazdasági társulás rendezett a vezető dolgozók részére. Ezen az összejövetelen hallottak először a baromfitrágyával (továbbiakban ürülék) történő takarmányozás kifizetődő voltáról, és elhatározták, hogy komolyabban utánanéznek a dolognak. Amikor egy csehországi tanulmányút alkalmával meggyőződhettek a tények valóságáról, végleg elhatározták, megpróbálkoznak ezzel a módszerrel. Két évvel ezelőtt — 1968 augusztusában — kezdték meg az ürülékkel történő takarmányozást a kísérlett hizlalásra beállított 16 hízómarhánál. Mivel nem volt mélyalmos baromfitartásuk, a trágyát, illetve a baromfiürüléket a dunaszerdahelyi járásban levő albárt (Dolný Bár) szövetkezetből vásárolták. A kezdeti időszakban csupán 1 kg-ot juttattak minden állat takarmányába, hogy az állatokkal valahogy megszoktassák az ezidáig ismeretlen eledelt. Ez az időszak volt a legnehezebb. Az állatok azonban hamarosan megkedvelték, s már az ötödik hét után áttérhettek a rendszeres takarmányozásra. A súlygyarapodások ugrásszerűen emelkedtek, a dolgozók is elégedettek voltak. A módszer tehát bevált. A takarmányozás tulajdonképpeni lényege abban rejlik, hogy a száraz ürülék szénhidrátokban gazdag takarmány, amit aztán kalóriadús takarmányokkal kell kiegészíteni. Főleg a hizlalás utolsó szakaszában, amikor a zsírrostok képződéséről van szó. A szénhidrátokban gazdag takarmány a szilázs (répaszelet, kukoricaszár) a kalória fő forrása pedig a melasz, amely egyúttal takarmányízesítőként is szerepel. A hízómarhák napi takarmányadagja a következő: 2 kg speciális keverék hfzőmarhák részére, 3 kg lucernaszéna és szükség szerinti mennyiségű takarmányszalma. Ezenkívül nyáron 8 kg szénhldrátdús zöldtakarmányt, télen pedig 10 kg szintén szénhidrátdús szílázst kapnak az állatok, mint alaptakarmányt. Ezeket a takarmányokat összekeverik, majd hozzáadják az 5 kg ürüléket, és az egészet hígított melasszal megöntözik, s azonnal adagolják az állatoknak. Itt szükséges megemlíteni, hogy a 450 kg élősúlyig 5 kg szárított avagy természetes úton tökéletesen megszáradt, porhanyós ürülék etetése a leggazdaságosabb. A felső súlycsoportoknál 6—7 kg, a magas élősúlyban kiselejtezett fejőstehenek hizlalása esetén pedig 8 kg ürüléket Is lehet adagolni. Az adagolt ürülék mennyiségétől függ a felhasználásra kerülő hlgítatlan melasz mennyisége is. Nem szabad hogy a higítatlan melasz menynyisége meghaladja az adagolt ürülék 10 százalékát, egy egyedre számítva. A szemereiek esetében a takarmányhoz adagolt 5 kg ürülék felhasználásakor egyedenként 0,5 kg higítatlan melaszt alkalmaznak. A melaszt a keverés előtt természetesen vízzel hígítják, 1:1 arányban, s csak ezzel a hígított melasszal öntözik meg a már elkészített takarmánvkeveréket. A múlt évben már az egész hízómarha-állománynál ezt a takarmányozási módszert alkalmazták, napi háromszori etetés mellett. Az évet 1,169 í kg átlagos napi és egyedenkénti súly- i szaporulattal zárták. Égy kg súlygya- I rapodáshoz 2,37 kg keveréket és 0,50 j kg melaszt használtak fel, a takar-; mányok összértéke 1 kg súlygyara- j podásnál 6,10 koronát tett ki. Egy kg j marhahúst 7,71 korona önköltséggel I állítottak elő. A kedvezőbb súlygyara-1 podások révén 40 százalékkal több húst állítottak elő a tervezettnél, több mint 129 ezer koronát takarítottak meg a takarmányokon, s a megspórolt 372 mázsa keveréket a broilercsibéknél hasznosították, melyeknek nevelését időközben szintén bevezették. Így a szövetkezet a saját termelésű mélyalmot értékesítheti. Sajnos, a jelenlegi istállók kapacitása mellett a hizlalást nem bővíthetik tovább, bár lenne rá takarmányuk elég, mivel a baromfi ürüléknek csupán mintegy Vi részét használják fel. Mivel a környező szövetkezeteket nem érdekli ez a módszer, a többi trágyával a földek termékenységét igyekeznek növelni. A közeljövőre tervezik egy új hizlalóistálló felépítését, és a fiatal növendékmarhák hasonló takarmányozását is szeretnék megvalósítani. Mindehhez azonban szárítóberendezésre lesz szükségük, mert a növendékállatok részére ezt a takarmányt csak elsőrendűen szárított és fertőtlenített állapotban lehet adagolni. A jelenlegi 102 darab hízómarha gondozását három dolgozó végzi. Az első félévben 1,079 kg átlagos napi súlygyarapodást értek el. Igaz, ez némileg elmarad a tavalyi átlag mögött, de Itt figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy tavaly kevés hereszénát termelt a szövetkezet, s ez a jelenlegi év elején megbosszulta magát. Továbbá tény az is, hogy ez még csak részleteredmény. Még egy fél év hátra van, s ha úgy haladnak tovább, mint a júniusi hónapban, amikor 1,23 kg-os átlagot értek el naponta, akkor ebben az évben ismét bizonyítani tudnak. Korszerű emeletes nagyhizlaldát építenek A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának sertéstenyésztési távlati koncepciója az elkövetkező ötéves tervben számol az eddig használatban lévő sertéstenyésztő és hústermelő telepek modernizálásával. Azonban a sertéshús termelésében feltételezett emelkedésnek a korszerű nagyhizlaldákban kell hatékony módon kifejezésre jutnia. Ezekben az épületekben ugyanis lehetőség nyílhat 5000—10 000 sertés hizlalására. Az állami alapokból csak az ilyen korszerű, társadalmi szempontból fontos gazdasági épületek kivitelezé- i se esetén lehet szubvencióval számolni. S ez a helyes eljárás, hiszen j a gyakorlat azt igazolja, hogy a termelés összpontosítása nem csak lehetséges, hanem egyben szükséges is. Hallottuk, hogy a komáromi járásban a jövőben integráció útján négy specializált közös létesítményben korszerű feltételek mellett fogják termelni a sertéshúst. Egyes gazdaságok takarmánnyal, mások pedig választott malacokkal látják majd el a nagyhizlaldákat. Ennyit tehát a szemereiek, illetve Bablnyec és Kontra elvtárs által az érsekújvári járásban elsőként kezdeményezett módszer eredményeiről. A tények világosan bizonyítják, hogy a módszer jól bevált, sokkal célravezetőbb és gazdaságosabb, mint az eddigiek. Azt hiszem, érdemes volna több mezőgazdasági üzemben is elgondolkozni afelett, nem kellene-e mégis előnyben részesíteni az új technológiai módszereket? Kádek Gábor Egyelőre azonban hagyjuk a távlati elképzeléseket s inkább arról beszéljünk, ami máris készülőben van, vagyis vizsgáljuk meg közelebbről, hogy Komáromban (Komárno) miiven formában építik az első üzemközi sertéshizlaldát. Ismeretes, hogy a járás mezőgazdasági üzemei közt már évek óta szoros az együttműködés I (kooperáció) a szarvas marha tenvész: tés tekintetében. Ez lehetőséget nyújt a törzskönyvezett marha nevelésére, a tejtermelésre és a marha hizlalásra való szakosításra. A sertéshizlalás terén integráló gazdaságok a Komáromi Egységes Földmüvesszövetkezet területén eddig szokatlan terjedelmű üzemközi vállalkozást hoztak létre. Egy hatalmas kétemeletes épület kivitelezéséről van szó, amelynek közepén kapnak elhelyezést a felvonók, az állatok és a takarmány föl-le történő szállítására. A takarmányelőkészítő legfelül kap elhelyezést. Onnan a kása szerű eleséget a tároló tartályokba juttatják, ahol a keverőberendezések jól feldolgozzák és továbbítják. A tartályokból az eleséget futószalag viszi majd a hizlalda jobb és bal szárnyába. akár a párkányi nagyhizlaldában. A takarmánnyal teli futószalag látja vendégül az állatokat. Az ürülék eltávolítására az öblítéses módszert alkalmazzák. A hat pavilon mindegyikében 440 sertést helyezhetnek el s a légcserét ventillátorokkal biztosítják. Az üzemközi nagyhizlalda fölépítését hat szövetkezet és a Termény Felvásárló- és Ellátó Vállalat szorgalmazza. A társgazdaságok összesen 3389 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodnak. Föltételezik, hogy az emeletes épületben a társszövetkezetekkel megegyezett sertésmennyiséget hizlalják. Az ehhez szükséges takarmányt minden részvényes szövetkezet átadja a keverőnek, hogy onnan teljes értékű keveréket kaphassanak etetésre. A hizlaldában a választott malacokat is a társgazdaságok fogják szállítani. Az üzem egyébként teljes önálló egység lesz, szerződéses viszonyban a részvényesekkel. A tiszta jövedelmet a részvényekben lefektetett elvek alapján fogják elosztani. ' A nagyszabású építkezést 1968. április 15-én kezdték, s előre láthatóan az üzemelést ez év végén megkezdhetik. Tervezik, hogy a nagyhizlaldában hét alkalmazottat foglalkoztatnak. Kovács mérnök, a komáromi szövetkezet elnöke elmondta, hogy a jövőben még egy hasonló épületet készítenek, hogy összesen 5260 sertés hizlalása váljék lehetővé. A második részleg fölépítése után saját kocaállományt is tartanak, hogy onnan szerezhessék be a hizlaláshoz szükséges malacokat. Ezzel egyidejűleg természetesen a részvényes gazdaságok beszüntetik a sertéstartást. Ugyanis a két épületben olyan mennyiségű hús termelése válik lehetővé, hogy egy hektár területre 310 kg sertéshús esik. A két részleg üzemeléséhez csupán 11 dolgozóra lesz szükség, s ha malacneveléssel is foglalkoznak, akkor a 700 kocához 22—24 ember kell. A 120 vagon sertéshús termelésénél az ilyen munkaerő mennyiség elenyésző. B. DUSEK Befolyásolja-e a foszfor és a manrán a vemhesülést? Bíztató eredmények Az állattenyésztés további céltudatos fejlesztése a mezőgazdasági üzemek egyik legfontosabb feladata, és egyben nemzetgazdasági érdek is. Az utóbbi években tapasztalt fogyatékosságok, főleg a húsellátásban, arra késztetik a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóit, hogy a helyi adottságok és a lehetőségek célszerű kihasználásával fokozzák az állati eredetű termékek előállítását. Ezért számos szövetkezetben egyre nagyobb figyelmet fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére. A TOMPÁI SZÖVETKEZETBEN is azon fáradoznak, hogy a termelés állandó fokozásával hozzájáruljanak a zavartalan élelmiszerellátáshoz. A közelmúltban Pólyák Ágoston znotechnikussal értékeltük a szövetkezet állattenyésztésének fejlődését és a jelenlegi eredményeket. A beszélgetés alapján elmondhatjuk, hogy főleg a hústermelésben érnek el jó eredményeket. Talán a szarvasmarha hizlalást érdemes elsőként megemlíteni. Az első félévben 1,10 kg-os súlygyarapodást könyveltek el. Ez azt eredményezte, hogy az évi termelési tervben előirányzott 447 mázsa vágómarhából július végéig már 373 mázsát adtak el. Előreláthatólag az idén még terven felül több mint 50 mázsa vágómarhát értékesítenek. A fent említett eredményeket hagyományos hizlalási módszerrel érték el, és a következő napi takarmányadagot alkalmazták: 2,2 kg abrak melasszal ízesítve, és 7 kg hereszéna. A sertéshús termelésben szintén igényes feladatokat kell megvalósítani. A terv ugyanis 1050 mázsa sertéshús eladását tartalmazza. Ebből július végéig 537 mázsát adtak el a felvásárló üzemnek. Az elkövetkező hónapokban is igyekeznek majd, hogy a tervfeladatokat maradéktalanul teljesítsék. Az etetési módszerekről röviden annyit, hogy a napi adag a súlycsoportok szerint másfél-három kg között ingadozik. Az abraktakarmánykeveréket nedvesített formában etetik. Ezzel a módszerrel az első félévben 51 dkg volt az elért átlagos napi súlygyarapodás. Ha már a sertéseknél tartunk, szólni kell az anyasertés állományról is, amely jelenleg 94 darab. Tavaly kocánként 17 darab malacot, az idén az első félévben anyasertésenként pedig 9 malacot választottak el, így előreláthatólag a tavalyi átlagot eggyel növelik. Ezen a szakaszon különösen Pobeíka Ondrej és felesége érdemel dicséretet. Munkájukat odaadással, felelősségteljesen végzik. Erről tanúskodik a kisszámú malacelhullas Közlemények számolnak be arról, hogy a megnövelt foszforadagolás hatására javult a tehenek termékenysége. A foszforhiány és a rosszabb vemhesülési százalék összefüggését biometriai módszerekkel is igazolták. Közép-Szászországban (NDK) 40 000 tehenet vizsgáltak meg, hogy vajon vannak-e olyan különbségek a termékenyülésükben, amelyek a talaj foszforellátottságára vezethetők viszsza. A kapott adatokat a Kari Marx- Stadt-i Gépi Adatfeldolgozó Vállalat értékelte. A vizsgálat nyomán kitűnt, is. Tavaly anyasertésenként több mint 18 darab malacot neveltek fel. A zootechnikus csak az elismerés hangján szólott munkájukról. Megemlítette, hogy lelkiismeretes gondozással még anyasertés nélkül is felneveltek néhány malacot. A szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatban még a tehenészet eredményeit is megemlítjük, hogy teljes legyen a tompái szövetkezet állattenyésztésének értékelése. Összesen 106 darab tehenet tartanak. A tejtermelés színvonalán még van mit emelniük, hiszen tavaly tehenenként csupán 2400 liter tejet fejtek. Az idei tervben azonban már 2800 literes tejhozammal számolnak. A zootechnikus szerint a terv sikeres teljesítéséhez megteremtették a feltételeket. Ezt bizonyítják az év eddigi eredményei is. Az első félévi átlagos napi tejhozam 7,23 liter volt, de júniusban és júliusban 9, illetve 8,84 literes napi tejhozamot értek el. Benedek Gyula, aki 10 éve dolgozik mint állatgondozó a tehenészetben, az első félévben 18 tehéntől 28 300 liter tejet fejt ki, és ez tehenenként 1572 literes átlagos tejhozamnak felel meg. Ha a jelenlegi tejtermelési szintet sikerül megtartani, akkor a tervet maradéktalanul teljesítik. Ehhez jó takarmányalappal rendelkeznek, és így minden bizonnyal a várt siker sem marad el. KAJTOR PÁL hogy azok a tehenek, amelyeket a legnagyobb! foszfortartalmú talajokon termesztett takarmányokkal etettek (pl. Altenburg), feltűnően kisebb számban ivarzottak vissza. Ezzel szemben olyan körzetben is tapasztaltak jó vemhesülést, ahol a talajok foszforellátottsága rossz volt. A szőrzet foszfortartalmának utólagos vizsgálata alapján nem észleltek összefüggést a tehenek termékenysége és a szőrzet foszfortartalma között. Egy másik kísérletben (Bernburg, Mezőgazdasági Főiskola) azt is kimutatták, hogy a foszforral kedvezőtlenül ellátott tehenek is vemhesülnek, tehát az elégtelen foszforellátás nem okoz zavart a kérődzők fogamzőképességében. Rávilágítottak arra is, hogy a Thomas-salak etetése foszforpótlás céljából teljesen indokolatlan. A Thomas-salak etetésekor a gyakorlatban tapasztalt kedvező hatás semmiképen sem a foszfornak, hanem a műtrágya nagy (2—4%) mangántartalmának köszönhető. Már régebbi kutatásokkal tisztázták, hogy a talaj mangántartalmának csak egy részét képesek a növények felvenni. A felvehető hányadot jelentősen meghatározza a talaj pH-értéke. Hogyan hat az azonos termelőhelyen tartott tehenek termelékenységére a talaj pH értéke? — ez volt a soron következő kérdés. A vizsgálatok szerint azok a tehenek, amelyeket kisebb pH-értékű talajokon termesztett takarmányokon tartottak, felülmúlták a nagy pH-értékű talajokon termesztett takarmánynövényekkel etetett társaik termékenyülési eredményeit. A különbség statisztikailag megbízhatóan szignifikánsnak bizonyult. A kutatás összegezéseként a gyakorlat számára a következő állapítható meg. A nagy pH-értékű talajok körzetében — kedvezőtlen vemhesülés esetén — ajánlatos tehenenként a borjazás utáni harmadik héttől kezdve a vemhesség biztos megállapításáig, naponta 2 g mangánszulfátot adagolni. E tényből következik, hogy a mangánhiányos területeken tartott tehenek részére mangánban gazdag ásványi anyag-premixet kell majd előállítani.
