Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-12 / 37. szám
1970. szeptember 12.. SZABAD FÖLDMŰVES állattenyésztés fejlesztése dunaszerdahelyi járásban Az utóbbi években egyre nagyubb figyelmet szentelünk az állattenyésztés intenzívebbé tételének, hiszen az állati termékek iránti érdeklődés mindjobban! növekedésével párhuzamosan a termelési módszereknek, a minőségi és mennyiségi mutatóknak is javulni, növekedni kell. Csakis ilymódon tudjuk ezirányú termelésünket ni, s csakis így tudunk eleget tenni A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás országos méretben is a legjobb és legintenzívebb mezőgazdasági járások közé tartozik. Mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés szakaszán gazdag tapasztalatokkal és nem utolsó sorban szép eredményekkel szerezték meg az országos hírnevet. A mezőgazdasági termelés azonban még itt sem éri el a kívánt színvonalat. A továbbfejlesztésre megvannak a kellő feltételek, hiszen a járás természeti és ökonómiai adottságait még korán sem merítették ki. A mezőgazdászok tisztában vannak ezzel a ténnyel, s éppen ezért további lépéseket tesznek a mezőgazdasági termelés fejlesztésének érdekében. A járási mezőgazdasági társulás sertéstenyésztési részlegének zootechnikusával, Csicsay elvtárssal és a Somorjai Tenyészállat Nemesítő Vállalat dolgozójával — öllős Dezső elvtárssal — folytatott beszélgetésem során betekintést nyertem az ezirányú fejlesztési tervekbe. Vizsgáljuk meg talán közelebbről, hogyan is képzelik el az állattenyésztés fejlesztését a járás területén az elkövetkező években. A szarvasmarha-tenyésztésben elért sikereik az egész országban ismeretesek. Számtalan kiváló — nem egy országos méretű kiállításon díjat nyert — egyedet tartanak nyilván. A járásban 500 olyan fejőstehén van, melynek évi tejelékenysége meghaladja a hatezer litert, sőt nem ritkaság a 7—В ezer literes évi tejtermelésü fejős sem. S ha már a rekordoknál tartunk, had említsem meg, hogy a járásban — nyárasdi (ТороГшку) szövetkezet — van az ország legeredményesebb tehene is, amely а III. laktáció 273 napja alatt 9 ezer 187 liter tejet adott, 4,16 százalékos zsírtartalommal, s ezen idő alatt összesen 383 kg tejzsírt termelt. Togysebessége (tejleadás) 2 osztályzatot kapott, s az elért maximális napi tejtermelése 38,3 liter volt. A szlováktarka szarvasmarha tenyésztése éta ez lesz az első eset, hogy egy fejős tízezer liternél többet termeljen egy laktáció alatt. Természetesen ezek az adatok nem jelentik azt, hogy ezen a szakaszon már nincs mit csinálni a jövőben. Sőt, ha a fejlesztés járási tervére terelődik a szó, rádöbbenünk, hogy akad itt még tennivaló éppen elegendő. Az állattenyésztés fejlesztési terve a tej- és hústermelés növelésére irányul, de megfelelő irányba tereli a további szelekció és fajtanemesítés munkálatait is. Fontos megemlíteni, eredményesebbé, gazdaságosabbá lena termékek iránti keresletnek. A nyárasdi (Topofníky) szövetkezet szlovák-tarka tehene a harmadik laktáció 273 napja alatt 9 ezer 187 liter tejet adott. A legutóbbi járási jellegű tenyészállat kiállításon aranyérmet nyert. A uyarasdon megrendezett kiállításon szintén aranyérmet nyert a vásárúti szövetkezet fejőstehene is, amely a negyedik laktációban 5 ezer 380 liter tejet és 210 kg tejzsírt termelt ki. Az Ekecsi (Okoč) Tenyészáilomás ötéves KADI—KA—1 aranyérmes bikája, melynek anyja a harmadik laktációban 8019 liter tejet és 280 kg tejzsírt termelt. A tenyészbikának ezidáig hat „fiú“ utóda van termelésben. (Felvételek: —bor—) hogy a járás területén a holland vörös-tarkával kísérleteznek majd a jövőben. A szlovák-tarka teheneket a holland vörös-tarka bikákkal fedeztetik, s az így nyert utódok 50—50 százalékos vérösszetételűek lesznek. Ezeket az üszőket aztán szlováktarka bikával fedeztetik és így 75 százalék szlovák-tarka és 25 százalék holland vörös-tarka vérösszetételű utódokat kapnak. Az eddigi kísérleti tenyésztés tapasztalatai azt mutatják, hogy ezen utódoknál jobb a tőgy alakulása, a tőgy sebessége (tejleadás), vagyis egyformán, könnyen adják le a tejet, ami a gépi fejésnél elengedhetetlen követelmény. Az újonnan kinemesített fajták tenyésztésbe vételével egyidőben fokozatosan beszüntetik a holland feketetarka tenyésztését, mivel csak az első generáció felel meg a tenyésztési követelményeknek. A tejtermelés szempontjából nagyon Jól beváltak, de hústermelésre kevésbé alkalmasak, mivel nagyobb testsúly elérésekor rohamos ütemben fokozódik a fagygyú lerakódása, ami a hús értékének csökkenéséhez vezet. Egyébként az említett fajtánál a tej zsírtartalma is gyenge. Mivel a jövőben a kettős (tej-hús) hasznosítású fajták tenyésztését kívánják szorgalmazni, ez az említett fajta nem jöhet számításba. A sertéstenyésztés szakaszán is jelentős sikereket érnek el a járásban. A malacelválasztás járási átlaga 18. míg az átlagos napi súlygyarapodás 55 dekagramm. Az utóbbi években egyre csökkent a landrace kannal történő keresztezés, mert a járási viszonyoknak és a tenyészcél követelményeinek is jobban megfelelnek a Cornwall apaállat utódai. A tenyészmunkával nem is volna baj, csak az aggasztja a mezőgazdászokat, hogy a teljes értékű takarmánykeverékekkel történő ellátásban egyre több nehézség merül fel, ami természetesen kedvezőtlen hatással van a tenyészmunkára. A járásban továbbra is a szlovák fehér nemes sertés tenyésztésével számolnak, valamint annak további nemesítésével. A sertéstenyésztésben — amennyiben a piaci követelmények nem változnak — lényegeseb módosításra nem számítanak. A Jövőben több mezőgazdasági üzem bevonásával nagykapacitású sertéshizlaldák építését kezdik meg a járás területén. Minden jel arra mutat, hogy a tervek és az elképzelések megvannak, most már csupán az optimális feltételek — főleg a takarmány-ellátásban — kialakítására kell gondot fordítani, s akkor bizonyára további lépéseket tehetnek a dunaszerdahelyi járás mezőgazdászai az eddigi jó hírnév megőrzése és az állattenyésztés fejlesztése érdekében. KÄDEK GÁBOR A kiállítás ezüstérmese a nyárasdiak В ezer 618 liter tejet termelő tehene (III. lakt.) lett, melynél a tej zsírtartalma 4,08 százalék volt. Becsületes munka eredménye A 2287 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó nádszegi (Tretice) szövetkezet úgyszólván a kezdet kezdetétől foglalkozik a szarvasmarhák hizlalásával. Tíz évvel ezelőtt 80—85 dkg volt az egyedenkénti átlagos napi súlygyarapodás. }ó ideig úgy nézett ki a dolog, hogy még a legnagyobb gonddal sem tudják ezt az eredményt javítani. Ez érhető is, hiszen abban az időszakban — a hatvanas évek derekán — nem állt a legjobban a szövetkezet a saját kitermelésű takarmányok szempontjából. Főleg a szálasokban mutatkozott hiány. Volt olyan év is, hogy mindössze 2—3 kg szálastakarmány jutott egy állatra naponta. No meg a munkaszervezés sem volt valami kitűnő, így aztán a feltételek és lehetőségek hiányában az eredmények is egy helyben topogtak. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb gondot fordítottak az egész évi takarmányalap zavartalan biztosítására. Az állattenyésztési és növénytermesztési részleg összehangolása révén sikerült biztosabb alapokra helyezni a termelést. így vált lehetővé, hogy az 1989-es gazdasági évet már 1,181 kg-os átlagos napi súlygyarapodással zárták. A hizlaldában összesen 144 hízó volt az év folyamán. Egy kg marhahús előállítási költsége 9,15 korona volt, 100 hektár mezőgazdasági földterületre 321 kg húst termeltek ki. A hizlaldát túlnyomórészt saját nevelésű állatokkal töltik fel, s csak a hízó utánpótlásnak mintegy 10 százalékát biztosítják vásárlás útján. A borjakat 10 napos korig szoptatással nevelik, majd két hétig teljes tejjel itatják, utána tejporból készített tejjel történik a nevelés. Már fiatal kortól kezdve szoktatják az állatokat a takarmánykeverékre. A hizlaldába hathónapos korban kerülnek az állatok. A hizlalási folyamat hozzávetőlegesen 550 napig tart. A borjaknál 90 —95 dekás napi súlygyarapodást értek el. A hizlaldából kikerülő állatok átlagos súlya 550 kg körül mozog. A hizlalda egy adaptált tehénistállóban van elhelyezve. A gépesítést a függő takarmányozó csillék, valamint a trágyakihordást szolgáló csillék jelentik. Az istálló levegőcseréjét egy utólag felszerelt ventillátor segíti elő. Az állatok gondozását négy dolgozó végzi. Naponta háromszor etetnek. A 250 kg élősúly eléréséig főleg az állatok előkészítésére fordítanak gondot. Ebben az időszakban speciális keveréket, silót és szálastakarmányt etetnek, hogy az állatoknál elősegítsék a gyomor bővülését. A fent említett élősúly elérése után már 3 kg keveréket, 8—7 hereszénát, 3—4 kg' takarmányszalmát és 10—12 kg silót adnak egy hízónak naponta. Ma már takarmányféleségekből önellátó a szövetkezet, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen csupán herefélékből 500 hektáros területtel rendelkeznek. Nagyobb baj van a takarmánykeverékek körül. A mostani keverékek minősége meg sem közelíti a pár évvel ezelőtti szintet. Sajnos, a keverőüzemek sem változtathatnak a helyzeten, mert nincs meg hozzá a szükséges nyersanyaguk, hogy teljes értékű és jó minőségű keverékeket tudjanak előállítani. Hogy az eredmények mégis elismerésre méltóak, az nem véletlen, hiszen hozzáértők kezében van a termelés irányítása. Hence Béla fő zootechnikus régebben állatgondozóként dolgozott a szövetkezetben, s 1958 óta végzi a zootechnikusi teendőket. Ám ahhoz, hogy a szaktudást gyümölc8Öztetni lehessen, szükséges a megfelelő feltételek kialakítása is. Ezért már ideje volna, ha az illetékesek elgondolkoznának a speciális takarmánykeverékekkel történő ellátás jelenlegi problémáin, s a lehető legrövidebb időn belül megoldanák a nehézségeket. —dek— A szarvasmarhák fertőző elvetélése elleni védekezésről Hogy valamely fertőző betegséggel szemben védekezni tudjunk, ismernünk kell kórokozójának tulajdonságait, a fertőződés módját és a kór tüneteit. A szarvasmarha fertőző elvetélése — más néven Bang-féle betegség, vagy brucellózis — hosszadalmas (idült) kór, amely az egész világon el van terjedve, lényegesen csökkenti a vele fertőzött mezőgazdasági üzemek borjúszaporulatát és tejtermelését, de veszélyezteti az ember egészségét is. Okozója baktérium, amely meglehetősen ellenállóképes a külső behatásokkal szemben. így például nedves talajban 70 napig, a beteg állat váladékaival szennyezett ruhán 30 napig, hűtött tejben 6—8 napig, húsban és sajtokban 40—50 napig életképes. Viszont a tej pasztőrözése, vagy forralása közben azonnal elpusztul és a gyakorlatban használatos fertőtlenítő szerek is gyorsan ártalmatlanná teszik. A betegség fő forrása maga a beteg állat, amely állandóan vagy időnként (főleg azonban az elvetélésnél és ellésnél) választja ki magából a kórokozókat. A magzatvízzel és magzatburokkal tömérdek baktérium kerül a külvilágba. A fertőzést közvetítheti még a beteg állat teje és a környezetében lévő fertőzött tárgyak — alom, takarmány, víz — valamint a tünetmentes és így egészségesnek látszó, de kórokozókat kiválasztó ón. „baktériumhordozó állatok“ A betegségmentes állományba rendszerint fertőzött környezetből származó új állat beállításával kerül a betegség, avagy úgy, hogy a mezőgazdasági üzem nincs eléggé elkülönítve valamely fertőzött állománytól, Illetve az onnan érkező személy is behurcolhatja a kórokozót, de kutya, macska, szárnyas stb. Is továbbíthatja. A betegség iránt fogékony minden házi- és vadállat, de az ember is. Leggyakrabban fordul elő a kör a szarvasmarhák közt, ritkábban betegszik meg a sertés, kecske, juh és a ló. A fertőzés rendszerint az emésztőszervek útján történik, ha az eddig egészséges állat oly takarmányt vagy vizet fogyaszt, amely a beteg állat magzatvizétől, vagy a magzatburoktól, illetve a nemi szervek váladékától fertőződött. A betegség csak kivételesen terjed párosodás útján, szóval nem tartozik a nemi betegségek közé. A kór legfontosabb tünete — mint már a neve is mutatja — az elvetélés. amely legtöbbször a vemhesség második felében szokott bekövetkezni. Ha az állat már a vemhesség első hónapjában veti el magzatát, akkor a magzatburok a magzattal együtt szokott eltávozni; a vemhesség későbbi időszakában bekövetkező elvetélésnél azonban a magzatburok viszszamarad, aminek következtében idült (hosszadalmas) méhgyulladás szokott bekövetkezni, amely átterjedhet a petefészkekre is és meddőséget okozhat. Az elvetélés utáni kifolyás я szülőutakból rendszerint szennyesbarna. vagy vöröses-barna színű. Előfordulhat azonban az is, hogy a fertőzött állat fejlett borjút ellik, de livenkor is tömérdek kórokozót juttat a külvilágba. Kevésbé gyakori a fertőző elvetélés baktériumai által okozott tőgygyulladás, illetve izületi bántalom. Bikáknál előfordul a herék gyulladása is. A fertőző elvetélés alattomos betegség, mert az esetek többségében feltűnő Jelenségek nem jelzik a fertőzöttséget és így csak különleges kőrjelző eljárások (vér, tej, bőrpróbák stb.) segítségével deríthető ki. Az embernél a fertőző elvetélés kórokozója gyakran idegrendszeri tünetekben, máskor nehezen gyógyuló fekélyekben nyilvánul meg. Rohamokban jelentkező nagy láz ugyancsak gyakori. Rendszerint a beteg állatokkal foglalkozó személyek (pl. állatorvosok, állatgondozók, mészárosok, hulladékfeldolgozó telepek személyzete stb.) szoktak megbetegedni. A fertőző elvetélés Szlovákiában is nagyon el volt terjedve. 1960-ban a fertőzött tehenészetekben mintegy 100 ezer állat volt elhelyezve. Ez a szám két éven belül még 5000-el nőtt, de azután az állami akciő keretében végrehajtott állategészségügyi Intézkedések útján sikerült a betegséget mindinkább visszaszorítani és 1965 január elsejéig lényegében felszámolni. Jelenleg csak egészen szórványosan fordul elő és ott, ahol kivételesen felüti fejét, gyökeres intézkedésekkel hnmnrocfir! elfojtják Az állatok fertőző elvetélése gyógyíthatatlan és ezért az ellene való küzdelem főleg a betegség megelőzésén alapszik. Vészmentes állományokat úgy lehet megvédeni a bajtól, hogy megakadályozzuk fertőzött állatoknak az egészségesek közé való jutását. Leghelyesebb, ha a tenyészetet csak saját nevelésű állatokkal egészítjük ki. Amennyiben mégis szükség volna idegen származású állatokkal feltölteni az állományt, akkor oly helyről kell ezeket beszereznünk, amely az állategészségügyi szolgálat igazolványa alapján fertőzésmentes. Az érvényes állategészségügyi törvényes rendelkezések értelmében, a háziállatoknak más, fertőzésmentes állományokba való átszállítása esetén ezeket az állategészségügyi szolgálat vizsgálatának veti alá és csak ennek kedvező eredménye esetén állítja ki a fentebb említett igazolványt, illetve engedélyt az átszállításra. De még az ilyen engedéllyel szerzett állatokat Is egv hónapra elkülönítő Istállóban kell tartani és ott megfigyelni. A megfigyelési idő letelte és a közben megejtett vér- és egyéb vizsgálatok kedvező eredménye alapján . az állategészségügyi szolgálat engedélyezése után szabad az új állatokat a közös istállóban elhelyezni. Közös legelőre csak olyan állatokat szabad kihajtani, amelyek fertőzéstől mentes állományokból származnak. Ha addig vészmentes állományban elvetélés fordul elő. vagv ha az ellé«hez magzatburokvisszatartás társul, akkor az illető állatot el kell különíteni, állását pedig a szomszédos állásokkal együtt nyomban fertőtlenítjük. A fertőtlenítéshez 5 százalék klórmész, 3 százalék chlóramin, vagy 1—2 százalék lúgoldat egyaránt használható. Nincs kizárva ugyanis, hogy a vezetőség tudta nélkül — valahogy mégiscsak fertőző anyag került az állományba. Nem szabad az elvetélést alapos vizsgálat nélkül más okkal (rúgással, döféssel, eleséssel vagy más erőmüvi behatással, illetve étrendi zavarokkal) magyarázni. Minden vetéléskor és magzatburokvisszatartáskor állatorvost kell hívni, akinek feladata — alapos komplex vizsgálattal — eldönteni, hogy nincs-e fertőző elvetélésről szó. Amíg ez nem történt meg, az állatot fertőző elvetélésben gyanúsnak kell tekinteni. Az állatorvos megérkeztéig az elvetélt magzatot és burkait kulccsal elzárható, elkülönített, hideg helyiségben helyezzük el, mert azokat vizsgálat céljából laboratóriumba kell küldeni. Az elvetélésnél segédkező személyeket és ruháikat alaposan fertőtlenítjük. A vázolt intézkedések meglehetősen bonyolultaknak látszanak ugyan, de még mindig összehasonlíthatatlanul egyszerűbbek azoknál, amelyeket az elhanyagolásukból bekövetkező fertőzés esetén az állategészségügyi szolgálatnak kell foganatosítania a betegség elfojtása érdekében (rendszerint az egész állomány felszámolása húsra való értékesítés útján!) Reméljük, hogy minden állattartő- és gondozó megszívleli azokat a követelményeket, amelyek a fertőző elvetélés megelőzésére vonatkozólag e körülményből adódnak. Dr. Florián Endre
