Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-12 / 37. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES. ,1970. saepfeifflíer 12. INHIBÍCIÓ ❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖í* A lucerna vegyszeres gyomirtásáról A vetésforgó betartásának hiánya, s főleg a gabona után való gabonavetés következménye az inhibíció Jelensége. Nem is olyan régen még e kérdés ismeretlen fogalom volt, legalább is ami annak a csírázásra kifejtett káros hatását illeti. A mezőgazdasági gyakorlat részére az inhibíciős hatás ismerete rendkívül fontos, különösen manapság, amikor gabonát gabona után a vetésforgó területének 30 %-án is termesztenek (Csallóköz). Nem szeretnék hamis próféta lenni, amikor azt állítom az idei kevesebb gabonatermés egyik oka éppen ennek tudható be. Ugyanis minél szélsőségesebb időjárási viszonyok uralkodnak, annál fokozottabban Jelentkezik az inhibíciős hatás terméscsökkentő tulajdonsága. Tekintettel arra, hogy az ősziek alá való talajelőkészltés rövidesen kezdetét veszi, foglalkozni kívánok az inhibíciős veszéllyel. Mi is az inhibíció? Olyan jelenség, mely már vagy a csírázásnál vagy a gabona fejlődésének kezdeti szakaszában jelentkezik. A csírázásnál a rendellenesség abban mutatkozik, hogy először a koleoptyl, vagyis a föld feletti szárrész jelenik meg és csak jóval később a gyökércsíra. Ez a normális csírázásnak éppen a fordítottja, mert ott először mindig a gyökércsíra jelentkezik és csak azután a szárrész. A rendellenes csírázás veszélye elsősorban abban áll, hogy a fejlődő koleoptyl elhasználhatja a vetőmag tartaléktápanyagát a szárrész kifejlesztésére, s a gyökérzetre már nem Jut belőle, vagy azok csak elcsökevényesedett torzóként jelentkeznek, melyek semmiképp sem tudják biztosítani funkciójukat, a víz és növényi tápanyagok felvételét. Ezt az inhibíciős hatást a talajban visszamaradó elővetemény szervesanyag tartalma idézi elő. Minél több a szervesanyag (gyökér) maradvány, annál erősebb lesz az inhibíciős hatás. A szervesanyag lebomlásával a hatás fokozatosan csökken, s bizonyos idő múlva teljesen megszűnik. Minél lassúbb a korhadás, annál tovább tart. A nehezen bomló elfásodott gyökérmaradványok lebomlása, különösen levegőtlen, vagy nedves környezetben annyira kitolódik, hogy retardáciős, vagyis fejlődést gátló hatása még a növény kezdeti fejlődésére is kihat. Különösen az áttelelő többéves lucerna leszántásánál kell ügyelnünk az inhibíciős hatás tartamára, de soká tart a vörös here- baltacím, nyúlszopóka gyökereinek elkorhadása is. Inhibíció fog fellépni a cirok, napraforgó, sőt kukorica gyökérmaradványainak beszántásánál is, annál is inkább, mivel csak később lesznek leszántva és lassan, nehezen korhadnak. Salétrom nitrogén trágyák adagolása azonban meggyorsíthatja a korhadási folyamatot. Az inhibíciős hatás elkerülése céljából és az agrotechnikai határidő betartása végett feltétlenül a lucerna második kaszálása után javasoljuk a tarló feltörését. A harmadik, esetleg negyedik kaszálás utáni feltörés esetében őszi gabonát ne vessünk. Mi a helyzet a gabona után vetett gabonáknál inhibíció szempontjából. Ha a tarlót azonnal kasza után sekélyen hántjuk, amikor a felszíni rétegben található talajnedvesség előnyösen felhasználható, akkor a szervesanyag gyors lebomlása miatt nem kell félnünk az inhibíciótól. Ha ellenben a tarlóhántással elkéstünk, s azt kiszáradt talajba szántjuk alá, vagy mélyebb rétegbe anaerob viszonyok közé, úgy a szervesanyag lebomlása lassú lesz és az inhibíciős hatás kitolódik. Ilyenkor a gabona után vetett őszi gabona csírázása rendellenes lesz, s a termés csökkenni fog. Ami annyit jelent, hogy gabona után őszi gabonát csak időben és sekélyen végzett tarlőhántás után szabad termelni. Ezért javasolom, hogy ilyen és minden esetben, amikor sok szervesmaradványt visszahagyó elővetemény után termesztünk őszt kalászost, növeljük a vetőmagmennyiséget, mert jelentékeny kieséssel kell számolnunk. Az inhibíció tartama az elmondottak szerint 14 naptól 3—4 hónapig terjedhet. Hogy létezik e még, arról könnyen meggyőződhetünk, ha a vetendő talajból kivett szervesanyagmaradványt vízben pár napig állni hagyjuk, s az így nyert oldattal leöntözzük a csírázóban csíráztatott vetőmagot. Amíg rendellenes csírázást tapasztalunk, addig vetni nem ajánlatos. Minél később kerül le az elővetemény és minél nehezebben elbomló gyökérmaradványokat hagy vissza a talajban, annál vontatottabb és hoszszabb hatású lesz az inhibíció (cirok, napraforgó, kukorica stb. után). Az inhibíciős hatást könnyen elkerülhetjük jő elővetemény beiktatásával, köztes termesztés redukálásával és nagyobb mennyiségű salétromnitrogén műtrágya felhasználásával. A nitrogénműtrágya felhasználása már a nitrogén depresszió hatásának eliminálása végett is javasolt, mivel az rendesen együtt jár az inhibícióval. A különbség csak az, hogy a depresszió a salétrom nitrogén műtrágya felhasználásával azonnal és minden hátrány nélkül megszüntethető, ellenben az inhibíció nem, az csak meggyorsítható. A nítrogéndepresszió ugyanis abban jelentkezik, hogy a sok szerves gyökérmaradvány a talajban a korhadásí processzusban N-t von el a talajból, még a N-gyűjtő pillangós virágú növények esetében is — olyannyira, hogy az ilyen talajba vetett búza nitrogénhiányban fog szenvedni, sárga színű lesz és satnya. Természetesen a gyökérmaradványok elbomlása után a lekötött nitrogón felszabadul, s ezért megfelelő káli- és foszfortrágyázással kell a nitrogéntúlsúly káros hatását leküzdeni. Azt hiszem az elmondottak kétségen felül bebizonyították termelőink előtt az elővetemény jelentőségét a jó termés elérése szempontjából. Kérem termelőinket tartsák szem előtt az inhibíció veszélyét és káros hatását, amit könnyen kikerülhetnek, ha kivárják azt az ún. türelmi időt, amíg az elbomlás tart. Utána nyugodtan vethetnek őszi kalászost. Kultúrnövényeinknél, amelyek kevés szerves anyagot hagynak vissza a talajban (répafélék, szántóföldi zöldségfélék) vagy amelyeknek földfeletti részeit takarmány céljából még zölden vágunk le és így gyökérzetük sem fásodott el, a gyors lebomlás biztosítva van és a betakarítás és vetés közti idő elegendő ahhoz, hogy a minimálisan fellépő inhibíció hatása megszűnjön. Az inhibíció tehát regulátorként hat az agrotechnikai határidők betartásánál. Néhány fényképet közlünk az inhibíció rendellenes csírázási hatásának dokumentálására. A modern elméleti tudománnyal felfegyverzett növénytermelő kell, hogy az inhibíció törvényszerűségét ismerje és ellene védekezzen, nehogy a rossz, vagy nem kielégítő terméseredmény okait ott keresse, ahol az nem található és gazdálkodása az ösztönösségen alapuljon. Időben szóltunk, mert most még elő lehet készíteni a here- és lucernatarlók után a talajt őszi búza alá, s a gabona után gabona besorolásnál is megtehetjük a szükséges óvintézkedéseket. Prof. Dr. h. c. dr. Ing. Frideczky Ä. A kezdetben lassan fejlődő tiszta telepítésű lucerna a gyomok kifejlődésének nagyon kedvez. A gyorsan növekvő gyomok elborítják a lucernát. A tiszta telepítésű lucerna vegyszeres gyomirtására már évek óta igen jó eredménnyel alkalmazható az Aretit elnevezésű gyomirtószer, amely irtja a széles levelű, kétszikű gyomokat. Hogyan használjuk az Aretit nevű gyomirtószert? A talajt jó agrotechnikával készítsük elő a lucerna vetéséhez. A lucernamag vetését előzze meg a kultivátorozás, amivel a korán kelő és áttelelő gyomokat elpusztítjuk. E művelettel elérhetjük, hogy később a lucerna és a gyomok aránylag azonos nagyságúak lesznek. Ez igen fontos, mert a kontakt hatású gyomirtó szerekkel eredményesen csak akkor dolgozhatunk, ha a gyomok 4—В leveles kornál még nem fejlettebbek. Az Aretit kipermetezése után a már kikelt és csírázó gyomok elpusztulnak, az újabbak kifejlődését pedig már a talajt árnyékoló lucerna megakadályozza. A lucerna fejlettsége határozza meg a permetezés idejét. Általában a lucerna 3—6 leveles fejlettségét tartjuk a legjobb permetezési időszaknak. Ez a fejlettség általában a vetést követő egv hónap után szokott bekövetkezni. így az új telepítésű lucerna gyomirtó permetezésének ideje rendszerint május első, illetőleg második hete. Nem szabad permetezni, amikor a lucerna még csak szikleveles stádiumban van. A permetezést leghelyesebb 6—8 atm. nyomású géppel elvégezni. A porlasztásnak lényeges szerepe van a hatóanyag egyenletes elosztásában. Nagyon fontos a szórórúd helyes beállítása is. A permetezést a reggeli vagy az esti órákban végezzük el. Az Aretit hatásfoka ugyanis mindig nagyobb, amikor a levegő páratartalma nagy. A levegő páratartalma legnagyobb a reggeli órákban és legalacsonyabb délután 14 óra körül. A késő délutáni, illetve esti permetezés szintén eredményes. A gyomirtó szer dózisát az dönti el, hogy a lucerna mennyire van gyomokkal borítva. Több évi tapasztalatok alapján javasolható hektáronként 7 kg Aretit kipermetezése. Erősen gyomos táblákon ezt a mennyiséget 8 kg-ra emelhetjük. Szükséges megjegyezni, hogy a túladagolástól sem keletkezik kipusztulás a lucernában, csupán néhol megperzselődnek a levelek. Ezt a perzselődést a növény egy hét alatt kiheveri. A fentebb említett gyomirtószert 700—750 liter vízben kell kipermetezni, kontakt hatású szernél, mint az Aretit is, a víz mennyiségét a fenti érték alá nem szabad redukálni. A gyomok még több kárt okoznak a széles sortávolságra telepített lucernában, ahol egész fiatal korban a mechanikai gyomirtás — a kultivátorozás — a lucerna megerősödéséig el sem végezhető. A kellően meg nem erősödött lucernát a kultivátor vagy betemeti földdel, vagy esetleg kitépi. A lucerna e fejlődési fázisban csak kézzel vagy kémiai úton tisztítható meg a gyomoktól. A vetőmagszaporítás céljára telepített, széles sortávolságú (70—90 cm) lucerna vegyszeres gyomirtása teljesen megegyezik a sűrűsoros lucernáéval. A szokásos 4—8 leveles lucerna fejlettségi stádiumában a lucernatáblát lepermetezzük hektáronként 7 kg Aretittel, (kát. holdanként 4 kg mennyiséggel). Ez a fejlettség gyakorlatilag a vetés után 4—6 hétre szokott bekövetkezni a növénynél. Ezzel a permetezéssel kb. egy hónapi gyommentességet tudunk biztosítani. Mint kontakt hatású szer, a meglevő kétszikű gyomok nagy részét elpusztítja. Közben a lucerna már annyira megerősödik, hogy fogatos vagy gépi kapálással a sorközöket gyommentesiteni lehet. A kapás lucerna első évi gyommentesítésének eredménye javítható, ha az első Aretit kezelés után május végén, június elején is permetezünk. Ekkor a gyomok már fejlettek, így az Aretit második permetezésénél használjunk hektáronként 9 kg (kát. holdanként 5 kg) mennyiséget megfelelő hígítással. A kétszeres kezeléssel sikerül a gyomokat hosszú időre visszavetni. Ezután már a sorközöket bátran kultivátorozhatjuk gyomirtás céljából. Dr. László László tudományos munkatárs A hatvanas évek derekán, amikor hazánkban megkezdték az új gabonafajták meghonosítását, több mezőgazdasági üzem húzódozott ezen fajták gyakorlati alkalmazásától. Ezt részben a kísérletek eredményei iránti bizalmatlanság, részben pedig az idézte elő, hogy a növénytermesztési részleg vezetői nem álltak a szaktudás magaslatán, s így kockázatnak vélték az új fajták termesztésének bevezetését. Az 1190 hektár mezőgazdasági földterületen — ebből 696 hektár a szántó — gazdálkodó ipolyviski (ViSkovce nad Ipfom) szövetkezetben is valahogy így állt a helyzet. Abban az időszakban 25—28 mázsa búzát termeltek egy hektárról. Tudatában voltak annak, hogy több helyen — sőt a szomszédos szövetkezetekben is — sikeresen alkalmazzák az új fajtákat, mégis megmaradtak a réginél. Ez az idegenkedés természetesen szemet szűrt szerkesztőségünknek is, s azonnal a szövetkezet segítségére siettünk. A tapasztalt eredmények alapján és révén, igyekeztünk a szövetkezet vezetőinek bizonyítani az új fajták termesztésének előnyeit és gazdaságos voltát. Nehéz volt, de sikerült legyőzni az idegenkedés gondolatát. Igaz, eleinte csak kísérleti parcelláról akartak hallani, de újabb érvekkel bizonyítottuk, hogy egy általánosan bevált fajtával már nem szükséges kísérletezni, főleg akkor nem, ha a környező — hasonló feltételek mellett gazdálkodó — szövetkezetekben már eredményeket tudnak felmutatni. Az elkövetkező évben természetesen újra meglátogattuk a szövetkezetét. Az aratás előtti napokban Gálik József, a szövetkezet új agronómusa, ragyogó arccal kalauzolt bennünket a bő termést ígérő gabonaföldeken. Az elért eredményekről a régi fajtáknál álmodozni sem mertek volna. Az ipolyviski szövetkezetben 1966 óta alkalmazzák az új fajtákat, a Mironovszkája és a Bezosztája búzát. Az átlagos hektárhozam a régi fajták 25—28 mázsájával szemben 36—38 mázsára növekedett. Az idősebb dolgozók csak csóválták fejüket; nem akartak hinni a szemüknek, de az eredmények meggyőzték őket. Gálik agronómusből azóta elnök lett, s a növénytermesztési részleg élére Simon Sándor elvtárs került. Elismeréssel nyilatkozik a termesztett fajtákról, de nem zárja ki a legújabb fajták alkalmazásának lehetőségét sem. Ebben az évben szintén a Bezosztája és a Mironovszkája búzafajtákat részesítették előnyben. A 328 hektáros területen Ne idegenkedjünk az újtól termesztett gabonafélékből 237 hektár volt a búza, melynél 38 mázsás hektáronkénti hozammal számoltak. Az időjárás és a szeszélyes Ipoly folyó azonban alaposan keresztül húzta a számításaikat, összesen 40 hektár búzát öntött el a víz, további területeken kisebb-nagyobb pusztító munkát végzett. Ezeken a területeken az átlagos hozam 17,7 mázsát mutatott, s így a búza össz-vetésterületének átlagos hozama 32 mázsára csökkent. Az összes gabonafélék átlaghozama négy mázsával lett kevesebb, mint a tervezett. így a szövetkezet kilenc vagon gabonával maradt adós ebben az évben, de még így is biztató a helyzet, mivel csak az utóbbi két évben sikerült gabonából 100 vagonnal többet kitermelni a szövetkezetnek. A szövetkezet önállóan igyekszik biztosítani a vetőmagalapot, mivel a vásárolt vetőmag csak ritkán válik be. Ebben az évben a saját vetőmagról termesztett búzánál 37 mázsás átlaghozamot értek el, míg a vásároltnál csupán 28-at. Az utóbbinál főleg a nagyarányú besülésnek tulajdonítják a lemaradást. A Bezosztájából 340 kg vetőmagot szórnak el egy hektáron, sűrűsoros vetőgéppel, míg a Mironovszkájából csupán 240 kg-ot, 10 cm-es sortávolságra átalakított sűrűsoros vetőgéppel. A búzát 40—50 %-ban monokultúraként termesztik. Egy hektáron 300—320 kg tiszta tápanyagot szórnak el NPK műtrágya formájában. Az alaptrágya felét a talajelőkészítéskor — szántás — másik felét pedig közvetlenül a vetés előtt juttatják a talajba. A múlt őszi műtrágya-hiány miatt azonban csak a kikelés uán, vagyis tavasszal tudták elszórni az alaptrágya másik felét. Érdekes, hogy a hozamok ezeken a parcellákon öthat mázsával nagyobbak voltak, mint azok, amelyeknél Időben szórták el a kellő adagot. A múlt évben ugyanez mutatkozott az árpánál. Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy az említett szövetkezetben a Bezosztája felel meg legjobban a követelményeknek. Igaz, több vetőmagra van szükség ebből a fajtából, de a terméshozam 15 °/o-kal haladja meg a Mironovszkája fajtáét. Az árpafélékből a Dvoran és a Jantar vált be a legjobban. Az előzőleg termesztett Diamant 25 mázsás hozamával szemben az előbbiek 45, illetve 31 mázsát adtak egy hektárról. A fentiek azt bizonyítják, hogy a szövetkezet jól halad a megkezdett úton, s a tapasztalatokból okulva nem idegenkedik egy-két náluk eddig nem termesztett fajta alkalmazásától. A kishozamú fajtákat lassan felváltják a gazdaságosabbak, és az egyre fejlődő agrotechnikai és technológiai eljárások révén sokkal jobb eredmények elérése válik lehetővé. Ha egy fajta nem válik be, nem felel meg a területi és természeti feltételeknek, másikat, megfelelőbbet kell alkalmazni helyette. Az ipolyviskiek megértették ezt, s hogy helyesen járnak el, azt bizonyítják a fékező tényezők ellenére elért szép eredmények is. KÄDEK GÄBOR
