Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-05 / 36. szám

A Palmetto húsgalambfarm legnagyobb a világon A Dél-Carolina állam (USA) Sumter helysége mellett van az 19Ž3-ban alapított Palmetto húsgalamb farm. A farm éven­te mintegy 175 000 négyhetes galambfiókát értékesít az Egye­sült Államok és Kanada terü­letén. A feldolgozott (tisztí­tott) galambfióka ára kg-on­­ként több mint két dollár! A rendszeres vásárlók között található a washingtoni Fehér Ház, ahol a vendégek fogadá­sán csaknem mindig tálalnak fel Palmetto galamobot. A farmon jelenleg mintegy 30 000 tenyészgalambot tarta­nak. 1923-ban 40 pár galamb­bal kezdték a tenyésztést és 10 000 dollár befektetéssel 10 galambházat építettek. Ma már a galambházak száma 500. A cég saját tenyésztésű fajtákkal foglalkozik és tenyészállatot nem ad el. Főleg Fehér Car­­neaux, Fehér és Ezüst King fajták találhatók a farmon. A cég maga tenyésztett ki autosex fajtát az Ezüst King és Homer fajtából. A galambházakban 32 pár galambot tartanak egy csoport­ban. Minden pár részére bizto­sítottak fészket. A galambfióka 25—30 nap után tollasodik ki teljesen, amikor vágásra is ke­rül. A tojó galamb az első pár tojás kikeltetése után 10—14 nap múltán a szomszédos fé­szekbe újabb két tojást rak és azt keltetni kezdi. Ettől kezdve a hímgalamb viseli gondját a fejlődő kicsiknek. A páronként! átlagos terme­lés évenként 14 fióka. Néha a nőstény nem kotlik, vagy el-MIRE VADÁSZHATUNK SZEPTEMBERBEN? A vadászat és a vadvédelem idejét, minden valószínűség szerint az évad végéig az 1967 évi 4. számú 76. rendelet sza­bályozza. A készülőben lévő új rendeletet még nem hagyta jóvá minden illetékes szerv, ezért a régi tilalmi idők ma­radnak érvényben. Hasznos vadjaink közül va­dászható a szarvasbika, szar­vastehén, szarvasborjú, az őz­bak, a vaddisznó korra és nemre való tekintet nélkül, a borz, a vadrécék négy faja, a középsárszalonka, az örvös­galamb és a balkáni gerle. Szeptember 16-tól október 15- ig szabad a császármadár­kakas vadászata. Szeptember 1-től lőhető az őzsuta és őz­gida, viszont az őzbak vadá­szata szeptember 30-án vég­ződik. Szeptember 12-től októ­ber 11-ig vadászható a fogoly, de csak a JNB és az SZVSZ járási bizottsága által kijelölt vadászterületeken és a meg­szabott mennyiségben. Va­dászható továbbá a nem vé­dett káros vad, amint azt előző hasonló cikkünkben fel­soroltuk. K. K. hull a keltetés idején. Ilyenkor a tojásokat keltetőgépben kel­tetik ki. A mesterségesen kel­tetett galambfióka felnevelése csak nevelőszülőkkel lehetsé­ges. A galambok etetése igen egyszerű: zöldborsó, kukorica, köles (cirok) és gabonamag — etetőkben — állandóan az álla­tok előtt van. A galamb nem eszik darakeveréket: az egész szemet szívesebben fogyasztja el, mint a törtet. A galambpár átlagosan 5 évig tartható termelésben. Kivétele­sen jó galambpárok 12—15 évig is szaporítanak. Minden galamb lábgyűrűzött és terme­lési ellenőrzés alatt áll. A nem megfelelő állatokat, párokat selejtezik. A telep saját feldolgozója hetenként három napon át dol­gozik, s napi teljesítménye kb. A King húsgalamb­fajta egy kilónál is nagyobb élő­súlyt ér el. (Kucsera Szilárd felvétele.) 1300 galambfióka. A fiatal ga­lambok feldolgozása sokkal lassúbb, mint a kifejletteké. A galambfióka bőre rendkívül finom, szakadékony. A feldol­gozott árut műanyagba csoma­golják és fagyasztják. A legnagyobb galambvásárló piac az USA-ban NEW YORK és a keleti partvidék városai. (Poultry Meat) Mit tegyünk a baromfigüntőkór fellépésekor? A baromfigümőkőr általában hosszadalmas, idült lefolyású betegség, melynek okozója az emlősök gümőkórbaktériumával közeli rokonságban lévő, de tőle némileg mégis eltérő ún. madártipusú gümőkórbakté­­rium. Rendszerint a kaparó­baromfi betegsége, azonban ki­vételesen a vízi szárnyasokon is előfordul. Sokáig azt hitték, hogy a madárgümőkór bakté­riuma az emberre nincsen ká­ros hatással. Ojabb tapasztala­tok azonban azt mutatják, hogy ez a felfogás helytelen, mert az embernél is előfordulnak nehezen gyógyítható esetek, melyek okozója a madártipusú gümőkórbaktérium. Egyébként e baktériumok megfertőzhetik a szarvasmarhát és a sertést is. A baromfigumőkór leginkább az egyéni gazdaságok öregebb tyúkjai közt van elterjedve, míg a nagyüzemekben, ahol a tyúkokat már 2 éves koruk körül kiselejtezik, a betegség ritkábban fordul elő. A kór lappangási ideje, vagyis az az idő, amely a kór­okozó felvételétől a látható tünetek megjelenéséig eltelik, több hónapig is eltarthat. A betegséget többnyire csak ak­kor veszi észre a gazda, ha már sok szárnyason mutatko­zik. A gümőkóros baromfi foly­tonosan soványodik, ami leg­jobban a mellizomzat sorvadá­sán látható. A beteg szárnyas bágyadtan gubbaszt, étvágyta­lan és gyakoriak közöttük a sántító egyedek is, ami a cson­tok megbetegedésére mutat. Ha a bél változik el gümőkórosan, akkor ez gyógyíthatatlan has­menésben nyilvánul meg. A gazdasszonyok a levágott tyú­kok megnagyobbodott máján, lépén és a beleken kisebb­­nagyobb sajtos gócokat látnak, amelyek gümőkóros eredetűek. Előfordul az is, hogy a tyúk gümőkórosan elváltozott mája megreped és az állat belső vérzésben pusztul el. Néha a hasfal figyelmes tapintásával már az állat életében is sikerül az említett gümőkóros gócok kimutatása a bélen és májon. A betegség legfőbb terjesz­tője a beteg állatok bélsara, mely rengeteg baktériumot tar­talmaz. Ezek leggyakrabban a velük szennyezett takarmány és ivóvíz közvetítésével kerül­nek az addig egészséges ba­romfi szervezetébe. Ritkábban fertőződnek a tyúkok belégzés útján. A baromfigümőkór gyógyít­hatatlan, ezért a gümőkóros egyedeket minél hamarább ki kell az állományból selejtezni, nehogy a kórt terjesszék. Ha a tyúk még nem soványodott le, akkor húsa az összes belső részek eltávolítása és megsem­misítése után jól főzött álla­potban még elfogyasztható. Le­soványodott, vagy vizenyős húsú tyúkok nem alkalmasak fogyasztásra. A gümőkór bejelentése az állategészségügyi szerveknek kötelező. Az állategészségügyi szolgálat a bejelentés után megteszi a szükséges intézke­déseket a betegség elfojtására és a szomszédos állományok védelmére. Az intézkedések lé­nyege az, hogy elrendelik a beteg állatok leöletését és a látszólag még egészségesek megfigyelését. Az ilyen állatok megfigyelése hat höhapig tart. Egészséges állományok vé­delmének alapelvei szerint a növendékeket az idősebb ba­romfitól elkülönítve kell fel­nevelni és minden lehető mó­don meg kell akadályozni, hogy saját, egészséges baromfink idegen szárnyassal érintkezzék. Fontos a baromfi terjedelmes kifutón történő megfelelő tar­tása, kifogástalan etetése, va­lamint a két évnél idősebb tyú­kok kiselejtezése, mert ezek­nél leggyakoribb a betegség. A gümőkór látható tüneté­nek megjelenése előtt a kór megállapítása az ún. tuberku­­linpróba segítségével történik. A tuberkulint a madárgümőkór okozói ún. levestenyészetéből szűréssel állítják elő, úgyhogy nem tartalmaz baktériumokat, hanem csak ezek anyagcsere­­termékeit. Ha a tyúkok torok­lebenyébe egészen csekély mennyiségű tuberkulint fecs­kendezünk, akkor kb. 36 óra múlva, amennyiben az állat gümőkórral fertőzött, a be­fecskendezés helyén jól látható duzzanatot állapíthatunk meg. A fertőzéstől mentes tyúkokon ilyen duzzanat nem keletkezik és a bőr változatlan marad. A próba igen megbízható és segítségével sikerül a fertőzött tyúkok idejében történő felde­rítése, kiselejtezése és az állo­mány gümőkórtól való mente­sítése. A fertőzött telep fertőtlení­tésére 5 %-os klórmész, vagy klóraminoldat használatos. A kórokozó igen ellenállóképes, ezért a fertőtlenítést nagyon lelkiismeretesen kell végrehaj­tani. Ne felejtsük el a kifutók alapos fertőtlenítését sem. Dr. FLORIAN ENDRE LATOHATAR Vadászszövef ségünk ÖTVENÉVES Jubileuma Idén a Szlovákiai Vadászok Szövetsége jelentős évfordulót ünnepel. Ütvén évvel ezelőtt alakult ugyanis Szlovákia első vadászszervezete: a Szlovensz­­kói Vadászati Védegylet. Ere­deti rendeltetése az volt, hogy segítsen a vadászérdekek vé­delme során, a vadállomány védelmében és fenntartásában, továbbá az államigazgatás irá­nyában érvényesítse a külön­féle javaslatokat és kívánal­makat. A vadász védegylet megala­kításának kezdeményezője Or. Červíček ján egészégügyi gene­rális volt. Az ő indítványára gyűlt egybe 1920. augusztus 28-án Bratislavába 34 érdckfö­­dő, amely gyűlésen jóváhagy­ták az egylet alapszabályzatát és a szervezet kiépítésével meg­bízott előkészítő bizottságot. Az alapszabályzatot a Szlovákia Igazgatásával Teljhatalmúlag Megbízott Minisztérium 1920. október 21-én hagyta jóvá. Az alakuló közgyűlést 1920. decem­ber 10-re hívták egybe, ame­lyen megválasztották az első elnökséget, élén Dr. Cervíček­­kel. ' Az egylet a taglétszám, je­lentőség és társadalmi helyzet tekintetében az akkori időkkel volt összhangban. Azóta olyan fejlődésen ment keresztül, amelyben tükröződik Szlovákia 50 évének politikai, szociális, ökonómiai és kulturális képe. Ezen időszak alatt több ízben megváltozott a szervezet neve is. A vadászatban és a vadászok szervezetében alapvető fordulat állt be Csehszlovákiának a szov­jet hadsereg által történt fel­szabadítása után. Már 1947 de­cemberében jogerőre lépett az új vadásztörvény, egyike annak a hat törvénynek, amelyeket a „Hradeci program“ keretében sikerült a CSKP-nak a burzsoá­ziával folytatott harcában jóvá­hagyatnia. Ezzel megnyíltak a vadászat kapui a munkások, a dolgozó parasztok és a haladó inteligencia számára. A mun­kásosztály 1948 februárjában kivívott győzelme lehetővé tette az említett törvényben lefekte­tett elképzelések gyakorlati megvalósítását, a vadászszövet­ség megtisztítását a nemkívá­natos elemektől, a vadászat népiesítési folyamatának meg­gyorsítását és a vadászat hihe­tetlen fejlődését előmozdító fel­tételek megteremtését. Az elmúlt 25 év leforgása alatt a vadászat hatalmas át­alakuláson, fejlődésén ment ke­resztül. Az összes csülkösvad tavaszi törzsállományai a szab­ványszámoknál többet mutat­nak. Sikerült megmenteni olyan ritkaságszámba menő állatfajo­kat, amelyek már kiveszésre voltak kárhoztatva. Hazánk va­dászat szempontjából a világ legfejlettebb országai közé tar­tozik és a külföldi vadászok is igen szívesen keresik fel vad­dús pagonyainkat. Valuta elle­nében végezhető vadkilövéssel és az élővad kivitellel a vadá­szat jelentős mértékben járul hozzá külkereskedelmi mérle­günk aktivizálásához. Fejlődést mutat a vadászati ismeretter­jesztés, a lövészet és a kinoló­­gia is. Szlovákiát joggal neve­zik a vadászat gyöngyének. Az elért sikereket legjobban talán néhány számadattal lehet­ne bizonyítani. Szlovákia terü­letén 1948—1969 közötti időben befogásra került 140 ezer fo­goly, 60 ezer fácán és 247 ezer nyúl. Ebből kivitelre került 79 ezer fogoly, 16 ezer fácán és 182 ezer nyúl, a felmaradó mennyiség pedig legnagyobb részben hazai vadtelepítésre szolgált. Az árvízkatasztrófa utáni 1966-os és 1967-es eszten­dőkben a komáromi és a duna­­szerdahelyi járásban 2855 nyu­­lat, 3000 fácánt és 2921 foglyot telepítettek a vadásztársaságok és ezzel Dél-Szlovákiában sike­rült felújítani a rendes vadgaz­dálkodást és ismét megteremte­ni az apróvadban bővelkedő va­daskertet. Hogy milyen nagy számok ezek, azt legjobban összehasonlítással lehet érzé­keltetni. Első köztársaságunk létezésének idején öszesen 1400 foglyot, 700 fácánt és 500 nyu­­lat fogtak be. De ha az isme­retterjesztés területét nézzük, itt is szembeötlő, hogy 1948— 1980 közötti időben hozzávető­leg 35 vadásztémájú könyv je­lent meg, míg 1919—1948 kö­zötti időben mindössze 6 mű. Szlovákiai vadászszervezetünk megalakításának 50 éves év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségek előkészületei már teljes ütemben folynak. Ezek kicsúcsosodása a Szlovákiai Va­dászok Szövetsége Központi Bi­zottságának ez év október 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén várható. A közgyűlés fő pro­grampontjaként az a beszámoló szerepel, amelyben értékelésre kerül Szlovákia vadászatának és vadászszervezetének 50 éves fejlődése. Az ünnepségeken részt vesznek a szocialista álla­mok vadászszövetségeinek el­nökei is, akik abban az időben a CSSZK Vadászszövetségeinek Föderatív Bizottsága vendégei­ként hazánkban tartózkodnak, hogy részt vegyenek Csehszlo­vákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 25. évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségeken. Az ünnepi közgyű­lés minden részvevője emlék­plakettet kap, valamint egy szép könyvet, melynek címe „Vadászatunk 50 éve“. A könyv már megjelent és beszerezhető a Szlovákiai Vadászok Szövet­ségének járási bizottságain. Egyébként az évforduló al­kalmából szövetségünk járási bizottságai, valamint a vadász­­társaságok is ünnepélyes gyű­léseket tartanak. A Szlovákiai Vadászok Szö­vetsége merész tervek megva­lósítása előtt áll. Ezeket tartal­mazza az a határozat is, ame­lyet elfogadott szövetségünk alakuló közgyűlése 1969. június 21—22-én. A legjelentősebb ter­vek közé tartozik például Ke­­let-Szlovákia vadászatának fel­karolása, vadásztrófeák orszá­gos kiállításának megrendezé­se, a bratislavai vadászati gya­korló központ kiépítésének be­fejezése, sajtóközpont kiépíté­se, a feltételek megteremtése ahhoz, hogy az élővad befogás tervezett feladatainak végre­hajtása zökkenésmentes legyen az export és a hazai telepítés érdekében, apró szárnyasvad nevelésére alkalmas telepek építése stb. További fontos fel­adatokat szab meg szövetsé­günk részére az ötéves vadá­szatfejlesztési terv, amely éppen készülőben van. A tisztségvise­lők, a dolgozók és a tagok szé­leskörű kezdeményezése bizto­síték arra, hogy ezeket az igé­nyes feladatokat sikeresen tel­jesítsük, amivel szövetségünk jelenlegi jelentőségteljes hely­zetét szocialista társadalmunk­ban tovább szilárdítja. Ferdinand Ralbovský 5 A Aguti, az arany nyúl Dél-Amerika rágcsálói az agutik, vagy más néven — szép bundájuk alapján elnevezve — arany nyulak. Ez az aguti faj elsősorban Brazília Amazon menti vidékén gyakori. Üregek­ben él, napközben alig mozgó, félénk állat. Jól szaporodik, de szaporulata számszerűen közel sem éri el a házinyulét, mert legtöbbször csak 1—2 kölyke van. Háziállatként nem tartják. Különös szokása, hogy a húst is szereti. Hazájában kedvelt eleségként fogyasztják. A Néhány szó a madártojásról A legnagyobb madártojást, amelyet eddig a földön talál­tak, az óriási struccszerű ma­darak — Alpyornis maximus fajták — tojták, amelyek Ma­dagaszkáron élnek. A tojások 28 cm-es hosszúak voltak és 8—9 kg-ot nyomtak. A mai struccmadarak tojásai már csak 12,5 cm hosszúak, míg a tyúk­tojás csak 5,5 cm-es. Hogyha összehasonlítjuk a tartalmukat, úgy az Alpyornis féle tojás kb. 180-szor nagyobb, mint a tyúk­tojás. Egy embernek három tyúktojás elég vacsorára, — de ugyanennyi strucctojás tartal­mából 60 embernek készíthet­nek vacsorát. A nálunk élő madarak leg­kisebb tojása — 1,3 cm — a sárgafejű királykának van, leg­nagyobb — 12,5 cm — a haty­­tyúnak, amely tartalma 700-szor nagyobb, mint a királyka to­jásáé. A Elpusztult az utolsó Bawean szarvas? Az amszterdami Artis-állat­­kertben egy kis jelentéktelen szarvastehenet megölt egy tá­madókedvű ázsiai szarvasbika, ami felbecsülhetetlen vesztesé­ge nemcsak az amszterdami ál­latkertnek, hanem az egész vi­lágnak. Ezzel a kis szarvaste­hénnel ugyanis valószínűleg egy állatfaj tűnt el a földünk­ről. A Bawean szarvas hazája ne­vét viseli, egy kis vulkánikus szigetét, ami Jávától északra fekszik. Mint általában a szi­getállatok, ez a szarvasfaj is csak ezen a szigeten fordul elő és itt is kevés számban, tehát a fennmaradása már régtől fog­va veszélyeztetve volt, bár a bennszülöttek főleg halászattal foglalkoznak. Egy holland ex­pedíció 1948-ban fogta be ezt a nőstényszarvast és szállította az amszterdami állatkertbe. Is­mételt fáradozásuk, hogy hímet szerezzenek melléje — ered­ménytelen maradt. Ebben a pillanatban senki nem tudja, hogy a Bawean szarvas hazájában előfordul-e” még. Félő, hogy ennek a kis szarvastehénnek elpusztulásá­val földünk egy állatfajjal is­mét szegényebb lett.

Next

/
Thumbnails
Contents