Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-05 / 36. szám

Szarvasvadászat tervfegyeiem betartásával

A második világháború pusz-v títása — mint tudjuk — a vadászterületekre is kiterjedt. Népi vadászszervezetünk sok helyen csaknem üres területen kezdte meg a vadgazdálkodást. Természetes, hogy ilyen körülmények között első és legfontosabb feladatunk volt a különböző vadfajok létszámának emelése a terület vadeltartó képességének felső határáig.

Ezt a célt tudatos munka- és tenyésztési tevékenység útján sikerült is elérni, mégpedig elsőként a gímszarvasnál. Szlovákia vadászterületeiből 1 millió 250 ezer 359 hektár alkalmas szarvastenyésztésre s ezen a területen 18 524 db szarvas élhet, mint szabvány törzsállomány. Míg 1958-ban mindössze 13 892 darabot számlált a tényleges tavaszi törzsállomány, addig 1960-ban ez a szám 21070 darabra emelkedett s 1970 la vaszára 27 036 szarvasra növekedett. Gyakorlatilag tehát már 1960 óta túlléptük területeink vadcltartó képességének szarvasra megszabott felső halárát.

Vadászaink becsületére legyen mondva, azóta a vadeltartó képesség határa is bővült a nagyarányú mesterséges etetés révén. Azonban így is évrőlévre érezhetőbbé válnak a vadkárok, főleg az erdőgazdaságokban. Fanta mérnök adatai szerint a Zbraslavi Erdőgazdasági Kutatóintézetből, az utóbbi években átlagosan 11,5 millió korona az erdőkben okozott évi vadkár, melynek elhárítására évi 37,6 millió koronát fordít az állami erdészet. A zbraslavi vizsgálatok szerint az összes

adkárből 33 °/o jut a szarvas rovására, míg 67 °/o megoszlik a többi vadfajok között.

Ezek az adatok nemcsak elgondolkoztatok, hanem cselekvésre késztetők. Arra utalnak, hogy ha a vadászok népgazdasági alapon állnak és meg akarják tartani jó viszonyukat az erdészettel, akkor nem szabad a szabvány létszámnál több vadat tartaniuk. Ez é-v“n»es

ágy a népi vadásztársaságukra, mint az állami erdészet kezelésében lévő ún. rezsi-vadászterületekre is. A szarvas túlszapnrodása mind a két kategóriában tetemes:

9 Szabvány létszám az állami területeken 10189 darab, 616 043 hektárnyi területen (0,016 db 1 hektáron]; a vadásztársaságok területein 8335 db, 634 316 hektárnyi területen

Szarvasbügés ideje t felejtliete nemes vad elejtése

tlen élmény a gyönyörű agarcsú-ksz(0,013 db 1 hektáron).

9 Tényleges tavaszi tör sállomány 1970-ben az állami területeken 12 790 db (0.921 db 1 hektáron); a vadász!ársas :gok területein 14 246 db (0.022 db 1 hektáron).

A szarvas túlszuporudasát csakis a megfontolt és tervszerű kilövéssel tudjuk és fogjuk szabályozni. Természetesen be kell tartani a selejtezés minden követelményét, általa szükséges kialakítani a helyes kor- és i mrarányt is. így a minőségi javí'és terén is nagyot léptünk elü.'C.

Sajnos, éppen az 1960-as évek ejyikében sem történt meg a tervezett mennyiség kilövése, például 1968-ban a tervezett 8250 db helyett csak 7391 darrb, 1969-ben pedig 10 280 helyett csak 8269 db szarvas került terítékre Szlovákiában.

Megítélésem szerint 1970-re s imítani kell mintegy 10 ezer s-arvas kilövésével (bika, tehén, borjú együttesen) és ezt a tervet a helyes vadászati és vadtenyésztési elvek betartása méllett végre is kell hajtani! M»g kell értenie minden vari sznak, hogy már nem menynúségi, hanem minőségi kérdés előtt állunk és azt is. hogy tovább nem terhelheti a túlzott vadlétszám a fontosabb népgazdasági ágazatok számláját sem.

Szeretném, ha ezek a gondoláink végigkísérnének minden szarvasvadászt az idei vad Szávádon és elősegítenék a vadgazdálkodást terv teljesítését.

Kimer Károly mérnök

Az egyéves őzbakok elbírálása és lelövése

Az egyéves őzbakok száma ősszel rendszerint jóval meghaladja azt az arányt, amely az állomány helyes korosztálytagozódásának megfelelne. E- zért a lelövést nem szabad az érett és kiselejtezésre szánt bakokra korlátozni, hanem ki kell terjeszteni — legalább Уз arányban — a legfiatalabb évjáratra is.

Az ésszerű vadgazdaság az őzállomány nagyságának és ivararányának lehető pontos megállapításán kívül a vadászterület természeti viszonyainak lelkiismeretes számbavételét is megköveteli. Mert csak ennek alapján tudjuk megítélni, milyen trófeát várhatunk egyáltalán az őzbakoktól. Adott terület vadeltartó képességét ugyanis nemcsak a geológiai és klimatikus adottságok, hanem messzemenően maga az ember szabja meg. Ahol pl. az erdőgazdálkodás az ősi, lombfafajokkal elegyes erdők kiirtásával áttért a lucskos monokultúrákra, oti igen nagy mértékben csökkent az őz éiaiiehetősége, mert természetes táplálékot legfeljebb az „elhanyagolt“ lombfasarjakkal, bokrokkal benőtt vágásterületekeu talál. Ahol pedig a csemetéseket vegyszerekkel védik a gyomok, illetve keríléssel a vad eben, ott évről évre silányabb lesz — mind testsúlyban, mind agancsban — az özbakállomány. Az ilyen pagonyokban elkorcsssulás következett be, amelyet leljes kilövéssel és új állomány betelepítésével kell kiküszöbölni. A sajnálatos jelenség természetes következménye az élettérben bekövetkezett, kedvezőtlen változásnak, amelyre az őz jó alkalmazkodóképessége alapján — a minőségi színvonal jelentős süllyedésével kénytelen reagálni. Az állomány tehát csak azzal javítható, hogy nagyságát az élettér viszonyainak megfelelően korlátozzák és táplálkozási lehetőségeit fokozzák. \z agancs kialakulását

ч tél is erősen befolyásolja, a hosszantartó fagyok, nagy havazások után fejlesztett „silány“ trófeákból tehát nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. De azt is tudni kell, hogy szűkös táplálékon a legjobb örökletes tulajdonság sem jut érvényre. Az állományszabályozásnak mindig a külvilági tényezők felméréséből kell kiindulnia. Egy közepes minőségű, 1000 ha-nyi pagonyban pl. 80—100 őz az a felső határ, amelyet nem szabad túllépni, és 40 bak, Ш. 50 suta a helyes ivararány. Az évi szaporulat a suták számának 70 százaléka, vagyis 35 egyed, ebből kb. 17 a bak. Ha a 2—3 silányt közülük ősszel kilövik, 14 egyéves bak az áthozat a következő esztendőre, amelyben a 40 darabnyi állományt további 8 két-, 7 három-, 6 négy- és 5 ötéves vagy idősebb bak alkotja.

A lelövés mértékének nem szabad a szaporulatát meghaladnia. Ha tehát a „learatható“

14 baknak csak. a felét is a négy- és ötévesekből lövik ki, akkor a következő esztendőre már csak 3 ötéves bak marad, hiszen a legidősebb korosztály teljesen, az utána következő pedig fele részben terítékre került. Egy évvel később pedig, ilyen rendszer esetén már csak 1 négyéves bak marad életben.

Az állomány tehát csak úgy tagozódhat helyesen, ha a lelövés a szaporulatnak megfelelően történik: vagyis az egyéves bakokból is kilőnek 5-öt, a 2—4 évesekből 3-at, az ereitekből pedig meghagynak legalább egyet. Alapelv: az átlagon aluli egyedeket ki kell lőni, az átlagosakban lehet válogatni, az átlagon felülieket pedig fejlődésük csúcspontjáig célszerű fenntartani.

Hager }.

(österr. Weidwerk, — A

kivonat) v

A lévai iparszerű iizemközi baromfitenyésztési vállalkozás

a szlovákiai távlati koncepció tükrében

Befejezés előtt áll a nagyarányú lévai (Levice) Uzemközi vállalkozás baromfiházainak építése, így minden tervezett épületben megkezdhetik az üzemelést. Felkerestük Deák György mérnököt, a Lévai Baromfitenyésztési Uzemközi Vállalat igazgatóját, hogy tájékoztatást kérjünk afelöl, miként illeszkedik jelentős gazdasági létesítményük az össz-szlovákiai távlati mezőgazdasági termelés-szervezési koncepció keretei közé.

— Üzemközi társulásunk, amelynek huszonkét alapító tagja van — mondotta Deák elvtárs — ebben az évben befejezi a több évre előirányzott beruházási építkezés munkálatait. Mivel azonban a szlovákiai baromfitenyésztési koncepció nemrégiben került jóváhagyásra, eredeti elképzeléseinktől el kell térnünk. Az elsők között épült fel egy önálló telepünk, ahol tizenötezer hústípusú szülőpárt tartottunk volna a hibridelőállításhoz szükséges tojástermelésre. Üzemben tartottunk volna egy keltetőüzemet évi 1,2—1,5 millió csibe kapacitással. Ezzel képesek lettünk volna fedezni járásunk egészévi naposcsibe szükségletét. 7\z említett össz-szlovákiai koncepciót szerintem helyesen úgy dolgozták kt és hagyták jóvá, hogy a hústípusú szülőpárokat a Komáromi Állami Gazdaság az eddig is nagyszámú állományhoz mérten felszaporítja, ami a jövőben lehetővé teszi számukra évi öt-hat millió hústípusú naposcsibe előállítását. Ezenkívül növeli a hústípusú naposcsibe termelését a Dunatőkési Állami Gazdaság (D. Klatov) és a Gombai Állami Gazdaság (Hubice). Mindegyik hozzávetőleg negyvenezer hűstípusú, hibridelőallításra alkalmas tyúkot tart irajd a jövő éviő! kezdődően. Ehhez alkalmas épületeik vannak, csupán a keltetőüzemet kell létrehozn: jövőre ez a kát gazdaság 10—12 millió húshasznosítású naposcsibét lesz képes az igényiek rendelkezésére pocsájtani, ami jelenleg egész Szlovákia szükséglete. Ebben az évben nagyarányú Magyarországról történő behozatallal oldjuk meg a kérdést, amikor csak a Bábolnai Állami Gazdaságtól több mint kilencmillió napnscsihp importálásáról folytak tárgyaló sok.

— Milyen a helyzet a lojásbasznosítású liihridtyúkok ellátásával, előállításával kapcsolatban?

— Nyitrán néhány üzemközi vállalat társulása alapján megépült és még idén megkezdi működését egy tojótípusú hibrideket előállító telep, melynek évi hatmillió naposcsibe a kapacitása. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 3 millió szexált jércét lesznek képesek nyújtani évente. Az ilyen nagykapacitású üzem előnye többek között, hogy az igénylők részére nagymennyiségű egyidős állományt

képes szállítani. A mi üzemünk olyan kapacitású, hogy egyhetes időközzel 58—60 ezer szexált nőivarú csibét állíthatunk termelésbe, illetőleg először nevelésbe. A Nyitrai Közös Szövetkezeti Keltetőüzem termelését tekintve szlovákiai jelentőségű és csak nagyvásárlőkkal egybehangolva tudja működését kifejteni. Igazgatója Ivanička mérnök. Irányítás szempontjából ez az üzem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kerületi osztályának hatáskörébe tartozik, tehát nem a járási mezőgazdasági társuláshoz.

— Milyen alapanyaggal dolgozik majd a nyitrai kelteloü/.em?

— DeKalb szülőpárokat vásároltak Magyarországról a bárt baromfitelepről, amely a Bolyi Állami Gazdasághoz tartozik. A DeKalb tojóliibrid előnye, hogy évi átlagban 280 tojást termel. Ennek feltétele azonban az összpontosított tápértékü keveréktakarmány (amelynek beszerzése nálunk igen bizonytalan), valamint az igényes tartástechnológia. Előnyként említhető a kemény tojáshéj, ami főleg a ketreces rendszerű nagyüzemi technológia alkalmazásakor fontos, mfrt a tejás a tojófülkéböl kigurul. A Nick- Chickhez viszonyítva a DeKulb tojástörési aránya két százalékkal kisebb. Mivei nálunk nagyon jól bevált a Shaver Starcross 283 nagyüzemi tojóhibrid, a nyitrai keltető iizem ebből Is importál. Mivel ezekből a tojóhibrid típusokból kapunk kellő mennyiséget, az alsószecsei (D. Seč) keltető telepünket, amelyen pecsenyecsibe tenyésztéshez a naposcsibéket állítottuk elő, tojatóketrecekkel látjuk el. Egyébként nálunk a Shaver Starcross 288 típusú tojóhibridet kívánjuk bevezetni.

— Az áruértékesítés nem okoz majd problémát?

— Lévai telepünk közelében építik Szlovákia egyik legkorszerűbb baromfifeldolgozó kombinátját, melynek keretein belül, egész Szlovákiára kiterjedő áruátvétellel tojásszárító üzem is működik majd. Ezért népgazdasági szempontból ugyancsak helyes, hogy a tojás, valamint a baromfihús előállítás a feldolgozó üzem közelében működhet. A naposcsibe szállítása nem okoz túl nagy gondot akár százkilométeres távolságra sem, hiszen súlya is csekély, így egy teherautó egyszerre húszezret

szállíthat belőlük. Pecsenyecsirkéből ugyanolyan kocsin már csak legfeljebb nyolcszáz darab szállítható egyszerre. Tojást nálunk csupán étkezési célokra, illetőleg ipari feldolgozásra termelnénk, tenyésztojás előállításával egyáltalán nem foglalkozunk a jövőben. Pecsenyecsirkét évi húsz súlyvagon mennyiségben állítunk majd elő.

— Az építkezés megkezdésekor szú volt arról, hogy melléküzemági termelés formájában prémesállatok tenyésztésével is foglalkoznának. Továbbra is fenntartják ezen elképzelésüket?

— Ezzel a gondolattal továbbra is foglalkozunk, mivel még a tegkorszerübb technológia alkalmazásakor is elég nagy az elhullás, valamint a tojástörés aránya. Ezt a hulladékanyagot nyérc és rókatenyésztés bevezetésével hasznosítani fogjuk. Ilyen módon hasznosítanánk a csenevész, hibás testalkatú, kiselejtezett állatok húsát is. ÁUatcledelként használnánk fel továbbá az említett baromfiipari feldolgozó üzemből kikerülő, hulladéknak számító baromfifejet, lábát, valamint a belsőrészeket és a vért, amit olcsón vásárolnánk vissza. Eredetileg kétezer tenyésznyérc tartásáról volt szó, jelenleg azonban a rókaprém a divatosabb. Prémesállattenyésztést a baromfival kapcsolatos alapvető gondjaink rendezése után vezethetünk be, ami előreláthatólag 1972-ben lenne időszerű. Ha a divat nem változik, úgy a nyércen kívül rókatenyésztéssel foglalkoznánk melléküzemági termelés formájában.

— Milyen a tojástörés aránya?

— Legnagyobb elővigyázatosság mellett is 5—8 % között mozog, ami évi 30 milliót számláló termelésünk figyelembevételével legkevesebb 1,5 millió tojást jelent. Ebből 10 % egyáltalán nem értékesíthető. A törött tojást a felvásárlóvállalat nem hajlandó átvenni, vágy ha ennek szárítására a jövőben mód kínálkozna is, részünkre leértékelt áron ennek átadása nem lenne kifizetődő. Sžúraításalnk szerint jelentősen jobban hasznosíthatjuk majd a hulladékot a prémesállattenyésztés bevezetésével. Meg kell említenem, hogy a törött tojás értékesítésének kapcsán foglalkozunk egy tésztakészítő üzem létrehozásának gondolatával is, ugyancsak melléküzemági termelés formájában. r

'— A megfelelő keveréktakarmány beszerzésének lehetősége vajon javul-e a közeljövőben?

— Ezt nehéz megmondani, l»edig ez részünkre alapvető

kérdés. Jelenleg a havi szükséglet kétharmadát a Nyitrai Terményfelvásárló és Anyagellátó Üzem készíti számunkra, amely alaposabban, receptúra szerint végzi a keverést, továbbá betartja a szállítás harmonogrammját. Reméljük, hogy a lévai keverőüzem, építésének befejezése után ezen a téren segítségünkre lesz. A pecsenyecsibe hizlalásához a BR-1 és a BR-2 keveréket használjuk. Az utóbbit granulált formában a verebélyi részlegtől kapjuk. Granulált takarmány nélkül nem lehet 60 napon belül a 1,30—1,40 kg-os pecsenyecsibét előállítani. A takarmányt egyébként zsákolás mellőzésével, szabadon rakva szállítjuk és légáramló készülékkel juttatjuk a tárolókba, ami ökonómiailag igen előnyös, de egészségügyi szempontból is kifogástalan. Újabban összeállították az NK takarmánykeverék receptúráját. Ez a keverék dikalciumfoszfátot tartalmaz, ami a mész és foszfor arányt javítja. Ezzel a tojáshéj erősödik és csökken a tojástörés nem kívánatos aránya. Sajnos állandó jelleggel nem képes ezt az új keveréktakarmányt a felvásárló vállalat szállítani, viszont bármilyen változtatás visszaesést jelent a termelésben.

— A takarmányozáson kívül milyen gond nehezedik a vállukra?

— Amikor vállalatunk ökonómiai terveit állítottuk össze 8 % jövedelemadó fizetéséről volt szó. A közben megváltoztatott adóztatási rendszer abból indul ki, hogy hány százalék munkabért fizetünk a teljes kiadáshoz mérten. Nálunk magas a munkatermelékenység értéke, hiszen egy munkaerő évente több mint egy millió korona értéket állít elő a gépesítés, valamint az automatizáciő révén, ezért mi büntetve vagyunk a magas adófizetéssel. Például az elmúlt év eredménye azt mutatja, hogy tiszta hasznunknak 60 %-át viszi el az adó. A legutóbbi vezetőségi gyűlésen az a nézet kerekedett felül, hogy ha ez az adóztatási rendszer maradna meg, úgy az iizemközi társulást feloszlatjuk, mert ha az EFSZ odahaza tartaná tízezer tyúkját, sokkal jobban járna, mivel kevés adót kellene fizetnie. Tehát a jelenlegi adórendszer a haladás, a progresszív termelési módszerek kerékkötője.

Remélhetőleg ez a probléma rövidesen rendeződik, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy az üzemközi vállalkozások széthulljanak és a melléküzemági termelést beszüntessük, ellenkezőleg ezek fejlődését kell célul tűzni.

KUCSERA SZILÁRD