Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-05 / 36. szám
Szeptemberi ф A baromfitenyésztők végérvényesen elvégzik a tenyészállomány kiválasztását, mert október elsejével kezdődik az új tenyésztési év és az új hozamellenőrzés. A kiválasztott fiatal jércéket tojótyúktáppal kezdjük etetni. Az öregebb tojótyúkok közül kiselejtezzük a csökkent hozamúakat. Amennyiben még nem végeztük el a tyúkól nagytakarítását, ezt haladéktalanul végrehajtjuk, mielőtt beáll a rossz időjárás. * + A víziszárnyastenyésztők a kacsa törzsállomány kiválasztása során figyelemmel kísérik a szülők teljesítményét. Kiválasztással igyekeznek elérni a lehető legnagyobb tojáshozamot és növekedési erélyt. Figyelmet szentelünk a lúd-törzsállomány összeállításának, mivel náluk fontos a kiválasztott gúnár idejében történő besorolása. Minden szükségeset meg kell tenni az ólak megfelelő berendezésére. Ludanként hozzávetőleg fél négyzetméternyi területtel számolunk. * Q A házinyúl tenyésztők fokozott mértékben tartják szem előtt az állomány egészségügyi állapotát. Az öszszes nyulak ürülékét megvizsgáltatják. A tenyészetből ki kell selejtezni minden olyan nyulat, melynek ürülékében kokcidiózist észleltek a vizsgálat során. Ezt követi az igen fontos teendők fertőtlenítés, valamint az összes fülkék kimeszelése. Egyéb zöldtakarmány hiányában megkezdjük a kerti zöldséghulladék takarmányozását. Ezzel egyidőben az etetőrács mögött jóminőségű széna, vagy száraz here álljon a nyulak rendelkezésére. Ellenkező esetben igen súlyos emésztési zavar keletkezhet. * ф A galambtenyésztők gyakorlatilag a tenyészidényt befejezték, mivel a galambok a vedlés következtében beszüntették a fészekrakást. Vedléskor a galambok eledelét olajosmagvakkal is kiegészítjük (köles, napraforgó, kendermag). Nem hiányozhatnak a különféle ásványi kiegészítőtápok sem, amelyek a toll növekedését segítik elő. A galambokat ebben az időszakban úgy takarmányozzuk, nogy minél előbb kerüljenek kiállítási kondícióba. A szakmailag képzett tenyésztő az ősz folyamán galambjaival legalább két kiállításon vesz részt, hogy tenyészetének minőségét vizsgálatnak vesse alá. * A A keesketenyésztök állataik üzekcdését figyelik. A bakot az üzekedés idejére a szokottnál nagyobb adag szunestakarmánnyal (zabbal) készítik elő kondíció szempontjából. A tenyészállatot még az üzekedés idejét megelőzően állatorvosi vizsgálatnak vetik alá, tenyészképesség tekintetében. A tenyészkecskék takarmánya ugyancsak kiadós legyen. Amennyiben ezt az időjárás megengedi, minden alkalmat meg kell ragadni a legeltetésre. A kiskecskéknél ügyelni kell arra, nehogy nyolchónapos életkoruk előtt kerüljön sor párosodásra. * ■ Az egzotikus madarak tenyésztői előkészületeket tesznek a volierekben töltött tenyészidény befejezésére. Éjjel a hőmérséklet már aránylag alacsony fokú, ezért különösebb eredmények nem várhatók. Csupán az utolsó fiókák kirepülését várjuk meg, de egyidőben bent mindent előkészítünk a madarak ketrecben való telelésére. Mihelyt a kinti hőmérséklet 15 C fok alá süllyed, megkezdhetjük az átköltöztetést. Az idény befejezése ellenére kiadós takarmányozásban részesítjük a madarakat, mert náluk is megkezdődik a vedlés. * ★ A nemes kanárimadár tenyésztői előkészítik a fiatal hímeket az „énekiskolára“. Annyi ketrecet készítenek elő, ahány fiatal hím van, mert az „iskolában“ mindegyiküknek külön ketrecben kell tartózkodnia. A takarmányozás változatlan. Naponta kell figyelni a fiatal hímek énekkísérletezését, hogy az „iskolába“ kizárólag hibátlan egyedeket helyezzünk el, amelyeknek megvan az előfeltétele a minőségileg kifogástalan éneklés fejlesztésére. -ar-Deménden kifizetődik a juhtenyésztés Az utóbbi évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a természetadta lehetőségeket a mezőgazdaság minden ágazatában a legmesszebbmenő módon ki kell használni. így van ez a juhtenyésztéssel is, amely néhol ugyan nem vált be, de ennek legtöbbször egy-két szövetkezeti vezető volt kerékkötője. Déménden (Demandice) már jó pár főjuhászt bíztak meg teendőjével. Ezek nem váltak be különféle okok végett. A szövetkezet tagsága szorgalmasan kaszálgatja az út menti sáncokat és az erdőben ki nem használt füvet, hogy a tél folyamán meglegyen a takarmány. Mintegy 80 anyajuhot a tagok tartanak s ezeket a szövetkezet 120 anyával és 520 Urüjével együtt egész éven át a szövetkezet által fizetett juhászok - őrzik. Nyolcvan hektárnyi legelő áll a szövetkezet rendelkezésére Balia József zootechnikus szerint. A Búr patak menti legelő és az erdei legelő, meg a dimbes-dombos, másra nem használható földterület ebben a községben ősidők óta legelőnek szolgált. Ezért nem szünteti meg a szövetkezet a juhászatot, ellenkezőleg, komoly terveket szőnek e gazdasági ágazattal kapcsolatban. Sedliak Ján számadó juhász, aki Hiadef községből jelentkezett (besztercebányai járás) és Puksa József segédjuhász rendet teremtettek ezen a szakaszon. Juhonként 4 kg gyapjút nyírtak az elmúlt idényben és a szövetkezet ezért 120 ezer koronát kapott. Ősszel kiselejtezésre kerülnek a gyengébb anyák és ürük. Szándékukban áll 30—40 mázsa birkahúst eladni. Újra bevezetik a termelékenység ellenőrzését. A merinói juhfajtát Deménden keresztezni akarják vérfelfrissítés céljából, ezért 15—20 sztavropoli juhot akarnak behozni a Szovjetunióból. így tejhúsfajta típusú juhokhoz jutnának. Egyébként a tagok elégedettek a számadó juhász munkájával. Ez a 29 éves fiatalember becsületes munkát végez. A 8 mázsa sajt helyett kötelezettségvállalást tett, hogy 12 mázsát ad át közellátásunknak. Nem egy évre jött Deméndre, szép tervei vannak. Ennek érdekében gondviselésbe vette a gyengébb juhállományt, amelyek közül a rossz áttelelés folytán tizenkettő elpusztult. A szövetkezet eddig a juhok részére négy vagon jóminőségű takarmányt tárol és további három vagon tárolására herefélékböl és takarmánykeverékekből a nyár végén kerül sor. Sedliak Ján számadó juhászt a falu közelében épült juhásztanyán látogattam meg. Az edényeket fejésre tisztította éppen. Mindenütt nagy tisztaság és rend fogadott. A szokásos bemutatkozás után megismerkedtünk és elbeszélgettünk munkájáról és terveiről. Rövid három hónap alatt sok deméndi szövetkezeti taggal ismerkedett meg. Tiszteli a szövetkezet vezetőit, mert minden kérését teljes mértékben teljesítik. A fizetéssel is elégedett, hiszen közel háromezer koronát keres, ezenkívül sertést hizlal és háztáji földet is kapott. Még a feleségemet kellene meggyőzni, aztán akár le is telepedhetünk Deménden — mondta határozottan és teli optimizmussal ez a fiatal ember. Kisegítője Puksa József, ért a fejéshez és a többi munkához. S mivel az egyetértés megvan, elégedettségét fejezte ki. Eredetileg kitanult szakács. Az új mesterséget apósától tanulta. A tagokat és a vezetőséget nem fenyegeti az a veszély, hogy juhász híján fel kell számolni a juhtenyésztést. Szakszerű munkával növelni kívánják a juhtenyésztés jövedelmezőségét. BEI/ÁNYI JANOS Néhány szó a halvédelemről A horgászatnak Szlovákiában harmincezer híve van, és számuk egyre szaporodik. A horgászszövetségnek mint érdekvédelmi szervezetnek életrehívását a felszabadulás tette lehetővé és azóta a fejlődés igen jelentős. Az említett szövetség a dolgozók tízezreinek könnyítette meg a horgászatban való részvételt, és nagy segítséget nyújtott szervezeti vonalon. Amíg a dolgozók a horgászatot kedvtelésből, szórakozásból, sportszerűen űzték, nem volt semmi baj, de amikor az anyagi érdek kezdett előtérbe kerülni és másodrendűvé süllyesztette a horgászat tulajdonképpeni küldetését, időszerűvé vált egy olyan törvény megszerkesztése, amely gátat emel a korlátlan visszaéléseknek. Mint ismeretes, az utóbbi időben egyre nagyobb méreteket öltött a tiltott szerszámokkal való horgászat. A becsületükből kivetkőzött orvhalászok nem válogattak az eszközökben, számukra csak egy volt a fontos, minél több halat fogni. Az orvhalászok vagy horgászok által használt horgászati kellékek többsége tiltott volt, melyekkel jelentős nemzetgazdasági kárt okoztak. Az orvhalászokat, akik az anyagi haszon -reménye miatt ilyen cselekedetre vetemedtek, mindez nem érdekelte. Nem érdekelte őket az sem, hogy tilalmi időben — halíváskor — ejtsenek el olyan példányokat, amelyek egyébként az utódok sokaságát lettek volna képesek nyújtani. Az említett személyek többsége még halászati jogosítvánnyal sem rendelkezett. De a jogosítvánnyal rendelkezők között is voltak szép számmal olyanok, akik „szemet hánytak" e visszáságok felett, sőt elősegítették, vagy önmaguk is gyakorolták az említett módszert. A becsületes sporthorgászok hiába tiltakoztak e vandalizmus ellen, az süket fülekre talált. A horgász-szervezetek vezetői igyekeztek megfékezni az egyre terjedő pusztítást, de kevés sikerrel, mert tehetetlenek voltak a rendbontókkal szemben. Már odáig fajultak a dolgok, hogy nyíltan követelték egy olyan törvény életbeléptetését, amely szigorú rendszabályokkal sújtaná azokat, akik fölrúgják a szocialista erkölcs minden írott és íratlan szabályát. Mint ismeretes, az orvhalászat enyhébb eseteit, amikor a kár nem haladta meg az 500 koronát, a nemzeti bizottságok az 1960/61. sz. törvény 7. paragrafusa alapján büntették intéssel, nyilvános dorgálással, vagy esetleg 500 korona összegű pénzbírsággal. Az 1970. január l-től hatályban levő 1969/150 sz. vétségekről szóló törvény 4. paragrafusa szerint azokat, akik jogtalanul sértik meg a halászati jogokat, vagy azokat, akik tilalmi időben (még akkor is, ha érvényes jogosítvánnyal rendelkeznek) halásznak, az említett törvény rendelkezései értelmében büntethetik. A jogosítvány nélkül horgászók eszközeit elkobozhatják és az általuk okozott kár arányában büntethetik. Az említett törvény az orvhalászat vétségét egy évig terjedhető szabadságvesztéssel vagy javító-nevelő intézkedéssel, esetleg 10 ezer korona összeg erejéig terjedő pénzbüntetéssel, vagy a horgászattól bizonyos időre való eltiltással sújthatja. Amennyiben súlyosabb kár keletkezik, az már bűncselekménynek számít, amely nagyobb büntetéssel sújtható. Az említett törvény jogerőre emelkedése után jelentős javulás következett be a halvédelem szakaszán. Az érdekvédelmi szervezet ellenőrei könyörtelenek a törvény megszegőivel szemben. Aki nem hajlandó megfizetni a kirótt bírságot, annak ügyét az illetékes bíróságra adják át. Az esetek 99 százalékában a vétkesek inkább fizetnek, minthogy a bíróságra kelljen menniük. Mint fentebb mondottam, az orvhorgászat terén javulás következett be, de teljes egészében nem oldotta meg a halvédelem problémáját. Azért nem, A komáromi sporthorgászok néha órákat töltenek a Vág folyó partfán, míg végre ériékes zsákmány akad a horogra. Felvételünkön a keszegezőket látjuk. Jó napjuk volt, mert egyikmásik közülük három-négy kllónylt ts fogott. (A szerző felvétele) mert nemcsak az orvhalaszok vagy horgászok pusztítják a folyóvizek halállományát, hanem az ipari üzemekből folyóvizekbe kerülő különféle savak, lúgos anyagok, fendok és egyéb káros oldatok. Az említett károk sokkal jelentősebbek, mint amilyet az orvhalászok okoznak. Már nem egyszer voltunk szemtanúi annak, amikor a Vág folyó vize fehérlett az elpusztult halaktól. Miért nem hoznak szigorúbb törvényt a nemzeti vállalatok felelős vezetői ellen? Tudom, hogy a nemzeti vállalatok megtérítik a keletkezett kárt, lefizetik az 50—60 ezer koronát a vállalat kasszájából, és ezzel számukra lezártnak tekintik az ügyet. De vajon ezzel az összeggel kiegyenlítették a felmerült kárt? Aligha! Mert a tömeges balmérgezést nem lehet megfizetni. Nem lehet megfizetni azért, mert az elpusztult halak pótlása sokkal költségesebb és tenyészidejűk két-három év. Véleményem szerint ha a vállalat felelős vezetőjének kellene megtérítenie az okozott kárt, sokkal hamarább történne konkrét intézkedés a folyóvizek szennyeződésének meggátlására. Ugyan melyik igazgatót vagy felelős vezetőt izgatja az, ha a már említett összeget fizetni kell? Egyiket sem, mert azt nem a saját zsebéből fizeti. De ha meg is fizetik a kár összegét, az vajmi keveset jelent a sporthorgászok számára, mert a pénzt a horgászszövetség kapja kézhez, mely összegnek csak bizonyos része lesz felhasználva újabb halasításra. Azonban nemcsak a nemzeti vállalatok szennyezik, mérgezik a folyóvizeket, hanem az EFSZ-ek és magánszemélyek is, akik a gyomirtószeres, illetőleg permetező munkaeszközeiket a folyók vizében mossák vagy tartalmát oda öntik. Nem olyan régen a komára mi közúti hídon mentem át a Vág folyó felett s annak túlsó végén, a Vágóhíd csurgójánál kb. nyolc-kilenc sporthorgász „áztatta“ szerszámait. Megálltam és figyeltem, hogyan dolgoznak. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a víz felszínén egyre több elpusztult hal úszik lefelé. Kisebb-nagynbb példányok voltak. Elkezdtem számolni a víz tetején úszó halakat. Egy négyzetméternyi területen kb. 25—30 darabot olvastam meg. Jó félórán át hoszszabb ideig álltam és néztem az elpusztult halak vonulását. Vajon milyen büntetést érdemelnének azok, akik ily felelőtlenül pusztítják folyóvizeink halállományát?! Felvetődik a kérdés: Rendet tudunk végre teremteni ezen a szakaszon, vagy egyesek még mindig büntetlenül szennyezhetik folyóvizeinket és pusztíthatják azok halállományát? Éne szeretnénk választ kapni! Andriskin Jőzseí
