Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-09-05 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES NAPA** JŐZfEF: JtSW: **epfei»!berS. ezerötszázat keres és nem a Holdban, a fantáziájában van lakása, hanem a Cukorhegy mellett... Berendezett, szép lakása, kétszobás... — Ilyen jól tudod? Már voltál ott háztüznézbben ...És biztos 6 is megnézte az árut ... — Mondtam már, hogy tartsd azt a mocskos szádat... Voltam nála az anyámmal együtt. — Persze az anyád, az a vén kerítő ... — Itt mindenki előtt váglak képen, ha az anyámat szidod... Az anyám az én boldogságomat akarja ... Nem akarja, hogy véglegesen elztillfek egy ilyen senki mellett... — Bocsáss meg, Piriké, csak most az egyszer bocsáss meg csak most higyjél a szavamnak ... Megváltozom, mondom, hogy megváltozom... Ne utazz el Kardoshoz, tégy még egy próbát. Te vagy, aki visszatartasz a mélytől... tégy még egy kísérletet, ha most is csalódsz bennem, akkor én magam küldelek... akkor menj ahhoz a... de most ne tedd meg ezt a visszavonhatatlan lépést, gondolj a szerelemünkre ... nézd letérdepelek előtted, mint a bálványom előtt . . . — Állj föl, azonnal állj föl, ne bolondulj meg, Pista ...az isten szerelméért, mindenki idenéz ... — Addig nem állok fel, amíg meg nem ígéred, hogy nem utazol el... — Állj fel, ha mondom ... honnan tudod, hogy én Kardoshoz utazom, ezt csak bebeszéled magadnak... és én csak bosszantásból mondtam neked, na, állj fel... így ... — Hát nem utazol el? — Elutazom, de nem Kardoshoz. Húsúéihoz kértem még két napot és Bánásra utazom, a Boriska nénihez. — Boriska néni? — Ej, de rossz az emlékező tehetséged, apám húgához, akt Bábáson az iskolaigazgató felesége, na. — Ú, Ptrikém, hogy megkínoztáll És nem mész Kardoshoz... feleségül? — Azt még meglátjuk ... Egyelőre nem... — Egyelőre ... gyere vissza hozzám, Pirt, gyere vissza, majd meglátod, tégy még egy próbát velem... Olyan leszek, mint a kezes bárány és úgy fogok dolgozat, mint egy ... — Mielőtt állattanból vett további hasonlataidat felsorolod, ftgyetf ide. Még egyszer, utoljára adok neked haladékot. Most április közepe van. Ha szeptember elsejéig megmutatod, hogu emberré tudsz lenni, véglegesen melletted maradok. Addig szól a türelmi Idő. Megértetted? — Köszönöm nekgd, Piriké. S most? — Most elutazom Bánásra. — Es mikor jösz vissza? — Húsvét után, szerdán. — és akkor visszatérsz hozzám? Bólintasz? Miért nem mondod ki? Nem látod, milyen kétségbeesett vagyok? Visszaadtad egy kicsit a reményt, az életkedvet... Mialatt távol leszel, nem nyúlok én pohárhoz, nem megyek a Füstösbe, de dolgozni fogok, mint egy megveszekedett, dolgozni, ha vtsszajösz, majd meglátod, hány képem lesz kész... és a kérvénvt is megírom ... Megírom és elküldöm ... bár már szerda volna... — Szent-Rév fürdő — Csereszombat — Bánás — Patakvár — Szerdahely felé beszállni a második vágányon... — Most már indulnom kell, Pistu- 1 kám ... szervusz ... ] — Csókolj meg ... — Itt mindenki előtt, ne bomolj... 1 jól van... Te. te Pista, most látom, , elfogvott a cigarettám, végy a trafikt ban env csomaa Fecskét, én közben beszállok... ' — Kérek egy csomag Fecskét... Tessék... — Piriké ... hol vagy Piriké?... 1 — Sárvár — Dombház — Hatvan felé beszállni a harmadik vágányon, ' a vonat két perc múlva indul... , — Piri... Piriké... kérem, nem ? láttak egy fiatal hölgyet... barna orkán. barna svájci sapka, kis fekete lakk-koffer a kezében? Piri, Ptrikém. ; hol vagy?! Elment a vonatod! Hát ez meg ml? Ide szállt? Ebbe a vonatba? El akar búinl?... Ez a vonat hová in. dúl, hová kérem? — Hatvanba, de már feleztek! — Hatvanba? Nem hagyom! Nem 1 hagytakl — Mit csinál, az Isten szerelméért, már elindították . y. Ez megörült..,- Állítsák meg a vonatot... Egy férfi, ? odaugrott... a sínek közé... egy - ember ... — Hagyd ezt az elkoptatott lemezt ... undorodom már tőle és tőled és magamtól Is, Igen, magamtól ts. Micsoda vidéki, kisvárosi liba voltam, amikor tavaly, éppen mostanában lesz egy éve, elhittem neked, hogy mint nagy művész, csakis az aktomat akarod megfesteni, miket hazudoztál össze, ihletről, inspirációról, a vonalak harmóniájáról, amit bennem találtál meg, és ami majd remekművek alkotására késztet.,. Még a legkezdetlegesebb vázlatot sem készítetted el... Levetkőztettél, aztán kész. A legútszéltbb, legócskább aszfaltbetyár, kisváros Don Juan fogása ... — Igazad van, illetve igazod volt. Kalandnak indult. Azt hittem, hogy kaland lesz ... Játéknak dobtalak fel, szívnek hullottál vissza ... — Szavalás ... frázisok ... — Kalandnak indult, és mélységes szerelem lett belőle, tudod te nagyon jól, hogy egy életre szóló, és már nem is iszom annyit... — Tegnap is ittasan jöttél a Füstösből ... — Egy hétig nem voltam ott, de amikor tegnapelőtt este azt mondtad nekem, azt mondtad, hogy vége, elkeseredésemben ... — Egyszer jókedvedben, máskor elkeseredésedben ... Mindent megmagyarázol. — Esküszöm neked, Pirlkém, ha nem utazol el, soha többé, értsd meg, soha többé nem teszem be a lábam a Füstösbe... — Hányadszor esküszöl? — És írok Pestre a főiskolának, megkérvényezem, gyere, otthon megírjuk a kérvényt, te magad diktáld, sokkal jobban tudsz fogalmazni. Ismersz, nem értek ezekhez a sima, alázatos mondatokhoz ... — Soha többé nem teszem be a lábam abba az odúba ... Hogy megint rámtámadjon a Loncsákné ... — A legelő felöli kertajtón megyünk be... — Hogyne, mint a bűnösök,, mint a tolvajok... Es ha észrevesz, akkor megzengeti az eget, hogy a Kőrös utca. de még a Főút minden házában is összeszaladnak az öregasszonyok. Hát még mindig nem érted, hogy nem bírom tovább ezt?... Nincs az a szerelem, amelyik ne hervadna el, ha ilyen mocskos, szennyes környezetben ... — Szerzek lakást, a jövő hónapban, biztos, szerzek lakást. Kerekes a ta-1 nácstól megígérte, a fiát tanítom rajzolni, már hetek óta adok neki órákat ... Azalatt történt, amialatt mi úgy... mióta te neheztelsz rám... azért nem szóltam ... órákat adok a , gyereknek, a lakásukra járok, vég- I téré is tanácstitkár, az Alsóéren most , épül a nagy községi ház. megígérte, i pedig nem is mondtam meg neki, egy szót sem szóltam arról, hogy meg; nősülök, ha ezt mondom, meg egészen . bizonyosan ... ’ — Megnősülsz? ’ — Hát persze, Piroska ... minden ’ megváltozik... En is megváltozom. ’ Beköltözünk a mi szép új fészkünkbe, f nem lesz Loncsákné ... nem kell bujkálni ... Láttam már a lakást, szép. világos, tele napsütéssel, az Alsóérre néz, dolgozni fogok .. I — Egu szavadat sem hiszem el... - Miből élünk, miből rendezkedünk be? . Nem megyek én hozzád ... s — Persze, Kardoshoz mész, ml?... 7 Ahhoz a vén hülyéhez ... i — Es ha... * — Huszonkét éves vagy, az meg negyven ... Nem szégyened magad, * eladni... — Fogd be a szád... Én huszonkettő múltam, ő meg harminckilenc múlt, na és? Megbecsül. Havi hdram-A képen a művelődési otthon tágas előcsarnoka látható, ahol a falu fejlődését bemutató tablókat helyezték el. Az összefogás gyümölcse Átadták rendeltetésének Csallóköz legkorszerűbb MŰVELŐDÉSI OTTHONÁT Két évtizeddel ezelőtt kezdték el ringatni a szövetkezet bölcsőjét Dióspatonyban (Orechová Potön). Akkor még nagyon kevesen gondolták, hogy a falu életében milyen óriási változást hoz a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A megalakulást követő küzdelmes években ki gondolt arra, hogy rövidesen eltűnnek a zsuppfödeles viskók és egy jó évtized alatt 260 új rangos családi ház épül, a fél lábszárig érő sár helyett járdákon kopognak a cipők és portalanított aszfaltunkon futnak a traktorok, kejainknak építettük, — mondta egyszerű szavakkal Kalmár János a közös veterán elnöke. A szerény kijelentés mögött rengeteg munka, fáradozás áll. A nemzeti bizottság dolgozóival éjszakákon át tanácskoztak, lőtottak-futottak, mtg sikerült mindent beszerezni és átadni rendeltetésének a haladó szellemű ifjúságunk „templomát“. Az ünnepélyes felavatás előestéjén vetített filmen (szélesvásznon vetítenek) zsúfolásig megtelt a színházterem és a 450 személyt befogadó helyiségben talán 600-an is szorongtak. Ez is igazolja, milyen kultűrszomjas Diőspatony népe. A művelődési otthonban tágas táncterem, szépen berendezett könyvtár, több klubhelyiség, tágas büfé, konyha, lakás a vezetőnek és ki tudja mi minden van még az ajtők sokasága mögött. Ezerkilencszázhatvanhatban kiváló baracktermés volt a szövetkezet gyümölcsösében és zamatos pálinkát is főztek belőle. Molnár Guszti bácsi az akkori szőlész és gyümölcsész néhány üveggel félretett egy ládába és megfogadta, hogy csak a kultúrház avatásakor bontja fel. A deresüstökű, de még mindig pirospozsgás arcú nyugdíjas most előszedette az üvegeket és annak sárgás, zamatos nedvével koccintottunk az avatás után. Ittunk nzoknak a szorgos embereknek az egészségére, akikre sokáig hálával gondolnak, mert a szövetkezet megalakulásának 20. évfordulóján olyan kultúrpalotát adtak át rendeltetésének, ahol generációk egész sora művelődhet, szórakozhat. De a munká-Az ünnepélyesen leleplezett emléktábla a kultúrház falán. rékpárok, autók. Arról pedig alig álmodott valaki, hogy az egyesült faluban napjainkig több mint 60 személygépkocsi tulajdonos lesz. Abban is csak néhány optimista bízott, hogy a rozzant iskolaépületeket nagyablakos, korszerűen berendezett tudás háza váltja fel, és a fiatalok olyan stadionban rúgják a bőrt, amelyet a városiak is megirigyelhetnének. Űj üzletház, vendéglő, s ki tudja mi minden épült még Csallóköz egyik elmaradott falujában. Egy jó évtizeddel ezelőtt a szövetkezet udvara szintén sártengerhez hasonlított. Manapság bárki akár lakkcipőben Is végigsétálhat a rendezett utakon. Ahogy izmosodott a szövetkezet, úgy épült, szépült a község. Sokmindennel büszkélkedhetnek a vezetők, a falu népe. Mégis talán a legfelejthetetlenebb nap az elmúlt húsz évben 1970. augusztus 22-e volt, amikor a szövetkezet húszéves jubileumi évfordulóján átadták rendeltetésének a kultúrpalotát. Nyugodtan nevezhetjük annak, hiszen Dél-Szlovákiában aligha találjuk a kultúrának ily rangos hajlékát. Ott, abban a községben létesítették ezt, ahol azelőtt birkaistállókból átalakított, rozzant épületben próbálkoztak kulturális tevékenységet végezni. Helyi, járási, központi szervek képviselői méltatták az összefogás csodálatos eredményét. Patonyban a nemzeti bizottság és az efsz édestestvér, és minden kéz a kézben történik. A falu gazdasági ereje, amelynek az irányítói tisztában vannak a népművelés jelentőségével, három és fél millió koronával járult hozzá a közel hétmilliós építkezéshez. — A tagságunknak és a mi flatal-Az olvasóteremben szépen'elhelyezve sorakoznak a szépirodalmi és szakkönyvek. ban elfáradt nyugdíjas alapltő tagok is büszkék lehetnek fiaikra, akik ebből az alkalomból sem feledkeztek meg róluk, és az elismerő oklevél mellett pénzjutalmat is osztottak. Még azokra is gondoltak, akik kidőltek a soraik közül. A művelődési otthon falára emléktáblát helyeztek, kegyelettel adóztak azoknak, akik a legnehezebb években, fáradságot nem ismerve, lerakták annak a gazdaságnak az alapjait,' amely csodálatos változást Idézett elő e csallóközi községben. TÓTH DEZSŐ ~ Hát mégis elutazol? >— Ahogy látod. '— Maradjál még egy kicsit... i— Nem lehet. i— Mtért nem lehet. Tőled függ... ííegígértem... — Hagyd abba. Annyiszor Ígérted már, Pista, annyiszor ... — De most egész komoly... egész \komoly, Pirikém ... — Mindig egész komolyan ígérted. Ne is folytasd. Kiveszem a szabadságomat, elutazom. — Hová? ■— Ne faggass! — őhozzá utazol... ahhoz a vén hülyéhez... — És ha őhozzá... és ne hülyéid le... ntncs fogod hozzá... és vallatni sincs jogod, milyen jogcímen vallatsz te engem? Tegnapelőtt megmondtam, hogy elég volt, elég, véglegesen elég. Nem bírom tovább. Hiába terrorizálsz, vége közöttünk mindennek, értsd meg: Vége mindennek. Nem bírom tovább. — Hiába mondod ezt nekem. Velem hadakozhatsz, de hogyan hadakozol a magad érzésével? Engem még talán elhallgattathatsz, meg ts semmisíthetsz, de hogyan azt, aki benned továbbra is a mi szerelmünk pártján áll... — Nem kell azt már elhallgattalnl. 'Ahogy te viselkedtél az utolsó hat hónapban, attól úgy elnémult... Nem érted meg, hogy te irtottál ki minden érzést bennem ... Nem tagadom én, hogy szerettelek ... Ostoba, szédült lány voltam, hittem az ígéreteidnek. Te aztán mindent megtettél, mindent, véglegesen kijózanítottál... — Ha ilyen ridegen tudsz beszélni, akkor soha nem szerettél. Hoqyan esküdöztél, hogy bármi ts történik, kitartasz mellettem. Nevetve mesélted, miként óvott a Húszamé, meg az öreg Korcsák tólem: ilyen lump, olyan megbízhatatlan, hazug, szoknyavadász, nehogy bedőljön neki... •— Bár hallgattam volna rájuk! — Micsoda ... megbántad? A füzesben éjszakáinkat és azt a víkendet Somolykőn?... És a csodálatos ... a csodálatos délutánjainkat a Tulipán fészekben... — Ne folytasd... Hiába is folytatod. Látod, mennyire kiábrándítottál, kijózanítottál, ha minden múltat most odadobok, mert lehetetlen veled tovább élni. Puha galambnak neveztél, látod, mi lett a puha galambból! Azt hiszed, örülök neki? De beláttam, megtanultam, hogy csak kihasználsz, hogy tönkre teszel, hogy lehetetlen így tovább élni.. ■ — De hát miért, mit tettem ... Igaz, nem tettem le a vizsgákat, megígértem, hogy.. . — Egy éve ígéred, hogy leteszed a vizsgát... ígéred, hogy dolgozni kezdesz ... ígéred, hogy abbahagyod a kocsmázást, hogy nem jár*, z tohbé a Füstösbe, a kártyakompániádhoz, hogy rendes lakást szerzel... Mit váltottál be az ígéreteidből? C:ak egyetlenegyet mondj. Férfi vaqu te? Na, nem úgy, ne azzal büszkélkedj, hogy az ágyban ... de lehet-e egyetlen szavadra építeni? Huszonöt éves vagy, állítólag te vagy a legzseniálisabb festő az egész országban, mit országban, egész Európában és beszáradnak az ecseteid, mert hónapszámra nem mártod őket festékbe. és kimaradtál a főiskoláról, másfél éve maradtál ki... Jó, jó, odamondogattál ... Ezért haragszanak rád ... De mit dolgozol, azt mondd... Es mit keresel... A Füstösbe/^ két kevertért karikatúrát rajzolsz, meg a Sását hentes özvegyétől kaptál ötven forintot és két kiló kolbászt, mert színes nagyítást készítettél a meghalt hentesmesterről... Hogy nem szégyened maqad... Es én elhittem neked, hogy Picasso vagy ... — Ebben a nyomorúságos sárfészekben az igazi művész ...
