Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-05 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 8 1970. szeptember 5. Ä melléküzemági termelés új tartalmáról A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1970. június 3-i ülésén meg­bízta az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterét, hogy hozza nyilvánosságra az EFS%-ek melléküzemági termelésének, a kiegészítő segédtermelésnek és az EFSZ-ek által nyújtott munkák és szolgáltatások új tartalmát megszabó rendelkezéseket. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma az említett kormányhatározat alapján adta ki az alábbi IRÁNYELV-ET: I. Melléküzemági termelés Az efsz-ek melléküzemági termelé­se alatt értendő az a nem mezőgaz­dasági tevékenység, amely terjedel­mének keretét az efsz-ekről szóló 49/1959 számú törvény, valamint az egységes földművesszövetkezetek min­taalapszabályzata szabja meg. Ezen előírások értelmében a szö­vetkezetek melléküzemági termelést folytathatnak a mezőgazdasági és er­dőgazdasági termelés továbbfejlesz­tése érdekében, a termelő eszközök, a saját és a helyi anyagtartalékok jobb kiaknázása érdekében és a szö­vetkezeti dolgozók munkájának teljes felhasználása érdekében, főleg a ve­getációs időszakok közti szünetekben. A melléküzemági termelés folyta­tása érdekében szükséges, hogy an­nak fajtáját, módját, terjedelmét és helyét az efsz besorolja saját alap­­szabályzatába (esetleg annak kiegé­szítésébe), amelyet a járási mező­­gazdasági társulattal, esetleg járási mezőgazdasági termelési igazgatóság­gal folytatott megbeszélés után az il­letékes járási nemzeti bizottság ta­nácsa hagy jóvá. (A Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériumnak az efsz-ek alapszabályzatai kiegészítésé­ről, azok jóváhagyásáról és regisztrá­lásáról szóló 170 számú hirdetményé­nek 4. § értelmében.) Melléküzemági termelésként meg­engedhető olyan tevékenység is, a­­melyet az efsz-ek nem saját szabad forrásaik (anyagtartalékok és mun-HASZNOS kaerőforrások) felhasználásának ke­retében végeznek és amely során he­lyi munkaerőket, valamint anyagfor­rásokat használnak fel, amennyiben ez a tevékenység a társadalmi szük­ségletek jobb kielégítését segíti elő. A melléküzemági termelést nem szabad kihasználni magánvállalkozá­sokra s ezen termelés folytatása nem veszélyeztetheti a szövetkezet fő te­vékenységét. (Az efsz-ekről szóló 49/1959 számú törvény 14. paragra­fusa.) így is lehet kereskedni? Valamikor a magánkereskedők a termelőkkel olyan kapcsolatot igye­keztek fenntartani, hogy ezen keresz­tül a legjobban kielégíthették a fo­gyasztókat. Ez azt jelentette, hogy a termelőnek, kereskedőnek és a fo­gyasztónak egyaránt szüksége volt egymásra. A kereskedelem mai tár­sadalmunkban is a munkamegosztás nélkülözhetetlen láncszeme: kapocs a termelők és a fogyasztók között. Ez elvileg helyén is lenne, ha a keres­kedelem valójában a szocialista ke­reskedelem egységes haszonkulcsa szerint dolgozna. A régi konkurreocia azonban ma is él, noha már nem ab­ban a formában, mint évekkel ez­előtt a magánkereskedelemben. A régi magánkereskedő nem igen alkalmazott olyan mázsálást, amilyet sok helyen ma alkalmaznak. Például a zöldségfelvásárlók szomotori rész­legén. A Kiskövesdi Egységes Földműves­szövetkezet hagymát adott el a fenn nevezetteknek, és nagy meglepetésre a 120 zsákban kiszállított hagyma, amit a szövetkezet mérlegén mértek és 36 mázsát nyomott, a felvásárlók mérlegén már csak 28,10 mázsa volt. Másnap 32 mázsából 26,39 mázsát „varázsoltak“. Hasonló esetekről más eladók is tudnak véleményt mondani. Azt hisszük, az ilyen esetek nem igen mozgósítják majd arra a terme­lőket, hogy az utóbbi időben úgyis sokat hanyatlott zöldségtermelést fel­lendítsék a Bodrogközben. Olyan termékekért, amelyeket ml is kitermelhetnénk, valutával fizetünk a Tilos olyan melléküzemági terme­lés folytatása (szolgáltatások nyújtá­sa), amelyet a munkaerők eladása jellemez. A melléküzemági termelést folyta­tó efsz köteles betartani az összes érvényes előírásokat, elsősorban az árakat szabályozó, a forgalmi adóról, a kereseti adóról és a melléküzemági termelésben alkalmazott dolgozók ju­talmazásáról szóló előírásokat. II. Segédtermelés Segédtermelés alatt értendő az a tevékenység, amely a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozását segíti elő oly módon, hogy biztosítja az üzemeltetés folyamatosságát, a termelési eszközök hibamentességét és élettartamuk meghosszabbítását. (Például épületek és lakások karban­tartása, teherszállítás, traktorokkal, tógátokkal végzett munka, Iparos­munkák, kovács-, asztalos-, kerék­gyártó-, lakatos stb. munkák.) A se­gédtermelés elválaszthatatlan része a fő mezőgazdasági tevékenységnek, ezért nem tartozik külön engedély kérelmezése és kiegyenlítő adó alá. (A nemzeti pénzügyminisztériumok 45/1969 és .46/1969 számú hirdetmé­nyei.) III. Közszolgáltatások Közszolgáltatások alatt értendő a más mezőgazdasági, vagy nem mező­­gazdasági jellegű rövidebb időtarta­mú, a fő-, segéd-, vagy melléküzem­­ági termelés keretében a más szer­vezetek, vagy a lakosság részére vég­zett tevékenység. A közszolgáltatások tárgyát nem kész áru, vagy kész ter­mék előállítása és szállítása képezi. A hosszabb időn át végzett szolgál­tatások, vagy munkák a melléküzem­­ági termelés jellegével bírnak s mint ilyenek, a melléküzemági termelésre vonatkozó előírások szabályai alá tar­toznak. külföldnek csak azért, mert a keres­kedelemben még nem érvényesült az a mozgalom, mely hazánkban már elég nagy teret hódított, vagyis a „mindenki szocialista módon“ akció. Vagy talán a zöldségfelvásárlők ahhoz a régi mondáshoz tartják magukat, hogy „az egértől a királyig mindenki a parasztból él“? Márpedig a szocia­lizmusban ennek semmi helye. Elsősorban szem előtt kell tarta­nunk a fent említett kapcsolatot, — vagyis, hogy a termelőnek, kereske­dőnek és a fogyasztónak ma is szük­sége van egymásra. Mert ha nincs termelő, nem kell a kereskedelem sem, és ebben az esetben a fogyasztó csak nélkülöz. Ez pedig nem célunk, hanem az, hogy hazánkban minden polgár elégedett legyen. Ezt pedig csak közös erővel valósíthatjuk meg. Parajos László mérnök 1НДНШГЖ Közérdekű kérdések és feleletek — A közelmúltban elhagyott a férjem. Mennyi tartásdíjra van jogom, ha egy havi keresete 2100 Kčs? Kérdésére nem adhatunk egyöntetű választ. A tartásdíj nagyságának megszabására ugyanis semmiféle táblázat nincs. Ha egy-egy ilyen ügy a bíróságra kerül, ott mindegyi­ket individuálisan, a feltételek­től függően a partnerek anyagi és egyéb lehetőségei alapján ítélik meg. Ezek szerint tehát nincs ilyen szabály, hogyha pl. valaki 5000 Kčs-t keres, 1000 korona tartásdíjat köteles fizet­ni, vagy ha 1000 korona a havi jövedelme 200 Kčs fizetésére kötelezik stb. Természetesen az ön eseté­ben is érvényesek bizonyos el­vek, melyeket be kell tartani. Amíg például a házasságuk tart, a két fél anyagi viszonyai­nak egy szinten kellene lennie. Levele elég tömör, nem írt meg olyan lényeges dolgokat, mint hol, kinek a lakásában, vagy házában laknak stb. írá­sából ugyan kitűnik, hogy mun­kaképtelen, nincs és nem is volt munkaviszonyban, sem nyugdíja, sem más bevétele nincs. Kérdésére konkrét vá­laszt lehetetlen adni. Vélemé­nyünk szerint azonban mintegy 500—700 koronára jogosult. Ter­mészetesen abban az esetben, ha elválnának, ez az összeg is megváltpzik. * Ifjú házasuk vagyunk. Férjem a napokban egyhavi katonai hadgyakorlatra vonult be. Néhányan azzal ijesztgetnek, hogy ez idő alatt, mivel nincs még gyermekünk, férjem nem kap fizetést. Mások azt állítják, hogy az egész havi bérét megkap­ja majd. Kinek van igaza? Sem az egyik, sem a másik „tábornak“. A hadgyakorlatra bevonuló egyén, akár nőtlen, nős, gyermektelen vagy több­­gyermekes családapa, minden esetben jogosult a bérre, per­sze csak abban az esetben, ha előzőleg a bevonulás előtt leg­alább három hónapig tartós munkaviszonyban volt. Természetesen a bér nem mindenkinél egyforma. A nőtle­nek átlagos keresetük 50 szá­zalékát kapják. A nősek vagy azok, akik legalább egy sze­mélyről gondoskodnak 65 szá­zalékot, az egy gyermekes csa­ládapák (vagy akik két sze­mélyt tartanak el) bérük 90 százalékát kapják, két vagy több gyermek esetében pedig 95 százalékra jogosultak. A csa­ládos apáknál ez abban az esetben is érvényes, ha a gyer­mekpótlékot az anya kapja. * Főiskolai tanulmányaim alatt az üzem, melyben dolgozom, ún. üzemi stippendiumban részesített. Én ezért köteleztem magam, hogy a főiskola befejezése után egy bizonyos ideig az említett helyen maradok. Tanulmányaim befejezése után munkába is álltam, de egy hétre rá bevonultam. Az egyéves katonai idő letöltése után visszatértem ugyan munkahelyem­re, de most, családi okokból kifolyólag állást szeretnék vál­toztatni. Természetesen az üzemi stippendium egy részét visz­­szatérítem. Szeretném tudni, hogy az üzemben eltöltött időbe beszámíthatom-e az egyéves katonai szolgálatot vagy sem? Üzemeink gyakran nyújtanak lehetőséget a rátermett, érett­ségizett dolgozóknak, hogy el­végezzék a főiskolát. Ilyen ese­tekben általában üzemi ösztön­díjban is részesítik az illetőt. A kiválasztott egyénekkel szer­ződést kötnek, melyben azok kötelezik magukat, hogy a ta­nulmányuk befejezése után egy bizonyos ideig az üzemben ma­radnak. Abban az esetben, ha valaki nem tartja be a szerző­dést, köteles az ösztöndíjat, esetleg egy bizonyos részét visszafizetni. Ebben az esetben az iskola befejezése után az üzemben letöltött időszak a döntő. A munkaviszonynak eb­be az időszakába a katonaság­nál eltöltött idő is beszámító­dik. видок ЩЯВ Gyermekeink érdekében A gépkocsiba beszerelt különböző biztonsági övék, kapcsok stb. kimon­dottan felnőttek részére készülnek. A gyermekekről valahogy mindig megfeledkezünk, pedig nagyon gyak­ran ők is szüleikkel utaznak. Persze ilyen esetben, ha a felnőtteken kívül gyermek is van a kocsi­ban, a vezető lassabban, óvatosabban hajt, na­gyobb érzéssel fékez, igyekszik kikerülni a göd­röket, a hepe-bupás ré- Щ székét, nehogy a kicsi 'Щшш leessen, esetleg nekiüt­közzön az ülésnek, vagy az ablaknak. Sok esetben adódhat azonban olyan helyzet, hogy a legna­gyobb elővigyázatosság mellett sem kerülhető el a váratlan fékezés, éles kanyarok stb., s ezt leg­inkább a gyermek sínyli meg. Ha a gyermek már nagyobb, általában apja mellett élvezi a kocsiká­zást, esetleg a hátsó ülé­sen hancúrozik. Ha ott van az anya, esetleg egy másik felnőtt személy, ő ugyan ügyel a „csemetére“, de ab­ban a pillanatban, ha a vezető hir­telen fékez, esetleg ha az autó neki­ütközik valaminek vagy felfordul, az anya már nem segíthet, s a gyermek, aki nincs valamilyen módon az ülés­hez „rögzítve“, szinte élő labdaként ütközik a gépkocsi falához. Sokszor míg a felnőttek egyetlen karcolás nélkül ússzák meg az ütkö­zést, a gyerekek súlyos horzsoláso­kat, esetleg halálos sérüléseket szen­vednek. A statisztikai adatok világo­san bizonyítják, hogy az autószeren­csétlenségek legnagyobb részénél a gyermekek fizetnek rá. Nyugat-Né­­metországban 1968-ban például 18 000 gyermek szenvedett ily módon sérü­lést, ebből 4 ezren súlyosan megsebe­sültek. Ez a megrendítő mérleg arra figyelmeztet, hogy tenni kell valamit a gyermekek biztonságáért. Néhány üzemben már foglalkoznak ezzel az égető kérdéssel, és ennek eredményeképpen már gyártják is a különböző nagyságú és szabályozható gyerekülőkéket, melyek egyben a biz­tonsági öv szerepét is betöltik. Ná­lunk a Tuzexban lehet ilyen, az ülés­hez szerelhető gyerekszékecskéket kapni. Ügy hisszük, aki valóban uyu­­kodtan akar utazni gyermekével, vagy beszerez magának egy ilyen bizton­sági székecskét, vagy pedig maga készít egy olyan biztonsági felszere­lést, hogy gyermeke egészsége ne legyen veszélyeztetve. Bíztató kísérletek A balesetek növekedésével egyenes arányban áll a technikusok és kon­struktőrök azon igyekezete, hogy mi­nél biztonságosabb gépkocsikat, be­rendezéseket szerkesszenek. A leg­több országban már kötelezővé tették a biztonsági övék használatát, de ez még mind kevés. Ha a leszíjazott uta­sok 100 km-es sebességgel vágódnak neki egy álló, esetleg szembe jövő gépkocsinak, nagyon kicsi a valószí­nűsége annak, hogy ép bőrrel meg­ússzák az ütközést. A konstruktőrök ezért újabb, automatikusan működő biztonságosabb védőberendezéseken kísérleteznek. A közelmúlt egyik ilyen bíztató találmánya, az úgynevezett légpárna, mely az ütközés pillanatában a má­sodperc tört része alatt megtelik gáz­zal s a kapcsolószekrény és az elöl ülők közé, „ékelődik“. Az „autoseptor“ nevű új patenttal elsőnek a világon egy amerikai cég kísérletezett. Európában a Volkswa­gen gyár próbálkozik ezzel. A légpárna a volán alatt vagy mel­lett foglal helyet és egy különleges elasztikus, erős falú vezetékkel egy 150—250 atmoszféra nyomású tartály­­lyan van összekötve, mely nem gyúlé­kony gázt tartalmaz. Az ütközés pil­lanatában az egész szerkezetet egy gyufaskatulya nagyságú elektromos berendezés hozza működésbe. Az elek­tronikus berendezés csak abban az esetben működik, ha az ütközés pil­lanatában a kocsi sebessége nagyobb mint 11 km/óra. A kísérletek során a gépkocsik 100 km-es sebességgel rohantak neki a betonfalnak. A szörnyű ütközés nyomán az autó eleje teljesen defor­málódott. Az embereket helyettesítő bábúk 50 ezred másodperc alatt vá­gódtak a műszerfal, illetve volánhoz, s teljesen szétzúződtak. A légpárnákkal végzett kísérletek­nél még a sorsdöntő 50 ezred másod­perc előtt az elektronikus automata kinyitja a szelepeket, a gáz szinte „belerobban“ a légpárnába, és 16 ezred másodperc alatt a kormány­kerék és a vezető közé kerül és a következő 14 ezred másodperc alatt már teljesen megtelve védi az utasok épségét. A majmokkal végzett kísér­letek során az állatok sérülés nélkül úszták meg a 100 km-es sebességű ütközést a betonfallal. A gépkocsi vezetőjének szerencséje diófának rohant volt, hogy nem egy száz éves ÚJ AUTO­MODELL — Lám, így már eléggé biztonságos!

Next

/
Thumbnails
Contents