Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-05 / 36. szám

1970. szeptember 5., .SZABAD FÖLDMŰVES 5 Élenj áró tejtermelők Az állattenyésztés eredményessége szoros összefüggésben van a kiter­melt takarmányok mennyiségével és minőségével, de jelentős szerepet ját­szik az állomány összetétele, vagyis a tenyésztett állatok hasznossága is a végső eredmény kialakulásában. Mezőgazdasági nagyüzemeinkben a meg­alakulást követő években csak lassan indult fejlődésnek az állattenyész­tés. Eléggé kritikus volt a helyzet a tejtermelésben is. kezdetén kudarcba fulladt a tehenek legeltetése, s ezért jelenleg nincsenek is legelők. Az öntözéses gazdálkodás révén elegendő mennyiségű és jó minőségű takarmányfélét tudnak biz­tosítani. Ebből a szempontból teljesen önállóak. Csupán a keverőüzemtől kapott speciális abrakkeverékekkel van baj. Hol van keverék, hol nincs. Ha van, akkor sem teljes értékű, mert a különböző ásványi anyagok hiá­nyoznak belőle. Jelenleg ügy fest a dolog, hogy a keverőüzem nem bírja kielégíteni a különböző speciális ke­verékek iránti óriási érdeklődést. A kritikus helyzetet úgy akarják meg­oldani, hogy az egyik keverék gyártá­sát beszüntetik, s ez a fejősök részére készült keverék lenne. Igaz, konkrét A GYORSÍTOTT MALACELVÁLASZTÁS ELŐNYE ÉS MÓDJA A peredi (Tešedíkovo) szövetkezet­ben a tejtermelés az 1961-es évig ro­hamosan emelkedett, de ettől a gaz­dasági évtől kezdve fokozatosan csökkent az évi tejprodukció. Az 19Bl-es évben összesen 1090 db szarvasmarhája volt a szövetkezetnek, amiből 362 volt a fejőstehén. Az évi produkció meghaladta a 699 ezer liter tejet. Ez 1903 literes évi és 5,2 literes átlagos napi tejeiékenységnek felelt meg. A marhaállomány túlnyomó ré­sze brucellózisban szenvedett, ezért szükséges volt a fokozatos selejtezés, az állomány felújítása. Ennek követ­keztében 1964-ben mér mindössze négy tehene volt a szövetkezetnek, öt liter körüli napi fejésl átlaggal. Ebben az évben (1964) kezdték megalapozni az új, immár fertőzés­­mentes tehénállományt. Szinte elölről kellett kezdeni mindent. Nem volt könnyű, de ma már elmondhatják, hogy megérte! A galántai járás má­sodik legjobb tejtermelői. Tavaly 9,23 literes napi fejési átlaggal zárták az évet, ami egyedenként 3300 liter kö­rüli évi tejtermelést jelent. Az ezévi eredmények is biztatók. Az első fél­évben 9,84 literes átlagot értek el tehenenként, s 1799 liter tejet fejtek ki egy fejőstől, ami 63 literrel több. mint a tavalyi félévi átlag. Még so­káig sorolhatnám a különböző szám­adatokat, melyekkel hűen lehetne ér­zékeltetni az emelkedés fokát. Én azonban csupán azt említem még meg, hogy a tej zsírtartalma átlagosan 3,6—3,8 százalék között ingadozik. Ami az állatok istállózását Illeti, az még a régi 96 férőhelyes, kétsoros istállókban van megoldva. Egy fejő 12 tehenet gondoz. A szövetkezet ren­delkezik külön ellető istállóval, ahol az állatokra különös gondot fordíta­nak, hiszen tudatában vannak annak, hogy itt nevelkedik a jövő generáció­ja. A teheneket gondosan előkészítik az ellésre, és három kg abraktakar­mánnyal bővítik ki a napi takarmány­adagjukat. A borjak elválasztása után a fejősök visszakerülnek a tehén­istállóba. Itt a lehetőségeknek meg­felelően a hasznosság alapján csopor­tosítják őket. A takarmányozás, Illetve a takar­mányok elosztása a hasznosság sze­rinti csoportosítás szerint történik. A gondozók mindegyike évek óta dol­gozik a tehenészetben, s így minden gondjukra bízott állatot jól ismernek. Tudják, melyiknek mennyi takarmány szükséges ahhoz, hogy a lehető leg­nagyobb hasznot nyújtsa. A fejősök kifutó­ban töltik az év túlnyomó részét. A fejősök kora tavasztól késő őszig a kifutóban tartózkodnak. Itt meg kell említeni, hogy a kifutó nem egé­szen megfelelő, mert az esős napok alkalmával sártengerré válik a falai, s az állatok kénytelenek egy helyben topogni, mert a sárba nem szívesen fekszenek le. Az állatok idegesek, le­romlik az étvágyuk, s észrevehetően csökken a napi fejési átlag. Hosszabb esőzések után csak bővített takar­mányadaggal tudják helyreállítani az állatok kondícióját, s ez feleslegesen növeli az önköltséget. A szövetkezetben már a kezdet Amikor hat ember húzza a borjút Az oroszvári szövetkezetben nem egy esetben hat ember húzza ki a borjút az elléskor — írja levelében egy oroszvári levelezőnk. Nemrég is ez történt, aminek az lett a következménye, hogy a borjú elpusztult és a tehenet, amely napokig nem tudott lábraállni. csak lelkiismeretes állatorvosi kezeléssel sikerült megmenteni. Mivel a szövetkezetben nem ez volt az első ilyen eset, levelezőnk kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, nézzünk utána a dolgoknak, mert ez így nincs rendjén. Megkértük az illetékes állatorvost dr. Szabó Ednuin­­dot, fejtse ki véleményét a fentemlített esettel kapcsolatban. — Mivel az én hatáskörömbe tar­tozik a fentemlített szövetkezet, konk­rét magyarázattal szolgálhatok a fel­merült problémára. Való igaz, hogv sok mezőgazdasági üzemben gyakori a nehéz ellés, főleg a fiatal, elsőízben fedeztetett üszőknél. A nehéz ellése­­ket az abnormálisán nagy magzat idézi elő. Az oroszvári szövetkezet­ben a legutóbbi ellesnél például 14 markos legénv segített az ellés le­vezetésénél. A borjú természetesen elpusztult, de a tehenet sikerült meg­menteni. Az á'latol erősen megviselte az ellés, a szülőutak fokozott mérték­ben meg lettekszaggatva.de jelenleg mér elmúlt az elhullási veszély. A nehézséget itt is az abnormáli­sán nagy magzat okozta, mivel az üszőt inszemináció útján szimentáli bika soermál^v»1 *-'rméUenví*ették mee. Tekintette! arra, bogv a szimen­táli bikák aránylag nagy utódokai A szövetkezetben gondoskodnak az iiszőnevelésröl is. (A szerző felv.) intézkedések még nem történtek, de ez minden esetre nem mehet így to­vább. A múlt évben kísérletképpen beve­zették a gépi fejést is. Az emberek eleinte húzódoztak tőle, de Horváth Géza mérnök, a szövetkezet zootech­­nikusa addig érvelt és bizonyított, amíg az emberek belátták, igaza van. Azóta már ez a módszer Is bevált, amit a javuló eredmények is hűen igazolnak. A perediek, látva a kifizetődő és sikeres termelést, elhatározták, hogy a jövőben kibővítik a tehenészetet. Amennyiben a pénzügyi helyzetük megengedi, felépítenek egy új, kor­szerű istállót is, ahol aztán alkal­mazni és gytimölcsöztetni tudnák a korszerű technológiát és bevezethetik a magasabb fokú gépesítést is. így van ez rendjén. Nem szabad megállni a fejlődésben, nem lehet megelégedni az elért eredményekkel. Keresni kell az új, célravezető mód­szereket. Csakis így lehet egyre si­keresebbé és gazdaságosabbá tenni a termelést. Kádek Gábor Ügy mondják, hogy a körülmények erősen befolyásolják a fejleményeket. Tudni kell azonban, hogy a körülmé­nyek is valaminek a hatására alakul­nak ki. így van ez a mezőgazdasági termeléssel is, mely a természeti té­nyezők hatására, s az emberi beavat­kozás következtében fejlődik, vagy visszamarad. Alábbi esetünkben mind a két té­nyező hatékonyan befolyásolja a ter­melékenység kedve." i alakulását, és hogy még konkrétabb legyek, a ma­lacnevelést, az erre alapozott serlés­­hústermelést, s a jövedelmezőséget. Már régebben készültem Fegyver­­nekre (Zhrojníky), hogy elbeszélges­sek Csömör Sándor elvtárssal, a szövetkezet főállattenyésztöjével. Leg­inkább a malacnevelés körülményei és technológiája érdekelt, ezért eb­ben az irányban érdeklődtem. A kérdezett elmondta, hogy jelen­leg 1C5 szlovák fehér-nemes kocát és hat apaállatot tartanak. Vannak szlo­vák fehér-nemes, landrase-félvér, cseh-tarka és Cornwall apaállataik. így elöljáróban nyíltan meg kell mondani, hogy a múlt évben a koca­­állományban jelentkezett betegségnek a malacszaporult látta a kárát. Ta­valy kevesebb malacot választottak el kocánként, mint az előtte való esz­tendőkben. Időben felismerték azonban a be­tegséget, s megtették a szükséges intézkedéseket a kocaállomány fel­újítására. Ez azonban nem történhet egyszerre. Menet közben, a termelő­­folyamat alatt kell az új állományt beállítani ismert származású, jó ter­melékenységű elődöktől, saját neve­lésű törzskönyvezett kocáktól. A Hallatéban három dolgozó: Zsova János, Berecz Gynla és Szluka Pál gondozza az állatokat. Egy személyre 35 koca esik. A jó szaporulatot a ko­cák szakszerű előkészítésével, két­szeri pároztatásával érik el. A máso­dik pároztatás az első után számított 24 órán belül történik. Alapjában vé­ve a takarmányadag itt is hasonló, mint más gazdaságokban. A szokott eleség mellé nyáron elegendő zöld­takarmányt, télen pedig fél kiló lu­cernalisztet adnak kocánként. Az állatok gondozói a munkadíjat az elért termelékenység után kapják. Egy 16 kg-os választott malacért 34 koronát fizet a szövetkezet. Ha a vá­lasztás után átadott malacok súlya nagyobb a megkívánt normánál, úgy minden mázsatöbbletért 40 korona jár a gondozónak. Így nagyon is érdeke, hogy lehetőleg minden megszületett malacot fölneveljen. Csömör elvtárs hangsúlyozta, hogy a gondozók a legtöbbször jelen van­nak az ellésnél. Ugyanis a koca elles közben rendszerint agyonnyom egy­két malacot, s ha jelen van a gondo­zó, ez nem történhet meg, mert kü­lön rakja a malacokat. Amikor az ellés befejeződött, visszahelyezi őket az anyához, hogy szophassanak. Egyhetes korban a malacok pótta­karmányként ČOS I. takarmánykeve­réket kapnak, a kutricákba helyezett kis vályúkba. A malacok az édes, magas tápértékű keveréket tetszés szerint fogyaszthatják három hetes korig. Közben COS II. keveréket is kapnak, s végül teljesen annak a fogyasztására szoktatják őket. Egy­hónapos korban speciális szopőstnalac keveréket is fogyasztanak az elvá­lasztásig. Az egyik keverék adagolá­sáról a másikra fokozatosan, tehát nem egyszerre térnek át. Az elválasztás aszerint történik, hogy egy-egy alom egészében mennyi­re fejlett. Szokás szerint négy-hat héten belül választják el, s hét-nyolc hetes korig még a gondozónál marad­nak, s csak aztán kerülnek 16—20 kg-os súlyban az elöhizlaldába. Az állatokat ott készítik fel 50 kg-os súlyig, hogy átadhassák a hizlaldá­nak. Az említett gyorsított választási módszerre! a kocák nem romlanak le, a malacok eltávolítása után azonnal bebúgathatják őket, s ennek követ­keztében a kocák kétévenként ötször ellenek. A korai malacelválasztás elő­nye, hogy a koca lényegében csak fele ideig szoptat, mint a régebbi hagyományos malacnevelésnél. S ezt a COS keverékek etetése teszi lehe­tővé. További előny, hogy a választott malacok jó kondícióban kerülnek el a kocától. Korán rászoknak a keve­rék fogyasztására, s amikor az elő­­neveldébe kerülnek, nem maradnak vissza a fejlődésben. A szövetkezet az első félévre a múlt évi betegség következtében csak 7,2 malac elválasztásával számolt ko­cánként. Azonban az alapos gondos­kodás következtében 8,6 malac elvá­lasztása vált lehetővé. Év végére 16 jövőre pedig 19—20 malac elválasztá­sával számolnak. Nagyon jó eredményt értek el a hizlalásban is. A malacok választá­sától számítva a hizlalás befejezéséig átlagban 60 dkg volt a napi darabon­kénti súlygyarapodás. Ezt nagyban befolyásolta a szakszerű takarmá­nyozáson kívül az is, hogy a szlovák fehér-nemes kocákat más fajta apa­állatokkal pároztatják. Megfigyelték hogy az így nyert utódok fürgébbek, falánkabbak és gyorsabban nőnek. így az elléstöl számítva egy-egy 110 kg-os hízó előkészítése csupán hét hónapot vesz igénybe. Végeredmény­ben ez a termelés racionalizálásának egyik jó példája. A malacokat csak saját célra, s a tagság részére, zárt forgóban nevelik. Szükség is van erre, mert 11 vagon sertéshús érté­kesítésére szerződtek. Ezt a mennyi­séget előreláthatólag teljesítik is. A malacok ellenállőképességének megtartása érdekében Biomint is ke­vernek az eleséghez, mely a legfon­tosabb nyomelemeket tartalmazza. Té­len pedig háromhőnaponként A- és B- vitamint adagolnak az állatoknak. A továbbtartásra szánt süldőket mindig a származás, vagyis az elő­dök termelékenysége (külem. szapo­­raság, tejtermelő és takarmányérté­­kesítö képesség, a csecsbimbók szá­ma) szerint válogatják ki. Minden ko­cának szám van a fülébe tetoválva. A malacok megszületése után a jobb­­fiilük hegyébe az úgynevezett hegy­számot tetoválják, egytől számítva, ahány malac az alomban van, s há­rom-négy hetes korban pedig a jobb­­fülbe betetoválják a koca számát. Ha azonban az állatot süldőkorban to­vábbtartásra szánják, a balfülébe te­toválják saját számát. így válik lehe­tővé minden állatnak a nyilvántar­tása, hasznosságának ellenőrzése. Fegyverneken ezt az igényes mun­kát a segédzootechnikus végzi. Ezzel megakadályozzák, hogy kis hasznos­­ságú egyedektől származó utód ke­rüljön a kocák törzsállományába. A szövetkezetben nem találomra te­nyésztik a sertéseket. Ezért nincs szükségük átmeneti kocákra. Külön­ben egy jó hírnek örvendő gazdaság ilyesmivel nem járatja le magát, mert már az is lényegbe vágó, hogy mi­ként vélekednek róluk mások. A gaz­daság jó hírneve midig a termelés színvonalától függ, s a fegyverneki állattenyésztésben, esetünkben a ser­téstartásban és hizlalásban meghono­sodott ésszerű megoldások másokat is arra ösztönözhetnek, hogy az ész forgatásával, kis költség igénybevéte­lével, racionalizálják a termelést. HOKSZA ISTVÁN Szép eredményeket ér el a váqjar­­kasdl szövetkezet a malacnevelés szakaszán. Míg 1967-ben 15 százalékos malacelhullás mellett csupán 14,5 ma­lacot választottak el egy anyától, addig az idei félév végéig kis htján kilenc elválasztott malac esik egy anyára, s ezt a számot az év végéig П 'fölé szeretnék emelni. foto: -bor­l nemzenek, el kellene tekinteni a köz­tudomásúlag szűk szülőutakkal ren­delkező dán-vörös tehenek, valamint ezek keresztezéséből származó utődok szimentáli bikákkal történő fedezte­tésétől. Helyettük a holland fekete­tarka bikákat lehetne felhasználni erre a célra. A Petržalkai Állami Gaz­daságon szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az említett bikáktól nyert utódok sokkal életképesebbek és ellenállóbbak az istálló-betegsé­gekkel szemben, s az ellésnél sem fordulnak elő semmiféle kompliká­ciók. Igaz, hogy nehézségek mindig is voltak, de azért azt hiszem, hogy az illetékeseknek nem ártana elgondol­­; kozni a sznmorú valóság felett, s mi- I nél előbb véget vetni ennek az egyál­talán nem gazdaságos tenyésztési folyamatnak. Dr. Szabó Edmund, körzeti állatorvos

Next

/
Thumbnails
Contents