Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-05 / 36. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES .1970. szeptember 5. Az elmúlt hét legfontosabb belpoli­tikai eseményei közé tartozik a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 26. évforduló­jának megünneplése. Lényegében en­nek Jegyében látogatott el Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára és Ľu­bomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke, valamint dr. Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke Kö­­zép-Szlovákiába. A körút alkalmából a magas párt- és állami funkcioná­riusok többek között meglátogatták az árvái Tesla üzemet. Husák elvtárs В gyár udvarán több mint 3000 dol­gozó előtt beszédet mondott, amely­ben elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelés Jelentőségét és küldetését méltatta, majd értékelte a konszoli­dálást folyamat eddigi eredményeit, és boncolgatta a népgazdaság meg­szilárdításának további lehetőségeit. Husák elvtárs három pontban fog­lalta össze az SZNF jelentőségét. Az első nagy gondolat az volt, hogy a nácizmus és a fasizmus ellen vívott küzdelemben mindenekelőtt a nem­zeti és állami függetlenség felújítá­sáért a cseh és a szlovák nemzet új, egyenjogú alapokon létesülő testvéri kapcsolatainak felújításáért és a független csehszlovák állam felújítá­sáért harcoltak. Azonban 26 évvel ez­előtt azért is folyt a küzdelem, hogy В dolgozó nép, a munkásság, a pa­rasztság és az értelmiség halasztha­tatlan égető problémáit is megold­juk. Harc folyt a szociális igazságért, blyan társadalmi elrendezésért, a­­ínelyben a dolgozó ember megmene­kül a kizsákmányolástól és nagy le­hetőség nyílik politikai, kulturális és Szociális fejlődése előtt. Az ellenállás i éveiben döntő jellegű volt a külpoli- - tikal orientáció is. Akkoriban népünk milliói a Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságban látták a megmenekülés lehetőségét és továbbfejlődésünk Szempontjából a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz való jó­­tiiszonyunk a biztosíték ma is. Husák elvtárs megnyugtatta a dol­gozókat, hogy a népgazdaság ígére­tesen szilárdul és a szorgalmas mun­káért kapott pénznek az értéke a jövőben tovább növekedik, tehát nem kell senkinek könnyelműen kidobálni В pénzét olyan áruért, amire pilla­­natnyilag nincs szüksége. Kiadóvállalatunk dolgozóinak ünnepi gyűlése A Szlovák Nemzeti Felkelés 26. év­fordulójának tiszteletére ünnepi gyű­lést tartottak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiadóvál­lalatának és kiállítási részlegének dolgozói. Az ünnepi beszédet Ladislav Spačinský mérnök, a minisztérium kereskedelmi és forgalmi osztályúnak igazgatója tartotta. Méltatta az SZNF nemzetközi jelentőségét és jellegét és hangsúlyozta, hogy a szlovák nép demokratikus felszabadító harca szer­ves részét képezte a fasizmuselleni nemzetközi fegyveres küzdelemnek, melynek legfőbb tényezője a szovjet nép volt. Az SZNF internacionalista jellegét az is bizonyítja, hogy abban a szlovákok mellett részt vettek cseh, magyar és más nemzetiségű antifa­­biszták Is, nem beszélve a dicső szov­jet partizánokról, akik példamutatá­sukkal, harcos helytállásukkal növel­ték az antifasiszta fegyveres felkelés harci szellemét. Az ünnepi gyűlés résztvevői az alábbi levelet küldték a Szovje'unió Prágai Nagykövetségének és a Brati­slava! Főkonzulátusártak: Kedves Elvtársak! A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kiadóvállalatának és ki­állítási részlegének dolgozói szívélyes üdvözletüket küldik Önöknek a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 26. évforduló­jának tiszteletére tartott ünnepi gyű- [ lésükről. Ebből az alkalomból szív-! béli köszönetét mondunk azért a testvéri segítségért, amit a Szovjet- j unió népei hazánk népeinek a Szlo­vák Nemzeti Felkelés idején és az azóta eltelt idő alatt nyújtottak. ígérjük Önöknek kedves elvtársak, j hogy a proletár nemzetköziség jegyé­ben örök időkre hü barátai és szövet­ségesei leszünk felszabadítónknak, a i hős szovjet népnek. Bratislava, 1970. augusztus 26-án. j Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma kiadóvállalatának és kiállítási i részlegének dolgozói 1 Az SZNF 26. évfordulójának ünnepségei Brezsnyev beszéde Alma-Atában A Szlovák NfiTTlZRti Fplfcpléc 9.Я &\т» wísrínc Ri^ryttcáeráviaLr obinlzo rwr\Y»rl/>ff A Szlovák Nemzeti Felkelés 26. év­fordulóját országszerte megünnepel­ték. Az ünnepségek már hetekkel az évforduló előtt kezdődtek és a helyi jellegű összejövetelek, találkozók, nagygyűlések nagyobb manlfesztációs jellegű ünnepi ülésekké nőttek. Bratislavában az évforduló napján partizán-tábortüzet gyújtottak. Az ün­nepélyes aktuson részt vett M. M. Gyejev, a Szovjetunió főkonzulja és V. Jakimov, a bratislavai szovjet fegyveres erők parancsnokságának képviselője. Az ünnepélyen részt vett továbbá Ján Janik, az SZLKP KB el­nökségének tagja, a bratislavai párt­­bizottság vezető titkára és több párt, valamint állami funkcionárius. Trenőínben dr. Peter Colotka, a szlovák kormány elnöke vett részt az ünnepségeken és Brezinán leleplezte a hősi harcok emlékművét. Az ünnep­ségen részt vett L. A. Jarusenko al­ezredes vezetésével a szovjet fegy­veres erők küldöttsége is. Az emlék­mű 69 partizán emlékét örökíti meg, akiket a fasiszták halálra kínoztak. A hösök között voltak szlovák, cseh, szovjet és más nemzetiségű partizá­nok is. Colotka elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzet azért harcolt, hogy a hatalom a népé legyen. A szocializmus építése, amit a Szovjetunió tapasztalatai alapján viszünk végbe az SZNF célkitűzései­nek teljesítése. A Jankov dombon, mintegy 10 ezer ember előtt, az emlékmű megkoszo­rúzása után Viliam Salgoviő elvtárs az SZLKP Központi Ellenőrző és Re-CSEHSZLOVÁK KITÜNTETÉSEK SZOVJET HADVEZÉREKNEK Ludvík Svoboda, köztársasági elnö­künk a „Fegyverbarátság Megszilárdí­tásáért“ érdemrendet adományozta 42 szovjet tábornoknak, marsallnak, partizánnak és partizáncsoportnak. A Szlovák Nemzeti Felkelés 28. év­fordulója alkalmából a magas kitün­tetéseket V. Koucký Csehszlovákia moszkvai nagykövete adta át. A ki­tüntetettek között van többek között a Szlovákia szerte ismert Aszmolov, Voikov, Morozov, Sukajev, Trockij, Goncsarov. Moszkalenko volt parti­zánvezér is. A kitüntetettek nevében Moszka­lenko marsall mondott köszönetét és egyúttal az SZNF 26. évfordulója al­kalmából kijelentette, hogy készen állnak hazájuk érdekeinek megvédé­sére és arra is, hogy mindenkor tel­jesítsék internacionalista kötelezett­ségeiket Csehszlovákiával szemben. víziós Bizottságának elnöke mondott beszédet. Šalgovič elvtárs beszédében üdvözölte a felkelés egykori résztve­vőit. Elmondotta, hogy a 26. évfor­dulót abban az időszakban ünnepel­jük, amikor az egykori ellenállás szervezője és vezető ereje a Csehszlo­vák Kommunista Párt megalakulása 50. évfordulója megünneplésére ké­szülnek. Megemlékezett az 1968— 1969 évi keserű tapasztalatokról. Hangsúlyozta, milyen mérhetetlen se­gítséget nyújtott a Szovjetunió fegy­veres antifasiszta harcunknak. Az ün­nepi gyűlés részvevői üdvözlő levelet küldtek a szovjet népnek. Gombaszögön, a nemzetek barátsá­ga békeünnepélyen méltatták a fel­kelés jelentőségét és szintén üdvözlő levelet küldtek a szovjet népnek. Az összegyűltek között megjelent V. M. Kozlov partizánparancsnok vezetésé­vel a szovjet partizánok és Burg Endre nyugalmazott ezredes vezeté­sével a Petőfi Sándor partizánbrigád küldöttsége. Ünnepségekre került sor Svidnik­­ben, valamint a duklai szorosnál, a trenčíni járásban a Roh csúcson, a komáromi járásban és máshol. A ko­máromi járásban partizán tábortüzek­nél fiatajok találkoztak. A járási székhelyen pedig ünnepi akadémián méltatták az SZNF jelentőségét. A já­rás ifjúsága a bajcsi ünnepségen ta­lálkozott a szovjet haderő fiatal komszomolista tagjaival. Bratislavában az évforduló alkal­mából leleplezték Ľudovít Kukorelli­­nek, az SZNF hősének mellszobrát. Az antifasiszta harcos 1944. november 24-én halt hősi halált, mint a Csapa­­jev partizánbrigád megalapítója. A Szlovák Nemzeti Felkelés 26. év­fordulóját országunk népe a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országokhoz fűződő barátságunk szellemében ün­nepelte. Az összejöveteleken minde­nütt köszönetét mondottak a hős szovjet partizánoknak, hogy segítet­ték a szlovák nép gigászi küzdelmét és köszönetét mondottak azért is, hogy a Szovjetunió akkor is segítsé­get nyújtott, amikor a szocializmus vívmányai veszélyben forogtak. helyreigalítAs Lapunk múltheti számának 6. olda­lán, A Szlívopoli Agrokombinát című cikk harmadik hasábjának második bekezdésében — nyomdatechnikai okok miatt — sajnálatos hiba fordult elő. A cikk szerzője szerint és helye­sen így van: ... „Az 1500 egyeďet számláló tehénállományuk jó jövede­lemforrásnak bizonyul, mert évi át­lagban egy tehéntől 4000 liter tejet fejnek.“ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken beszédet mondott Alma-Atában a Kazah SZSZK és a köztársaság Kommu­nista Pártja fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi nagygyűlésen. A szovjet belpolitikáról, az ország gazdasági helyzetéről szólva Brezs­nyev megjegyezte, hogy a párt, az ország készül a SZKP soron levő XXIV. kongresszusára, amely nagy jelentőségű esemény lesz a párt és a nép életében. Brezsnyev elvtárs ezután rátért a szovjet külpolitika kérdéseire. Kül­politikánk fő irányait, annak vezérfonalát — mondotta — a párt 23. kongresszusa pontosan meghatározta, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány pedig következetesen megvalósítja. A Szovjetunió tovább erősíti a testvéri szövetséget a szocialista államokkal, aktivizálja és elmé­lyíti a köztük levő sokoldalú együttműködést. Sikeresen fejlődik interna­cionalista barátságunk és együttműködésünk a világ forradalmi felszaba­dító és az antiimperialista erőivel. E téren elsőrendű jelentőségű az az ak­tív támogatás, amelyet a vietnami népnek nyújtunk az amerikai agresz­­szió ellen vívott harcához, és amelyben az arab országokat részesítjük, hogy felszámolhassák az izraeli agresszió következményeit és létrejöjjön az igazságos béke a Közel-Keleten. Jó munkát, Pedagógusok; (Befejezés az 1. oldalról.) hetnek a további tévedések elkerü­léséhez. Pedagógiai vonatkozásban gyakran emlegetjük az iskolai és a családi nevelés eleinte alapját, később pedig nevelés elinte alapját, később pedig nélkülözhetetlen kiegészítőjét képezi az iskolai nevelésnek, azt mégiscsak el keli ismerni, hogy a család a ne­velés terén legföljebb önmagát tudja reprodukálni, többre nem képes, és gyakran még az is jó, ha legalább ez sikerül. Az iskolára vár tehát a fel­adat, hogy előbbre vigye a felnövek­vő generációt, kiragadja az elavult gondolkodás taposómalmából, a kis­polgári életfelfogás lelki szegénysé­géből, mely egyre inkább eltávolítja egymástól az embereket, s végső fo­kon nihilizmushoz, teljes kiábrán­dultsághoz vezet. A szocialista társadalom tovább­fejlesztésének soron következő szaka­szában a jövő kulcsa elsősorban te­hát pedagógusaink kezébe van le­téve. Űk a fejlődő gyermeki lelkek mérnökei, kutatók, feltalálók és szer­kesztők az értelem területén. E nagyszerű feladatot az élet állí­totta elénk, nincs jogunk azt sem ki­sebbíteni, sem leegyszerűsíteni. A fel­adat nagyságához kell igazodnunk mindennapi munkánkban, még akkor is, ha azok teljesítése rendkívüli tü­relmet, erőt és kitartást követel. A sikertelenség, vagy a nem teljes si­ker — ha előfordul — kiábrándltó­­lag hat. Átmeneti sikertelenséggel pedig a jövőben is számolnunk kell, mert nincs módunkban létrehozni va­lamilyen különleges társadalmi labo­ratóriumot, ahol kikísérletezhetnénk a társadalomtudomány előre mutató elméleti téziseit, mielőtt még beve­zetnénk azokat a mindennapi gyaker­­lati életbe. Ennek persze az a követ­kezménye, hogy nem végződik min­den elképzelés teljes sikerrel, és éle­tünkben elég gyakori jelenség az utó­lagos tapasztalatszerzés, az utólagos mérlegelés. Az emberi élet relatív rövidsége is korlátozza az experimen­­tálások megismétlésének lehetősé­geit egy emberéleten belül. De annyi baj legyen! Birtokukba veszik és hasznosítják a tapasztalatokat a so­ron következő generációk. A pedagó­giai munka eredménye amúgy sem mérhető semmilyen gyakorlati mér­cével, a nevelés és oktatás egyre magasabbra ívelő folyamatosságának a társadalmi élet távlatokba nyúló folyamatossága lesz az eredménye. A múlt nagy pedagógusai, az oktatás nagy úttörői épp oly mértékben já­rultak hozzá korunk technikai és kul­turális vívmányainak megvalósításá­hoz, mint amilyen mértékben mai pedagógusaink is előkészítői a jövő évszázadok nagy alkotásainak. A pedagógiai munka sikerének leg­fontosabb záloga a hivatástudat, az elkötelezettség őszinte átérzése. Kell, hogy ez a felemelő érzés együtt jár­jon a napi problémák, a küszöbön álló feladatok ismeretével, és alapul szolgáljon azok megoldásához. Ezzel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy az előttünk álló feladatok tel­jesítése során újból komoly veszélyt jelenthet a formalizmus elterjedése, mert az nem egyéb, mint az elvtelen­­ség mentsvára. A formalizmus bás­tyáiban csak bújócskát lehet játszani, de nyílt, őszinte elvi harcot, eredmé­nyekben és sikerekben gazdag építő munkát nem lehet folytatni. MAKRAI MIKLÓS «j» »;«♦$. «g» «j* ♦> «;• •> »> ♦> ♦> ♦> ♦> *;• ♦> •> *;♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> •> <• »> *> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> •> ♦> •> ♦> ♦!' A szomszédos Magyar Népköztár­** saság népe nagy eseményre ké­szül. Mint ismeretes, az ősz folyamán egybehívják a MSZMP, a szocializmust építő magyar társadalom élcsapatá­nak X. kongresszusát. A határon át­szivárgó hírek arról tanúskodnak, hogy a magyarországi kommunisták és a pártonkívüliek széles tömegei is sokat várnak a kongresszustól és ezért nagy érdeklődéssel vitatják a Központi Bizottság kongresszusi irány­elveit. Magától értetődik, hogy hazánk népe is, mint a szocializmust építő magyar nép őszinte barátja, hatvá­nyozott figyelmet szentel azoknak a sorsformáló törekvéseknek, amelyek a szocializmus építésének magasabb szintű folytatását eredményezik a Magyar Népköztársaságban. Kétség­telen, hogy a szocializmus híveit jól eső érzéssel tölti el az az elvhűséggel, politikai tisztánlátással és a proletár internacionalizmus szellemével telí­tett irányelv, amit a MSZMP Központi Bizottsága pár nappal ezelőtt nyil­vánosságra hozott. A nemzetközt helyzettel és az or­szág külpolitikájával foglalkozó irány­elv, amely többek között hangsúlyoz­za, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapelve a Szovjet­unióval és a szocialista világrendszer országaival való szoros együttműkö­dés, a nemzeti függetlenségért és sza­badságért harcoló népekkel való szolidaritás következetesen tudtára adja mindenkinek, hogy a szocializ­must építő magyar nép végérvénye­sen elkötelezte magát a marxlzmus­­lentnízmusból fakadó proletár nem­zetköziség eszméinek. Az irányelvek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a MSZMP és a Magyar Népköztársaság a külpolitikájának alapvető célját a jövőben is abban látja, hogy szövet­ségeseivel és a világ többi haladó erőivel szoros összefogásban biztosít­sa a szocialista épitrtmunka kedvező előfeltételen, a békét. Megállapítja, hogy „A Varsói Szerződés tagállama­ként gondoskodik az ország függet­lenségét és a nép szabadságát, békés építőmunkáját és szocialista vívmá­nyait védelmező néphadsereg fejlesz­téséről, s hozzájárul a szocialista vi­lágrendszer, az európai kontinens biztonságának, a népek általános bé­kéjének védelméhez“. Az irányelveknek az a része, amely a szocialista gazdasági épftömunka hatékonyságának elmélyítésével fog­lalkozik, többek között megállapítja, hogy a harmadik ötéves terv idősza­kában elért eredmények, a szocialista fejlesztésére. Tehát azt vallja, hogy a következő időszakban a KGST-orszá­­gok közös és nemzeti érdekeit, a gazdasági együttműködés elmélyítését legjobban a szocialista gazdasági in­tegráció fokozatos kibontakozása szol­gálja. És éppen ennek a ténynek tu­datában akar a Magyar Népköztársa­ság működni az együttműködés új, hatékonyabb formáinak kidolgozásá­ban és alkalmazásában. A kongresszusi irányelvek a szocia­lizmus teljes felépítésének egyik fö feltételét a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolko­A szocializmus építésének magasabb szintű folytatásáért termelési viszonyok megszilárdulása, a gazdaság fejlettségének színije, a reform révén korszerűsített tervgaz­dálkodási rendszer, kedvező feltétele­ket biztosít a további előrehaladás­hoz, a kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedéshez. A termelékenység és a termelés hatékonysága javításának, a gazdasági versenyképesség növelé­sének előfeltételét a műszaki haladás meggyorsításában, a termelés szerke­zetének korszerűsítésében, a dolgo­zók szakképzettségének és a vezetés színvonalának emelésében látják Csak üdvözölni lehet azt a tényt, hogy a szomszédos Magyar Népköz­­társaság a fejlődés szempontjából nagyon fontos követelménynek tartja a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvételt és a külkeres­kedelmi tevékenység fejlesztését, s hogy főleg a KGST-országokkal. első­sorban a Szovjetunióval — az áru­forgalom gyorsütemű növelése mel­lett — törekedni fog a gazdasági egvOHrnűködés további lehetőségei­nek feltárására és szélesebb körű dás, a szocialista embertípus kialakí­tásában látják. Ezért hangsúlyozzák, hogy az önző kispolgári életszemlé­lettel és magatartással szemben erő­síteni kell azt a meggyőződést, hogy az egyén csak a társadalommal együtt boldogulhat. Az ideológiai feladatok megoldásá­ban a MSZMP számol a marxista­­leninista társadalomtudományok ered­ményeivel és művelőinek aktív közre­működésével. Az Irányelvek kiemelik, hogy a pártnak egyaránt kötelessége a marxizmus-leninizmus alapelveinek védelme és a forradalmi elmélet ál­landó fejlesztése. S hogy a kommu­nista ideológiát és világnézetei a reakciós burzsoá nézetekkel s azok maradványaival vívott harcban hirde­ti. képviseli. Majd ígv folytatódik: „Nem engedjük kérdéssé tenni a marxizmus-leninizmus gyakorlatban kipróbált és bevált alapeiveit, fő tör­vényszerűségeit, szemléletét és tudo­mányos módszerét. Elutasítjuk a mar­xizmus-leninizmus pluralizáMsát, a marxizmuson belüli külön irányzatok szükségszerűségét hirdető nézeteket. Egyidejűleg harcolunk a marxizmus­­leninizmus elméletének dogmaként való kezelése és a revizionista torzí­tás minden kísérlete ellen!“ A MSZMP Központi Bizottságának irányelvei részletesen foglalkoznak az életszínvonal és a lakosság szociális helyzete javításának a kérdéseivel, így például a munkaidő-csökkentés, a lakásépítések meggyorsítása, az egészségügyi ellátás stb. szakaszán megoldásra váró feladatokkal. A to­vábbiakban pedig a pártmunka fel­adataival, a párt vezető szerepének gyakorlati megnyilvánulásaival, s * vezető szerep következetes érvényesí­tésének módszereivel foglalkoznak. Az irányelvek utolsó fejezete pedig a nemzetközi munkásmozgalom fejlő­déséről, jelenlegi helyzetéről ad át­tekintést. Többek között megállapít­ják, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt a komümnista és munkás­pártok moszkvai nemzetközi tanács­kozásának állásfoglalásait teljes mér­tékben magáévá tette, s dolgozik megvalósításukért. S hogy a proletár internacionalizmus alapján az MSZMP mindenkor síkraszáll nemzetközi vi­szonylatban is a kommunista mozga­lom egységéért, a testvérpártokkal való együttműködésért. Szorgalmazza a szocialista, valamint a nemzeti de­mokratikus pártokkal, a nemzeti fel­szabadító mozgalmakkal az antiimpe­­rialista akcióegység fejlesztését. A MSZMP Központi Bizottsága a párt X. kongresszusára kiadott irányelveit az alább idézett internacionalista kinyilatkoztatással zárja: „Párttagsá­gunkat és dolgozó népünket arra ne­veljük, hogy csak a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a haladó mozgalmak együttes erőivel összefogva vagyunk és leszünk képesek hazai és nemzet­közi feladataink megoldására, a szo­cializmus teljes felépítésének meg­valósítására.“ (paj V

Next

/
Thumbnails
Contents