Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-29 / 35. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. .1970. augusztus 29. Bemutatjuk a legújabb hazai kukoricahibridet Az utóbbi időben nagy visszhangnak örvend a 35 éves CSÖMÖR TIBOR önálló nemesítő sikere, melyet a Nyárasdi Kukoricanemesítő Állomáson ért el. Még 1964-ben kapta feladatul egy új kukoricahibrid kinemesítését. Feladatát sikeresen oldotta meg, s így ma teljes elismerésnek örvend az általa kinemesített TO—275 elnevezésű új kukorícafajta. Ezzel a teljesítménnyel a fiatal nemesítő felsorakozott az elismert kukoricanemesítők élvonalába. Nemesítési munkálatait a VÍR línia alapján végezte, figyelembe véve az elismert külföldi fajták tulajdonságait, és azok termesztési tapasztalatait is. Kísérleteit a nemesítő állomáson, valami a Bősi Állami Gazdaság, a nyárasdi és a vásárúti szövetkezet parcelláin végezte, melyek összesen mintegy 100 hektár területet tettek ki. A múlt évtől kezdve siker koronázza tevékenységét. A TO—275-ös hibrid az állami kísérleteknél is magas termelékenységről tett tanúbizonyságot. A Csejcsi korainál 15—25 százalékkal jobbnak bizonyult. Termesztésére legmegfelelőbb a kukoricatermesztő körzetek szárazabb vidéke, valamint a melegebb éghajlatú répatermő körzet. Az új fajta vegetációs időtartama 133—136 nap. Szükséges, hogy egy hektáron körülbelül 55—60 ezer egyed legyen, amit a román vetőgépek segítségével nem nehéz betartani. A kisparcellás kísérleteknél a TO—275 hektárhozama sohasem csökken 70 mázsa alá (morzsolt állapotban), sőt a jó parcellákon 83—85 mázsát is adott. Maga a nemesítő kijelentette, hogy ahol megadják a talajnak a szükséges trágyákat — legalább 220 kg tiszta tápanyag NPK műtrágyában — ott az új fajtában sohasem csalatkoznak majd. Az átlagos években szeptember 10— 20 között lehet megkezdeni az új • ? fajta betakarítását. Ez az időszak, amikor a búza részére a talajelőkészítést végezzük. A kukorica nedvességtartalma mindössze 30 százalék, míg az eddigi kései fajtáknál 33—38 százalék volt. A betakarítási munkálatok teljesfokú gépesítése esetében a betakarítást egybeköthetjük a talajelőkészítéssel. A kukorica szalmáját (kóró) szecskázva elszórja a betakarító kombájn a földön, a traktorok beszántják és folytatódhatnak az előkészítő munkálatok az őszi vetésekhez. Ha az új hibridről beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk annak előnyeit is. Tulajdonképpen szárazságtűrő, alacsonyabb növésű fajtáról van szó, melynek sokkal rugalmasabb szalmája van, mint az előzőeknek, s ezért kitűnően megfelel a gépi betakarítás követelményeinek. Ebben az évben sok egyedjen két kalász található, s ez jó jel, mert azon egyedek, melyek két kalászt hoznak, jól bírják a sűrűsoros vetést is. A növény sűrű levélzettel rendelkezik, ami a jövő takarmányozási irányelveinek kitűnően megfelel, mert nagy zöldanyag-hozamot biztosít egy hektár területről, száraz állapotban pedig nagymennyiségű a szárazanyag tartalma. Csömör Tibor, az ifjú nemesítő annak örül a legjobban, hogy az általa kitermesztett hibrid az elmúlt hatéves vizsgálati és kísérleti időszakban egyetlen egyszer sem mondott „csődöt“. Jól bevált az új fajta egyeléses termesztése is, de a legmegfelelőbb a sűrűbb kötéses — 60X30 cm és 70X25 cm — vetés mellett* termesztés, ahol 55—60 ezer egyeddel lehet számolni egy hektáron. Egy mázsa vetőmag ára körülbelül 360 korona lesz, tehát sokkal olcsóbb, mint az ezidáig termesztett fajtáké. Az általa elért siker valőbán elismerésre méltó. Az a tény azonban, hogy nem elégszik meg az elért eredményekkel, még több elismerést követel. S ha munkáját a jövőben is olyan szorgalommal és körültekintéssel végzi, mint ezidáig, akkor további meglepetésekre és elismerésre méltó eredményekre számíthatunk a Nyárasdi Nemesítő Állomás fiatal dolgozója részéről. B. DUSEK A TO—275-ös kukoricafajta. (Felvétel: B, D lsek) Csömör Tibor és az általa kinemesített új hibrid. m Legfontosabb tudnivalók a tarlóégetésről A növényi és állati kártevők elleni küzdelem egyik eszközeként alkalmazott tarlóégetés — a betakarítás időszakában — újabb veszélyforrást jelent a mezőgazdaságban. A nem megfelelő körülmények között végzett tarlóégetés veszélyezteti a környezetet, elsősorban a mezőgazdasági terményeket, Az elmúlt évben is számos — kisebb károkkal járó — tűzeset következett be, mert nem tartották be a legalapvetőbb szabályokat. A Rimaszombati Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemben a vetőmagrészleg vezetőle, Demeter Lalos, rendszeresen látogatja a magtermesztő mezőgazdasági üzemeket és mindenkor hasznos tanácsokkal látja el az agronómusokat. Felvételünkön az árpa minőségének ellenőrzése közben látható. J. Dušek felv. A továbbiakban ismertetjük azokat az alapvető tűzrendészet! szabályokat, amelyek szigorú betartása nagyon fontos. A tarlóégetés alkalmi tűzveszélyes tevékenységnek minősül és mint ilyen, a gazdaság vezetője, a termelőszövetkezet elnöke, vagy az általa megbízott személy írásbeli engedélye nélkül nem végezhető. Az engedély csak a helyszín és környezetének alapos Ismeretében adható ki. Nem szabad engedélyt adni, illetve tarlóégetést végezni: szeles időben, napnyugtától napkeltéig és akkor sem, ha a parcella szomszédságában lábon álló gabona, vagy szérű, esetleg rakodó van, továbbá ha az engedélyben előírt más feltételek nem biztosítottak. A tarlóégetést épülettől és egyéb létesítménytől 60 m, erdőtől 100 m távolságra szabad csak végezni. Tűzés robbanásveszélyes épületek, létesítmények esetében ezf a távolságot természetesen növelni kell. A tarlóégetés megkezdését a községi tanácson 24 órával előb,b be kell jelenteni, hogy értesíteni tudják a község tűzoltóit az esetleges tűzveszélyről. A nagykiterjedésű parcellákon az égetést szakaszosan kell megoldani. A szakaszos megoldást, a területtől függetlenül a rendekezésre álló dolgozók létszáma is meghatározhatja. A tarlót legalább nyolc barázda szélességben körül kell szántani. A szakaszolást is legalább ilyen szélességű barázdával kell megoldani ős csak az egyik szakasz teljes felőgetése után szabad a másik szakasz égetéséhez fogni. A tarlóégetés idején — tűzoltásra alkalmas szerszámmal ellátva — megfelelő létszámú felügyeletről kell gondoskodni, de minden eshetőségre számítva ajánlatos, hogy tűzoltásban járatos személy (pl. önkéntes tűzoltó) legyen a jelenlevők között. Felelős személyt kell megbízni a tarlóégetés végrehajtásával. Feltétlenül szükséges, hogy 500 méter távolságon belül egy traktor, ekével felszerelve készenlétben álljon — de közben munkát is végezhet, azaz szánthat. Gondoskodni kell a tűzjelzés megszervezéséről. Az égetés után a tarlót gondosan át kell vizsgálni, a parázslást, izzást meg kell szüntetni. Ez a folyamat — ahol erre lehetőség van — történhet locsolással, öntözéssel, víz permetezésével, vagy kéziszerszámok segítségével, földtakarással. A fent közölt alapvető követelmények általános érvényűek. Az Illetékes tűzrendészet! hatóság, vagy a létesítmény vezetője (gazdaságvezető, szövetkezeti elnök) a kiadott engedélyben az ismertetett szabályokon túlmenően természetesen szigorúbb követelmények betartásáról is intézkedhet. A gazdaságok, termelőszövetkezetek és az önkéntes tűzoltóságok a tarlőégetésnél rendszeresen ellenőrizzék a szabályok és követelmények betartását, s ha kell, Intézkedjenek a tűz megelőzéséről. A tarlóégetés a betakarítás időszakában rendkívül nagy veszélyt jelent, ezért a gazdaságok, termelőszövetkezetek érdekében ajánljuk a tarlóégetés itt közölt, legfontosabb megelőző tűzrendészeti szabályainak megtartását. Műanyag silók a takarmány gazdálkodásban A műanyaggyártás fejlődésének jelenlegi fokán a mezőgazdaságban a műanyagok a kertészeten kívül jelentős mértékben a silőtakarmányok okszerű és olcsóbb tartósításánál Is alkalmazhatók. Az elkövetkező években — a jobb termelési módszerek alkalmazásával — az eddigi silómennyiség többszörösét kell gyorsan betakarítani és olcsó módszerekkel raktározni. Ezt részben úgy tudjuk megoldani, hogy a meglévő különféle típusú (henger, falközi, palánk, árok, zsombolya stb.) silótereinket műanyagtakarókkal fedjük be. Ezáltal elérjük, hogy a jelentős költséggel elkészült ,silóterek használhatósága megjavul. A műanyagból készült takaró előnye a földeléssel szemben, hogy elmarad a takaráshoz szükséges vastag földréteg fölhányása és eltávolítása, ami évenként Ismétlődő nehéz és drága munkát jelent. A műanyagtakarót csupán a fallal érintkező szélen kell földdel terhelni. A földdel történő takarás a takarmányok szennyeződését okozhatja, a lazább földréteg mellett gyakori a takarmány penészedése és nagyfokú a tápanyagveszteség. Téli fagyban nehéz a földtakaró eltávolítása és a felhasználásnál a csapadék és a külső behatások rongálják a nyitott takármányfelületet. A műanyaggal történő silótakarással a fenti hibák nagy része kiküszöbölődik, a szoros zárás a levegő bejutását megakadályozza és kedvező körülmények alakulnak ki a tejsavas , baktériumok szaporodásához. Úgynevezett hidegerjedés következik be és a vajsavas, ecetsavas baktériumok nem tudnak elszaporodni, jobb lesz a silótakarmány minősége is. A földtakarónál lényegesen olcsóbb a műanyagtakaró hasz-: nálata, amennyiben a fólia ma már kilogrammonként, kimérve is kapható. A megfelelő menynyiségű és vastagságú műanyagtakarót több éven keresztül felhasználhatjuk. Külföldi eredmények és hazai kísérleti tapasztalatok alapján kiváló eredmények mutatkoznak a kizárólag műanyagból készült hengeralakú, vagy prizma-silók használatánál. A különféle nagyságban készíthető prizmaalakú silókat elsősorban szarvasmarhák, míg a henger vagy zsákalakú silót a kisebb mennyiséget igénylő sertés- és baromfiállomány takarmányszükségletének biztosításánál használjuk fel. Ezen kizárólag műanyagból készült silók további előnye, hogy bárhol és azonnal, kevés munkával felállíthptók, áthelyezhetek. A tápanyagveszteség minimális: 5 százalék körül mozog, a régi módszereknél tapasztalt 15—30 százalékkal szemben. A műanyagfólia alkalmazásával a nagyüzemi gazdaságokban a szilárd takarmánybázis jobban megszervezhető. A nagytömegű silótakarmányokat az üzem bármelyik részén, a táblák közelében is el lehet helyezni és az istállókhoz való szállítást olyan időpontra lehet halasztani, amikor szállítóeszközök bővebben állnak rendelkezésre. Végeredményben meglévő falközi és ároksilóink fedezéséhez legjobban alkalmazható a műanyagtakaró. Nagyüzemi gazdaságainkban a legjobb eredményt a prizma alakú műanyagsilóval lehet elérni, a kisebb üzemek részére pedig a hengeralakú zsáksiló a legmegfelelőbb. Dr. László László tudományos munkatárs ♦
