Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-29 / 35. szám
1970. augusztus 29. .SZABAD FÖLDMŰVES. Borjúnevelés üzemközi vállalkozás keretében Érdekességek A Két év tapasztalatai a rozsnyói járásban A Felére csökkentek a termelési költségek, megkettőződött a napi súlygyarapodás A A borjúnevelés centralizálása alapul szolgálhat az egész szarvasmarhatenyésztés célszerű, központi irányításához A A piaci ellátás javítása s ennek keretében a tej- és hústermelés állandó fokozása egyike mezőgazdasági termelésünk fő céljainak. Hogy mezőgazdasági üzemeink ezt a célt elérhessék, a borjúnevelést kell úgy szervezni, hogy az kellő mennyiségű utánpótlást biztosítson a szarvasmarhahizlaldák és a tehénistállók részére. Mindez csak jól szervezett, legalább járási szinten központilag irányított borjúneveléssel válik lehetségessé. A rozsnyói (RožňavaJ járásban két évvel ezelőtt kezdték meg a borjúnevelés központosítását. Eddig nyolc központi borjúneveidét létesítettek, amelyek mindegyikében átlag 650 db borjút nevelnek fel évente. A központosítás előtt a járásban 62 mezőgazdasági üzem foglalkozott borjúneveléssel. Egy-egy üzemben évente 30—150 darab borját neveltek fel. Két év nem nagy idő, végleges eredményekről még nem igen beszélhetünk, de a központosítás előnyeit máris beszédes adatok bizonyítják. Még a centralizáció előtt az elhullás járási átlagban elérte a 13 százalékot, tavaly már csak 5,6 százalékos elhullást tartottak nyilván. A lekenyei (Bohúüovo), berzétei (Brzotín), gömörhorkai (Gemerská Hôrka), honcei, görgői (Hrhov), kocelovcei, rejdovái és vlachovoi földművesszövetkezetekben létrehozott központi borjúneveldékben az elmúlt év során 3681 darab borjút neveltek fel. Míg a központosítás előtt a járás 62 mezőgazdasági üzemében a kisméretű borjúnevelés mellett alig értek el napi 40—45 dekás súlygyarapodást, a központi borjúneveldékben a napi súlygyarapodás már tavaly 0,72 kg-ra emelkedett. Míg a kis borjúneveldékben egy-egy kg súlygyarapodás elérésére 25 korona termelési költség esett, a 8 központi borjúneveldébén ez az összeg 13,95 koronára csökkent. A gazdaságosság bizonyítására talán- elegendőek ezek a számadatok. Jelentős anyagi előnyt képviselnek azonban azok a megtakarítások is, amelyek az állategészségügyi szolgálat és a tejellátás szervezésének leegyszerűsítésével járnak. Az állategészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban nem hallgatható el az a tény sem, hogy az egészségügyi szolgálat színvonala ' lényegesen javult. Ennek tudható be az elhullás rohamos csökkenése is. Az elmúlt évi eredmények mégcsak a kezdetet jelentik. Ez évben tovább javult minden gazdasági mutató. Az év első felében 3108 darab borjú felnevelése mellett az elhullás már 2,8 százalékra csökkent, a súlygyarapodás pedig már az első három hónap során (mikor a borjak növekedése még tudvalévőén lassúbb) elérte a napi 0,72 kilogrammot. Mikulík István, a Rozsnyói járási Mezőgazdasági Társulat tervezési osztályának vezetője a borjúnevelés centralizálásával kapcsolatban így nyilatkozott: — Fő célunk volt a szarvasmarhatenyésztés intenzitásának és hatékonyságának növelése. A borjúnevelés központosítása e téren csak a kezdetet jelenti, szilárd alapot nyújt további terveink megvalósításához, az egész szarvasmarhatenyésztés központilag szervezett, átgondolt és gazdaságilag indokolt szigorú szakosításához. Felméréseink során ugyanis bebizonyosodott, hogy míg a járás déli részén, ahol a szemes takarmányok termesztése is összpontosul, sokkal olcsóbb a marhahústermelés, mint a hegyaljai vidékeken, ahol viszont a tejtermelés előnyösebb. A járás mezőgazdasági termelésének teljes konszolidására kidolgozott ötéves tervünk keretében ezért a hústermelést a járás déli részén, a tejtermelést pedig az északibb részeken elterülő hegyi és hegyaljai vidékeken kívánjuk összpontosítani. A központi borjúneveldék megkönnyítik majd a hús-, vagy tejtermelésre szakosított mezőgazdasági üzemek borjakkal való ellátását. Hárskúton (Lipovník), Silická Jablonicán és Borzován (Silická Brezová) külön borjúneveldéket létesítünk, ahol csupán nagyhasznosságú anyaállatoktól nevelünk borjakat, amelyek évi fejéshozama meghaladja a 2500 litert. — Felvetődik még a kérdés, hogyan hat a borjúnevelés központosítása az egyes mezőgazdasági üzemek gazdasági fejlődésére? Vajon nem kerül-e hátrányos helyzetbe az az üzem, amely az elválasztott borjakat átadja a központi borjúneveidével rendelkező üzemnek, vagy fordítva? — A borjúneveléssel kapcsolatos gazdasági előnyök kiegyenlítődnek a kooperációs szerződések által. Az eladó üzemek mentesülnek attól a kockázattól, amely az esetleges elhullással jár s emellett hozzáférhető áron jó minőségű alapanyagot kapnak vissza saját állattenyésztésük részére. A központi borjúneveidével rendelkező üzemek viszont szintén jelentős anyagi haszonra tesznek szert. Mindamellett nem téveszthetjük szem elől azt a társadalmi hasznot sem, amelyet a borjúnevelés nagyüzemi szervezése biztosított már a centralizáció első két évében, mikor járásunkban a marhahústermelés 59 százalékkal emelkedett. A rozsnyói járásban tehát megtalálták és eredményesen alkalmazzák a szarvasmarhatenyésztés hatékonysága növelésének módját. A jól átgondolt szervezési rendszer állandó tökéletesítésével évről évre javulnak az eredmények, ez pedig valamennyiünknek a hasznát szolgálja. Kovács Zoltán Sertésnevelés Vágfarkasdon Az utóbbi évek folyamán egyre emelkedőbb tendenciát mutat a hústermékek — főleg a sértéshós iránti követelmény, úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból. Az elmúlt tfz év folyamán 12,3 kg-mal növekedett az egy lakosra eső sertéshús fogyasztás, s az 1980-as évig további 15,6 kg-os emelkedéssel számolunk, vagyis az egy személyre jutó évi fogyasztás eléri majd a 75 kg-ot. Ebből kiindulva gondot kell fordítanunk a sertéstenyésztés továbbfejlesztésére, hogy saját termelésből tudjuk fedezni a szükséglet lényeges részét, s ezzel csökkentsük az eddigi behozatal iránti igényt. Ez a vezérgondolat foglalkoztatott, amikor elhatároztam, hogy felkeresem a galántai járás legnagyobb és egyik legjobb szövetkezetét. A farkasdi (Vlöany) szövetkezet hozzávetőlegesen 3400 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. A talaj- és az ingadozó hőmérsékleti viszonyok nem a legmegfelelőbbek a takarmánytermesztésre, s' ezért a szarvasmarhatenyésztés bizonyos fokig háttérbe szorul, viszont a sertéstenyésztés kellő feltételek mellett egyre javuló eredményeket ér el. Az 1967-es évben mintegy nyolcszáz anyasertése volt a szövetkezetnek, de érthetetlen okokból ezt a számot akkor 470-re redukálták. Hogy a jelenlegi eredményeket értékelni tudjuk, szükséges megemlíteni, hogy abban az évben 14,5 malacot választottak el egy anyakocától, az előhizlaldában 35 dkg, a hizlaldában pedig 50 dkg volt az átlagos napi súlygyarapodás. Az elhullási veszteség 15 százalék körül ingadozott. Mindezen mutatókat a hagyományos takarmányozási módszer mellett érték el. A napi adagok a speciális takarmánykeverékekre alapozódtak, de ezenkívül párolt burgonyát is adagoltak a sertéseknek, beleszámítva a hízókat is. Ezen takarmányozási ' mód egyik legnagyobb hátránya az volt, hogy a burgonyát sáros és fagyos állapotban kapták a szállítóktól, s az ilyen takarmány etetése természetesen legtöbb esetben hasmenést idézett elő az állatoknál, ami nagyban rányomta bélyegét a végső eredmények alakulására. Amikor 1968 első negyedében a fiatal mérnök Czibula Zoltán vette vállára a zootechnikusi funkcióval járó nehézségeket, lényegesen megváltozott a helyzet. Kezdetét vette az állatállomány — főleg a sertésállomány — feltöltése. Jelenleg ötszáz darab anyasertése, 1200 db szopósmalaca és 800 hízója van a szövetkezetnek, az előhizlaldában pedig 1300 darab malac készül a hizlaldába történő áthelyezésre. Az istállőzás az anyasertések esetében kétféleképpen van megoldva, illetve különböző kapacitású istállókban. Az egyikben 50, míg a másik típusú Istállókban 75 anyasertés van elhelyezve. Mindkét típusnál 25 anya gondozását végzi egy dolgozó. A malacozás előtti napokban az anyákat az Istálló kijelölt részében csoportosítják, mivel nincs külön ellető istállójuk. A vemhes állatok takarmányadagját a nyári időszakban 2 kg abrakkeverékkel és 4 kg zöldlucernával bővítik ki, míg télen a lucernát 4 kg osztályon kívüli sárgarépával helyettesítik. Az egészségvédelmi intézkedésekről most nem teszek említést, hiszen ez természetes velejárója a következetes tenyészmunkának. Az anyasertések kutrlcáinak módosításával és korszerűsítésével sikerült a minimálisra csökkenteni az elfekvéssel előidézett elhullási veszteséget. A szopósokat már 8—10 napos korukban ČOS I. keverék adagolásával igyekeznek rászoktatni a szilárd takarmányok fogyasztására, majd utána ivóvízzel is ellátják őket. Szoptatással és az említett száraztakarmányozási módszerrel tartják őket négyhetes korig, majd a 16 kg élősúly eléréséig COS II. speciális takarmánykeveréket adagolnak. Amikor elérik az említett átlagsúlyt (16 kg), bekövetkezik az elválasztás, és a malacok az előhizlaldába kerülnek. Az előhízlalda céljait külön istálló szolgálja, amely 1000 darab malac befogadására alkalmas. Itt a malacok százas csoportokban vannak elhelyezve, és 30—40 kg élősúly eléréséig maradnak az előhizlaldában. Az eladásra kerülő süldők 21 kg elérése után hagyják el az előhizlaldát. Itt naponta 1 kg A 1-es és 0,5 kg COS Ii-es takarmánykeveréket kapnak a malacok-. Ez év első felében 37 dkg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el egyedenként ezzel a módszerrel. A 30—40 kg élősúly elérése után a süldőket átcsoportosítják a középhizlaldába, ahol az etetést villamos takarmányadagoló kocsi segítségével végzik. Naponta háromszor etetnek, átlag 0,53 kg napi súlygyarapodás élérésére képesek. A 60 kg-os súly elérése után a sertéseknek a tulajdonképpeni hizlaldába kellene kerülniük, de sok esetben ez lehetetlen, mert az aránylag kis kapacitású hizlaló istálló nem szabadul fel mindig idejében. A hizlaló istállóban a takarmányozás mozgóvályús rendszerrel történik, nedvesített takarmánykeverékkel. Az itt elért átlagos napi súlygyarapodás 0,62—0,65 kg között ingadozik. A tulajdonképpeni hizlalás! folyamat hozzávetőlegesen hat hónapig tart (előhízlalda nélkül), s ezalatt az időszak alatt elért átlagos napi súlygyarapodás ez év első felében 0,57 kg volt. Egy kg súlyszaporulat előállításához körülbelül 4 kg takarmánykeverékre van szükség. Az összehasonlítás szempontjából meg kell még említeni, hogy egy anyától közel 9 malacot választottak el az első félévben, s az év végéig ezt a számot 17 fölé szeretnék emelni. Az utolsó két év alapján mindössze 3—4 százalékos elhullási veszteséggel számolnak. Ennyit tehát a jelenről és az elért eredményekről. A jövő terveiben pedig ott szerepel a sertéstenyésztés további fejlesztésének terve Is. Kilátás van egy nagykapacitású sertéshizlalda felépítésére, melynek megvalósítását több mezőgazdasági üzemmel karöltve szeretnék véghezvinni. Ez azonban a Jövő zenéje. Jelenleg a szövetkezet viszonylag jó szinten áll, hiszen 941 kg sertéshúst ad el évente 100 hektár mezőgazdasági földterületre számítva. S ha a távlati terveiket valóra váltják, bizonyára jóval megemelik ezt a számot, és nagyobb mértékben járulnak majd hozzá a közszükséglet kielégítéséhez. Kádek Gábor A A bikák utódellenőrzése Dániában 1966—67 során 25 utódellenörző állomás 77 bika leszármazottját vizsgálta meg. Közülük 40 dán vörös, 21 fekete-tarka, 16 jersey volt. Sorrendben e fajtákon belül legjobb eredményt az „Uwe“ bika 16 lányutóda: 6427 kg tej (4,69 %), a „Narde Stefan“ bika 20 lányutóda: 5630 kg tej (4,47 °/o) és a „Bornholms Bryger“ bika 16 lányutóda: átlag 4061 kg (4,24 %) ért el. A jersey x charolais kereszteződéséből származó Fi utódok napi súlygyarapodása 1037 g volt, és 200 kg súlyban, 55.8 %-os vágási eredmény. A Az előhasi üsző kora és szaporasága A dán vörös fajtájú üszőkkel végzett vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a szaporaság százaléka legnagyobb az első alkalommal 19—21 hónapos korukban megtermékenyített állatokban. A legkevesebb inszemirrálásra a 19 hónapos korban termékenyített üszők esetében volt szükség. Minél idősebbek voltak az állatok az első elléskor, a tejhozam annál nagyobb volt a 305 napos laktáció alatt. A legnagyobb súlyú borjakat a 29—36 hónapos üs2ők ellették. Megállapították azt is, hogy minél idősebb az állat az első elléskor, annál hosszabb az idő a második ellésig. Ez a korreláció határozottan pozitív és szignifikáns. A Borjak szarvtalanítása Észak-Irországban 1969. február 1. óta tilos a szarvtalanított marhák eladása és exportja. Kivételt képeznek az 1965 március 1. előtt született állatok, a tenyészbikák, valamint a Hereford és Charolais tehenek. A szarvtalanítás legbiztosabb módja az el lés utáni káliumos kezelés, vagy a leégetés szarvtalanító vassal. Előbbi eljárást 1- hetes, az utóbbit 3-hetes korig lehet alkalmazni. A Napi egyszeri fejés Egy svéd gazda a munkacsúcsok idejéii, augusztus elsejétől október elejéig, teheneit naponta csak egyszer feji. Állományának évi átlagos tejzsírtermelése egy tehénre számítva 251 kg, csak 4 kg-mal kevesebb, mint azelőtt. lisztet nagy energiatartalmú keverékekben. Maximálisan 27 % javasolható. A gözkezeléstől i ő a fürészpor emészthetősége, bár a cellulóz emészthetősége lényegesen nem változott. Ivartalanítás nélküli tejelőtípusú tehenektől származó bikaborjak gazdaságosabban termelték az értékesebb húsrészeket, mint a tinók vagy a hormonkezelésben részesített bikák. A Önetetővel súlyosabb borjú A borjúhús iránt mind nagyobb az érdeklődés. — Ezt — különösen a megnövekedett idegenforgalom következtében — egyre jobban előtérbe helyezik Ausztriában a 130—150 kgos borjak hizlalását. Következésképp a gazdákat egyre jobban érdekli az önetetős hizlalás. A kísérletek szerint a borjak 10—15 %-a nem alkalmas önetetős hizlalásra, a többinél azonban viszonylag könnyen elérhető a napi 1,20 kg-os súlygyarapodás. A Folyékony fehérjekiegészítők Az egyik cukoripari mellékterméket gyapotmagdarával hasonlították össze. A melasszerü, folyékony melléktermék nem-fehérjeszerű nitrogént tartalmaz. Szárazanyagtartalma 60 %, — fehérjeegyenértéke 33 %. Hízómarhákkal végzett kísérletekből kitűnt, hogy a melléktermék nitrogénje gyakorlatilag ugyanúgy értékesül, mint a gyapotmagdaráé. Nempillangós termésekkel kiegészítve igen jó emészthetőségi és nitrogén értékesülési adatokat nyertek. A melléktermék napi adagja nagy energiatartalmú keverékben kb. 0,45 kg lehet a 250—450 kg élősúlyú hízók részére. Ennél több már csökkentheti a keverék ízletességét. A A sertések mesterséges termékenyítése és a termékenység A dániai sertéstermékenyítő állomáson, az 1958—66 között végzett vizsgálatok során kiderült, hogy a „tűrési“ reflex alapján termékenyített öreg kocák 32,1, az emsék 16,1 %-kal jobban termékenyültek, mint amikor a búgatás alatt, a reflex figyelembevétele nélkül termékenyítettek. A termékenyítés legjobb időpontjának a megválasztására végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a búgás kezdetét követő első 24 órában lehetett a legeredményesebben termékenyíteni. Az elválasztást követő első 7 nap alatt a termékenyítés igen eredményes és 8 százalékkal jobb eredményt adott, mint á választást követő 2. búgás ideje alatt. Két egymást követő napon termékenyített kocák 15 %-kal jobban termékenyültek, mint a csak egypzer termékenyítettek. A Antibiotikum-kiválasztás a tőgyben A penicillinnel vagy sztreptomicinnel kezelt tőgynegyedekből a tejet 8, a terramicinnel kezeitekből 5 napig nem javasolják felhasználni. A kezelt tőgynegyedekbői az egészségesekbe az antibioti kum nem került át. A Takarmányozási kísérletek szarvasmarhával A tejelő típusú borjak indító tápjába szénalisztet kevertek jó eredménnyel. Vizsgálják az optimális lucernaliszt-szinteket, valamint a karbamid keverésének lehetőségeit Hízómarhákkal 1П o/„ Manapság már számos korszerű, hetóségeit. Hizómarhákkal 10 /о hatékony gy6gySzer áll szükség fűrészport etettek. Kitűnt, hogy a esetén az állattenyésztés rendelfűrészpor jól helyettesíti a széna- kezésére. -kp-
