Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-29 / 35. szám
SZABAD FÖLDMŰVES mm im 3 1970. augusztus 29., мшшш misa SZÖVETSÉGI SZEMLE A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség fóruma Lamy Miklós, a hetényi efsz elnöke határjáró körútjáról érkezett meg a szövetkezet irodájába. Elég jó hangulatban van, mert sok pénzt ígér a határ. Amikor az állattenyésztésre tereljük a szót, akkor sem kedvetlenedik el, mert a szerződéses eladást jól teljesítik. Sertéshúsból pl. 950 mázsát kellett volna eladni, de ezzel szemben 1022 mázsát adtak el, marhahúsból pedig 160 mázsa helyett 242 mázsát. Ezek után kíváncsian érdeklődünk a pénzügyi tervteljesítésről. — Jól jött a pénz az első félévben den kedvezményt megadnak nekik, hogy otthon érezzék magukat a szövetkezetben. Az év végén 16 ár földnek a kukoricatermését kapják pótlék címen akkor is, ha a családfő megkapja a fél hektár háztáji földet. Ezenkívül, ha a fiatal havonta ledolgozza a 21 napot, 50 korona zsebpénzt kap. Erről a témáról a gépesített brigádon elbeszélgettünk néhány fiatallal. A 23 éves Andrusko László így vélekedett a zsebpénzről. — Jól jön az az 50 korona, mert azt nem kell kötelezően haza adni. Sörpénznek megfelel. egy szövetkezeti házat építünk, Paton meg emeletes vikkendházat. Megtekintjük az épülő szövetkezeti házat, az egyik szárnya már kész, a másik felét később kezdik építeni. Hatalmas mű lesz. Egy üvegfolyosó köti majd össze az egyik épületet a másikkal és helyet kap benne a szövetkezet irodája, a kultúrház, a szövetkezeti klub, az olvasóterem, a könyvtár és a játékhelyiségek. A növénytermesztést már annyira gépesítették, hogy alig kell fizikai munkaerőt kifejteni, hisz a kukorica begyűjtését is teljesen gépekkel végzik. Az állattenyésztés gépesítése lemaradt, de az ólakban van hideg-meleg víz, a szociális épületben pedig zuhanyozók, valamint átöltöző helyiségek. Azonban az állattenyésztést még tovább korszerűsítik, mert a jelenlegi helyzettel nincsenek megelégedve. Beszélgetés közben egyre több olyan dolgot hallunk, ami arról tanúskodik, hogy a hetényi szövetkeAz öregeket és a fiatalokat is segítik — mondja az elnök. Négy millió 267 ezer korona bevételt terveztünk, de ezzel szemben 4 millió 637 ezer koronát vételeztünk be. A termelési költségek viszont 55 ezer koronával emelkedtek. — Pénzügyileg tehát jól állnak. Hogyan használják fel a szociális és kulturális alapot a tagok segítésére, valamint élet- és munkakörülményeinek megjavítására? — Akik megérdemlik, azok a közöstől megfelelő támogatást kapnak — válaszolja az elnök. Az egész beszélgetésnek az utolsó mondat a központi vonala. Mindennemű szociális juttatást azért adnak, hogy egyrészt kielégítsék a tagokat, másrészt ezzel a szövetkezet érdekét szolgálják. A már nyugdíjba készülő szövetkezeti tagoknak például nem kell tartani attól, hogy öregségükre magukra maradnak. A szövetkezeti család messzemenően gondoskodik róluk. A nyugdíj mellé 30 ár földet kapnak, és fejenként 120—130 kg gabonát. Évente összesen mintegy 100 mázsa gabonát szoktak szétosztani, a nyugdíjas szövetkezeti tagok között. A fiatal tagok sem panaszkodhatnak, mert velük is törődnek és min-Eperjesi Béla kicsit ugratósan megjegyzi: — Laci már nem sokáig kapja az 50 koronát, mert elindult a „lejtőn“, megnősült. De „bánatpénzként“ 1000 korona üti a markát. Andrusko nem tiltakozik, elmondja, hogy nősülni készül és mivel a menyaszonya is a szövetkezetben, a szőlészetben dolgozik, ketten összesen 2000 koronát kapnak. Eperjesi már megkapta a „bánatpénzt“, mert már megnősült, és még hozzá 22 ezer koronát, amit ha 10 évig a szövetkezetben dolgozik, nem kell visszafizetni. Boldogan mutatja. — Ott a mi házunk, alig várjuk, hogy már beköltözhessünk. Az elnök elégedetten hallgatja a beszélgetést, mert úgy látja, hogy gyümölcsöző a segítség. Különösen akkor örül, amikor azt mondják a fiatalok, hogy nem mennének ők máshová dolgozni, mert hisz helyben is elég jól keresnek és semmi kedvük távoli utazgatásokra. — Hát, amint látják, így vélekednek a mi fiataljaink. És ez mind azért van így, mert öreggel és fiatallal egyaránt törődünk a szövetkezetben. Például most 6 millió korona költséggel zetben egyre jobban gondoskodnak a tagok élet- és munkakörülményei megjavításáról. A 3—4 napos szövetkezeti iskolázásokat például Počuvadlon tartják, ahonnan az előadások után a tagság Sklenné Teplicére jár fürödni. Májusban 40 efsz tag üdül Bulgáriában. Ha elkészül a páti üdülőház, 24 efsz tag töltheti majd ott a hét végét. Készülnek a budapesti nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításra is. A nagyméretű szociális gondoskodás, az élet- és munkakörülmények javulása egyre jobban összekovácsolja a szövetkezeti családot. De ezek az intézkedések kifelé is jól hatnak, mert vonzóvá teszik a szövetkezeti munkát, a még kívülálló fiatalok számára is. Ezt bizonyítja legjobban az a tény is, hogy az évnyitó gyűlésen 42 fiatalt vettek fel próbaidőre a szövetkezetbe, és ha bizonyítják, hogy a munkát komolyan veszik, jő a viszonyuk a közös gazdasághoz, akkor az év végén taggá avatják őket. íme a hetényi példa, hogy a tagokkal való törődés, a jobb élet- és munkakörülmények megteremtése meghozza a gyümölcsét. Balia József Az épülő szövetkezeti ház. Lamy Miklós elnök (középen) a gépesített brigád tagjainak körében. A csúcs felé Épp kombájnnsok búcsúztatója után toppantam be az ipolykeszi szövetkezetbe. Belá József a szövetkezet ökonómusa nevetve újságolta, hogy annyira szólt a harmonika, hogy a végén még bele is szakadt. Nem hiába volt ilyen jókedvű búcsúztató Ipolykeszin, hiszen a nagykürtösi járásban az elsők között fejezték be az aratást, mégpedig úgy, hogy a csűrök is gazdagon megteltek. Huszár Béla, a szövetkezet agilis agronőmusa örömmel közölte az adatokat, ami szerint árpából 34, búzából pedig 41 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Ez bizony nagy eredmény akkor, amikor a járás számos szövetkezetében csak az átlagos 30 mázsás hektárhozamot érik el. A további beszélgetés során megtudom, hogy a gabonafélék jó gondozást kaptak, és a begyűjtési munkákat is kitűnően megszervezték, a lehető legkevesebb szemveszteséggel. Klinkó István, a szövetkezet elnöke még hozzáfűzi, hogy a dohány is jó termést ígér. Általában a növénytermesztés ebben az évben remekel. Beszélgetés közben megérkézik Štefan Deák fiatal zootechnikus is, aki Záhoráról került Ipolykeszire. Néhány mondat után megtudjuk, hogy az állattenyésztés is bíztatóan fejlődik. Az átlagos napi tejhozam például most több mint 10 liter és úgy számítja, hogy az év végéig elérik a tehenenként! átlagos 3000 fiteres tejhozamot is. A malacszaporulat előreláthatólag anyakocánként meghaladja a 16 darabot. A csúcseredmények felé törés az ipolykeszi szövetkezetben nem véletlen. Általában, de különösen az állattenyésztésben megjavult a munkafegyelem. A fiatal zootechnikus például bevezette, hogy a fejőgépek után minden fejő utánfejést végezzen és így lényegesen sikerült fokozni a tejhozamot. Persze, alapvető fordulat az állattenyésztésben azért következett be, mert a növénytermesztés elég takarmányt biztosít az állattenyésztés számára. Javuló termelési eredmények és természetesen növekvő pénzbevételek egyre gazdagabbá teszik a szövetkezetei. Amint Klinkó István elmondja. most már, mivel több a pénzük, nagyobb gondot fordítanak a tagok élet- és munkakörülményeinek megjavítására is. A gazdasági udvaron 552 ezer koronás költséggel szociális helyiség épül, amelyben a napi munka után megfelelő körülmények között tisztálkodhatnak a tagok. Ipolykeszi tehát a csúcs felé tör és az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a termelés magasabb szintre való emelésére minden előfeltétel megvan. (ballá) Huszár Béla, a szövetkezet agronőmusa. Štefan Deák zootechnikus. Ц я a riporter összefut egy szövetkezeti vezetővel, nem állja meg, hogy legalább néhány percig ne „faggassa“, kérdezgesse az Illetőt. Beszédtéma mindig bőven akad (különösen akkor, ha jók az eredmények), így aztán a percekből nemegyszer órák is lesznek. Boros Lászlóval, a Jászfalusi Egységes Földművesszövetkezet ökonómusával többé-kevésbbé a véletlen hozott össze. Noha ezúttal nem a pozitívumokról számolt be, hanem a közös egyik komoly gondját tárta fel, beszélgetésünk így is jóval túlhúződott a tervezett Időnél. A diskurzus nem kimondottan jászfalusi problematikával foglalkozott, de úgy hiszem, néhány község kivételével országos jellegű gonddal: vagyis a fiatal munkaerőhiánnyal. — Két évvel ezelőtt — mondotta Boros László — még nem voltak hasonló nehézségeink. Az egész akkor kezdődött, amikor a közelben üzembe helyeztek egy gépmegmunkálő gyárat, ahol másfél műszakban dolgoznak az emberek. Hogy ez a szomszédos üzem milyen konkurrenctát jelent, bizonyítja többek között az is, hogy akár a mai napon is fel tudnak még venni vagy száz embert. — Téved, aki azt hiszi, hogy a gyárban nagyobbak a kereseti lehetőségek. Sőt ellenkezőleg. Kisebbek a bérek, mint a szövetkezetben, de az ott dolgozóknak az az előnyük a szövetkezeti dolgozókkal szemben, hogy szabad szombatjaik és vasárnapjaik vannak és a munkaidő minden alkalommal csak nyolc óra. És ez már a fiatalok szempontjából döntő és lényeges tényező. / — Rengeteg az olyan Ifjú is, aki csak átmeneti időre dolgozik itt, és ugródeszkának tekinti a szövetkezetét. A növénytermesztésben dolgozók is gyakran el-elmaradoznak. Sokszor még a katonaság előtt tovább állnak. Az idén Is vagy nyolcán készülnek el. Húzza őket a nagyváros és az ottani élet. A keresetek ott ugyan nem egy esetben jobbak, mint itthon, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kiadások is jóval nagyobbak. Vannak persze olyanok is, akik hamar rájönnek, hogy nem minden arany, ami fénylik, és Visszajönnek. Fiataljaink közül már négyen tértek vissza Bratislavából. — Hogy a szövetkezetben nincsen elegendő fiatal munkaerő, abban nagy részben a szülők is hibásak. Nem egyszer azzal fenyegetik serdülő gyermekeiket, hogy: ha nem fogsz jól tanulni, úgy a szövetkezetbe mész majd dolgozni. így aztán A fiatalság érdekében nagyon sokszor a mezőgazdaságban csak azok a fiatalok maradnak, akiknek már igazán semmi más lehetőségük sem nyílik elhelyezkedni. — A tárgyilagosság kedvéért meg kell említenem — folytatja a fiatal ökonómus —, hogy nálunk egyelőre eszményinek éppen nem mondható a fiatalok helyzete. Legalábbis ami a kulturális és szórakozási lehetőségeket illeti. Van ugyan egy kultúrházunk, de nincs kihasználva. Már két éve nem volt a faluban filmvetítés azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs vetítőgépünk. Annakidején egy szövetkezeti ifjúsági klub létrehozását is terveztük, sajnos, teremhiány miatt ez az elhatározás sem valósulhatott meg, így továbbra is a kocsma a „központ“. — Ami a munkakultúrát és a kereseteket illeti, itt úgy hiszem, nincsen különösebb baj. Zuhanyozóink, mosdóink és öltözőink vannak. A napi átlagog kereset a növénytermesztésben 69, az állattenyésztésben 89 Kčs, a traktorosok napi jövedelme pedig 121 Kčs-t tesz ki. — Noha a gépesítés, a mechanizáció sokat segít (például a tisztításban a jövőben a jelenlegi 30 ember helyett már csak ketten-hárman dolgodnak majd), mégsem oldja meg, nem helyettesítheti teljes mértékben a hiányzó fiatal munkaerőket. — Ezen a téren az egyre markánsabban mutatkozó nehézségek ellenére sem vagyunk azonban borúlátóak — mondotta a továbbiakban Boros elvtárs. — Ezzel a meglehetősen komoly problémával már többször foglalkoztunk, és ennek eredményeképpen születtek azok az elhatározások, melyek remélhetőleg segítenek majd. — Elsősorban az ún. fiatalok alapját szeretnénk bevezetni. * Ez gyakorlatilag annyit jelentene, hogy ifjú dolgozóink munkaegységenként 2 koronát kapnak. Természetesen, ezt az öszszeget betétkönyvre tennénk, és csak abban az esetben veheti ki, majd az illető, ha visszajön a katonaságtól, s ledolgoz nálunk még legalább egy évet. Ez idő alatt mintegy 14—16 ezer korona gyűlik össze. Aki leszerel, és a szövetkezetbe jön, még ezer korona ruhapénzben is részesül. Ezenkívül mindenkinek biztosítjuk az állandó munkalehetőséget a téli hónapokban is, és ha erre mégsem nyílna mód, úgy az illető havi 1500 korona fizetésben részesülne. Ráadásul még évente mintegy 2000 korona hűségpőtlék-féle kerül kifizetésre. Mindezt január elsejétől akarjuk bevezetni. Remélhetőleg igyekezetünk nem lesz hiábavaló. Ezt mi is reméljük, és az alábbi intézkedéseket ajánljuk azoknak a szövetkezeteknek is, ahol hasonló gondokkal küzdenek, de eddig ölhetett kézzel várják a további fejleményeket. Ordódy V.
