Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-22 / 34. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. .1970. augusztus 22. Látogatóban Lukjanyenko akadémikusnál Világhírű búzanemesítő Az elmúlt évtizedben több szocialista országban szinte forradalom zajlott le a búza termesztésében. Egyrészt a termesztés teljes gépesítésével, másrészt a hagyományos fajták helyett bőventermő, intenzív fajták kinemesítésével, elterjesztésével. E fajták közül legnagyobb a jelentőségük a szovjet Bezosztája fajtának, közülük is a Bezosztája 1-nek. Nemesítője Pavel Pantyelejmonovics Lukjanyenko, a Krasznodari Mezőgazdasági Kutató Intézet világhírű búzanemesftője. A Bezosztája 1 búza a Szovjetunióban 7,5 millió hektáron, a szocialista országokban — köztük Csehszlovákiában, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában, Jugoszláviában — további 4,5 millió hektáron, összesen tehát 12 millió hektáron, több mint 150 millió embernek adja meg aZ egész esztendei kenyerét. E sorok írójának — magyarországi mezőgazdasági szakemberek küldöttségének vezetőjeként — az idei nyáron, éppen az aratás kellős közepén, módjában volt ellátogatni Kubányba, a krasznodári Kutató Intézetbe, a Bezosztája búza szülőföldjére, ahol Lukjanyenko akadémikus, búzanemesítő fogadott. A szerencse is közrejátszott, e találkozó és a rövid szakmai eszmecsere létrejöttében. Az intézet munkatársai szerint ugyanis a tudós búzanemesítő szinte minden pillanatát a kísérleti parcellákon, s nem az irodában tölti. Most éppen az új törzsek, a kísérleti parcellák termését takarították be. A beszélgetés annál is könnyebben indult, mert jó esztendővel .ezelőtt Lukjanyenko akadémikus már járt Magyarországon. Személyesen ismeri búzafajtáinak szereplését Csehszlovákiában, Magyarországon egyaránt. BŐSÉGES KENYERET A VILÄG MILLIÓINAK AZ ŰJ FAJTÁK FELÜLMÚLJÁK A BEZOSZTÄJÄT A nemesítő azonban a mában is a jövőre gondol; számára nincs megállás. A komplex, jó tulajdonságokkal rendelkező Bezosztája í fajtát további keresztezésre, partnerként használják a Szovjetunióban és számos külföldi országban, amelynek eredményeképpen egy sor új produktív, megdőlésnek ellenálló, perspektivikus őszi búza fajtát állítottak elő. Így a Mironovkai Búzaríemesítési Intézetben a Mironovszkája Jubilejnaja 50-et, az Össz-szövetségi Nemesítési és Genetikai Intézetben az Odesszai 51 fajtát, az ukrajnai Növénytermesztési, Nemesítési és Genetikai Intézetben a Harkovi 63-at, a Kukorica Intézetben a Dnyeperi 521- et stb. A Bezosztája 1 felhasználásával, ökológiailag és földrajzilag távoli formák keresztezéséből szelektálta ki Lukjanyenko akadémikus az Auróra és a Kavkáz új, perspektivikus fajtákat, amelyeket 1967-ben adott át állami fajtakísérletezésbe. Ezek a nagyon produktív fajták ellenállnak a megdőlésnek, viszonylag nem hosszú (106—114 cm) a száruk, rezisztenciájuk nagyfokú és komplex a rozsdabetegségekkel, valamint ä lisztharmattal szemben. Az Auróra és a Kaukaz fajták felülmúlták szemtermésben a standard Bezosztája 1-et, esetenként 5—10 q/ha, vagy ennél is nagyobb szemtermés többlettel, amikor is a termések elérték vagy meghaladták a 60—70 mázsát hektáronként. Érdekes megemlíteni, hogy az Auróra és a Kavkaz termőképességének növekedése, alapjában véve, a kalász megnövekedett, produktivitásának, éspedig a nagyobb kalászkaszámnak, az egy kalászra eső nagyobb szemszámnak és szemsúlynak köszönhető. Az egy kalászra eső szemsúlyban az Auróra és a Kavkaz 20—28 százalékkal felülmúlja a Bezosztája 1-et. Az új fajták jól meghálálják az öntözést. A Timosovöi Fajtakísérleti Állomáson a Kavkaz fajta öntözött kultúrában hektáronként 87,4 mázsa szemet termett, 17,8 q/ha-val többet, mint a Bezosztája 1. A nemzetközi fajtakísérletek első adatai szintén az új fajták, az Auróra és Kavkaz nagy termőképességét bizonyítják. így Csehszlovákiában, a Sedleci Fajtakísérleti Állomáson a Kavkaz hektáronként 85,4 q szemet termett, ami 16,5 q-val több volt a Bezosztája 1 termésénél. Magyarországon is már kipróbálás alatt állnak ezek az új fajták. Leilei János kutató pedig a Bezosztája 1 felhasználásával Kiszombori 1 néven új intenzív búzafajtát nemesített ki. — Hogyan is vált nemesttővé — — kínálkozott az első kérdés. Szülei kubányi parasztok voltak. A tikkasztó hőségtől, szárazságtól, rozsda és egyéb gombabetegségektől agyonsanyargatott búza nagyon sovány termést, kevés kenyeret adott egykor a kubányi jő fekete földeken. Mezőgazdasági főiskolán tanult, utána a Krasznodári Kutató Intézetbe került búzanemesítőnek. Élethivatása; minél nagyobb darab kenyeret adni a millióknak. Több tízezer keresztezést hajtott végre a hazai és a világ legkülönbözőbb búzafajtáival. 1936-ra már két fajtajelöltje: a Pervenyec és a Krasznodarka 622/2 kiállta a próbát. Közbejött a háború, amely Kubány földjét is végigpusztította. A kutató intézetben azonban a légelhárító mellett 1943-ban ismét .elkezdődött az élet, s folytatódott a búza nemesítése. Az igény, a szükséglet azonban megnőtt a nemesítés iránt. Még nagyobb termöképességű búzafajtákat adni a gyakorlatnak, amelyek a betegségekkel ellenállóak, nem dőlnek meg, géppel arathatók, lisztjének minősége kiváló és ízletes kenyeret ad. Ezenkívül versenyképes legyen a világ eddigi legjobb búzáival is. Lukjanyenko akadémikus törpe- és fél törpe — köztük Aobakomoghi japán törpebúza — fajták keresztezésével az 1940-es évek végére előállította a Bezosztája 4-et és a Bezoszája 1-et. Ezek az első szovjet nemesítésű, rövidszárú őszibú za fajták, amelyek alig három évtized alatt példátlan „karriért“ futottak be a búza termesztésének д világhírű búzanemesítü a Krasznodari kutatóintézetben történetében. Rövid a jjjjzeimújtban fogadta a magyar szakember küldöttséidő alatt e fajiak- t д j<gDen a magyar delegáció vezetőjével: Fehér kai az agro- gyUjgvaj technikai módszerek egyidejű korszerűsítésével — megkétszereződött ridbúza előállításához steril alapú az őszi búza hektáronkénti termése hibrid búza alapanyag szükséges, azokban az országokban, ahol azok- Fontos követelmény — a hibridkukonak terr.esztésére tértek át. ricához hasonlóan —, hogy még in-KÜSZÖBÖN A HIBRIDBŰZA A 69-éves világhírű tudós eddig több mint 40 búzafajtát nemesített. A nemesítést és a termesztést azonban tovább forradalmasítják majd a hibrid búzafajták. A rövidszárú hib-P. P. Lukjanyenko akadémikus magyarországi látogatása során megtekintette a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Kutatóintézetének kísérleti parcelláit. tenzíveb típusok és nagyobb termőképességűek legyenek. Krasznodárban ez már nem hipotézis. Megszülettek a hibridbúza első törzsei. Egyegy törzs a kísérletben 30—40 százalékkal többet terem a Bezosztája 1- nél is. A tudós akadémikus szerint az új hibrid búzafajtákat a Szovjetunió következő ötéves tervének második felében már átadják termesztésre a gyakorlatnak. NÉHÁNY JÓ TANÁCS A BEZOSZTÁJA TERMESZTÉSÉHEZ Mivel Csehszlovákiában, Magyarországon ma és jő néhány esztendőn át még a Bezosztája 1 az egyik fő búzanövény, és az idei rendkívüli esős időjárás • közepette e kiváló fajtával kapcsolatosan néhány agrotechnikai kérdés 'is felmerült, néhány tanácsot kértünk az akadémikus növénynemesítőtől. A vetésszerkezet kényszerűsége miatt földműves szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban gyakori jelenség az, ho'gy a Bezosztáját több éven át kénytelenek egymás után ugyanabban a földben termeszteni. Emiatt a gombabetegségek, lisztharmat stb., s egyéb kártevők elszaporodnak. Meddig tanácsos tehát a búzát búza után vetni? Az akadémikus szerint legfeljebb kétszer kerüljön egymás után búza ugyanabba a földbe. A másik tanácsa a hektáronkénti vetőmagmennyiségre vonatkozik. Túl sok vetőmag a gombabetegség veszélyét okozza, nem lesznek fejlettek a tövek és a kalászok. Kevés vetőmag esetében pedig a termésmennyiség nem lesz kielégítő. Kubányi tapasztalatok szerint — ahol nincsenek rendkívüli hideg telek —, a Bezosztája 1- ből hektáronként 5—5,5 millió csíraképes szem adja a legnagyobb termést. Erre való tekintettel az ezermagsúly figyelembevételével ke* megállapítani a hektáronkénti vetőmagnormát, hogy elegendő növény fejlődjön a vetés után. A műtrágya mennyiségét a talaj tápereje szerint állapítsuk meg. A foszfort, a káliumot és a hidrogén műtrágya 70 százalékát alaptrágyaként a vetés előtt, lehetőleg a nyári talajmunkákkal dolgozzuk a talajba. R nitrogén többi részét, tehát 30 százalékát tél végén, vagy a koratavaszszal fejtrágyaként szórjuk ki. Külön felhívta a figyelmet a nemesített búza vetőmag továbbszaporítására, üzemi előállítására. E célra bevált módszer a Bezosztája 1-nek kapás művelése. A szakmai beszélgetés befejeztével Lukjanyenko akadémikus további sok sikert kívánt a csehszlovák és a magyar búzatermesztőknek. Bízik abban, hogy az új fajták itt is valóra váltják a hozzájuk fűzött reményeket, s kevesebb területen nagyobb hozamokkal termesztik meg az emberiség mindennapi kenyerét. FEHÉR GYULA, agrármérnök, Budapest A zöldlucerna vízigényéről A lucernát korábban a szárazságtűrő növényekhez sorolták, mert azt tartották, hogy mélyre ható gyökérzete révén a legtöbb szántóföldi növénynél mélyebb talajrétegből képes a vizet felvenni. Megfigyelték azt is, hogy rendszerint túléli a hosszú, száraz, aszályos időszakot is. A víz hasznosítását, vagyis az egységnyi szárazanyag előállításához szükséges vízmennyiséget illetően azonban nem eléggé hatékony növény. A zöldlucerna 1 kg szárazanyag előállításához 600—700 kg vizet igényel, ami aránylag sok, mintegy 20 %-kal nagyobb a tavaszi árpa vízszükségleténél. Vizsgálatok során megállapították, hogy például 80 q/ha szénaterméshez, azaz 64 mázsa szárazanyagterméshez — pl. megközelőtőleg 4,5 millió liter vizet használ fel. Más adatok alapján a lucerna 190 mm öntözővizet igényel 1 tonna szárazanyagtermés előállításához. A lucerna vízfelvevő képessége természetesen változik a tenyészidő folyamán. Télen gyakorlatilag szünetel a vízfelhasználás, míg tavasszal és ősszel sokkal kevesebbet használ fel, mint a nyári forróság idején. Szárazabb éghajlat alatt, mély talajvízszintnél a lucerna az első két évben 2 m, a harmadik év végén 4,5 m, a hatodik év végén pedig 7,5 m mélységig kimerítheti a talaj víztartalmát, illetve vízkészletét. Ilyenkor az öntözés megháromszorozhatja a szénatermést, a zöldhozamot és a növény 3 méter mélységből is felveszi a vizet. Öntözött területen, ahol 150 cm talajmélységig megközelítőleg azonos a vízmennyiség, a felhasznált víz közel 50 százalékát a felső 30 pm-es talajrétegből fedezi a lucerna, míg a 60—150 cm-es rétegből viszont mintegy 30 százalékát. ^ Réti agyagtalajokon a zöldlucerna vízfelhasználása gyakran olyan nagymérvű, hogy a naponkénti talajvízszint csökkenése 4—5 cm is lehet. A kutatók megfigyelték, hogy a lucerna vízszükségletének nagy részét főleg az éjszakai órában fedezi. Különbség van azonban a talaj szárazságával és a légköri szárazsággal szemben mutatott ellenállóságban. A légköri szárazsággal szemben mutatott ellenállóképesség szorosan összefügg a hőellenállósággal. A növény alsó és felső szintjében elhelyezkedő levelek víztartalmának különbsége másként alakul az egyes fajták esetében is. Legkisebb a különbség a sárkereplucernában, míg a széles levelű riszta sativa típusokban a legnagyobb. Hasonló a helyzet a párolgásban is. A lucerna vízigényében lényeges különbség van a takarmánytermesztési — akár zölden kerül felhasználásra, akár pedig szénaként megszárítva kerül takarmányozásra — és a vetőmagtermesztési hasznosítás között. Magtermesztéskor a virágzásig lassú, fokozatos fejlődésre van szüksége a növénynek, amelyet az optimum alatti talajnedvesség biztosít. Mérsékelt talajnedvességkor a növény gyorsabban termel szénhidrátot, és azt a gyökértörzsben, illetve a gyökerekben tárolja. A mérsékelt talajnedvesség tehát jobban lehetővé teszi a felhalmozódott energiának magképződésre való felhasználását. Másrészt a növény bőséges nedvességellátásakor a vegetatív sejtjeinek, mérsékelt vízellátáskor pedig a generatív szervek sejtjeinek szívóereje nagyobb. Ennek megfelelően változik a tápanyagok áramlási iránya is. Dr. László László tudományos munkatárs Az öntözőrendszerek Magyarországon A második világháború befejezése óta több mint hatvanszorosára emelkedett az öntözött mezőgazdasági földterületek mennyisége Magyarországon. Jelenleg körülbelül 420 ezer hektár területet öntöznek 57 nagy kapacitású öntözőberendezéssel, melyeknek túlnyomó többsége az ország keleti részén működik, mivel ez a vidék a legszegényebb csapadékban. Az összes jelenlegi berendezések közül legnagyobb a keleti főcsatorna rendszere, amelynek segítségével a Tisza vizével a szárazságban szenvedő földek tízezrekre menő területeit öntözik. Az utóbbi években az öntözés új módszereit kezdték szorgalmazni a Magyar Népköztársaságban. Ezen módszerek egyike, amikor a föld alatt elhelyezett fő vezető csöveken keresztül juttatják el rendeltetési helyére a vizet. Ezekre a földalatti vezetékekre kapcsolódnak a föld feletti könnyű „szállító“ csövek. Jelenleg körülbelül 11 500 hektárt öntöznek ezzel a módszerrel. Az öntözőrendszerek hálózatának kiépítési terve szerint 1985-ben már 1 millió 150 ezer hektár mezőgazdasági földterületet öntöznek majd Magyarországon. Például a Kiskőrösön épített jelenlegi öntözőrendszer négy év leforgása alatt 230 ezer hektárral növeli az öntözött területek eddigi terjedelmét. Az eltelt két és fél évtized alatt elért eredmények emelkedő tendenciája arra enged következtetni, hogy gazdaságos az ilyen öntözőrendszerek kiépítése. Amint látjuk, a magyar szakemberek igyekeznek kihasználni ezt a lehetőséget és egyre nagyobb területeken vezetik be az öntözést. A rimaszombati járás mezőgazdasági üzemeinek agronómusai az új technológia napja alkalmából megismerkedtek a nagyhozamú búza és árpafajták termesztésének eddigi tapasztalataival. A felvételen látható Jolana Sobeková mérnöknő, az UKSUP rimaszombati részlegének (Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet) dolgozója a tavaszi árpa agrotechnikai és fajtakísérleteit ismerteti az agronómusokkal. A mérnöknő többek között megemlítette, hogy olyan árpafajtát szeretnének kinemesíteni, amely nem dől meg, jó minőségű és bőséges termést biztosít a járás mezőgazdasági üzemeiben. —du—
