Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-15 / 33. szám

о Augusztusi figyelmeztető Augneitusban végezzük a fa­­esemeték alvószemzését, ezért nem árt, ha néhány mondatban írunk róla. Almánál a vadalma mint alany az utóbbi időben mind­inkább háttérbe szorul, mivel magastörzsű fákat már ritkán ültetnek. Ezért ha megbízható helyről nem tudunk megfelelő típusalanyt beszerezni, ve­gyünk kész facsemetét az álla­milag ellenőrzött faiskolákból. Az alacsonytörzsű vagy törpe almafák nemcsak divatosak, de gazdaságosak is. A tipus­­alanyok széles skálája (M, MM, svéd típusok stb.) minden ta­laj és fajta részére bőséges vá­lasztékot ad. Ezért nem érde­mes az ún. „magántermő“ al­ma gyökérsarjait szaporításra alkalmazni. Hasonló a helyzet a körténél is. Ennél leginkább a birsalany megfelelő. Arány­lag jól bírja a legismertebb fajtákat mint a Klap kedveltje, Pásztor, Vilmos, Viennai, Lu­kášova, Madame verte stb. Ter­mészetes bris-alanyon csak ala­csonytörzsű fákat nevelhetünk. A kajszinak a vadbarack és a myrobolán az alanya. Könnyen beszerezhető s így saját szük­ségletre kinevelhető. Az őszi­barack leginkább saját alanyán kerül szaporításra, de a szára­zabb és meszesebb talajokon inkább a keserümandulát ajánl­juk alanyként. Ahol arra lehe­tőség adódik, az alanyt az ülte­tés helyén neveljük és szemez­zük, mert az őszibarack nem szereti az átültetést, különösen mandulagyökéren. Ami a szemzést illeti, min­den gyümölcsfajtához szüksé­ges a megfelelő időpont kivá­lasztása. Az őszibarackot pl. nem szabad korán (júliusban) szemezni, mert megtörténhet, hogy a szem még az ősz folya­mán kihajt. Másik fontos té­nyező, hogy szemzéshez csak beérett ágakat vágjunk. Szeme­ket csak a vessző fásodott ré­széről használjunk, amely már törik. A vessző hegyéről ott, ahol hajlításnál nem törik, a szemek már nem használha­tók. Ez egyéb gyümölcsfák szemzésére is vonatkozik. Csak egészséges, lehetőleg ellenőr­zött törzsfákról szerezzünk ol­tóvesszőt. Ezeket legjobb, ha azonnal felhasználjuk, de ha szállítjuk vagy több napra tá­roljuk, úgy gondoskodjunk fris­­sentartásukról. Szemzéskor a/kötéshez raffia helyett ajánlatos az igelit sza­lag használata. Ezzel köny­­nyebb dolgozni, nem vág be a fejlődő alanyba és jobb az ere­dési százalék is. GYÜMÖLCSÖSEINKBEN A NÖVÉNYVÉDELEM e hónapban is folytatódik. Azonban legyünk figyelemmel az érésben levő gyümölcsre, s tartsuk be az előírt növény­­védelmi, illetve egészségügyi utasításokat. Augusztus közepétől várható az amerikai fehér szövőlepke második nemzedékének kárté­tele. Ez egyike a legveszedel­mesebb kártevőknek, mely egész Szlovákia területén káro­sítja nemcsak a gyümölcs-, de egyéb lomblevelű fákat is. Ez nem csoda, hisz egy-egy lepke 4—500 tojást rak a levelek fo­nákjára, és a kikelt hernyók napok alatt kopaszra rágják a fákat. Kártételére jellemző, hogy mintegy 120 különféle növényfajtán él és pusztít. A lepkék rajzásakor, illetve amikor a hernyók még fiata­lok 1 °/o-os Dykol vagy 0,25 %-os Metation oldattal véde­kezünk ellenük. AUGUSZTUSBAN SZEDJÜK a konzervgyárak részére a kaj­szi és őszibarackot. Ezeknek oly széles skálája áll rendelke­zésre, hogy a hónap elejétől szeptember közepéig nemcsak a piacot, de a feldolgozó üze­meket is ellátjuk. A szüret mel­lett azonban nem szabad meg feledkeznünk az őszibarack zöldmetszéséről. Ennek végre hajtása nem köthető dátumhoz, mert az időjárástól a vegetá­ció előrehaladásától stb. függ. A zöldmetszés legalkalmasabb időpontja, amikor a vegetáció gyöngül és a hajtások többsé­gén a növekedés lassul. EZ A HÖNAP már nyugodtabb a szőlőben. Mindamellett számolhatunk a lisztharmat és a szürkerotha­dás megjelenésével. Ha az első permetezéstől kezdve rendsze­resen használtunk kéntartalmú anyagokat (Sulikol, Thiovit vagy Karathanet), akkor már eleve védekeztünk a liszthar­mat ellen. Természetes meleg, párás időben újabb fertőzés keletkezhet. Ily esetben kénpor kiszórásával védekezhetünk. Augusztus közepétől kárt te­het a szőlőben a szürkepenész. Ha a fertőzés erősen fellép, már nagyon nehéz a védekezés ellene. Ha a szőlő eléri érési stádiumát, szüretelnünk kell akkor is, ha a cukorfok ala­csonyabb a normánál. Ellen­kező esetben megtörténhet, hogy az érzékenyebb fajták néhány nap leforgása alatt tel­jesen tönkremennek. A beteg­ség megelőzése érdekében az érzékenyebb fajtákat mint pl. a Müller Thurgau, Semilion, Leányka, Szürkebarát stb. a fejlődés stádiumában úgy kell rendezni, hogy mind a vesszők, mind a fürtök szabadon, szel­­lősen rendeződjenek el. A vegyszeres védekezésnél csu­pán az Ortho-phaltan jöhet szá­mításba. Ausztriában kedvező eredmények mutatkoztak a rendszeres permetezés mellett, de nálunk errevonatkozó ta­pasztalatok még nincsenek. A termőszőlőkben befejezzük a hajtások visszavágását, eltá­volítjuk a hónaljhajtásokat és elvégezzük az érés előtti kapá­lást. Önköltségcsökkentés a paradicsomszár elfektetésével A növények megvilágításának döntő szerepe és a kézi mun­kaerő rohamos drágulása szin­te rákényszeríti a termelőket a hatékonyabb és olcsóbb mód­szerek kutatására. Ezek közé tartozik a paradicsomtermesz­tésben a szár elfektetése. A paradicsomszár elfektetése tulajdonképpen nem új gondo­lat. A La Manche-csatorna szi­getén már régóta alkalmazzák. Üjabban főleg a korai hajtás­ban kezd nagyobb arányban elterjedni, mégpedig az új tí­pusú, költséges növényházak­ban, ahol a fénykihasználás ez­zel a módszerrel még fokoz­ható. A szár-elfektetéses nevelési rendszer előnye, hogy alkal­mazásukkal a fényt lényegében Jobban hasznosítják a növé­nyek, tevábbá lényegesen csök­kentik a termelési költségeket. Az alkalmazott módszer a következő: a paradicsom szá­rát jutazsineg mellett nevelik, a zsineget laza hurokkal a te­tőszerkezethez erősített huzal­hoz kötik; innen derékszögben az út felett átvezetik, a végét pedig szabadon hagyják. Ami­kor a paradicsom szára eléri a huzalt, a hurkot kinyitják, és a zsineget kb. 90 cm hossz­ban leengedik, utána visszakö­tik a huzalhoz. Ezáltal a para­dicsom szára 90 cm hosszan vízszintes helyzetbe kerül, kö­zel a talajhoz, sőt sok esetben rá is fekszik a talajra. Ennek ellenére feltűnő kisméretű a szár legyökeresedése. A műve­letet egy idényben legalább ötször megismétlik, úgyhogy végül mintegy 5—6 m hosszan vezetik a paradicsom szárát a talajszínt felett. A módszer eredményes alkalmazásához igen fontos az elfektetett szá­rak levelezése, részben a sze­dés megkönnyítése, részben a szürkepenész (Botrytis) elkerü­lése végett. Néhány évi termelési tapasz­talat alapján a rendszer elő­nyei és hátrányai á követke­zők: 1. kitűnőek a fényviszo­nyok; 2. könnyű a kezelés; 3. lényeges a munkaerő-megtaka­rítás; 4. jelentős a termés­többlet és 5. idény után a nö­vények eltávolítása egyszerűbb, mint a szokásos termesztési módszer esetén. Ezzel szemben előfordul né­hány szennyeződött gyümölcs, a szedés pedig fárasztóbb az alacsonyan elfekvő szárakról. (Fortnam J.) ZÖLDSÉGFÉLÉK TARTÓSÍTÁSA TÉLIRE Ma már nem szívesen ve­sződnek a befőzéssel háziasz­­szonyaink. Pedig valamikor nagyanyáink büszkesége a teli éléskamra volt. A dolgozó nő előnybe helyezi az üzleti be­főtteket, hiszen államunk bő választékban gondoskodik er­ről. Azért, aki csak teheti, most, amikor hozzá lehet jut­ni a gyümölcs és zöldség-Iélék­­hez, kisebb-nagyobb munkával, ugyanannyi pénzmegtakarítás­sal sok mindent elraktározhat télire. Hiszen sokkal könnyebb a hófúvásban az éléskamrából kihozni valamilyen ínyencsé­get, mint elmenni az üzletbe! Hogy asszonyainknak segítsünk ebben a munkában, közlünk néhány receptet. UBORKASALÄTA TARTÓSÍTÁSA A szép, nem túl vastag ubor­kát megtisztítjuk és gyalun le­gyaluljuk. Sóval bőségesen megszórjuk, két óráig állni hagyjuk. Azután két kezünk között vigyázva kinyomjuk, ne­hogy a karikák összetörjenek, majd száraz tiszta üvegbe rak­juk úgy, hogy jól tele legyen, különben könnyen megpené­­szedik. Tetejére olajat öntünk, két-háromszoros celofánpapír­ral lekötjük. Sötét, hűvös helyen sokáig eláll. Használat előtt két-három liter hideg vízben jól kiáztat­juk, aztán friss ecettel, esetleg olajjal felöntjük. — Olyan íze lesz. mint a frissen szedett uborkának. ZÖLDBAB ELTEVÉSE A zöld, vagy sárgababot apró darabokra vágjuk, több vízben mfgmossuk, aztán szitára téve lecsepegetjük. Száraz üvegekbe rakjuk — közben gyenge ece­tes-sós vizet készítünk, melybe mustármagot és pár szem fe­keteborsot teszünk, s ezt jól felforraljuk. Utána lehűtjük és hidegen a babra öntjük. Celo­fánnal lekötjük és kigőzöljük (forrástól számítva 15 percig lassan forraljuk). Ezután forró vízben hagyjuk, míg kihűl. Sö­tét helyre tesszük, mert ha világosság éri, megbámul. OLAJOS PAPRIKA 10 kg paprikához! Egy és fél liter ecet, három liter víz, hét deci olaj, 10 dkg só, 15 dkg cukor és egy kis ka­nál szalicil. Mindezt egy na­gyobb edénybe tesszük, jól fel­forraljuk, és a már előbb meg­tisztított húsos paprikát kifőz­zük benne (úgy mint a tészát szoktuk). Mikor a paprika bőre kezd összehúzódni, kiszedjük, s azonnal az üvegekbe rakjuk. A levét, amiben kifőztük, rá­öntjük és várunk egy óra hosz­­szat, azért, mert a levet még utána kell önteni úgy, hogy az üveg jól tele legyen. Celofán­papírral lekötjük és hűvös helyre állítjuk. Kitűnő sava- A nyúság lesz télen! (—) * Ankét, tanulságokkal A Szabad Földműves 30. számában már hírt adtunk a mosonmagyaróvári zöldségtermesztési ankétről, ame­lyen csallóközi kertészek is részt vettek. Ezúttal az an­két szakmai tanulságaira térünk ki, tapasztalatait ad­juk közre. Első ízben a brüsszeli nem­zetközi konferencia vetette fel a nagyobb méretű zöldségfo­gyasztás szükségességét. Majd a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segélynyújtási Tanácsa) orszá­gainak prágai ülése dolgozott ki ajánlatokat. Íme a nemzetközi fórumok tettek már valamit az említett kérdésben. Ám hiába az el­hangzott szó, ha tett nem kö­veti. Valószínű ez sarkallja az ankét kezdeményezőit — a Mo­sonmagyaróvári Agrártudomá­nyi Főiskola kertészeti tan­széke, valamint a Gyümölcs­ös Főzelék-konzervgyár Moson­magyaróvári Üzeme —, szak­embereit a Szigetköz, illetőleg a Kis-Alföld zöldségtermesz­tése, konzervipari sajátosságai, valamint élelmezéstudományi kérdései felmérésére, elemzé­sére. Továbbá a harmadik öt­éves terv készítői is nagy hasz­nát vették eme adatoknak. Az elemzésekből kitűnt, hogy Győr—Sopron megye területén minden zöldségfélét termeszte­nek a mezőgazdasági üzemek zömében, vagyis 63 százalék­ban. Átlag elég drágán! Ennek oka jórészt az, hogy kedvezőt­len lehetőségek között is ter­mesztenek, ami azután kedve­zőtlen körülményeket teremt. Ezen igyekeznek változtatni: a termelt zöldségféléket diffe­renciáltabban határozzák meg. Például a hagyma, a sárgarépa, a zeller termesztése a hegyal­jai körzetekbe essék. Sziget­közben pedig jobbára a ká­poszta legyen az uralkodó. Vagyis a zöldségtermesztés táj­egységenkénti specializálásáról van lényegében sző. Nagyon megszívlelendő dr. Molnár Bélának, a Kertészeti Kutató Intézet igazgatójának, 5 A lipóti Tsz-ben 12 ezer négyzetméternyi területen termesz­tenek fólia alatt zöldséget. így hát nem csoda, ha már június végén kezdték a zöldpaprika szüretelését. mértté váljék. Az emberek a régi mellett hadakoznak mind­addig, amíg az új előnyeiről meg nem győződtek. Itt van például a hagymatermesztés. Kitűnt, hogy lényeges változást eredményezett az egyéves hagy­ma. Biztosított a fogyasztók ellátottsága. A kézi ültetés he­lyébe lép a mag gépi vetése. Ez mindenképpen költségmeg­takarítással jár. Szóba került újabb, egyszerre érő paradicsomfajták kineme­sítésének szükségessége is, ami a szüretelés meggyorsítását se­gítené elő, s kizárná az utó­­szüretelést, ugyanakkor javulna a kisajtolt lé minősége. Ily mó­don szükségtelenné válna a sok láda kezelése, & termény méregetése. Szóval a nagy be­fogadóképességű tartályokba ömlesztett, folyékony paradi­csom szállítása egyszerűbb, gyorsabb lehetne, kevesebb költséget igényelne. Felszínre került az öntözés kérdése is. Az illetékes szak­emberek, tudományos dolgozók kihangsúlyozták: az öntözés eredménye határozott, de a feltételeket biztosítani kell. Nem akadozhat a tápanyag­ellátás, a szükséges gépeknek és megfelelő zöldségfajtáknak kell rendelkezésre állnia. A sokatérő, alapos felmérés kimutatta, a megye zöldség­­termesztésének rákfenéje — a növényvédelem. A rovarok és egyéb kártevők az évi termés 20—25 százalékát teszik tönk­re, vagy erősen csökkentik mi­nőségét. Az így keletkezett anyagi kár mintegy kétszáz — kétszázötven millió forint. A rendszeres növényvédelem szép példájával szolgál a szolnoki Lenin Tsz és a nagykőrösi Sza­badság. Míg az országos átlag paradicsomból 60—70 q/kh­­ként, az utóbbi termelőszövet­kezetben például 180 mázsa. Mi szükséges még? jő sze­mélyi és munkafeltételek kiala­kítása feltétlenül kihat a Jö­vedelmezőség emelésére. Pél­dául az olyan kertész, aki nem szakavatott kézzel nyúl a dol­gokhoz, többet árthat, mint se­gít. Hiszen itt milliós tételekről van szó! A gépek általában drágák. Üzemeltetésük csak ott fizető­­dik ki, ahol nagy a terület. Eh­hez más mezőgazdasági üze­mekkel való együttműködés szükséges. Viszont a zöldség betakarítását illetően kézi erő­re támaszkodni — költséges. Tény hogy éppen a gépi beta­karításra fordítódott a legked­vesebb figyelem. A maximális termésátlag el­éréséhez igen számottevően járul hozzá a kiváló zöldség­fajta. Ugyanakkor minőség te­kintetében is változás követke­zik be. Tehát a fajta kérdés elsőrendű kérdés. Már annál is inkább, mert a fogyasztó igé­nyeihez kell igazodni a terme­lőnek. Vagyis az igényeknek megfelelően a zöldségfélék gazdaságos termesztésére kell törekedni. * Sok egyéb hasznos dologról esett még szó, amire itt hely­szűke miatt nem térhetünk ki. Esetleg egy más alkalommal. Annyi biztos, az ilyen szakmai ankét is, mint a mosonmagyar­óvári volt, előre mutat, mi a teendő? Miként lehet és kell a nehézségeket leküzdeni. Afféle világítótorony, amely helyes irányba tereli a rövidlátókat, tévelygőket. Sőt mi több, pénzt rak ä mezőgazdasági üzemek erszényébe. Számos ilyen, vagy hasonló ankétre lenne szükség hazánk­ban is ...! Tanulhatnánk szom­szédainktól, barátainktól. Hi­szen tanulni sosem szégyen! N. Kovács István Az egyéves — magról termesztett — vöröshagyma jövedel­mezőbb. Tárolhatósága jobb, mert nedvességtartalma kisebb. Ugyanakkor a vetőmag jóval olcsóbb, mint a dughagyma. A képen: a magról vetett és termesztett vöröshagymát szem­lélők egy csoportja a dunakiliti Tsz-ben. a mezőgazdasági tudományol kandidátusának az a vélemé nye, hogy „a megcsontosodot szokások fékezőjévé válnak i zöldségtermesztés fejlesztésé nek“. A bírálat „húrját“ pen gette, mondván, néhány példá tói eltekintve nem vált nagy üzemi jellegűvé a termesztés legfeljebb 100 katasztráli: holdra emelkedett. Miből adó dott ez a helyzet? A szövetke zeteken belül nem respektáltál eléggé a zöldségtermesztést mivel sok gonddal járt. Megelé gedtek a puszta tényekkel, nen vizsgálták a jövedelmezőséget A csúcsmunkák idején elvon ták a kertészetből a munkaerő két. A termőhelyi adottságoka nem vették figyelembe, am által növekedett a ráfizetés ily módon ellenszenvessé vál a zöldségtermesztés. Megállapítást nyert: a tér méshozamok alacsonyak, így jövedelmezőséget nem lehe elérni. Az átlagtermést befő lyásoló tényezők, a termelés technológia felülvizsgálata, t termelő üzem anyagi-műszak ellátottsága és a fajták. A leg kedvezőbb feltételek megterem tése szükséges, hogy a zöldség termesztés kifizetődőbb legyen Ennek nincs különösebb aka dálya. Vöröshagymát nemcsal Makón, fűszerpaprikát nemcsal Kalocsán és Szeged környékér lehet termeszteni, de másuti is, ahol ugyanolyan kedvezőéi az éghajlati és talajviszonyok A termesztéshagyomány mii sem ér, ha nincs fejlődés, hí a kor követelményeihez nen igazodnak, ha mindent kéz: munkaerővel akarnak elvégez ni. Ami a zöldségfélék nagyüze­mi termesztését illeti, nagyor meg kell küzdeni azért, hogy e nagyüzemi technolóetn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents