Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-15 / 33. szám

Mii mutat az idei méhészév?

A kaptárakról lassan lekerülnek a mézkamrák és számot vethetünk az eredményeiről. Az eddigi fejleményekből ítélve máris elmondhatjuk, az idei méhészesztendő tűrhető volt. Szlovákia számos vidékén kiválónak is beillő évet hagytak hátuk mögött a méhészek. Ez az év is bizonyította, mennyire kiszámíthatatlan a méhész sikere. A tavasz későn és eléggé hűvösen köszöntött be. így az első érdemlegesnek számító fűz, valamint a korán virító mezei virágok alig-alig mézeltek. Arra azonban Jók voltak, hogy serkentették a családokat. A gyümölcsfák virágzásáról ugyanezt mondhatjuk. Egykét nap kivételével ekkor Is szeles, hűvös idájárás uralkodott. A méhek csupán a déli órákban látogatták a közelben levő virágokat.

A hordástalan időszakot kénytelenek voltunk etetéssel, illetve serkentéssel pótolni, bízva az időjárás tartósabb javulásában. Am, akárcsak az előbbi években, a tavasz szeszélyes maradt s ez a méhek munkájára is rányomta bélyegét.

Több méhész reménykedve tekintett az első komolyabb hordást nyújtó növényre, a repcére. Sajnos, nagyon kevés mezőgazdasági üzemben termesztik. Az utóbbi években szinte minimumra csökkent vetésterülete mondván, hogy bizonytalan a termése.

Az elmúlt években a káposztarepcét majdcsaknem mindenütt helyettesítette a gyomnövényként elburjánzott vadrepce. Tavasszal szinte uralta a vetéseket. Virágzása idején sárgába borult a határ. Akadt év, amikor tartós hordást nyújtott. Az utóbbi időben azonban mezőgazdasági üzemeink rendszeres permetezéssel védekeznek ellene.

Őszintén szólva senki sem sajnálja a gyomnövényeket, közöttük elsősorban a tarlővirágot, ám a jelenlegi tényeket

figyelembevéve a kárt okozó gyomnövényeket helyettesíthetnénk olyan kultúrnövényekkel, amelyek nektártermésükkel hozzájárulnának a méhészkedés önköltségének kiegyenlítéséhez.

Idén a repce virágzására jó idő köszöntött, de nem tartott sokáig. Egyik-másik területen jól is mézelt, ám ez csak a családok serkentését szolgálta. A repcét követően az akác virágzása elég sokat váratott magára. A szokásos május 20 helyett a hónap utolsó napjaiban bontotta virágait. A bajcsi és Léva környéki vándortanyák méhészei nem „dicsekedtek“ nagy hordással, a közepes (családonként 10 kg) mézhozammal is beérték. Elmaradt a szokásos csúcshozam, a napi 7—8 kiló.

A tavaszi főhordás mérlegét tehát nem mondhatjuk kiválónak. A hosszantartó tavaszi és nyári szárazság (kivéve Közép- Szlovákiát) a további hordás szempontjából egyáltalán nem volt biztató. A méhészek önbizalma már-már elveszett, hiszen köztudomású, hogy akkoi számíthatunk bő nektárképződésre ha esős, páradús az időjárás. Az akkori állapotot pedig igazán nem mondhattuk reményteljesnek. Mégis beköszöntött a nem várt hordás. A mag ra hagyott lucernatáblák virágba borultak s oly bőven öntötték kelyhükből a nektárt, amilyenre ritkán akadt példa. Egyik-másik napon a kaptármérleg 1,50—2,50 kg napi súlygyarapodást mutatott. A méhek hajnaltól késő estig szakadatlanul végezhették munkájukat, mert — a déli órákat leszámítva — szélcsendes volt az időjárás. A nektárképződés lehetőségeit még javította, hogy július első felében kiadós csapadékhoz jutott a növény. Ehhez még hozzájárult a lucerna hetekig tartó virágzása. A nagyobb kiterjedésű lucernatáblák közelében az első két hét alatt megteltek a mézkamrák.

Igaz ugyan, hogy a lucerna mézelése nem mérvadó az ország egész területére, ám ha tekintetbe vesszük azt, hogy mezőgazdasági ü nemeink idén nagymennyiségű pillangóst hagytak magra, Dél-Szlovákia méhészeinek nagyobbik hányada végül megtalálta számítását.

Nem lenne teljes az idei mézhozam értékelése, ha nem szólnánk a méhek legveszedelmesebb ellenségéről, a vegyszerről. Őszintén szólva egyre kevesebb a panasz a méhek mérgezését illetően, bár egy komoly kárról idén is érkezett jelentés. (Lásd: „Emberségből

Költésrothadás terjedése

Május derekán megrendített bennünket az a hír, hogy a komáromi járásban több helyen felütötte fejét az európai költésrothadás. Később már az érsekújvári járásból is hasonló hírek érkeztek. Az állategészségügyi intézet dolgozói megtették a szükséges intézkedéseket. Azokon a területeken, ahol megállapították a betegséget, elrendelték a zárlatot. Az öszszes méhcsaládokat tüzetesen átvizsgálták, ahol feltételezték a betegség megjelenését.

Az intézkedések helyességét Igazolta, hogy az ellenőrzés több gócpontot megállapított. Ez történt községünkben, Kürtön (Strekov, komáromi járás), ahol két szakértő (közülük az egyik Svancer Lajos) vállalta a családok kivizsgálását. A megbízottak lelkiismeretesen végezték munkájukat. Minden egyes fiasításos keretet átnéztek azokban a méhészetekben, amelyeket számukra kijelöltek. Mi, méhészek nem vettük komolyan a dolgot, de csakhamar kiderült, hogy a méhcsaládok egészségügyi állapotának kivizsgálása alapos, becsületes munkát követel. A szakértők

munkájuk kezdetével csupán három gyanús sejtet találtak az egyik lépen. Ezeket a sejteket kivágták és vizsgálatra küldték. Aznap délutánján azonban az egyik méhészetben meglepetés érte a szakértőket. Az egyik fiasításos lépen gyanús tünetekre lettek figyelmesek, amelyből csaknem biztosra megállapították, hogy európai költésrothadásról van szó. Bár az előbb vizsgálatra küldött három sejt nem mutatott kórokozókat, a második eset kivizsgálása során megállapították a betegséget.

Az európai költésrothadás jelenléte nagy felháborodást idézett elő a kürti méhészek körében. Többen a kürti erdőben lerakott méhcsaládok tulajdonosait okolták a baj behurcolásáért. Ezért szükségesnek tartottam összehívni a méhészeket, hogy egy szakelőadás keretében ismerkedjenek meg e fertőző betegséggel.

Svancer Lajos raéhésztárs szívesen vállalta az előadás megtartását. Aprólékosan megmagyarázta az egybegyűlt méhészeknek a kór jellegét, terjedését és káros következményeit. Megismertette velünk a kór következtében megváltozott álcák színét és alakját azáltal, hogy a gyakorlatban is t emutatott egy beteg fiasításos iépet.

Svancer méhésztárs kifejtette, nagyon helyesen tettük, hogy a kór tüneteivel megismerkedtünk. Hangsúlyozta, hogy kevés szakértő akad, aki ezt a betegséget kezdő stádiumában felismeri. Ezért nem elég a méhcsaládok egyszeri átvizsgálása, hanem a méhészek saját maguk figyeljék a fiasítás állapotát. Ha valami gyanúsat észlelnek, azonnal jelentsék az illetékes szerveknek. A kór eltitkolása semmi jót nem hozhat, sőt büntetendő. A beteg családokat felszámolják, a kárt pedig az állam megtéríti, feltéve ha a méhész nem titkolja el az észlelt betegséget.

Egyenlőre csak ilyen módon küzdhetünk e ragályos betegség további terjedése ellen.

Tóth lózsef,

a kürti méhészcsoport

megbízottja

elégtelen" cím alatt mai mellékletünkben), amelyből a jövőre nézve le kell vonnunk a következtetéseket. Állandóan napirenden kell tartanunk a felvilágosító és meggyőző munkát, hogy a mezőgazdasági üzemeinket irányító szakemberek ugyanúgy szívügyüknek tekintsék a méhek sorsát, akárcsak a méhészek. Százszoi, ha kell ezerszer hangsúlyozzuk, hogy amíg a méhecske egy korona értékű mézet gvű t a kaptárba, addig a sző/elKuzelnek vagy állami gazdaságnak többszörös hasznot biztosit.

Az idei méhészévvei kapcsolatban még egy fontos kérdésről kell beszélnünk. Mégpedig arról, hogy újabb és újabb körzetekben állapítanak meg különböző méhbetegségeket. Ez nagyon komoly jelenség és szinte beláthatatlan következményeket vonhat maga után. Nem lehetünk közömbösek e ténnyel szemben, s elfogulatlanul végre kell hajtanunk az illetékes szervektől kapott utasításokat, amelyek a betegségek megelőzésére, illetve felszámolására irányulnak. Csak így vethetünk gátat a betegség továbbterjedésének, vigyázhatunk magunk és méhésztársaink méheinek egészségére.

Az elmondottakat összegezve, a méhészek többsége elégedett lehet az idei terméssel. Természetes, akadnak kivételek, ahol soványabb volt az esztendő. Hisszük, hogy mindkét fél újabb reményekkel készíti elő a méhek betelelését, és bizalommal várja a következő esztendőt.

Sánctor Gíhor

FagylaKozó

méhek

Május első felében, egy szomszédos nagy városban, Huancayoban mezőgazdasági kiállításon vettem részt. Mézemet hamar elkapkodták. Л vásár területén közelemben egy fagylaltos reszelt jégre öntött szörpöt árult. A méhek alig gyűjtöttek. Ellepték hát a fagyialtos tartály csapját és az édes jeget. Olyan sok méh gyűlt össze, hogy a cukrász hozzám fordult segítségért. Eleinte füstölővel igyekeztem elriasztani a méheket. de ez nem használt, és szívogatták az édességet. A fagyialtos kínos helyzetbe jutott. Le akarta perzselni a méheket vagy DDT-vel megpermetezni. Végül az én türelmein is elfogyott, a méhek egyre erőszakosabbakká váltak. DDT port hintettem tehát a földre. Annak erős szagától gyorsan mene kőitek a méhek, és nem jelentkeztek többé fagylaltozni. A kiállításon üvegfalú, roslaszövetes kaptárban szemléltettem méheimel a közönségnek. A méreg földre hintése után több elpusztult méhet találtam a roslaszöveten. Tehát már eoynyi is halálos volt a méhekre.

WISSKY ZOLTÁN, A

La Merces. Peru w

LISZTHARMAT. Szőlőtermő vidékeinken gyakran előforduló gombabetegség, amely főleg meleg és száraz éghajlati viszonyok között okoz nagy károkat. A körfolyamat már tavasszal indul, amikor a kórokozó gomba bifa alakban telel, fertőzött hajtások fejlődnek (elsődleges fertőzés). A hajtások levelein konidiumok, szaporitósejtek képződnek, amelyek tovább fertőzik a szőlőt. A betegség külső tünetei általában virágzás után, tartós és erőteljes felmelegedés esetén válnak felismerhetővé. A gomba a szőlő minden részét fertőzheti. A kouidiumokból csírázás után sűrű, elágazó gombafonalak fejlődnek, amelyek a növényi szervek felületére tapadva terjeszkednek A tapadó felületekről kis nyúlvánok hatolnak a szőlő szöveteibe és a tápláló anyagok ezeken keresztül jutnak a kórokozó gomba testébe. ' , ' '

A betegség kezdeti szakaszában lisztharmat foltok képződnek a levelek színén és fonákján barnás-zöldes sárgák, nagyságuk 4—8 mm. A levél színén finom konidium bevonat képződhet. A fürtök egyes években már virágzáskor fertőződnek és elhalnak. Kötődés után a kis bogyókon sűrű lisztharmatos bevonat képződik. A bogyók megkeményednek, növekedésük megáll és gyakran felrepedeznek. Nyár folyamán a levélnyél és hajtástengely felületén fejlődő bifák a levelek hónaljában fejlődő rügyekre is átterjednek, a rügypikkelyek alá hatolnak és ezekben telelnek.

A gombafejlődését befolyásoló kôrnyežeti tényezők közül sorrendben legfontosabb a hőmérséklet, a levegő páratartalma és a fény szerepe. A csapadék és a harmat hatása nem kedvez a gomba fejlődésére. Általában a peronoszpórának kedvező körülményei korlátozzák a lisztharmat megjelenését, viszont a peronoszpóra mentes években nagyobb a lisztharmat veszélye.

A lisztharmat elleni védekezés alapja a megelőzés, mégpedig mielőtt a kőrtünetek megA szőlő kártevői és betegségei (VI)

jelennének. A fertőzés a rügyfakadás után már fennáll és ezért ilyenkor a 4—5 cm-es űn. kisleveles hajtáskorban elvégezhetjük az első permetezést, s ezt kombinálhatjuk a peronoszpóra ellen használt permedével (pl. 1,5 %-os Thiovit). főleg enyhe telet követő tava szón. A lisztharmat-járvány ki alakulását akadályozó kedve zőtlen csapadékos, hűvös évjárarokban, továbbá egyes szőlő vidékeken és nyíltabb fekvésekben elegendő a kéntartalmú szerek használata virágzás után (Sulikol, Sulikol К 0,5 % vagy Karathan, (Crotothane) 0,1%). A lisztharmat elleni védekezés beilleszthető a peronoszpóra elleni védekezés menetébe és ezzel egy munkaköltséggel megússzuk a betegség megelőzését. Szárazabb évjáratokban, amikor nincs peronoszpóra veszély, elegendő ha a kombinált permetezést 14—20 naponként végezzük. Ez azonban a növekvő lisztharmatveszély elhárítására nem elegendő. Ezért 10— 14 naponként ajánlatos a kéntartalmú szerek használata, amelyek a lisztharmat ellen eredményesebbek.

ORBÁNC. Az egyes szőlővidékeken rendszeresen jelentkezik.

A kórokozó gomba fertőzött leveleken telel. Ivaros termőteste, az opotécium általában a fakadás idején a korhadt leveleken fejlődik ki. A fertőző sejteket a szél és a légáramlás a szőlőlevelekre juttatja, s ha ezek nedvesek, kicsiráznak. Fertőzés után 7—10 napra már láthatók az első kórtünetek; a levelek fonákján főleg áteső fényen keresztül az ún. érbarnulás látható. A fertőzött barnuló érrendszer víz-, illetve tápanyagszállító-képessége fokozatosan csökken és lassan megindul az érközötti mezők sárgulása. A vörös fajták érközi mezői vörösre színeződnek. (1. kép). Ezek a foltok-----fertőzés után a környezett viszonyoktól függően 2—5 hét múlva fejlődnek ki. A súlyos fertőzés eredménye (levelenként 3—5 folt), hogy már június végén júliusban 50—90 %-os lombhullás következik. A lehullott fertőző levelek újból a fertőző gócokat jelentik. Az orbánc növekvő veszélyével számolnunk kell, ha több csapadékos évjárat követi egymást (2—5 év). Száraz évjáratokban a betegség majdnem eltűnik.

A védekezést a veszélyeztetett szőlőnél már háromleveles korban el kell kezdeni. A permetezést 8—10 nap múlva ismételjük. A többi permetezés egybe esik a peronoszpóra és lisztharmat ellen végrehajtott permetezésekkel. Az összes peronoszpóra és lisztharmat ellen használható gombaölőszer orbánc ellen is eredményes védelmet nyújt. Az újabb gombaölőszerekből hatásosak az Orthocid 0,3 %-os és Ortho-Phaltan 0,25 %-os töménységben.

SZÜRKEROTHADÁS. A kórokozó a fertőzött növények szöveteiben és felületén telel bifaszövetekböl álló szklerócíumokkal. A szőlő zöld részein (levél, levélnyél hajtás stb.) fertőzése csak a nyár második részében mutatkozik. A leveleken világos barna, barna foltok keletkeznek. A fürtök különböző fejlődési stádiumokban fertőződhetnek (2. kép). Előfordul, hogy a fürtkocsányzat fertőződik, a szállítóedények elhalnak és a fürt zölden öszszezsugorodik. Az éredő bogyók megbetegedése gyakori szürkésbarnára színeződnek, gyakran tipikus konidium bevonat látszik rajtuk. Száraz, meleg időben a folyamat lassul és a rothadás nem terjed. A vesszők szintén érzékenyek, fertőzés következtében fehérre színeződnek. Téli elraktározáskor gyakran penészgyep is képződhet rajtuk.

A kórokozó gomba sokgazdás pathogen és erőteljes sebfertüző-képessége van. Ezért a mechanikai úton végzett sérüléseken is keresztül hat. A rendszeres kémiai növényvédelmi eljárások csökkentik a betegség előfordulását. Az eredményes védelem az alapfertötlenítés, virág alatt és fürtzárás között kb. június elejétől július elejéig tart. A 0,25 °/o-os Ortho-Phaltan jó eredményeket nyújt. Az utolsó permetezés öt héttel a termés leszedése előtt engedélyezve van. Továbbá eredményesen védekezhetünk a 0,5 %-os Orthodic és az Euparen vegyszerekkel. A réztartalmú szerek nem nyújtanak kellő védelmet e betegség ellen.

Az oltványtermesztésben is súlyos károkat okozhat a szürkerothadás. A fertőzést a termőhelyről viszik magokkal. Erre legyünk figyelemmel és tegyük meg a szükséges intézkedést a veszély megelőzésére. Fontos a megfelelő vermelés, hiszen a vesszők egészségi állapota a tél folyamán állandóan romlik. Tanácsos, hogy a zárt, mélyfekvésű táblákból ne gyújtsunk szaporító anyagot.

A vesszőket vizsgáljuk át és csak tünetmentes példányokat vermeljünk. A verem helyét mindig magasabb fekvésű helyeken válasszuk ki és tárolására tiszta homokot használjunk. Vermelés előtt a kötegeket 1,2 %-os Orthocid oldatba mártjuk be és lecsőpögés után szárítjuk, majd vermeljük. Az oltványok ládába rakásakor, illetve a vesszők öntözésekor is használhatjuk az említett vegyszert. Nagyon hatásos a Chinoso! használat. Az anyagot vermelés előtt egy óráig 0,5 %-os Chinosol oldatban áztatjuk, ezután fertőtlenített homok vagy fóliával takarva vermeljük. (Folytatjuk)

Vauek Gáspár mérnök