Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-15 / 33. szám
Korai vitaminforrásunk - a szamóca Termelési értéke. A szamóca termesztésének feltételei hazánk területén nagyon kedvezőek. A külföld eredményeivel összehasonlítva nagyobb terméshozamokat érünk el. Ez a tény azzal függ össáe, hogy nagymértékben alkalmazkodó növény. A magasabb fekvésektől az alföld szintjéig mindenütt kielégítően termeszthető. Főként humózis, csapadékban gazdag talajokon díszük. Csak sajnálni lehet, hogy jelenleg még hazánk területeinek szamócásai nem biztosítják szükségletünket. Sokan puhaságát tartják a legfőbb oknak, melynek következtében szállítása és tárolása körülményes. Pedig a külföld hazánkba irányuló szamócaexportja is hasonló nehézségekkel küzd, számukra mégis kifizetődő a termelése. Sokféleképpen felhasználható gyümölcs a kerti szamóca, s tápanyagokban gazdag. Találunk benne ß7 mg % foszfort, 130 mg % káliumot, 31 mg % kalciumot, 37 mg % ként. Kalóriaértéke 100 g gyümölcsre átlagosan 40 kcal. Cukortartalma 4,5—4,9 %, savanyaga 0,65 —0,90 %, de főként vitamintartalma növeli értékét ennek a korai gyümölcsünknek. A C vitamin 60—75 mg %-nyi menynyiségén kívül tartalmaz még A, Bi, B2 és P7-vitaminokat is. A gyümölcs tehát forrósa számos olyan nélkülözhetetlen alapanyagnak, amely az ember egészségét biztosítja. Nyers fogyasztásán kívül alkalmas befőttek, dzsemek és szörpök készítésére. Fagyasztási lehetősége nagy távlatokat nyit termesztésére és értékesítésére. Termesztése a háztáji kertekben egyre nagyobb teret hódít, ami a következőkkel függ össze: a) kisebb területen is aránylag nagy terméshozamot nyújt, b) a gyümölcsfák alatti talaj is felhasználható termesztésére, c) a kis- és nagyobb házikertekben jó mellékjövedelmet biztosít, d) kis befektetéssel korán terem, (Folytatás az 1. oldalról.) tapasztalatait, s azt közli is, tagok. A szövetség figyelembeveszi tagjainak megjegyzéseit, (ha közérdeklődésre tarthat számot), a „Záhradkár és Chovatel“ című szakfolyóiratban, illetve a „Szabad Földműves szakmellékletében“. Bár a második világháborút követő két és fél évtizedben ugrásszerűen emelkedett a szövetség taglétszáma, amelyről már elöljáróban szó esett, mégsem mondható el, hogy kielégítő. Szlovákia 350 ezer gyümölcstermesztőjéből és kertészkedöjéből annak csak 17 százaléka tagja a Kertészkedők és Gyümölcsészek Szövetsége valamely alapszervezetének. Tee) a legkönnyebben hozzáférhető koratavaszi természetes vitaminforrás. Szaporítása. A szamőcaülíetvények első anyagát legjobb a szaporítóvállalatoktól beszerezni. így kizárólag egészséges, fajtatiszta, termékeny növényekhez jutunk. Az ültetőanyag nem fertőzött vírusos vagy más betegségektől. A későbbiek folyamán azonban szaporító anyagát — eltérően a többi gyümölcstermő fás növénytől — maga a termesztő állítja elő. Magról csak az ostorindákat nem hozó hónaposszamócákat szoktuk szaporítani, mivel ezek konstáns utódokat nem adnak. Ezen aprógyümölcsű fajták termését szikkasztjuk vagy edényekben mérsékelten erjesztjük, majd a magokat szitán kimossuk. Tavasszal melegágyi földet tartalmazó szaporítóládába vetjük, majd melegágyba tűzdeljük. A palánták ilyen előállítása 10—12 hetet igényel. Leggyakoribb szaporítása vegetatív (ivartalan) módon történik, ostorindák vagy tőosztás segítségével. A szamócák túlnyomó többsége főleg az első termesztési év folyamán gazdag szaporítóanyagot nyújt indáival, de akadnak olyan fajták is, melyek ostorindák hiányában tőoszlással szaporíthatok. Ültetéshez — főleg a háztáji kertekben — kis földlabdával együtt emeljük ki a gyökeres indanövényeket. Száraz idő esetében szedés előtt 1—2 nappal jól öntözzük meg, így a föld a gyökerek körzetében nem hullik szét. Ültetésre legalkalmasabb a nyári időszak, főleg augusztus, esetleg szeptember első fele. Az ennél későbben ültetett szamóca a következő évben gyenge termést nyújt. Az augusztusi ültetés esetében a következő évben már 30—50 dkg-га számíthatunk négyzetméterenként. Ha szeptember közepéig nem jutott idő ültetésére, ajánlatos ezt a tavaszi időszakra hagyni. Április közepéig történő ültetése esetén a talaj rendszerint elég nyirkos még, többnyire hát még sok a kiaknázatlan tartalék. A szövetség alapszervezeteinek még tevékenyebb munkáján, szervezőképessége fokozásán igen sok múlik. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mit jelent a tagok szakismereteinek gyarapítása. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a gyümölcsfák száma Szlovákiában 1937-től 1959-ig megkétszereződött — jelenleg kis híján 15 millió gyümölcsfát tartanak nyilván — ám a termésátlag elég alacsony 18—35 q/ha (viszont a kiváló gyümölcstermesztők áronként 2—4 mázsát is elérnek!). Ebből is kitűnik a szövetség fontos küldetése. (kovács) öntözése nem szükséges. Az első ültetésénéll a sörközök jól felhasználhatók még korai saláta, ill. káposztafélék termesztésére. A szamóca trágyázott elővetemény után díszük a legjobban. Erre jól bevált a korai burgonya, zöldborsó, és más korai zöldség. Nem kedvező elővetemény a cukorrépa, kukorica és a gabonafélék. Olyan helyen, ahol már előzőleg is évekig termeltünk szamócát, csak évek múltán tegyünk ismét, így elejét vehetjük a talajúntság kialakulásának, a szamócaatkák, a fonálféreg és gombabetegségek terjedésének. Ha az elővetemény alá nem trágyáztunk istállótrágyával, úgy szamócaültetés előtt szórjunk szét komposztot és dolgozzuk be a talajba. Nyári ültetésnél, ha lehet borús időt válasszunk. Sem sekélyen (a kiszáradás veszélye), sem túl mélyen (a szívlevelek föld alá kerülnek) ne ültessük a palántákat. Fontos a talaj jó tömítése és a növények beöntözése. Szamócafajták. A szamóca kinemesitése és termesztése folyamán már különféle ültetési rendszerekkel próbálkoztak, kisebb-nagyobb sikerrel. Ma leginkább ezeket a formákat alkalmazzuk: ikersoros művelés, négyzetes-fészkes művelés, szalagos, ill. soros művelés. Nagyüzemi termelésben a legutóbbi vált be a legjobban. Kevés kézi munkát igényel és lehetővé teszi a munkák gépesítését. Az ikersoros művelés mind a nagyüzemi, mind a háztáji termelésben alkalmazott termelési forma. A négyzetesfészkes forma jobb talajkihasználást biztosít, de kézi megmunkálást igényel. A legtöbb remontáus fajtánál az 50—60X25 cm felel meg a legjobban. A 60—70 cm X 20— 35 cm-es főleg a Senga Sengana esetében alkalmazott növénytávolság. Soros művelési formánál a 60X15—25 cm kötés kedvező az agrotechnikai és szüretelési munkák szempontjából. Kedvelt szamócatermelési eljárás a teraszolás is a háztáji kertekben. Ilyenkor komposztos földanyagból feltöltéssel — deszkák vagy más anyag segítségével — teraszokat hoznak létre. A folytontermőknél alkalmazható a legjobban. A szamócafajták rövid előállítási folyamata lehetővé teszi évente több új fajta kialakítását világszerte. Az eddig jól bevált kinemesített fajtákból termelésre ajánlhatók a következők: a) korai fajták: Suprise des Halles — gyümölcse nagyon korán, június elején érik. Középnagy termésű, savanykás ízű, különösebb aróma nélküli fajta. ízletes, jó aromájú gyümölcse miatt terjed a Regina némelhoni korai fajta. b) középkorai fajták: Senga Sengana — szintén Németországban nemesítették ki. 1959- től terjed nálunk nagyobb mennyiségben. Erőteljes növésű, puszta kultúrákban (kétivarú virágok) is bőven termő fajta. Gyümölcse középnagy, színe kettévágva is sötétpiros. Termékenységénél és feldolgozóipari értékénél fogva a legjobb fajtákhoz tartozik. 10 m2 területen 25—30 kg-ot biztosit. Üj hazai fajtánk a Marisa, a Velehradi Nemesitő Állomás fajtája, 1967 óta terjed a termesztésben. Színe karminpirosba hajló. Húsos, bőlevelű, édesen borízű. Terméshozamával felülmúlja az előzőt. Távlati fajták, kísérleti stádiumban vannak a következők: Asieta, Senga Gigana, Pocahontas, Talisman stb. Folytontermő háztáji fajták a Red Rich — a legelterjedtebb amerikai származású reraontáns fajta. Közepes nagyságú, sötétpiros, igen jóízű fajta. Ennek magoncából nemesítették ki az Ozakr Beanty fajtát. Gyümölcse kevésbé kifejező ízű, édes. Háztáji termesztésre, az említetteken kívül alkalmas még a Senga-Precosa, Macheranchs, Frühernte, Mietze Schindler stb. JUHÁSZ ÁRPÁD Paprika a mérlegen Fotó: N. Kovács A méhcsaládok táplálkozása és a méhbetegségek Nem is olyan régen a méhészek még nem szenteltek nagy figyelmet a méhcsaládok táplálkozásának. Ennek oka az, hogy a gazdasági állatok közül, melyekhez a méheket is soroljuk, csak a méhek gyűjtik maguk a szükséges élelmet, míg a többi gazdasági állatoknál a gazda gondoskodik erről, ha hasznot akar elérni. Az utóbbi években mindinkább hanyatlik a méhlegelő természetes alapja s mindinkább szükségessé válik, hogy a méhész gondoskodjék a méhek ellátásáról. Sajnos ez gyakran oly módon (időben és minőségben) történik, hogy káros hatással van a méhcsaládok egészségi állapotára. E rövid cikk keretén belül lehetetlen a problémával tüzetesen foglalkozni. Tekintettel azonban az ügy fontosságára, legalább a legszembeötlőbb eseteket tárgyalom. Elsősorban vizsgáljuk meg a méhcsaládok téli készletei kiegészítésének kérdését. A készleteket elvben még a fiasitás jelenlétében augusztus végén, legkésőbb szeptember elején eszközöljük szűkített költőterek mellett. A szörpöt nem szabad forralni és 2:3 arányban készítjük (2 liter víz 3 kg cukor). A szörpbe az anyag feloldása közben minden kg cukorra egy gramm kristályos citromsavat adunk. Ez az anyag gyorsan feloldódik. A téli készletek késve történő kiegészítése számos hátránnyal jár, melyek végeredményben a méhcsaládok egészségi állapotát károsan befolyásolhatják. Erre vonatkozó tudnivalók a következők: 1. A méz savanyú jellegű (pH 3,7) míg a cukorszörp semleges lúgos jellegű. A méhek a cukorszörp lúgos jellegét kénytelenek savanyús jellegűre változtatni, mely igénybe veszi a méhek szervezetét. Az egy gramm citromsav adagolása azonban tehermentesíti ettől a munkától a méheket. Ezáltal a vérbetegségek káros hatása csökken, illetve teljesen kiküszöbölhető. Ugyanis a vérbetegségek kórokozói csak a méhvér lúgos környezetében szaporodhatnak akadálytalanul. (A vérbetegségek a méhek feketedésének előidézői, továbbá gyengülésüket és időelőtti pusztulásukat eredményezheti.) 2. A készletek kiegészítése akkor ajánlatos, amikor a méhcsaládok még fiasítással rendelkeznek. A beadott cukorszörpöt a méhek garatmirigyeik váladékával, ún. invertáze enzim segítségével szőlő- és gyümölcscukorrá változtatják. Ugyanakkor az invertáze enzim termelésére a méh szervezetének fehérjékre van szüksége, amelyeket a virágporban talál meg. Ugyanakkor a méh szervezete a virágport csak a fiasitás fejlődéséhez előállított melegben (33—35 °C) tudja megemészteni. Ha a cukorszörpöt később etetjük a méhekkel, ebből a következő hátrányok keletkezhetnek: a) Az alacsonyabb hőmérsékletű nappalok, de különösen a hűvösebb éjjelek mellett a cukoranyag több mint egyharmada kárbavész, mert a méhcsaládok kénytelenek a cukorszörp feldolgozásához szükséges meleget kitermelni, s ez jelentős mértékben megterheli szervezetüket. Ezek után természetes, hogy a betegségekkel szemben ellenállóképességük is hanyatlik. b) Kései etetéskor a méhek a virágporból származó fehérjéket nem tudják megemészteni. Ezért az invertáze enzim termelésére szükséges fehérjetartalmú anyagokat szervezetük tartalékaiból merítik. Ez pedig nem helyes, mert a szervezetben lerakodott tartalékok az első fiasitás etetéséhez szükségesek. Ha ezek a tartalékok ősszel elhasználódnak, úgy vajmi kevés nitrogéntartalmú anyag marad a korai fiasitás táplálására. Ebben az időben (január vége, február eleje) a fészek legnagyobb területén uralkodó alacsony hőmérséklet a méh szervezetét nem teszi képessé arra, hogy a fészekben levő virágporkészleteket megeméssze. Következményeként a fiasitás terjedelme nem növekszik kellő mértékben, miáltal a méhcsaládok saját erejükből nem készülnek fel a korai hordásra (baltacím, akác). A késve etetett családoknál az is megtörténhet, hogy tavasszal felüti fejét a gyomorvész. Ugyanis a cukorszörp késve történő feletetése és a gyomorvész között szoros öszszefüggés van. Mégpedig azért, mert a gyomorvész a méh vastag beleinek falán tönkreteszi a hámsejteket. Azonban ha a szervezet elegendő nitrogéntartalmú anyaggal rendelkezik, (ezt a virágporból meríti), akkor a gyomorvész okozta károk kiküszöbölhetők, mert a méh a fehérjék segítségével új hámsejteket fejleszt. Dacára annak, hogy a szervezetben a noszéma élősdiek állandóan garázdálkodnak, újabb és újabb hámsejteket tesznek tönkre, elegendő fehérjetartalmú anyag felhasználásával a szervezet ezt pótolni tudja. Ha már egyszer a gyomorvész erőt vesz a méh szervezetén, ez képtelen a méz, s még kevésbé a fehérjék emésztésére. Az ilyen méh idő előtt kiválik a család közösségéből, mely a család gyöngeségéhez, sőt pusztulásához vezet. Nagyon fontos tehát, hogy a méhek téli készletének kiegészítését időben és szakszerűen végezzük. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a méhcsaládban az élet csak akkor pezseg, ha állandó a tápanyag utánpótlás, amelyet a hordás biztosít. A méhészek tapasztalhatták, hiába rendeb kezik a méhcsalád 15 kg készlettel, hordás hiányában a beadott műlépet nem építik á méhek. Ügyszintén hanyatlik á fiasitás, mely egészségügyi szempontból nem kívánatos. Hordástalan időben a méhek tisztogatási ösztöne is csőkkel?. Ez, amikor az európai költésrothadás ijesztő méreteket ölf, nem lehet közömbös számunkra, hiszen a betegség kezdő stádiumában az ütőképes család méhei az elhullott álcák eltávolítása, a sejtek tisztítása és fertőtlenítése által megküzdhetnek a bajjal. Hangsúlyozom, hogy ez csakis a betegség kezdő stádiumában le, hetséges. Hordástalan időszakban, amikor a család a készleteket fogyasztja, már kevésbé brikózik meg a jelentkező betegségekkel. Akárcsak az emberi szervezet, nem tud kifogástalan tevékenységet kifejteni, amikor éhezik, mert ily esetben a test zsírtartalékaiból fedezi a szükségletet. A méhcsalád hordástalan időben szintén éhezik, bár a sejtekben eb raktározott tartalékokból él. Tudniillik ilyenkor a méhek nem dolgoznak intenzíven, tisztogatási ösztönük hanyatlik, tehát az európai költésrothadás elleni küzdelmük is minimális. A méhész érdeke tehát, hogy a hordástalan időszakokban etetéssel segítse méheit, és így megelőzze a nem kívánatos betegségeket. Fontos, hogy cukorszörppel, mézeslepénnyel állandóan fenntartsuk a méhek lüktető életét, mert ezzel nagyban hozzájárulunk a méhcsaládok egészségi állapotának fenntartásához. Svancer Lajos az ipolynyéki szövetkezet 100 dekében, hogy ez a határozat méhcsaládja nagy veszteséget érvényt szerezzen. Az egyes szenvedett. Racskó elvtárs mé- szövetkezetek vezetői, erdőgazhészbizalmi idejében figyelmez- daságok és az egyéni méhésztette az illetékeseket a veszély- kedők jóvoltából az előirányre, de szava pusztába kiáltó zott méhcsaládok számát túl-Emberségből elégtelen Július 13-án gyászos nap virradt az ipolynyéki körzet méhészeire. Az történt, hogy a kőkeszi szövetkezet „Metation“-nal permetezte a virágzó lucernát, melynek következtében 540 méhcsaládot fenyeget pusztulás. A kijáró méhek mintegy 90 %-a elpusztult. A Gyürki-i és a Kőkeszi-i méhészek későn, míg a terbegeci méhészek nem lettek értesítve a permetezésről, pedig az egyik lucernatábla 1500 méterre esik légvonalban Terbegechez. A felületes intézkedés kövekeztében az EFSZ-nek 100 méhcsaládját, míg 18 egyéni méhésznek 170 méhcsaládját érintette a permetezés. Gvürkyben és Kőkesziben a kijáró méhek elpusztultak, míg szónak bizonyult. Ezek után tehát nem a kiszórt vegyszer volt a bűnös, hanem akik a permetezést elrendelték. Az 1955-ös kormányhatározat értelmében a méhcsaládok számát 800 ezerről egy millió 210 ezerre kellett emelni. Ebből 380 ezer esett Szlovákiára, s mi a nagykürtösi járásban mindent elkövettünk annak érszárnyaltuk. Ennek meg is lett az eredménye. Példaként említem a terbegeci szövetkezetei, ahol a repce termése idén kiválónak bizonyult. A virágzó repcén szinte söpörni lehetett a méheket. Ugyancsak jó szolgálatot tettek a méhek a szövetkezeteknek a lucerna, lóhere stb. beporzásánál. A magtermés növekedése révén a közös gazdaság tekintélyes pénzösszeghez jutott. Az ipolynyéki körzet méhészei remélik, az ügy igazságod intézését és azt, hogy a jövőben nem fordul elő hasonlő felelőtlenség. Hiszen a Szabad Földműves hasábjain és egyéb folyóiratokban eleget olvashatunk a méhek gazdasági jelentőségéről. Ezt ma már netncsak a felelős beosztásban levő egyének, de a gyerekek is tudják. Számunkra tehát érthetetlen, hogyan történhetett ez á törvénybe ütköző cselekedet. Tudatlanságból vagy rosszakaratból? A szinte felbecsülhetetlen kár láttán az a gondolatom támad, hogy emberségből elégtelenre vizsgáztak, aRlk felelősek ezért a pusztításért, (csj
