Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-07 / 6. szám

BELPOLITIKA

tanítása a pártról és a csehszlovák valóság

írta: Dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára

Közeledik a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes forradalmi haladó erő nagy ünnepe: Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója. Lenin forradalmi tanainak követői mindenütt méltatják Vlagyimir Iljics történelmi nagyságát. Ezt teszik a csehszlovák kommunisták is, akikre az ország politikai és gazdasági konszolidálása bonyolult feladatokat ró az antiszocialista és revizionista erők nemrég lezajlott támadása után.

E különleges, sajátságos történelmi viszonyok között Lenin végakarata különösen időszerű; megvilágítja a csehszlovák társadalmi megrázkódtatás okait, s ugyanakkor megmutatja a kivezető utakat.

A szocializmus Csehszlovákia fejlődésének egyedüli alternatívája

Csehszlovákia legújabbkort története bebizonyította, hogy a széles körű nemzeti felszabadító harc keretében biztosítani lehet a dolgozó nép, illetve politikai képviselője, a kommunista párt döntő befolyását, s a forradalmi átalakítások elmélyítésével el lehet érni a szocialista forradalom céljait a népi demokrácia útján. Ez Ismételten megmutatta, mennyire eleven az a lenini eszme, amely szerint dialektikus kapcsolat áll fenn a nemzeti felszabadító harc és a szocializmusért, a demokráciáért — a szocialista rendszerért vívott harc között.

Ezek az összefüggések különösen világosan föltárultak a párt előtt abban a konkrét helyzetben, amikor a munkásosztály a felszabadító harc során és különösen azután, hogy Csehszlovákiát felszabadította a szovjet hadsereg, új feladat előtt állt: ki kellett Jelölni a kapitalizmusból a szocializmusba való történelmi átmenet útját, figyelembe véve azt, hogy a volt uralkodó osztály elárulta a cseh és a szlovák népet. A munkásosztályra történelmi küldetés várt — kezébe kellett vennie a nemzeti szabadság és az állami önállóság zászlaját, s szövetségben a többi dolgobó réteggel olyan kormányt kellett alakítania, amely nem engedi visszafelé forgatni a történelem kerekét.

A szocializmus útjára lépni egyet Jelentett az osztályellenséggel vívott következetes harccal. Az új Csehszlovákia építésére vonatkozó minden egyéb koncepció, mindazon elgondolás, amely az osztálybéke eszméjéből indul ki, és a régi osztályszerkezetbe, az új társadalmi rendbe való átvitelére épül, többé-kevésbé a München előtti kapitalista rendszer restaurálására irányuló leplezett kísérletnek bizonyult.

A történelmileg egyedül helyes kivezető utat a marxi-lenini tanítás mutatta meg: a munkásosztálynak ki kell vívnia a demokráciát, uralkodó osztállyá kell válnia, saját tudajdonába kell vennie az alapvető termelési eszközöket, a proletárdiktatúra államának át kell térnie a népgazdaság tervszerű irányítására, meg kell valósítani az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba.

Igaz, kezdetben a kialakulóban levő társadalmi rendben igen erősen éltek még a kapitalizmus maradványai. Az egykori kizsákmányoló uralkodó osztályok sok fontos pozíciót tartottak még a kezükben, amely lehetővé tette számukra, hogy fékezzék a szocializmus fejlődését, és restauráciős törekvéseikben ezekre támaszkodhattak. A proletariátus teljes diktatúrájáért még harcolni kellett. A megdöntött ellenséges osztályok és az országon belül, valamint a külföldön működő reakciós politikai erők még a dolgozó nép 1948 februári győzelme után sem mondtak le a kapitalizmus restaurálásáról. Nemcsak az emberek gondolkodásában és szokásaiban fellelhető csökevényeket használták ki, amelyeket a külső ellenséges propaganda is táplált, hanem céljaik érdekében államunk számos Intézményét Is felhasználták.

Ezeknek az erőknek a lázas tevékenysége, különösen 1968 első felében újra bebizonyította, hogy nem békéitek meg az új társadalmi renddel, hanem csupán elrejtőztek, s gyűlölettel a szívükben várták az első alkalmat az újabb támadáshoz. Amikor úgy látták — 1968 januárja után —, hogy ütött az órájuk, előbújtek rejtekhelyükből és akcióba léptek, hogy a demokrácia, a szabadság, a humanizmus és a haladás nagy eszméinek leple alatt szétzüllesszék a szocialista társadalmi rendet, lerombolják gazdaságunkat és kultúránkat. Arra akartak kényszeríteni bennünket, hogy letérjünk az 1945 májusában választott útról és áttérjünk a kapitalizmusra, vállalva az ebből eredő összes következményeket.

Ez a nemrég végbement összecsapás a népeink előtt álló két történelmi alternatíva képviselői között ismét megmutatta, hogy a szocializmus építése csak következetes osztályharc eredménye lehet. Újra nyilvánvalóvá tette azt az ismert igazságot, hogy a szocialista társadalom építése csak a marxi-lenini elvek alapján, a proletár internacionalizmus elvei alapján valósulhat meg, és ha bármilyen mértékben eltávolodunk ezektől az elvektől, utat nyitunk a régi társadalom erői előtt.

A csehszlovák nép az ország felszabadulásának 25. évfordulójára készül, s ebből az alkalomból összegezni fogja munkájának eredményeit. Bátran elmondhatjuk, hogy a népünk által választott út helyes volt, hiszen a szocialista társadalmi rend győzelmét hozta számunkra. Csehszlovákiában megszűnt a kizsákmányolás, fölépültek a szocializmus alapjai. Az Ipari termelés több mint négyszeresére emelkedett, s eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is. Teljes mértékben bebizonyosodott, hogy helyes volt a parasztság áttérése a nagyüzemi szövetkezeti gadálkodásra. Szociális téren és az életszínvonalat tekintve is szép eredményeket mondhatunk magunkénak, habár ebben a vonatkozásban is sok minden van még, ami Jogos bírálatot érdemel és kijavításra szorul. Vítathatatlanok sikereink a kultúra, a tudomány területén és a képzőművészetben. '

Az utóbbi tíz esztendőben, különösen 1968 januárja után azonban fejlődésünk más értékeléseivel is találkoztunk. A reakció úgy beszélt ezekről az évekről, mint népeink történetének sötét időszakáról, a baklövések és hibák sorozatáról, az egy helyben toppgás és a hanyatlás időszakáról. Munkánk eredményeinek ilyen lekicsinylése és lebecsülése ellen Joggal tiltakozunk. Nem egyéb ez, mint annak a kispolgári ideológiának megnyilvánulása, amely utópiává változtatja a szocializmust, s ennek következtében mélységesen lenézi a nép alkotó munkájának eredményeit, a párt forradalmi politikáját.

Nem rejtjük véka alá, hogy a múltban sok volt a súlyos torzulás és hiba. Ezek oda vezettek, hogy az évek során egyre növekedtek és szaporodtak a megoldásra váró problémák. Mi nem akarjuk elhallgatni a hibákat, ezért úgy véljük, hogy egyik feladatunk az utóbbi években kifejtett tevékenységünk elemzése. Az elmúlt 25 esztendő pozitívumaiból indulunk ki és még Intenzívebben kívánjuk folytatni a szocializmus építését. Az új politikai vezetés nem akarja megismételni az 1968 januárja előtt a párt és az állam élén álló politikai vezetés hibáit és melléfogásait. Ez a vezetés nem tudta a vezető szervekben és az egész pártban idejében felismerni és megoldani a társadalmi fejlődés valóban új problémáit, s ezzel összefüggésben biztosítani a további elméleti-ideológiai felvilágosítást és az új problémákból eredő feladatok következetes megvalósítását, saját fogyatékosságainak felszámolását.

Az élet által napirendre tűzött új problémák idejében való elméleti és gyakorlati megoldása a párt kötelessége, s ebben tükröződik a pártnak, mint a társadalom élcsapatának nagyon fontos szerepe.

Ezt a feladatot pártunk az 1968

januárját követő időszakban sem teljesítette megfelelő módon. Nem gondoskodott arról, hogy a napirendre került kérdéseket következetes marxista-leninista álláspontról kidolgozzák. Ota Sik, Ivan Sviták és hozzájuk hasonló más teoretikusok opportunista és revizionista módon értelmezték a mai valóságot a gazdaság, a történelem, a filozófia és a jog területén, s ez a volt párt vezetőség néhány tagjának közvetlen támogatására talált. A párt vezetősége nem vette föl kellőképpen a harcot ezekkel a nem-marxista és nem-leninista nézetekkel, s nem adott semmiféle helyes marxista-leninista elemzést.

Az új politikai vezetés nem akarj« és nem fogja megismételni a Januárt megelőző időszak politikai vezetésének egyéb hibáit sem. Az akkori vezetés, jóllehet hangoztatta, hogy el akarja kerülni a politikai feszültség végleges következményeit, a gyakorlatban, amikor hatékony intézkedéseket kellett tenni a válság igazi okainak kiküszöbölésére, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az új politikai vezetés az utóbbi hónapokban politikájával és az állandósult társadalmi válság megszűntetését célzó törekvéseivel bebizonyította, hogy le tudja vonni a múlt tanulságait, e maga oldalára tudja állítani a nép egészséges, haladó erőit. Munkáiénak alapvető értelmét abban látja, hogy egészében kibontakoztassa e szocialista társadalmi rendszert, minden tekintetben megerősítse a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, és megteremtse a feltételeket a társadalmi rendünkben rejlő előnyök és mozgatóerők teljes kihasználásához.

Amikor egész politikai munkánkban megvalósítjuk ezt a minőségi fordulatot, a tudományos forradalmi elméletből Indulunk ki, amelyről Benin azt írta: „A marxizmus abban különbözik minden más szocialista elmélettől, hogy az objektív helyzetnek és a fejlődés objektív menetének elemzésében tanúsított teljes tudományos Józanságot kitűnően összekapcsolja azzal, hogy elismeri a tömegek forradalmi energiájának, forradalmi alkotóerejének, forradalmi kezdeményezésének jelentőségét — és természetesen elismeri ennek Jelentőségét az egyes személyek, csoportok, szervezetek, pártok esetében Is, amennyiben képesek kipuhatolni és realizálni az egyik vagy másik osztállyal való kapcsolatot.” (Lenin összes Művei, 18. köt., Budapest 1988, 21. old.)

A CSKP KB meghatározta a párt gazdaságpolitikájának fő irányát

(Folytatás az 1. oldalról.)

1. Tekintsék a tervszerű irányítási rendszer valamennyi része alapvető vonásának:

— a termelőeszközök társadalmi tulajdonát;

— a szocializmus gazdasági törvényszerűséget objektív hatásának felhasználását;

— a demokratikus centralizmust.

2. A népgazdaság központi irányításában biztosítsák a politikai és gazdasági célkitűzések egységét:

— a párt gazdasági programjával;

— a gazdasági tervvel, amely konkrétan tükrözi a párt gazdasági programjának és a párt ökonómiájának célkitűzését.

3. Fel kell újítani a népgazdasági tervnek, mint a gazdasági folyamatok egységes, céltudatos irányítása alapvető eszközének szerepét. Ehhez a Központi Bizottság feltétlenül szükségesnek tartja:

— a népgazdasági terv tekintélyét minőségileg alátámasztani;

— összhangban a Központi Bizottság 1969. évi májusi plénumának realizációs irányelveivel, meg kell erősíteni a szövetségi tervek jelentőségét és hatását, hogy ezáltal Csehszlovákia gazdaságának valamennyi forrását feltárjuk:

— a népgazdasági terv kidolgozását az egyes láncszemek irányító tevékenysége fontos alkotórészének kell tekinteni. Ezen a téren a fő felelősség’ az ágazati hatáskörrel rendelkező központi szervekre, valamint az irányítás középső láncszemeire hárul, amelyek felelősek az állami terv célkitűzéseinek biztosításáért az alárendelt szervezetekben is.

4. A szocialista áru- és pénzviszonyokat felihasználó eszközök rendszerét úgy kell fejleszteni, hogy a tervvel összhangban a gazdasági egységek és vállalatok kezdeményezését a társadalmi szükségletek hatékony kielégítésére Irányítsa és helyesen felkarolja a kollektívák és az egyének anyagi érdekeltségét. A továbbiakban kiemeli, hogy a mezőgazdaságban a szocialista áru- és pénzviszonyokat felhasználó eszközök rendszerét (felvásárlási árak, árpótlékok, szubvenciók, intervenciók, befizetés és az állami költségvetéssel kapcsolatos más formák) ennek az ágazatnak a sajátosságaival összhangban

kell tökéletesíteni úgy, hogy a hatékony lntenzifikálás útján megteremtsék a mezőgazdasági termelés további növelésének gazdasági feltételeit.

5. Teljes mértékben fel kell újítani az ellenőrzés funkcióját, s valamennyi fokon növelni kell hatékonyságát, mint a tervszerű irányítási rendszer oszthatatlan részét. Főként ellenőrizni kell:

— a felelős szervek és szervezetek milyen színvonalon elégítik ki a társadalom szügségleteit;

— a szocialista törvényesség, az állami és munkafegyelem

betartását;

— a népgazdasági tervek kiválasztott feladatainak teljesítését, az állami költségvetési eszközök kialakítását és felhasználását, valamint a szocialista tulajdonnal való gazdálkodást.

6. Ebben a pontban a határozat megállapítja, hogy a szocialista állam és a vállalati gazdasági szféra intézményeinek rendszerét össze kell hangolni az irányítás tervszerű rendszerével. A szocialista állam irányító szerepének felújítását úgy kell értelmezni, hogy felújul szerveinek az a képessége, hogy az egész társadalom viszonylatában céltudatosan fejleszteni és irányítani tudja a szocialista újratermelési folyamatot, annak bonyolult ágazati problémáival együtt.

A gazdaság tervszerű irányítása felújításának érdekében a Központi Bizottság szükségesnek tartja a következőket hangsúlyozni:

— a szövetségi gazdasági szerveknek az egységes csehszlovák gazdaság fejlődésére gyakorolt befolyása megerősítésének szükségességét:

— a bankrendszernek az integrált csehszlovák gazdaság továbbfejlesztése érdekelnek megfelelő rendezését;

— az egységes szociális-gazdasági tájékoztatási rendszer érvényesítését a gazdaság irányításában és a rendszer legracionálisabb megszervezését abból a célból, hogy az államban maximális mértékben összehasonlíthatók legyenek a statisztikai adatok;

— továbbá szükséges az állam és a szövetségi szervek külkereskedelemre gyakorolt befolyásának megerősítése, hogy a csehszlovák szervek és vállalatok egységesen járjanak el a külföldi piacokon.

A Központi Bizottság határozata a tervszerű Irányítási rendszer felújítása érdekében fontosnak tartja:

— az árszabályozás és ellenőrzést rendszer átdolgozását abból a célból, hogy a Jelenlegi Időszakban lehetővé váljék a nagykereskedelmi árak csökkentése;

— az anyagi érdekeltség rendszerének átdolgozását, el átlagbérek megadóztatása hatékonyságának következetes értékelésével és ellenőrzésével egyidőben;

— a nyereség után fizetett vállalati adók eddigi rendszere hatásának értékelését és racionális megoldások előkészítését a következő évekre úgy, hogy az egyes szakterületek és ágazatok jövedelme az ötéves terv célkitűzéseihez igazodjék;

— a beruházások, a tudomány és a technika hatékony Irányításának kidolgozását;

— komplex intézkedések kidolgozását a munkaerők ésszerű 6zéthelyezése érdekében;

— a nemzeti bizottságok felelősségének és részvételének növelését a tervezési folyamatban, a területi arányosság, a termelőerők komplex széthelyezése és az életkörnyezettel való összhangja szempontjából.

A CSKP Központi Bizottsága határozatának további része részletesen elemzi a párt vezető szerepe elmélyítésének szükségességét a társadalmi és gazdasági életünk minden szakaszán, majd konkrétan meghatározza a CSKP Központi Bizottsága elnökségének, a gazdaság Irányítása területén dolgozó kommunistáknak, a CSKP KB cseh irodájának és az SBLKP Központi Bizottságának, valamint a CSKP kerületi, Járási, városi és helyi bizottságainak, a CSKP vállalati bizottságainak, a központi állami irányítási szervekben lévő kommunistáknak, valamint a fő- és szakigazgatóságok kommunista dolgozóinak, a kommunista vállalati igazgatóknak, a vállalatok és üzemek kommunista dolgozóinak, az FSZM Központi Tanácsában és alsóbb szerveiben dolgozó kommunistáknak, valamink az Ifjúsági Szövetség szerveiben működő kommunistáknak a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos feladatait

A Központi Bizottság határozata végül hangsúlyozza:

„A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a párt, a szakszervezeti és ifjúsági szervek és szervezetek aktív részvétele, az állam és vállalati-gazdasági szféra vezető dolgozóinak következetes és Igényes munkája, a rend és a fegyelem erőetljes megszilárdítása a gazdasági tevékenység valamennyi szakaszán, a dolgozók erőfeszítésével együtt lehetővé teszi a párt gazdaságpolitikai szándékainak és célkitűzéseinek sikeres teljesítését 1970-ben, valamint a kívánatos fordulat elérését Csehszlovákia népgazdaságának fejlődésében.“

(A CSKP Központi Bizottsága határozatának teljes terjedelmét az Cj Szó II. 2-i száma közölte.)