Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 1. szám

KERTÉSZET Amiről beszélnünk kell karöltve megtennék e szükséges In- lését, szakmai továbbképzését s nem tézkedéseket. Nem várhatjuk ölbe utolsö sorban élelmezési és anyagi tett kézzel a sültgalambot, amikor helyzetének javulását szolgáljuk, tevékenységünkkel a polgárok neve- Sándor Gábor téry Tibort, a: Gálán tál Talajjavító és Építkezési Társulat dolgozóját na­gyon sokan Ismerik a Járásban. Té­vedés ne essék, nem a mostani mun­kahelye révén Ismerik az emberek, hanem hobbijáról, a kertészkedésről. Szenvedélyes gyümölcsész, de a virá­gok és dísznövények is érdeklődési köréihez tartoznak. Hosszú évek so­rán szerzett gyakorlati és elméleti tapasztalatait nem rejti véka alá, át­adja a tudásra szomjazó közönség­nek. Immár 20 éve önzetlenül járja a falvakat, hogy a kertészkedők szö­vetségének tagjait megtanítsa a gyü­mölcs- és szőlőtermesztés tudomá­nyára. Becslése szerint az említett ldö alatt mintegy ezer előadást tar­tott, amelynek bizonyára „megérett a gyümölcse“. Most nem a szakem­ber személyére gondolok, mert 6 megelégszik az előadás után Járó szerény összeggel, sőt több esetben útiköltségét el sem számolja. Nagyon sok estét, éjszakát feláldozott már azért, hogy a Járás területén szét­­hlntse a gyümölcstermesztés nemes gondolatát. Értékes gyümölcsfát a kertekbe Sokat írhatnánk Lőry szaktárs te­vékenységéről (a későbbiek során ol­vasóink lapunk hasábjain majd több ízben találkozhatnak nevével), de most más céllal látogattunk otthoná­ba. A gyümölcstermesztők munká­járól érdeklődtünk a szakembertől, akit a szövetség úttörőiéként tarta­nak számon. Már 1933-ban szorgal­mazta a klskertészek szövetségének alakítását. Azóta töretlen lelkesedés­sel támogatja e mozgalmat. A szö­vetség munkája csupán háború után, az átmeneti időszakban szünetelt, de amint mód nyílott rá, azon nyomban felélesztették tevékenységét. Jelenleg több mint háromezer tag­ja van a kertészkedők szövetségének a gelántal járásban. Ez Idáig a közsé­gek kétharmadában működik helyi szervezet. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem lehetünk elégedettek. A járás területén szép számmal akadnak nagy területeken fekvő falvak, ahol a kertek összterülete eléri az 50—100 hektárt. Bizony ezen az értékes drá­ga kerítéssel őrzött zsíros termőföl­dön holmi szilva, körte, értéktelen alma, dió bitorolja a helyet. Ha csu­pán egyetlen község lakóinak ötven hektáron fekvő kertjét vesszük ala­pul, Intenzív gyümőlcscsemeték tele­pítése esetén nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy fél száz vagon kiváló gyümölcshöz jutnának a termelők. S ha ezt a mennyiséget a piacon érté­kesíthetnénk, úgy többmtllló korona bevétel jönne a házhoz arról a terü­letről, ahol Jelenleg néhány zsák burgonya, kukorica vagy pedig csu­pán értéktelen, pálinkafőzésre alkal­mas gyümölcs terem. Igaz ugyan, hogy ez a megállapítás nem általá­nosítható, de a helyzet Ismeretében állítjuk, hogy kevés kivétellel helyt­álló. Ezen az áldatlan helyzeten pe­dig sokat segíthetne a helyi szerve­zet megalakítása, mélynek keretében a fennálló hiányosságok néhány év alatt orvoslást nyernének. Ahol kiválóan dolgoznak A Járás területén a diószegi szer­vezet működik a legaktívabban. Ez főleg annak köszönhető, hogy Immár tizenkét éve minden hónap első hét­főjén szakelőadást hallgatnak, melyet szükség szerint diafilmek vetítésével Is kiegészítenek. A rendszeres elő­adássorozat nagy előnye, hogy az érdeklődők évről-évre, hőnapről-hó­­napra megkapják a feleletet nemcsak az Időszerű teendőkre, de lépést tar­tanak a gyümölcstermesztés fejlődé­sével, megismerkedhetnek a legújabb alanytlpusokkel, a növényvédelemben használt vegyszerekkel s útmutatást kapnak szakszerű használatukra. A szervezeti élet terén még jő mun­ka folyik Tősnyárasdon, ahol tíz éve rendszeresek az előadások. Továbbá Pereden, Vágán, Hegysúron, Jókán és még számos községben. Négy évvel ezelőtt Sőkszelőcén Is megindult egy előadássorozat, amely húsz témakört ölel fel. Molnár Iván tanító, a helyi szervezet elnöke, nagyon komolyan veszi az Iskolázást, osztálykönyvet Is vezet az „öreg diákokról“. Jobban is mehetne Amíg a helyi szervezetek egy bizo­nyos része kiválóan működik, addig nagyobbik hányada nem sokat tesz tagjai érdekében. Sőt, az Is megtörté­nik, hogy csupán papíron létezik az egyesület. Még Inkább elítélendők azok a falvak, amelyek jóformán nem Is tudják, kertészkedők szövetsége Is létezik az országban. A gyengén mű­ködők és a szervezetet nélkülözők közé tartozik Alsó és Felsőszeli, Far­­kasd, Negyed, Nádszeg s még jőné­­hány község. Nem ártana, ha e té­ren a helyi nemzeti bizottságok az eddigiektől többet tennének. Hiszen a falu kulturális és gazdasági fel­lendüléséhez nemcsak a szép, mo­dern lakóházak, de a kertek esztéti­kai elrendezése, Intenzív kihasználá­sa Is hozzátartozik. Ezt nemcsak a lakosság vltamtndús zöldséggel, gyü­mölccsel történő ellátása követeli meg, de egész népgazdaságunk érde­ke. Senki számára sem lehet közöm­bös tehát, van-e a községben szerve­zet s az milyen eredménnyel műkö­dik. Támogatást és hathatós rendeleteket Az utóbbi években a helyi szerve­zetek tagjai vajmi kevés támogatást kapnak az állam részéről. A kertész­kedéshez szükséges szerszámokat, vegyszert, csemetét, műtrágyát kis­kereskedelmi áron kell megvásárol­niuk, sőt székből több esetben hiány mutatkozik. Nem fér kétség ahhoz, hogy az állam részéről hathatósabb segítségre lenne szükség. E téren főleg a növényvédelem vonalán szo­rít a csizma. Megtörténik például, hogy kellő segítség, felvilágosító munka híján egyes kerttulejdonosok nem fordítanak kellő gondot a gyü­mölcsfák permetezésére. Ily esetben azután a hozzáértő, lelkiismeretesebb kertészkedők fáradozása hiábavaló, mert a környék fáin minden gátlás nélkül garázdálkodhatnak, szaporod­hatnak mind a gombabetegségek, mind az állati kártevők. Példáért ne menjünk messzire. Gondoljunk vissza múlt év nyarára, őszére, ami­kor az amerikai szövőlepke első és második nemzedéke szinte letarolta a házikertek gyümölcsfáinak lombját. A védekezés elmulasztása révén oly­annyira elszaporodott ez a falánk hernyósereg, hogy számos helyen a diófát s egyéb fákat sem kímélte. Nagyarányú kártételét tavaly csak a lomb elpusztításával észleltük, de a komolyabb bajt az Idei termés csökkenése okozhatja. Ugyanis a lombját vesztett fa ágai, termőblm­­ből az asszimiláció megszűntével nem értek be kellőképpen. A kevésbé érett vesszők, rügyek pedig az erő­sebb fagyok alkalmával elpusztulnak. Ha a termőrügy át Is vészeli a telet, virágzata kevésbé lesz életképes, Illetve bizonytalanná válik annak ter­mékenyülése. Ebből az egyetlen példából Is lát­ható, mennyire időszerű és szüksé­ges, hogy felsőbb szerveink a múlt­hoz hasonlóan törvényes rendelkezés­sel, de elsősorban anyagiakkal Is tá­mogathassák a termelőket a kárte­vők elleni harcukban. Természetes, hogy a feladatok végrehajtása a he­lyt szervezetekre hárulna. Sikeres gyümölcskiállítás és borverseny A gyümölcstermesztők érdeklődési köre a fejlődés követelményeihez mérten változik. Nyolc-tíz évvel ez­előtt például az őszibarackot helyez­ték előtérbe, majd később a téli alma lett a „lovacskájuk“, az utóbbi évek­ben pedig a szőlőtermesztés, Illetve a borkezelés technológiája került előtérbe. Eredményeként nemcsak ki­váló barackot, almát termelnek, de évről-évre ízletesebb, minden Igényt kielégítő borral is rendelkeznek. Ter­mészetes, hogy a borkezelés techno­lógiáját nemcsak könyvekből, de ez említett szakelőadásokból Is tanul­ják. Megállapítást nyert, hogy amióta borászati előadások Is szerepelnek a témakörökben, egyre javul a borok minősége. Ennek is köszönhető, hogy például a nagymácsédl szervezet két ízben borversenyt rendezett. Híre más községekbe Is eljutott, minek következtében idén számos község szőlőtermesztől nagy érdeklődést ta­núsítanak a verseny lránt. Amíg a borverseny most van szü­letőben, addig hagyománya van a zöldség- és gyümölcsklállltásoknak. Megrendezését jónéhány szervezet szorgalmazza, méghozzá nem is akár­milyen sikerrel. Például a Diőszegen megrendezett gyümölcskiállltás oly hírnévre tett szert, hogy pozsonyi kiskert-tulajdonosok telt autóbusszal érkeztek megtekintésére. Az elmondottak alapján ítélve a meglévő szervezeteknek erős élmező­nyük van ahhoz, hogy példát mutas­sanak azoknak, akik a tétlenség hí­nárjába merültek. Ami pedig az új szervezetek alakítását illeti, épp ideje lenne, ha a járási szövetség, a helyi nemzeti bizottság tisztségviselőivel A műanyagból készített szőlőkannák egyre inkább tért hódítanak a szőlé­szetben. Amellett hogy könnyű, nem rozsdásodik és tisztántartása egy­szerű. Fotó: Kovács Alkalmas időben végezzük el a gyümölcsfák téli ápolását Gyümölcsöseinkben fontos téli te­endő a gyümölcsfák nyesése, tiszto­gatása s nem utolsó sorban perme­tezése. Az idősebb fák törzséről, vastagabb ágairól drótkefével gon­dosan tisztítsuk le a taplógombákat és pajzstetveket. A repedezett fahéj alatt észrevétlen megbúvik a szövő­lepke bábja, de ott találjuk a gala­gonyapille hernyófészkeit is. A fa ágain viszont könnyen észrevehetők a gyapjaspille tojáscsomői, majd a gyűrűspille tojásai gyűrűben fonják az ágakat. A gyümölcsmúmiákat ugyancsak gyűtjsük össze s a többi összeszedett hernyőfészekkel együtt tüzeljük el. Ilyenkor, tenyésznyugalom idején minden károsodás nélkül eltávolít­hatjuk a nem kívánatos ágakat és a száraz gallyakat. A levágott ágak helyét tisztítsuk meg és kenjük be sebkátránnyal. Az alaposan megtisztított, meg­nyesett fákat fagymentes időben permetezzük. Hazai vegyszereink kö­zül a téli permetezésre legalkalma­sabb a sárgaszínű Nitrosan és a bar­na színű Arborol. A nagyüzemi gyü­mölcsösökben a járási gépállomások növényvédelmi brigádjai egy újabb vegyszerrel, mégpedig az Oleoaka­­ration-nal permeteznek. Az említett vegyszerek használata akkor legeredményesebb, ha azokat felváltva használjuk, például idén Nitrozannal, jövőre Arborol AC-vel permetezünk. Erre azért van szük­ség, mert a pajzstetvek immunissá válnak, ha minden évben ugyanazon vegyszert használunk. Nitrozannal egy és fél-két százalékos, mfg Arbo­­rollal a fertőzés mérve szerint 3—4 százalékos töménységben permetez­zünk. Permetezéskor minden alkalommal Az M és az MM típusalanyok jellegzetessége és szaporítási módjai Iskolánk kertjében különféle növények termesztésével foglalkozunk. Az utóbbi időben felkeltette érdeklődésünket az M típusú alanyokra történő gyümölcsnemesítés. Sajnos ilyennel nem rendelkezünk s nem is tudjuk, hol lehet beszerezni — írja levelében Demeter Ferenc méhészkei tanító. Mivel ez a téma másokat Is érdekel, ezúton adunk választ Demeter elvtárs kérdésére. Az említett típusalanyok alakköre annyira széles s ez a legújabb kuta­tások és nemesítések folytán egyre bővül, hogy mindegyíkének ismerte­tése e cikk keretén belül lehetetlen. Ezért csupán azokat a tlpusalanyo­­kat mutatom be, amelyek viszonyaink között elterjedtek s mind a nagy­üzemben, mind a házikertekben be­váltak. Az M Illetve az MM típusalanyok élettartama 20—30 évre szól. Ezért a helytelen telepítési rendszer, Illet­ve alanyttpus évtizedeken keresztül érezteti hatását, amelyet nehezen, vagy a későbbiek folyamán egyálta­lán nem tudunk helyrehozni. Tehát minden esetben a termelési feltéte­lek szabják meg magát a telepítési rendszert, valamint a típusalany ki­választását. Idetartoznak a terep konfigurációja, klimatikus — mlkro­­kttmatikus viszonyok, valamint a szervezési problémák megoldhatósá­gának a kérdései. Mielőtt rátérnénk az egyes típus­­alanyok ismertetésére, tudnunk kell, hogy az alma, körte, szaporításakor felhasznált, illetve felhasználható részben sekélyen gyökeresedő törpe alanyokat 1912-től EAST MALLING-i (Anglia) kísérleti Intézetben Hatton Irányításával tanulmányozzák. A gaz­dag változatosságú anyagot alany­ként történő felhasználhatósága te­kintetében típusokra sorolják. Ezeket a típusokat római számokkal vagy betűkkel jelzik. [M IX, M IV, MA stb.) Egyes típusok között eltérések mutatkoznak az éghajlati adottsá­goktól, a ráojtott fajták Igényeitől és más tényezőktől függően. A ml vi­szonyaink között Dél-Szlovákiában a legelterjedtebb és legjobban bevált típusok az M IX gyenge — és az M IV középerős növekedésű típus­alanyok. Újabban az amerikai és angol ku­tatók keresztezése révén vértetűnek ellenálló alma alanyokat állítottak elő, melyeket MM típusalanyoknak neveztek. (Mailing—Merton) Ezek a típusalanyok nálunk a gyakorlatban még nem terjedtek el, használatuk lehetőségei egyelőre kísérleti stá­diumban vannak, tehát az egyént termelők ezídáig még nem találkoz­hattak velük. A körte törpealanyául az M A jel­zésű birset használják. A birsnek alapvető hibája, hogy gyenge a fagy­tűrő képessége, szárazság tű rése és némely fajtákkal rossz az affinitása. (Clap kedveltje, Vilmos körte, Char­­neus-i stb.) Tavaly nyáron, amelyet mondhatnánk, hogy komolyabb viha­rok nélkül vészeltünk át, a gyenge affinitás következtében Vilmos kör­téink a közepes erősségű szeleknek sem tudtak ellenállni, az oltásnál kitörtek. Ilyen fajtáknál a bajon csakis közbeoltással tudunk segíteni. Közbeoltásra alkalmas fajták a Hardy vajkörte, Pap körte, Kleffer körte stb. A típusalanyok szaporításának szá­mos módját Ismerjük. A fásdugványo­zás volna az egyik mód, amikor ősszel lombhullás után 15—20 cm hosszú dugványokat készítünk. Ezt a mód­szert a nagyüzemi faiskolák kevésbé használják és az őszi metszéseknél eltávolított anyag a faiskoláktól be­szerezhető. Ezeket a dugványokat nyirkos homokba tesszük, tavasszal, Illetve ha az Idő megengedi még az ősz folyamán állandó helyükre a fa­iskolába kiültetjük. Kötöttebb tala­jokon az őszi ültetést nem ajánljuk. Őszi ültetéskor a dugványokat olyan mélyre tesszük a földbe, hogy azok­ból két szem a talaj felszínén ma­radjon, majd tőzeggel letakarjuk. Ta­vasszal a takaróréteget eltávolítjuk, és a talajba bekapáljuk. A dugvá­nyok eléggé nehezen gyökeresednek, ezért tanácsos stimulátort alkalmaz­ni. A legeredményesebb módszer, ha ősszel a dugványokat serkentőkkel kezelik, majd viszonylag magas hő­mérsékleten tartják. (18—20 °C). Hat-hét héten belül kallus képződik rajtuk. Ezután hűvösebb környezet­ben tartjuk tavaszig a kiültetés ide­iéig. Amennyiben törzsanyaggal rendel­kezünk, a szaporítás legegyszerűbb módja feltöltéses bujtás. Ezek a típusalanyok sajnos még a nagyüzemi faiskolákban sem áll­nak megfelelő mennyiségben rendel­kezésre. Azonban kis mennyiségben beszerezhetők és különösen iskolai klubok résziére a szükséges mennyi­séget a Šlach. a sem. podnik, n. p„ Prievidza—Bojnice bizonyára az ér­deklődők rendelkezésére bocsájtja. (kij nézzük meg és tartsuk be a vegy­szeres dobozokon feltűntetett előírá­sokat, illetve utasításokat. A permetezést lemosásszerfien vé gezzük, hogy a permetlé a fakéreg legkisebb repedéseibe is behatoljon. Ha napközben erősen fagyos az idő, ne permetezzünk, mert a vegyszer hatását veszti, ha a permetlé a fára fagy. A háztáji kertekbe a perme­tezésre legalkalmasabb idő a napsü­téses déli órák, amikor a permet egy-két óra alatt megszárad a fán. Ezt követően a fagy nincs befolyás­sal a permetezés sikerére. Előreláthatóan az idei tél kedvez a kártevők óttelelésére. Ez arra fi­gyelmezteti mind a nagyüzemi, mind a háztáji termelőket, hogy saját érde­kükben mielőbb végezzék el a gyü­mölcsfák gondozását és téli perme­tezését. t; ( —) Zöldségfélék termesztése polietilén hengerben Angliában Guernsey az egyik leg­ismertebb korai, azaz üveg alatti zöldségtermesztő hely. Guernsey ar­ról Is ismert, hogy ott találhatók az ország legvállelkozőbb szellemű ter­mesztől, onnan kerülnek ki a leg­különbözőbb termesztéstechnikai újí­tások, amilyen a következőkben le­írt eljárás. (Guernsey, angol sziget a La-Manche csatornában. A Szerk.) Kb. 1—1,20 m hosszú, polietilén­ből készült, hengerszerű zsákokat megtöltenek komposzttal, majd alul­­felül bekötik és a szarufákra erősí­tett fémhuzalra függesztik, így alat­ta a terület vágott virággal vagy egyéb kultúrával hasznosítható. A henger falába lyukakat szúrnak, eze­ken a lyukakon át helyezik be a pa­lántákat a komposztba. A vizet, Illetve a tápoldatot ugyan­csak a szarufákra szerelt, hajlékony csővezetéken át adagolják, éspedig a zsákok felső végébe szúrt nyíláson át. A vizet a henger fenekén levő nyílás vezeti el. A hengereket a függőleges üveg­felülettől kb. 30 cm távolságban füg­gesztik fel, a fűtést szolgáló csőve­zeték felett. A módszer kísérleti stádiumban van, egyelőre paradicsom, saláta és uborka termesztését próbálták ki vele. Az eddigiek során csak az elő­nyök mutatkoztak. Ilyen előny pl., hogy a termőközeg — amilyen a for­galomban levő Levington vagy Ver­­culite komposzt — teljesen mentes a talajlakő baktériumoktól. Lényeges a helynyerés is, mivel a kísérletben 1000 növény volt elhelyezhető a szo­kásos kötésben termesztett 600 nö­vény helyén. További előnye, hogy a komposzttal megtöltött zsákok két-, esetleg háromízben Is felhasználha­tók. Ha a termesztési kísérlet jő ered­ménnyel végződik, akkor egy keret­­rendszer beállítását tervezik, amely hordozza a ráfüggesztett „zsákokat“. Az újító úgy számit, hogy a jövő­ben teljes automatizálással egy nö­vényház összes termelési munkáját két személy láthatja el. összes fel­adatuk az lenne, hogy szinte ülő helyzetben ügyelnének fel a beren­dezés pontos működésére. Toms, C, r

Next

/
Thumbnails
Contents