Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 5. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Ä * őszi gabonavetéseik, mlndenekelőtt ez észt bűze évről-évre nagyobb területet foglal el a rendelkezésünkre álló szántóföldből. Ami az elért terméshozamokat és gazdasági (hatékonyságot Illeti, ez a fejlődési Irányzat Indokolt. Elmondhatjuk, hogy szövetkezeteink, állami gazdaságaink és Irányító szerveink minden lehető Intézkedést megtettek annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a tavalyi rendkívül száraz ősz hatását. Ennek ellenére csak kevés helyen állíthatják, hogy a növényzet az egy területegységre eső növényegyedek száma és a tél beállta előtti fejlődési állapot szempontjából kielégítő. Ezt a tényt az őszi vetések növényállományának biológiai ellenérzése is feltárta. A biológiai ellenőrzést a Szlovák Földművelés- és Közellátásügyl Minisztérium utasítására az 1969. november 20-tól december 5-élg terjedő Időszakban végezték el. Így pl. a nyitnál Járásban a búza 20,700 hektárnyi vetésterületén a Bezosztáje búzafajtával bevetett terület kb. felén, a Mlronovl búzával bevetett területnek pedig csupán az egyharmadán találtak komplett növényállományt. A terület többi részén a növényállomány kevésbé komplett, (hiányos, sőt nagyon rossz állapotú. Ugyanakkor a fejlődési állapot szempontjából az egész vetésterületnek csupán 15 %-a bizonyult megfelelőnek, vagyis csak ezen a területen gyökeresedtek meg a növényegyedek megfelelően, fejlődtek arányosan és fejlesztettek bokrosodás! csomóból kiinduló hajtásokat. Ebben a fejlődési állapotban tud az őszi búza a leghatékonyabban el lenállnl az alacsony és váltakozó hő mérséklet kedvezőtlen hatásának Ilyen vetéseket láthattunk az Orszá gos Mezőgazdasági Kiállítás gazdasá gának területén, a Výčapy—Opátov oe-1, öakajovcei, dražovcei és mojmí rovcel szövetkezetben. Bebizonyoso dott, Ihogy az Ilyen rendkívüli évber Is Indokolt a vetés agrotechnikai Idő pontban és Jó minőségben való elvég zésére Irányuló erőfeszítés. Például t Výčapy—Opatovce-i szövetkezetbe! nagyon szép növényállományt találtunk azon a parcellán, amelyet szép tember 24-én vetettek be és a talaj előkészítésre 45 mázsás (3X15 q] háromtagú hengert használtak.

Meg kell említenünk néhány tényt hogy ezek alapján felmérhessük t helyzet komolyságát és kiutat talál hassunk.

Az őszi gabonafélék növényállomá nya az ősz folyamán felkészül az át telelésre. A fagyállóság kifejlődés folyamata két szakaszban megy vég be. Az első szakasz a fény közremű ködösével az ősz utóján, 0 °C-tó 6 °C-lg terjedő hőmérsékleten zajlik le. Ebben a fejlődési szakaszban t növekedési folyamatok lényegeser lelassulnak, de a fotoszintézis továbt tart. Mivef a fotoszintézis terméke a növekedési szakasz folyamán пега használódnak fel maradéktalanul, í tél beköszöntésekor a növényben felhalmozódott cukortartalékok meny nyisége szárazanyagra átszámít« 20—25 %-ot képeznek. Már az elsí szakasz kedvező lefolyása is lehető séget teremt arra, hogy a növények sikeresen átvészeljék a —12 °C-tó —14 °C-ig terjedő fagyokat.

A második szakasz már a —2 °C- tői —5 °C-ig terjedő fagyok ldejér zajlik le. Ilyenkor a sejtekben levf víz a sejtközi térségekbe húzódik s ehhez a folyamathoz a fény neír szükséges.

Valóban hatékony fagyállőságo

csakis ekkor érhetünk el, ha a fagyállósági folyamat mindkét szakasza megvalósul. Tumanov professzor kísérletei bebizonyították, hogy az olyan állományból származó növényegyedeknek, amelyben a fagyállósági folyamatnak csupán az első szakasza zajlott le 87 %-ra elpusztult, ha három napon át —13 °C-os fagynak tették ki őket. Ezzel szemben az olyan állományból származó növényeknek, amelyben a fagyállósági folyamatnak mindkét szakasza megvalósult, csupán 4 %-a pusztult el a három napig tartó —17 °C-os fagy következtében.

A fagyállóság kifejlődését az őszi túlzott nitrogéntrágyázás, valamint a talaj túlságos nedvessége vagy szárazsága megnehezíti. A foszfor és a kálium éppen ellenkezőleg ezt a folyamatot elősegíti.

A fagyállósági szakaszok lejátszódásának feltétele, hogy a növények

Azt 1« megállapították, hogy a bokrosoddal csomó a fagyállóbb fajták, mint pl. a Mlronovl és a Belocerkevl búza esetében mélyebben helyezkedik el, mint az egyenletesebb, nehezebb magvú Bezosztáje esetében.

A gabonanö vénykék pusztulását gyakran a talaj felületén keletkező fegykéreg Is előidézi. Számtalan tudós és haladó gondolkozású gyakorlati szakember még a közelmúltban Is meg volt győződve arról, hogy a hőmérsékleti ingadozások következtében az őszi vetéseken kialakuló fagykéreg megakadályozza a levegő beáramlását, s így a növények az oxigénhiány következtében elpusztulnak. Csak a később végzett pontos kísérletek folyamán bizonyosodott be, hogy a növények életfenntartásához elegendő az 1—2 százalékos oxigéntartalom. Ez az oxigénmennyiség a 6 cm vastag Jégkérgen is áthatol. Ha a kérges hóra friss hó esik, ez javetés klpállását.

Máskülönben a hótakaró védelmet nyújt a fagyok és a váltakozó hőmérséklet káros hatása ellen. Ezen kívül a hőtakaró nagy víztartalékot jelent, s ennek nagy Jelentősége lehet ebben a gazdasági évben is, amikor a vetések a szárazság következtében erősen lemaradtak a növekedésben és fejlődésben. Ugyanakkor szükséges, hogy a nagyobb havazások előtt a talaj megfelelően befagyjon, mert máskülönben a növénykék a vastag hótakaró alatt is tovább lélegzőnek, asszimilálnak, sok tartalékanyagot használnak fel, kiéheznek és könynyebben megbetegszenek.

Tehát a tél végén feltétlenül ellenőriznünk kell a vetések állapotát. Semmi esetre sem szabad megelégednünk még a bizottságilag végzett makroellenőrzéssel sem. Ismert tény, hogy pl. a Mlronovl és más fagyálló búzafajták az áttelelés után néha naл.tr

AZ ŐSZI VETtSEK ALLAHDO

figyelmet és ápolást

IGENYELNEK

vítja az áttelelést feltételeiket. Amenynylbeo az erős fagyok következtében a kérges hóra 3—4 héten át nem hull friss hó, ez a kérges hó alatti növénykék tömeges pusztulásához vezethet. Ilyen esetben még a hókéreg

AAÄ Д

** Ш-Р н-Р

elérjék a fejlődésük és növekedésük optimális fokát, vagyis, hogy a növénykék az ősz folyamán elérjék az organogenézis (szerv-differenciálódás) legalább II. szakaszát, de ne lépjék túl annak III. szakaszát. Tehát a növénykéknek nem kellene meghaladniuk a jarovizálási stádiumot, mivel a szerv-differenciálódás IV. szakaszának tél beállta előtti megkezdődése fesetén a fagy fokozott mértékben károsíthatja a növényeket, mert ez már a generatív szervek formálódásának időszaka.

Ebben a gazdasági évben valószínűleg csak elvétve találunk ilyen növényzetet. A legtöbb növényzet visszamaradt a növekedésben és fejlődésben, s ebből az okból nem Játszódott le bennük a fagyállósági folyamat. Ezért komoly aggodalommal figyeljük a növényzet sorsét és további fejlődését. Az őszi vetések további sorsa a téli Időjárástól, de főként a tél és tavasz közötti átmenettől függ. Ezekben a kritikus időszakokban felszínre kerülnek az agrotechnika előnyei, de hiányosságai is, az elvetett gabonafajták tulajdonságai, a vetés időpontjának, de főként a vetés módjának hatása. Helyesen Járnak el ott, ahol a talajt Jó agrotechnikával készítették elő, idejében és gondosan vethették el a magot, azaz egyenletesen, kis sorközökben és a megszokottnál mélyebben, hogy a bokrosodási csomó védett legyen. A bokrosodási csomótól ugyanis nagyon sok függ. A kísérletek eredményei alapján megállapítottuk, hogy azok a növények, amelyeknek minden levele elhal, de a bokrosodási csomó életképes marad, rövid időn belül a tavaszi fejlődés keretében képesek új, igen nagy teljesítőképességű asszimiláló apparátust kifejleszteni. Ezzel szemben ott, ahol a bokrosodási csomó elhalt, rendszerint ellal ez egész növény.

Az őszi búza szerv-differenciálódásának egyes szakaszai

mechanikus feltörése sem bizonyult hatékonynak. A kérges hó feltörése (hengerelés, fogasolás) csak a tél végén, a tavaszba való átmenet idején Indokolt. Jó tapsztalatokat szereztek a kérges hó hamuval, tőzeggel, salétrcenos trágyafélékkel történő leszőrásával, mivel ezek az anyagok meggyorsították és befolyásolták a hókéreg olvadását.

Még rosszabb helyzet alakul ki, ha a növényzeten található Jégkéreg alatt a hosszabb ideig tartó fagymentes vagy melegebb időjárás következtében vízállások keletkeznek. Ilyen esetben minden lehető Intézkedést meg kell tenni a víz levezetésére. Erre az Intézkedésre idén is szükség lesz. Óvatosan átlós barázdákat, a lejtőkön pedig a rétegezés irányában haladó árkokat húzunk, hogy így megakadályoztuk a termőréteg lemosását és a Növényzet károsodását, de ugyanakkor a téli nedvesség egy részét megőrizzük a növények számára. A síkságokon és alföldön a felgyülemlett vizet minél hamarabb levezetjük, hogy megakadályozzuk a

gyón rossz benyomást keltenek, s ezért helytelenül Ítélnénk meg azok egészségi állapotát.

A kísérleti és gyakorlati tapasztalatok szerint két szélsőséges esetet Ismerünk. Megtörténik, hogy a növényzet az áttelelés után látszólag szép, zöld és teljesnek látszik, mivel a vegetatív szervei és főként levelei megmaradtak. Am ha a növénykéket felülvizsgáljuk, látjuk, hogy a bokrosodási csomót és a tenyészőcsúcsot a fagyok komolyan megkárosították, s ezért a vetésnek nincsen jövője. Ugyanakkor megtörténik az is, hogy a növénykék levelei fagykárokat szenvedtek, megsárgultak, de az alapos vizsgálat során rájövünk arra, hogy a bokrosodási csomó ép, s ezért joggal remélhetjük, hogy a vetés magához tér.

Az ellenőrzést ügy végezzük, hogy az állomány átlagos álapotának megfelelő helyen két egymás melletti sorból 25 cm hosszúságban mintát veszünk. Minden ellenőrzött területről 3 Ilyen mintát veszünk. A növénykéket 6—7 cm mélységig kiemeljük és ügyelünk arra, hogy a bokrosodási csomó érintetlen maradjon. A mintákat külön-külön papírba csomagoljuk és vattával vagy szalmával kibélelt ládába rakjuk. A növénykéket a szoba levegőjének hőmérsékletével azonos hőmérsékletű vízzel lemossuk. Szállítás közben a növényeket félig vízzel telt edénybe helyezzük, nehogy elhervadjanak.

Az életképes növénykék gyökérrendszere, bokrosodási csomója és tenyészőcsúcsa érintetlen. A perspektíva nélküli növénykék tenyészőkúpjainak dudorai eltűnnek, sejtjeik zavarosakká válnak s a mikroszkóp lencséje alatt világos-barna vagy feketés-barna foltokat látunk. Ilyen vizsgálattal megállapíthatjuk nemcsak a növény életképességét, de annak fejlődési szakaszát is.

A vetések kiszántásáról csak alapos fontolgatás után döntünk. A gyengén bokrosodó fajták, pl. a Bezosztáje esetében négyzetméterenként 100 —150 növényegyedet, az erőteljesen bokrosodó fajták, pl. a Mlronovl é3 Belocerkevl fajták esetében 80—120 egészséges egyedet követelünk meg. Máskülönben kielégítőnek minősítjük az olyan állományt, ahol az erőteljesebben bokrosodó fajtákból 150—300 egyed, a gyengén bokrosodó fajták esetében pedig 200—450 egyed telel át.

Mindig az adott parcella tényleges állapotából indulunk ki. Amennyiben az említett kritériumok alapján a vetés meghagyása mellett döntöttünk, azonnal gondoskodnunk kell annak megfelelő ápolásáról. Felfagyott vetésben a kihúzott gyökerű búzanövényeket hengerrel nyomjuk a talajba, s amint a növények megerősödnek, 10—14 nap múlva, fogassal lazítjuk. A hengerelést nitrogéntrágyázással kötjük egybe. Amennyiben a növényzet ritka, de a növénykék gyökere nem húzódott ki, a fejtrágyázást fogasolással kötjük össze és utána hengerelünk. Fogasolásra könnyű, vlszszafelé hajló fogú boronát használunk és a fogasolást a sorok Irányában végezzük el. Az említett Intézkedéseket ebben az évben a növényeknek nyújtott elsősegélynek tekintjük, s ezért inkább a vetések megközelítésének feltételeit vesszük figyelembe és csak ezután a biológiai tényezőket. Ott, ahol nem rendelkeznek megfelelő boronával a fogasolást Inkább elhagyjuk, nehogy a még megmaradt növénykéket is károsítsuk. Tehát a gabonavetéseket állandóan figyelőmmel kísérjük, a klrltkult és a szerv-differenciálódás II. és IV. szakasza közötti állapotban levő növényzetet ebben a fejlődési szakaszban Ismét fe]trágyázzuk. Ugyanis ez a fejlődési szakasz egybeesik a bokrosodási szakasszal, s a fejtrágyázással a tavaszi bokrosodást is elősegítjük.

A kihúzott gyökerű felfagyott vetések hengerelése, fejtrágyázása és az ezt követő fogasolás az őszi rozs és őszi árpa esetében Is szükséges.

Amennyiben az említett Intézkedések és beavatkozások ellenére sem sikerült komplett növényzetet biztosítanunk, a kiszántáson kívül megpróbálhatjuk az állomány biológiai ápolását, azaz felülvetést végzünk. Ilyenkor a gabonába takarmányborsót, tavaszi bükkönyt, stb. vetünk. A ritka őszi rozsvetésekbe hüvelyeseket, az őszi árpába tavaszi árpát vethetünk. A klrltkult őszi büzavetésekbe ajánlatos korai szálkás tavaszi búzafajtákat vetni; a kukoricatermesztési körzetekben a Niva, a többi termelési körzetben pedig az Oktávla bizonyult a legmegfelelőbbnek. Minden felülvetés egyúttal védelmet Jelent az elgyomosodás ellen. Ha ez az Intézkedés és a fogasolás nem bizonyul elegendőnek, akkor gyomirtó szereket alkalmazunk. A gyomirtó szerek alkalmazására legmegfelelőbb Időszak a szerv-dlfferenclálódás IV. és V. szakasza közötti állapot, amikor a bokrosodás már befejeződött és a szárbalndulás megkezdődött.

Az őszi vetések megfelelő ápolásásával és fejtrágyázásával sokat tehetünk az állomány megmentése érdekében. A mostoha ősz miatt erre ebben az évben az eddiginél Is nagyobb szükség mutatkozik.

Docens Michal Andraščík

mérnök, CSc.,

Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola

LAPJAINKBAN A JÄRÁSI SZÉKHELYEKEN járva nem mulasztom el megkérdezni az Illetékesektől, milyen módon oldják meg a sertéshústermelést, hogy bőségesen jusson a fogyasztóknak. Hasonló kérdéssel fordultam a Lévai Termelési Igazgatóság Illetékeseihez is, akiktől azt a választ kaptam, hogy a Járásban a sertéshús termelésébe már ebben az esztendőben besegít a lekéri szövetkezet gazdasági udvarának szomszédságában épülő nagyhizlalda.

A szőbanforgő negyhizlaldát hat mezőgazdasági üzem, vagyis a lekéri, az oroszkai, a csatai, a garamvezekényl és a nagysallói szövetkezetek, valamint a Zselízi Állami Gazdaság közreműködésével mintegy 8 miillő koronás beruházási költséggel építik.

Az üzemközi társuláson épülő nagyhizlalda a lekéri szövetkezetnek mint a részvények többsége tulajdonosának gondnoksága alá tartozik majd, s Nagy Árpád mérnök, a hizlalda Jövendő vezetője az építés kezdetétől fogva figyelemmel kíséri a munkálatokat, hogy megismerkedjen a műszaki berendezések minden részecskéjével, a takarmánykeverő és előkészítő automatlkájával stb. Az építés menetét azonban figyelemmel kísérik a társgazdaságok képviselőiből választott felügyelőbízottság tagjai is, és megegyezés szerint az idei

ß 4ZARAD FÖLDMŰVES

1970. január 31.

termelési programot Is meghatározták

ARRÖL VAN UGYANIS SZŐ, hogy május közepe táján üzembe helyezik a nagyhizlalda két pavilonját, és Június első felében választott malacokkal telepítik be a többi csarnokot is, hogy év végéig legalább 30 vagon sertéshúst adhassanak a felvásárlóknak. A kezdésnél a csatai és a nagysallől szövetkezetek szállítják a malacok nagy részét, 500—500 darabot,

sen bizonyos Időeltéréssel történhet a hizlalás. A módszernek nagy előnye, hogy 500 darab hízót az év bármely szakaszában átadhatnak a felvásárlóknak, és a felszabadult csarnok kellő fertőtlenítése után újabb malacállományt telepíthetnek a kutricákba.

AZ ELŐZETES ÖKONÓMIAI SZÁMÍTÁSOK alapján a nagyhizlaldában az évi teljes kapacitás igénybevételével, illetve az állomány 2,5-szeres megmelnl fognak, akkor évente 236 vagon abrakra lesz szükségük.

A Lekéren épülő nagyhlzlaldát kis túlzással húsgyámak Is nevezhetnénk, mert majdnem minden munkát, az eleség elkészítésétől kezdve az etetésig és egyéb fontos műveletekig, gépekkel végeznek el. Az emberek csak felügyelnek a műszaki berendezések működésiére. A műszerfaltól gombok és kapcsolókarok kezelésével Irányítják a termelést.

Korszerűbb lesz mint a Párkányi nagyhizlalda

30—35 kg-os átlagsúlyban. A hizlaldához szükséges malacmennyiség hátralevő részét pedig a többi társgazdaságoktől kapják. Idővel azonban kizárólagosan a csatai és a nagysallól gazdaságokat szakosítják malacnevelésre és a hizlalda malacszükségletének ellátására.

A beérkezett malacokat 500-as csarnokokban, kutricákban helyezik el. Egy-egy kutrlcába 14 darab malac kerül, hogy az állatok mindegyike könnyen hozzáférhessen az eleséghez. A malacokat egy hőnapig Indítótáppal, későbben pedig, a hizlalás befejezéséig, hizlalótáppal etetik. A hat ötszázas pavilonban természetefordulásával 80 vagon hús termelése válik lehetővé. Idén persze csupán 55, de a következő években már napi 60 dekás átlagos súlygyarapodással számolnak.

Akaratlanul Is felvetődik a kérdés, honnan szerzik majd be a hizlaláshoz szükséges nagymennyiségű takarmányt? A kérdésre a válasz egyszerű. A takarmányt ugyanis a társgazdaságok adják a közös alapba, az Intézőbizottság előzetes termelést programja alapján.

Mint a fentjekfcö.1 Is kitűnik, Idén még nem használhatják ki a teljes kapacitást, így a becslés szerint csak 117, ha azonban teljes ütemben ter-Nagy Árpád mérnöknek, a hizlalda vezetőjének becslése szerint legfeljebb, négy dolgozót foglalkoztatnak majd különböző munkaszakaszokon, s nézete szerint a lekéri hizlalda Jőval korszerűbb lesz, mint a már évek óta üzemben levő párkányi.

A hizlalda dolgozói súlygyarapodás szerint kapják majd a munkadíjat. Természetesen figyelemmel kísérik a felhasznált takarmányok mennyiségét Is, mert 1 kg hús kitermeléséhez 4 kg abrakfogyasztással számolnak.

VALAKI FELTEHETNÉ A KÉRDÉST, hogy a társgazdaságokkal hogyan számolnak majd el, és azok milyen

formában részesülnek a tiszta haszonból. A kérdésre nagyon egyszerű a válasz, mert a társgazdaságok a nagyhlzlaldának szállított malacokért s az abrakért államilag megszabott árat kapnak majd, s a termelési költségek leszámítása után a befizetett részvények arányában részesednek a tiszta haszonból.

Minden esetre ezeknek a kezdeti tisztázása nagyon fontos volt, hiszen, a gazdaságok bele sem kezdtek volna a hizlalda építésébe, mielőtt tudomást szereztek volna róla, hogy a termelésnek effajta módja számukra miért és mennyire fizetődlk ki. A becslések azonban arra engednek következtetni, hogy mindenki Jól Jár. A társgezdaságok teljesítik húseladásl tervüket, s a társadalom Is nagy mennyiségű húshoz jut, mert a korszerű hizlalda évente mégis csak 80 vagon húst ad közellátásunknak, s ez nem lebecsülendő mennyiség.

Az üzemközi vállalkozáson alapított nagyhizlalda társadalmunk szempontjából azért Is hasznos, mért olyan gazdaságok társultak be, amelyek maguk képesek kitermelni a hizlaláshoz szükséges alapanyagot, a malacokat és a gabonaféléket, tehát alapjában véve ezen a téren nem szorulnak különösebb állami támogatásra. A takarmánykeverő üzemek átadják a gabonaféléket, és cserébe teljes biológiai értékű takarmányt kapnak, s azt okszerűen saját belátás szerint úgy használják fel, hogy abból min* denkinek haszna származzék.

Hoksza István

*