Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 5. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE A Szlovákiai Egységes Parasztszövetségi fóruma . Bolyi eredmények ' és tervek Közeledik az évvégi zárszámadások Ideje, a bodrogközi földműves szö­vetkezetekben. Is egyre konkrétabban formálódik az elmúlt esztendő gaz­dasági mérlege. A bolyi EFSZ terje­delmével nem tartozik ugyan a na­gyobb termelési egységek közé, de eredményeivel előkelő helyet vívott ki magának nemcsak a járás mező­­gazdasági üzemel között, hanem bát­ran állíthatjuk, hogy a Kelet-Szlová­kiai Kerület méreteiben is. — A növénytermesztésben elért eredményekkel meg lehetünk eléged­ve, — mondja Molnár Lajos egronó­­mus. — Intenzív növénytermeszté­sünk a vetőmagtermelésre van beál­lítva. Kétszázharminc hektáron ter­meltünk búzát s a tervezett 32 má­zsa átlagos hektárhozammal szem­ben 39 mázsát értünk el. Pedig a természeti feltételek nálunk sem vol­tak kedvezőbbek, mint a Bodrogköz más mezőgazdasági üzemeiben. Jől termett az árpa is. A tervezett 30 má­zsa helyett 36,6 mázsa hektárhoza­mot értünk el. A növénytermesztés ágazatai közül a búza és a cukorrépa hozta a legtöbb hasznot a közösnek. A tervezett 2260 q vetőmag helyett 2950 mázsát adtunk az állami alapra. Sajnos, a mérleget a rossz oldalra billenti az a tény, hogy a száraz nyár miatt nem sikerült a lóheremag ter­mesztése és ez tetemes kiesést jelent a tervezett bevétel teljesítésében. De hát nem sikerülhet évről-évre min­den, s ez a sikertelenség sem a ml hibánkból ered. Bolyban bizony még a lóheremeg kiesése mellett sem kell szégyenkez­ni a tavalyi eredményekért. Nemcsak Bodrogközben, hanem még a jobb feltételekkel bíró Csallóközben Is ke­vés mezőgazdasági üzem ért el ilyen hektárhozamokat. És a növényter­mesztés mögött semmivel sem marad el a szövetkezet állattenyésztése. Két évvel ezelőtt megkezdték az üzemen belüli szakosítást s az első eredmé­nyek máris’ jelentkeznek. Terven fe­lül 80 ezer liter tejet adott a szövet­kezet a közellátásra. Az állattenyész­tés második számottevő ágazata a tejtermelés mellett a sertéshúster­melés. Egyetlen év alatt 300 mázsá­val fokozták a hústermelést. Sertés­hizlaldáikat maguk látják el elvá­lasztott malacokkal. A 90 darab anya­sertés mellé tavaly 40 átmeneti ko­cát is beállítottak, hogy biztosítsák az állomány feltöltését. A gondos munkaszervezés eredménye, hogy az EFSZ a tervezett 1 millió 192 ezer korona helyett 1 millió 321 ezer ko­rona bevételhez jutott az állattenyész­tési termékek eladása révén. A szövetkezet anyagi helyzetéről a legilletékesebb Bajusz József ökonó­­mus tájékoztatott: — Az 1969-es esztendőre 7 millió 621 ezer korona összbevételt tervez­tünk. Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy sikerül teljesíteni a bevételi tervet. Gazdag szövetkezet lett a miénk. Beruházási vagyoneszközeink értéke 14 millió 297 ezer koronát tesz ki s olyan tartalékalappal ren­delkezünk, hogy ha az új évben a szövetkezetnek nem lesz egy fillér bevétele, a bérek 70 százalékát akkor is ki tudjuk fizetni. Pedig több, mint 2 millió koronát képvisel Itt a bér­alap. A munkanorma tervezett érté­ke 28 korona, s ebből az év során 16 korona előleget fizetett ki a kö­zös. A 12 korona évvégi osztalék mel­lett pedig minden normára további 4 korona Jut a prémiumalapból, 3 ko­rona pedig a fizetett szabadságok térítésiére szánt alapból. Egy-egy szö­vetkezeti dolgozó átlag keresete el­éri az 1550 koronát, de az állandó dolgozók Jóval 2000 koronán felül keresnek. — Jól keresnek a bolyi szövetke­­zetesek, mégis egyre Inkább érezzük, hogy baj van a munkaerő-utánpót­lással, — szól közbe Vavrus Miklós csoportvezető, az üzemi pártszerve­zet elnöke. — Lassan, de biztosan ki­öregszenek a régi tagok, újak pedig nem Jönnek a helyükre. Évente 8—10 szövetkezeti dolgozó megy nyugdíj­ba s a tized részüket sem sikerül fia­talokkal helyettesíteni. Az évről-évre csökkenő munkeerőalepot még eddig sikerült arányosan pótolni a gépesí­tés bővítésével, de attól tartok, hogy néhány év múlva már nem lesz, aki a kazlat megrakja, sőt az Is kevés, aki a gépeket kezelje. Pedig nálunk már nem a régi, hajnaltól napnyug­táig tartó küszködés a paraszti mun­ka. Gépesítve van az állattenyésztés, a növénytermesztésben Is egyre keve­sebbet kell használni a kapát, kaszát, vagy a villát. A betakarítási munká­latokat komplett gépsorok végzik, s a munkakörnyezet színvonala Is egyre Inkább megközelíti az Ipari üzemekét. Többet kell foglalkozni a fiatalokkal, hogy sikerüljön őket megnyerni a mezőgazdaság számára. íme, a legszilárdabb földműves­szövetkezetekben Is vannak még a kiemelkedő eredmények mellett meg­oldásra váró, komoly problémák. Az elmúlt év eredményei és gondjai mellett elbeszélgettem a bolyi EFSZ vezetőivel az idei tervekről is. A terv fő jellemző vonása a még többre, jobbra való törekvés. Az állattenyész­tés terén tovább kívánják mélyíteni az előnyös, üzemen belüli szakosítást. A szarvasmarhaállományt Idén 250 darabra emelik s a tejhozamot to­vábbi 200 literrel akarják fokozni. Lényegében a növénytermesztés ter­vét is sikerült összehangolni a járási szervek által kidolgozott Irányszá­mokkal. Búzából 34, árpából 33, cu­korrépából 560 mázsa átlagos hek­tárhozamot terveznek. Némi vita ke­letkezett a cukorrépa vetésterületé­nek bővítése körül, de végül ebben a kérdésben is sikerült megegyezés­re jutni. Molnár Lajos agronómus csupán azt fájlalja, hogy az Irány­számok kicsit késve Jutottak el hoz­zájuk, mikor az őszi talajelőkészítés már befejeződött. így a cukorrépa vetésterületének bővítését csak a ku­korica vetése alá előkészített terület rovására tudták megoldani. Vélemé­nye szerint ésszerűbb lenne, ha az Irányszámok nem szabnák meg a ve­tésterületet, csupán a szerződéses eladásra szánt termés mennyiségét. A mezőgazdasági üzemek így hatéko­nyabban ki tudnák használni a ren­delkezésükre álló és általuk jobban Ismert lehetőségeket. Bolyban már az elmúlt év őszén komoly gondot fordítottak az idei gazdag termés biztosítására. A szán­tóterület negyedrészén minden évben beszántenak hektáronként 400 mázsa Istállótrágyát s a vetés utáni táp­­anyagutánpótlást Is az egyes dűlők talajösszetételének megfelelően, az egyes kultúrnövények tápanyaglgé­­nyéhez alkalmazkodva, tervszerűen végzik. Ez a gondos, hozzáértő mun­kaszervezés és a szövetkezeti dolgo­zók odaadó munkája a bolyi EFSZ eddigi sikereinek alapja, és a szövet­kezet további fejlődésének biztosíté­ka. Kovács Zoltán. Zárszámadás előtt Mengušovcén A Parasztszövetség alapszervezetei a Tátra alatt Is lázasan készülnek a zárszámadásokra. A járási mezőgazdasági társulás funkcionáriusainak az a véleménye, hogy általában Jó eredményekkel zárják a szövetkezetek az elmúlt gazdasági évet. Az évvégi mérleg készítéséről, Illetve előzetes adatairól beszélgettünk Pavel Batajjal, a mengušovcei szövetkezet elnö­kével. Elég nehéz évet hagytak maguk után, sok gond-baj volt főleg a burgo­nyatermesztéssel, mert a legnagyobb igyekezet ellenére sem hozott olyan hektárhozamot, mint az 1968-as évben, amikor a Krasava 298, a Lúčnica pedig 320 mázsát adott hektáronként. Idén meg keltett elégedni a 230 má­zsás átlagos hektárhozammal. Persze, délvidéken ez rekorderedménynek számítana, de a Tátna-aljei körzetben, mivel rendkívül kedvezőek a bur­gonyatermesztési feltételek, sokkal magasabb hozamokra törekednek. Az elnök megemlítette azt is, hogy náluk sem terem ám a burgonya csak úgy, ha félkézzel bánnak vele. Kezdetben csak 160 mázás hektárhozamot értek el. De fokozták az istálló- és műtrágya mennyiséget, úgyhogy mostanában már 400 kg tiszta tápértékű műtrágyát adnak a burgonya alá hektáronként. Lényegesen hozzájárul a burgonyatermesztés eredményességéhez a poprádt mozgalom keretében történő szepességl módszer. Ennek az a lényege, hogy ültetés előtt többször kultiválják a földet és a növényt a szükséglet sze­rint ötször-hatszor sarebolják, Így nem kell kézzel végezni a gyomirtást. A Nagylomnlci Kísérleti Állomás több újfajta burgonyát kísérletezett ki, de ők továbbra Is a Krasava fajtához ragaszkodnak, mert az 1969-es évben Is 260 mázsát adott hektáronként és általában állandóan jő hektárhozamot ed. Az ökonőmussal együtt kiszámították, hogy szövetkezetükben a burgonya­termesztés kifizetődő, mert az ültető és fogyasztásra szánt burgonyáért átlagosan 130 koronát kaptak mázsánként az 57 koronás termelési költség­gel szemben. Tehát a burgonya jelentős tiszta hasznot hoz, ezért a Jövőben mintegy 50 hektárral emelik termőterületét. A növénytermesztés más szakaszán Is Jő eredményeket értek el. Az árpa 36, a zab szintén 38 mázsát adott hektáronként. így az állatállomány szá­mára elegendő takarmányt tudtak biztosítani. A növénytermesztés és állattenyésztés szakaszán elért sikerek a Jobbik oldalára billentették a mérleget és 1 mllllő koronával túlteljesítették ez előirányzott bevételi tervet. Ez természetesen meglátszik a tagok bérezé­sén Is. Az elnök számítása szerint az átlag kereset 1700—2000 korona kö­zött mozog, de azokon a munkaszakaszokon, ahol magas a munka terme­lékenysége, elérik a havi 3000— 4000 koronát Is. A vezetőség nem sajnálja azoktól a tagoktól a magasabb bért, akik jő munkatermelékenységükkel rászolgálnak arra. A pénzjutalmazás mellett a tagokat természetbeliteg Is segítik. Minden munkegységre 1,30 kg gabonát, másfél kilő burgonyát és 2 kg szénát kapnak, mert azon a vidéken a szövetkezeti tagok még min­dig tartanak háztáji teheneket. A mengušovcel szövetkezet tehát sikeresen zárta ez évet, és megvan rá minden előfeltétel, hogy az üj gazdasági évben még magasabb szintre emeljék a termelést (b) Alapszervezetek A Stará Lubovňa-i járásban a Parasztszövetség alap­szervezetei élénk tevékenységet fejtenek ki. Ján Kuz­­miak mérnök a járási mezőgazdasági társulás Igazga­tója elmondotta, hogy csak 1968-ban alakult a járási mezőgazdasági társulás és mivel elég sok magángazda van még a járásban, elég problémát okozott nekik a Parasztszövetség alapszervezetének megszervezése. Vé­gűiig ügyesen oldották meg a problémát. Azokban a községekben, ahol szövetkezetek vannak, a magángaz­dák részére nem alakítottak a Parasztszövetségnek kü­lön alapszervezetet. A magángazdák tagjai az EFSZ kol­lektív alapszervezetének. Ez a tagság nem formális. Egyrészt a magángazdák idénymunkáknál segítik a szö­vetkezeteket, másrészt a közös gazdaság gépeket, mű­trágyát, vetőmagot, filtetőanyagot juttat a magángaz­dáknak, vagy segít egyes munkák elvégzésénél. Nagyon hasznos az a kooperáció, miszerint a magángazdák 100—120 kg súlyig hizlalják a borjakat, aztán átadják a közös gazdaságoknak továbbhizlalásra. Az EFSZ azon­kívül, hogy megfizeti az elválasztott borjak árát, még akkor is juttat bizonyos összeget a magángazdának, amikor 400 kg-os súlyban eladja a hízómarhát. Több hasonló kooperáció fűzi össze a szövetkezeteket és a magángazdákat. Ez lényegében abból a különleges hely­zetből alakul ki, hogy vannak olyan magángazdák, akik a többtermelésért Igen távol laknak a községtől, és ezt a tanyavilágot ne­hezen lehetne bekapcsolni a közös gazdaságba. A 11 kollektív alapszervezet mellett a magángazdák­nak 21 társulásuk van. Ezek tevékenysége Igen sokrétű. Közösen szerzik be az filtetőanyagot, vetőmagot, műtrá­­győt, gépeket és kollektíván végzik el az egyes idény­munkákat, mint például a cséplést. Ezenkívül az alap­szervezetek népszerűsítik a haladé mezőgazdasági ter­melési módszereket és állandóan többtermelésre ösztön­zik a magángazdákat, valamint felelősséget vállalnak az eladási szerződések betartásáért. A jő szervezőmunkának köszönhető, hogy a Stará Luboviia-i járásban az utóbbi időben lényegesen emel­kedett a termelés. Azelőtt például baromfihúst és tojást más járásokból kellett hoznt az üzletekbe. Létesítettek egy 0000 férőhelyes tojőpavilont és most annyi tojást termelnek, hogy a járás lakosságának elég. Mivel az árpa jé hektárhozamokat ad, abraktakarmány termesz­tésre is van lehetőség, még tovább fejlesztik a baromfi­­tenyésztést és több szövetkezetbe bevezetik a sertéshiz­lalást is. Figyelemre méltó kooperáció alakult ki a Stará Lu­bovňa-i járásban a kollektív gazdaságok és a magán­­gazdaságok között. Nem ártana más járásokban is, ahol ilyenek a viszonyok, ilymódon emelni a termelést, (b) Polgáraink érthető érdeklődéssel várják a kormány intézkedéseit, ame­lyek a társadalom egységének meg­szilárdítását, a politikai és gazdasági konszolidációt vannak hívatva szol­gálni. A legutóbbi két év gazdasági irányzata annak negatív jelenségei — főleg a közszükségleti cikkek drágu­lása — elsősorban a kisjövedelmű családokat és a nyugdíjasokat sújtot­ták. Ezért előzi meg fokozott vára­kozás a szociális területen esedékes Intézkedések életbeléptetését, hiszen Itt éppen a leginkább érintett réte­gek, a sokgyermekes családok, ala­csony Járadékot élvező nyugdíjasok jogos panaszai várnak orvoslásra. Ezért tarthat a legszélesebb körű érdeklődésre számot Mária Sedláková­­nak, a munka- és szociális ügyek mi­niszterének, J. Inoveckýnek, a Roľ­nícke noviny munkatársának, a kor­mány szociális jellegű Intézkedéseiről adott nyilatkozata is. A beszélgetést rövidítve, de a lényeg szempontjából pontosan közöljük. * A szerkesztő kérdésére a miniszter elmondotta, hogy a kormány-nyilat­kozat minimális szociális programot említ. Ez azzal Indokolható, hogy számolnunk kell a népgazdaságban fennálló lehetőségekkel. „Mi többet szeretnénk adni, sajnos, csak annyit adhatunk, amennylnk van“ — mon­dotta Mária Sedláková. Az anyasági szabadság meghosszabbítása és az alacsony nyugdíjak emelése Az alkalmazásban levő anyák, — amennyiben két vagy több gyermek­ről gondoskodnak, a második gyer­mekre annak egyéves koráig ötszáz korona segélyt kapnak. Ha az anya két gyermekről gondoskodik, a segély 700 korona, három vagy több gyer­mek után 900 korona havonta. A se­gély a gyermek születése után egy évig jár, ha a többi gyermekei Iskola­kötelesek. A további kérdésre válaszolva M. Sedláková elmondotta, hogy emelke­dik a legalacsonyabb nyugdijak hatá­ra. Olyan nyugdíjasok, akiknek egye­düli bevételi forrásuk a nyugdíj, leg­kevesebb 500 koronát kapnak. A há­zaspárok legalacsonyabb járadéka az eddigi 750 korona helyett 850 korona lesz. Nem valami egetrengető javulás ez — jegyezte meg —, de ha figye­lembe vesszük, hogy a kormány be­tiltotta a fogyasztási cikkek árának emelését, bizonyos javulásról beszél­hetünk. És főleg a falusi Járadékoso­kat érinti ez az Intézkedés, hiszen a kisnyugdíjú emberek nagy része falun él. A miniszter ezután a szövetkezetek szociális tevékenységet bírálta. Meg­említette, hogy a legutóbbi miniszteri tanácsülésen az EFSZ-ek kulturális és szociális alapjának felhasználását elemezték és megállapították, hogy ebben az alapban fekvő pénznek csak 9,5 százalékát használták fel az öre­gek és betegek segélyezésére. A funk­cionáriusoknak úgy kellene nézniük ezekre az öregekre, mint olyan embe­rekre, akik egész életük munkájának eredményét adták be a szövetkezetbe. És nem kellene különbséget tenni, hogy a saját nagyapjáról van-e sző, avagy a szomszédéról. Zavar a melléktermelés körül / Ezt a sok vitát kiváltó kérdést szin­tén az utóbbi évek megfontolatlan gazdasági Irányítása szülte. Mindenki előtt Ismeretes, hogy az állami üze­mekből a szövetkezeti melléktermelés­be Irányuló munkaerő-vándorlás az állami Iparban veszélyes munkás­hiányt okozott. A kormány nemrég erélyes Intézkedéseket léptetett élet­be a káros Jelenség megszüntetésére. Ez természetesen nem találkozott a szövetkezetek egyértelmű helyeslésé­vel. A miniszter kijelentette, hogy sem 6, sem a kormány nem akarja korlá­tozni a szükséges melléktermelést. Sőt, az a véleménye, hogy ezt min­denhol támogatni kell, ha ez az egyé­neknek és a társadalomnak hasznára válik. Amikor azonban már a sport­egyesületek és a nemzeti bizottságok is melléktermelési üzemeket kezdtek alapítani — az üzemekből pedig tö­megesen tűnnek el a munkások, és egyes helyeken 40 korona órabért fi­zetnek — a korlátozó intézkedések­kel nem lehetett tovább várni. Az első intézkedések nem Javították a helyzetet, de a továbbiak már kézzel­fogható eredményeket hoztak. Mint Ismeretes, a munkaviszonyt most már a törvényes előírások szerint kell fel­bontani és Jelenteni kell a nemzeti bizottságnak, hogy kivel szüntette meg a vállalat a munkaviszonyt. Ez­zel a nemzeti bizottságok nagyobb hatáskört nyernek a munkaerő moz­gásának Irányításában. Igaz, hogy egyes nemzeti bizottságok túlmesszire mentek a buzgőságban, de a kor­mánynak nem célja az Ilyen vállal­kozások elfojtása, csak a káros túl­zások korlátozása. A szerkesztő itt megjegyezte, hogy ezeket a jelenségeket elsősorban az át nem gondolt adózás és nyereség beszolgáltatást Intézkedések okozták. Majd megkérdezte, történt-e ezen a téren valamilyen változás? A miniszter megemlítette az új, serkentő jellegű adózási módszert és a szociális biztosításhoz való 25 szá­zalékos üzemi hozzájárulás bevezeté­sét. Ez ugyan megdrágítja a munka­erőt, de egyben kényszeríti a válla­latok vezetőit arra, hogy gondolkoz­zanak az új technika és a racíonlzá­­lás bevezetése felett. Eddig ugyanis olcsóbb volt a munkaerő, mint a ha­ladó technika bevezetése. Ezután hangsúlyozta a dolgozók szakmai nevelésének fontosságát. Bí­rálta, hogy a vállalatok nem gondos­kodnak eléggé az utánpótlás nevelé­séről, Inkább kész munkásokat keres­nek. A minisztérium javasolja egy különleges minősítési alap kialakulá­sát, amelyhez majd minden üzemnek anyagilag hozzá kell járulnia. A kor­mány a jövőben dotálni fogja a tanu­lóintézetek építését. Rend a bérezésben A kormány már 1968-ban hozott intézkedéseket a bérpolitika haté­konyságának biztosítására, de a terv 1967-ben és a további években elvesz­tette hatékonyságát, mivel nem volt kötelező a termelő egységek számára. Egyrészt nagyok voltak a társadalmi szükségletek és ezt a gazdasági terv nem biztosította, másrészt ezeket a terveket a vállalati tervekben még le­csökkentették. így a termelékenység és a bérek ellentétes Irányban fejlőd­tek. A termelékenység irányzata csökkenő volt, a béreké pedig emel­kedő. Ily módon nem tehetett tovább gazdálkodni. így jött létre az Ismert megegyezés a minisztériumok és a vállalatok között, hogy legalább a gaz­dasági terv teljesítése biztosítva le­gyen. Egyúttal megegyeztünk a bérek és a termelékenység viszonyénak ki­alakításában. Bebizonyosodott, hogy ez a lépés helyes volt. De az is meg­mutatkozott, hogy dolgozóink szíve­sen segítenek nekünk, ha őszintén beszélünk velük. Ezt bizonyltja a CSKP felhívását követő munkaaktivítás is. Egyébként 1969 második felében a munkatermelékenység és a bérek színvonala már közelebb került egy­máshoz és a helyzet javult, bár a veszély még nem szűnt meg. Bizo­nyosnak látszik, hogy 1970 a konszoli­dáció éve lesz. A bérek emelkedését ezek az In­tézkedések teljesen nem szűntették meg. Az 1970 évi népgazdasági terv kitűzte a bérek 2,6 százalékos emelé­sét, de minden emelésről kizárólag a kormány dönt. Ez csak átmeneti In­tézkedés, mert a bérek befagyasztása megbénítja a kezdeményezést Is. A mai helyzetben azonban ilyen Intéz­kedésekre szükség van. Ha ezt vonat­kozásba hozzuk a kormánynak azzal az intézkedésével, hogy nem emelhe­tők a fogyasztási cikkek árai, akkor mégis beszélhetünk a reálbérek emel­kedéséről. A múlt évben a bérek 8,5 százalék­kal növekedtek, ugyanakkor a terme­lékenység csak 2,5 százalékkal. Ez egy rendezett államban nem enged­hető meg. A bérezés rendszerének átépítésén tovább dolgozunk. Az új rendszer nemcsak a kulcsiparokat érinti, hanem a többi szakaszokat is, tehát a terciális szakaszt Is — fejez­te be nyilatkozatát Mária Sedláková, a munka- és a szociális ügyek mi­nisztere. p. A konszolidáció jelentős szakasza: a szociális program

Next

/
Thumbnails
Contents