Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 1. szám
TERMELÉSI Ojabb tápszer a malacok vérszegénysége ellen Ä malacnevelés nagyüzemi formája egyre nagyobb és nagyobb Igényeket támaszt mind a helyes takarmányozásra, mind a higiénia és annak megelőzésével szemben. Az anyakocák Intenzív kihasználása és az állandó 61- bantertása megköveteli, hogy az állatok a teljesértékű takarmányozás mellett olyan ásványi anyagokat, vitaminokat is kapjanak, amelyekben a szükséges nyomelemek is megtalálhatók. A takarmánykeverők receptüráiban erről megfelelő módon gondoskodnak. Mindeddig azonban megoldatlan kérdés volt a malacok vassal történő ellátása abban a formában, hogy azok már életük első napjaitól kezdve szájon át hozzájussanak a vérképzéshez elengedhetetlenül szükséges vashoz. A kocák teje nem tartalmaz kellő mennyiségű vasat. Az újszülött malacok a testükben tartalékolt vasat a gyors fejlődésük folyamán túlságosan hamar elhasználják. Ennek következménye az általánosságban tapasztalható vérszegénység a malacok kéthetes korában, főleg a tél folyamán. A vérszegénység amint tudjuk, erősen csökkenti a szervezet ellenállóképességét még a feltételesen kórokozó baktériumokkal szemben Is, ezért jelentős veszteséggel jár. A malacok vérszegénységét régebben a vörös agyaggal próbáltuk leküzdeni. Komoly eredményt attól nem várhattunk, mert a malacok nem szívesen fogyasztották, de különben is nagyon kevés olyan vasat tartalmaz, amit az állat szervezete felhasznál. Az eddig gyártott malactápszerekben ugyancsak annyi a vas, amennyi a vérszegénység leküzdésére szükséges. A vérképzéshez az úgynevezett kétértékű vasra van szükség. A szervezetbe csak ez j szívódik fel. A Iháromértékű vasat kétértékűre történő lebontás nélkül a szervezet felhasználni nem tudja. Ilyen kétértékű vasat tartalmaz a Farmaferr nevű tápszer, ami a gyógyszertárakban kapható 2 kg-os csomagolásban. Ugyanez á tápszer majd beszerezhető lesz a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemnél (PNZP) 20 kg-os zsákokban „Antianemická smes“ (vérszegénység elleni keverék) néven. A tápszer felvehető vastartalmán kívül jó tulajdonsága, hogy kellemes ízű s Így a malacok korán rászoknak a fogyasztására, sőt egyúttal a takarmány fogyasztására Is. A vas mellett szárított tejet, tejcukrot, A, B, és D vitamint Is tartalmaz. Régebben a vasgállcot Is ajánlottuk a malacok vérszegénysége ellen, mégpedig oldat formáiéban a kocák tőgyére kenve. E módszer sem vált be, mert a malacoknak nem tetszett a vasgálic Ize, a gondozóknak pedig a tőgy kenegetése. Legújabban a Ferridextran Inlekctővel értünk el szép sikereket, de ennek az a hátránya, hogy drága, nem mindig kapható s az állatorvos sem lehet mindig a kéznél. A Farmaferr tápszerre! az állatok vérfestékszlntje állandóan a kellő mértéken tartható s miként azt a kísérletek bebizonyították, három heti használat után a malacok'vérének minden köbcentlje kerek egy millióval több vörösvérsejtet tartalmaz. Dr. Patus Sándor $ SZARAD FÖLDMŰVES 1970. január 3. A csallóközaranyosl vasútállomás előterében tornyok szöknek a megasba, anyagmozgató szalagok, motorok, gépek sorakoznak katonás rendben. Néhány héttel ezelőtt az említett berendezések teljes kapacitással működtek. A serény munkának a hirtelen beköszöntött tél vetett véget. Ottjártamkor Szabó Imre, a részleg vezetője nyújtott némi tájékoztatást, de megjegyezte, ha bővebb felvilágosításra lenne szükségem, akkor keressem fel Anton Haimo elvtársat, a gadócl szövetkezet ökonómusát. Tanácsát megfogadtam és ellátogattam a gadócl szövetkezetbe. Bár kora reggel volt, a vezetők serényen dolgoztak, de Halmo elvtárs nem volt az Irodában. Azonban megtudtam, hogy a gazdasági udvarban, az anyagraktár áthelyezésének munkálatait Irányítja. Nem volt más választásom, kiballagtam a gazdaság telepére, ahol elbeszélgettem vele a szövetkezet eme melléküzem ágáról. Halmo elvtérs kérésemre elmondotta, hogy az üzem indításának bonyolult története van. Ez az árvízkatasztrófát követő évekhez vezethető vlszsza, amikor a Veiké Leváre-1 PREFA, nemzeti vállalat dunaszerdahelyl kirendeltsége a csallóközaranyosl vasútállomás előterében egy építési anyaggyártó részleget létesített. Abban az Időben az üzemrészleg dolgozóinak többsége cigányszármazású volt, akik rendszertelenül jártak munkába, minek következtében a termelés akadozott. Molnár Pál, a részleg akkori vezetője a szövetkezetihez fordult kisegítő munkaerőért. Mivel a feltételek kedvezőek voltak és nélkülözni tudtak néhány dolgozót, eleget tettek kérelmének. A brigádosok hamar elsajátították a szükséges Ismereteket és a gyártási technológiát, ennek következtében a termelés fokozatosan növekedett. De az üzemrészleg további munkásai sem jártak rendszeresen munkába, azért a dunaszerdahelyl kirendeltség vezetője leállította a munkát. Mivel a leállított termelőeszközök után Jelentős összegű leírásokat kellett fizetni a Veiké Leváre-1 igazgatóságnak, Igyekeztek megszabadulni a tehertől. Először a csallóközaranyosl HNB-nek ajánlották fel megvételre a gyártó eszközöket. A vételárat 700 ezer koronában szabták meg. Mivel a község jól jövedelmező melléktermelés vezetői nem mérték föl helyesen a termelésben rejlő lehetőségeket, ez ajánlatot visszautasították. Mindezt a részleg akkori vezetőjétől tudtuk meg. Ekkor vették fontolóra, hogy érdemes lenne megvásárolni a berendezést és tovább folytatni a munkát. Emellett szólt az Is, hogy már begyakorolt munkásokkal rendelkeztek. A szövetkezet vezetőségének határozata értelmében fölkeresték a Veiké Leváre-i PREFA Igazgatóságát. A tárgyalások kedvező légkörben folytak és végül 550 ezer korona vételárban állapodtak meg. A vállalat vezetősége kötelezte magát, hogy a gépi berendezést üzemképes állapotban adja át — generáljavltva —, továbbá átadja a gyártási technológiát is. Az üzemrészleg 1968. május 25-én kezdte a termelést. Salakbeton kockák gyártását szorgalmazták 36,5X25X24 cm nagyságban, ami kb. hét darab téglának felel meg. Hét hónap leforgása alatt 79 200 darabot gyártottak le, pedig nehézséget okozott a cement és a salak folyamatos beszerzése. Volt idő, amikor a Banské Stavby, n. v. Igazgatósága segítette kl őket cementtel és úgyszintén ők adták a gyártáshoz szükséges kavicsot, amelyet Nagylég mellett a Dunából termeltek ki. Később a termelés Irányítását Kesan elvtárs vette át, aki szintén a szövetkezet tagja volt. A tél beálltával megszűnt a termelés, de fel kellett készülni az 1989-es esztendőre. Hogy kellő mennyiségű cementet biztosítsanak, érintkezésbe léptek a besztercebányai cementgyár vezetőségével. Onnan azt a választ kapták, csak abban az esetben adnak cementet, ha a szövetkezet munkásokat küld brigádra. A kölcsönös megállapodás értelmében több dolgozót küldtek Besztercebányára, akik a szövetkezet érdekelt képviselték. Bár a besztercebányai cementgyár igazgatósága nem teljesítette a vállalt kötelezettséget, annyit azonban sikerült elérniük, hogy három hónapi tartalékot összehoztak. A gyártáshoz szükséges salakot a Žiar nad Hronom-1 Szlovák Nemzeti Felkelés üzemétől, továbbá a Komáromi hajógyártól, valamint a komáromi államvasutak fűtőháaátől kapták. A szükségletet még így sem tudták fedezni. Néhány hét kiesés Is előfordult. A szállítási nehézségek és költségek is hátráltatták a folyamatos munkát. Addig, amíg egy tonna salak 30 koronába került, a szállítási költségek 27,50 koronát emésztettek fel. A termelési költségek, Illetve az értékesítésre vonatkozóan Halmo elvtárs elmondotta, hogy a haszonkulcsot úgy állapították meg, hogy minden darab eladott salakbeton kocka után legalább 1,50—1,80 korona tiszta haszon maradjon. Egyébként nem érdemes foglalkozni a gyártással. Ennek következtében 1968-ban egy selakbeton kocka kiskereskedelmi árát 6,10, míg nagykereskedelmi árát 5,20 koronában állapították meg. Az 1969 évre a kiskereskedelmi ár 7, a nagykereskedelmi ár pedig 6,20 korona volt. De mivel a kiszámlázott összegre 1969. Július l-től 10 százalékos pótadót kell fizetni, az eladási árakat a következőképpen módosították: A kiskereskedelmi árat 7,50-re, a nagykereskedelmi árat pedig 6,40 koronára. Tavaly összesen 220 500 salakbetonkockát gyártottak és adtak el a gedóclak. Ebből a szövetkezetek és állami gazdaságok 78 ezer darabot kaptak. összesen 18 szövetkezetét és állami gazdaságot elégítettek ki s mintegy 40 900 darabbal adósak maradtak. Ugyanakkor egy megállapodás értelmében a Mezőgazdasági, Felvásárlási és Ellátási Üzem kötelezte magát 378 tonna cement szállítására. A fenti mennyiségből azonban csupán 160 tonnát szállított le. A szocialista szektoron kívül a magánépltkezók Is kaptak anyagot. Tavaly például 253 személy kapott salakkockát. Az EFSZ által kigyártott építési anyag kb. 130 összkomfortos lakóháznak felel meg. Beszélgetésünk során azt Is megtudtuk, hogy amikor az egyes anyagokból hiány mutatkozik, akkor talajjavításhoz szükséges betonlapokat gyártanak. Ezeket főleg a talajjavító szövetkezetek és HNB-ék vásárolják. Többek között pl. az izsai, kamocsal és csallóközaranyosl HNB, a dunaradványl, gútai, madari talajjavító szövetkezetek és az Érsekújvár környékén dolgozó Váhostev igénylését elégítették ki. Tavaly 19 700 darabot készítettek belőle. A betonlapok gyártása sokkal munkaigényesebb, mint az előbb említett selakbeton kockáké. így előállítási költségei nagyobbak és az eladási ér 11 korona. Az üzem dolgozói anyagilag érdekelve vannak a termelésben. Jövedelmük az elkészített árutól függ. Például a salakbeton után darabonként 32, illetve 35 fillért kap egy dolgozó. Az átlagos napi teljesítményük 2000— 2200 darab. Ha a kigyártott mennyiség után kapott összeget elosztjuk hat felé (hatan dolgoznak a csoportban), akkor megkapjuk a napi átlagos keresetet. A talajjavítást szolgáló betonlapokból személyenként 75 darab a norma, de műszakonként 9 dolgozó 1100 darabot készít el. Egy-egy munkásra kb. napi 100—110 korona Jut. Ugyanis darabonként egy koronát kapnak. A jövőt Illetően Anton Halmo kissé pesszlmlsztlkusan ítéli meg a helyzetet. Ugyanis a Jövő évben már több nehézséggel számolnak. Főleg a salak beszerzése ütközik akadályokba. De azért nem adják fel a reményt. Ha másként nem megy, akkor az illetékes minisztériumon keresztül kísérlik meg Magyarországról — Tatabányáról — behozni a salakot ahol nagy mennyiségben kapható. Ez a megoldás a szövetkezet szempontjából Is előnyösebb lenne, mivel saját járműveikkel szállíthatnák és a távolság Is Jóval kisebb. Az elmondottakból látható, hogy kezdeményezésben nincs hiány. Ott, ahol a szövetkezet vezetősége élelmes és előrelátó, lehetőséget teremt az anyagi bázisok kiépítésére. Ennek köszönhető, hogy a gadócl szövetkezet egy ledolgozott munkaegységre — szilárd bérezés van — 40 koronát fizet. Nem csoda, hogy a szövetkezetben szilárd a munkafegyelem, kedvvel dolgoznak az emberek, mert értelmét látják munkájuknak. Andriskln József MIRE ÜGYELJENEK A DOHÁNYTERMESZTŐK? Vitathatatlan, hogy országunk Illetékes tényezőinek — a mezőgazdaság felsőbb Irányító szerveinek — kedvező feltételeket kellene teremteni a dohánytermesztéshez. Annál Is Inkább, mert értesüléseim szerint a dohánytermékeinkhez 65 százalékban külföldi dohányt használunk fel, s csupán 35 százalékban hazait. A dohány-problémával kapcsolatban számos cikk, közlemény látott napvilágot a sajtó hasábjain. Nem célom azok szerzőivel a dohánytermesztés csökkenésének okairól vitatkozni. Am szeretnék rámutatni arra, valójában mi váltotta ki a dohány-krízist. Elöljáróban hadd utaljak a Smena 1969. július 26-án megjelent „Szag és illat (Pach a vofta) című közleményére, amelyben rámutat a szerző arra, hogy az állam évente nem kevesebb, mint négymllliárd koronát vételez be dohánytermékekből. Ez igen számottevő összegl S éppen ezért nem szabad félvállról venni a dolgot, vagy beletörődni: lesz, ahogy lesz. A Szabad Földműves című mezőgazdasági hetilapban szeretném közreadni a dohánytermesztésben szerzett tapasztalataimat, s ezáltal segíteni a dohánytermelőknek, valamint a dohányipart dolgozóknak, hogy a válságból mihamarabb klkászolódjunk. Mint a mezőgazdasági termelés minden, ágazatában, úgy a dohánytermesztés szakaszán Is érvényes az a szabály: jobbat és olcsóbban tér-, melnil Nem kétséges, hogy a dohány Igényes növény, mely csak tápanyagokban gazdag talajban nő nagyra. Erős gyökérzete ellenére Is mondhatnánk „kész tápanyagokat“ kíván. Egyrészt, mert rövid tenyészidejű (a kiültetéstől számított 3,5 hónapi), másrészt e rövid idő alatt hatalmas testűvé nő; végül, mert sok ásványi anyagot (hamut) halmoz fel testében, tehát sokat Is elvon a talajból. Ezért nevezik a dohányt „talajzsarolő“nak. Már annak Idején dr. Kerpely Kálmán, Magyarország első dohánytermesztési szakértője (a Debreceni Gazdasági Főiskola tanára volt) Is kimutatta, hogy a dohánytermés hektáronként — 27 mázsa levél esetében — 143,16 kg nitrogént, 36,15 kg foszforsavat és 166,50 kg kálit von el a talajból. Ügy hiszem, ezt a tényt — amihez nem kell kommentár — a mostani vegyelemzések adatai Is Igazolják. Nem vitás; a dohány nitrogénéhsége hátrányos is lehet. Sajnos a még mindig helytelen ipari trágyázás folytán (NPK^arány) éppen a zamatét és ízét rontjuk a dohánynak. Kerpely professzor évtizedes kísérletei alapján rámutatott arra, hogy a bőséges nitrogén nemcsak a zamatát és ízét rontja a dohánynak, de túl erőssé, csípőssé, kellemetlenné teszi és finomságának is árt. A dohányjövedék akkoriban például nem engedte meg, hogy a termelő dohány alá közvetlen istállőtrágyázzon. Ha ez a célszerű Intézkedés nálunk az istállótrágye-hiány miatt nem Is időszerű, a dohánytermelőket azonban figyelmezteti, nem lehet az egyedüli cél a nagy terméshozam elérése. Minőségi követelmények is léteznek .. .1 A sok rossz minőségű dohány — nem öröm. A nitrogénnek arányban kell lennie a foszforral és kálival, melyekből ez a növény sokat kíván. De a dohány káli-műtrágyázása nem Is olyan egyszerűi Bár az ágöképességet, finomságot, szebb színeződést, tehát a minőséget javítja, a terméshozamot viszont nem emeli... Kerpely dr. annak ellenére, hogy a dohány magas nitrogénszükségletét lstállótrágyável elégítette ki, mégis ajánlotta bizonyos esetekben (például a kiültetett palánták erőrekapására, gyorsabb növekedésére) csllei salétrom adását, hektáronkint 40—50 kilót, fejtrágyának, a sorok közé szórva. Szerinte ezzel növelhető a hektárhozam, a minőség leromlása elkerülhető. A hektáronkénti 150— 200 kg terméstöbblet már jelentős az adott esetben. Ehhez még meg kell jegyezni, hogy a klórtartalmú káli trágyák alkalmazásának hátránya: az éghetőséget és a dohány minőségét rontja. Klórt nem tartalmazó kálisót, kénsavas kálit — főleg a kovasaves kálit — minden aggály nélkül alkalmazhatjuk. Káli-szegény talajban a 40 százalékos kállsó használata kifizetődő, ha ősszel adjuk, mert Így a téli csapadék a talaj által nem edszorbeált klőr-vegyÖleteket tavaszig a talajból kimossa, hátrányosságuk rendkívül csekély. Kálisót ajánlatos elővetemény alá adni. A termés fokozásának és minőségi javulásának második feltétele és módja a helyes foszfortrógyázás. Bár a dohánynak nem nagy a foszforigénye, sajnos a talaj rejtett foszforsav-készletét nehezen képes felvenni. A foszfor nemcsak a terméshozamot emeli, hanem a dohány éghetőségét, zamatát Is biztosítja. Szupesrfoszfátből 1200 négyszögölre 150—200 kg adagolása 2—4 mázsa terméstöbbletet eredményezhet. Tehát, mint a példa bizonyltja, a műtrágyázás kevésbé a termést gyarapítja, annál Inkább javítja a minőséget — a levelek finomságát, rugalmasságát, simulékonyságát és szebb színeződését, Jobb égését segíti elő. A keszthelyi talajtani és trágyázást kísérleteim tapasztalataiból kiindulva az a véleményem, hogy a Jelenlegi fogyasztók Igénye megkívánja, hogy a kötött, többnyire nitrogéndús talajokon — amelyek cigarettadohány termesztésére nem alkalmasak — dohányt ne termesszünk. Szelecky János, a hidasi szövetkezet elnöke viszont olyan tapasztalatokról számolt be, hogy homokoskavicsos talajon is eredményes a dohánytermesztésük. összefoglalóul annyit: a termesztendő fajta kiválasztásánál a talaj minőségének megállapítása döntö. Sajnos éppen erre nem mutatnak rá a cikkírók, pedig ez az alapja a sikeres dohánytermesztésnek. Mivel a fogyasztás főként cigerettadohányt Igényel, ezeknek a finomabb clgarettadohány-fajtáknak a termesztését kell felkarolni. A keleti cigarettadohányok termesztésének a meghonosítására nálunk is vannak olyan talajok, amelyek hasonlóak a bulgáriai dohánytermesztő vidékek talajaihoz. Tehát a mi dohányfajtáink Is eredményesen termeszthetők, ha kellően megválasztjuk talaját és a kívánt agrotechnikát alkalmazzuk. Természetes, hogy a növény minőségét nagyban befolyásolja az időjárás, főleg ártalmasak a nyári hűvös nappalok és éjszakák. Szerintem a dohány gazdaságos termesztésének előfeltétele a talaj és trágyázásának kellő Ismerete. Enélkül Jóminőségű dohány nem termelhető. Kmaskó László, mérnök' A hazai dohány minőségének kérdései
