Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 3. szám

KULTÚRA

Csak így tovább, féli fiatalok!

Amikor néhány évvel ezelőtt megalakultak az első Ifjúsági klubok, bizonyára kevesen gondolták, hogy ez hamarosan „divattó“ válik. Lelhet ugyan, hogy a divat szó nem éppen a legmegfelelőbb, de minden esetre találó. Ugyanis a nagyvárosoktól kezdve a legkisebb falucskáig, mindenütt szervezkedni kezdtek a fiatalok és az ifjúsági klubok Is úgy szaporodtak, mint a gombák egy kiadós esó után. Ez eddig rendben is volna, hiszen az aktivitás dicséretre méltó és követendő. Csakhogy a baj ott kezdődik, hogy sok helyen csupán pillanatnyi fellángolásról volt szó és ez a szalmaláng hamar kialudt. A kezdeti tevékenység után az összejövetelek hamarosan minden program nélküli teadélutánokká vedlettek, sőt néhol ezek a péntek-szombat esti összeruccanósok is lassan-lassan elmaradoztak A kifogás általában az anyagiak hiánya és a község hivatalos szerveinek érdektelensége volt. Természetes, hogy sokkal könynyebb eszményi feltételek és bő anyagi támogatás mellett dolgozni. Ez azonban korántsem a siker alapfeltétele. Hogy minimális támogatás mellett is lehet szép eredményeket elérni és a kezdeti színvonalat nemcsak tartani, de még évről-évre fokozni is lehet, azt bizonyítja a téliek példája is. A Kis-Duna elnevezésű ifjúsági klubjuk olyan tevékenységet fejt ki, mely becsületére válna a leggazdagabb és legtapasztaltabb kluboknak is.

A Kis-Duna klub 1967-ben alakult, tehát még abban az időben, mikor falvainkon jóformán nem beszélhettünk ifjúsági klubmozgalomról. A megalakítás gondolata Kulacs Miklós fejében született, aki abban az évben tért haza Prágából.

— Míg Csehországban dolgoztam, gyakran részt vettem ifjúsági klubtalálkozókon — mondotta bevezetőül a féli ifjúsági klub első elnöke és fő szervezője. Ekkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy jó' lenne nálunk odahaza is valami hasonlót bevezetni, kibővített formában. A csehországi összejövetelek főbb programja ugyanis abból állott, hogy mindenki elmondta gondját-baját és a barátok aztán ahol lehetett, ott segítettek egymáson.

A gondolat és a valóraváltás között csupán pár hét volt. Mikiék hozzáláttak a szervezéshez. Tervük nemcsak annyiból állott, hogy teadélutánokat rendezzenek és így elvonják az ifjúságot a kocsmától, de a helyi kultúrális életet is fel akarták ébresztenii „csipke rózstka“ ólmából. Elhatározásukat véghez vitték, és alaposan túl is teljesítették.

— A CS1SZ a mi falunkban is, mint a legtöbb helyen mór „haldoklóit“ ezért úgy döntöttünk, hogy más formában próbáljuk meg felrázni fiataljainkat a tétlenségből. Abban az Időben már működött Prágában az Ady Endre, Pozsonyban pedig a József Attila ifjúsági klub. Ezeknek a példájára akartunk mi is klubot alakítani. Az alapokat nyolcán, Mikóczy Vince, Kiss Győző, Letusek Edit, Cséfalvay József, Machan Teréz, Lépes Ferenc, Csörgő Mária és jómagam fektettük le. Ebben a kultűrmunkóban nagy segítséget nyújtott még Varsányi László, az iskola igazgatója és Ürge István tanító.

— Az első lépéseink közé a programtervezet kidolgozása tartozott, mellyel a CSEMADOK elé járultunk. Ök jóvá hagyták tervünket, helyeselték tevékenységünket, sőt abban állapodtunk meg, hogy a Kis-Duna klub a CSEMADOK mellett működik majd. Ezek után kezdtük agitálni a fiatalokat. Nagy izgalommal vártuk, vajon milyen lesz javaslatunk visszhangja. Az első összejövetel a várakozáson felül sikerült. Negyvenötén jelentek meg és valamennyien nagy örömmel fogadták, hogy ilyen széles szinten kívánunk dolgozni.

A féli fiatalok a korszerű 550 férőhelyes kultúrhózban kezdték meg a munkát. Az első összejövetelen megjelenteken kívül egyre bővült és bővül még ma is a tagok létszáma, és noha ifjúsági klubról van szó tizenöt évtől kezdve 120 éves korig mindenki részt vehet a klubéletben.

— Első megmozdulásunk egy színdarab betanulásával kezdődött. Tóth Miklós „Jegygyűrű a mellényzsebben“

című háromfelvonásos vígjátékát adtuk elő, Ürge István rendezésében, aki a darab betanításától a kulisszeépitésig mindent vállalt. Ezt a vígjátékot odahaza háromszor, Éberherdon kétszer és Vereknyén egyszer adtuk elő. Első jelentősebb bevételünket a szükséges kellékek megvásárlására fordítottuk.

Természetesen a féli fiatalok, a nem „színészek“ is hetente rendszeresen találkoztak. Az összejöveteleken átlag 80—100-an jelentek meg. A teadélutánokon és táncmulatságokon kívül a műsorról rendszeresen a vezetők gondoskodtak. Nagy népszerűségnek örvendett az irodalmi vetélkedő, továbbá a „ki mit tud“, „ki ügyesebb“ stb. De ez még nem minden.

— Falunkban régi hagyományai vannak a népi táncnak. Ügy gondoltuk, hasznos lenne e szép tradíciót ismét felújítani, ezért a következő lépésünk egy állandó tánccsoport megszervezése volt. A 24 tagú gárdát Sárszegi Csilla,'az Ifjú Szívek szólótáncosnője tanította be. Első fellépésünkre az 1968-as május 1-i ünnepségeken került sor. Táncosaink ún. tánccsokorra egészítették ki műsorunkat. Nagy közönségsikert arattak, azért úgy határoztunk, hogy mi is benevezünk a járási tánc- és dalversenyre. Indultunk is és az eredmény várakozáson felüli volt.

A féli ifjúsági klub 1968-as műsorterve azonban ezzel még nem zárult le. A vetélkedőkön, színdarabon, tea- és táncestéken valamint a tánccsoport sikerein kívül még egy maratoni háromórás esztrádműsort is betanultak. Ezen kívül a jelenlegi fiatal klubelnök, Cséfalvay Józsefnek volt egy szerzői estje, melyen verseit, rövid jeleneteit és prózáit ismerhették meg a nézők. Figyelmet érdemel még Lajtos Hona helyezése a táncdalfesztivál járási vetélkedőjén. A féli énekesnő Szencen a figyelemreméltó harmadik helyen végzett.

— A múlt esztendőben még jobban kibővítettük tevékenységünket. Már nemcsak a 15 éven felülieknek akartunk biztosítani kulturális és szórakozási lehetőségeket, de a fiatalabbaknak, az iskolásoknak is, azért még bábszínházát is alakítottunk. Sajnos, ezt később idő és emberhiány miatt meg kellett szüntetni, ugyanis a tánccsoportunk mellett, melyet a múlt évben Cingel László vett át, egy másik fiatalabb un. utánpótlás tónccsoport is létesült. Táncosainkról szólva különben azt is meg kell említeni, hogy mint a 'járási verseny győztesei, ők Is részt vettek Zselízen az országos dal- és táncvetélkedőn. Ott is kiválóan szerepeltünk, hiszen a CSEMADOK Központi Bizottsága által kiírt országos versenyen holtversenyben a második-harmadik helyen végeztünk. Ezek után az országos fesztiválon Gombaszögön is vendégszerepelhettünk. Ezek a sikeres fellépések újabb buzdítást adtak nekünk, és remélhetőleg a féli táncosok még sokáig az élvonalban maradnak, különösen azután, hogy a közeljövőben már a fiatalabbak a nagyokkal együtt is fellépnek. Első tűzkeresztségük Komárom, Kolozsnéma és Dunaszerdahely közös táncfesztiválján lesz.

— Ismét visszatérve a színjátszásra, megemlítem, hogy a múlt évben is betanultunk egy darabot. Eúttal Tabi László „Enyhítő körülmény“ című vígjátékát gyakoroltuk be. Múlt évi tevékenységünkről még csak annyit, hogy a már előbb említetteken és a legkülönbfélébb vetélkedőkön kívül még az asztalitenisz sport rajongói is megtalálták nálunk számításukat.

Befejezésül Kulacs Miklós néhány szóval a klub jövőt illető terveiről is szólt.

— Elsősorban az a célunk, hogy tovább haladjunk a megkezdett úton. Az idei programunkból annyit máris elárulhatok, hogy műsorra tűztünk egy író-olvasó találkozót, azon kívül ha a pozsonyi Inter labdarúgói visszatérnek világkörüli útjukról, Szikora Gyurit akarjuk elhívni egy élménybeszámolóra. A többit pedig még majd meglátjuk.

Azt hiszem kár tovább szaporítani a szót, hiszen az eredmények mindennél világosabban beszélnek. Végezetül azért nem is írunk mást, csak annyit, mint az elején: csak így tovább féllek! ORDÖDY VILMOS

ÖT FALU - EGY SORS

öt kis falu a hegyek között, öt egymástól alig egy kőhajításnyira fekvő, 300—400 lakosú község a magyar határ közelében. Egyenként Obást, Újbást, Tajti, Vecseklő és Hidegkút. A vidék neve Medvesalja. A fáma szerint ugyanis a múltban e vedregényes táj a mackók kedvenc „randevúhelye“ volt, ide jártak málnázni. A medvék lassanként elmaradoztak, a romantikus elnevezés megmaradt A néven kívül azonban még sok más kevésbé tetszetős dolog is megmaradt a múltból.

Medvesalján ugyanis a múlt és a jelen között távolról sincs még olyan nagy különbség, mint falvaink legnagyobb százalékában. A múltban e falvak lakóinak a külvilággal semmiféle összeköttetésük nem volt. Ha valaki Losoncra vagy Rimaszombatba akart menni, gyalog, vagy szekérrel tette meg az utat. A földművelésen kívül más munkalehetőség nem is volt. így nagyon sokan Fülekre és Salgótarjánba jártak munka után, többnyire az apostolok lován.

Ezen a téren ma sem sokkal rózsásabb a helyzet. Gyalogolni ugyan már nem kell, és utak is vannak, ha ugyan azt utaknak lehet nevezni. Mondták is egynéhányan, hogy nyugodtan írjuk meg azt, hogy aki köztársaságunk legrosszabb útjait akarja megismerni, jöjjön ide. A munkalehetőség sem sokat javult. így még napjainkban is találkozhatunk köztársaságunk bármely sarkában medvesaljai magyar dolgozók kai.

Az itt élő emberek joggal érezhetik mellőzve szűkebb hazájukat és azt, hogy e vidék a senki földje. Mert hol Rimaszombathoz, hol pedig Losonchoz csatolják e szép. de_ elmaradott környéket. Ez a „labdázás“ már hoszszú évek sora óta folyik, mert egyik járás sem akar vagy nem tud legalább annyit invesztálni, amennyire feltétlenül szükség lenne.

Szerencsére pozitívumokról is be lehet számolni e falucskák életéből, bármennyire is az isten háta mögött feküsznek. Televízió jóformán már minden családban van, a lakosok kulturális igényei is egyre jobban előtérbe kerülnek. A valamikori viskók helyében egymás után épülnek az új házak, és nem is akármilyenek. A fiatalok mind emeletes házakat építenek.

A lakosság kultúrlgényét már nemcsak a helybeli és a közeli esztrádcsoportok elégítik ki, de gyakran Magyarországról is járnak e vidékre vendégszerepelni. Vecseklőn például évente háromszor lépnek fel magyarországi nép- és táncdalénekesek. Az ismert ifj. Magyari Imre népi zenekara például az évzárón húzta a talp alá valót.

A hidegkútiak sem akarnak elmaradni. Az ottani új kultúrház, melyet mi is megcsodálhattunk a Z-akció keretén belül, öt évig épült. A más fél millió korona befektetéssel elkészült épület azonban a legigényeseb beket is kielégíti. A 300 férőhelyes nagytermen kívül ja falu lakosainak száma 400) a 600 kötetes könyvtár, olvasóterem, tanácsterem, klubhelyiség és a HNB irodája is helyet kap az épületben. Az eddigi kultúrrendez vények különböző okok miatt ritkán és nehéz körülmények között születtek. Most már a CSEMADOK, mely eddig is irányította a falu kultúréletét, még inkább tevékenykedhet, és a szilveszteri mulatság megrendezése után az idei esztendőben már komo-Gál Sándor: „Szürke ló" című mesejátékát próbálja a Thália Színház

Gyermekelőadás a THÁLIA színházban

A gyermekvilág kedvenc állatkái szerepelnek a Thália Színház soron következő műsorában. A szürke ló című mesejáték nyilván segítségül lesz mindazoknak a pedagógusoknak, akik a jövő nemzedéket vezetik az irodalom és a művészet ismeretei felé.

Gál Sándor verses mesejátéka az érzés és az értelem síkján hozza a jó és a gonosz szembeállítását, hogy végső soron, és az ügyesen szőtt mese fonalán eljuthassanak ifjú nézői a végső következtetésig.

A jóságos molnár bácsit Gyurkovics Mihály alakítja. A többi szereplőt a szerző „megszemélyesített“ állatokkal helyettesíti. Főleg a címszereplő szürke lónak szánt komoly szerepet. Kondé István bizonyára mindent elkövet, hogy játéka sok örömet szerezzen a gyerekeknek. De tapsolni fognak szerintünk a bölcs bagolyt alakító Szabó Rózsinak, Érsek György brummogó-totyogó mackójának és jogosan ítélik el Bittó Eszter varjúját, aki sok bajt „kever“ a játék során.

De a többi szereplő is elkövet majd mindent, hogy Benkó László rókája és Horváth Lajos farkasa vagy Szabó Marika ravaszkája. Tamás Jolán mökucija és Cuth László vöröskéje soksok kellemes és vidám percet szerezzen a Thália Színház legkisebb látogatóinak.

A mesejátékot Tarics János rendezi. Bemutatója január 29.

—II.

# A gömörhorkai nagysikerű bemutató után a Thália Színház új darabbal készül. Már javában folynak a próbák. A vígjáték, a vérbő komédiázás után sötétebb, komorabb tónusú mű szerepel a műsoron. Ibsen: Kísértetek című háromfelvonásos tragédiája. A rendező, Веке Sándor, és a színészek, tehetségüket és erejüket nem kímélve oldják meg napról nap ra az igényesebbnél igényesebb fel adatokat. A február eleji királyhel meci bemutató bizonyára újabb sike rés állomása lesz a fiatal színháznak-gs

lyabb terveket tűzlhet ki célul, hiszen a feltételek már megvannak. Az elképzelések szerint a hidegkúti kultúrvezetők a jövőben a MATESZ kassai részlegét, a Thália színházat is meg akarják hívni falujukba, de ezen kívül a fiatal lelkes CSEMADOK- tagok és Mág Elza segítségével maguk is önálló előadásra készülnek.

Hidegkúton kívül Obáston és Tajtin is felépült egy nagy kultúrlház. Sajnos, Medvesalja központjában, Üjbáston már nem ennyire kedvező a helyzet, legalábbis ami a kultúrát illeti. E téren a falu kissé elmaradt ikertestvéreitől. Reméljük azonban, hogy látva a jó példát, a jövőben onnan is több jó hírről számolhatunk be. (О. V.)

Példás krőnikaíró és népdalgyüjtö

Egy kézen meg lehetne számolni azokat a történészeket, akik az Ipoly mentének történelmét jobban ismernék, mint Dobrovolny Antal, a 69 éves községi krónikaíró és néprajzgyűjtő. Eddig több hazai és magyarországi vendég látogatta meg. A bemutatott két krónika (oldalszáma eddig 450J, a néprajzi gyűjtemény (népi szokások Ipolyságtól Losoncig, nép dalok és versek, mondókák stb.) — mind mind arról tanúskodnak, hogy fáradhatatlan, lelkes és szenvedélyes gyűjtő volt fiatal kora óta. Az egyes községek népi szokásait akkor kezdte ismergetni, amikor a . Sürgönyöket hordta szét Ipolyszakáliastól Bori köz-A fürdő klubjaiban is élénk a kulturális tevékenység télidőben

ségig, persze gyalog, és az elmúlt társadalmi rendszerben, mint fűszerpaprika termesztő, feldolgozó és értékesítő.

Az ihletet a történelmi múlt tanulmányozására Zachar Adám esperesplébános adta, akivel sokszor vitatkoztak a magyar történelem fejlődéséről és alakulásáról. Jó emlékező tehetsége révén az 1932. XI. 17. kormányrendelet értelmében, megbízták őt a község emlékkönyvének a vezetésével. Nemcsak hogy példásan vezeti a mai napig, hanem a nehéz háborús években vasládába tette és a földbe ásta, nehogy a tűz martaléka legyen. Az első emlékkönyv megtelt, a második a felszabadulás után több mint 150 oldalt számlál. Nincs olyan megmozdulás vagy esemény, ami ebbe a krónikába ne lenne feljegyezve.

A i krónikaíró hiteles adatokra támaszkodott mindig. Áttanulmányozta a Hont vármegyei monográfiát, amit Zachar Adám plébánostól kapott ajándékul, átnézte a legfontosabb adatokat az esztergomi primáši levéltárban. Itt hiteles történelmi forrásokra: népi elbeszélésekre bukkant. Pozsonyban az esztergomi okiratok eredeti másolataira bukkant, Pesten az Országos Statisztikai Hivatalból megkapta a lakosság számának alakulását 1840- től kezdve A Pesti Országos Levéltárból is értékes anyaghoz jutott. Legértékesebbek az említett Ipoly menti népszokások, versek, tájszólások feljegyzései, sajnos eddig még nem volt ideje feldolgozni. Bármelyik ügyesebb történésszel játszi könnyedséggel feldolgozhatnák.

Az utóbbi években meglátogatta a magyarországi történelmi nevezetességű városokat örült annak, hogy végre megszemlélhette Pécset, Mohácsot, Szederkényt, Szigetvárt, Esztergomot, Székesfehérvárt, Egert, Nógrádot stb. ' Belányi János