Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 3. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK A takarékpénztár újdonságai a lakosság érdekeit szolgálják Betétek négy százalékos kamattal ф Különböző jellegű takarékbetétkönyvek ф 250 százalékos nyeremény-lehetőség Annak érdekében, hogy előnyben részesítsék a hosszabb lejáratú takarékbetéteket és növeljék a lakosság érdekeltségét a hosszú lejáratú takarékbetétek elhelyezésében, a föderális Pénzügyminisztérium az 1969. december 4-én kelt és 1970. január 1-én életbe léptetett Tt 136/69 számú rendeletével elhatározta, hogy a közönséges betétkönyveken 12 hónapos felmondási idővel elhelyezett betétek után négy százalékos kamatot számít. Polgáraink megtakarított pénzüket eddig különböző kamat mellett néhány fajta betétkönyvön helyezhették el. A múlt évben nagyobbára a felmondási idő nélküli két százalékot kamatozó egyszerű betétkönyvekre helyezték megtakarításaikat. Ugyanezek a betétkönyvek érvényesek a Mezőgépiparunk kivitele TRAKTOROK JAPÁNBA A hatvanas évek elején szállítottuk japánba első hazai gyártmányú traktorainkat. Ettől az időtől kezdve kivitelünk évről évre emelkedik, s az idén e tengeren túli országba több mint ezer Zetor traktort szállítunk. A traktorok árán japán gyártmányú Toyota személygépkocsikat vásárolunk. A múlt év decemberében a brnői traktorgyárból Indiába szintén ezer traktort szállítottunk, Franciaországba kétszáz Zetor ment s további traktorok Jugoszláviába, Anglia, Spanyolország, Belgium, Hollandia és más országok ipacára kerültek. A prostéjovi Agrostroj a múlt év decemberében gyártotta le az ezredik burgonyaültető gépet, amelyet az NDK-ba és Lengyelországba szállít. A prostéjovi Agrostroj kivitelének terjedelme a legutóbbi tíz év alatt hatszorosára emelkedett. A pfelouči Agra üzem ebben az évben már sikerrel próbálta ki a száraztakarmányok egyedi adagolására készített berendezését, amelyet elsősorban a sertésneveldékben alkalmaztak, de jól beváltak a szarvasmarha takarmányozása terén is. fiatalok prémium-takarékosságában részt vevők számára is, akinek azonban ha öt esztendőn keresztül rendszeresen befizetik a megegyezés szerinti 100, 200 vagy 300 koronás öszszeget havonta, és betétjüket nem veszik ki, úgy a Szlovák Állami Takarékpénztár az előre meghatározott 500—1500 koronás prémiumot hozzá írja betétjükhöz. Ezáltal takarékbetétjük több mint öt százalékra kamatozik. Sok polgárunk megtakarításait nyereménybetétkönyvön helyezi el, amelynél a két százalékos kamatnak megfelelő összeget a sorsolással elérhető nyereményt helyettesíti. A nyereménysorsolást évente kétszer, mindig májusban és novemberben ejtik meg. A nyeremény betétkönyvekre átlagos betétjük arányában 20, 100 vagy 250 százalékot nyerhetnek, esetleg ha betétjük az egész sorsolási időszak alatt nem csökkent a 200 korona alá, úgy reményük lelhet az ezer koronás prémium elnyerésére is. A betétkönyvek további csoportját, amelyeken polgáraink megtakarított pénzüket elhelyezik (különösen azok, akik gyakran utaznak vagy hosszabb ideig állandó lakóhelyüktől távol kénytelenek tartózkodni) az úti betétkönyvek képezik. E könyvekről a betétet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész területén, minden községben és városban ki lehet venni és a betét után fizetett kamatláb 1,5 százalék. Ez ideig a legmagasabb kamatot, 3 százalékot a hathónapos felmondási időre kiállított betétkönyveken elhelyezett összegek után fizették ki. Ezen utóbbi betétkönyvekhez hasonlóak az 1970. január 1-e óta rendszeresített közönséges takarékbetétkönyvek 12 hónapos felmondási határidővel, amelyekre 4 százalék kamatot fizetnek. Lényegében ezekre is ugyanazok a feltételek érvényesek, mint a 6 hónapos felmondási időre kötött betétkönyvekre. Itt is feltételt képez, hogy a nagyobb kamatot csak a felmondási idő betartása esetén, tehát akkor fizetik ki, ha a betét az egész időszak alatt nem csökkent. A takarékbetét tulajdonosa tehát, ha az ilyen betétkönyvről bizonyos pénzösszeget ki akar venni, úgy ezt előre írásbanban vagy szóban felmondja, azaz a Szlovák Állami Takarékpénztár illetékes kirendeltségénél bejelenti, hogy betétjét a 12 hónap letelte után részben vagy teljes egészében kívánja felvenni. A betét felmondásakor a betét tulajdonosának fel kell mutatnia a takarékpénztári betétkönyvet. Ha a határidőt nem tartja be, úgy a be nem tartott időszak után pótdíjat fizet, ez képezi a határidő be nem tartásáért számított büntetést. E fizetendő díj összegét a rendelet 1,50 koronában szabja meg minden megkezdett ezer korona és minden olyan megkezdett hónap után, amelynél a betétet a határidő lejárta előtt fizették ki. Abban az esetben, ha ezt a betét tulajdonosa jónak látja a felmondási időre elhelyezett betétet részben, vagy teljes egészében még a felmondási idő lejárta előtt is kiveheti, illetve előzetes felmondás nélkül is megszüntetheti. Ilyen esetben az előre megszabott felmondási idő, tehát 12 hónap tartamára 18 koronát kell fizetnie büntetésképpen. Az olyan esetekben, amikor a betét tulajdonosa az ilyen felmondási időre kötött betétkönyvéről betétjét más, de ugyanolyan, illetve hosszabb felmondási időre kötött betétkönyvre íratja át, úgy a takarékpénztár ezt az ügyletet teljesen ingyen végzi. Feltételezik azt, hogy a 12 hónapos felmondási időre lekötött betétkönyvekre az olyan takarékoskodók helyezik el betétjeiket, akik komolyabb célokra gyűjtenek és céljuk eléréséhez hosszabb, előre tervezett időszak szükséges, amíg a kellő pénzösszeget meg tudják takarítani. A takarékoskodásnak ez az új, kedvezőbb módja előreláthatólag a már eddig meglevő betéteikben is bizonyos átcsoportosítást von maga után. Várható, hogy a hathónapos felmondási határidőre kiállított betétkönyvek tulajdonosai betétjük kamatlábát növelni akarják és ezért betétkönyvüket 12 hónapos felmondási időre hosszabbítják meg. A takarékbetétkönyvekről kiadott új rendelet erre az eshetőségre is gondolt, és amint az előbbiekben említettük, az eddigi betéteket hosszabb felmondási időre megszabott betétkönyvekre lehet átíratni, minden külön díj fizetése nélkül. Hasonlóképpen nem számítanak kezelési díjat a takarékpénztár egyes kirendeltségei között végrehajtott hasonló átutalások esetében sem, még ha a Szlovák Állami Takarékpénztár és a Cseh Állami Takarékpénztár közötti betét-átutalásokra kerül is sor. Hogyan is állunk azzal a fél hektár földdel? A büntető ügyekre vonatkozó rehabilitációval kapcsolatban többször esett szó a közigazgatási ágazatot érintő rehabilitációs törvényről s ennek egyik fejezetenként úgy a sajtóban, mint a különböző értekezleteken emlegették, tárgyalgetták a mezőgazdasági rehabilitációt. Véleményem szerint felesleges és céltalan külön mezőgazdasági rehabilitációról beszélni, mert a mezőgazdasági tulajdont érintő intézkedések közhatóságú jellege vitathatatlan. Közigazgatási rehabilitáció is csak az össztársadalmi érdekekre képzelhető el, s így természetes, hogy a következetes földpolitika, valamint a’ mezőgazdasági politika csakis a szocialista vívmányok védelme, megőrzése és továbbfejlesztése lehet. A mezőgazdasági termelés, annak irányítása a fejlett országokban mindenütt, s így nálunk is, manapság már tudományos elvek és módszerek alapján történik. A mezőgazdasági technika jelenlegi fejlettsége, távlati kialakulása, a szaporodó emberiség ellátásának fokozott biztosítása szinte panancsszerűen megköveteli a legintenzívebb mezőgazdasági termelés bebiztosítását, ez pedig semmi esetre sem érhető el a mezőgazdasági földalap elaprózásával, parcellázgatásával. És itt a bökkenő! Sajnos, még mindig ott tartunk, hogy igen sokan akadnak, akik a mezőgazdaság szocializálása, a földművesszöve-tkezetek megalakulása idején nem léptek be a szövetkezetbe, avagy egyszerűen otthagyták, s ezzel egyidejűleg eredeti foglalkozásukat is megváltoztatva ipari, szállítási és egyéb vállalatoknál helyezkedtek el. Amíg a mezőgazdasághoz hű, a szövetkezetben dolgozók munkaegységenként 3—5 korona munkajutalmat kaptak (sokszor napokig várva a rég esedékes pénzre), addig ők ennek többszörösét keresték meg, magasabb nyugdíjat tudtak maguknak bebiztosítani, ugyanakkor — főként 1968 óta — erőnek erejével követelik a fél hektár földet. Létalapluk a mezőgazdaságon kívüli ágazatban végzett munkájukból szépen bebiztosított, de azért kérelmeznek, instanciáznak, panaszkodnak a fél hektár miatt, hivatkoznak arra a nem létező törvényre, amely szerint minden földtulajdonosnak ki kell adni a fél hektárt. Az egész tulajdonképpen abból Indult ki, amikor három évvel ezelőtt rendeletileg kimondták, hogy a fél hektárt meg nem haladó föld után nincs beszolgáltatást kötelezettség, ezt magyarázták félre, § akkor kezdtek csak érdeklődni, ml is van a földiükkel, amfgnem 1968-ban elérkezettnek látták az időt, hogy igényléseikkel előálljanak. Az ilyen földigénylők azzal érvelnek, hogy hiszen fél hektár nem teszi tönkre a szövetkezetei. Ez igaz, de ma az egyik jön a fél hektárért, holnap már száz futna a szövetkezetbe, hogy neki Is mérjék ki a fél hektárt. A földművesszövetkezeteik évi tervei, távlati tervei, beruházásai, szerződésszerű kötelezettségeinek teljesítése, a gépesítés kihasználása, a foglalkoztatás bebiztosítása, a tisztességes munkajutalom, a hitelek törlesztése, s általában a szövetkezet fejlesztése mind a meglevő földalapon nyugszik. Elegendő a földalap tíz százalékos csökkenése, és máris bekövetkezik a szövetkezet visszaesése, a tagok és általában a szövetkezeti dolgozók életszínvonalának csökkentése, a pénzügyi tervek felborítása és végül a szövetkezet alapjaiban rendülnek meg. Ez pedig nem egyeztethető össze a szocialista társadalom érdekeivel. Ezért sem engedhető meg, hogy a szövetkezetek és a magánérdek szembekerüljenek egymással. Ezekből a megfontolásokból kiindulva követik most a mezőgazdasági politikát irányító legfelső szervek annak az elvnek betartását, hogy földet csak annak lehet kiadni, akinek a fő megélhetési forrása a földművelés, és akinél emellett még biztosítva van a földnek az intenzív gazdálkodási követelmények szerinti megmunkálása és a megkövetelt magasszintű termelés. Ne felejtsük el: a föld az egyik legfontosabb termelési eszköz, és éppen ezért, ennek a szocialista szabályok szerinti kihasználását is csak úgy érhetjük el, ha továbbra is arra törekszünk, hogy minél nagyobb terjedelemben jusson a szocialista szektor felelős kezelésébe. Végül mondjuk ki nyíltan: a társadalom mezőgazdasági szükségleteinek kielégítése a szocialista társadalmi rendszerben nem érhető el akkor, ha a föld magánjellegű megművelését támogatnék a fent kifejtett elvek ellenére a fél hektárok kiadásával! Dr. Kardhordó Ödön, az érsekújvárl járási mezőgazdasági társulás jogi osztályának vezetője Hogyan zárjuk be az autót? A kocsi ajtaját kétféleképpen csukhatjuk be: a kulcsot ráfordíthatjuk már akkor is, amikor az ajtó még nyitva van, vagy pedig akkor, amikor már becsaptuk. A járművezetők többsége az utóbbi módszer híve: először becsapja az ajtót, és utána ráfordítja a kulcsot. Műszaki szempontból mindkét eljárás megfelelő, de mégis a második módszert javasoljuk. Ennek oka kézenfekvő. Megtörténhet, hogy ráfordítjuk a kulcsot azzal a szándékkal, hogy becsapjuk az ajtót, de közben visszatérünk a kocsiba valamiért, magunkkal visszük a kulcsot, benn felejtjük és utána jól bevágjuk az ajtót. Törhetjük aztán a fejünket, hogyan nyissuk ki. Legjobb ezért, ha már kezdettől fogva megszokjuk, hogy az ajtót csak akkor zárjuk be, amikor végleg eltávozunk a kocsitól. 10 tLQLPMĽVĽs 1970. január 17. Fárasztó-e a sebességváltó kezelése? AZ AUTOMATIKUS ERŐÁTVITELI RENDSZER ROHAMOS TERJEDÉSE Elmondani, leírni Is sok, hogy mennyi tennivalója akad vezetés közben egy autósnak. Különösen a nagyvárosi forgalomban. Ez így igaz, bár ami leírva, elmondva rendkívül bonyolult feladatcsoportnak tűnik, a gyakorlatban jóval egyszerűbb. Legalábbis a gyakorlott autóvezetőknek. Űk azok, akik ugyan elismerik, hogy a pedál nélküli kuplung, az automatikus sebességváltó hasznos, érdekes technikai megoldás, de közülük igen sokan szívesebben kapcsolgatnak, kuplungoznak, mintsem rábíznák mindezeket a műveleteket holmi önműködő szerkezetre. A sportkocsik szerelmesei pedig egyenesen ragaszkodnak ahhoz, hogy minden fokozatot mindenkor maguk válasszanak meg, és a technikai fejlődés ne foszsza meg őket a kuplungozás művészi fokra emelhető élvezetétől sem. Nem így beszél, persze, aki most tanul autót vezetni. Egészen mást mond a sok-sok kapcsolóról, kapcsolásról, aki még a kormányzástól is verítékezlk, a gázpedált és a féket sem tudja kellő érzékenységgel használni. Nekik adnak igazat a legújabb orvosi vizsgálatok is, amelyeket sok országban végeznek. Nemrég publikálták például az angliai és a svédországi megállapításokat. A aáróközlemény határozottan állítja, hogy az automata váltókban szerelt kocsikkal egészségesebb a vezetés. Ugyanis, akiknek nem kellett kuplungozni, kapcsolgatni a sebességváltót, azoknak a vizsgálati szakaszon csupán 75 volt a percenkénti pulzusszáme, míg a többieké 105. Még csak annyit, hogy a próbák során egy 11 kilométeres városi útvonalon 177 alkalommal kellett sebességet váltani! A mi olvasóink számára felesleges Itt ecsetelni, hogy mennyi kuplungozás — mennyi jól vagy rosszul sikerült kuplungcsúsztatás — tartozhat a 177 kapcsoláshoz. Az említett vizsgálatok értékelői ezek után azt a megállapítást tették, hogy az automata tehermentesíti a vezetőt, és ezzel mindjárt nagymértékben növeli is a közlekedés biztonságát: Megkönnyíti a vezetést! Egy jól működő automata valóban elősegíti, , hogy figyelmünket szinte osztatlanul a forgalomnak, a forgalom gyors változásainak szenteljük, és várható, hogy Amerika után Európában is az automatikus erőátvitel jellemzi majd a kocsik többségét. Addig viszont sok millió autósnak kell megtanulnia, hogy a legcélszerűbben bánjon a pedálokkal, a kapcsolókkal, — vagyis a gázadás, a fékezés, a kuplungozás, no meg a sebességváltás minél ügyesebb összhangolásával tudjon alkalmazkodni a közlekedés szinte mindig más és más ritmusához. Jó például megtanulni, megszokni, hogy huzamos idejű kuplungcsúsztatás nélkül első fokozatba kapcsolva haladjunk még a csúcsforgalom tényleges cammogó oszlopában is. Arról pedig le kell szokni, hogy a megindulásra várva percekig tartsuk lenyomva a kuplungpedált, mert hát a „sebességet“ nem vagyunk hajlandók „kiemelni“. Ez a rossz szokás nagyon elterjedt, pedig nagyon sokat árt a tengelykapcsoló kényes alkatrészeinek, és ez a „trükk“ alig-alig gyorsítja az újbóli indulást. A kocsi megéllítása sem mindig úgy az egyszerű, hogy csupán rátaposunk a fékpedálra. Most, amikor számíthatunk arra, hogy sokszor válik csúszóssá az út, érdemes gyakorolgatni a kuplungozás, gázadás, visszakapcsolás révén elérhető lassítást, és csak ezután kezdeni enyhén a fékezést. Ilyen módon előkészítve a megállást lényegesen csökkentjük az egyébként rendkívül veszélyes csúszást, farolást. Ősszel és télen életmentő szerepet kapnak az Ilyen ügyes manőverek, amelyeket a pedálok és a sebességváltó kapcsolójának összjátékával végezhetünk. Éljünk tehát ezekkel a lehetőségekkel! / A. M. Kötelező a védősisak A Csehszlovák Szocialista Köztársaság belügyminisztere elrendelte (a Tt. 80/1966. sz. rendelet 3. paragrafusa, 4. bekezdés), hogy 1970. január 1- től az 50 ccm-nél nagyobb köbtartalmú motorkerékpárok hátsó ülésén ülök részére is kötelező a védősisak használata a lakott területeken kívüli szabad országutakon. A védősisak kötelező használata nem vonatkozik az oldalkocsikban ülő személyre. APRÓHIRDETÉS Vandorkocsit keresek megvételre, méheikkel együtt vagy méhek nélkül. Morsly Gyula, Cajakovo, okr. Levice.
