Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 1. szám
Életéből A szövetkezet és az alapszervezet érdekei azonosak SZEKERES Jánossal, a zalabal szövetkezet és egyben a Parasztszővetség helyt szervezetének elnökével az 1969-es év eredményeiről beszélgettünk. Az elnök megjegyezte, hogy az említett esztendőben szövetkezetükben gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt problémák adódtak. A szárazság megtizedelte a termést, s leginkább a színvonalas kertészetnek köszönhető, hogy a növénytermesztés a problémák ellenére Is derekasan teljesítette az előirányzott pénzügyi tervet. A kertészet ugyanis 90 ezer koronás bevételt hozott hektáronként. Emellett a sárgarépa és a petrezselyemgyökér Jelentős részét az elégtelen felvásárlási ár végett odahaza elraktározták, hogy kora tavasszal kedvező áron értékesíthessék. — Érthetetlen — Jegyezte meg az elnök —, hogy például a sárgarépa kilóját (november közepe táján) 1, a petrezselyem kilóját pedig 2 koronáért vette át a felvásárló, míg a répáért 2,50, a petrezselyemgyökér kilójáért pedig 3,50 koronát kértek a fogyasztóktól. EZ VOLT AZ INDÍTÉKA annak, hogy a szövetkezet a répa- és a petrezselyemgyökér Jó részét elvermelje. A szövetkezet szempontjából tehát nem mindegy, hogy a felvásárló mennyiért veszt át termékeit. A szövetkezet év közben több alkalommal Is kellemetlen helyzetbe került. Ugyanis a tagság közül heten korszerű lakásokat építettek, s érthető, hogv a szövetkezetnek segítséget kellett nyújtania az építési anyagok hazaszállításánál, így a munka többször elmaradt. Az építőanyagokat ugyanis Zselfzről, Párkányból és Ipolyságból kellett beszerezniük, eléggé nehéz feltételek mellett. A szövetkezet azonban esetenként segítette dolgozóit, s a tagság ezt munkaszorgalmával hálálta meg. Vegyük csak az állattenyésztést. Kétségtelen, a körültekintő szervezés és a tagság Jó munkájának eredménye, hogy az állattenyésztés számára bőséges saját takarmányalapot létesítettek. Ez azt bizonyltja, hogy a növénytermesztés, a közbejött szárazság ellenére, megfelelő színvonalon van. A szövetkezet felfigyelt a párt és a Parasztszövetség Központi Bizottságának felhívására, s mivel Zalabán a szorgalommal sem a múltban, sem pedig most alapjában véve nem voltak különösebb hibák, vállalták, hogy az 1969-es esztendő végéig 50 mázsa sertéshúst adnak a közellátásnak terven felül. Programra tűzték, hogy az 1970-es esztendőben tovább tökéletesítik a termelési programot. Törzskönyvezett egyedekkel egészítik ki a kocaállományt, hogy a környező hústermelő gazdaságok számára 500 választott malacot eladhassanak, 120-at pedig saját tagjaiknak, nevelhessenek fel. Ügy tervezték, hogy a szövetkezet tulajdonában maradt malacokat meghizlalják, s Így 200 mázsa sertéshúst adnak majd el év végéig. AZ ALAPSZERVEZETI GYŰLÉSEK a szövetkezetben sokoldalúak. A termelési és a társadalmi problematikát mindig egyszerre tárgyalják, nem osztják fel a tárgykört társadalmi és termelési problematikára. Ez a helyes, mert a szövetkezet termelése semmi esetre sem választható el a társadalmi Jellegű kérdésektől. S nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy egyik a másikat olyannyira feltételezi, hogy a szövetkezet termelési és ökonómiai, valamint a tagság társadalmi helyzete nagyon is kölcsönös hatással vannak egymásra. Ez természetesen a fiatalokra, a szövetkezet Jövendő tagjaira is befolyással van. Ami pedig a fiatalok megnyerését illeti, Zalabán ezen a téren is derekas munkát végeztek. Az idős tagok helyét nyugdíjaztatás után fiatalokkal töltik be, akik a közösben megtalálják helyüket és számításukat. Nekik és a tagság jó munkájának köszönhető, hogy a zalabai szövetkezet 1969-ben mintegy 300 ezer koronával túlszárnyalta bevételi tervét, és idők folyamán az üzembiztosítási alapra 900 ezer koronát helyezett. (hall Gyorsabb áruszállítást kívánunk Tóth József, a Dunaszerdahelyl Terményforgalml Üzem igazgatója: ■»■óth Józset elvtársat, a Duna- B szerdahelyi Terményforgalml üzem Igazgatóját nagy gondok között találtuk. Amikor bosszankodása felől érdeklődtünk, kirobbant: — Minket okolnak, hogy nincsen elég mezőgazdasági termát a piacon?! Ki látott már Ilyet? Nyáron 500 vagon búzát és 200 vagon sörárpát nem tudtunk eladni. Most meg 1300 hízósertésünk már több nap óta vár az elszállításra. A városiak meg sorbaállnak sertéshúsért, nem beszélve a baromfiról. November utolsó dekádjában 18 vagon hízóbaromfira kaptunk kínálatot a mezőgazdasági üzemektől, de csak 4 vagont tudtunk elhelyezni. Ezek után megértettük, ml bántja Tóth elvtársat. Hisz nincs attól nagyobb méreg, amikor a fáradságos munkával kitermelt árut nem tudjuk értékesíteni. De hát már a ml kereskedelmünktől ezt megszoktuk. Feledve a bosszúságokat, feltettünk neki néhány kérdést az elmúlt évvel kapcsolatban. — Hogyan teljesítették gabonafelvásárlás! tervüket? — Mintegy 2790 vagont kellett felvásárolnunk, azonban 3340 vagont vásároltunk fel — A mezőgazdasági üzemek elég takarmánykeveréket kapnak? — A mi részünkről megteszünk mindent. Tervünket lényegesen túlteljesítettük. — Hogy állnak a tojáseladással? —Úgy számítom, hogy megközelítőleg 2 millió darabbal túlteljesítjük. — A sertéshúseladással lemaradnak? — Nem tőlünk függ. Ha elszállítják a hízósertéseket, akkor 30 vagonnal túlteljesítjük tervünket. A marhahúseledást is túlteljesítjük. A baromfihússal viszont lemaradunk, mert a konzervgyárak nem győzik feldolgozni a hízóbaromfit. — Külföldre is szállítanak húst? — Olaszországba 1082 db hízóbikát adunk, az előzetes nemzetközi szerződés alapján. — Minek örül így az év végén a legjobban? — Elsősorban annak, hogy mezőgazdasági üzemeink egyre többet termelnek, és ezért lényegében túlteljesítettük a felvásárlás tervét. — Mi miatt bosszankodik? — A már említett szállítási nehézségek miatt. Gépparkunk elavult és nem bírja már az egyre növekvő árumennyiség szállítását. A termelők elég nyersanyagot adnak a keverőkbe, azonban a keverékek készítéséhez kevés hallisztet, olajpogácsát kapunk. A legnagyobb gondot azonban a raktárhiány okozza. Nagylégen például hat esztendeje épül a gabonasziló, már csak pár hetes munka lenne rajta, és mégsem fejezik be. — Mit vár az új évtől? — Sokkal többet, mint e búcsúzétól. Elsősorban is több raktárhelyiséget, több szállítóeszközt és természetesen rugalmasabb kereskedelmet, hogy a becsületes mezőgazdasági dolgozók által kitermelt árut minél gyorsabban a fogyasztóhoz juttathassuk. (b) PIKÁNS KECSUP TAKÄCS DÉNES, a SLOVLIK dunaszerdahelyi 'konzervgyárának gyártási és technikai Dsztályvezetője Dunaszerdahelyen két konzervgyár is van. Az egyik a cíferi baromfifeldolgozó vállalat üzeme, a másik a SLOVLIK zöldség- és gyümölcstartósitó üzem. Most, az év végén, az új év elején mindkettőben sok a gond. n urenc, a baromfifeldolgozó üzem igazgatóhelyettese kapacitáshiányra panaszkodott. A hízóbaromfi felvásárlása növekedett, azonban a konzervgyárat nem korszerűsítik és nem bír megbirkózni a feladatokkal. Pedig már a nyúlhús konzerválását is abbahagyták, ezzel igen megrövidítették a fogyasztókat, mert C s e r g e István minőségi ellenőr szerint a nyúlpástétomok után olyan nagy volt a kereslet, hogy már a tavaszi hónapokban elfogyott. Mostani gyártmányuk a „Jemná hydina“ és a „Glóbus“ pástétom az üzletekben közkedveit. Ez tehát a helyzet az egyik konzervgyárban. Sok a nyersanyag, kicsi a kapacitás. A SLOVLIK üzemben viszont Takács Dénes a gyártási és technikai osztály vezetője nyersanyaghiányra panaszkodik. — Mi okozta a legtöbb gondot az elmúlt évben? — érdeklődtünk. — Főleg a húskonzervek gyártása. Nem kaptunk elég és megfelelő minőségű húst és emiatt csak ezen a szakaszon 6,8 millió korona értékkel kevesebb árut gyártottunk. — A zöldségtartósítás sikeresebb volt? — Általában elégedettek lehetünk, különösen a nyári tartósításhoz volt elég anyagunk. A kompótok tervét például teljesítettük, a berakott zöldségét is, a paradicsompüré gyártási tervét 102, a sterilizált zöldségét pedig 107 százalékra teljesítettük. Nagymennyiségű barackot tartósítottunk. Jóval többet a tervezettnél. Az eperkonzervek gyártási tervét 120 százalékra teljesítettük. — Milyen zöldségféléből volt hiány? — Kevés pirospaprikát kapunk, mert a csallóközi és Komárom-környéki piros paprika nagy részét elviszik a cseh országrészek konzervgyárai. Kevés a zöldborsó is, mert a Csallóközben nem akarják termelni. Ugyanez a helyzet a beraknivaló uborkával is. Ezért a jövőben ezeket a zöldségféléket más területekről szerezzük be. Zöldborsót és uborkát például a Szenei Állami Gazdaságból. — Mit vár az új évtől? — Elsősorban több nyersanyagot: húst, zöldbabot, uborkát. — Milyen új árufélével mutatkoznak be az új évben? — Meglepjük a fogyasztókat. Úgynevezett pikáns kecsupot gyártunk. Az alapanyaga természetesen paradicsompüré, de hagymával, fűszerkeverékkel és csípőspaprikával tesszük pikánssá. — Mennyit kap ebből a piac? — Egyelőre 5—10 vagonnyit, de ha nagyobb a kereslet, a jövőben korlátlan mennyiséget gyártunk. — Minek örülne a legjobban az új évben? — Annak, ha az Illetékesek befejeznék a kazánház építését, mert sokszor gőzhiány miatt üzemzavarok fordulnak elő. (b) LEVELEZŐK FÓRUMA Nemcsak Félen kellene megbecsülni az öregeket Olvastam a „Félen megbecsülik az öregeket“ című cikket, és feltűnt, hogy mind a 60 nyugdíjast felkarolják, és — amint Bal la József, a cikk írója megemlítette — mind a hatvan nyugdíjas segít az idénymunkában. Sajnos, nálunk más a helyzet. A régi csoportvezető mindig hívott munkába, de az új, az már megfeledkezett rólunk Szóltam is neki, de 6 csak bólintott és továbbra sem vette Igénybe felajánlott segítségünket. Pedig a 445 koronás nyugdíj mellé jól Jött volna egy kis kereset. Kúcs Gyula, Alsószecse Szőlészek köszönik a Szabad Földművesnek Mi, a szína! szőlészet munkásai hálásan köszönjük a Szabad Földművesnek az év végén és az új év elején, hogy hasábjain szerkesztőik szaktanácsokkal láttak el minket. Sokat fejtegették a szőlészet jelenlegi helyzetét, és fejlődésének távlatait. Egyben fájó szívvel emlékezünk Roncsol István és Sivák György szőlőmunkásra, akik év közben eltávoztak sorainkból A Szabad Földműves kollektívájának a baráti hangú cikkekért és a sok szaktanácsért köszönetét mondunk, s egyben boldog új esztendőt kívánunk! Gyurka Pál, Szína Iskola, amilyen csak egy van A szőlőskel hároméves szőlészeti és borászati iskola 1952-ben kezdte meg működését. Évente a diákok száma 50—80 között ingadozik. A tanári kar Ihárom pedagógusból, két mesterből, két nevelőből áll. A kísérleti telep 53 hektár, amelyből 22 'hektár már termést ad, 31 hektár pedig újtelepítésű szőlő. A kísérleti területet a diákok művelik, és így az elméleti oktatáshoz gyakorlati tapasztalatokat szereznek. Az iskola olyan remek borokat készít, hogy hírük a határon túlra is eljutott. Az Iskola borplncé- Je négy helyiségből áll. Három tároló és egy kóstoló részleg. A pince 10—12 fokos hőmérsékletet tart. A 236 hordóban 5 vagon bor vár eladásra. A pincét gyakran felkeresik a borszerető emberek, mert a kóstolóban Tokaji Furmintot, Tokaji Aszút, méghozzá négyputtonyost is ízlelgethetnek. A vendéglátó házigazda Gönczy Lajos, aki az Iskolában szerezte mesteri oklevelét, mindenkit szívesen fogad, és a tanulóknak is átadja tapasztalatait. Bába Piroska, Kassa Miért nem kérdeznek meg minket? Mint főiskolát végzett szakemberben, bennem Is felvetődik néhány gondolat, vajon miért nem kapunk elég érvényesülési lehetőséget? Most nem akarok azzal foglalkozni, hogy vidéken, telhát a mezőgazdasági üzemekben legtöbbször rosszak az elszállásolást és étkezési lehetőségek, inkább emberi problémát akarok felvetni. Valahogy mostohán bánnak velünk, és amikor elhelyeznek a mezőgazdasági üzembe, megfeledkeznek rólunk. Engem például a Járási mezőgazdasági társulás káderfelelősei, vagy más felelős funkcionáriusai még egyszer sem látogattak meg, és egyszer sem kérdezték meg, hogy milyen körülmények között élek, milyen nehézségek vannak munkaterületemen, és soha nem adtak szaktanácsot, hogy milyen módon oldjam meg a problémát. A fiatal mezőgazdasági szakemberek lélektanával senki sem foglalkozik. Ilyesmit még a mezőgazdasági főiskolán sem adnak elő. Jó lenne pedig a főiskolákon tanítani a fiatal munkások, fiatal szakemberek számára, akik kikerülnek a mezőgazdasági üzemekbe és még kiforratlan fiatalokkal kell dolgozniuk. Csirke József mérnök, Rimaszécs Hetven téli etetőt készítettek A párkánynánai vadászok nemcsak vadászni szeretnek, hanem törődnek a vadakkal is. Még a tél kezdetén 70 téli etetőt készítettek az élelemben szűkölködő vadállomány számára. Csányi Mátyás, a Vadászszövetség elnöke, igazán példásan vezeti a vadászszövetséget. A tagok közül igen aktív Márton Sándor és Juhász Vince, akik az említett etetőket készítették. Meidlik Kálmán, Nána Űj téglagyár Kicsinden Az érsekújvári Járásban megkezdte működését a Kicsindi Helyi Nemzeti Bizottság és a helyi EFSZ téglagyára. Hindi József nyugdíjas vezetésével kísérletképpen 8000 téglát égettek ki. (M. K.) Ötvenezer korona értékű dughagyma a hó alatt Pogrányban is leesett a hó és fehérük a határ, örülhetnénk is neki, ha neim keserítene olyasmi, Ihogy 50 ezer korona értékű dugihagymát rejt maga alá a hótakaró, és több mint egy vagon káposzta is megfagyott. De két vagon sárgarépa is a fagy áldozata lett. A gazdaság elmaradt az őszi munkákkal is, mert míg a cukorréjM alá sem szántották meg a földet. (N. L., Pográny) Százhuszonhét mázsa hús terven felül Pártunk felhívását a gadócl szövetkezetben Is megvitatták, és úgy döntöttek, hogy még a búcsúzó év végén 127 mázsa sertéshúst adnak el terven felül. De az új évben is helyt akarnak állni, és hogy elég malac legyen a hizlaláshoz, 30 átmeneti anyakocát állítanak be. A szövetkezet sertésállománya előreláthatólag mintegy 500 darabbal növekedik és így elég állományt tudnak majd adni a kisharcsási nagyhizlaldába. Andriskin József, Komárom Abefala kis határmenti magyar falu, alig 800 lakossal. Földművesszövetkezete azonban kiemelkedő eredményekkel hívja fel magára a figyelmet. Ennek köszönhető, hogy a falu fiataljainak nagyobb része Is helyben, a szövetkezetben keres és talál megélhetést. — A kertészetben ifjúsági brigád dolgozik, de sok a fiatal más termelési szakaszokon is — bizonyít Kovács Lajos, az EFSZ fiatal üzemgazdásza. — A lányok átlag 1300—1500 koronát keresnek havonta, a fiúk keresete azonban — akik többnyire a szövetkezet traktorait nyergelik — eléri a 2200—2400 korona havi átlagot. A magasabb életszínvonal anyagi alapja tehát biztosítva van Abaíalán. Milyen lehetőségek vannak a társadalmi felépítmény, a kulturális és sportélet kibontakozására? — tettem fel a kérdést Kovács Lajosnak. — A falu e téren is csak az EFSZ- re támaszkodhat — hangzott a válasz. A szövetkezet kulturális alapja évente 60—70 ezer koronát képvisel, Szűk lett a falu a fiataloknak? a pénzügyi alap tehát biztosítva látszik. Rosszabb viszont a helyzet a szabad idő aktív, kulturált kihasználását szolgáltató berendezések terén. Van a faluban egy ifjúsági klub, amelyben viszont alig 10—15 ember fér el. Ez a tény, az egyetlen rendelkezésre álló helység szűk volta korlátozza a kielégítőnek mondható klubfelszerelés, a lemezjátszó, rádió, magnetofon és a társasjátékok teljes kihasználásának lehetőségét. Megnéztem a szűk kis klubot. Egy régi, kívül már omladozó házban rendezték be maguknak a fiatalok. Nyáron nincs igen kihasználva, a fiatalok társasélete ilyenkor a futballpályán összpontosul. Molnár László szervezte újjá a futballcsapatot, amely az őszi Idényben ötödik helyen végzett a lárásl IV. В osztályban. A szövetkezet anyagi támogatásával most öltözőt rendeznek be a futballpályához közeli ifjúsági klubban. A szűk kis épület így még szflkebbé válik. Télen mégis Itt talál otthont az abafalai fiatalok társadalmi élete. Szombat-vasárnap itt találkozik a falu kulturális életét Istápoló, kislétszámú lelkes gárda. Pásztor Katalin, Ferencz Margit tartja mozgásban a klubéletet. Itt tanulják be az esztrádműsorokat, színdarabokat is. A műkedvelő színjátszás régi hagyomány a faluban. Minden évben színpadra lép a színiátszócsoport legalább egy darabbal. Idén Gyárfás Miklós: A fiam nem a lányom című vígjátékot választották. A helyiséghiány által szűkre szabott lehetőségek között Is élénk társadalmi tevékenységet fejtenek ki a határmenti kis falu fiatallal. Mindez bizonyítja, hogy az igények, a magasabb szintű társadalmi-kulturális élet igényei nemcsak a felszín alatt élnek Abafalán, hanem kitartó energiával keresik a szűk keretek közül kivezető utat. Nem szabad magukra hagyni az abafalai fiatalokat. A szökezet anyagi támogatása mellett elsősorban a helyi nemzeti bizottság messzebbmenő erkölcsi támogatása szükséges. Kis leleményességgel és persze Jóakarattal meg lehetne oldani az ifjúsági klub helyiségeinek bővítését, mert az abafalai fiatalok állítása szerint a nagyobb klubhelyiség a legégetőbb igény, a legsürgősebb megoldást kérő probléma. Az anyagi, pontosabban a pénzkérdés, a Jő kereseti lehetőség még nem biztosítja, hogy a fiatalok számára ne váljék szűkké a falu. Kovács Z. 1970. január 3.
