Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-20 / 25. szám

KÖZGAZDASÁG

Az EFSZ-ek szabad pénzeszközei?

Mezőgazdasági üzemeinkben az utóbbi években nagymértékben rátértek a kukorica nagytáblás, korszerű technológiával történő termesztésére. Azelőtt a kukoricát a sok élőmunka ráfordítás következtében drága növénynek tartották. Ojabban azonban a komplex agrotechnika alkalmazása, vagyis a nagyhozamú vetőmagvak használata, a gyomirtószerek igénybevétele, a művelés és a betakarítás komplex gépesítése csökkentik a kukoricára fordított költségtételeket. —i—

Ä hibák helyrehozása társadalmi feladat

Az egységes földművesszövetkezetek nemcsak az 1966—1968 években gazdálkodtak sikeresen, hanem tavaly is. Mült évi kimagasló gazdasági eredményüket a következő adatok minden szónál ékesebben bizonyítják. A mezőgazdasági termelést öszszesen 6,6 százalékkal, felhasználható bruttó jövedelmüket pedig 9,4 százalékkal növelték. E jövedelem címén összesen 6,927 399 ezer koronát könyveltek el, és ebből az összegből 78,7 százalékot, azaz 5,454 340 ezer koronát a személyi és közös fogyasztási alapba, 21,3 %-ot, tehát 1,472112 ezer koronát pedig a felhalmozási alapba Juttattak.

A fejlesztési alap folyószámláján

1969. XII. 31-én kimutatott egyenleg összege 599 880 ezer korona volt. Ebbe az alapba az állóeszközök eredeti értékéből leírt összegeket, továbbá a gazdasági eredmény címén elkönyvelt összeg bizonyos részét, valamint a fejlesztésre s az üj beruházásokra fordítható szubvenciókat juttatják. Az EFSZ-ek gazdálkodását — főleg a különböző éghajlati sajátosságok következtében — hátrányosan befolyásoló különbségek kiegyenlítésére szolgáló tartalékalap összege elérte a 2,047 936 koronát. Az üzemvitelhez szükséges pénzeszközök alapja (a forgóalap) 5,255 254 ezer koronára, más alapok egyenlege pedig összesen 434 635 ezer koronára emelkedett.

Az említett alapokba — az üzemviteli alap kivételével — juttatott összegeket azért nevezik néha szabad pénzeszközöknek, mert az egységes földművesszövetkezeteknek egyrészt fejlesztési célokra (építkezés, stb.), másrészt az esetleges társulással kapcsolatos pénzügyietekre lehet ezeket a pénzeszközöket felhasználniuk.

Valóban tárgyilagos és helytálló ez az értelmezés? Véleményünk szerint nem egészen helytálló, mert á földművesszövetkezetek évközben a tartalékalapból merítenek bizonyos öszszegeket üzemviteli célokra, jobban mondva azért, hogy az üzemvitelhez szükséges pénzeszközök ideiglenes hiányát pótolhassák. Szerintünk helytelen lenne, ha az a földművesszövetkezet, amely a bankban nyitott üzemviteli folyószámláján megfelelő öszszegű betéttel rendelkezik, ennek ellenére üzemviteli hitelt kérne. Magától értetődő, hogy a Csehszlovák Állami Bank az ilyen esetben igényelt üzemviteli hitelt nem folyósíthatja. Ez egyébként sem lenne előnyös. A földművesszövetkezet ugyanis a bankban nyitott üzemviteli folyószámláján javára elkönyvelt összeg után 0,5 % kamatot kap, a terhére elkönyvelt összeg után pedig 3 % kamatot fizet. Nyilvánvaló tehát, hogy azt az összeget, amellyel a földművesszövetkezetek szabadon rendelkezhetnek (szabad pénzeszközök) csak akkor lehetne pontosan feltüntetnünk, ha előre számításba vehetnénk az egész évi üzemvitelre fordított összeget. Az így kiszámított összegből le kellene még vonnunk azokat a végeredményt eltorzító összegeket, amelyek az EFSZ- ek kimutatásaiban üzemviteli követelések vagy tartozások címén szerepelnek.

A Csehszlovák Állami Bank 1969. XII. 31-én összesen 1,508 307 ezer koronát írt jóvá az egységes földművesszövetkezetek üzemviteli folyószámlá-Л dunaszerdahelyi járás mező” gazdasági termelése a legutóbbi tíz esztendő alatt óriási fejlődésen ment keresztül. Üres magyarázat helyett azonban érzékeltessük talán a fejlődést néhány kézzelfogható adattal.

1960-ban mindössze 236 millió koronát tett ki a járás mezőgazdasági üzemeinek évi piaci termelése. Tavaly a járás mezőgazdasági üzemei 471 millió körona értékű terméket adtak a társadalomnak. Némely tekintetben — például a gabonatermesztésben — a járás utolérte a világ legfejlettebb országainak színvonalát.

A fejlődés természetesen nem volt a véletlen műve, bár nehéz lenne egyértelműen megnevezni, minek köszönhető. Egy egész sor tényező játszott közre, hogy a dunaszerdahelyi járás a néhai többé-kevésbé extenzív mezőgazdasági termelése helyén ma virágzó, belterjes gazdálkodást folytat. Hivatkozhatnánk a gépesítésre, a szakosításra, a kemizálásra, a korszerű üzemszervezésre, melyek kétségkívül jelentős mértékben befolyáján. Jóllehet az EFSZ-ek ennek a tetemes összegnek túlnyomó részét a tartalékalapból utalták át az előbb említett folyószámlára, az azon jóváírt egyenleg összege —■ mint már megindokoltuk — mégsem tekinthető szabad pénzeszköznek, hiszen bizonyos részét a szövetkezeti tagoknak járó osztalék kifizetésére, további részét pedig a növénytermesztéssel járó költségek fedezésére használják fel. Ezért aligha lehet a valóban szabad pénzeszközök teljes összegét megállapítanunk.

Minden bizonnyal helyesebb, ha azokat az összegeket tekintjük szabad pénzeszközöknek, amelyeket az EFSZ-ek is így minősítettek és azok a bankban vezetett folyószámlájukon későbbi időponthoz kötött felmondásra szóló betétekként szerepelnek. A szlovákiai EFSZ-ek 1—3 évi felmondásra szóló bankbetétje összesen 220 millió 700 ezer korona. Ebből az összegből 30 millió 100 ezer koronát a közép-szlovákiai, 80 millió 800 ezer

FRANTIŠEK ŠIMUNIC

koronát pedig a kelet-szlovákiai kerületben kötöttek az említett felmondási időkhöz. Valószínűleg inkább — habár így sem teljesen — helytálló, ha szabad pénzeszközöknek ezeket a bankbetéteket minősítjük.

Szabad pénzeszközöknek tekinthetjük a 3—6 havi felmondási időhöz kötött bankbetéteket is, amelyeknek öszege vagy annak tetemes része azonban csak ideiglenesen sorolható a szabadnak minősített pénzállományba.

Említést kell tennünk az EFSZ-ek beruházási folyószámláján távlati felhasználás céljaira elkönyvelt pénzeszközökről, illetve a felhalmozásukat lehetővé tevő pénzforrásokról is. Az ezen folyószámlán szereplő kiadási és bevételi tételeknek a szlovákiai kerületek szerint kimutatott, 1969. XII. 31-i egyenlege a következő: Nyugat-Szlovákia 124 500 ezer korona, Közép-Szlovákia 45 800 ezer korona, Kelet-Szlovákia 52 400 ezer korona, tehát összesen 222 700 ezer korona volt.

Ezek az összegek elsősorban az EFSZ-ek fejlesztési alapjának számláján 1969. XII. 31-én kimutatott szabad pénzeszközök, de a kimutatás nem teljes, mert nem tünteti fel minden EFSZ-nek arra vonatkozó adatait, hogy 1969 decemberében mennyit utaltak át leírások címén, s a gazdasági (pénzben kifejezett) eredményből milyen összeggel töltötték fel a fejlesztési alapot.

Ha pedig az említett pénzeszközök felhasználásának lehetőségeit vesszük figyelembe, semmi esetre sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a társadalombiztosítás első éveiben alapított földművesszövetkezeteknek már a legközelebbi években nagyon sok, hovatovább hasznavehetetlen gazdasági 's egyéb épületet kell új, korszerű épületekkel pótolniuk. Véleményünk szerint főleg ezekre az építkezésekre kell a beruházási folyószámlán elkönyvelt bankbetéteket felhasználniuk s ezért csak kisebb részüket fordíthatják más célokra.

Az EFSZ-ek szabad pénzeszközeinek feltételezhető összege 448 millió

üzemszervezést. Még nem is oly régen az emberek itt, a dunaszerdahelyi járásban is idegenkedtek a gépektől, szakosítástól, kemizálástól, és mindentől, ami kizökkentette őket évszázados életritmusukból. Mindenekelőtt az emberek gondolkodásmódjában, élet- és világszemléletében beállt változás tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelésben is érvényre jutottak a korszerű intenzív gazdálkodás alapelvei. A dunaszerkorona, illetve a nyugat-szlovákiai kerületben 241 millió, a közép-szlovákiai kerületben 74 millió és a keletszlovákiai kerületben 133 millió korona. Amennyiben a szlovákiai EFSZ- ek ez idén nem érnék el a tervezett gazdasági eredményeket és az esetleges különbözetet nem egyenlíthetnék ki a tartalékalapból merített pénzeszközökkel, az így alakuló hátrányos helyzet visszahatása következtében nem rendelkezhetnének a szabad pénzeszközök teljes összegével.

Az élvonalbeli EFSZ-ek már néhány éve a mezőgazdasági termelés fellendítésére, e célból pedig közös szövetkezeti vállalatok létesítésére fordítják a rendelkezésükre álló szabad pénzeszközöket. Szlovákiában 1969. XII. 31-ig 65 557 ezer koronával járultak hozzá összesen 93 ilyen vállalat létesítéséhez. Közülük néhány már eddig is kiválóan működik. Jól kamatoztatják a részvényesek betétjeit, sőt haszonrészesedés címén is tetemes összegeket fizetnek.

Sok járásban csak nemrég létesültek ilyen vállalatok, tehát még nem birkózhattak meg a kezdeti nehézségekkel s ezért nem lehetnek kielégítők gazdasági eredményeik sem. A részvényeseknek nem fizethetnek kamatot és magától értetődő, hogy haszonrészesedést sem. Az ilyen szövetkezeti vállalatokban társult egységes földművesszövetkezetek s Miami gazdaságok többsége kellő megértéssel veszi tudomásul ezt a jelenleg még kedvezőtlen helyzetet. Akadnak azonban olyan mezőgazdasági üzemek is, amleyeknek vezetőségét a helyenként kezdeti sikertelenség elriasztja a közös vállalkozástól. Határozatlan magatartásukkal nemcsak a mezőgazdaságnak ártanak, hanem egész társadalmunknak is.

Az 1969. XII. 31-én lezárt kimutatás szerint a közös szövetkezeti vállalatok többsége, azaz 54 vállalat főleg építési és talajjavítási munkálatokra specializálódott, 19 vállalat baromfi- és sertéshússal, 10 vállalatban különféle mezőgazdasági termékek értékesítésével foglalkoznak, 7 vállalatban pedig egyéb tevékenységet fejtenek ki. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a szlovákiai mezőgazdasági üzemek még csak az első lépéseket tették meg a társulás adta kedvező lehetőségek felé. Vitathatatlan, hogy bizonyos mezőgazdasági vagy egyéb munka elvégzése nem fizetődik ki minden üzemben, de több üzemnek a közös szövetkezeti vállalatban lehetséges közreműködése kétségkívül meghozza gyümölcsét. Néhány szlovákiai járásban ezt mindeddig figyelmen kívül hagyják, és a mezőgazdasági üzemek — félremagyarázott, vagy helytelenül értelmezett önállóságukhoz ragaszkodva — sok mindennel „elbíbelődnek“. Ez pedig már azért is helytelen, mert felesleges megterhelésl A társulás, Illetve az érdekközösség elvén alapuló egyesítés jelenlegi folyamata bíztató, tehát a mezőgazdasági termelés gyorsabb, lendületesebb fejlesztésére kellene serkentenie. Ezt az olyannyira óhajtott lendületet azonban főleg a közös szövetkezeti vállalatokban társult egységes földművesszövetkezetek adhatják. Meg vagyunk róla győződve, hogy többségük rendelkezik az ehhez szükséges eszközökkel.

nak idején alapjában véve érthető ellenállásba ütközött a szövetkezetesítés, a földdarabok, parcellák egyesítése, hogy nagyobb területen érvényesülhessenek a gépi munka és a korszerű mezőgazdasági termelés további előnyei. Egyik-másik szövetkezet még így is aránylag kis földterületen gazdálkodott, ami szintén gátolta a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozását.

A dunaszerdahelyi járásban 1960-A komáromi járás szakosított vállalatainak sikeres együttműködése megköveteli úgy a hozzáértő munkát az egyes tenyészetekben,, mint a fegyelmet a vállalatok közötti kölcsönös kapcsolatok területén. A második követelményt azonban az utóbbi két évben eléggé elhanyagoltuk. A tervezés követelményeinek betartása helyett a viszonyok „fellazítására“ került sor, melynek elsősorban a kooperációs kapcsolatok látták a kárát. A járásban, amelyik tervezett feladatainak teljesítéséhez rá volt utalva a fiatal állatok vásárlására más járásokból, olyan helyzet alakult ki, hogy nemcsak azt nem kapták meg, amit terveztek és amiben meg is egyeztek, de még a járás saját vállalatai is más járásokba adták el a növendékállatokat.

A szarvasmarha-tenyésztés veszteségességéről szóló elméletek, melyek a tej- és a húshozam leegyszerűsített kalkulációiból indultak ki, oda hatottak, hogy egyes gazdaságok abráktakarmány-feleslegeiket is áruba bocsátották, ahelyett hogy saját állattenyésztésükben hasznosították volna. Ezekben az években még egy másik elmélet is lábra kapott: a termelés növelése az állomány csökkentése által, a kevésbé hasznos egyedek kiselejtezésével. Ennek az elgondolásnak azonban csak a felét sikerült elérni: növekedett ugyan az egyedek hasznossága, lecsökkent azonban a termelés. Bogyán (Bodza) például

1967-ben 100 ha mezőgazdasági földterületre 38,7 darab szarvasmarha jutott, 1969 végén már csak 28 darab, Izsán ugyanebben az időben a 100 hektárra eső szarvasmarha száma 46,4-ről 32-re csökkent, Marcelházán (Marcelová) 42-ről 34-re, Naszvadon 48,1-ről 32-re, stb. Az állományt ott is csökkentették, ahol megelőzőleg már jó színvonalat értek el. Szilason (Brestovce) például 71,3-ról 50 darabra, Káván 42,18 darabról 30 darabra.

ban a szövetkezetek területének átlagos nagysága 881 hektár volt. Az elmúlt tíz esztendő alatt azonban a szövetkezeti tagok megértették, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése elképzelhetetlen a termelés további összpontosítása, integrálása nélkül. A kisebb szövetkezetek egyesítésével ma a termelőegységek nagysága átlagban a járás területén 11 200 hektár.

Még ennél Is szembetűnőbb azonban a tudomány térhódítása. 1960- ban mindössze két főiskolai és 66 középiskolai végzettséggel rendelkező szakember dolgozott a dunaszerdahelyi járás szövetkezeteiben. Ma 109 főiskolai végzettségű, és 365 középfokú képesítéssel rendelkező szakember működik a szövetkezetekben. Nem vagyunk messze az igazságtól, ha az állítjuk, hogy éppen a szakemberek jelenléte járult hozzá jelentős mértékben a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági termelésének fellendüléséhez. Meg aztán az egyszerű emberek Is megtanultak korszerűen gazdálkodni, levetették szűk látókörük évszázados átkát. P. L.

A tehénállomány járási átlagban is lecsökkent, 1967-ben 100 ha mezőgazdasági területre 18,7 darab tehén jutott, 1969-ben már csak 17,7. 1968-ban a bagotaiak 31 vemhes üszőt adtak el a járáson kívül, holott ugyanakkor 100 hektárra számítva csupán 16 tehenet tartottak. Hasonló volt a helyzet Izsán és másutt is. Elgondolkoztató a bagotaiak és az izsaiak álláspontja, akik a vemhes üszők árusítását még az idén is folytatni akarják!

A helyzet alapos felmérése az év elején és a helyzet javítását szolgáló intézkedések már eddig is eredménynyel jártak. Az első negyedévben a tervezett 2313 tehén helyett 2980 tehenet termékenyítettek meg, továbbá 520 üsző helyett 614 üszőt. Tökéletesítik a mesterséges megtermékenyítés technikai körülményeit, hogy jobb eredményeket érjenek el ezen a téren is. Az év elején még érezhető volt a kiselejtezési hullám, különösen Bagotán (Bohatá), Marcelházán, Naszvadon és Csallóközaranyoson .(Zlatná na Ostrove). A nagyfokú kiselejtezés elsődleges oka a sterilitás megszüntetése. Az alacsony szarvasmarhasűrűségű üzemek vezetőivel megtárgyalták az állomány feltöltésének a kérdéseit a rendelkezésre álló egészséges és jó forrásokból. Az intézkedések alapján vemhes üszőket vásárolt már a naszvadi és a gadóci (Hadovce) EFSZ, valamint a Gyulamajori ÁG vásárlási szerződést kötött a marcelházi és a perbetei (Príbeta) EFSZ-szel. A bagotai és az izsai EFSZ-t utasították, hogy csak az állomány megfelelő feltöltése után adhatnak el vemhes üszőket.

Ogy mutatkozik tehát, hogy az utóbbi két év nem kívánatos fejlődését sikerült megállítani a komáromi járásban. Jó hatást fejtettek ki a terven felüli fedeztetésért járó prémiumok is. A nyilvántartásból az is kitűnik, hogy az idei első négy hónap alatt a járás szarvasmarha-állománya 1505 darabbal, a tehénállomány pedig 20 darabbal növekedett. Ez azonban még mindig kevés, sok munka szükséges még, amíg a járás újból eléri a két év előtti állatállományt és továbbfejleszti azt a járás lehetőségeinek megfelelően.

Ha a járás el akarja érni az 1968-as színvonalat, amikor a szarvasmarhasűrűség 100 hektárra átlagban 42,2 darab volt, akkor az elfogadott határozatokat valamennyi mezőgazdasági üzemben következetesen teljesíteni kell. Nem árt megjegyezni azt a tényt sem, hogy az Ifjúságfalvai EFSZ-ben [Dedina Mládeže) a jelenlegi 82 darab szarvasmarha-állománysűrűséget a legközelebbi öt év alatt 100 darabra akarják felfejleszteni, a tehénsűrűséget pedig 40 darabra, 100 hektár mezőgazdasági földterületre számítva. A szarvasmarhatenyésztés ebben az üzemben a termelés legfontosabb intenzifikáciős tényezője. Alaposan megcáfolja az utóbbi időben terjesztett ál-igazságokat a szarvasmarhatenyésztés veszteségességéről. Az Ifjúságfalvai EFSZ-ben a szarvasmarhatenyésztés alapelve a hasznosság növelése az állomány növelése mellett. Ez az irányzat követendő példa a szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozó valamennyi mezőgazdasági vállalat számára. Du.

solták a dunaszardahelyi járás mezőgazdasági termelésének a fejlődését. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a fejlődés hátterében nem látnánk az embert, az emberi hozzájárulást. Mert mindenekelőtt az ember volt az, aki létrehozta a magas szintű gépesítést, szakosítást, kemizálást,

dahelyi járásban ez a — többé-kevésbé lélektani folyamat — már évekkel ezelőtt megindult, nagy hasznára mind a járásnak, mind az egész társadalomnak.

Persze ez sem ment olyan simán, mint ahogy azt néhány mondatban felvázoltak. Emlékezzünk csak, an-