Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 3. szám
KERTÉSZET A R В O R Q L A gyümölcsfák és bokrok téli permetezésére Ismét ú] készítmény kerül forgalomba. Az ,,ú]“ jelző talán meg sem illeti, mivel a már jól ismert Arborol-készítmények egyik változatáról van szó. Ebben a készítményben azonban van valami új is, s ezért úgy gondoljuk, hogy hasznos lesz kertészkedőinket megismertetni annak egyes tulajdonságaival. Az eddig (használatos Arborol-készítmények összetétele ilyen volt: A szokványos Arborol 47 % antracénolajat és legalább 7 százalék DNOK- dinitroortokrezolt tartalmazott, 3 százalékos töménységben alkalmazták, csak ha a fákat pajzstetvek támadták meg, akkor akalmeztak 5 százalékos töménységet. Az Arborol AC 47 százalék antracénolajat és legalább 7 százalék DNOK-hatóanyagot és 3 százalék pklórfenilbenzénszulfonátot tartalmazott. A kártevők előfordulásának mértéke szerint 3 százalékostól 5 százalékos töménységben permetezték ki.. Az új Arborol M készítmény összetétele: Legalább 4,5 százalék dínitroortokrezol (a DNOK nátriumsója J, továbbá legalább 3 százalék paraklórfenilbenzénszulfonát (PCPBS) és legalább 70 százalék ásványolaj. A fák és bokrok tenyésznyugalom idején végzett permetezésére elegendő, ha 2—2,5 százalékos oldatot készítünk. Tehát 100 liter permetenyag készítésére 2—2,5 kg Arborol M készítményt használunk fel. Amint az elmondottakból látjuk a gyártó üzem — Spolane, n. v., Neratovice — az Arborol M-ben 7-ről 4,5 százalékra csökkentete a DNOK — szerves festékanyag — részarányát, az antracénolajat pedig ásványolajjal helyettesítette és fokozta annak részarányát. A PCPBS-tartalom azonban továbbra is 3 százalékos maradt, ugyanúgy mint az Arborol AC esetében. Most még röviden ismertetem az Arborol M előnyeit. A DNOK-tartelom PCPBS-hez való arányának 4,5 százalékról 3 százalékra való módosítása csökkenti a DNOK túladagolásának veszélyét, amelynek — amint ismeretes — a rovar- és atkairtó hatáson kívül gyomirtó hatása is van, tehát veszélyezteti a gyümölcsfák alatt és azok közelében termesztett kultúrnövényeket. Számtalanszor megtörtént, hogy a gyümölcsész — főként amikor túllépte a permetlé töménységének megengedett felső határát — a permetezéssel károkat okozott a köztesekben. Egyes kertészkedök véleménye szerint a készítmény túladagolása nem árthat a téli időszakban sem a gyümölcsfáknak, sem a közteseknek, mivel a talajt vastag hóréteg borítja. Valójában a készítmény hatását a hóréteg, bármilyen vastag legyen is, egyáltalán nem csökkenti, mivel a hólével olvadáskor a talajba kerül és a közteseket részben károsítja. Ezenkívül a gyártó üzem az antracénolajat ásványolajjal, tehát jobb minőségű olajjal (helyettesítette, amely már egyszerű jelenlétével fokozza a DNOK és a PSPBS említett kombinációjának igen kedvező hatékonyságát. Az Arborol M készítmény 2—2,5 százalékos töménységű oldata lombhullástől rügyfakadásig megbízhatóan irtja a takácsatkák tojásait, az akácfa-pajzstetű lárváit, az almalevélbolha, a kökényszövőpille, a zöld almalevéltetű és a fekete répalevéltetű tojásait, a pajzstetveket, valamint a gyümölcsfákon és bokrokon áttelelő kártevőket azok téli fejlődési állapotában. Amennyiben a permetezést közvetlenül rügyfakadás előtt végezzük el a készítmény hatékony védelmet nyújt az almabimbó-likasztó bogár ellen is. Az Arborol M ugyanúgy, mint az eddig használt Arborol-készítmények hatékony védőszer a moíha és a zuzmó különféle fajtái ellen. A készítmény kipermetezésekor ugyanúgy járunk el, mint a többi téli permetezésre gyártott készítmény esetében. Az előírt készítményadagot először megközelítően azonos mennyiségű vízzel elkeverjük és állandó keverés közben az előkészített megfelelő mennyiségű vízzel töltött edénybe vagy közvetlenül a permetezőgép tartályába öntjük. Ajánlatos a készítményt használat előtt eredeti göngyölegében alaposan felrázni. Az Arborol M készítménnyel végzett permetezést mindig a korona csúcsán és kerületén kezdjük és úgy haladunk a korona belseje felé, hogy a permetlé az egész fát, illetve bokrot alaposan lemossa. A lehetőség szerint szélcsendes időben permetezzünk, testünk szabadon hagyott részeit védjük a vegyszerrel való érintkezés, leöntés, vagy permetezés ellen, mivel a készítmény a bőrt befesti és mérgező hatású. A munkabiztonsági és egészségvédelmi előírások betartása éppen olyan fontos, mint a többi permetezőszer használata esetén. Az Arborol M készítményt 1 és 4 literes csamogolásban árusítják. Mivel az Arborol M készítményt a rügyfakadás kezdeti stádiumában Is alkalmazhatjuk, a gyümölcsfák e készítménnyel végzett permetezését erre az időszakra hagyjuk. 1969. március 28-án e készítmény vizes emulzióval kezeltük az alma-, körte, őszibarack-, kajszibarack- és szilvafákat, továbbá a ribiszkét, köszmétét és szőlőt. Ebben az időszakban — főként a kajszibarackon, alma- és körtefákon — már megfigyeltük a rügyek duzzadását. A permetezést 16 Tökéletesített készítmény a gyümölcsfák téli permetezésére órától 18 óráig végeztük el. A levegő hőmérséklete gyenge szellő mellett + 5 °C volt. Az eső csak március 31-én reggel 7 és 9 óra között esett, majd gyenge esőt észleltünk április elsején az éjjeli órákban is. A fák kérge a permetezés után fahéj színűvé és fényessé vált. Néhány — a tenyészidő alatt végzett permetezés idején nehezen megközelíthető — almafán takácsatka tojáscsomókat észleltünk. Mivel az Arborol M számunkra ismeretlen készítmény volt, óvatosságból 1969. április 11-én az Oleoakarition 10 készítmény 1,5 százalékos töménységű oldatával permeteztünk. Az Oleoakarition 10 készítménnyel végzett permetezésből néhány takácsatkával fertőzött almafát ellenőrzés végett kihagytunk és ezeket a nyár végéig megfigyelés alatt tartottuk. Ezeken a fákon, amelyeket kizárólag az Arborol M készítmény 2,25 százalékos emulziójával kezeltük, a takácsatkák tojásainak színe és fénye még néhány hét múlva is változatlan maradt, s ezért féltünk, hogy a készítmény hatása nem megfelelő. Am 35 nap múlva nagyítóüveg alatt világosan megfigyelhettük, hogy a takácsatka tojásainak eredeti élénkpiros színe megbámult és néhány nap múlva — valószínűleg az időjárás hatására, valamint az ágak kérgének megvastagodása következtében — a tojáscsomók megrepedeztek és lehulltak. Az almafák levelei a tenyészidő alatt, rügyfakadástól szeptember végéig a takácsatkáktól megszabadultak. A többi kártevő előfordulási mértékének csökkenését szintén az Arborol M jő tulajdonságainak, helyesen megválasztott töménységének, valamint a fák és bokrok következetes téli kezelésének javára írhatjuk. Igaz, hogy a takácsatka és más kártevő esetleges tenyészidő alatti előfordulását nem írhatjuk az Arborol M elégtelen hatékonyságának rovására, mivel számolnunk kell azzal, hogy a közeli kezeletlen fertőzött területekről és a rosszul kezelt gyümölcsfákról a kártevők a kezelt gyümölcsösöket is elárasztják. Végezetül talán még annyit, hogy az Arborol M készítményt tekintettel az eddigi igen jó tapasztalatokra minden kertészkedőnek és gyümölcstermelőnek ajánlhatjuk. A gyártó üzemtől kapott tájékoztatás szerint ezzel a készítménnyel, azaz annak beszerzésével nem lesz gondunk, mivel képesek elegendő mennyiségű vegyszert gyártani. Ugyanis termelő kapacitásuk felszabadul, mivel az Arborol és az Arborol AC készítmények gyártását leállítják. Javasoljuk, hogy kertészkedőink a szükséges vegyszermennyiséget idejében beszerezzék, ám ügyeljenek arra. hogy a készítmény tárolási helyén a levegő hőmérséklete ne csökkenjen —5 °C alá. J. Tichý, Rača Hatalmas rudakon, végeláthatatlan sorokban csüngenek a vérvörös paprikát üzérek Paprikaszárító üzemben A komáromi járás legdélibb községeiben évről-évre növekszik a fűszerpaprika termelők száma. Ennek oka abban rejlik, hogy a fűszerpaprika, a legjobban „pénzelő“ növények egyike és a belföldi kereskedelem által is keresett cikk. Múlt év novemberében Hajabács László HNB titkárral ellátogattam a SLOVLIK radványi felvásárló és szárító üzemrészlegre, ahol teljes kapacitással dolgoztak. Tóth Gyula, az üzem vezetője elmondta, hogy már tíz esztendeje irányítja a felvásárlás és szárítás munkájának menetét. Azt is megtudtam, hogy az elmúlt évek során igen kedvező kapcsolat alakult ki a búcsi, radványi, mocsi, madari, hetényi, šrobárovói, páti, virti és mercelházi szövetkezetekkel, akik jóminőségű árut szállítanak. Az egyéni termelőktől és szövetkezetektől 17 vagon paprika került felvásárlásra száraz állapotban. Az ömlesztett állapotban levő paprika kilójáért 20, felfűzött állapotban pedig 22,50 koronát kaptak a termelők. Annak ellenére, hogy a felfűzött paprikáért felárat adnak, ennek nincsen mozgósító ereje. Valóban ez a helyzet, mert a telepen zsákok halmazát láttam. A rengeteg zsáktól alig lehetett mozogni. De a kerítés mellett rudakra akasztott paprikafűzérek száradtak a napon. A felvásárló telepen igen sok asszony dolgozik, de a csúcsmunkák idején sokkal több kézre lenne szükség. Megtekintettük a szárítórészleget is, ahol egy bolgár gyártmányú gép üzemelt. Az átmeneti idő nyolc óra. Ennyi időre van szüksége a paprikának, hogy teljesen kiszáradva kerüljön zsákokba, amelyeket az érsekújvári őrlődébe irányítanak. Az üzem napi kapacitása 22—26 mázsa. Annak ellenére, hogy a paprika mennyiségi és minőségi felvásárlása évről-évre növekszik, mégsem képes kielégíteni a belföldi és külföldi piac igényeit. Mert bátran állíthatjuk, hogy az érsekújvári központból szállított édes- és erőspaprika — őrölt állapotban — keresett cikkek egyike, mely komoly devizát jelent népgazdaságunknak. Éppen ezért jó lenne, ha a szövetkezetek nagyobb kockázat vállalása mellett még intenzívebbé tennék a fűszerpaprika termesztését. Nem vitás, hogy a fűszerpaprika termesztését az időjárás kedvezőtlenül befolyásolhatja, de ezzel számolniuk kell. Az idei év kedvező volt termesztésére, amit a fentebb elmondottak is igazolnak. Elbeszélgettem a dolgozókkal is, akik elégedettek a munkakörülményekkel. Megmutatták a szociális helyiségeket, ahol lehetőség nyílik a tisztálkodásra. Eldicsekedtek azzal is, hogy az utóbbi években rohamos a fejlődés üteme, ami szintén kedvezően hat a foglalkoztatottságra. Így tehát bizakodással tekintenek a jövőbe. Tóth Gyula elvtársat ismét szólította a kötelesség. Mennie kellett. Mi további sikeres munkát kívántunk az üzemvezetőnek és a többi dolgozónak, hogy magunk mögött hagyjuk a „paprikás“ hangulatot! Andriskin József Az enyhébb téli napokon sem pihenhetnek a gyümölcsészek. Sok olyan munkát elvégezhetnek a gyümölcsösökben, amelyek már a következő vegetációs időszakra történő felkészülés részét képezik. Állandó vizsgálat alatt kell tartanunk a törpe- és sövénygyümölcsösök kerítéseit, nem keletkezett-e rajtuk valahol rés, vagy hófúvások idején nem fújta-e be olyan magasan hóval, hogy a nyulak kárt tehetnek a gyümölcsfákban. Egy-két tapsifüles pár nap alatt felmérhetetlen károkat okozhat. A bekötött törzsű fákat is rendszeresen ellenőriznünk kell, a lazulásokat azonnal rendbehozzuk. A hó mint bőséges csapadékot biztosító tényező hasznos a gyümölcsfák részére. Azonban nagy mennyiség esetében, olvadáskor a bokorfák ágaiban kárt is okozhat. Ilyenkor süpped a hő. jégkéreg képződik a felszínén és súlya magával ránthatja az alája szorult ágakat. Ezeket még az olvadás kezdetén idejében szabadítsuk ki a hó alól. Tél folyamán a fákon található hernyófészkeket, taplógombákat, a gyapjas pille zsemlye színű tojáscsomóit és a gyümölcsmúmiákat szedjük öszsze, égessük el. Enyhe téli időjárás esetében ezek a kórokozók vagy azok szaporító szervei könnven átvészelik a telet, kártételük az új gazdasági évben számottevő lehet. A gyümölcsfák metszése előtt vizsgáljuk át valamennyit. Elsősorban a kivénült, termést nem hozó és elöregedett fákat jelöljük meg, távolítsuk el. A viharok vagy nagy termések következtében ronccsá vált fákat, a szú, pajzstetű, monílta, varasodás, gyökérgolyva, kaliforniai pajzstetű által nagyon károsított és gyógyíthatatlan fákat ne szívleljük tovább, s mint a betegségek gócait minél hamarább távolítsuk el. Ezeket ne hagyjuk heverni sokáig a gyümölcsösben, hanem szál-3 SZABAD EÜJLUMLIVES lítsuk el őket minél távolabbra és égessük el. A nagytakarítást követően fokozatosan elvégezzük a termőfák törzsápolását. A fejlődő fák törzsének héja évről-évre vastagodik, míg egyes gyümölcsnemeknél nem bír lépést tartani a fatest vastagodásával, megreped, pikkelyesen elválik. Ezek a héjrészek kedvező búvóhelyet biztosítanak a kártevőknek. A repedésekben áttelelhetnek a gyapjaspílle, a vetkeztében keletkező lyukakat, odúkat, forrasztó lámpa lángjával kiégetjük és sűrű, kavicsos, cementes habarccsal betömjük. A beton külső részét úgy simítjuk el, hogy a csapadékvíz ne folyhasson bele. Már a tél folyamán hozzuk rendbe a fák koronáját: ritkítjuk, tisztítjuk, a későbbiek folyamán pedig metsszük őket. Jő felépítésű, nem sűrű koronaszerkezetet hozzunk létre. Törekedjünk arra, hogy az ágelágazások gyfirűspille a téli araszoló tojásai. De itt keres menedéket a levélsodró molyok, alamailonca, almaeszelény, körtepoloska, takácsatka, bimbólikasztó bogár, a recés körtepoloska népes hada is. Ezen kéregkaparással, drótkefével segíthetünk. A háromszögletű kaparóvassal könnyen leváló részeket eltávolítjuk. Óvakodjunk azonban attól, hogy az élettelen, de a törzs fagyvédelmét biztosító kéreg részeket teljesen lekaparjuk. A túl buzgó kaparás kövekeztében napvilágra kerülhetnek a fagyérzékeny zöld háncsszövetek. Helyesebb, ha ezt a műveletet nyirkosabb időben végezzük. A cseresznye, meggy törzsét nem szabad kaparni. Itt elég a drótkefe alkalmazása. Ügyeljünk a csonthéjasok tisztogatására. mert felesleges sebek okozásával elősegíthetjük a mézgásodást. Fagyveszély elmúltával — ha az ősz folyamán még nem tettük meg — a különféle sebek, sérülések orvoslását is elvégezhetjük. А» sebeket éles késsel faragjuk ki és kenjük be sebelzáró oltóviasszal. A fák életének meghosszabbítására a helytelen metszés vagy más okok köcsökkentésével világosabbá tegyük fáink koronáját. Távolítsuk el mindenekelőtt a valamely oknál fogva beteg, száraz, törött ágakat. Ne tűrjük meg a moníliás, erősen pajzstetves, varas, szuvas ágképződményeket, úgyszintén távolítsuk el az egymást horzsoló, keresztező, egymást árnyékoló ágakat, mert ezek elsűrűsödése következtében csökkenni fog a termőfelület. Az ágak eltávolításánál csonkot nem szabad hagynunk, ezeken nincs levél ami táplálja, ezért elkorhad és a farész helyén üreg keletkezik. A lefűrészelés helye az ágalap legyen, amit az ág tövén található gyűrődések mutatnak. A fűrészelés helyét kacorkéssel tegyük egyenletessé és kenjük be oltóviasszal, a farészt esetleg sebkátránnyal. Most pedig röviden a gyümölcscserjék gondozásáról. Csak rendszeresen ritkított bokrok adhatnak a következő években is kielégítő termést. A mogyoró igen fényigényes növény, ahol sok árnyék éri, az ágak nagyon felnyurgulnak, így csak az ágak végén hoznak hím- és termő virágokat. Termesztésénél azt a hibát is elkövetik, hogy túlságosan sűrűn ültetik. Az a bokor, amelyik jó talajban díszük, megfelelő fénymennyiséget kap, 5—6 méter magasra és szélességre is megnő. Legalább 3—4 évenként érdemes ifjítani. Ilyenkor az idősebb ágakat tőből eltávolítjuk, a megnyurgultakat pedig visszakurtítjuk. A visszakurtított ágak új elágazásain több termőrügy jelenik meg. A málna is nagyon elsűrűsödhet, szinte bozótot alkot, ha rendszeresen nem tisztogatják. A termés ilyenkor csökken, apró marad. A házikertek művelői között vannak olyanok, akik évente a vesszők egy részét erősen, más részét közepesen visszavágják. Az erős kurtításún később érik a gyümölcs, így szedése folyamatos lehet. A málna felesleges sarjait vágjuk le, az öregebbeket pedig évről-évre fokozatosan távolítsuk el. A málnás elöregedett töveit évek után távolítsuk el, és a fiatal sarjak gyökerét hagyjuk meg, így szinte „örökifjú“ málnásunk lesz évtizedekig. A köszméte szintén sok tősarjat nevel, azért itt is rendszeres tisztogatásra van szükség. Sajnos a bokornak nevelt köszméte lelógó ágai szinte lehetetlenné teszik a kapálást, ez pedig mind a gyomirtás, mind a talaj levegőztetésének hiányában hátrányos. Azért jobb az aranyribiszkén való nevelése. Elég már 40—50 cm magas törzs, ezen hosszabb életű a bokor, termése is erőteljesebb. Végezetül szólunk a gyümölcsfák tövéből előtörő vad tőhajtásokról is. Ezek konkurrálnak a nemes résszel, sok tápanyagot vonnak meg tőle. Ne elégedjünk meg azonban azok visszametszésével, de az előtörés helyén a földet hányjuk el és a vadhajtások gyűrűjét is vágjuk le. Ellenkező esetben a következő évben ismét sok vadhajtás tör majd elő. Az elmondottakból kitűnik: a gyümölcsösökben télen is akad munka. Nem várhatjuk ölbe tett kézzel c tavasz érkezését. Juhász Árpád Virágzó gallyak télen Az idő előtti virágoztatás, tehát a hajtatás a szobai kertészkedés egyik legkedveltebb művelete. Sok fás növény, például az aranyvessző, a som, a kökény, a mandula, a cseresznye, a szilvarózsa, a májusfa, a közönséges orgona, a mogyoró, a kecskefűz vesszeje egyszerű módon kivirágoztatható. A levágás után a vesszőket, gallyakat néhány órára hűvös, de fagymentes helyre állítjuk, hogy lassan kiengedjenek. Ezután következik a melegfiirdö, ami abból áll, hogy valamilyen nagyobb edénybe, fazékba, esetleg kádba 30—35 fokos vizet öntünk és 8—10 órán át tartjuk a gallyakat. A fürdetés után a gallyakat kiemeljük a vízből, végükről egy-két centimétert ferdén levágunk és meleg, 18—20 C fok hőmérsékletű vízzel telt vázába helyezzük. A vizet kétnaponként felmelegítjük és ugyanakkor a gallyak végét is kissé visszavágjuk. Lehetőleg világos helyen legyenek a hajtásra szánt gallyakat tartalmazó vázák. Még a világosságnál is fontusabb, hogy a gallyakat naponta kétszer langyos vízzel megpermetezzük. Ilyen kezelés melllett 8—14 napon belül kivirágoznak. Ekkor állítsuk hűvösebb helyre, mert így virágzásuk meghosszabbítható. 1Q7JV jap'iňr 17. Tél a gyümölcsösben
