Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-20 / 25. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Nincs megállás A hozzáértés és szorgalom eredménye „Kicsi a bors, de erős". Csak ezt mondhatjuk a losonci járásban levő kismulyadi (Mulka) szövetkezetről. Már évek óta jól gazdálkodnak, s a fejlődés görbéje állandóan felfelé ível. A kis falu hajdanában a magángazdálkodók idején is kitűnt. Ez talán abból eredt, hogy a gazdák közül mindig akadt néhány, aki szerette forgatni a könyvet, szakfolyóiratokat. Aztán, ha alkalomadtán összejött a „nagy család“, elmondták egymásnak mi újság, hogyan lehetne többet kicsikarni a mindent-adó földből. Ma a közösben is ugyanez a cél. Mindent elkövetni a nagyobb hektárhozamokért, az állattenyésztés hasznosságáért. Kovács Tibor, a szövetkezet elnöke megfontolt, komoly, napsütötte arcú férfi. A nagy gyakorlati tapasztalat-' tál rendelkező agronómus már túllépte a negyvenet, amikor úgy érezte, hogy kevés, amit tud. Ezért beiratkozott az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumba, és ott le is érettségizett. Mivel már „benne volt“, elvégezte a kétéves ökonómiai fölépítményit is. Nem volt leányálom tanulni, dolgozni, utazgatni. A technikum több mint 100 km-re volt szülőfalujától. Arról nem igen szeret beszélni, menynyi pénzbe került az utazás, szállás és egyéb kiadások. — Bármilyen nehéz is volt, megérte — vallja őszintén. — Nem szeretek félember lenni a munkahelyemen. Egy szövetkezeti • funkcionáriusnak úgy kell a mezőgazdasági műszaki középiskola, mint a falat kenyér. Ma is, de a jövőben, még nehezebb lesz jól gazdálkodni anélkül, hogy például ne aszerint adagoljuk a földbe a tápanyagot, amennyit a kultúrnövény elvon belőle. A zootechnikusnak is érteni kell a vitamin pótlásához, az állatbetegségekhez és mindenhez, ami emeli a hasznosságot. Egyszóval, az ad biztonságérzést, ha az ember tudja, mit miért csinál. Kovács Tibort csak nemrégiben választották elnökké. Előbb az agronőmusi funkciót töltötte be. Most mind a kettő az 6 vállára nehezedik. Így aztán a 211 hektáros határ az „irodája“, ott lehet megtalálni a nap legtöbb órájában. Az elnök-agronómus legnagyobb gondja a jó minőségű takarmánytermesztés. Ez a leglényegesebbek közé tartozik a gazdaságban. Érthető, hiszen a tejtermelés jelentősen jövedelmező. Az évi átlagfejés a tavalyi évben 3800 liter volt, s ez országos méretben is élenjáró. Eddig eljutni sem könnyű, de továbblépni még nehezebb. Ehhez valóban kiváló fajtatiszta állatok, takarmányalap és annak célszerű felhasználása szükséges. — A sok tennivaló mellett van ideje könyvekbe vagy szaklapokba is bele-belelapozgatni? — Akit érdekel a szakma, annak mindig akad ideje. Ha máskor nem este, alvás helyett forgatja az ember. — Vannak szakkönyvek, folyóiratok a szövetkezetben? — Kevés. Már úgy értem az EFSZ irodájában. Nekem otthon akad egynéhány. A hazai szaklapokat viszont rendeljük. — S azok után van érdeklődés a funkcionáriusok és a tagság körében? — Vajmi kevés. Legtöbben csak a Szabad Földművest olvassák. Igaz, a szlovák nyelvet sem igen értik nálunk. — S miért nem rendelnek magyarországi szaklapokat? — Erre nem igen gondoltam. Azt hiszem a jövőben erről sem feledkezhetünk meg. — A tagság szakmai továbbképzéséért mit tesznek? — Nagyon kevesen vagyunk, s így nehéz Iskolázásokat szervezni. Azért mégis többet tehetnénk. Gondolok itt elsősorban a gépesítés területén dolgozókra. Ma már a mezőgazdasági üzemekben sokoldalú emberekre van szükség, vagyis jó, ha a növénytermesztésben és az állattenyésztésben használt gépekhez egyaránt értenek. Eizony sokszor nem merünk rábízni egy új gépet akármelyik traktorosra. Valahogy úgy kellene, mint Dániában láttam egy 360 hektáros farmon, ahol három gépészmérnök és két technikus dolgozott. Azoknak aztán teljesen mindegy volt, milyen gép munkáját irányítják. Sajnos, ez nálunk egyelőre még csak utópia. Ha a mi fiaink közül valaki technikumot végez, az csakis irányító akar lenni. — Szakmai jellegű kirándulásokat nem szerveznek? — Brnóba szoktunk eljárni és megtekinteni a mezőgazdasági gépeket. Az idén minden bizonnyal Magyarország felé vesszük az irányt, s valamelyik jól gazdálkodó tsz-ben megtekintjük a növénytermesztést és állattenyésztést. Természetesen útba ejtjük a Budapesti Nemzetközi Vásárt is. Ez minden, amit mondani tudok. Viszont a beszélgetés alatt rádöbbentem, hogy eddig vajmi keveset tettünk a szakmai nevelés terén. Azt hiszem, a jövőben ezen változtatni kell. Az eszmecserét a gazdasági telepen golytattuk. Megtekintettük a tehénállományt is. Az egyszerű istállóban saját nevelésű, jól táplált tenyészállatok feküdtek, álldogáltak. A fejük fölött levő táblák elárulták, hogy a tehenek között olyan is akad, amelyiknél a múlt évi átlagfejés 5800—6000, sőt 6400 liter tej volt. Mindenütt példás a rend, a tisztaság. Molnár Dezső, aki már 15 éve zoQtechnikus, megköveteli, hogy minden a helyén legyen. Ö a gyakorlat embere, az elnök viszont könyvforgató. Ha ketten összefognak és az állattenyésztésben dolgozók még jobban érdeklődnek a szakmai kérdések iránt, egy-két éven belül a 4000 literes fejési átlag határára érnek. Ez nem lehetetlen. Három évvel ezelőtt, amikor Kovács Tibor Kalondáról Mulyadra került agronómusnak, még csak 2700 liter volt az évi fejési átlag. Azóta 1100 literrel emelkedett. A jó együttműködés, hozzáértés meghozta a várt eredményt. Bárcsak a környékbeli szövetkezetek példát vennének tőlük és hasonló eredményeket érnének el a tejtermelésben. Tóth Dezső Éveken át a losonci járás leg” rosszabbul gazdálkodó szövetkezetei közé tartozott a vilkei (Veliká nad Iplom) EFSZ. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy sok még a hiányosság a termelés szakaszán, s főleg a munkaszervezés terén. Ezek láttán bizony a fiatalok is hátat fordítottak a szövetkezetnek, és más termelési ágazatokban találtak munkalehetőséget. Kemény fába vágta a fejszéjét Šťastný Andrej mérnök, amikor ez év márciusában átvette a szövetkezet irányítását. A fiatal szakember agronómus kollégájával Bukran György mérnökkel együtt bízik abban, hogy sikerül helyrehozni a szövetkezetei. Persze, nagyon jól tudják, hogy ez nem megy máról holnapra. Idő,, a tagság részéről pedig megértés és támogatás kell a hiányosságok sikeres felszámolásához. Minden bizonynyal az összefogás, az évről évre javuló gazdasági eredményekben jut rpajd kifejezésre. Amikor elbeszélgettem Andrejjel, a fiatal elnök szavaiból optimizmus csengett. Bátran néz a jövőbe és sokat akar tenni a szövetkezet érdekében. De talán említsük meg a szövetkezetben szerzett eddigi tapasztalatait, és az ő szemszögéből mutassunk rá a rossz gazdasági eredmények okaira. — Amikor idekerültem, ebbe a 894 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó, Ipoly-menti szövetkezetbe, számoltam azzal, hogy a kezdet nehéz lesz. Nem könnyű dolog egy rosszul gazdálkodó szövetkezetben rendet teremteni. Pedig itt erre van szükség, mert munkafegyelem nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni. Ha a tagságtól is megfelelő támogatásban részesül a jelenlegi vezetőség, akkor fejlődésnek indulhat a szövetkezet. — Milyen tervek megvalósításával akarják a szövetkezet gazdálkodását fellendíteni? — érdeklődöm az elnöktől. — A legfontosabb feladatok egyike a munkafegyelem megszilárdítása. A múltban a kellő fegyelem hiánya sok anyagi bajt és kiadást okozott, különösen a gépesítés terén Ogy nem lehet eredményesen gazdálkodni, ha mindenki azt csinál, amit akar. Ennek az egész tagság látja a kárát. Ezért volt szükség a traktorosoknál az ellenőrzés fokozására, mert ezen a téren a karbantartás elhanyagolása, a gépek helytelen kezelése jelentős többletkiadást jelent a szövetkezetnek. A rend megteremtése érdekében új mechanizátorra volt szükség, s ezt a funkciót április óta a fiatal Berki Imre tölti be. — A jövőben nagy gondot kell fordítani a munkaerő-probléma megoldására is. Különböző módon meg kell nyerni a fiatalokat, mert szövetkezetünkben, mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben kevés található belőlük. Hogy miért? Ez nem kíván részletes magyarázatot, hiszen közel van a város, a szövetkezet pedig rosszul gazdálkodik. Ezen az áldatlan helyzeten azonban javítani szeretnénk, éspedig úgy, hogy jobb munkafeltételeket, és kereseti lehetőséget biztosítunk majd a fiataloknak. A jövőben hat család részére épül szövetkezeti lakás, és reméljük, ez is elősegíti majd a fiatalok megnyerését. A fiatal vezetők azon fáradoznak, hogy megteremtsék a gazdaság fejlődésének alapjait. Bukran György mérnök főleg a szőlőtelepítést vette pártfogásba. Az idén 13 hektáron telepítettek szőlőt, amit a jövőben 42 hektárra bővítenék. A munkaerőhiány ellenére úgy látják a közös irányítói, hogy a szőlészetben női munkaerőből nem lesz hiány. A növénytermesztés szakaszán jelentős változásokra csak az Ipoly szabályozása után lehet számítani. Ugyanis a rakoncátlan folyó évente mintegy 400 hektárt önt el. A szabályozás után, a rétek rekultiválásával, alapcsövezéssel teszik termöbbé az említett földterületet. A szakszerű agrotechnika alkalmazásával természetesen minél előbb szeretnék fokozni a 31 mázsás búza, és a 280 mázsás cukorrépa hektárhozamát. A műtrágyák tárolására és azok célszerű felhasználására is gondot fordítanak. Tárolót készítettek, mert a múltban bizony az időjárás viszontagságainak volt kitéve a műtrágya. Az állattenyésztésben a hasznosság fokozása a legsürgősebb feladat. A tavalyi 2099 literes tehenenként! tejhozamot 2500 literre szeretnék növelni. Ennek eléréséhez elegendő szálastakarmány mutatkozik. A szakaszos legeltetés bevezetése következtében és a legelő szükség szerinti öntözése mellett, a tejtermelés növelésének feltételei adva vannak. Ezt csak elősegítheti a korszerű szarvasmarhaistálló, amely ez év novemberében készül el. A munkafegyelem, az ellenőrzés és a nyilvántartás megjavításával olyan feltételeket akarnak teremteni, hogy az idei tervfeladatokat maradéktalanul teljesíthessék. Nem kis feladatokról van szó, amikor 1020 mázsa húst, 320 ezer liter tejet, 8000 mázsa cukorrépát és 1700 mázsa gabonát kell értékesíteni a szövetkezetnek. A negyedévi feladatokat húsból túlteljesítették, a tejeladással azonban lemaradtak. Gyapjúból a tervezett 85 ezer korona helyett 118 ezer koronát bevételezett a szövetkezet. A vilkei szövetkezetben sok még a hiányosság és a probléma, amelyek megoldása komoly feladatok elé álállítja a fiatal elnök által irányított vezetőséget. A munkaerő-kérdés megoldása és a termelés színvonalának növelése nem kis dolog. Ahhoz, hogy a szövetkezet ne ráfizetéssel (1 millió korona az adósságuk) gazdálkodjon, és hogy a további távlati tervek megvalósuljanak, az egész szövetkezeti tagság összefogására van szükség. Végezetül is csak azt mondhatjuk, hogy a fiatal elnök kemény fába vágta a fejszéjét, mikor a szövetkezet élére állt, de reméljük, sikeres lesz tevékenysége és legközelebb már a vilkei EFSZ egyre javuló gazdasági eredményeiről számolhatunk be olvasóinknak. Kajtor Pál Az iskola előtti köhalmaz azt bizonyítja, hogy egyes útszakaszok hamarosan jó állapotba kerülnek. A hiányosságok fokozatos kiküszöböléséért Falvaink arculatát nemcsak az új házak, televíziós antennák, aszfaltos útak, neonvilágítás stb. változtatta meg. Az életforma is sokat változott. A múltban a földművesek nem igen ismerték a gyógykezelést, üdültetést, a kirándulások örömeit. Az életszínvonal rohamos emelkedéséről elsősorban azok tudnának beszélni, akik ismerték a múltat és jómaguk is részvevői voltak az akkori életnek. Persze ez a fiatalokat nem igen érdekli. Ök már a traktorok, kombájnok , televíziók és luxusgépkocsik világában születtek, s mindezt természetesnek tartják. A mechanizáció ellenére sem könnyű a szövetkezeti dolgozók munkája. Ök még nem igen ismerik a szabad szombatokat s nem egy esetben a vasárnapot sem. A nyolcórás munkaidő gyakran órákkal elhúzódik. Azért is van az, hogy még aránylag sok helyen csak az idősebb dolgozók alkotják a tagságot. Különösen ott kevés vagy egyáltalán nincs fiatal, ahol rosszak a munkafeltételek, gyenge a kereseti lehetőség, s. ráadásul a falu közelében levő városban több nagyüzem működik. Fülekkovácsin (losonci járás) is hastinló gonddal küzdenek a szövetkezetben. A közösben kezdettől fogva az idősebb dolgozók képezték a fő munkaerőt. Az ifjabb korosztály Losoncra és Fülekre jár dolgozni. — A közelmúltban már javult némileg a helyzet — mondotta Telek István elnök és Ferencz István ökonómus. Az utóbbi évben több fiatal munkaerőt szereztünk. Minálunk is van az ún. egyszeri juttatás, de nem ez volt a fő ok, mellyel megnyertük a fiatalokat. Elsősorban a javuló munkafeltételek és a keresetek növekedése volt az a tényező, mely megváltoztatta a fiatalok véleményét. Természetesen arról is gondoskodtunk, hogy a munkaidő után legyen megfelelő szórakozásra lehetőségük. Ifjúsági klubot rendeztünk be számukra. A nagy klubhelyiségben a lemezjátszón kívül a bárpult sem hiányzik. Itt szórakoznak a fiatalok, itt ülnek össze a hét végén teadélutánokra. Nincs különösebb panaszunk ellenük. Elég agilisán bekapcsolódnak a kultúrmunkába. A táncdalfesztiválon tőlünk is voltak résztvevők. Május 9-i ünnepségünk ünnepi műsorába is többen bekapcsolódtak. — Ami községünk kulturális életét illeti, azt lehet mondani, hogy átlagos. Mi magunk, kis falu lévén, saját rendezvényeket csak ritkán szervezünk. A MATESZ előadásaira viszont legjobb dolgozóinknak jegyet veszünk. S ha valami érdekesség akad Füleken, oda is elvisszük a tagságot. Lehetőségeinkhez mérten a CSEMADOK-ot és a sportegyesületet is támogatjuk. — Milyen a helyzet a gyógykezelések, kirándulások terén? — érdeklődtem. — Ez előtt nem igen volt lehetősége az arra rászorulónak, hogy a szövetkezeten keresztül gyógyfürdőbe menjen. Most, a járási mezőgazdasági igazgatóság irányítása mellett az orvosi vélemény alapján kapják a betegek a beutalót. Egy dolgozónönk most éppen Trenčianské Teplicén van. — Sajnos, szövetkezetünk nem rendelkezik saját autóbussszal, így a csoportos kirándulásoknál a Cedok-ot vesszük igénybe, ami elég költséges. A múlt évben 60 ezer koronát költöttünk erre a célra. Rendezünk téli és nyári kirándulásokat is. A tagok választhatnak, ki hová akar menni. A hegyekbe-e vagy a vízhez. Magyarországra is gyakran járunk. Baráti kapcsolatot teremtettünk egy ottani tsz-szel, és szeretnénk egy csereakciót rendezni, űk eljönnének a Magas Tátrába, ml pedig részt vennénk augusztus 20-án az Alkotmány Ünnepére rendezett lovas-napokon. Az idei tervünk tehát Hortobágy és a szegedi szabadtéri játékok egy részének megtekintése. A csoportos utakon kívül évente egy dolgozónk a Szovjetunióba utazik tanulmányútra. — A kiöregedett szövetkezeti dolgozókról sem feledkezünk meg — mondotta továbbiakban az elnök. — Az utóbbi 3—4 évben lényegesen emelkedtek a nyugdíjak. A régi nyugdíjtörvény óta már kétszer volt nyugdíjrendezés. A vezetőség néhány hete határozatot hozott, mely szerint az ala csony nyugdíjakat pótoljuk a szociális alapból. A szövetkezeti tagok minimum nyugdíja 400 korona, a most nyugalomba vonulók viszont már 800—1000 koronát kapnak. Az átlag így kb. 600 Kés és ez már aránylag szép eredmény, hiszen nyugdíjasaink zöme • tovább dolgozik. — Szövetkezetünk és a HNB együttműködése jó. Ennek eredményeképpen sport- és játszóteret építünk, részt veszünk a faluszépítési akciókban és a műemlékek karbantartására is ügyelünk. Jövőre szeretnénk a telepünkre vezető útat sártalanítani. — Mi okozza a legtöbb gondot, milyenek a hiányosságok? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy még nagyon sok a hiányosság, rengeteg a tennivaló. A munkakultúra sincs a megfelelő szinten. Mellékhelyiségeink sem felel nek meg a mai kor követelményének. Gyatra a közellátás. Nagyon kellene egy korszerű önkiszolgáló bolt, vegyeskereskedéssel. Hetenként egyszer jön községünkbe egy mozgó húsbolt, így többnyire Fü leken meg Losoncon kell bevásárolni. A centrum egyelőre a kocsma. — A tervek szerint, ha minden jól megy 1974-ben készül el a már annyira szükséges szociális épü let, mely 1 millió Kčs költséggel épül majd fel. Az épületben a klubhelyiségen kívül zuhanyozók, öltözők és közös konyha is lesz — Ezek lennének a főbb hiányosságaink, reméljük azonban, hogy l\a nem jön közbe valami, fokozatosan sikerül mindezt kiküszöbölni. Jelenleg legfőbb óhajunk, hogy a termésben érjünk el olyan eredményt, mint’ 1969-ben. (Ordódy V.)
