Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 24. szám
Jubileumi kiállítás A Szlovákiai Kisállattenyésztők komáromi 3-as számú szervezete a közelmúltban ünnepelte megalakulásának 5. évfordulóját, öt esztendővel ezelőtt a tagság egy része úgy érezte, hogy a járási vezetőség részéről nem kapnak kellő támogatást, s ezért önálló szervezetet létesítettek. Az új szervezet élére ifj. Kamocsai Károlyt elnökké, Rapos Gyulát pedig ügyvezető titkárrá választották. Az ő irányításuk mellett a vezetőség többi tagjai is aktívan tevékenykedtek. Ennek bizonyítéka, hogy az elmúlt öt esztendő alatt sikeres tenyészmunkát végeztek. Alátámasztják azok az értékelések, amelyeket az ország egyes városaiban rendezett kiállításokon értek el. De a hazai kiállítások sikere is erről tanúskodik. Több önálló kiállítást szerveztek, melyek mind anyagi, mind erkölcsi sikerrel végíődtek. Ez év május 1—3-a között ismét a nagyközönség elé léptek, hogy bemutassák ötesztendős tenyészmunkájuk eredményét. A Tisztipavilon melletti gyermekparkban rendezett jubileumi kiállítás önmagáért beszélt. Az apróállatok bemutatója úgyszólván egyedülálló a maga nemében szlovákiai viszonylatban. A kiállításon, amelyen 330 darab különféle fajtájú állatot mutattak be, nem hiányzott a nemzetközileg felkarolt komáromi bukó sem, amelynek tenyésztését kb. 300 évvel ezelőtt kezdték Komáromban. De nagy érdeklődés nyilvánult meg a további galambfajták, mint például az amerikai King, a római galambfajta iránt, amelynek szárnyszélessége eléri a 130 cm-t is. Az amerikai Kingek tenyésztésében id. és ifj. Orvos Pál értek el jelentős sikert. Az utóbbi az országos kiállításon két galambjával tiszteletdíjat, illetve első díjat nyert. A nyulak közül első helyen a Francia ezüst, a bécsi fehér, valamint a kaliforniai fehér fajtákat kell említeni. A bécsi fehér kékszemű nyúlfajták tenyésztésével többen foglalkoznak. Igen szép eredményt ért el ezzel a fajtával Thám György és ifj. Kamocsai Károly. A francia ezüst nyúlfajták tenyésztésében nagy gyakorlatra tett szert Rapos Ilona. A baromfiak közül figyelemre méltó a sárga Plymut, melynek évi tojáshozama eléri a 180 darabot. A Rode Island kakas az elmúlt évben a brnői nemzetközi kiállításon első helyezést ért el. A jelenlegi kiállítás szintén azt dokumentálja, hogy a tenyésztők úgy-A kiállítás látképe. szólván kivétel nélkül törzskönyvezett fajtákkal rendelkeznek. Bár az időjárás nem kedvezett, a kiállítás mégis sikeres volt. A lakosság nagy érdeklődéssel szemlélte a kiállítás anyagát. A bíráló bizottság egyöntetű véleménye az, hogy bár a nyúlállomány az előző évekhez viszonyítva mennyiség tekintetében kevesebb, de minőségi színvonala meghaladja az előző kiállításokét. A szervezet jó működése annak tudható be, hogy a tagság kölcsönösen segíti egymást. Az elért eredményeket pedig bizonyítja, hogy az elmúlt évben a közellátási célra eladtak 19 ezer 600 db tojást, 700 db nyúlbőrt, 135 kg gyapjút. De ez nem minden. A szervezet tagjai évente kb. 300 darab állatot adnak el továbbtenyésztési célra, 20—30 belföldi és 3—4 nemzetközi kiállításon szerepelnek, ahonnan értékes díjakkal térnek haza. Végül le kell szögezni, hogy a kiállítás megrendezéséért dicséret illeti a szervezet vezetőségét és tagságát, mert fáradságot nem sajnálva bemutatták, a szabad idő hasznos célokra is felhasználható. Külön említést érdemel, hogy a jubileum alkalmából a szervezet vezetősége ízléses katalógust bocsátott ki. Ez az újszerű kezdeményezés rutinos szervezésről tanúskodik. Bízunk abban, hogy az elkövetkező években hasonló kiállítások szemtanúi lehetünk! Andriskin József MIKORI CSIRKE VALÖ TOJÖNAK A tyúknak való napos és előnevelt jércék után érdeklődők gyakran hallják manapság, hogy csak júliusban, augusztusban lesznek kaphatók. A baromfitartó pedig töpreng: vállalkozzon-e vagy sem a kései csirkék megvásárlására. Az ésszerű tanács az, hogy ne vállalkozzon. Az idei tojásárak erre figyelmeztetnek. Akinek csak tavaszi tojása volt, idén nem találta meg a számítását. Ahol a tyúk ősztől kezdve s egész télen át folyamatosan tojt, ott megfelelő átlagárat érhettek el, ha azonban az őszi és téli tojásár elmaradt, csalódott a tyúktartó. A tojóhibridek általában húsz hetes korban kezdik el a termelést, a kettőshasznosítású, nagyobb testűek 24—26 hetes korban. Ennek alapján lehetséges kalkulációt készíteni. Olyan időszakban keltetett csibét érdemes vásárolni, mely legkésőbb októberig elkezdi a termelést, mert az őszi-téli magasabb tojásár feltétlenül szükséges az éves átlagár javításához. A könnyű tojóhibridből még a júniusi kelésűt is érdemes megvásárolni, akárcsak a tenyésztojást termelő hampshireket. Nem érdemes azonban hathónapos korban ivarérő fajtából május véginél későbbi kelésűt beszerezni. Az előnevelt állatokat is érdemes úgy megválasztani, hogy azok ősztől kezdve termeljenek. Természetes, hogy aki vágócsirke nevelést folytat, az év minden szakában beszerezhet naposállatot: kevésbé van kitéve az idényárak ingadozásának, mint a tojástermeléssel foglalkozó. Orvos Pál, komáromi galambtenyésztö „Tiszteletdíjas“ amerikai King-jével Egy a díjnyertes nyulak közül [Andriskin J. felv.) KETRECBE A KOTLÖKAT! A pecsenyecsirkét nemcsak szűk kifutójú ólban, hanem ketrecekben, úgynevezett battériákban is nevelhetjük. A ketrecek fából és fémből készülhetnek. Használatukkal kis helyiségben sok állatot helyezhetünk el. A csirkék nem érintkeznek ürülékkel, tehát csökken a fertőzés lehetősége. Mozgásuk korlátozott, ezért jobban értékesítik a takarmányt. A helyiség magassága, ahol ketreces húscsirkenevelést akarunk folytatni, 3—4 m legyen. A ketreceket egymás fölé, négyöt sorban helyezhetjük el, de a felső sor és a mennyezet között még legalább 1 m távolság maradjon. A ketreceket a faltól legalább 70 cm-re tegyük s az egymás melletti ketrecek között is legyen 1—1 m távolság, a levegőcsere zavartalansága érdekébén. Az első három héten a ketrecek alapterületének minden négyzetméterére 50—60 [nyáron valamivel kevesebb 1 csirkét helyezhetünk el. Később, télen 20. nyáron 15—18 csirkét tarthatunk1 minden négyzetméteren. Az állatok itt viszonylag szűk térben mozognak, ezért különös gondot kell fordítani a helyiség légcseréjére, páratartalmának szabályozására. A gyakori, huzatmentes szellőzte: tés elengedhetetlen. A padozat közelében alacsonyabb a hőmérséklet, mint a mennyezet közelében, ezért a felső ketrecsorokban a gyengébben fejlett állatokat helyezzük el, s kevesebbet, mint az alsó ketrecekben. A ketrecek tisztántartására nagy gondot fordítsunk. A trágyafelfogó tálcát -naponta kell tisztítani, állományváltás alkalmával pedig szét kell szedni a ketreceket, és alaposan lesúrolni, fertőtleníteni. Ketreces csíbenevelés esetén különös gondot fordítsunk a takarmányozásra. A táplálék mindig biológiailag értékes legyen, tartalmazza mindazokat a vitaminokat és kiegészítő anyagokat, amelyek a maximális , termeléshez szükségesek. Ivóvíz és kavics mindig legyen a csirkék előtt. Akár ketrecben, akár a padozaton neveljük a húsnak való csirkét, vigyázzunk, hogy ütődés ne érje őket. A nevelés és szállítás során ne tömörüljenek, törődjenek. Akik azt tanácsolják, hogy a csirkét ne elő- és utónevelőben, hanem értékesítésig ugyanazon a helyen, a kezdettől fogva azonos sűrűségben tartsuk, elsősorban az állatok törését, zavarását akarják elkerülni. A csibék porcos mellcsontjának sérülése, megduzzadása, kékülése — ami nem éppen étvágygerjesztő látvány — gyakran az ütődés következménye. Nagyüzemekben a csirkenevelés eredményességének fontos mutatója a takarmányértékesítés. A takarmányértékesítés megmutatja, hány kiló takarmányból állítottunk elő 1 kiló élőcsirkét. Fontos ez, hiszen a takarmányköltség a csirkenevelés összes kiadásainak legjelentősebb tényezője. Jelenleg általában magasnak mondható — 4 kg körüli — az a takarmánymennyiség, amiből 1 kiló élőcsirkét előállítanak, s ennek éppúgy oka a takarmányok tökéletlensége, speciális húshibridek hiánya, a különböző tartási és egyéb tényezők, mint a nagyfokú pazarlás. Nyugodtan mondhatjuk, hogy megfelelő etetőedények szakszerű használatával — amelyből nem szóródik ki a lisztes takarmány — az összes takarmánynak legalább 20 %-át megtakaríthatnánk. A háztáji baromfitartó számára a takarmányőrtékesítés alakulása annyiban érdekes, amennyiben táphoz jut. Ha tápon tarthatja állatait, maga is ellenőrizheti, hogy hány kilő felhasználásával állít elő egy kiló élőcsirkét. Ha 3—3,5 kilónál többől, akkor a tartási módban kell a hibát keresni. Esetleg sok takarmány pocsékolódik el, vagy betegség miatt nem nőnek kellőképpen az állatok. A háztáji tenyésztő, aki sok konyhahulladékot és áztatott kenyeret etet a baromfival, nyilvánvalóan kevesebb abrak felhasználásával nevelheti fel csirkéjét. Ilyen esetben sem árt azonban számolni egy kicsit, mert a túlzott takarmányfogyasztás, amely nem arányos a súlygyarapodással, tartási hibákra, a takarmány nem megfelelő összetételére, pazarlásra stb. hívja fel a figyelmet, s ezeket a csirkenevelés gazdaságossága érdekében meg kell szüntetni. Szólni kell néhány szót az értékesítésre való előkészítésről. Általános szabály, hogy az eladásra kerülő baromfit üres beggyel, száraz tollazattal kell az átvevőhelyre vinni. A hiányos tollú, tokos csirke bőre feldolgozás után elszíneződik, csúnya. Ezért az ép, tiszta tollazat fontos követelmény. A vevők a sárga bőrű, húsos csirkét szeretik, ezért értékesítés előtt győződjünk meg arról, hogy elég húsosak-e az állatok. A bőr szép sárga színű lesz, ha eladás, illetve levágás előtt bőven etetünk kukoricát. -g-Sok baromfitartó bosszankodik, ha a meleg idők beálltával egyre-másra megkotlanak tyúkjai. A kotlók hosszú időre abbahagyják a termelést, elfoglalják a tojófészkeket, s ez mindenképpen káros. Ha a kotlási időben észrevesszük és kezeljük a tyúkot, a kotlás folyamata megállítható. A leglényegesebb, hogy amint a tyúk kotyogni kezd, először a fészken marad, azonnal kezdjünk munkához. A kotlán! akaró tyúkot legcélszerűbb minden oldalán drótszövetből készült ketrecbe zárni. A ketrec aljzata is drótszövetből készüljön, hogy a tyúk, ha le is ül benne, kényelmetlen legyen számára és ne melegíthesse a hasát. A ketrecet az udvar széljárta, világos részén célszerű elhelyezni, árnyékos helyen, homályos fészerben nem. A kotlani akaró tyúk előtt a ketrecben is legyen friss víz, fehérjében gazdag takarmány. Az ilyen ketrecbe zárt tyúk, ha időben észrevettük a kotlást, a ketrecbe zárás következtében három nap alatt abbahagyja ezt. Ha nem hagyná, ismét három napig kell benne tartani. Helytelen, hogy egyes baromfitartók vizes-dézsába dugják a kotlót, s az is, hogy kidobják a fészekből: perceken belül úgyis visszamegy oda. Az sem jó, hogy a tojófészkek szabadok s oda bármely tyúk beülhet éjszakára. A sötét, meleg fészekben még a kotlásra kevésbé hajlamos tyúk is könynyen megkotlik. Az egy-másfél éves tyúkpk ritkán kotlának, az öregek azonban gyakran. Sok egyéb okon kívül emiatt is célszerűtlen idős tyúkokat tartani. -a. Csirkenevelés ketrecben
