Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 24. szám
KÖZGAZDASÁG Szerződéskötés és feltételezhető tervtelj esítés A nyugat-szlovákiai kerületben már a múlt év utolsó hónapjaiban előrelátható volt, hogy az idei mezőgazdasági termelés és terményfelvásárlás adta lehetőségek nem lesznek mindenkor kellő összhangban, ami nyilván megnehezíti az 1970. évre kötelező adásvételi szerződések megkötését. Ez a feltételezés egyhamar beigazolódott. A termelők a szokásosnál sokkal kevesebb malátaárpát ajánlottak megvételre. A szerződéskötések e sajnálatos fénnyel magyarázható, részbeni kudarcát azonban nem az okozta, hogy túl költséges a malátaárpa termesztése, hanem az, hogy aránytalanul keveset fizetnek érte. A kukoricatermő vidéken 1968-ban termesztett búza és árpa hektáronkénti termelési költsége 3106, illetve 2464 korona volt. Eszerint egy mázsa búza termesztése átlag 78,4 koronába, de ugyanannyi árpa termesztése csak 68,9 koronába került. A takarmánykeverékek készítéséhez szükséges gabonamennyiség szállítását azonban még az ilyen tetemes különbségnek sem szabadna hátrányosan befolyásolnia. A mezőgazdasági üzemek ezt az elvet mégis figyelmen kívül hagyják és sokhelyütt megtartják a saját termésű árpa teljes mennyiségét. .Magától értetődő, hogy amennyiben számukra előnyösen módosulna az árpa felvásárlási ára, sokkal több árpát szállítanának a takarmányelőkészítő üzemekbe. A mezőgazdasági üzemek Ilyen — enyhén szólva — magatartása nem újkeletű, ugyanis a búza világpiaci ára 1964 óta állandóan emelkedett, ami mindenütt, tehát nálunk is éreztette hatását. A búzának köztársaságunkban különösen az 1968-as év „kedvezett“. Nemcsak a hektárhozamok voltak várakozáson felüliek, hanem a felvásanasi arak ю. A hüvelyesek felvásárolt mennyisége már évek óta kisebb a tervezettnél, ami főleg a termesztés kockázatos voltával magyarázható. Az olajos növények közül a repcetermést 100 százalékosan sikerült szerződésileg lekötni, de más olajos növények feltételezhető mennyiségének csupán 61,8 százaléka szerepel az adásvételi szerződésekben. A jövőben e téren is kedvező fordulat várható, mivel a napraforgó vetésterülete előreláthatólag nagyobb lesz, illetve ott bővül, ahol az idén kifagyott repce helyett napraforgót vetnek. Az ültetőburgonya részbeni hiánya következtében nem számíthatunk mintegy 300 hektár terméshozamára. A termelők — különösen a szocialista szektor — e hiány következtében 1588 tonnával kevesebb burgonyát adhatnak piacra. Az előreláthatólag hiányzó mennyiség tetemes része — 1564 tonna — korai burgonya. Ami a cukorrépát illeti, a szerződéskötések kielégítő eredményeket helyeznek kilátásba. A tervek szerint 40 300 hektár terméshozamát, tehát összesen 1 millió 450 ezer tonnát kellett volna adásvételi szerződéssel lekötni. A szerződésileg lekötött mennyiség csak 21 338 tonnával kisebb, vagyis 1 428 662 tonna, tehát azonos a 38 089 ha várható terméshozamával. A felvásárlási terv teljesítése eszerint hektárokban 94,5, tonnákban pedig 98,5 százalékos eredményt reméltet. A nyugatszlovákiai cukorrépaföldek ez idén várható hektárhozama átlag 375 q, és a szerződéskötések ehhez a reális feltételezéshez igazodtak. Eredményes cukorrépafelvásárlást reméltet az is, hogy az idei évben kötelező adásvételi szerződésekben öszszesen 2453 hektárral nagyobb vetésterület termése szerepel, mint az 1969-es évi szerződésekben. A len és a kender termesztése mindmáig nem állandósulhat, mivel az értékesítés, tehát az erre alapozott tervezés és szerződéskötés is a feldolgozó üzemek évről évre változó igényeitől függ. Néhány évvel ezelőtt, pontosabban 1967-ben, még 6000 tonna lent és 22 500 tonna kendert dolgoztak fel, de az idei termésből már csak feleannyi lent igényelnek, kenderből pedig az előbb említett mennyiségnek csupán egyharmadát rendelték meg. Az ilyen évről évre megismétlődő ingadozás természetesen meglazítja a termelők és a feldolgozó üzemek kapcsolatait. Hasonlóképpen kedvezőtlenek a dohány termesztésének és értékesítésének jelenlegi feltételei is. Mivel a nyugat-szlovákiai kerület kiváltképp alkalmas a zöldségtermesztésre, a termelők még a bulgáriai és magyarországi primőrök behozatola előtt biztosíthatnák a korai zöldség felhozatalát, amit azonban a zöldségellátásra hivatott kereskedelem nem vesz figyelembe. Az ennek következtében évente elkönyvelt tetemes veszteség egyrészt elkedvetleníti a termelőket, a korai zöldség hiánya pedig minden évben kiváltja a fogyasztók indokolt elégedetlenségét. Az említett fogyatékosságok kiküszöbölése hovatovább elodázhatatlan és különösen az gyorsíthatná meg, ha igényelten rendszeres lenne a köztársaság északi területeinek, főleg a kisvárosoknak s falvaknak zöldségellátása Természetesen nem mindegy, hogy milyen zöldség kerül piacra. A fogyasztók nem fonnyadt, hanem friss zöldséget óhajtanak. Nem mellőzhető tehát a szállítás meggyorsítása, amit elsősorban a nagy befogadókéoességű hűtőkocsik (gépjárművek! úgyszólván menetrendszerű közlekedése tehet lehetővé. Köztudott, hogy a nyugatszlovákiai kerület déli járásaiban a jó gyümölcs és zöldségtermés értékesítése tetemesen növelheti a földművesszövetkezetek s az állami gazdaságok jövedelmét. Ez azonban nem függ csupán a bőséges terméstől, hanem főleg attól, hogy a külkereskedelem mikor és ml-Az értékesítés problémáját már most kellene megoldani, mert a külkereskedelmi vállalatok jelenleg kötnek behozatali szerződéseket. Teljesen reális például az a feltételezés, hogy ez idén 20 500 tonna lesz a nyugat-szlovákiai almatermés. A termelők azonban már most tudják, hogy a kerület közellátási céljaira csak 12 000 tonnát szállíthatnak, mivel a kereskedelem nagy mennyiségű ként befolyásolja a piaci árakat. A kereskedelem és az élelmiszeripar ugyanis az olcsóbb és — valljuk be — jobb minőségű importált árut részesíti előnyben. Ügy vélem, hogy a hazai termésű és az importált gyümölcs meg zöldség vételárának gépies egybevetése helytelen, mert nincs és nem is lehet összhangban népgazdaságunk célkitűzéseivel s a hazai termelők gazdasági érdekeivel. Gyakran és sok mindent importálunk akkor is, ha külkereskedelmi vállalataink és külföldi partnereik kereskedelmi kapcsolatai számunkra passzív mérleggel zárulnak. Márpedig rendszerint tetemes összegekről van szó, amelyeket inkább gépek, takarmány stb. behozatalára fordíthatnánk. A hazai termelés és a behozatal adta lehetőségek irányadó összhangjának hiányát különösen ott sínylik meg, ahonnét az ország távolabbi területeit látják el zöldséggel és gyümölccsel. Visszatérve a nyugat-szlovákíai helyzetre, állíthatom, hogy a kerület konzervgyárait — déligyümölcsön kívül — a kerület mezőgazdasági üzemei is elláthatják elegendő mennyiségű, tartósításra vagy feldolgozásra alkalmas minőségű almával, őszibarackkal, paradicsommal stb. A kerület egységes földművesszövetkezeteí és állami gazdaságai 1970-ben a következő gyümölcstermésre számítanak: alma behozatalára számít. Az őszibarack értékesítése is hasonló nehézségekbe ütközik. A várható termés 2300 tonna, de a kerület gyümölcsellátásának céljaira szerződésileg lekötött mennyiség csak 918 tonna. A zöldség- és gyümölcskereskedelem azonban a tetemes felesleg ellenére is 375 tonna külföldi őszibarack behozatalára számít. A húsellátást megalapozó szerződéskötések lényegében azonos mennyiségre vonatkoznak, mint 1969-ben, de a dunaszerdahelyi járásban, pontosabban a nagymegyeri sertéshizlaldában megállapított kirívó aránytalanság eleinte aggasztó nehézségeket okozott. Ott eredetileg 6560 tonna sertéshúst kellett volna szerződésileg lekötni, de a tervezett mennyiség helyett csupán 450 tonna szerepel az adásvételi szerződésben. Ezt, a tervfegyelemmel összeegyeztethetetlen balsikert az elválasztott malacok szokatlanul nagy hiánya okozta. A járás azonban — hála a földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok példás tervfegyelmének — így is túlteljesítette a szerződéskötéssel kapcsolatos feladatait. A nyugat-szlovákiai kerületben ez év első negyedében azért nem volt és előreláthatólag a második negyedévben sem lesz 100 százalékos a húsfelvásárlással kapcsolatos tervfeladatok teljesítése, mert a mezőgazdasági üzemeknek jelenleg elsősorban az állatállomány állandósulását kell biztosítaniuk. A szarvasmarhaállományt 9 százalékkal, a borjúállományt pedig 11,8 százalékkal kell növelniük. A sertésállomány aránylag gyors feltöltése a sertéshús tervezett, sőt terven felüli felvásárlását remélteti. A kerületben ugyanis ez év első két hónapjában 29 815 malaccal többet választottak el, mint tavaly ugyanazon idő alatt, és hasonló eredmények várhatók az idei év következő hónapjaiban is. Ez pedig minden esetre kedvezően befolyásolhatja az idei húsfelvásárlás eredményeit, hiszen a tervezett mennyiség 55 százaléka sertéshús. Az etetés, illetve a hizlalás céljaira szükséges takarmánykeverékek szerződésileg lekötött mennyisége 16 százalékkal haladja meg a tavalyit, úgyhogy teljesen elegendő lesz. A vágósertések 1 mázsányi súlygyarapodása szerződésileg lekötött 4,3 mázsa takarmánykeverék feletetésével biztosítható. Általában kedvezők a tej és a tojás felvásárlását biztosító adásvételi szerződések is. Az eddigi tervteljesítés bíztató és az idei tervfeladatok túlteljesítését remélteti. Dodo Bobróczl Gyümölcs hektár gyümölcsös mennyiség tonna alma 1864 20 500 kajszibarack 1107 8 300 őszibarack 463 . 2 300 körte 93 . 650 meggy 46 - * ' 180 Eleve nincs és nem is lehet ” jogereje az olyan törvénynek, amely nem helyez kilátásba megtorló intézkedést abban az esetben, ha valaki kijátssza a törvényt, sőt törvénysértésre vetemedik. A Munka Törvénykönyvének egyik cikkelye például kimondja (lásd a Tt 1965/66 sz. kormányrendeletet), hogy a munkaviszony (vagy tanulóviszony) kezdetének és befejezésének napját fel kell tüntetni a dolgozó (ipari tanuló, szakmunkás-tanuló) személyi igazolványában. Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy ezt a rendeletet semmibe se veszik. Köztudott, hogy a sok helyütt állandó munkaerőhiány gyakran okoz nehézségeket. Ezért nem ritkaság, ha az üzemekből olyan dolgozókat bocsátanak el, akiknek munkaerkölcse és magatartása sok esetben indokoltan kifogásolható. Szép számmal akadnak közöttük vándormadarak, lógósok, henyélők, naplopók, tehát olyan egyének, akiknek „munkája“ nem sokat ér. Megbocsáthatatlan hibát követnek el azokban az üzemekben, ahol nem bontják fel szabályszerűen az ilyen dolgozók munkaviszonyát. Ipari üzemeinkben elég gyakori az ilyen — enyhén szólva — felületes ügykezelés. Nyilvántartanak olyan „dolgozókat“ is, akik jóllehet több hónapig kimaradtak a munkából, nem bontották fel munkaviszonyukat. Ez azonban nem gátolja meg őket abban, hogy időnként alkalmi munkát vállaljanak. Ezeket a vándormadarakat többnyire földművesszövetkezetekben fogadják fel, mert a vezetőség néhol szinte üdvrivalgásban tör ki, ha akár jött-ment, de legalább épkézláb embert sikerül valahonnét „felhajtania“. Ilyenkor persze a kutya sem törődik azzal, hogy hol, ki és mikor jegyezte be vagy nem jegyezte be az illető személyi Képlékeny törvény ? igazolványába az előző munkaviszony megszüntetésének napját. Ez azonban még nem minden. Tulajdonképpen az a bökkenő, hogy az ilyen, ide-oda kódorgó lézengők nyugdíjjogosultsága viszonylag előnyösebb, mint azoké a dolgozóké, akik állandó munkaviszonyban, derekas munkával keresik meg a kenyerüket. Miért? Azért, mert nincs kizárva, hogy az ilyen kétes munkaerkölcsű egyén valahol formálisan tíz évig szerepel a társadalombiztosítás nyilvántartásában, pedig valójában csak hét évig dolgozott. Amikor pedig eléri a nyugdíjkorhatárt, a személyi igazolványában bejegyzett, bélyegzővel hitelesített éveket veszik a nyugdíj kiszámításának alapjául, vagyis beszámítják azokat az éveket is, amikor tulajdonképpen munkakerülő volt. Végeredményben teljesen egyenjogú azzal a nyugdíjassal, aki úgyszólván egész életében becsületesen dolgozott. A teljesség kedvéért talán még annyit, hogy nem puszta véletlen, ha az ilyen lógósok, vándormadarak meg hasonszőrű egyének előbb-utőbb lejtőre jutnak és bűntetteket követnek el. Mégis bizonyos mentelmi jogot bitorolhatnak, hiszen személyi igazolványukkal bizonyíthatják „rendes“ munkaviszonyukat. Az ezt bizonyító bejegyzés és hivatalos bélyegző rendszerint eloszlatja a hatóságok esetleges gyanúját. Márpedig az így ügyeskedő munkakerülők sem élnek levegőből, hanem valamiféle üzelmekkel előteremtik azt, ami „létfenntartásukéhoz szükséges. Vitathatatlan tehát, hogy elsősorban az üzemekben stb. kellene a törvény értelmében s határozottabban fellépni azok ellen, akik semmivel sem indokolhatják meg gyakori vagy huzamos munkamulasztásukat. Hasonló esetekben nem szabadna hetekig, sőt hónapokig elodázni a tulajdonképpen nem is létező munkaviszony felbontását. — Csak nem ébresztem fel, hiszen még nem telt le a munkaidő ...
