Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

HOGY CSINÁLJÁK TESMAGON?

Aktivizálták a párttagokat

Ismét helyes útra terelődött az Ipoly menti falucska és szövetkezetének élete. A kommunisták ott kezdték, ahol kezdeni kellett. Először saját soraikat rendezték: mindenki megkapta saját feladatait, nemcsak szóban, írásban is. Tették ezt azért, ne történhessék meg az, valamelyik párttagnak eszébe jusson az olyan hamis érv: „hja, nem is tudtam, vagy elfeledkeztem a teendőmről“.

Örvendetes arról hallani, jó a viszony párttagok és pártonkívüliek között.

★

Tesmagon is megalakult a SZISZ helyi szervezete, amelybe mintegy huszonöt fiatal tömörült. Az ifjúsági szervezet lelkes szervezői, vezetői: Kapa Zoltán, S a r ó к a József és Teknős Ilonka.

Am ez csak az első lépés. Akkor lesz az ifjúsági szervezet munkája eredményes, ha minden tagja tevékennyé válik. Ha szilárd egységbe kovácsolódva merész, de megvalósítható feladatokat tűz ki maga elé. Akadály nincs, ami a működést fékezné, hiszen helyiséget is biztosítottak a részükre. Amint fél füllel hallottam, hetente háromszor összejönnek, megbeszélik közös dolgaikat, s hasznos szórakozással töltik idejüket. Ezek a klub-estek színesek, változatosak lehetnek — és tartalmasak.

A szövetkezet elnöke, B a r t o s Lajos, — aki még alig múlt harminc éves — kedvében jár a fiataloknak. Ugyanígy Kapa Sándor, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke és a közös többi vezetője is. Ez nem is csoda! A vezetőség és az ellenőrző bizottság tagjainak mintegy 80 százaléka harminc éven aluli. Tehát elmondható: amolyan ifjúsági szövetkezet ez.

★

Örömmel vettük tudomásul, jó színvonalú a munkaszervezés, amely önkéntes fegyelem kialakításával párosul. Ezt a rendszeres munkaellenőrzés is elősegíti. Ez nem bizalmatlanság kérdése, így diktálja a rend, amely nélkül nincs közösségi élet, nincs eredmény.

Hogy és mint csinálják? Naponta kétszer van munkaeligazítás: délelőtt és délután. A szövetkezet tagjai a munkából hazatérőben megtudhatják a falu több pontján szemléltetően kifüggesztett tábláról, kit hova szólít másnap a kötelesség. így a várakozási időt a minimumra csökkentik.

Havonta két szabad szombatot és két szabadnapot vezettek be. A két utóbbit a tagok saját választásuk szerint. Az is a szervezés új színfoltja: az egyéni ápolásra kijelölt kapások munkálatait a családtagok kötelesek elvégezni. A családfő helytállhat állandó munkahelyén. No meg a tartalék-munkaerő foglalkoztatására így fokozottabb mértékben sor kerülhet.

★

Az sem a megszokott, hogy a társaskirándulásokat a tagok korcsoportjai szerint szervezik, mint például külön a fiatalok, külön az idősebbek, s megint külön a nyugdíjasok, a közös munkából kiöregedettek. Ezen másutt is elgondolkozhatnának! Mivel indokolja ezt az elnök?

— A fiatalokat a vidámság, móka, zene, tánc, szórakozás érdekli, meg a távolabbi országrészek megismerése. Viszont az idősebbeket a rövidebb, kevesebb fáradsággal járó, több pihenést nyújtó kirándulás vonzza. Van egy mikrobuszunk, úgy tervezzük, hogy a bratislavai INCHEBA-70 kiállítást feltétlenül megtekintjük, no meg az ország más részeire is el aka-. runk jutni még ebben az évben.

★

Tesmagon kevés a szövetkezet tagjainak szórakozási lehetősége. Nagyon ésszerű megoldáshoz folyamodtak. Az Ipoly part romantikus környezetében csárdát nyitottak, két kilométernyire a falutól. Ide sétaképpen is kijárnak. Arra is gondoltak, az idevetődő országjárók jólérezzék magukat, az e célt szolgáló három helyiségben nyugodtan álomra hajthatják fejüket.

A Somos-csárda nemrég nyílt meg, de máris felfigyeltetett magára. Hetente öt zenés napot iktattak be. Balázs Lajos népi zenekara vérpezsdítő muzsikája, a kitűnő ételek és a gazdag italválaszték sok vendéget csalogat ide.

S még valami: magyar honból szép időben idelátszik Drégely vára, Ali basa török megszállás’alatti fellegvára. A még ma is közszájon forgó monda szerint e vár kapójára szegeztette az akkori tesmagi bírót fülénél fogva, aki megtagadta a parancsot: nem szolgáltatta ki a csinos tesmagi lányszépségeket a basa kénye-kedvének.

g#I ne örülne szorgos munkája, önzetlen fáradozása eredményeinek? Mindenki! Ezen megállapítás alól Balia József, a deméndi szövetkezeti zootechnikusa sem kivétel.

Az idő tájt Visken elnökösködött. Nemegyszer a szemére vetették: négy litert fejnek. Az alacsony tejhozam miatt a Szabad Földműves is megrótta.

Nos új munkakörében mi a jelenlegi tényállás?

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Majára

talált...

Rövid idő alatt közel kilenc literre emelkedett a napi átlagos tejhozam. Ez már önmagában is dicséretet érdemel.

— Mi a dolog titka? — tudakolom.

Az állatgondozókat hozza szóba,

szerényen elterelve magáról a figyelmet.

— Itt általában fiatalok az állatok gondviselői. Többnyire házaspárok dolgoznak a tehenészetben, akik kevés szóból is értenek. Tisztelettudók, lelkiismeretesek. No meg az állatok gondozását illetően pontosak, rendszeretők, ami ugyancsak lényeges.

A jelenlegi tehéhállományt, amely százhuszonhárom, a közeljövőben kétszáz darabra akarják kiegészíteni. Kétévente váltják az apaállatokat, már ami a bikákat illeti. Ez így helyénvaló!

De a sertéshústermelésre is sokat adnak. Az idén 13,5 vagonnyit termelnek, s bocsátanak a közélelmezés rendelkezésére. A marhahússal együtt

a meszelő uiigaa

összesen 22 vagonnal. Lengyelországból 120 darab tenyészüszőt kaptak. Ezeket fekete Kornwald apaállatokkal keresztezik, s az így nyert utódokkal tenyészáliományt szeretnének kialakítani, hogy száműzzék a vészesen eluralkodott malachiányt, amely országos méretű jelenség.

A juhtenyésztésben sem akarnak lemaradni.

— Annyi a legelőnk, akár ezer juhot is tarthatnánk rajta — állapítja meg a zootechnikus, — Olyan törzsállományról álmodozunk, amely kétszeresét adná a jelenlegi gyapjúhozamnak (most 3—4 kg a nyírási átlag!). Ezt ugyancsak keresztezéssel akarjuk megoldani.

Ami ugyancsak elismerést érdemel: a kultúrált munkakörnyezet kialakítása, s nemkülönben a munkabiztonsági és higiéniai követelmények betartása. Csaknem valamennyi istállót végigjártunk. Mindenütt tisztaság és rend tanyázott.

— Legutóbb munkabiztonsági ellenőrző közegek is jártak itt — vetette közbe Gombkötő Vilmos, mechanízátor. — Körülnéztek. Kifogásolnivalót azonban nem találtak. Mi ellenőrzés, íigyelmeztetéts nélkül is tudjuk: a gépek nemcsak segítik az ember munkáját, de bajt is okozhatnak. Nálunk a forgó gépalkatrészeket védőburok fedi. Súlyosabb munkabaleset itt nem fordult elő, csupán jelentéktelen horzsolás, kisebb ütés.

Itt is rendszeresítették a munkaruhák, védőköpenyek, gumicsizmák használatát. A traktorosok után a gulyások, sertésgondozók is kapnak, olyan ütemben, ahogyan a beszerzés azt lehetővé teszi.

Egy tisztségviselőről ejtettünk pár szót, aki már-már elvesztette önbizalmát ... Üj munkakörnyezetében értékes embernek bizonyul, önmagára talált. Becsülik őt rend és tlsztaságszeretetéért; szervezőképessége, szívós akaratereje, sok hasznos tapasztalata mind olyan érték, amely tőkét jelent a közös gazdaság számára.

pusztába kiáltott szó.

?i

,Ní'fülj, fiam!*

Fiatal a javából. Legényember. Huszonhárom esztendős.

Zselízen érettségizett, majd az aranyosmarótl ökonómiai jellegű felépítményi iskolában folytatta tanulmányait. Technikusként végzett itt, utána a Lévai Mezőgazdasági Társulás illetékes szakosztályának inspirálására a mikolai szövetkezetbe ment gyakorlatot szerezni. Másfél évet töltött ebben a mezőgazdasági üzemben. Innét Kelecsénybe került, ahol már önállóbb, felelősségteljesebb munka várt rá. A pénzügyi könyvelőt helyettesítette, aki szülési szabadságra ment. Megkedvelte ezt a feladatkört. A nyolc hónap alatt sok tapasztalatra tett szert.

— Nehéz volt az elhelyezkedés — emlékszik vissza Levicki György. — Friss munkaerő vagyok itt. Feouverneken fZbroj-Í?S

„Kedvesek hozzám az emberek“

niky). Ez év márciusától dolgozom a szövetkezetben, mint pénzügyi könyvelő.

Gyurka szereti szakmáját. Elégedett.

— Kedvesek hozzám az emberek, segítenek is, ha tudnak — vélekedik a fegyvernemekről. S hozzáfűzi, kevés ez a há-^ rom hónap ahhoz, hogy ettől* többet tudjon mondani.

Ám van egy bibi. Egy hónapig a helyi iskola étkezdéjében kosztolt. De... a rendelkezésekre hivatkozva, eltanácsolták innen. Azóta száraz koszton él. Ez aztán nincsen rendjén! A főtt étel hiánya előbb-utóbb kiütközik rajta, megviseli szervezetét. No meg ráun az ilyen „hadi“ étkezésre. Ha oly kedvesek a fegyvernekiek, egy percig sem kétlem, akadna köztük nem is egy olyan jószívű, megértő háziasszony, aki vállalná a csekélyke többletmunkát, amely egy ember étkeztetésével jár.

Egyébként sorsával elégedett. A főkönyvelést vezeti, a szövetkezet pénzügyi problémáit, folyószámláit intézi.

Zselízről jár ide busszal naponta, s vissza. Az autóbuszközlekedés páratlanul jó, időre érkezik munkahelyére.

Beszélgetésünkre az elnök is felfigyelt. Nyomban szóvá tettem az étkezés bonyodalmasságát. Válasza nem elégített ki teljesen, de a jószándék sugalmazta atyai tanács elfogadható:

— Házasodj meg, fiam! Ilyen gondod nem lesz ...

— Pótalkatrészt, mezőgazdasági gépet, de minél előbb! — ezt harsogja naponta ezer torok. Am süket fülekre talál a mezőgazdasági üzemek vezetőinek kérelme. Vajon meddig ...?

Naponta többször is elhangzik ez a fájó kérdés. Egyre nyugtalanabbul, idegesebben. Mert a mezőgazdasági gépek lassan elhasználódnak, vagy pótalkatrész híján üzemképtelenek. Ha rövidesen nem történik gyökeres változás a gépellátás és pótalkatrészutánpótlás területén, meggyűlik a baj.

íme két jogosan pesszimista hang.

TRNOVSZKY LÄSZLÖ,

szövetkezeti elnök, Fegyvernek:

— A mezőgazdasági gépek nagyon

megdrágultak, ráadásul még így sem szerezhetők be a kellő mennyiségben. Két traktort igényeltünk, s nagynehezen csak egyet kaptunk. Lánctalpas traktorunk már hét hónapja üzemképtelen. Nem kapunk hozzá pótalkatrészt. Az illetékes minisztérium tehetne valamit az ügy megoldása érdekében.

GAL JÄNOS,

a palásti szövetkezet agronómusa:

— Hiába megyünk Ponciustól Pilátusig, az égvilágon senki sem segít. Az igényelt gumiabroncs felét sem kapjuk meg. Pótalkatrész? Merő kilátástalanság a beszerzése. Jártunk már emiatt a gépgyárban is. Azt mondták: NINCS! Hát ezzel beérhetjük?!

— Ne higgyék a gépgyáriak, mi is

tudunk másként is beszélni. Majd mi is azt mondjuk: tej kell? Jöjjetek a szövetkezetbe dolgozni. Mert ők ezt a módszert praktizálják. Akinek traktor kell, az küldjön munkásokat a szövetkezetből a gépgyárba. Hogy hová süllyedt a gépipar...?

Hasonló példák egész sorát hozhatnánk még fel. Am úgy gondoljuk, egyremegy. Annyi azonban bizonyos, valami nincs ott rendjén a gépgyárban. A konszolidálódás friss szele még nem sepert.

Ha úgy gondolják, így kerékbe törhetik a szövetkezeti parasztság munka kedvét, tettrekészségét, bizony elszámították magukat. Továbbra is szorgalmasan termelnek, hogy szavatolják népünk zavartalan közellátását.

|y| Bulimkor TMnagyra becsülöm az igazmondást, az őszinteséget. S gyűlölöm a ravasz, mások jóhiszeműségét kijátszó embereket.

Nos az előbbire lesz utalás az alábbiakban.

Sose jártam a felsőszemerédi szövetkezetben. De úgy léptem át az iroda küszöbét, mintha örökké azt koptattam volna. Kellemesen hatott a hűvös helyiség. Hamar otthonosan éreztem magam az egyszerű, nyíltszí- Mojzes Edit vű emberek között.

— Eredj csak, hívd a raktárost. Majd ő tudja, hányadán is áll a könyvtár.

Annak rendje-módja szerint hamar megérkezett Cavojec Jozef, a szövetkezet kultúrális előadója.

—A könyvtár? Van vagy kétszáz kötej benne, de jobbára szakkönyvek. Meg brosúrák.

Eb vagy kutya, mindegy. Csak az nem, hogy mennyien olvassák ezeket a könyveket. Tudásszaporítás a küldetésük.

— A szövetkezet tagjai nem érnek rá olvasgatni. Meg nem is nagyon értenek a szakkönyvek forgatásához — rukkol ki az igazsággal a kultúrfelelős. — Télen, dologvégeztével a meleg ágy, nyáron viszont a tévé az a mágneses erő, ami vonz.

Ez a minden kertelés, csűrés-csavarás nélküli beszéd.

Hanem aztán menten átnyergel riportalanyuk a községi könyvtárra, amelynek könyvállománya jóval gaz-Köny

v es

kultúra

dagabb. Mintegy 1200 kötetni, s legalább 130 rendszeres olvasója nyüvi, koptatja lapjait e könyveknek. Évente legalább 3000 könyv kölcsönzését, illetve olvasását említi.

— Mégis, csupán díszként használják a szövetkezet könyvtárát? — terelem vissza az elkalandozó gondolatmenetét.

— Legtöbbször az agronómusunk forgatja a szakkönyveket — feleli amúgy kutyafuttában. S látom, nincs ínyére az abajgatás. Gondolhatja, no ennek is éppen most kellett idejönni. Maradhatott volna...

— És a kultúra? Az is annyira „mostohagyerek“, mint a könyv? — kockáztatom meg a kérdést.

A kérdezett kerek-perec kijelenti, márpedig a szövetkezetben, illetőleg a községben semmiféle kulturális tevékenység nincsen.

— Hát az Arany János Ifjúsági Klub az semmi? — szólnak az ellenkezés hangján a könyvelőnők: Likler Hona és Mojzes Edit. Mindketten az Ipolysági Mezőgazdasági Technikum néhány évvel ezelőtti végzettjei.

Az „Akkor én megyek is“-sel elköszön a kultúra felelőse. Megértjük őt: várja a munka. Csupán az érthetetlen, miért bízták erre az örökké elfoglalt emberre ezt a felelős tisztséget. Bár kevés a fiatal a szövetkezetben, mégis talán célszerűbb lenne azok soraiból valakit erre a posztra kiszemelni.

További beszélgetésünkből leszűrhető: az ifjúság szervezetének szétforgácsolása hatással volt a falvak fiataljaira is. Megbontotta az egységet. Most ismét helyrebillenőben ez az egység. Felsőszemeréden is megalakult 45 fővel a Szocialista Ifid'-'

gi Szövetség helyi szervezete. Remélhető, hogy alkotóképesség, mozgalmi élet és tettrekészség tekintetében nem lesz hiba.

Kitűnt az is, hogy az ifjúsági klub tevékenységéről kell egyetmást mon-’ dani. Szombatonként irodalmi vetélkedőket, írói beszámolókat tartottak, méltatások hangzottak el az évfordulók alkalmából, stb. A klubélet keretében a társas élet szabályaival, a „Mi illik, mi nem?“-mel ismerkedtek.

A még ma is létező ifjúsági klub néprajzi-, foto- és színjátszó köre ezért tett is valamit, ha sokat nem is. Faliújságokat szerkesztettek. Filmeket propagáltak, relációkat írtak és olvastak be a helyi hangszóróba. Előadták a múlt évben a „Csikós“, valamint a „Májusi éj“ című színműveket, esztrádműsort állítottak öszsze és mutattak be. A klub anyagi kiadásait a havonta rendezett „Batyu-bálok“ bevételeiből fedezték.

Annyi igaz, az idén a tevékenység alábbhagyott. A klub-élet hasznos, összetartja a fiatalságot, alkotóképességre ösztönzi. Hisszük, hogy az új cégtáblát viselő ifjúsági szervezet nem mond le erről a lehetőségről, sőt továbbfejleszti majd a klubéletet, s hallat magáról. Jó értelemben!

És az elnök, az agronómus, a mezőgazdasági iskolát végzett fiatalok a szövetkezet többi tagjaival is megszerettetik a szakkönyveket, bevezetik őket a szakkönyvekkel bánni tudás rejtelmeibe. Tegyék ezt azért, hogy ne holt leltárként, hanem szellemi tőkeként szerepeljen, mindanynyiuk javára.

írta és szerkesztette!

N KOVÁCS ISTVÁN