Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

A HOZZÁÉRTÉS JÓ EREDMÉNYT JELENT

Sokoldalú

szakképzés

Közismert, hogy az utóbbi években a téli iskolázások sokhelyütt szüneteltek. A nagykürtös! járás (Velký Krtíš) általában, sőt még a nők szocialista iskolázása terén is a kullogók közé tartozott.

Tény azonban, hogy a szakmai képzettség fejlesztésének manapság már nemcsak a különböző iskolázások, tanfolyamok az egyedüli útja. A rádió, tévé sokszor sugároz szakmai előadásokat. Emellett a kirándulások korát éljük, és a gondos vezetők azzal is törődnek, hogy közben megnézzenek egy-két korszerű üzemet. Természetesen a szakkönyvek és folyóiratok forgatása sem lebecsülendő, sót ahol ennek komolyan veszik a jelentőségét, ott nemcsak a vezetőség, hanem a tagság haladó része is lépést tart a fejlődéssel.

Inámban (Dolinka) igazi falusi hangulatkép fogadott. Munkaidőben kihaltak az utcák, itt-ott kakaskukorékolás, tyúk kodácsolás zavarja a meghitt csendet. Bezzeg az iskola környéke hangos, a kisiskolások rúgják a „bőrt“. Tőszomszédságban van a szövetkezet irodája. Mint az legtöbb helyütt természetes, nyáridőben a könyvelőkön kívül senkit nem lelni az irodában.

Az ökonómus szobájában szembetűnik a gazdag könyvtár. Sógor József, a megnyerő arcú fiatalember kérdésemre kertelés nélkül megmondja, hogy a tagság régi értelemben vett továbbképzése évek óta szünetel. Az első percekben úgy véltem, hogy az ökonómus nem igen tud mit mondani a tagság szakmai tudásának fejlesztéséről. Végül kitűnt, nincs ez így,

és a sokoldalú lehetőségből jónéhányat ők is igénybe vesznek.

Mint már említettem, feltűnt a sok könyv, amely a szekrényekben sorakozott. Kiderült, hogy a könyvek jelentős része szakmai, s főleg a funkcionáriusok elég gyakran belelapoznak. Ha új könyveket vásárolnak, megemlítik azt a tagság körében is, s ha van érdeklődő, szívesen rendelkezésükre bocsátják. A Szabad Földműves mellett különböző szlovák szakfolyóiratokat járatnak. (Kár, hogy a magyarországiakról megfeledkeztek.)

Az EFSZ-ben a gépesítés területén 19—20 személy dolgozik. (Kis szövetkezetről van szó, a mezőgazdasági terület 721 hektár és a tagok száma 135.) A traktorosokat úgynevezett körzeti iskoláztatásokon ismertetik meg a legújabb forgalmi szabályokkal és más rendelkezésekkel. Nap nap után más-más szövetkezet a rendező, s így egymás gépparkjaival is megismerkedhetnek a versenyzők.

Az inámiak szeretnek kirándulni. Tavaly kétszer 30—30 személy járt Magyarországon. Ezek a kirándulások főleg szórakoztató jellegűek voltak, és a kulturális nevezetességeket tekintették meg. Persze, a szakmai kérdések elsajátítása szempontjából is szerveztek tanulmányutat. A szövetkezet dombos, jó fekvésű határában 56 hektáron termelnek szőlőt. A korszerű szőlőtermesztés és a metszés megismerése szempontjából az alkai tsz-szel teremtettek kapcsolatot. Ez a látogatás, amelyet a magyarországi tsz is viszonzott, sokat jelentett a szőlészetben dolgozók és az irányítók számára.

Idén Csehországba és az NDK-ba

A szőlészetben szorgoskodó asszonyokat traktorral száltítjáK a munkahelyre.

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Sógor József ökonómus

látogatnak el. A fürdők és más kulturális érdekességek megtekintése mellett megismerkednek majd a jelentős dél-morvaországi szőlészettel. A tagok közül sokan kíváncsiak Hortobágyra, s ezért oda is terveznek kirándulást. Ogy gondolják, összekötik a kellemest a hasznossal és útközben megszemlélik a Budapesti Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítást.

Tavaly a szőlészetben iskolázással egybekötött bemutatót szerveztek. Az előadást a Bratislava! Országos Szőlészeti Kutatóintézet dolgozója tartóttá. Az ökonómus a hasonló iskolázások megrendezését tartja helyesnek. Persze nincs ellene a téli iskolázásnak sem, de azt szeretné, ha az Ipolysági Mezőgazdasági Technikumból avagy máshonnan jól felkészült tanárok, szakemberek lennének az előadók. Ha ezt meg lehet oldani, semmi akadálya nem lesz a téli tanfolyamok megtartásának. Annak ellenére, hogy a tagság átlag életkora magas, minden bizonnyal lesz érdeklődés. Manapság már a háztáji kertekben is sok mindennel foglalkoznak, s örömmel veszik a felvilágosító, mélyebb ismereteket adó előadásokat.

Az „eldugott“ kis faluban minden iránt van érdeklődés. A szövetkezet irányítói elősegítik, hogy a tagság részt vehessen nagyobb szabású kulturális és más rendezvényeken. De a helyi szervezetek, kulturális tevékenységét is jelentősen segítik. Papp Ferenc szövetkezeti elnöknek és másoknak is szívügye a sporttevékenység fellendítése. A járási bajnokság II. osztályában játszó labdarúgó csapatot a helyi nemzeti bizottsággal karöltve mentesítik az anyagi gondoktól. Valójában egy nagy család ez a falu, s az anyagi bázissal rendelkezők mindent elkövetnek a művelődésért és a sokoldalú szórakozási lehetőség megteremtéséért. A tagság anyagilag is elégedett. Tavaly közel 18 ezer korona volt az- átlag kereset, s az állattenyésztésben a 25—30 ezret is meghaladta. Ha majd a szőlő is mind termőre lordul és a szőlészet vezetőin kívül a szakmai továbbképzés, tanulmányutak, olvasás során egyre több lesz a hozzáértő, még gazdagabb lesz az inámi szövetkezet.

TÖTH DEZSŐ

nagy szükség van

Akikre

Az utóbbi években nagy változások történtek a mezőgazdasági termelésben. A tudomány, a technika gyorsüiemű fejlődése, valamint az új technológia széleskörű alkalmazása és a kemizálás egyre nagyobb mérvű térfoglalása, a nagy hozamú növényfajták termesztésének bevezetése nem kis feladatok elé állítja a mezőgazdasági szakembereket. A gyorsütemű fejlődés bebizonyította, hogy csak a korszerű ismeretekkel rendelkező szakemberek képesek a nagyüzemi mezőgazdaság szolgálatába állítani és célszerűen hasznosítani a modern technika vívmányait. A mezőgazdaság feladatai és cékitűzései megvalósításának az egyik alapvető feltétele tehát a szakember

A Nagykürtösi Járási Termelési Igazgatóságon is ezt tapasztaltuk, amikor elbszélgettünk Kršiak Ján elvtárssal, a nevelési és káderügyek osztályvezetőjével. Főleg a fiatal szakemberek helyzetéről, munkakörülményeiről és problémáikról érdeklődtünk.

— Járásunkban nagy gondot fordítunk a fiatalok, főleg a szakemberek megnyerésére — kezdte a beszélgetést az osztályvezető. — A két éve működő járásunk mezőgazdasági üzemeiben bizony kevés a szakember. Talán néhány számadattal felmérhető a nem éppen kedvező helyzet. Szövetkezeteink 257 vezetőbeosztású dolgozói, szakemberei közül csupán 10,1 százalék rendelkezik főiskolai végzettséggel. Teljes értékű általános és

szakközépiskolát a vezetők 0,4, illetve 34,2 százaléka végzett. Szakiskolai képesítéssel a vezető dolgozók 16,4 százaléka rendelkezik. A termelés irányítóinak 38,9 százaléka csak alapfokú iskolát végzett. Az elemzések azt mutatják, hogy 149-nek (61,2)

nincs meg a funkciók betöltéséhez szükséges végzettsége.

— Hogyan oldják meg a felmerült problémákat, a fiatal szakemberek megnyerését?

— Évente meglátogatjuk a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolát, ahol elbeszélgetünk a végzős hallgatókkal, akiket igyekszünk megnyerni járásunk szövetkezetei számára. Tavaly 30-an jöttek, ezek közül 14 jelenleg katona. Fontos, hogy a mérnökök között a fiúk legyenek többségben. Tapasztalataink szerint ez azért szükséges, mivel a kezdő járás problémáival, a természeti adottságok és a helyi viszonyok adta lehetőséggel a fiúk könnyebben megbirkóznak. A tavaly munkába lépett 30 mérnök közül 23 férfi. Ezen kívül 26 középiskolást is kapott járásunk, itt azonban már a lányok vannak túlsúlyban.

— Elégedettek a fiatal mérnökök munkájával?

— Nem panaszkodhatunk. Mindent elkövetünk, hogy sikerüljön számukra a legjobb feltételeket megteremteni. Az iskola elvégzése után a mérnökök hathónapos, a technikusok pedig egyéves termelési gyakorlaton vesznek részt, a járás legjobb szövetkezeteiben, vagy a leendő munkahelyükön. Tevékenységüket rendszeresen figyeljük, a gyakorlati idő lejárta után pedig értékeljük munkájukat. Ennek alapján a főiskolások vezető, a technikusok pedig segédfunkciókba kerülnek. Az értékelések alapján azt tapasztaltuk, hogy azok a fiatal szakemberek, akiknek szívügye a mezőgazdaság, jó eredményeket érnek el.

— Milyenek a feltételek a fiatalok számára, akik a járásukban akarnak dolgozni?

— Járásunk erősen mezőgazdasági jellegű és bizony elég sok még a megoldásra váró probléma. Ennek alapján azonban a kezdő mérnökök bizonyos anyagi előnyökhöz jutnak, mert a gyakorlati idő alatt is már 2000 korona a fizetésük. Ugyanis az új járásban a T—III. fizetési osztályba kerültek, ami előnyösebb a gazdaságilag szilárdabb, de alacsonyabb kezdőfizetést biztosító járásokkal szemben. Ezenkívül aki több évre lekötelezi magát és a járásban marad, 6000 korona egyszeri juttatást kap, tövábbá házasság esetén 8000, a katonai szolgálatról való visszatérés után pedig 2200 korona anyagi támogatásban részesülnek a fiatal mérnökök. Reméljük, hogy akik a nagykürtösi járást választják, nem csalódnak.

Nagy szükség van a fiatal mérnökökre a nagykürtösi járásban, hiszen több mint 60 főiskolai végzettségű szakemberre várnak még a szövetkezetek. -kp-A lehetőségekhez mérten

A mezőgazdasági munkák országszerte gyors ütemben folynak. A szövetkezeti dolgozók most kettőzött szorgalommal igyekeznek behozni az ugyancsak elhúzódó tél-okozta kiesést. Ilyenkor minden dolgos kézre, ügyes szervezőre szükség van, így aztán valóságos fehér hollónak számít, ha valaki dologidőben a szövetkezet irodájában találja a vezetőséget.

Ipolybalogon (nagykürtösi járás) azonban szerencsénk volt. Néhány perccel érkezésünk után toppant be az irodába Bodonyi János ökonómus, akivel a szövetkezet nevelőmunkájáről, az akörüli gondokról, tervekről váltottunk szót. Megtudtuk, hogy a csaknem ezer lakosú faluban a 600 hektáron gazdálkodó szövetkezet a legjobbak közé tartozik a járásban. Nemcsak az eredményeket, de a keresetet illetően is. Mindezek ellenére jócskán akad még gond, tennivaló.

— Kevés szövetkezetünkben a fiatal — szögezte le mindjárt az elején Bodonyi János. — Ennek egyik oka szerintem az, hogy ma már a falusi fiatalok egy része kissé alsóbbrendünek tartja a mezőgazdasági munkát, ezért inkább az iparban keres megélhetést. Mi egyelőre ugyan nem panaszkodhatunk munkaerőhiányra, de a jövőben könnyen baj lehet. A gépesítés ugyanis még távolról sem halad olyan gyors ütemben, hogy pótolni tudná a faluból máshová szakadt munkásokat. Még szerencse, hogy női munkaerőben nincs hiány. Kertészetünkben többnyire fiatal lányok dolgoznak, idénymunkára is van elég asszonyunk.

— Persze, mi nem törődünk bele, hogy fiataljaink egy része csak úgy faképnél hagyja faluját. A munkafeltételek javításával és nem utolsósorban a jó kereseti lehetőségekkel igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy az átlagos korátlagot kissé csökkentsük. Ez részben eredménnyel jár. Jelenleg két tanoncunk van, de várható, hogy a jövőben egyre többen lesznek.

— Csaknem minden évben rendezünk az érdeklődők részére sofőrtanfolyamokat — tért át más témára az ökonómus. — Már alig akad olyan legény községünkben, aki ne „ülné meg“ a traktort. Hogy erre miért van szükség, azt felesleges magyarázni. Az idénymunkában, különösen az szénabetakarításnál nemegyszer kell helyettesíteni.

Szövetkezeteinkben a tanulmányi kirándulások ma már a legtermészetesebb dolgok közé tartoznak. Különösen azok az EFSZ-ek vannak előnyös helyzetben, ahol saját autóbusszal rendelkeznek. Balogon sem jelent különösebb gondot egy-egy ilyen út. A tagok rendszeresen utaznak, összekötik a kellemeset a hasznossal. Nemcsak hazánk és a külföld nevezetességeivel ismerkednek meg, de a tanulmányutak során látókörüket is bővíthetik, tapasztalatcserét folytathatnak.

— Mi általában Magyarországra járunk, — mondotta Bodonyi elvtárs. — Az idén is oda készülünk. Balatonon és Budapesten kívül jártunk már Egerben, Miskolcon, Hajdúszoboszlón stb. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy egy-egy ilyen út alkalmával szövetkezetünk nemcsak a közlekedést biztosítja, de még ún. kosztpénzt is ad a tagoknak.

— Természetesen a. hazai és a külföldi utakat kulturális alapunkból merítjük. Ennek az összegnek a nagysága gazdasági eredményeinktől függ. A pénz további részét is célszerűen használjuk fel. Igyekszünk emelni községünk lakóinak kulturális képzettségét, ezért többször ren- • dezünk kultúrműsorokat. Minálunk volt pl. a járási népdaldöntő. Pestről is járnak hozzánk énekesek, színészek. Arra azonban vigyázunk, hogy ne túlozzuk el a dolgokat. Jelszavunk, hogy néha a kevesebb a több. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a gyakori rendezvények sablonossá válnak, a néző megcsömörlik tőlük, ezért igyekszünk valamivel kevesebb, de színvonalasabb akciókat rendezni és így az érdeklődés sohasem csappan meg. A kultúráról beszélve meg kell említeni kultúrházunkat is, mely már ugyancsak „nyugdíjképes“. Szeretnénk egy új épületet. Pérsze, csak lehetőségeinknek megfelelőt. Semmi monumentális építményt, csupán egy olcsón megoldhatót, könnyű épületelemekből álló praktikus, a szükségeknek megfelelőt. Hogy tervünk mikor valósul meg, az még a jövő titka.

— Kulturális alapunk további részét a testnevelés fejlesztésére fordítjuk. Labdarúgóink, akik különben az I.b osztályban szerepelnek közepes sikerrel, az anyagi támogatáson kívül szükség esetén az autóbuszt is megkapják, ami ugyancsak jelentős segítség, hiszen nemegyszer 150 kilométert is kell utazniuk. A sportpályát is rendbe tettük, 300 személyes fedett lelátót, öltözőket építettünk és a felszerelést is ml vásároljuk. A labdarúgókon kívül még sakk- és asztalitenisz csapata is van községünknek. Különösen a kaucsuklabda hívei érnek el jó eredményeket. Az 1969-es évadban járási bajnokságot nyertek. Az iskolában még kosárlabdacsapat is alakult, de ott az a hiba, hogy a fiatal „kosarasoknak“ nincs a környéken ellenfelük, így a gyerekek csak maguk között Játszanak.

Ipolybalog nem nagy falu, de azért akad egy-két dolog amire igencsak büszkék lehetnek a lakosok. Az iskolájuk pl. olyan, hogy nem egy városnak dicséretére válna. A virágokkal körülvett korszerű épülethez nemcsak étkező tartozik, de egy füves, gondozott labdarúgópálya és egy úszómedence is. A testnevelőknek tehát igazán nincs gondjuk, hogy hol és mivel töltsék a tornaórákat.

Rövid balogi tartózkodásunk alatt sokat láttunk, hallottunk. Helyszűke miatt nem bolcolgathatjuk részletesen az egyes problémákat, csupán annyit szögezünk le, a balogiak lehetőségeikhez mérten élnek és dolgoznak. (ordódy. v.)

1970. június 13,