Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-06 / 23. szám
KULTÜRA Emlékezetes, megható rendezvény volt ÖTVENÉVESEK TALAIKOZOJA Köszöntjük az embert, Téged, A dicső ötven éved! Mottóként ez a három sor állt a meghívón, mely a szímői ötven évesek találkozójára invitált, ötven évesek találkozója? Elég szokatlanul hangzik. Ezüst, arany, sót gyémánt lakodalmak, nyugdíjasok búcsúztatása és más hasonló kedves ünnepségek gyakran vannak országszerte, de hogy már az ötven évesek is találkozót rendezzenek, azt még nem hallottam. Őszintén szólva egy kissé vegyes érzelmekkel készültem azon a bizonyos szombati napon az Érsekújvártól nem messze fekvő faluba. Fogalmam sem volt, hogy miként is zajlik le egy ilyen összejövetel, és inkább csak kötelességből mentem. Nem is sejtettem, milyen kellemes meglepetésben lesz részem. Az az est sokáig emlékezetes marad számomra. Még jóformán be sem értem a faluba, már éreztem az ünnepélyes légkört. Az emberek legszebb ruhájukba öltözve tartottak a modern szövetkezeti klub felé. Még az éppen akkor folyó Magyarország—Svédország nemzetközi labdarúgó-találkozó sem tartotta őket otthon. És nem is csoda! A szépen feldíszített teremben rég nem látott osztálytársak, pajtások leltek egymásra. A találkozóra ugyanis nemcsak a falubeliek voltak hivatalosak, hanem valamennyien, akik 1920-ban Szímőn születtek. Bizony nem volt könnyű munka kinyomozni a külföldre szakadt szímői polgárok címét. Ez is sikerült, hiszen nemcsak Csehszlovákia minden tájáról, de külföldről (Ausztriából és Magyarországról) is összejöttek a régi cimborák, és vége-hossza nem volt az ölelkezésnek, baráti kézfogásnak. Akik már régen nem jártak szülőfalujukban, meglepetéssel szemlélhették a nagy változásokat. A volt „kubikus“ község az utóbbi években újjászületett. Új házak, járdák, aszfaltút, s korszerű szövetkezeti klub épült. A rendezőbizottság azokról sem feledkezett meg, akik már nem élték meg ezt a családias összejövetelt. Az 1920-ban születettek közül 21-en haltak meg. Néhányan természetes halállal,' de legtöbbjük a fronton vesztette életét. Az eihúnytak neve fel volt tüntetve és a köszöntőbeszéd után emlékükre gyertyákat gyújtottak az összegyűltek. Valamennyi felszólaló nagyon szívélyesen üdvözölte Benkó Iván tanító urat, aki sok-sok éven át oktatta a parasztgyerekeket, kubikusok fiait, lányait. A falu lakossága tisztelete jeléül gyöngyvirágkoszorúval ajándékozta meg volt tanítóját. Az idős pedagógus négy szál virágocskát kitépett a koszorúból, egyet magának, egyet-egyet pedig családja tagjainak, a többit pedig az eihúnytak névsora alá, a 21 lobogó gyertya mellé tette. Ez a nemes gesztus könnyeket csalt a jelenlevők szemébe. — Az úton idefelé Petőfi Sándor gyönyörű verse, a Füstbe ment terv járt az eszemben — mondotta Benkó Iván a meghatódott embereknek. Én is egész idő alatt azon gondolkoztam, hogy szólítsam rég nem látott tanítványaimat, a falu lakóit. Legszívesebben az egész községet a keblemre öleltem volna. Az emberek egytől egyig nagyon szívesen fogadtak, és én is kimondhatatlanul örültem a viszontlátásnak. Nagy elégedettséggel töltött el a falu fejlődése, az életszínvonal emelkedése. Emlékszem, régen ilyenkor, májusban a gyerekek már mezítláb, egy szál ingecskében és kopott vászontarisznyával jöttek az iskolába. Ma szépen felöltözve sietnek a „tudás házába“. Ezt látva döbbentem csak rá, milyen nagyot is változott a világ, és hogy ez a változás mindnyájunk előnyére vált. A köszöntőbeszédek után felolvasták azoknak az ötven éveseknek üdvözlő táviratait, akik valami oknál fogva nem lehettek jelen, majd koccintottak a jubilánsok, és felhangzott a régi diákdal: „Tovább, tovább... fel búcsúcsókra cimborák ...“ énekelték fiatalos hévvel a deresedő nagyapák és nagymamák, majd a „Szeressük egymást gyerekek“-kel folytatták. Ekkor már a hallgatóság is belekapcsolódott az éneklésbe és bizony néhány szempár ismét gyanúsan csillogott, megint előkerültek a zsebkendők. A továbbiakban két kislány, Búkor Pöntyi és Szilvi csasztuskákat énekelt. A zsúfolásig megtelt terem jókat derült a találó szövegeken, melyek általában az ünnepeltek fiatalkori gyengéit elevenítették fel. A cigányzenekar muzsikája és a jó borocska csak fokozta a hangulatot. Egyesek táncoltak, mások gyermekkori élményeikről, soha ki nem derített csínytevéseikről, gyerekeikről, unokáikról, munkájukról beszélgettek. A rendezvény sikerességét bizonyítja, hogy áz egybegyűltek még reggel hat órakor is vígan ropták a táncot. Poharazgatás közben váltottam szót a rendkívül sikeres összejövetel „szülőatyjával“ és értelmi szerzőjével, Búkor Józseffel, és így tudtam meg, hogy ez a találkozó nem az első Szímőn, és ennek a rendezvénynek már lassan hagyománya van. — 1968-ban fogant meg agyamban először az a gondolat, hogy milyen szép is lenne, ha a régi kortársak, akiket a háború elválasztott, széjjelszéledtek a világban, ismét találkoznának. Amikor előálltam tervemmel, nem nagyon lelkesedtek érte. Nincs ennek értelme, csak nevetségessé tesszük magunkat — mondták azok, akiknek elsősorban kellett volna bekapcsolódni a szervezésbe. Mindezek ellenére sikerült megvalósítani tervemet. Ez volt különben az első ötven évesek találkozója Szlovákiában. Első összejövetelünkön a falu 37 ötvenévese jelent meg. Annyi ember nyomult a kultúrházba (még a régibei, hogy a falak majdnem bedőltek. Az ünnepség sikerességére vall, hogy néhány magasrangú katonatiszt, aki jelen volt, is könnyezett és kijelentette, sohsem hitték volna, hogy Szímőn ilyen akciót lehet rendezni. A múlt évben már senki sem rebellált, sőt háromtagú küldöttség keresett fel, és kértek, Jóska csináld ismét, kár volna abbahagyni. Eleinte nem akartam vállalni a rendezést, mert sok volt a munkám, de a végén mégiscsak meggyőztek, és magamra vettem a kulturális és a szervezési munkát, mert nem akartam, hogy megszakadjon ez a szépen induló ünnepség. Mondanom sem kell, hogy ismét nagyszerűen sikerült. Az emberek már napokkal a találkozó előtt másról nem is igen beszéltek. A 280 résztvevő kitűnően érezte magát, — A mostani találkozóról nem beszélek, hiszen mindent látott, hallott. Talán csak annyit fűznék még hozzá — fejezte be Búkor József —, hogy most is sokan kint rekedtek, pedig az új kultúrház ugyancsak tágas. Szép, emlékezetes este volt május 16-án Szímőn. Ehhez valamennyi résztvevő, hazaiak és vendégek egyaránt hozzájárultak, de úgy gondolom, a dicséret és a köszönet elsősorban Búkor Józsefet illeti, aki valóban sziszifoszi munkát végzett. Kikeresni a rengeteg címet, valóságos Sherlock Holmes-i feladatot igényelt. A meghívók elkészítése, szélküldése, továbbá az étkezés és az egész ünnepély lefolyásának megszervezése sem volt gyerekjáték, nem beszélve a verses csasztuskák megírásáról. Bukorék házában bizony nemegyszer még hajnali háromkor is világított a lámpa. Mindezt Búkor József nem azért csinálta, hogy valaki csodálja, esetleg dicsérje, csupán tisztán mélységes emberi meggyőződésből. Ordódy Vilmos A MATESZ június havi műsorterve Példás tanító, példás színjátszó MATESZ VI. 2. kedd Bratislava VI. 4. csütörtök Moőa VI. 5. péntek Komárno VI. 7. vasárnap Svodín Svodín VI. 9. kedd Bajé VI. 11. csütörtök Senec VI. 12. péntek Komárno VI. 13. szombat Vinica VI. 14. vasárnap Zlatná n. O. VI. 16. kedd Veiké Ulany VI. 18. csütörtök Тек. Lužany VI. 19. péntek Dolné Saliby VI. 20. szombat Dubník VI. 21. vasárnap Košúty VI. 25. csütörtök Okoč VI. 26. péntek Bratislava VI. 27. szombat Vlčany VI. 28. vasárnap Šahy THALIA VI. 5. péntek Čierna n. T. VI. 6. szombat Borša VI. 7. vasárnap Bačka VI. 12. péntek Peder VI. 13 szombat Zád. Dolina VI. 14. vasárnap Cesttce VI. 19. péntek V. Kapušany VI. 20. szombat Jasov VI. 21. vasárnap Paňovce VI.-27. szombat Lučenec (premier) VI. 28. vasárnap Moldava n. B. 14.30 A bölcs kádi 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 15.00 A bölcs kádi 20.00 Szalmakalap 11.00 A bölcs kádi 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 19.30 Anna Karenina 20.00 Szalmakalap 13.00 A bölcs kádi 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 20.00 Szalmakalap 19.30 Szalmakalap 19.30 Szalníakalap 19.00 Ez aztán a meglepetés 19.30 Szalmakalap 20.00 Szalmakalap 19.30 Két úr szolgája 19.30 Két úr szolgája 19.30 Két úr szolgája 19.30 Kísértetek 19.30 Két úr szolgája 19.30 Két úr szolgája 19.30 Rettenetes szülök 19.30 Két úr szolgája 19.30 Két úr szolgája 19.30 Szerelmem Donna Rita 19.30 Szerelmem Donna Rita Visehradszky Vilmos ipolyszakállasi pedagógus neve szorosan egybekapcsolódik a CSEMADOK helyi szervezetének húsz évével. A magyar iskolák megalakulása után párhuzamosan fejlődött, terebélyesedett a falvak kultúrmunkája : is. Egy falusi tanítónak nem volt sok haboznivalója, mert csak akkor tudott bizonyítani, ha élénken kivette részét a társadalmi, politikai és nem utolsósorban a kuUúrmunkából is. Ezerkilencszázhatvannyolcban azzal bizonyította szilárd meggyőződését és bizalmát pártunk iránt, hogy belépett a párttagok soraiba. Falujában húsz év alatt közel 50 színmű került bemutatásra. A legtöbbjükben a főszerepet ő alakította. Legkedvesebb darabjai közé tartoznak például a Kubo, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Cigány, Éles Marika menyasszonyi fátyla, Bikaviadal, a Tanítónő, Duda Gyuri, A bor, A furfangos diák stb. Akkor a legboldogabb, ha a közönség jól szórakozik. J Próbák, tanulás, tanítás, fellépések. Így megy ez már húsz éve. Visehradszky Vilmos tanító nélkül el sem lehet képzelni Ipolyszakállason a színjátszást és kultúrműsort. Természetes humorával mindig önbizalmat önt a színjátszókba, mosolyt derít a szereplők arcára. Tanítványai tiszteletben tartják, a szülők támogatják igyekezetében. Szép eredményeket ér el az oktatásban, ezért többször részesült jutalomban. A CSEMADOK húszéves évfordulója alkalmából bizonyára róla sem feledkeznek meg a vezetők. Megérdemli az elismerést, hiszen húsz éven át odaadó munkát végzett a magyar kultúra fejlesztése terén. Belányi János gkljéhány nappal ezelőtt befejező■^dött hazánk magyarajkú lakosainak egyik jelentős kultúrünnepélye a Jókai Napok. Szlovákia valamennyi tájáról ide sereglett színjátszók, irodalmi színpadok, próza- és versmondók fesztiválja, két nagy jelentőségű jubileum, a Lenin centennárium és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója jegyében zajlott le. Részletes elemzésre nincs helyünk, ezért csak dióhéjban próbáljuk vázolni az idei évfolyamot. Elsősorban le kell szögezni,, hogy a 10 napig tartó hagyományos ünnepségen valamennyi résztvevő igyekezett tudása javát nyújtani, minél magasabb szinten tolmácsolni a szerző gondolatait. Hogy ez nem sikerült mindig, az sem a szereplők, sem a rendezők rovására nem írható. Azt sem szabad felednünk, hogy műkedvelőkről van szó, akik szabad idejükben, többnyire esténként hódolnak nemes kedvtelésüknek. Az utolsó napokban meglehetősen sok szó esett a színvonalról. A vélemények ugyan sok esetben eltérők voltak, de azért legtöbben úgy látták, hogy az idei fesztivál színvonala kissé elmaradt a múlt évektől. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy néhányan egy kissé magasra helyezték a mércét, túlbecsülték képességeiket, lehetőségeiket. Itt elsősorban a Lévai Művelődési Ház Garamvölgyi Színpadára gondolok. A lévai színjátszók több Jókai nagydíj birtokának a tudatában talán nagy fába vágták fejszéjüket, mikor Bemard Shaw: Warrenné mestersége című drámáját vitték színre. Az említett Shaw-darab, (de nemcsak az), ugyan kemény diónak bizonyult, de egy örvendetes jelenséget is bizonyít, mégpedig az igényességre való törekvést, s ez a jövőre nézve igen bíztató. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a műkedvelő színjátszás azért is stagnál, nem mutat évről évre emelkedő szintet, mert az idősebb korosztályból többen nem hajlandók színpadra lépni — ahogy sokan mondják, bohóckodni. Hogy ez mennyire helytelen felfogás, azt több idősebb műkedvelő színész bizonyította. A legjobb férfi alakítás díját, a Jókai érdemrend kis fokozatát és oklevelet pl. Schneider Péter, a füleki Kovosmalt üzemi klubja és a CSEMADOK helyi szervezete színjátszó csoportjának tagja nyerte Karel Čapek: A fehér kór című drámájában, Gallen doktor alakításáért. Az is említésre méltó, hogy csaknem minden műfaj képviselve volt. Jó gondolatnak bizonyult továbbá, hogy az élvonalbeli rendezők ezekben a napokban tartották iskolázásukat, s hogy az öttagú zsűri (Monoszlóy Éva — elnök, Klimits Lajos, Bicskei Gábor — budapesti színházreferens, Siposs Jenő és Riedl Sándor) mellett a műkedvelő rendezőkből egy ún. ellenzsürit is alakítottak. A két zsűri véleménye 80—90 százalékra egyezett, és ez a műkedvelők hozzáértését, rátermettségét bizonyítja. A Jókai Napok egyik kedves színfoltját a trnavai Városi Színpad együttesének Dostal: Kitüntetettek című zenés vígjátéka jelentette. A pozitívumok mellett a hiányosságokról is szólni kell. Szükséges, hogy a jövőben még nagyobb apparátussal és nagyobb felelősséggel dolgozzon a rendezőbizottság, mint az idén. Azt is kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a magyar sajtó bizony elég kevés figyelmet szentelt a Jókai Napok idei évfolyamának. A hiányosságok közé kell sorolnunk, hogy néha „fél ház“ előtt folyt az előadás. A legnagyobb érdeklődés az ünnepi akadémia iránt bizonyult, mikor a Szakszervezetek Városi Székházában még az „állóhelyeket“ is kiadták. Itt fellépett a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, mely az Erkel-díjas Vass Lajos, továbbá Ágh Tibor és Janda Iván vezényletével nagy sikert aratott. Ugyancsak vastapsban részesült Kohut Magda és Ferencz Éva magyarországi szavalóművész, illetve énekesnő. Az ünnepi akadémián értékelték a színjátszó csoportok teljesítményét, és osztották ki a legjobbaknak járó díjakat. A zsűri a színjátszó fesztivál nagydfját ezúttal visszatartotta. Elhatározását azzal indokolta, hogy a csoportok túl igényes darabokat választottak, s ezeket nem tolmácsolták a kellő szinten. A zsűri díját a füleki Kovosmalt klubjának, valamint a CSEMADOK helyi szervezetének színjátszó csoportja kapta, mely Karel Čapek: A fehér kór című drámáját vitte színre. A már említett Schneider Péter legjobb férfialakítása mellett bizonyára a szép színpadkép is hozzájárult a sikerhez. A komáromi város díját a naszvadiaknak ítélte a zsűri. A naszvadi CSEMADOK színjátszói a Lulu című három felvonásos vígjátékot adták elő. A legjobb női alakításért kijáró díjat Lulu megtestesítője, Csontos Szilvia kapta. A legjobb színpadi megjelenítés díját az érsekújvári színészgárda kapta meg, mely Jókai: Szeretve mind a vérpadig drámájával lépett fel. A legjobb műsorválasztás díját a lévai együttes Warrenné mestersége című darabjáért kapta, míg a legjobb kollektíva díját a zsűri a pozsonyi Forrás színjátszóinak ítélte. A legjobb rendezés díját az érsekújvári Boleman Iván nyerte el. (ordódy V.) Komáromban, a Szakszervezetek Házában zajlottak le a Jókai Napok. SZABAD FÖLDMŰVES 13 1S70. június B. Befejeződtek а Jókai Napok
