Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-06 / 23. szám

SPORT A jövőt szolgálják Losonc a múltban a szlovákiai sport egyik erős vára volt. Sajnos, csak volt! Különösen a labdarúgás terén hatalmas a visszaesés. Ez a folyamat már évek óta tart. A TSZ Luőenec labdarúgócsapata a kerületi bajnok­ságban csak vegetál, „küzd“, a kiesés ellen... Pedig Losoncon nagyon szeretik a labdarúgást. Sok szó esik róla min­den vonatkozásban. Bírálat, az esé­lyek latolgatása, csak a segítő kéz nem jelentkezik. Losoncon Jelenleg két sportkör is működik. A TSZ Luőenec mellett pár évvel ezelőtt alakult a Turőianské strojárne nemzeti vállalat csapata a Strojár Luőenec. Sajnos, egyikben sincs sok öröme a losonciaknak. De legyünk igazságosak. A fent elmon­dottakat talán csak az első csapa­tokra vonatkoztathatjuk, hiszen az utánpótlás terén javulás észlelhető... Csak elismeréssel szólhatunk ar­ról, hogy a TSZ Luőenec vezetősége az utóbbi időben mind nagyobb gon­dot fordít a fiatal futballisták neve­lésére. A régi, úgynevezett utcabaj­nokságok mellett most diák-csapato­kat is szervez. Mindkét egyesületnek van В csapata és 2—2 ifjúsági együt­tese és újabban diák-csapata is. Jelenleg a TSZ A és В diák-csapata rendszeresen játszik a kerületi A- osztályban és a Járási bajnokságban is. Az А-együttes a kerületi bajnok­ság Brezno mögött pillanatnyilag a 2. helyen áll, megelőzve Rimaszom­bat, Banská Bystrica, Zvolen, Fülek, Detva, Žiar és a többi egyesületek diák-csapatait, В-csapata pedig ve­retlenül vezet a járási diákbajnok­ságban. A TSZ-nek jelenleg mintegy 60 ta­gú diák-kerete van, akikkel Tolmácsi József foglalkozik. Az edző arra tö­rekszik, hogy ebből a gárdából ke­rüljön ki majd az első csapat után­pótlása. Ezek a 12—14 éves fiúk szakszerű vezetés és irányítás mel­lett hetente háromszor edzenek. Tol­mácsi József edző két lelkes munka­társa Hornyán János és Szabados Já­nos segít a „zsenge“ palánták neve­lésénél. Mégis vannak lelkes sportemberek Losoncon, akik vállalják a munkát és fáradságot az utánpótlás biztosí­tása érdekében. (Losoncon így tűnt fel annak idején Kacsányi László, Riasz Gyula és Horváth Sándor is.) Sajnos, ez a gondoskodás nem jár mindenkor a várt eredménnyel, sok­szor nem is az anyaegyesület élvezi a nevelőmunka eredményét. Tolmácsi József örömmel beszél a 12—14 éves fiatalok szorgalmáról és tehetségéről. Véleménye szerint ha kitartásban nem lesz hiány, úgy biz­tosítottnak látja a felnőtt labdarúgók utánpótlását. Sólyom László Jól szerepelnek Az utóbbi három esztendőben a lé­vai járásban is gombamódra szapo­rodtak a sportszervezetek. A Járás 103 községe közül alig lehet olyan falut találni, ahol ne folytatnának aktív tevékenységet az asztaliteni­szezők, labdarúgók, sakkozók stb. A kisközségeknek sokszor problémát okoz a távozó katonaköteles sporto­lókat helyettesíteni. A szomszéd fal­vak sem segíthetnek, mert ott is rendszerint ugyanez a helyzet. Szódó is az olyan kisközségek közé tarto­zik, ahol sohasem volt fölösleges já­tékos. Zselízről és a szomszédos Mi­­koláról kaptak kisegítést. Az eltelt 25 esztendő alatt azonban a lelkes sportbarátok bebizonyították, hogy szeretik a labdarúgást és nélküle aligha tudnának meglenni. A területi átszervezés után kerül­tek a járási bajnokság III. osztályába, majd onnét rövid idő után felküz­dötték magukat а И. В osztály leg­jobbjai közé. Több éven át ebben az osztályban rúgják a bőrt kisebb-na­­gyobb sikerrel. A vezetőség tagjai: Adamcsek Lajos, Lackó József, Szokol László és Adamcsek Sándor sporttár­sak, valamint a HNB, a szövetkezet és a többi tömegszervezet mindent elkövet annak érdekében, hogy ná­luk a labdarúgók ne érezzék a hiá­nyokat. A szövetkezet több felszere­lést vásárolt és az autóbusz-megren­delés sem okoz gondot a vezetőség­nek. A sportpálya gondozott, az öl­töző kifogástalan. Fürek Tibor tanító példásan intézi a titkári teendőket. A közönség nem olyan elfogult, mint sok községben. Szeretik a sportszerű játékot, nem fordult elő egy alka­lommal sem, hogy valamelyik játé­kost vagy Játékvezetőt inzultálták volna. Az Igazság mellett a szódóiak mindig kitartottak. Sportszerűségből eddig nemegyszer kitűnőre vizsgáz­tak. Kár, hogy nincs ez így minden községben! A labdarúgókeret tagjai a következők: Adamcsek Dezső, Buda János, Líska Pál, Dobrovolný István, Gregus András, Fürek Tibor, Benek Iván, Laco Pál, Hronec Stanislav, Kristofoll Béla, Tóth Sándor, Sál De­zső és Tóth János. — A sikeresen szereplő labdarúgók mellett több éven át szép tevékeny­séget mutattak fel az asztalitenisze­zők is. Röplabdából is értek el már bizonyos fokú eredményeket. Egyre azonban nagy szüksége lenne a sportszervezetnek: több lelkes szur­kolóra. Legtöbbször a vendégek tá­bora jóval nagyobb a hazai csapat­nál. A buzdítás még jobb játékra serkentené a játékosokat és a veze­tőséget egyaránt. Belányi János Jól vette az akadályt ✓ Az utóbbi Időben egyre nagyobb közkedveltségnek örvend a fiatalság körében a lovassport. Ogy látszik fiataljaink rádöbbentek arra, hogy a lovaglás a legnemesebb sportok egyi­ke, amely valóban kitartó, kemény „férfimunkát“ követel ugyan, de egy­ben nemes és hasznos szórakozást is bizosít hódolóinak. Ez a tény kész­tetett arra az elhatározásra, hogy fel­keressem a somorjai (Šamorín) „lo­vasok“ klubját és megtudjam, hogyan is működik egy ilyen sportszervezet. A sportszervezet elnöke — Hluchý László mérnök — szívélyesen foga­dott és készségesen bocsátotta ren­delkezésemre a kért adatokat. Tőle tudtam meg, hogy már tízéves sike­res tevékenységre tekinthet vissza a somorjai lovassport, melynek ver­senyzői a TJ Dynamo Šamorín színeit képviselik. Fáradságos, szorgos mun­ka kellett ahhoz, hogy ez a szervezet valóban élet- és versenyképes legyen. Az egy évtized alatt elért hazai és külföldi sikerek azt bizonyítják, hogy valóban áldozatkész munkát végez­tek a szervezet tagjai. Ma csaknem félszáz a szervezet tagjainak száma. Igaz, ez nem sok, de éppen elegendő ahhoz, hogy egy lelkes gárdát képezzen. Jelenleg már csak a „lovasok“ tevékenykednek a szervezet keretén belül, mivel a teni­szezők csoportja már jó pár évvel ezelőtt szétesett, s azóta nem érdek­lődik iránta senki. A klub egyébként a helybeli álla­mi méntelep „védő szárnyai“ alatt működik. A ménteleptől kapják az egy-másfél éves csikókat, melyeket három-négyéves korukig tanítgatnak. Azután jönnek az „érettségi“ vizsgák. Ló és lovas egyaránt igyekszik bemu­tatni, mit tud, mire képes. A legjobb eredményeket elérő és továbbtenyész­­tésre alkalmas lovakat természetesen kivonják a versenyzésből és vissza­adják a méntelepnek, hogy ezzel is biztosítsák a további, jó tulajdonsá­gokkal rendelkező utódokat. A be­­avatatlanok most azt gondolhatnák, hogy ezek szerint a versenypályákon csupán a kiselejtezett „szegény párá­kat“ látjuk futkosni. Ez azonban egy óriási tévedés, mert azok a lovak, amelyeket mi látunk a versenypályá­kon, éppen olyan jó versenytípusok, mint azok, melyeket kivontak a ver­senyből. A különbség csupán annyi, hogy ezek nem a legmegfelelőbbek a továbbtenyésztésre. S hogy ezek, az egyesek szerint „selejt“ lovak, mi­lyen jó képességekkel rendelkeznek, azt bizonyltja az a tény is, hogy már nagyon sokat megvásároltak közülük a külföldi klubok és sportszakértők. ' A szervezetnek jelenleg csak 15 lova van, mert a többi a különböző versenypályákon tanyázik. Hogy hol? Hát például Prágában van 25 darab, Budapesten 8 db és természetesen ott vannak velük a versenyzők is. — Versenyzőgárdánkat három cso­portba lehetne tömöríteni — mondta a szervezet elnöke Hluchý elvtárs. — Vannak amatőrversenyzőink, aspiran­­tok és „profi“ versenyzők. A legjobb versenyzőnk Gonosz László, aki kora ifjúságától kezdve rajong a lovakért, s talán csak akkor boldog igazán, ha nyeregben ül. ö egyébként kétszer nyert országos bajnokságot. Most 27 éves és a „Sport mestere“ kitüntető cím tulajdonosa. Rytmus nevű lovával már sok hazai és külföldi verseny­­pályán nyerte el a nézők elismerését, és természetesen a különféle díjakat. Ezenkívül sok Jó versenyzőnk van még, de talán hadd említsem meg közülük Lasan, Taraba, Szűcs és Vo­­kalík nevét. A lovak közül Peruantól várjuk hozzáfűzött reményeink betel­jesedését. Kiváló formában és jő kon­dícióban van, remélhető tehát, hogy az eredmények sem fognak magukra váratni sokáig, és a pardubícei ver­senyen bizonyítani fog. A nemrég Somorján megrendezett versenynapok alkalmával itt adott egymásnak találkozót hazánk majd­nem egész válogatott kerete és a ba­ráti Magyarországról két sportklub — a budapesti Honvéd, és a bábolnai Medosz — versenyzői. így aztán a verseny egy nem hivatalos nemzet­közi erőpróbának is megfelelt. A két napig tartó versengés csúcspontját a Duna-kupáért folyó küzdelmek jelen­tették. Az immár ötödízben megren­dezett verseny győztese ezúttal MVDr. J. Hanulay sportmester, csehszlovák versenyző lett Luna nevű lován, s így a Duna-kupa ebben az évben Mote­­šicére vándorolt. A rendezvényhez mindössze annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy valóban jó szórakozást biztosított a népes nézőseregnek. Sok hasonló rendez­vényen szeretnénk még viszontlátni versenyzőinket. Kádek Gábor A kerékpáros lovagok dicsérete Huszonharmadszor bonyolí­tották le az amatőr kerékpáro­zók legnagyobb vílágvetélke­­dőjét, a Békeversenyt. Május 12-től 26-ig tartott a nagy so­rozat, Csehszlovákia, Lengyel­­ország és az NDK területén, kiváló utakon, hatalmas érdek­lődés mellett, néha a kellemet­lenül erős ellen-, vagy oldal­széllel, az esővel dacolva, gép­hibákkal küzködve, tömlősza­kadást javítva, kereket cserél­ve folytatták szinte emberfe­letti küzdelmüket 14 ország kerékpározó kiválóságai. А XXII. sorozat bebizonyítot­ta, hogy a legjobb felkészült­séggel a lengyelek várták ezt a nagy eseményt. Szinte mind­végig ők voltak a legtöbbet kezdeményezők, s egyik sikert a másik után aratták. Ennek megfelelően alakult ki a végeredmény is. Az egyéni összetettben a len­gyel Szurkowski győzött, meg­előzve a francia Duchemint, Hanusikot (lengyel), Hávát (csehszlovák), Kaczmarekot, Czechowskit (mindkettő len­gyel), Gérát (magyar), Hustert (NDK-belí), Matusiakot (len­gyel), s még további sok kivá­lóságot, hiszen a 101 rajtoló közül a versenyt 82 „állhata­tos“ fejezte be. A csehszlovák versenyzők közül a csapatkapitány Smo­­lík a 14., Vávra a 16., Vlőek a 19., Svorada a 27, Labus a 30., Prchal a 37. helyen vég­zett. A magyar versenyzők a rang­listán a következő helyezést szerezték: 7. Géra, 40. Rajnai, 51. Peterman, 60. Fülöp, 62. Keserű, 77. Tóth... A csapatverseny végeredmé­nye: 1. Lengyelország 189:58:15 ő, 2. Csehszlovákia 190:22:06 6, 3. Szovjetunió 190:22:06 6, 4. NDK 190:35:38 ó... 9. Ma­gyarország 192:22:16 ó. A versenyt mind a 14 csapat befejezte, s ezért dicséret illeti még az úgynevezett sereghaj­tót, Norvégia csapatát is__ A lengyel csapat sikere tet­szetős volt. Az első útszakasz­tól kezdve vezetett, azonnal megkapta az élcsapatnak ki­járó kék mezt, s ezt mindvégig magánál tartotta. A legjobb egyéni versenyző sárga trikó­ját, valamint a legtöbbet kez­deményezőnek kijáró lila mezt egyaránt Szurkowski vette át elsőként, s mindvégig az övé maradt. A lengyel csapat versenyzői 9 útszakasz győzelmet arattak, s az egyetlen Kezesowiecz ki­vételével minden kerékpározó­juk feljutott az egyéni győzel­mi dobogókra. Ilyenre a Béke­versenyek előző 22 évfolyama során nem volt példa. A csehszlovák csapatot di­cséret illett a nagyszerű helyt­állásért. Ebben a mezőnyben a második helyen, az egyéniben pedig a 4-en végezni, kiváló teljesítmény. A csehszlovák versenyzők mindig ott voltak találhatók, ahol kezdeménye­zés folyt. A kezdeményezők csoportjá­nak egyik kiváló tagja volt a magyar Géra, aki közel sem kapott akkora támogatást tár­saitól, mint az őt megelőzők, s így 7. egyéni helye feltétle­nül elismerésre méltó. Mind a három rendező or­szágban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK- ban mindent megtettek a XXIII. sorozat teljes sikere érdekében, s elmondhatjuk, hogy ez a ve­télkedés valóban méltó volt nevéhez és küldetéséhez, igazi Békeverseny volt. ZALA JÓZSEF ERESZTREJTVÉNY 1i m i mm иди 111 m irmm i ятм i mm A MERÉSZSÉG VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 9. sor­ban. 9. Zamat. 10. Szóvégződés. 11. Nem kevés. 12. Dísz. 13. Savany­­kás gyümölcs. 15. Dolog latinul. 16. Római hat. 18. A- zonos a vízszintes 13-al. 20. Idegen sors. 21. Kétes! 22. Menyasszony. 24. Számjegy. 26. ... Zsuzsa, magyar írónő. 27. Tó Ethi­­ópiában. 29. Ha­za. 30. Kicsi Szlo­vákiában. 31. Is­meretlen adakozó névjele. 32. Ná­­dasdy Tamás biog­­ramja. 34. Több mint ezer van be­lőle Finnország­ban. 35. Astatine vegyjele. 36. Év­szak. 37. Dal. 38. Rokka közepe. 40. Ókori város Me­zopotámiában. 42. Görög betű. 43. Betűt vet. 44. Esik. 46. Angol szeszes ital. 48. Gabonane­mű. 50. Török férfinév. 51..........Pál, kedvelt magyar színész. 53. Hiányos zsák. 54. A múlt idő jele. 55. Piros Bécsben. 56. Ék! 58. Nem egészen agg. 59. Házikó. 61. Szarvasfajta. 62. Sír. 64. Az egyik irány. 66. Mázol. 67. Francia névelő. 69. Elpárolog. 70. Széptevés. FÜGGŐLEGES: 1. Névelő. 2. A sze­relem istene az ókori görög mitoló­giában. 3...........Novarro, híres film­színész. 4. Lángol. 5. Kettős betű. 6. Sorban a következő. 7. Díszes. 8. Asz­­szonynév végződés. 14. Az oxigén je­le. 17. Állam Közel-Keleten. 19. Hasz­nos rovar. 20. Textílnövény. 21. Sely­­lye szlovákul. 23. Év Párizsban. 25. Gaz. 26. Egyiptomi napisten. 28. A rágcsálók családjába tartozó állat, névelővel. 30. Hajtógép. 33. Kinyit. 34. Tornában van. 39. Rövidített kul­túra. 41. Római száznégy. 43. Község a komáromi járásban. 45. Kínai név. 46. Akadály. 47. Bibliai név. 49. Me­sefilm. 51. Nagy magyar regényíró. 52. Elmúlt időben. 55. Fogoly. 57. Egy Bécsben. 60. Ausztriai autók nemzet­közi jelzése. 63. Ik! 65. Azonos betűk. 66. Kicsinyítő képző. 67. Paripa. 68. A hidrogén jele. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 9. számú sorok megfejtése. эфе A Szabad Földműves 21. számában közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése a következő: „Az ízléses csomagolás és az át­­nyújtás formája is növeli az ajándék értékét.“ Könyvjutalomban részesültek: Budai József, Mula, Gál Jenő, Fiľakovo Kovács Imre, Buzita

Next

/
Thumbnails
Contents